Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-21 / 249. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Szombat, 1961. október HL A kereskedelem felkészült az őszi vásári hét két utolsó napjára A kaposvári .őszi vásári hét első három napja azt bizonyít­ja, hogy az elmúlt 'évhez vi szonyítva a forgalom már ed­dig is 75 százalékkal maga­sabb. A vásárrendező bizottság mindent megtesz, hogy az ok­tóber 21—22-i nagy kirakodás­ra megfelelően felkészüljön, és méltóképpen fogadja a vá­sárlátogatókat. Mintegy 309 folyóméter sátor és a Kossuth tér környékén elhelyezkedő központi üzletek szombat— vasárnap 40 millió Ft-os áru­készlettel várják a vásárolni szándékozókat. Bőven lesz étel- és italáru, lacikonyha, termelői bor és mindennemű iparcikk. A vásárlátogatók utazási kedvezményüket az indulási állomáson jelentsék be, és akkor, az előző évektől eltérőr en, nem a vásár területén ke­rül lebélyegzésre a vasúti jegy, hanem ott a helyszínen kap­ják meg a kedvezményes je­gyet. 21-én, szombaton este a szó­rakozni vágyók nívós esztrád- műsort és ennek keretében fő­városi divatbemutatót láthat­nak a kaposvári Csiky Ger­gely Színházban. A vásárrendező bizottság teljes felkészültséggel várja a megye lakosságát az őszi vá­sári hét két utolsó napjára. (x) Vásárrendező bizottság. EZUSTHARSAK, ERDEI FENYŐK APOSTOLA A Z'.elicségben jártunk, erdőboritotta dombokon, rozs­dás avarral terített kanyargós erdei utakon. Gyönyörű nap volt. Gyönyörű? Talán ennél is szebb, talán ez a szó nem is fedi egészen az emlékbe véső­dött véleményt, hiszen közvet­len közelről éreztem, egy ki­csit belekóstoltam az erdészek világába, és megtanuHam, mi az a több, amit az erdő ad a gyönyörködtetésen kívül, és hogy ezért mennyit kell fára­dozni. .. Megízleltem a bükk- makkot — és jó volt. Megtud­tam. hogy némely fán a piros festékgyűrű nem turistajel­zés, hanem ezek a »szép legé­nyek« véfák, azaz olyanok, melyeket csak a végkitermelés­nél vágnak ki. Rövidítés a vé- fa — az erdésznyelvben sok a rövidítés. Ki tudja, talán azért, mert itt nincs szükség a sok beszédre, az erdő magáért be­szél __És kaptam csodabogyó e lnevezésű örökzöld kis nö­vényt, melynek levélszerűen kiszélesedett szárán piros bo­gyók díszlenek. Tőle kaptam, dr. Hardest Lajos professzortól, a Soproni Erdömémöki Főisko­la igazgatóhelyettesétől, az egykori somogyi erdész fiá­tól... Leértékelt áruk óriási választékban! Régi árt Űj ár: Férfi kabát szőnmebéléssel 2 000,— 1 400.— Férfi kabát szőrmebéléssel 1 700.— 1 300.— Férfi cord szövetöltöny 1 380.— 900.— Férfi kamgam szövetöltöny 870.— 600.— Férfi mfleádó 1 000.— 750.— Férfi télikabát 1 250.— 850.— Férfi tóiikabát 1 500.— 900.— Férfi esőkabát 580.— 400.— Nőd átmeneti kabát 520.— 350.— Női kabát velcur 1 200.— 800.— Női kulikabá* 450.— 250.— Nőd kuliikabát 330.— 200.— Női kosztüm 530.— 350.— Nőd szövetruha 320.— 200 — Férfizakó 600.— 420.— Férfizakó 425.— 350.— Női félcipő fekete, barna színben 235.— 185.— Női pamut kuli 140.— 95.— Női gyapjú kuli 400.— 280.— Fiúkabát 720.— 460.— Fiúkabát 680.— 440.— Hanglemezek 15.— 4.— Hanglemezek 45.— 20.— Bizsu ajándékáruk 30—60 3—10 Ruházati áruk Kaposvárott a 120. sz. áruházban (Ady E. u. 2.), a 109. sz. leértékelt áruk boltjá­ban (Ady E. u. 12.), Siófokon és Nagyatádon a leértékelt áruk boltjában kaphatók. Hanglemezek a kaposvári 101. sz. hangszerboltban (Ady E. u. 4.), a bizsu ajándéktárgyak a kaposvári 124. sz. illatszerboltban (Május 1. u. 4.) kaphatók 58884 — Hát nem édes? — állt meg többször —, mert én így szoktam nevezni, hogy édes; a mostani erdő alatt ott burján­zik, növekedik az új, az erdő maga minden beavatkozás nél­kül gondoskodik az utánpót­lásról. Aztán később a lipótfái kor­szerűen kiképezett csemete­kertben: — Csodálatos ez — bárso­nyos barna tekintetével újra és újra végigsimogatta a szinte mérnöki pontosságú körökben nevelkedő fenyőcsemetéket —, meg tudnám csókolni azt az embert, aki ilyen gyönyörű munkát végez. Lelkendezett, árado­zott. Hói lenn a földön az alj­növényzetet tanulmányozta, hol a magasba vizsgálódott, megsimogatta a sudár bükkö- ket, és percekig állt egy-egy szépen kifejlődött hárs előtt. Én pedig bámulattal és mély­séges tisztelettel figyeltem a 63 éves professzort. Nemcsak a szakma, az erdő szerelme su­gárzott minden szavából, moz­dulatából, hanem volt benne valami, ami ennél is több, ami azzal magyarázható, hogy hosszú idő után újra itt jár szűkebb hazájában. Hazatérés, az emlékek ezrei... Ki tudná megmagyarázni ezt az érzést?! Kardosfán egy villanásra tisz­tán láttam. A kerítésajtó nyit­va, fehér kis ház, az udvaron hatalmas koronájú öreg hárs. Itt élt az apja, itt szolgált. Hányszor hallgatta éjszaka a hárs odvábán tanyázó kuviko- kat, hányszor ebédelt a buja lombok árnyékában! Homlo­kát végigsimítva lép a házhoz — mely most kopár, üres, el­hagyott. .. Egy könny pottyan az egykori virágoskert gazos földjére. Hatvanhárom éves, újra és újra visszatér Somogyba. Mennyit hánykolódott, hányfé­le járt, de a szíve somogyi maradt. — Itt a Zselicségben vannak a legszebb erdők — hallom a hangját —, s ez valóban így van. ebben legföljebb öt szá­zalék a provincialista érzés. De hát az embernek van egy na­gyobb és van egy kisebb ha­zája. Erdész volt az ap’a, nagyapja, dédapja; apáról fiú­ra szállt a hivatás, az erdő sze- retete. Csoda hát, hogy ő is ezt választotta? Pedig nem volt aszfaltos az útja. A keservesen összekuporgatott pénzből nyo­morúságos tanulmányi évek, a főiskola elvégzése után félévi állásnélküliség. Aztán három évig újra Sopron, de már mint tanársegéd, majd két évig Miskolc, míg végre... — Áthelyeztek hazámba, a kaposvári erdőigazgatósághoz. — így mondta: hazámba. Ti­zennégy évet töltött itt, és egy újabb kört leírva Sopronban, visszakanyarodott ide az útja. Erdőművelési előadó, igazgató, aztán 1948-ban a Somogyi Er­dőgazdasági Nemzeti Vállalat vezérigazgatója. Ezért ismerik őt annyian a megyében. Az or­szágban a legnagyobb, 160 ezer hold állami erdő gondjai ne­hezedtek a vállára. — Akkor kellett megkezdeni az erdők kezelését — emléke­zik —, melyek azelőtt száznál több birtokos tulajdonában voltak, akik itöbbnyire elha­nyagolták az ápolást A hoz­zánk került sokféle alkalma­zott munkáját szerves egység­be kellett foglalnunk. Az er­dészek azelőtt lényegesen ke­vesebbet tudtak, nem értettek a szakszerű erdősítéshez, favá­gáshoz. Mindezen a bajon mi segítettünk. Úgy jött vissza 1945-ben Ka­posvárra, hogy többet nem megy el innen. Ám hivatása újra Sopronba szólította. Ami­kor azonban teheti, gyakran visszajön ide szakvélemény­adásra, s a diákjait is ide hoz­za tanulmányútra. Azt hiszem, nagyon szeretik hallgatói... És most, mc6t is itt van, a számára oly kedves Zselicség­ben. Jakócs Lászlóval, az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság főosztályvezetőjével, Futsz Jó­zseffel, a nyírségi erdőgazda­ság főmérnökével együtt dol­goznak itt Mindhárman So- mógyból kerültek el, és most ennék a megyének segítenek. Az erdőgazdaságok elkészítet­ték az erdőtelepítési és -felújí­tási technológiai tervet, ezt vizsgálják felül, és szakvéle­ményt mondanak róla. Érthető, hogy ebben a munkában mindhármuknál piros fo­nalként húzódik végig a so­mogyi erdők szeretete. Dr. Haracsi Lajos profesz- szor az ezüsthársak és erdei fenyők apostola... Így neve­zik őt, mert ő volt az első az országban, aki fölismerve nép- gazdasági jelentőségét, kidol­gozta és szorgalmazta ennek a két fafajtának telepítését. Azt mondják, minden erdészem- bemek van kedvenc fája, neki ez a kettő az, és talán azért, mert hosszú ideig ezekkel nem törődött senki. — A huszár a lovát, az er­dész a fáját simogatja — áll meg az egyik ezüsthárs alatt; a tövétől a koronájáig siklik hozzáte­a tekintete, és halkan szí: »szép legény...« V. M. BANDI BÁCSI, VISSZAVÁBJUK 71,Jag anyós ember ballag az üzem hosszú udvarán. Lép- tei hangosan koppannak a kopott macskaköveken, jól szabott sötét ruhája, fehér inge, gondosan megkötött nyakkendője kirí a n\elletie néha-néha felbukkanó olajos munkásruhák közül. Jókora, papírba tekert csomagot cipel. Egy, kettő, három... önkéntelenül, megszokottan szá­molgatja lépteit. Harmincöt évvel ezelőtt, amikor ebbe az üzembe került, kíváncsiságból végigmérte, hogy a kaputól hány lépés a lakatosműhely. Kétszáztizenhét. Akár behunyt szemmel is odatalálna bármikor. Behunyja szemét, úgy megy tovább. Itt egy kiálló szögletes kockakő. Akkor rakták le, amikor a tűzcsapokat szerelték föl. Innen csak néhány méter az esztergályosműhely. Itt szokott Kovács Istvántól elbúcsúz­ni reggel befelé jövet, s itt találkoztak este, műszak után. Egymás mellett laktak a Fő utcában, egyszerre jelentkeztek tanoncnak, s jöttek ide dolgozni, együtt vonultak be katoná­nak. Szegény . .. Ott maradt a fronton, nem érhette meg, hogy felszabadult emberként léphessen be a gyárba... Egy, kettő, három ... Roppannak a léptek, ő pedig em­lékezik. Amikor megnősült, s amikor első gyermeküket vár­ták, nem ért rá a lépteket számolni. Rohant, hogy első lehes­sen a kapunál. Milyen szegényes is volt akkor még az üzem! Öcslca, embergyilkoló gépek, huzatos műhelyek; vastag, fe­kete lemezből összehegesztett vödrök mosakodásra. A ruhák szegre akasztva lógtak a műhely sarkában. Bárhogy vigyáz­tak is rá, egy-két nap alatt átjárta az inget, a ruhát a füst és a leorom. Megáll. Ez a csarnok tiz évvel ezelőtt épült. Akkor avat­ták fel az új étkezdét, a fürdőt és az öltözőt is. Milyen kel­lemes volt munka után belemerülni a meleg vízbe, s meg­tisztultam, frissen hazaindulni. 'T'ovább kopognak léptei. Most egyszerre keményen összehúzódik a csomagot tartó, inas, kidolgozott kéz. Itt rohant rá 1956 novemberében az üzem egykori tu­lajdonosa és néhány részeg cimborája. Mit is mondtak? »Ta­karodj a gyárból, te véres szájú kommunista! Ide többet be nem teszed a lábad ... vagy pedig nem jutsz ki innen élve...« Egy, kettő, háromé. Nem az fájt akkor, hogy kommu­nistának nevezték. Erre büszke volt. Az fájt, hogy azok kö­zül, akikkel valamikor együtt nélkülözött, küszködött, akad­tak, akik szó nélkül tűrték, hogy öt kiebrvxlalják. De az el­sők között kezdte meg a munkát, szervezte a pártot, ahogy helyreállt a rend. Leteszi a csomagot. Körülnéz, halkan beszél magában. »Ráérsz, öreg! Most már nem kell sietned, nyugdíjas vagy, András. Már nem utasít senki,legföljebb kérhetnek.« Ar­cán mosoly suhan végig. De elmossa az a néhány könnycsepp, amely végiggördül a kemény munkásarcon. Ahogy körülnéz, tekintete szinte perzseli a munkahelyeket, a siető embereket. Szeretné odakiáltani mindennek és mindenkinek: »Süveges András búcsúzik tőletek!« Milyen jólesett a munkatársak, a párt- és a szakszervezet megemlékezése! Tiltakozni ajcart a sok dicséret hallatára: »Nem, nem egészén így volt. Követ­tem el én is hibákat« — akarta mondani, de nem hagyták. Az ajándékok, az összecsendülő poharak, a forró kézszoritá- sok könnyekig meghatották. Egy, kettő, három ... Fáradtan, lassan mozdul a láb. Ré­gen az ilyen kis utat föl sem vette. Most azonban már jólesik egy kis megállás. A kapuban még megszokottan lép a kirakott kartonokhoz, de az övét már hiába keresi, nem találja. Pe­dig szeretett volna még egyszer, utoljára bélyegezni, szerette volna még egyszer oda tenni kartonját a többi közé. Hány­szor, de hányszor nyomta le a bélyegzöóra karját? Huszonöt évvel ezelőtt állították fel... Az annyi, mint... Ah, de ki­nek van kedve most számolgatni! Léptei már a kapun kívül koppannak. Elköszön az öreg portástól, felballajg az útra vezető néhány lépcsőn. Kis patak folydogál az üzem mellett. A híd karfájára könyököl. Vissza­néz az üzemre, a kapuból mintha integetnének. Még a sza­vakat is hallani véli: — Bandi bácsi ... visszavárjuk! Jöjjön el gyakran...! Inteni, kiáltani akar: »Ne féljetek, veletek leséekmin- 1 dig.« De karja, nyelve nem engedelmeskedik akara­tának, csupán érthetetlen szavakat mormol. Szeméből forró könnycseppek buggyannak elő. Le sem törölve őket lassan el­indul a városba vezető úton. ________________________________________________Szálai László 1 03,8 százalékra teljesítette háromnegyedéves tervét a Vendéglátó Vállalat A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat legutóbbi terme­lési tanácskozásán Balogh La­jos igazgató ismertette az el­múlt háromnegyed év e'f'dmé- nyeit és a következő feladato­kat. A tanács kereskedelmi vállalatai közül ők büszkélked­hetnek a legjobb eredmények­kel. Háromnegyed éves tervü­ket 103,8 százalékra teljesítet­ték. Az előirányzott 44 millió 300 ezer forint helyett 45 mil­lió 984 ezer forintnyi forgal­mat bonyolítottak le. Nyereség­bevételi tervüket 116,5 száza­lékra teljesítették: 1 millió 725 ezer forint helyett 2 millió 10 ezeír forint volt a nyereségük. Az elmúlt évihez viszonyítva mintegy 60 ezer forinttal csök­kent a fizetendő leltárhiány összege. Kevesebb szabálysér­tés fordult elő, javult a kész­letgazdálkodás. Mindezek ellenére még sok javítanivaló akad a vállalat munkájában. Elsősorban fokoz­ni kell a saját áru termelését, s nagyobb gondot kell fordíta­niuk a gépek megóvására. Igen fontos a vállalat dolgo­zóinak szakmai és politikai ne­velése. Mindent meg kell ten­ni az üzemi balesetek megelő-! pitányságának zésére. adott műsort. Mind a beszámoló, mind a felszólalók hangoztatták, hogy már a téléin jó lenne megkez­deni a balatoni szezonra való fölkészülést Javasolták, hogy létesítsenek Bogláron húsel­osztót; hogy a megbízott üz­letvezetők maguk választhass sák ki munkatársaikat, s hogy az idénymunkára fölvett dol­gozókat még a szezon megkez­dése előtt oktassák kV. A termelési tanácskozáson a vállalat öt dolgozója: Kovács András, Kiss Jánosné. Takács Jenő, Tukora Ferenc és Lenko- l ics József »Kiváló dolgozó« jelvényt s kétheti fizetésnek megfelelő összegű pénzjutal­mat kapott. »Kiváló« címmel tüntették ki a Béke Éttermet. »Kiváló dolgozó« oklevelet s egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat hat dolgozónak adtak, köztük Pátfoi Józsefnek, Ferka Józsefnek. Tar Lajosnak és Varga Gyulának. 29-en 3— 400 forint pénzjutalomban, többen tárgyjutalomban része­süllek. . Üzemi bál zárta a termelési tanácskozást. Közben a BM Somogy megyei Rendőrfüka­kultúrcsoportja A VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZBAN Legénylakás,. amerikai film kezdési ideje hétköznap fél S, 7, fél lO, vasárnap 3, fél 6, 8 órakor A Marcali és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet értesí­ti a közönséget, hogy ven­déglő-éttermében választékos reggeli-, ebéd- és vacsora- k ill önleg essége kkel /árja kedves vendégeit. Két­féle előfizetéses menüt szolgál fel hétfőtől szombatig. Az ételek az egységtől elvitelre is megrendelhetők. A szövetkezet tejboltja minden reggel hideg és me­leg kávéval, tejjel, kakaóval áll a vendégek rendelkezésé­re. A vasúti étteremben mindennap választékos ebéd- és vacsorakiszo Igá lás van• Rendezvényeket., társas ebé­deket és vacsorákat válla- • lünk. Az é lel miss, erb alt­ban cukrászati félkészt érmé keket elehet vásárolni. Tort ,k, to ré­talapok, krémeslapok meg­rendelhetők és vásárolhatók. Lakodalmakra és rendezvényekre tortákat és egyéb sütemé­nyeket megrendelésre készí­tünk és házhoz szállí­tunk. Keresse föl a marcali földmüvesszövetkezet ven­déglátóipari egységeit, ahol minden igényt ételekkel, ita­lokkal kielégítünk. Marcali és Vidéke Körzeti Föld műves- szövetkezet 2563

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom