Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1961. szeptember 1T, Provokáció a béke eilen larepülés« céljára az egyik ba­(Folytatás az 1. oldalról.) a provokáció szervezőit sa­ját embereik leplezték le. A nyugat-bórlini rádióállomás közölte, hogy a két pilóta a francia parancsnokságtól ka­pott leszállási engedélyt a te- geli repülőtérre. Felvetődik a kérdés: vajon ezt a provoká­ciót nem a francia hatóságok részvételével készítették-e elő? Bonn most az »eltévedés« meséjét kürtöli mindenfelé. A külügyminisztériumban sürgő­sen kitalálták, hogy »a fedélze­ti ' műszerek nem működtek«. De honnan tudja ezt Bonn, hiszen az onnan érkezett je­lentések szerint a repülőgé­pekkel nem tartottak, fenn rá­diókapcsolatot? Nyugat-Berlin- ből szintén nem kaphatta Bonn ezt az értesülést, mint­hogy a berlini' légibiztonsági központ francia ellenőre azt állította, hogy »a repülőgépek és a pilóták feltartóztatására vonatkozó követelést teljesíte­ni fogják«. Ha viszont hiszünk annak a változatnak, hogy a fedélzeti műszerekben, zavar állott be, akkor miért haladtak a repü­lőgépek meghatározott irány­ban, Nyugat-Berlin felé, és miért szálltak le több mint 200 kilométer megtétele után ép­pen a francia repülőtéren? Egyik változat rácáfol a másikra. Nyugat-Berliniből • azt közük, hogy a pilóták leszállási enge­délyt kértek és kaptak. Bonn viszont azt állítja, hogy a re­pülőgépekkel nem volt rádió­kapcsolat. Strauss hadügymi­nisztériuma szerint a vadász­gépek Franciaországból visz- szatérve »tértek le az útról,« ahol 'hadgyakorlatokon vettek részt. A Die Weit című nyu­gatnémet lap viszont megbíz­ható forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a repülőgépek »isko­jorországi repülőtérről szálltak fel. Bonnban hasztalan próbál­ják eltüntetni a nyomokat — állapítja meg a Pravda. i Nyugatnémet katonai re­pülőgépek nem egyszer megsértették már szocia­lista államok határait. Mindannyiszor ugyanilyen magyarázkodás követke­zett. Ezek a magyarázatok azonban rendkívül naív emberek szá­mára készültek. Mindenki előtt ismeretes, hogy Nyugat'Német- ország területén a légitámasz­pontok sűrű hálózata helyezke­dik el. Különösebb fáradság nélkül meg lehet ott találni »az első útbaeső repülőteret«. Ezért egyáltalán nem kall a szomszédos országokba repül­ni. Emellett említésre méltó, hogy a Bundeswehr pilótái egyetlenegyszer sem té­vedtek el nyugati irány­ban, hanem mindig csak kelet felé. A nyugatnémet katonai re­pülőgépek Nyugat-Berlinbe va­ló átrepülése rendkávül ko­moly provokáció. A bonni ka­tonai vezetőségnek ez a gyalá­zatos lépése nemcsak felderítő célokat szolgál, hanem azt is ki akarja puhatolni, hogyan reagálnak más államok ilyen berepülésekre. A világközvéle- ményinek elégséges tapasztala­ta van a hasonló provokációk minősítésében. Itt csak egyfé­le minősítés lehet — provoká­ció a béke ellen. Szervezőinek nem célszerű elfelejteniük, hogy a Szovjetunió és szövetsé­gesei minden szükséges eszköz­zel rendelkeznek a megsemmi­sítő visszavágáshoz. A háborús provolcátorok lesznek az elsők, akik elpusztulnak az általuk felszított tűzvészben — zárja a cikkét a »SzemiLeíró«. ElisabetviHe-ben folytatódnak a harcok (Folytatás az 1. oldalról.) egyik vasúti raktár leégett. Bár a villanyáram- és vízszol­gáltatást helyreállították, a vasúti és repülőösszeköttetés a várossal még mindig szünetel. A lakosság visszahúzódott ott­honaiba. Megfigyelők szerint az élelmiszerkészletek fogyó­ban vannak, az utánpótlás problémája pedig megoldha­tatlannak látszik. A Reuter tudósítója jelenti, hogy Csőmbe csapatai az éj­szaka folyamán négy rohamot indítottak a főpostán berende­zett ENSZ-állás ellen. Ír ENSZ-katonák közelharcban elfoglaltak: egy magán-rádió­állomást, majd a túlerővel szemben kénytelenek voltak megadni magukat. A jelentés közli, hogy 23 ír katona fog­ságba