Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-21 / 249. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Szombat, 1961. október ZL Elismerés a szólistáknak! ZENEKAR! EST A CSIKY QERQELY SZÍNHÁZBAN örömmel vártuk, és szeretettel üdvözöltük a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekarát évadnyitó hangversenyén. Fokozott várakozásunkat egyrészt az idézte elő, hogy éveken át lépésről lépésre tapasztalhattuk az együttes művészi fejlődését, s az új évad Küszöbén mintegy újabb »belső tar talék« felcsillanását reméltük, mely biztató és előremutató is egyben. Másrészt hosszan tartó, lelki ismeretes felkészülés híre előzte meg a koncertet, s ezt nemcsak a műsor adta fokozott követelményeknek tulajdonítottuk. Inkább a múlt évi tapasztalaitok nyomán született elhatározást fedeztük tó benne, hisz néhányszor —valljuk meg — megbosszulta már magát a kevésbé gondos, kapkodó felkészülés. A balettzene gyöngyszemeiből művészi céltudatossággal válogatott műsor — bár sorrendiségét illetően lehetnek kifogásaink — azt bizom-í''>tta, hogy zenekarunk tervszerűen igyekszik bevezetni hallgatóéi" gát a zeneirodalom kevésbé ismert területeire is. Grétry Céphale és Procris című balettszvitjével kezdődött az est, majd Dvorzsák szláv táncai után a metodikájával és ritmusgazdagságával is megkapó Poloveci táncokkal folytatód ott, hogy méltó befejezésül a csodálatosan szép Seherezádé- mese remekműként ismert zenei változatával, Riimszkij-Kor- szakov művével búcsúzzon a zenekar. A Gréfcry-mű nem teremithe- tett parázsló hangulatot a hangversenyhez, az Indítás elhibázott lépés volt. Bár az első tétel fölkeltette érdeklődésünket, zenei megformálása kifogástalan volt, ikésőbb azonban egyre halványabbá, színtelenebbé, unalmasabba vált. Már ennél a műnél szokatlan »fölfedezésre« jutottunk. Zenekarunk ugyanis igazolta volna jó hírét, élezni lehetett a föl" készülés minden részletre kiterjedő alaposságát, de csak valahol a mélyen, mert a színházteremben bizony egyenetlenül, pontatlanul játszott a zenekar. Nem kétséges, hogy az együttes tehetséges és sok élménydús hangversennyel dicsekedhető karnagya, Kása Sándor szokatlan indiszponáltsága ragadt át a zenekar tagjaira. A prím és secund spiccatói a második tételben mindkét szólamban, sot a szólamon belül is önálló életet éltek; a Sehere- zádéban emlékeztethetnénk arra a részre, amikor a pizzicatok összevisszasága miatt esett szét a zenekar, és sorolhatnánk a többi példát. Kosa Sándor ezen a hangversenyen csali nagyon nehezen talált önmasára; bizonytalan indításai, ritmuszavarai félszeggé, idegessé tették az együttest. S ez a továbbiakban még fokozódott. Természetesen voltak a hangversenynek szép, magas mércével mérve is kiemelkedő részletei. Az összhatást azonban nagyon lerontotta Kosa Sándor indiszponáltsága. Zenekarunk a Szláv táncokban hangulatilag szépen visz" szaadta a zeneköltő elképzeléseit. A Poloveci táncok tolmácsolásában csak a rabszolganők mélabús ábrándozását kifejező, érzelemdús daliam szárnyalását tartottuk elfogadhatónak. A harcosok tánca már egyenetlenebb, a zene vad szilajságát, temperamentumát kérhetjük számon, ritmusát, meíy itt szinte főszerephez jut. A rezek túlságosan háttérbe szorultak ott is, ahol kiemelkedő funkciót kaptak Borod in tó). Rimszkij-Korszakov Sehere- záde-szvitjéből a bevezető zene megszólaltatása ragadott meg leginkább s az első mese befejező része. Széttéphetatien egységgé forrott ekkor a zenekar, s a hangulati árnyalatok gazdagságával lepett meg. Bármily szokatlanul hangzik, a zenekari est legnagyobb élményét a szólisták nyújtották, akik ezen a hangversenyen — bátran mondhatjuk — felülmúlták önmagukat. Le hu ta Dezső hegedű játékára gondolunk mindenekelőtt, aki túl-, fűtött érzelemmel, művészi mértéktartással tárta elénk a minduntalan visszatérő motívumot, Seherezáde gyöngéd, behízelgő dallamát. A megejtő fuvolaszölókra emlékezünk, az oboa tisztán éneklő, szárnyaló dallamára, a cselló és fagott emlékezetes állásaira, s csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk megszólaltatóiról. Jávori Béla A minimális napfolttevékenység katasztrofális következménye Az már hosszabb ideje köztudomású, hogy maximális napfolttevékenység idején fokozódik az emberek idegessége, és zavarok lépnek föl, amelyek nem ritkán közlekedési és más balesetek okozói. Az utóbbi hetekben viszont minimális volt a napfolttevékenység, és eközben szintén meglepő jelenségeknek lehettünk tanúi. Kétségtelen, hogy az emberiség ma még nincs kellően tisztában azokkal a különféle erőkkel, amelyek a Napból kisugároznak. Annyit azonban a legutóbbi minimális napfolt-tevékenységgel kapcsolatban mégis megállapítottak a tudósok, hogy a különféle természeti és közlekedési katasztrófák valószínűleg összefüggésben álltak vele. Az utóbbi hetekben szerencsétlenség történt a Mont Blancon: a drótkötél- pályáról lezuhant egy csille, mert egy sugárhajtású repülőgép nekiment a drótkötélnek. Megállapították, hogy a terület fölött a katasztrófa időpontjában igen erős kozmikus sugártevékenység volt. A sztratoszférát rövidhullámú örvények terhelték meg. Az ilyen kozmikus sugarak kihatással vannak az emberi lélekre és a szervezet reakció képességére. Föltehető, hogy ez hozzájárult a sugárhajtású repülőgép pilótájának hibás munkájához. A hatalmas orkán, amely óriási pusztítást okozott amerika nyugati partjain, több volt a szokásos őszi viharnál. A ciklon középpontja fölött egész idő alatt tölcsér alakú centrum volt észlelhető. Ilyenfajta kozmikus sugárzás mindig olyankor fordul elő, amikor minimális a napfolttevékenység. Ä Shanon, Rabat és Chicagó környéki repülőgép-fzerencsétlenségek szinten olyan időpontokban történtek, amikor a mérőműszerek 3—11 percig tartó renkívül intenzív sugárzási örvényeket regisztráltak. Floridában 220 négyzetkilométer területen 3 nap alatt teljesen elhervadtak az értékes növényi kultúrák, jóllehet az időjárás ezt egyáltalán nem indokolta. A meteorológiai műszerekkel fölszerelt repülőgépek e területek fölött egy bizonyos sugáftási csoportból szokatlanul minimális mennyiségű kozmikus sugarakat regisztráltak. Ez a fajta sugárzás ösz- szefíiggésben áll a növények fejlődési folyamatával. Mindez föltétlenül indokolttá teszi a kutatásokat, amelyeknek segítségével a tudósok igyekeznek földeríteni azokat az ismeretlen erőket, amelyek, úgy látszik, erős kihatással vannak egész életünkre. Vendég-e nálunk RippífRóiiai ? > sámli GÉPKOCSIJÁVAL szokott gyalog kaposvári > A festőt ünnepeltük, oki művészetével ablakot jiyitot't) számunkra a világba, és piktúrájával világgá tudta tágítani £ kedves városát, Kaposvárt. Emlékibeszédek hangzottak e1, ko-- szőröztünk, meghatottak tiszte égtünk a Mester . előtt... Qji- 4.. neplő sorainkban nemcsalt városunkbeliek szorongtak, voltak‘ itt kortársaik, barátok, fővárosból érkezett vendégek is, akik í, ment munkahely*’ elismerő szavakba öntötték itt mérlegelt gondolataikat: —!. orvos ismerősöm Milyep szép, amikor egy város népe ilyen meghitt ünnepeti Mi történt, csak nine: vatud teremteni annak, aki az övé, aki immár mindenkié. y lami baja a Skodádnak? _érÜ mnepeltünk. ahogy ón visszaemlékezem, szívből jö-)- deklődtem tőle az utcán, vöen, őszintén, mondhatni lelkesülten. S tán ezért is raga-> — Baja dehegv < gadott el bennünket a hév. ezért esett meg, hogy tűzzel-lán°gaJ > rúzsban hagytam. Ilyen rossz lobogó lelkesedésünkben külsőségeiben is más tanácsülésen,^' időben csak nem járok vele! ünnepi tanácsülésen hangzott el egy határozattá emelt ígé- > Fölvernék kerekei a sarat, az- ret: — Megalapítjuk a Rippl-Rónai állandó képtárat, hogy^ tán moshatnám egy óra hosz- RinnJ-Rónai városában ne kelljen csalódnia annak, aki nem J szat — válaszolta, raktári anyag formájában kívánja tudni, hanem inkább lát«^ Gyalogol a fiatal orvos, mert ni akarja, amit a művészitől hagyatékként mi őrizhetünk, mj)' megjött az eső. őrziink. ^ * * * Az elhamarkodott, ünnepi túlfűtöttségben kelt ígéretet é _ . , , , „ ., követően a közelmúltban ünnepeltünk még egyszer. Teret) Egy tizenhat eves bunozo avattunk, szobrot koszorúztunk, névadó ünnepséget rendez-) ördögi terve tünk, emléktáblát lepleztünk le a Róma-hegyi villában.)' ............................ I déztünk egy somogyi földből nőtt óriást, és méltán éreztük, > ^kTíb^évesrtobbszörüse^bün- hogy a tiszteletére, emlékére rendezett események során kö_ £ tetett Herbert casser pékinast, zöttüruk van a festő. De a képtár, az állandó képtár? Azcsak^mert 15 esztendős társával együtt nem akar megszületni, arra csak várni kell még! Mert ígé-> “íw ^ retünknek annak idején, amikor felröppent, nem a lehetősé-í után a sebesülteket és a haiotta- gek kölcsönöztek szárnyat, hanem az ünneplés láza. Fzértíkal kifoszthassa, a két fiatalkorú , __ .1 ,. , ■ ' i . Ybunöző gondosan kikiserletezte térb izooiyultaik gyengéknek ezek a szárnyak, s nem vi^-vvét, hogy megállapítsák., miképtek sehová. Ezért van az, hogy Rippl-Rónai, a festő, városá- ípen tudják ördögi céljukat a leg- ban, Kaposvárott csak vendég. Ünnpélyes alkalmakkor idé-í biztosabban elérni. Rajtakapták zett vendég, olyan, akit akkor fogadunk, amikor évforduló > cíukkíriaL^tták'^eg a^s'ínekeü figyelmeztet bennünket. Vagy akkor, amikor Budapest kiál- v. utóbb elmondották, hogy pisztolyt lítást rendez műveiből nálunk— mint a közeljövőben is. v. szegezve akarták az utasokat ér, A téktárgyaik kiszolgáltatására ráNem lehangoló bizonysága ez annak, hogy baj van un-^ bírni, nepelgetéseink tartalmával, a múlt haladó hagyományainak > * * « megbecsülésével? ,.v A ZENEÖVODA első foglalValaki azt mondta erről: — Élt volna csak Rónai Pé-Ckozásán egy kissé szorongva esett, bizonyosan otthon 1 eherne ott! v.ülnek a gyerekek a padokban. Nem igaz, hogy a festő váirosa nem szereti festő íiit!^ A tanár néni mindegyiktől Csak rengeteg a dolgunk, gondunk. Sok létesíteni- és pótok y megkérdi a nevét, s azt is, nivalót hagyott ránk a múlt. } hogyan becézik odahaza. Egy Akkor miért hangzott el az ígéret? S miért nem le- ) ötéves gyerek ijedten áll föl, széíl róla azóta sem senki? > amikor rákerül a sor. Ezt csakugyan jó lenne tudni! °gy 1Vna ' , k I > — Kovács.. .Kovács... Ko____________________________________ o vács Lalinak — hebegi a gyeY rek. x — S hogyan becéz az édes- v anyád? jk A gyerek még zavartabb i mint az előbb, idegesen dobol ) ujjaival a pádon. Végül kinyö- ' gi: November 7-re készül a balatonboglári irodalmi színpad Klubot alakítottak a KISZ-fiatalok Hároméves a balatonboglári művelődési ház irodalmi színpada. Sok előadást tartottak, sok tapasztalatot szereztek ez idő alatt. Az idei nyáron 22 fellépésük volt. A járás Bala- ton-parti üdülőiben irodalmi és felolvasó esteket rendeztek. Hetente kétszer jönnek Ösz- sze szakkörszerű foglalkozásra az irodalmi színpad tagjai. Most a november 7-i emlékestre készülnek. Műsorukon Pagonyin Hajnalodik című jelenete és forradalmi versek, dalok szerepelnek. Terveznek egy József Attila-estet, és műsort állítanak össze magyar klasszikus költők műveiből. Külön összeállítást szentelnek a felszabadulás utáni magyar irodalomnak és a »Költők a békéért« című műsoruknak, igen érdekesnek ígérkezik a C »Néger költők estje«. Műsora-f ikba egy kamarakórus és aC Lajos. helyi vasutasszakszervezet énekkara is bekapcsolódik. Szeptember z'iSzépségkirálynő vagy szépségkirály ? A kelet-franciaországi Bar-sur- n a KÍSZ-CAube városkában szépségkirálynőfiatalok if jósáéi klnhof alaki f választást tartottak. A zsűrinél és IiaiaiOK lljusagl Klubot alaki v a közönségnél egyaránt nagy esétottak. Eloszor csak 12-cn vol-vlyei voltak egy szép fiatal terem- tak, de azóta egyre többen -tésnek’ aki mélyen kivágott ruháiárnak ide T Ptuitóhb már'í bau Je!ent mcS. és bájával min- jarnak Ide. Legutóbb mart denkit megnyert magának. Végül 2"-en vettek reszt a klubfog-y mindössze néhány ponttal maradt lalkozáson. Társasjáték, szel-> el esy másik jelölt mögött. Miután lemi vetélkedés tölti ki eveket«.* zsüri kimondta a döntést, a má- temi veteikeaes toiti ki ezeket ^ socUk dijjal jutaImazott szépség a foglalkozásokat, amelyek t leleplezte magát. Kiderült, hogy beszélgetés közben gyakran vegy is esztendős helyben egyetc- vitafórilmokká alakulnak A v mi hallgató, aki simára borotválta vuaiorumokka alakulnak. A í lábszárait, parókát tett föl, és kütarsasagbeli viselkedésről es a £ lönböző trükkökkel női bájakat jó modorról, az öltözködésről ^imitált. stb. vitáznak a legtöbbször. Y * * * ALACSONY A CSÄRDA... ■■ ■■■ - 1 ^ akarom mondani, az istálló Tie szép vagy, világ! Még ^ ilyenkor ősszel is, amikor élnivágyásukban utolsót lobbannak a kertek a színek olyan tobzódó gazdagságát vetve a vénasszonyok nyarának már gyenge melegű napjai elé, hogy csak ámuldozni tud, az ember. Hasztalan koppon az udvar földjére a dió, nyikorognak kint az utcán derítő terhük alatt a hegyből jövő szekerek. Ha az ember elnézi az öregecskén töppedt és a vadonatúj házak elé plántált kerteket, szívesen felejti, hogy megérkeztek az emberes hónapok. A virágok utolsó lobogóját nézve még hiszi az ember a nyarat, kivált így délelőtt, amikor még gyakran lekerül az emberről a kabát, akárcsak idős Nagy Dánielről. Az öreg ingujjra vetkezve fúr-farag a veranda küszöbén ülve. Körötte szerszámok. Fűrész, gyalu, kalapács. Sámlit fabrikál az unokának, a legifjabb Daninak. Tulajdonképpen elkésett jócskán ezzel a munkával, mert Dani negyedik osztályos már, és gyakran esik szó arról, hogy még négy év, és városi iskolába megy. Dani bácsi mégis igyekszik, mégis ott a szíve a munkán, amit már nem is kell olyan kicsire csinálni. Ez a nap különösen szép számára. Ma töltötte be a hatvanadik évet. Ha ezt az asszonnyal érhette volna meg! Ha az asszony tudná, hogy nyugdíjas lett, és a gyerekek milyen szépen bánnak vele! Nem hajtják, nem éreztetik vele, hogy nem úgy tudja már marokra fogni még a ház körül adódó dolgot lem, mint régen. SzdUthjiafd o^AitdÁh > ajtaja Kisdióstanyán. Az épületkor nagy nehezen lábuk- >Ietet, ameiyben az állarri dacsoltak belőle a szavak, azt Y várta, hogy Dani elmosolyo' daság sertéseket tartott, átvetNem is tartotta számon, hogy ma töltötte be a hatva- nat. Hát reggel korán jön ám a menye, háta mögött Danival, a fiával. Hátul a kezük, az arcukon rejtélyes mosolygás. — Erőt, egészséget, hosszú életet, édesapám! Csak hunyorgott, beszélni is nehéz volt, mert valami úgy kaparászott a torkán, és a szeme is... 'Ej, hát nem való, hogy férfiember így elérzé- kenyüljön. A menye egy fehér inget tett a dunyhára, a fia pedig két doboz Csongort. Megköszöntöt- ték. Elő is vette a tavalyi szilvapálinkát. Az már így dukál. Mondták neki, hogy pihenjen csak még, mert Danika is aluszik. Dehogy tudott volna aludni! Ott is hagyta hamarosan az ágyat. IT esőbb, amikor a kony- hában iszogatták a reggelire odakészített kávét az unokával, aki ugyancsak fel- köszöntötte, Dani hirtelen letette a bögrét. — Nagyapám! Tudna-e örülni egy kölyökkutyának? — Minek az nekem, fiam? — Hát a Vigyázó helyett. Azt úgyis elütötte az autó. Meg én is szeretnék ajándékot adni. A gyerek szemében reménykedés csillogott. Sokáig törte a fejét, hogy ö mit adhatna a nagyapjának, és bizonyságot akart szerezni, hogy nem gondolt ki rosszat. Az öreg szeretettel paskolta meg Dani orcái. — Majd ha megnősz, Dani! Akkor adsz ajándékot. Most az is szép ajándék, hogy megköszöntöttél. — Nem kell a pulikölyök? — Nem azt mondom. De mit szólnak anyádék? Dani gondba merülve szedegette elő táskájából a könyveket, füzeteket, hogy nekilát a leckecsinálásnak. Jó lenne még délelőtt játszani is egyet, meg nyélbe ütni a kutyaszerzést! Nem sokáig maradt a konyhában, öregapja jövésmenése, kopácsolása meg a napfény kicsalta a verandára. Most ott körmölt nagy komoly arccal. — Nézd már, Danikám! Jő lesz ez így? — Hű, de igen szép! De még milyen jó! — No, látod! — húzta ki magát az öreg, és hosszan egyengette a derekát. — Most tőlem kapsz ajándékot. A gyerek homlokára felhő ereszkedett. Valamit mégis ki kellene találni, valami ajándékot. Ügy látszik, a pulikölyök nem jó. — Az nem is ajándék — szögezte le végül, és újból visszatemetliezett füzeteibe, de akárhogy szedte is össze a gondolatait, minduntalan kísértette, hogy valamit mégis ki kellene eszelni. Töprengését a postás érkezése zavarta meg. — Megjött a nyugdíj, Dani bátyám! EholeJ D Fürgén számolta le a pénzt, aztán elővette a tintaceruzát. — Itt írja alá. Az öregember tétován nyúlt az írószerszám után. — Ejnye! Hol a szemüvegem? Te, Dani fiam, írjad már alá a nevemet te! Nem látok szemüveg nélkül. A gyerek buzgólkodva kapott a ceruzáért, és földerült arccal kanyarította az utalványra: Idős Nagy Dániel. is nem ült vissza az asztál mellé, amikor rövid terefere után a postás után becsapódott az utcaajtó. Ott sündörgött nagyapja körül, leste mozdulatait, kémlelte az arcát. Egy kis idő múlva mellé ereszkedett a verandalépcsőre. — Nagyapám! Kigondoltam egy ajándékot. — No, nézd a prücsköt! — nevette el magát —, aztán mit gondoltál ki, te tökmag? •— Nagyapám! Ott van a szemüvege a gyalu mellett! Nem azért nem írta alá a postásnak a szelvényt, mert a szemüveg nem volt magánál! Az öreg lélegzete elakadt egy pillanatra. Nézte a gyereket, a vallatóan fürkésző kék szempárba meredt. Nem, ennek a gyereknek nem szabad hazudni. Meg kell mondani, hogy tud se inti, se olvasni. dik a furcsaságon. Nagyapja^^e a szentgáloskén Zöldmező. megért hatvan évet, és nem ^-Növendékmarhákat kötött be. tud írni, olvasni! De a gyerek^Az állatok megnőttek, az ajtó engesztelő mozdulattal nyúlt ___ ____, , a z öreg keze után. fazonban maradt olyan ala- Én... én megtanítanám* CSOny\ amUyen Volt A hízott nagyapám, ha akarná! Aján- * marhák most — guggolva jö- dékba. Jó? * hetnek ki rajta. — Ilyen ajándékot még úgy-' sem pipált senki! < A válasz nem késett sokáig, t mégis úgy tűnt, hogy tán órák ] szaladtak el, mire megszólalt, hogy jól van. De ne tudja meg' senki! Daninak így még jobban tét- < szett az ajándék. Titkuk lesz, kettőjüké. Viszont jövő ilyen-'] korra már nem lesz baj, ha, nem lesz kéznél a szemüveg, < amit csak találomformán hord* a nagyapja. Inkább csak azért,] mert a nagymamáé volt... fj osszan tanakodtak, < hogy csinálják, mint csinálják, amit elhatároztak. Aztán Dani nadrágját porolva ugrott fel a lépcsőről. Idős Nagy Dánielnek ez a művelet már nem ment ilyen könnyen. De amikor ott álltak egymással szemben, Dani bácsi fátyolos tekintettel nyújtotta a kezét. — Áll az alku! De ne tudja ám senki! Dehogy tudja! Ami titok, az titok marad! Most pedig munkára fel! Be kell fejezni a leckét meg... a sámlit is. Fesztivál-infláció Európában évente 130 helyen rendeznek fesztiválokat A különböző ünnepségeken összesen 2,5 millió látogató számára árulnak jegyeket. Ennek a hatalmas kínálatnak az eredménye, hogy a legtöbb fesztivál rendezősége nem ké- ’pes behozni a költségeket, és állami vagy városi támogatásra szorul. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye; Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség* Kapo»vár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-U, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka, S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítoknél. lASídn Utalva ^Előfizetési díj egy hónapra U 8%