Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-16 / 219. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. szeptember fC LITÉLTEKKEL négyszemközt Néhány hét múlva becsukódik mögöttük a börtön kapuja, ma még szabadok. A lelkiismeret azonban vádol, az ítélet nyomasztóan hat, s hosszú éjszakákon hallani vélik a cella ajtajának csikorgását. Óvatos közvetlenséggel beszélek velük, egyenként és négyszemközt. Az indítékokat kutatom, a »magyarázatot«, amiért bűncselekményt követtek el, s azt, hogy mi a véleményük tettükről az ítélet után, a börtön előtt... — Megtanultam a leckét, higgye el, nagyon megtanultam. Megtörtén, és úgy érzem, őszintén mondta e szavakat Molnár Sándor, hangjában nyoma sem volt a méltatlankodásnak. Kár is volna, tette beigazolódott. Huszonhárom és fél ezer forint terheli lelkiismeretét, zugirászat, hanyagság, hűtlen kezelés. Tanácstitkár volt Magyaratádon, most két és fél évi börtön vár rá... — Miért áltassam magam? Bűnös vagyok* bűnhődnöm kell... — Mit csinált a pénzzel, mire kellett? — Nehéz válaszolni erre. Nem vittem haza semmit, egy fillért sem. Nem is vásároltam magamnak, a családnak sem. Eltűnt — Magától? — Nem úgy értem, felelős vagyok érte. Sokat voltam távol, kiküldetésben, a munka csak maradt. És összekeveredett minden, összekeveredett az illetménypénz a községfejlesztéssel. Már nem tudtam, miből fizetek, a kiadásokat sem tudtam igazolni. Olyan káosz uralkodott, amiből egyszerűen nem lehetett kilátni. Nem volt erőm, hogy rendet teremtsek... — És jogtalanul nem került ki pénz a tanács kasszájából? — De igien. Én is tudtam róla, az elnök is, nem volt szándékunk sikkasztani. Mindig azt mondtuk, majd visszatesszük. Aztán töbB és több hiányzott, már nem volt miből kiegyenlíteni. — Mire költötték? — Erről nem szívesen beszélek, hallgattam róla a bíróság előtt is. Most megmondom, de ne faggasson túlságosan — kellemetlen. Ittunk. Sokat ittunk, vendégek jöttek, menteik, a keresetem kevés volt hozzá... — Értem, s ez nem akozott álmatlan éjszakát? — Sokat. De gyenge voltam, belátom... A beszélgetés előtt néztem a periratokat, tudom, hogy mindent elmondott nekem. Csak egyet nem, egyetlenegyet: azt, hogy nemcsak a vendégeskedés vitte a pénzt, ivott ő maga is, sokat és mértéktelenül. Talán most sem hiszi, hogy az ital tette gyenge akaratúvá.. . Két és fél évi börtön az ára! Megérte? + * * — Bizony megbüntettek... Nepp János négygyerekes családapával a kert tövében beszélgetek, szégyenkezve vall. Valami megbánásféle is van hangjában, mégis azt mondja: lelki ismerete tiszta, így kellett cselekednie... — Volt szenem a télen, de csak 4 mázsa fát kaptam hozzá. Higgye el, nem a pénznélküliség vitt rá... a két gyerek. Betegen feküdtek, és elfogyott a fa. Somodorban szerezni? Sár van, és különben is lehetetlen... Egy este kimentem az erdőbe, behoztam egy darabot. Valaki följelentett... — Természetesnek tartja, hogy így cselekedett? — Nem! Tudom, hogy bűn- cselekmény, azt is, hogy kicsiből lesz a nagy, s a büntetés kiszabásánál ezt is figyelembe veszik... Ö is elhallgatott valamit. Nem egy fát vágott ki, hanem ötöt. Megállapította a nyomozás. — Nem érdemeltem ezt, hiszen el se tüzeltük ... Visszavitték. Nyolc hónap az összbünte- tés, mert hozzászámították a korábbi felfüggesztetteket is. Majdnem sírva, keseregve mondja: — Mi lesz a családdal, ha le kell ülnöm a büntetést? Nem lesz könnyű soruk. De előbb kellett volna meggondolni. És látok még valamit, ami ha nem is indítéka a bűncselekménynek, de valami közié lehet hozzá Nepp János túlságosan gyakran változtatta munkahelyét. Igazán nincs szükség arra, hogy egy géplakatos hol itt, hol ott tűnjék fel akár mint napszámos, akár mint cséplőmunkás vagy lakatos. Megállapodhatott volna végre, s akkor több jut a családnak is... * • • — Piszkos, csibész világ! — átkozódott Kis Gál Gyula, a hentes, mielőtt hozzákezdett mandóká j ához. — Én kérem a 3. ukrán hadseregben szolgáltam, párttitkár is voltam, nekem ne mondják, hogy így meg úgy bűnös vagyok. Bár hibáztam... szentigaz... . Sorolta bűneit, és kommentárt fűzött hozzájuk. Sokszor elmondta már a bíróság előtt, megtanulta, lassan maga is elhiszi, hogy úgy igaz, ahogy mondja... Tizenhatezer forint adótartozás. Motorját lezálogolták, de megkapta használatra. Lel- kiisrneretfurdalás nélkül eladta ... Leltárhiányok a bala- tonfenyvesi üzletben, áruromlás. hanyagság, népgazdasági kár, sikkasztás, 1 év és 2 hónap börtön várja ... — Azt mondják, aláírtam a nyilatkozatot, hogy zálogolták a motort. Emlékszem, aláírtam valamit, de nem néztem meg mi az. Társadalmi tulajdon az a motor? Én vettem, nem a társadalom. Igaz, hanyag voltam, mert nem csináltam mindenről papírt. Egy embernek meg adtam húst ingyen. Megverte az isten az olyan üzletet, amelyik nem bír ki fél kiló húst. Figyelem ennek az embernek a gondolatmenetét, felfogását a legkülönbözőbb dolgokról, s úgy érzem, hogy a börtön közelsége még nem hatott rá ... Szemlélete így fejeződik ki szavakban: — Tudja, háromféle ember van: egy, aki ült, egy, áld ül és egy, aki ülni fog... — Tehát ártatlannak érzi magát? — Azt nem mondom. Egy kicsit hanyag voltam, lelkiismeretlen. De ennyit nem érdemeltem, legföljebb pénzbüntetést vagy hat hónap felfüggesztettet . „ — Túlságosan jóindulatú önmagával szemben. És tulajdonképpen mire kellett a pénz? — Nézze, volt egy nőm... gyerek is van tőle. Vettem neki ajándékot, gyűrűket, nyakláncot. De azt a pénzt hazulról hoztam, spórolt pénzem volt, vagy nem hiszi? Láthatta rajtam, hogy nem. S akkor azt mondta: — Tudja, van nekem jó barátom a megyénél, meg aztán miért a mi képviselőnk az igazságügyminiszter ... Közben azért be kell vonulnom, de majd csak segítenek rajtam... Igen, be kell »vonulnia«. Olyan természetesen mondta, mintha katonának indulna. És várja az elvtelen segítséget, amiben sohasem lesz része. Ez az ember még most sem látja, hogy mit követett el... , társadalmi tulajdon ellen vétőkkel beszéltem négyszemközt. Az volt az érzésem, hogy mindegyikük csak a pénzt, egyéni érdekét látta és nem a társadalom vagyonát. Italozás, felelőtlenség és nő. E három indíték irányi- tette ferde úton haladó lépteiket, és most börtsnnel fizetnek érte. A szabadulás pillanatáig hosszú az út, és nehéz a tanulás. Mennyivel könnyebb és megaláztatástól mentes gondolkodni és mérlegelni cselekedetünk előtt... Jávori Béla Szerelik a Szovjetunió első távolbalátó telefonberendezését 1 TAB KA j Kijevben felépült a tizenöt emé^ letes Moszkva Szálló. Itt szerelik^1 fel a Szovjetunió első Video tele-^t fonbereiidezését. Ez a találmány a v. televízió és a telefon előnyeit^ egyesíti, és lehetővé teszi, hogy előfizetek sok ezer kilométer tá-^ ningrád és Kijev gőzön épül ki. (MTI) Négy napig feküdt eszméletlenül a Darány és Középrigóc erdőben a Barcsi Fű- ön- eikö vetni* és három deci rummal egy dobóz Sevenal tablettát vett be. Í Az esőtől a ruhája már teljesen megpenészesedett, és arcát ösz- ^szevissza csípték a szúnyogok* Tinire rátaláltak. Az orvosi vizs- Jsgálat szerint »szerencsésen«* , ... >mellhártya- és tüdőgyulladásb a to n °L a ti ni? a' ’ San tí o r szüle lésének ^ sal aludta át a négy napot. A 15. évfordulója alkalmából az arc-> kaposvári kórházból mar gyo* képes bélyegsorozat újabb értékét>gyultan távozott az Öngyilkosaiba ki. Az 1 forintos bélyeg munkásmozgalmi vezető arcképét e jeiou. ábrázolja. Az új bélyeg 1962. március 31-ig használható fel postai küldemények bérmentesítésére. (MTI) Új arcképes bélyeget ad Id a posta Munkakerülőt ítélt el a bíróság Illés Istvánná Budapest, XVI. kerület,. Sárkány utca 34. sz. alatti lakost csavargás miatt 1950-ben hathónapi börtönre ítélte a bíróság. 1960- ban a Nagykanizsai Járásbíróság munkakerülés miatt öthónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Büntetésének letöltése után munkába helyezték, de Illés- né pár hét múlva otthagyta munkahelyét, és Somogybán próbált szerencsét. 1960. augusztusától ez év júniusáig megyénkben csavargót!. Szállásadóit mindenütt meglopta. Június 27-én letartóztatták. A Kaposvári Járásbíróság közveszélyes munkakerülés és lopás bűntette miatt egyévi börtönre és háromévi jogvesztésre ítélte Illés Istvánmét. Az ítélet nem jogerős. >A pékek nem idegesek Orvosok és statisztikusok azt állítják, hogy a pékek között a legritkább esetben találkozunk ideges emberekkel, idegbajos pékek pedig jóformán egyálta- . Ián nincsenek. ^ * * * Í A cián az egyik legveszedelmesebb méreg. Kevesen tudják, hogy a gyümölcsökből fő- C zött pálinka is tartalmazza ezt Ca mérget. A MÉK böhönyei ki- Crendeltségének szeszfőzdéjében va közelmúltban új előkészítő ^.eljárást vezettek be, s elérték, vhogy a megengedettnél jóval ^kevesebb mérget tartalmaz az ^.általuk főzött szesz. A kísérlettek azt bizonyítják, hogy az t országban itt főzik a legkeve- >sebb ciánt tartalmazó pálinkát csömendi riső tagozatos tanulók Niklá- ra járnak iskolába. Ütjükat megrövidítve a réten vágnak ötletes elriasztás Egy londoni házaspárnak ^ügyes ötlete támadt, amellyel parkírozó kocsijától elriasztja az esetleges tolvajokat. Valahányszor leállítják kocsijukat és eltávoznak, kívülről jói láthatóan az ülésre a londoni rendőrség »-Police Gazette« ne- . vű szakmai folyóiratát helyeit zik el. > • • • > Chicagóban automatizált SlUL turnt Uézd, Irénke, szőlő! Még az idén nem is ettem, gyere, vegyünk belőle — húzta barátnőjét Erzsiké a zöld levelek közül kövéren előmosolygó sfőlőfürt felé. Karján megbillent a kis kosár, benne fű, a nyusziknak szedték. Délutáni szórakozás ez a kis séta, s itt a szőlőben, távol a falutól olyan jó füveit lehet találni... — Ne, nem szabad — szabódon Irénke, és határozottan megállt tisztes távolban a csábító, sokat ígérő szőlőtőtől. — Ez Éva nénié, szegény olyan egyedül van, nem szabad meglopni. A másik csodálkozva megtorpant, makacsul homlokába hulló szöszt fürtjét hátrasimította. — Miért? Csak egyet, csak egyetlenegyet! — fogta kö- nyörgőre a dolgot. — Nem és nem — jelentette ki határozottan Irénke, s ösz- szehúzott szemmel, felnőttes szigorral tekintett barátnőjére; a világért sem árulta volna el, hogy ő is megenné a szőlőt. — Nézz oáa, ott a ház, pont ide lehet látni, és Éva néni mindig ott szokott üldögélni a pádon ... Különben nem bánom, ha nagyon akarsz enni, bemegyünk, és kérünk tőle. Jó? — s ötletétől felvillanyozódva húzta társát a ház felé. De aztán egykettőre lelassították lépteiket. Szokatlan csönd volt, s az öreg zsúpos ház tenyérnyi ablakával, lehulló vakolatával elhagyottnak látszott. A kis pad üresen gubbasztott az ajtó mellett. — Nem értem, mindig itt szokott ülni, olyan öreg már, nem megy sehová — súgta Irénke. Hirtelen valami szorongásfélét éreztek, olyat, mint mikor otthon egyedül maradnak a sötét szobában. De ni, az ajtó félig nyitva, és belülről hangokat hallani — milyen furcsa dünnyögés. Nekiiramodtak, kopogtak... A kis szobában az első pillanatokban nem láttak semmit. A különös dünnyögés ormom, a sarakból jön. Óvatosan lépkednek előre, míg kitisztul minden. Az öreg dunnák között viaszsárga arccal feküdt Éva néni. És a keze, jaj, mintha élettelen volna, úgy lógott az ágy szélén. Eres, bütykös, agyondolgozott kezek. A két gyerek rémülten nézett össze. — Csókolom, Éva néni! — köszöntek halkan. A fényét vesztett szemek egy pillanatra feléjük fordultak, valami álig felfogható suttogás csúszott Iá a cserepes ajkak közül. — Szervusztok — aztán megint a dürmyögés, az a félelmetes dünnyögés. Mit tetszik mondatni? «=* kockáztatta meg félénken Erzsiké, és közelebb hajoltak. A megtestesült figyelem és félelem volt a két evetek, ahogy tágrameredt szemmel lesték az öregasszony szavait. — tátjátok, hát nem jött el, nem jött el, biztosan meghalt szegény, odalett... Én is elmegyek utána. Megborzongott a két gyerek. — Nem, nem, Éva néni, ne tessék ilyet mondani. Mi azért jöttünk, hegy kérjünk egy fürt szőlőt, de így... — Enni. a — suttogta a sápadt arc. — Még Éva néni sem evett? — feledkezett meg mindenről csodálkozva Erzsiké. A sárga arc nemet intett. ■— Régen nem ettem. . A kislányok döbbenten néztek maguk elé. Itt valami érthetetlen dolog történt: Éva néni... halál... régen nem evett — ezt gyorsan el kell mondani otthon. *— Hát... hát ... ékkor majd jövünk vissza — nyerte vissza először hangját Irénke. Csókolom! Könnyű szandálukőan nagy port verve rohantak a falu felé. A kis kosarak ott csücsültek árván a roskatag ház előtt.. **» Az öregasszony behúzta az ajtót, nehogy bemenjen az az átkozott sok légy. Botjára támaszkodva leült szokott helyére, a kis padra. Messze néző tekintetével felölelt mindent: a még zölden pompázó szőlőt, az érett gyümölcsöt kínáló őszibarackfákat, az út poros, sárga szalagját, a barna hátukat mutogató szántóföldeket és a távoli falut. Tekintete a falunál időzött el. Közelről talán már sose látja, és nem látja az embereket sem, akik visszahozták az életbe. Csak az a két aranyos gyerek, az jön meg mindennap. Milyen kedvesen tudnak csevegni, milyen jólesik látni őket! Mert aki eddig támogatta, segítette a testvére, az nem jön többet soha... De itt a falu. A mesz- sze révedé tekintet hirtelen megrebbent, közvetlen közelről felbukkant egy alak, és egyenesen felé tartott. — Ni csak, ez a Gyuráné lesz — fürkészte Éva néni. — Jó ngpot, Éva néném! — köszöntötte az asszony zsebkendőjével végigtörölve gyón-, győző homlokát. ■— Magának is, édes gyere-( kém! — Üldögél, üldögél? örülök,] hogy már ilyen jól van. Tudja,, halálra rémisztettek bennünket■ azok a gyerekek, de azért jó,, hogy betévedtek ide. — Drága bogaraim! Nekik< köszönhetek mindent. — Van még az élelemből,< amit felküldött a falu? — Van, gyerekem, köszönöm< szépen! — Pedig most én is hoztam.,' és ezt az asszonyok, a nőtanács küldte magának. Ezután' minden héten mi hozunk kenyeret. Az öregasszony arca megremegett, hangtalanul mozgott a' szája. Ekkora öröm, ekkora jó-' indulat! — Nem kell hálálkodni, Éva t néni. Inkább pakoljunk ki,, mert sietős a dolgom, megyek< szénát gyűjteni. — Sose tudom én ezt már'' meghálálni a falunak. Mondja meg ott lent, hogy köszönöm,, mindenkinek köszönöm! filmszínházat nyitottak meg. A ^látogató pénzt dob az automa- s tába, és megkapja belépőjegyét. Ezek a jegyek olyanok, .mint a könyvelési. kartotékok. Az üléseknél van egy nyílás, ide kell a jegyet bedugni, és csak azután csapódik le a szék támlája. Ebben a moziban nincsenek pénztárosnők és jegy- szedők. • • • Ä japán parlament terem» s.szolgái a következő levelet intézték az országgyűlés elnökéihez: »Mindeddig zokszó nél- ikül teljesítettük kötelességünkkel. De most már az életünket kockáztatjuk. Ezért jobbénak véljük a sztrájkot az ájulandó életveszélynél.« • • * Az egyik kongói tájszólásban fa fehér ember megjelölése: í»Dzsola felca feka.« Azt jeleníti: denevér, amely csapong 5anélkül, hogy tudná, hova re- ípül... • * » Az TI Paese című haladó ró- 'mai lap csütörtöki számában 'megkezdte munkatársa, Guido "Quaranta cikksorozatának közlését. A lap tudósítója tíz na- 'pot töltött Magyarországon. *Az első riportban az újságíró [a magyar olvasóközönségről [számol be, és elmondja, hogy Quasimodo nevét jól ismerik Budapesten. Az olasz széppróza jelentős sikereként említi, hogy két nap alatt hétezer [példányt adtak el Lampedusa ►Párduc« című regényéből, de ,hangsúlyozza, hogy az olasz [irodalomnak az említett műve- ,ken kívül is igen nagy híre ,van Magyarországon, és széles- ,körű olvasottságnak örvend. Somogyi Népf&p Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyeS Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár* Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, * , r. Latinka s. u. Z. Telefon 15-16. így történt... Eva nem may. Felelős kiadó: wirth Lajos. is él. Mindennap ott üldögél ÜT Készült a Somogy megyei Nyomda- kis pádon, öreg tekintete ezer-y^1 pari vállalat kaposvári üzemében. szer végigsimogatja a falut,’ mely gondját viseli, testvére’ helyett testvére lett... Vörös Márta < Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. V.: László Tibor) s Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postabivst''okuál és postáskézbesítőknél. ' Előfizetési díj egy hónapra 11 tfc