esett, közülük négyen sebesültek. A Csőmbe-csapatok két páncélos, kocsit is zsákmá­nyoltak. Az AP helyzetjelentése sze­rint Elisabethville-t pénteken a délutáni órákban égő raktá­rak tüzének fekete füstje borí­totta. Harcokat jelentettek a bakiba menekültek táborából is. Hruscsov iraki katonai Hüliföttségst fogadott Moszkva (TASZSZ). Hrus­csov, a szovjet minisztertanács elnöke szombaton fogadta az iraki . katonai küldöttséget, amely Dzsalal Dzsafar Al Av- kati dandártábornok vezetésé­vel a szovjet fővárosban tar­tózkodik. Hruscsov barátságos megbeszélést folytatott a kül­döttség tagjaival. A megbeszé­lésen Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter is részt vett. (MTI) Pusztít Japánban a „Nancy" Tokió (MTI). A «Nancy« ne­vű tájfun, amely a Csendes­óceán felett keletkezett és in­nen indult el. pusztító útjára, ' szombaton délután végigsöpört Japánon és elérte Oszakát. Út­ját borzalmas károk jelzik. . Egy japán rádióállomás jelen­tése szerint 77 ember meghalt, 48 eltűrj, és' több mint ezer ember megsebesült. Csaknem 28 ezer ház dőlt romba. Bár Tokióban is felkészültek a. legrosszabhakra, a »Nancy« elkerülte a japán fővárost, es­tefelé Honsu sziget félé . vette útját, és dühét a Japán-tenggr ren- tombolta ki. A meteoroid gusok szerint a: an Hokkai­do szigetét még mindig köz­vetlen veszély fenyegeti. S.O.S. jelzéseket vettek a Japán-tengeren tartózkodó ha­jókról. Huszonhét kisebb japán tengerjáró hajó — halászhajók, s köztük három teherhajó — nyomtalanul eltűnt a viharban, minden bizonnyal elsüllyedt! A nagyobb hajók is megsíny­lették a tájfunnal való találko­zást. A Petaluna amerikai óriás-tankhajót a »Nancy« mérföldekre sodorta el útirá­nyától. Áz Eptanissos görög te­herhajó a tájfun óta nem ad jelzéseket, sorsa ismeretlen. Közben az Esther nevű hur­rikán is újra irányt változta­tott, a vihar tölcsére San Juan felöl a floridai partvidék felé közeleg. Sikeres szovjet nehézrakéta-kísérletek a Csendes-óceán térségében 1961. szeptember 13-án a Csendes-óceán középső térségét l nem egészen egy kilomé­teres eltéréssel célba ért a Szovjetunió területéről — több mint 12 ezer kilométer tá­volságból — kilőtt többlépcsős nehézrakéta utolsó fokozatának makettje. Térképünk a szovjet nehézrakéták célzónáját ábrázolja. NEMZETKÖZI SZEMLE KGI HÓNAP MÉRLEGE Immár több mint egy hónap választ el ben­nünket augusztus 13-ától, amikor a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya nagy je­lentőségű intézkedéseket valósított meg Ber­linben. Az eltelt idő elégséges ahhoz, hogy fe tudjuk mérni, milyen eredménnyel járt ez az intézkedéssorozat. Mi is történt augusztus 13-án Berlinben? Volt egy ország, egyetlen ország a világon, amelynek egy rendkívül fontos részén egysze­rűen nem volt határa. Ez az ország: a Német Demokratikus Köztársaság. Nyugat-Berlinen át boldog-boldogtalan szinte minden 'ellenőr­zés nélkül átjuthatott a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába. Az NDK állampolgá­rai pedig a hatóságok tudta nélkül, útlevél nélkül átjárhattak Nyugat-Berlinbe, sőt innen akármelyik más országba. A kémek, a diverzánsok és a csempészek ré­szére paradicsomi állapotok voltak ezek. Augusztus 13-a óta azonban Nyugat-Berlin megszűnt a kémek paradicsoma lenni. A Né­met Demokratikus Köztársaság bátor határ- rendőrsége ettől fogva úgy őrzi a demokra­tikus Berlint a város nyugati részétől elvá­lasztó vonalat, mint állami határokat. Berlin­ben jelenleg hét átjáró kaput hagytak nyitva, négyet a nyugat-berliniek, kettőt a nyugatné­metek, . egyet pedig a külföldi állampolgárok számára. S ha akármelyik kapunál azt ta­pasztalják, hogy a demokratikus Berlinbe lá­togatók megsértik az NDK törvényeit, a Né­met Demokratikus Köztársaság hatóságai le­csapnak rájuk. Éppen a héten vettek őrizetbe két amerikai állampolgárt, mert autójuk cso­magtartójában nőket akartak nyugatra csem­pészni. Az augusztus 13-i intézkedések másik nagy előnye, hogy megszűnt az NDK ellen irányuló, nagyon is szervezett és tudatos pénzrontás. Mint ismeretes, a város nyugati részén a nyu­gatnémet márka, keleti részén pedig a kelet­német márka van érvényben. A két márka vásárlóereje még hivatalos nyugatnémet ada­tok szerint is körülbelül egy az egyhez. Ade- naueréknak azonban semmi sem volt drága ahhoz, ’hogy Nyugat-Berlinen keresztül zavar­ják a Német Demokratikus Köztársaságban folyó békés szocialista építőmunkát, s ezért a nyugatnémet márka árfolyamát Nyugat-Ber- linben hihetetlen magasan tartották, a kelet­német márkához viszonyítva 1:4, néha 1:4,5, sőt 1:5 arányt állapították meg. Most, hogy megszűnt a csempészési lehetőség a város két övezete között, a nyugat-berlini pénzváltó iro­dák, ahol nyíltan folyt ez a sötét üzletelés a kétféle márkával, kénytelenek voltak műkő-, désüket beszüntetni. Ez pedig évi hárómmil- liárd márka (körülbelül évi 12 milliárd forint) megtakarítással jár a Német Demokratikus Köztársaság népgazdasága számára. S itt nemcsak a pénzről, hanem például a lakosság jobb élelmiszer-ellátásáról is szó van. Azelőtt a nyugat-berliniek különböző úton- módon a demokratikus övezetben vásárolták össze a vajat és a tojást s általában az élel­miszereket, mivel itt az ennivaló lényegesen olcsóbb, mint a nyugati szektorokban. Augusz­tos 13-a óta a vaj vásárlás egy harmadával csökkent a demokratikus Berlinben, ugyan­akkor, amikor a lakosság vajfogyasztása lé­nyegesen emelkedett. A vaj pedig a legfonto­sabb élelmiszer az NDK-ban; Üj-Eéland után ebben az államban fogyasztanak az emberek legtöbb vajat. Augusztus 13-ával megszánt a kétlaláság is. Hozzávétőleges adatok szerint körülbelül száz­ezer ember ólt úgy Berlinben, hogy a demok­ratikus övezetben lakott (mert itt könnyeb­ben és olcsóbban lehet lakáshoz1 jutni), vi­szont a nyugati övezetben dolgozott. Ez a’két- lakiság volt a melegágya a csempészésnek és a kémkedésnek. Nem véletlen, l;ogy a legtöbb kém és diverzáns a kétlakiak sorából került ki; hiszen ezeket nyugat-berlini munkahelyü­kön igyekeztek ilyen aljas »munkára« befog­ni saját hazájuk ellen. Mivel a Német De­mokratikus Köztársaságban és különöskénpen Berlin demokratikus szektorában igen nagy a munkaerőhiány, ennek a százezernyi kétlaki- nak minden további nélkül, egyik napról a másikra szakmájuknak megfelelő munkát tudtak adni, mégpedig Berlinben. A kétlakiak javarészt már el is helyezkedtek, s igyeksze­nek beilleszkedni az új helyzetbe. S hogy az NDK kormányának ezek az in­tézkedései mennyire előnyösek voltak a nyu­gat-berlini munkásokra nézve is, azt mutatja, hogy augusztus 13-a óta Nyugat-Berlinben vi­szont rendkívül megnövekedett a munkaerő iránti kereslet. A textilgyárosok például, hogy munkásaik ott ne hagyják őket, augusztus második felében fölemelték a dolgozók bérét. Amá a dolog legfontosabb, politikai oldalát illeti: augusztus 13-a után kiderült, hogy Ade- nauernak nem sikerült a maga háborús irány­vonalát keresztülvinnie, mivel a Nyugat sem­miféle komoly »ellenlépésre« nem szánta rá magát. A legújabb események is igazolják a Szovjetuniónak, a szocialista tábornak azt a régóta hirdetett tételét, hogy az agresszor megretten, ha erőt lát. Ma már Adenauer is arról beszél, hogy kelet—nyugati magas szintű tárgyalások fognak indulni a német kérdés rendezésére, s elhárítható lesz — Adenauer ki­fejezésével élve — »a nagy háború«. Persze a tárgyalásokkal szemben ne tápláljunk túlzott illúziókat, hiszen eleddig a nyugatiaknak sem­mi konkrét tervük sincsen a német kérdés rendezésére, sőt még egymás közt sem. sike­rült megegyezniük. Nyilván azért ült össze csütörtökön a nyugati külügyminiszterek ér­tekezlete Washingtonban, hogy a Szovjetunió réges-régen kidolgozott terveire valamiféle él- lenterveket tököljön össze. A Szovjetunió régebben is s most, legújab­ban is- kifejtette elvét a kelet—nyugati tár­gyalásokról: mi hajlandók vagyunk tárgyalni a Nyugattal, de csak abban az esetben, ha ér­dembeli tárgyalásról lesz szó. Semmiképpen sem engedjük meg, hogy a nyugatiak a tár­gyalásokat a német kérdésben nagyon is szük­séges döntések elhalasztására használhassák fel. A békeszerződést még az idén mindenkép­pen aláírjuk. Választások Nyugat-Ném a háborús hisztéria légkörében Berlin (TASZSZ). Nyugat­Németországban ma szövetsé­gi gyűlési választásokat tarta­nak. A Német Szövetségi Köztár­saság választási törvénye szá­mos antidemokratikus tételt tartalmaz. Így" például a vá­lasztásokon részt vevő pártok a tartományi listák alapján csak akkor juthatnak mandá­tumhoz, ha az egész Német Szövetségi Köztársaság terüle­tén megkapták az érvényes »második szavazatot«, vagyis a tartományi listákra leadott szavazatok legalább öt százalé­kát, vagy a közvetlen választá­sokon legalább három válasz­tókörzetben győzelmet arat­tak. A nyugatnémet kormánykö­rök e korlátozás útján akarják megfosztani a mandátumoktól azokat a haladó pártokat és szervezeteket, amelyek nem rendelkeznek nagy anyagi esz­közökkel és kiterjedt propa­ganda-apparátussal. Mint ismeretes, a bonni ha­tóságok 1953-ban ezzel az igvafúrt csűrés-csavarással ’osztották meg minden man- látumától a Német Kommu­nista Pártot, jóllehet akkor több mint 600 000 szavazatot kapott a Német Kommunista Párt. Az 1961. szeptember 17-i vá­lasztásokon az alábbi nyugat­német politikai pártok vesz­nek részt: Kereszténydemok­rata Unió (CDU, Adenauer pártja), Keresztényszociális Unió (CSU, a CDU bajororszá­gi fiókintézete), Német Szo­ciáldemokrata Párt, Szabad Demokrata Párt, Német Béke­unió, Össznémet Párt, Néme­tek Szövetsége, Német Birodal­mi Párt és a dél-schleswigi vá­lasztók szövetsége. A CDU, a kormánypárt — beleértve a CSU-t — jelenleg abszolút többséggel vezető he­lyet tölt be a szövetségi ta­nácsban. Ez a párt a monopó­liumok és a militaristák érde­keit képviseli. A szövetségi gyűlésben jelenleg a Német Szociáldemokrata Párt — mint ellenzéki párt — foglalja el a második helyet. Ennek az »el­lenzéki« pártnak a vezetősége azonban 1959-ben rendezett kongresszusán elfogadott prog ramjában »új irányvonalat« hirdetett meg, amely szerint a Német Szociáldemokrata Párt teljes mértékben lemond az osztályharc álláspontjáról és a szocialista elvekről. Jelenleg a Német Szociálde­mokrata Párt vezetői — külö­nösen Willy Brandt nyugat- berlini polgármester, akit vá­lasztási győzelem esetén a Né­met Szociáldemokrata Párt kancellárnak jelöl — veszett antikommunista propagandát folytatnak, tajtékozva támad­ják a Német Demokratikus Köztársaságot, aktívan támo­gatják a militarizálás és a hi­degháború politikáját. A jelenlegi szövetségi gyű­lési választásokra jellemző még egy körülmény: a kommu­nista párt nem vehet részt a választásokon, és tagjait üldö­zik, ugyanakkor a választáso­kon részt vevő pártok között három alig álcázott fasiszta párt szerepel: a Német Biro­dalmi Párt, az Össznémet Párt és a Németek Szövetsége. A . választásokon haladó programmal lép fel a múlt áv végén megalakult Német Bé­keunió. E párt választási kiált­ványa leszögezi: »Á Német Bé­keunió azt akarja, hogy Né­metország békés munkával váljék erőssé, hogy Németor­szágot demokratikus rendsze­réért tiszteljék, hogy Németor­szág biztonságát a kölcsönös megértés politikája szavatolja.« Ez az egyetlen legális nyu­gatnémet párt, amely küzd a leszerelésért, a semlegességért és a békeért. A szeptember 17-i választá­sok légkörére jellemző a ha­ladó erők üldözése és a hábo­rús hisztéria, amelyet a nyu­gatnémet kormánykörök éa Brandt emberei szítanak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom