Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. október 21. Űttörőklubot avattak Az úttörők énekkara műsorral kedveskedik a vendé­geknek. Magyar Sándor igazgató avatóbeszédét tartja. Ifivezetők, úttörők és kisdobosok a csapatfalnál. Furcsa törvényjavaslat Izraelben TARKA Jól fölszerelt klubot adott áf a Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola úttörőinek a közel­múltban Magyar Sándor igaz­gató. Az avatom elmondotta, hogy mindaz, ami a helyiség­ben látható, a pajtások szor- galfnas munkájának gyümöl­cse: a répaszedésért, a hulla­dékgyűjtésért kapott pénzből és a rendezvények bevételéből vásárolták meg a berendezési tárgyakat A klub egész héten nyitva vám; zenegép, televízió és sok társasjáték áll a pajtások ren­delkezésére. Vasárnapomként itt rendezik majd meg az út­törő- és kisdobos foglalkozáso­kat a klubvezetőség által meg­határozott program szerint Az avatóünnepségen Kere­kes László pajtás ígérte meg az úttörők nevében, hogy min­dig nagyon vigyáznak majd az ő keze munkájukat is dicsérő szép klubraj Fellini beperelt egy milánói magazint Guiletta Masina és Federico Fellini pert indított egy milá­nói magazin ellen, amely azt állította, hegy a viághírű mű­vészházaspár válik. A lap pletykája szerint Masina azért akar válni Fellini tői, mert az “•Édes élet« híres ’ rendezőjét több ízben Anita Ekberg svéd filmszínésznő társaságában látták. Az izraeli parlament elé kü­lönös törvényjavaslatot ter­jesztettek: eszerint a gyermek köteles' engedelmeskedni szü­leinek, a szülők viszont tör­vényileg kötelezhetők, hogy gyermekükkel megvitassák az összes nevelési problémákat. Három Izraeli párt jogászai a törvényjavaslatot »képtelen­nek és nevetségesnek« minő­sítették. Az egyik képviselő megkérdezte az igazságügymi­nisztertől, elképzelhető-e, hogy egy apa valamelyik iskolába akarja beíratni gyermekét, mire a csemete a következő ellenvetéssel él: »Apuka, nem áll jogodban egyedül határoz­ni, törvényadta jogom, hogy megtárgyald velem az ügyet.« 1 1 millió 845 ezer 934 forint kommunális célokra (Tudósítónktól.) A csurgói járás tizenkét községe ez év elején útra, hídra, járdakorszerűsítésre és villanyhálózatbővítésre össze­sen 1 millió 845 ezer 943 fo­rintot irányzott elő községfej­lesztésből. 202 800 forint ér­tékű társadalmi munkát sza­vazott meg ebből a lakosság. Iharosberényben makadám- utat építettek a Szabadság té­ren, 1480 négyzetméter terüle­ten, Imkén a Rákóczi utca folytatásaként 1100 négyzet- méter területet burkoltak kő­vel. A lakosság itt több mint 70 ezer forint értékű társadal­mi munkával járult hozzá az útszakasz megjavításához. E két munka több mint félmil­lió forintba került! 6255 négyzetméter aszfalt- járda építését kezdték meg, il­letve fejezték be öt községben. Eddig Iharosban és Gyékénye­sen készültek el a munkával, de az alap és a szegélysor el­készült Csurgón, Somogycsi- csón és Zákányban is. Berzencén közel 600 ezer forintot fizettek vissza banki tartozásként a múlt évben megépült makadám útra fel­vett hitelből. Zákányban a Magas-hegyben mintegy 1,75 km hosszú villamoshálózatot építenek. Szerződés szerint december 20-ra elkészül a munka. Perzsa művészeti kiállítás Párizsban Párizsban az iráni sah és felesége hivatalos franciaor­szági látogatása' alkalmából az ú. n. »Petit Palais« épületé­ben kiállítás nyílt »7000 éves iráni művészet« címmel. Ti­zenhat teremben 1200 szob­rot, vázát, szőnyegeket, textí­liákat és egyéb műtárgyakat mutatnak be, közülük jóné- hány darab eddig még soha­sem került kiállításra. A kiállítás bőven illusztrált katalógusának szövegét André Malraux francia művelődés­ügyi miniszter írta, aki ismert szakértője a közelkeleti mű­vészeteknek. Tanácstalan vagyok, és mély­ségesen meg tudom érteni sok ezer somogyi földim gondját, akik figyelemmel kísérik a különféle reklámokat. Egyik helyen olvasom: »Megkezdő­dött a takarékossági hónap. Tegye pénzét takarékba/« Igaz is, mit rakosgassam a lá­dafiába azokat a százasokat, biztosabb helye van a taka­rékban, és még kamatozik is. Már indulnék a betétkönyvvel, mikor olvasom a másik reklá­mot: »őszi vásár! Leértékelt áruk! Vásároljon az őszi vá­sárban./« Valóban, vásárolni is kellene/ hiszen ez kiváló al­kalom, hogy olcsón beszerez­zem a legszükségesebbet. De akkor nem tehetem a pénzem takarékba, sőt ha ott lenne, még ki is kellene vennem! Mit tegyek? Október 16-án kezdődött a vásár, 15-én a ta­karékossági hónap. Azóta két­ségbeesve pendlizek a két rek­lám között: takarékoskod­jam-e, vagy vásároljak? — s — * * * Gyógyult szerencsejátékosok szövetsége Tizenhét angol szerencsejátékos hajlandó alávetni magát egy lé­lektani kísérletnek, hogy megál­lapítsák, vajon »fertőző szenve­dély«-^ a szerencsejáték, vagy sem. Charles Kenna, a dél-walesi egyetem alkalmazott lélektani professzora megállapította, hogy olyan emberek, akiknek szokásá­vá vált a szerencsejáték, nemcsak azért hódolnak ennek a szenve­délynek, hogy visszanyerjék vesz­teségeiket, hanem egyúttal bizo­nyos ösztönöket elégítenek ki, amelyek más módon nem nyernek kielégítést. Kenna professzor most azt reméli, hogy szerencsejátéko­sok részére olyanféle szervezetet lehet létesíteni, mint amilyen iszá­kosok számára már nem létezik. A gyógyult szerencsejátékosok hozzásegítenék a »hazárdbetegség- ben« szenvedőket, hogy szenvedé­ly ükről Leszokjanak. * * * Két barát száll fel a vártai­ra, az egyiknek a neve Kovács, a másiké Bakó. Az utóbbi ügy- gyel-bajjal leveti kabátját, és maga mögé akasztja. Kovács megszólal: — Te, igazítsd el a kabátod, mert ha leülsz, meghúzod, és leszakad az akasztója. A másik fölényes arccal fe­léje fordul, és méltóságtelje­sen válaszol: — Mit magyarázol! Te csak ne tanítsd a Bakót akasztani! * » * „Szórakozott“ képviselők Az angol képviselőház könyvtárában a szerelmi tár­gyú könyvek többségét elzárva tartják. Strathearn Gordon könyvtárvezető kijelentette: ez azért van, mert évente több tucat ilyen tárgyú könyvúj­donság tűnik el a könyvtár­ból. A »szórakozott« kévvise lök sajátos módon többnyire éppen a legcsekélyebb irodal­mi, vagy tudományos értékű, de erotikus tárgyú műveket »felejtik el« visszahozni. * * * A közelmúltban a »Rangon alul-« című filmet néztük meg felesé­gemmel a szuloki moziban. A kö­zönség igen bosszankodott, hogy előadás közben a hang néha »el­szakadt a filmtől«, vagyis néma­filmet láthattunk. Hogy ez meny­nyire kellemetlen, íme a példa: Az egyik jelenetnél — amikor a hajógyári hegesztő sokatmondóan tekint a mellette ülő kislányra, a nézőtér erkélyén — feleségem megkérdezi: — Hol vannak ezek most, talán moziban? — Biztosan. Egy új magyar fil­met vetíthetnek, mert inkább egy­mást, mint a filmet nézik. És mennyire tévedtem! Mert hamarosan feltűnt a színpad ballet- táncosokkal. No lám, lám, sose szabad előre ítélkezni!... — z —* * * * Furcsa humor Wiesbadenban a gyümölcs­ös főzelékkiállítás rendezősége a legnagyobb megdöbbenéssel állapította meg, hogy a kiállí­tás látogatói rövid idő alatt teljesen kifosztották a pavilo­nokat, egyszerűen magukkal vitték az összes kiállított al­mát, körtét, sőt paradicsomot és uborkát is. Már nem lehetett: segíteni a bajon, amikor végre rájöttek, hogy valaki különös tréfát en­gedett meg magának: a kiállí­tás bejáratánál ismeretlen tet­tes táblát helyezett el ezzel a felirattal: »Szabadfogyasztás!« * * * Egy holland szakértő nemrég tudományos tanácsokat adott a kávézóidnak. Szerinte a jó kávé a cukor hozzátétele előtt pontosan 74 fokos, cukrozás után 73 fokos hőmérsékletű le­gyen. Bármiféle eltérés ettől a hőfoktól csak középminősé­gű kávét adhat! A szakértő arra is figyelmez­tet, hogy gyorsan igyuk meg a kávét, mert hamar veszít az aromájából: az első félórában 10 százalékot. Minél jobban hűl a kávé, annál nagyobb az aromaveszteség. ^őazatérís Fütyörészve, vidáman ugrot­ta át a rögöket, csak egy szem- hunyorítással intett vissza a traktoron ülőnek. Hát ezen is túl van, sikerült elintézni. Rendes srác ez a Pista, elveze­ti helyette ma a gépet. Jó pénzt fizet érte, de a Juliért megéri. Igaz, hogy a Pistának nincs engedélye, de csak nem esz ide a fene ma senkit a gazdaság vezetői közül... Na és ha igen? Legfeljebb itt­hagyja őket. Nem ez lesz az első eset. Mit számít, majd ke­res munkát másutt. Most egy a fontos, hogy a Juli várja. De régen kiszemelte magának ezt a telt, fekete lányt, hgsszá idő óta legyeskedik körülötte. Pe­dig azt mondták a haverok, hogy Julinál nem probléma az ilyesmi. Mégis makacskodott a fekete boszorkány, csak akkor hajlott a szavára, mikor há­zasságot ígért neki... Egy pil­lanatra átvillant az agyán; te jó ég, ha tudná ezt a felesége, a Rozi... —* Ugyan, az messze van! Na, gyorsan egy tiszta inget f— küldhetné már az asszony a csomagot, fogytán a tiszta ruha. Sietni, sietni, minden percét ki kell használni a gyö­nyörű délutánnak és a hosszú estének. Fütyült, míg öjltözött, míg kötötte a nyakkendőt, aztán usgyi, szaporázta a lépéseket. De meg fog lepődni a lány, hogy ilyen korán jött! Az ud­varon a kutya csak felemelte a fejét, megcsóválta lompos far­kát, és tovább pihent. Ismerte már ezt a nyurga, barna fia­talembert. Juli éppen a kert­ből jött vár ágokkal a kezében. Sándor az előszobában várta be, ott kapta a karjába... — Gyerünk valahová, egy kis zenét hallgatni — javasolta néhány óra múlva a lánynak. Félszemével figyelte, ahogy az az első szóra öltözködni kez­dett. Zsebében ott lapult a tegnap felvett fizetés — ma az egész világ az övé! összekap paszkodva léptek ki a sötét ut­cába, úgyse látja meg őket senki. Juli szüntelenül kaca­gott, ingerkedő nevetése ott vibrált a férfi dobhártyáján. Füst gomolygott a vendéglő­ben, elég sokan voltak, de si­került egy nyugodt sarkot ta­lálni a zenekar mellett. Leül­tek. Juli nem engedte el Sanyi kezét, Konyakot ittak. Egy­forma gyorsasággal szaladt le torkukon az ital. ■ — Táncolunk, JuU? ■— Uhum. S már ott ringtak a gomoly­gó tömegben összesimulva, sugdolózva. Sokan nézték őket, Sándor részeg volt az ö%pmtől, hogy ez a szép fekete lány az övé, most csak az övé. Aztán ittak, és újra táncoltak, du- dolgatva kísérték a zenekart. Nem láttak, nem hallottak á boldogságtól... Suka Sándomé remegve lé­pett be a gazdaság három ve­zetőjével az alkoholszagtól és dohányfüsttől- terhes vendég­lőbe. Rémülten fogadta otthon a látogatást, vacogott a foga az egész úton, nem akarta hin­ni, hogy az ő Sándöra... — Kár érte ... Mi mindent megpróbáltunk... talán ma­ga segíthet még.,. jöjjön ve­lünk — doboltak szaggatottan fülébe a hallottak. Nem lehet ez igaz, honnan volna Sándor­nak annyi pénze. Csak nem sikkasztott valahogy megint! — sikoltott fel benne valami. Ezek itt nyugtatják — milyen kedves, higgadt emberek. Nem lehet, hogy ilyenek között me­gint kicsússzék a talaj Sándor lába alól! Mellbevágta a vendéglő le­vegője, tétován, ügyetlenül ült le a székre. Nem szokott ő so­ha ilyen helyre járni. — Mit tetszik parancsolni? ■— hallotta valahonnan. — Ó, semmit, semmit, köszö­nöm szépen. — Hozzon csak valami szív­erősítőt az asszonykának, jót tesz ez — fordult hozzá a gaz­daság igazgatója. Lesütött szemmel szabadko­zott, félt felemelni tekintetét. Jaj csak ne, csak ne legyen itt, ne legyen igaz az egész. Hogy fogadkozott, hogy ígért neki Sándor... Hirtelen va­lami kényszerítette, hogy fel­pillantson. A kezében idáig gyűrt zsebkendőt a szája elé kapta. Ott van! Egy fekete nő­vel összesimulva, és nevetnek. Sándor valamit magyaráz. Es a lány tánc közben lopva meg­csókolja. Észre sem vette, hogy félig felemelkedett ülté­ben, a három férfi is elhallga­tott, követték tekintetének irá­nyát. Valami összeszorült ben­ne, szegényes ruhájában meg­borzongott. De a tekintetét nem tudta levenni róluk. Most visszamennek, leülnek. Isz­nak. Sándor haja a homlokába hull, tekintete már réveteg. Csak a lány bámulja, majd fel­falja szemével __ — Nézd szívem, hogy bá­mul az a falusi liba — hajol Juli a férfihez. Hirtelen megmerevedik, le­fut az arcából a vér, felugrik, de a gyors mozdulattól egy pillanatra meginog. Nem szól egy szót se, megindul. — Csak nem hagysz itt en­gem, a menyasszonyodat, egy ilyen vacak nőért? — hallja valahonnan Juli hangját, az­tán halk bugyborékoló neveté­sét. Durván félrelöki az embe­reket, megy egyenesen az asz­talhoz. Az asszony felugrik, de a rémülettől visszarogy a székre. — Mit keresel te itt, Rozi? — sziszegi a foga között. — Na, felelj! — üvölti el magát. Az asszony reszket, valami gombóc szorongatja a torkát, nem tud egy hangot se kinyög­ni. — Csendesen, csak csende­sen,'Suka Sándor — szólal meg a gazdaság igazgatója —, mi hoztuk ide, hogy megérdeklőd­je, maga mit keres itt?! — Te ribanc — hördül fel a férfi —, otthagyod a családot, eljössz ide inni, mulatni ezek­kel! — A felemelt kéz lesúj­tott, az asszony arcán bíborán égett egy tenyér nyoma. Ütött volna még, de lefogták, vala­ki kivezette és ellódította ... Juli a sarokban felemelke­dett, nem értette a dolgot, az­tán látva a fejleményeket, meghúzta a vállát, és rákacsin­tott az egyik, közelálló fiúra... — Jöjjön, Sukáné, hazavisz- szük — szólt az igazgató. Az asszony kézbe temetett arccal, összegörnyedve tántor­gott kifelé.' Pedig egy kortyot sem ivott. Az asztalon érintet­lenül piroslott a stampedliban a meggylikőr ... * * * Már nem beszéltek a falu­ban sem a dologról. Megér­tőén, részvéttel vette mindenki körül Rozit. Nem kérdezget­ték, mégis tudták, hogy azóta az eset óta immár fél éve Su­ka Sándorról semmi hír. Az asszony ment, dolgozott min­dennap, és fogyott, mint az égő viaszgyeriya. Gyakran vé­gigsimította a bal arcát, mint­ha még mindig ott égne a meg­szégyenítés lángoló foltja. Csak a kis Rozika szemébe ne­héz volt belenézni, hiszen az mindennap megkérdezte, hogy mikor jön haza az apja. Sukáné várta, nem várta — maga sem tudta. Mindenről Sándor jutott az eszébe, és ró­la rögtön az a borzalmas je­lenet. Ez lett a vége a sok kó­szálásnak! Miért lett Sándor ilyen nyugtalan? Gyötörte ma­gát álmatlan éjszakákon, miért nem tud ő is ott megél­ni, ahol annyi más, és vajon most hol lehet? Mert a gazda­ságtól elment. Megannyi kér­dés, áthánykolódott, átgyötrő­dött éjszakák. Aztán a kemény munka egész nap — de jók az emberek, és sosem kérdik, mi­től vörös a szeme. A kislány már aludt, szöszi fejéhez szorítva kedvenc Len- csi-babáját. Az asszony az ad­tainál ült, számolgatta a pénzt, az előleget, számítgatta, meny­nyi jut most ajándékra Rozi­kának. Holnap lesz négy éves. Sóhajtott, kezébe temette hom­lokát. Képek jöttek elő a régi napsugaras időkről, éles ellen­tétben a jelen keserűségével. Ez lett hát a vége... Halk ko­pogás riasztotta fel. Megreme­gett. Ki lehet ez, ki jöhet ilyenkor este hozzá? Az ajtó lassan nyílt, és ott állt Sándor. A fény ráesett arcára, sápadt volt, szeme alatt karikák. Ro­zi tétován tolta ki maga alól a széket, és önkéntelenül is­mét a bal arcához kapott. — Szervusz Rozika — mond­ta halkan. — Bejöhetek? Az asszony némán bólintott, úgy érezte, minden sejtjében egy különös kis szív dobog, és ettől meg lehet süketülni és fulladni. —■ Az előbb beszéltem az el­nökkel, bevesznek. Hát te ... Te visszafogadnäf-e? Hazajö­hetek-e? Na, Rozika, na. szó­lalj már meg, szólj valamit, csak egy szót, hazajöhetek-e?! — Esdeklően emelkedett fel Sándor keze, aztán lehanyat­lott. Az asszony az asztalra bo­rult, sírt. Sándor odalépett, végigsimította a kendövei ta­kart fejet. Várt, és valami ki­mondhatatlan szégyenkezést érzett. — Felelj, Rozika, hazajöhe­tek-e hozzátok? — Rekedten, suttogva törtek utat a szavak. Keze alatt a sírástól rázkódó fej igent intett ... Aztán oda­ment az alvó gyerekhez, beta­kargatta, hosszú ideig állt a rácsos kis ágy mellett. Lencsi- baba tágranyílt szemébe egy csepp sós víz, egy könny poty- tyant... Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom