Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-15 / 218. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. szeptember IS. A BÖHÖNYEI TARHÁZBAN Tíz évvel ezelőtt építették a Terményforgal- mi Vállalat böhönyei tárházát. A négyemeletes épületben az utóbbi években minden munkát gépesítettek. A földszinten jelenleg a tap- sonyi takarmánykeverő üzemnek szánt alapanyagokat, a hallisztet, a takarmánymeszet, a húslisztet és a földidiót tárolják. A földszint gépterméből zsákos szállító és portalanító szemes szállító viszi az emeletre a terményt. Az első emeleten kisebb mennyiségű terményt tartanak. A portalanítást hatalmas ventillátorok végzik. A második emeleten húsz vagon búza és tíz vagon rozsvétőmag van. A beérkezett termény a szállító szalagról a vetőmagtisztító gépekbe kerül. Innét egy másik szalag viszi a tökéletesen tiszta vetőmagot a tárolótérbe az ellenőrző mérlegelés után. A két éve fölszerelt villanyméfleg szállítás Csúszdán engedik le a zsákokat a negyedik emeletről. Beiger Gyula gépmesternek mindössze annyi a dolga, hogy kibillenti a leérkezett zsákot. A szállító szalag a vagonból a negyedik emeletre viszi fel a búzát. Sovány Tibor raktáros megnyitja a csövet, és máris megindul a szalag. közben automatikusan méri a terményt A tárház dolgozói gondosan ellenőrzik a terményeik hőfokát is. A harmadik és a negyedik emeleten idei árpát és búzát raktároznak. Az idén eddig 550 vagon terményt tároltak. m Horváth János tárházvezető minden szállítmányból mintát vesz, és minősíti a terményt. Látogatásunkkor a vései tsz idei rozstermését minősítette. . ///azad j itthon, kis (inni A levegő rezzenéstelen. A hőség csaknem fullaszt, a nap máris perzselően süt, pedig még reggel hét óra sincs. Mi lesz még nappal, úgy déltájban? Az anya is erre gondol, amikor a tízórai csomagolása közben odaszól fiának, a tizenhárom éves Ferkónak: — Te, édes fiam, gondold meg jól. Elájultok ekkora hőségben, ami ma is mutatkozik, ha semmit sem tennétek is. Hát még ha dolgoztatnak is veletek! A gyerek mintha nem is hallotta volna: — Édesanyám, tessék sietni, mert nem érem ott a gyerekeket az iskolában, és kocoghatok ki utánuk egyedül a hegybe. Az asszony nem szól többet. Gondolja, úgyis hiába, makacs ez a gyerek, akárcsak az apja, meg nem is számol azzal, hogy milyen baja történhet ebben a pukkasztó hőségben. A kölyök- esze nem ér el odáig. De a fene abba a téeszbe is, nem tudják a tagok megkötni azt a szőlőt? Gyerekeket hívnak segítségül? Jó, szó se róla, kell a gyereknek egy kis munka, ö is kapált eleget ebben a korban, kötött is, mikor mi jött, de akkor muszáj volt, a sajátjukban dolgoztak, hajtotta őket az apjuk, aki mindig ott hajladozott legelöl, húzta magával őket, a kisebbeket is. Ő azonban már kilenc éves korában ezt tette, hozzászoktatták, de nekik nincs földjük, ahol a gyerek gyakorolhatná magát. Legföljebb a faaprogatásban, de erre is csak télen van szükség, mert jó időben villannyal főznek. Nem is szólna egy szót sem, ha nem ütött volna be két napja ez a pokoli kánikula. Ferkó közben beleteszi táskájába a tízórait. A csatokat már mentében kapcsolja be. — Csókolom — kapja fel a szó végét, és majdnem futva fordul ki az ajtón. Anyja utánaszól: — Aztán ne sokat légy ám a napon! Ha meg nem lesz senki az iskolában vagy csak kevesen, te is gyere vissza! De a gyerek ezt már nem hallja, vagy nem akarja. Válasz nélkül rohan tovább. Az asszony végignéz a kötényén, kimehet-e benne az utcára, aztán rázárja az ajtót. A harmadik szomszédba siet, Ko- vácsékhoz. A fiuk ugyan nem egy osztályba jár az övével, ö már nyolcadikos lesz, de azért megkérdi: — Elengedte a Jóskát, szomszédasszony ? — Inkább itthon rosszalkodjon? Menjen csak, elég erős, talán még hasznát is veszik. — De ebben a nagy melegben még a guta is megütheti szegényeket. — Engem se ütött meg annak idején. — En azért nagyon féltem Ferikét. Tönkremegy az a kölyök. Csak legalább a többi szülőnek lett volna annyi esze, hogy ne engedte volna el a gyerekét. No, megyek, mert még be keU szaladnom a boltba, amíg nem jön meg az igazi hőség. Az utcán találkozik egy szülőtársával. Együtt járnak a fiuk. s— Jó napot, Sósné! Elengedte a fiát? — Nem én, hallja! Hogyne! Hogy napszúrást kapjon? Kapálják meg azok, akik a hasznot húzzák belőle! Egyéni korban volt elég paraszt, most is dolgozzák* meg a földjüket! — De hát majd jövőre, az osztályzásnál... — Á, azt nem tehetik meg. Különben is, a biztonság kedvéért maj/l írok egy igazolást, hogy beteg volt. Hasfájás. Miért? Maga talán elküldte? ■— Nem. Csak elment. Erőszakkal. — Én nem bánom, akárki mit csinál, az én gyerekem, először én parancsolok neki, én felelek az egészségéért, nekem kell orvoshoz vinnem, ápolgatnom, ha valami baja történik. Nincs igazam? Nem szokta ö az ilyen munkát. Most erőltesse meg magát? — Igaz is. De hát az ember néha nem tud parancsolni a saját fiának. No, isten vele. Ahogy délfelé húzódott az idő, egyre forróbb, fülledtebb lett a levegő. Az anya igyekezett a főzéssel, hátha korábban elengedik a gyereket, és tizenkettőre már haza is ér. Ha ugyan nem lesz rosszul a nagy munkában meg a hőségben. Miért is engedte el? Az a bolond gyerek, amilyen lelkiisCsökkent a csecsemőhalálozás a tabi járásban (Tudósítónktól.) A Tabd Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén a járás egészségügyi helyzetét tárgyalták meg. Dr. Takács Imre járási főorvos beszámolójában megemlítette, hogy végre sikerült az egyik régóta üres orvosi állást betölteni. A törökkoppányi, a kis- bárapátd körzeti orvosi állást is betöltötték. A körzeti ápolónők száma néggyel gyarapodott. Jelenleg nyolc körzeti ápolónő és tíz védőnő van a járásban. A tüdőgondozó intézetnek új röntgengépet vettek. Elkészült Kisbérapátiban az orvoslakás, az andocsi orvoslakást és rendelőt felújították. A nagyberényi rendelőt átalakították. Rövidesen elkészül a törökkoppányi, a lüliai és a zalai rendelő. Jelentős eredményt értek el a csecsemőhalálozás csökkentésében. Az előző évek hatnyolc százalékáról az év első felében 2,6 százalékra szorították le a csecsemőhalálozást. Nagy gondot fordítottak já- rásszerte a közegészségügyi feladatok megoldására. Vitya- pusztán új tejgyűjtőt, Darány- pusztán az üzemi konyhához új előkészítőt, a Tengődi Állami TAB KA Suömk Valaki hazudott... Néhány hónappal ezelőtt egy brigád munkájáról írtunk, s a napokban munkatársunk ösz- szetálátkozott az egyik brigád- taggal. Pár szót váltottak* majd zord hangon azt kérdezte a brigádtag: — Aztán hogyan írhatott Gazdaság hékúti üzemegységé,, ^olyant, hogy fizetésünk 1700- ben orvosi rendelőt, az okrádi^2000 forint között van? üzemegységben zuhanyozóval ellátott új munkásszállást építettek, Nagytoldipusztán új zuhanyozót létesítettek. Az élelmiszer-árusítással foglalkozó fmsz-dolgozók részére egészségügyi tanfolyamot szerveztek. Egyfelvonásos színdarabok a művelődési otthonoknak Minden évben gondot okozott a művelődési otthonok vezetőinek, miiyen színdarabot tanuljon a színjátszó csoport, mivel készüljön a kulturális szemle körzeti bemutatójára. S ennél is nagyobb gond volt, hogy hol szerezzenek be új darabokat. A Fonyódi Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya intézményesen látja el darabokkal a színjátszó csoportokat. A budapesti színdarabkölcsönzőben kiválasztottak tizenegy egyfel- vonásost, s idehaza sokszorosították. A művelődési otthonok a járása könyvtárban találják meg a sokszorosított példányokat. A községek jó része már élt a lehetőséggel, s kölcsönzött az egyfelvonásosokból. Minden művelődési otthon lemásolja magának a kiválasztott darabot, a sokszorosított példányt pedig odaadja egy másik községnek. A fonyódi járás kezdeményezését a többi járásban is megvalósíthatnák, ez segíthetné a színjátszómozgalom fejlődését. Bürokratikus figyelmesség A megyei postáin az 1. és 2. számú ablaknál táblácska hirdette az elmúlt napokban: »Szeptember 12-én Mária-nap! Már ma adja föl dísztáviratát!-“ A figyelmességnek megvolt a hatása. Hétfőn és kedden az emberek — főleg délután 5 óra után — tömegével várakoztak a két ablak előtt. Sok vállalat és hivatal is ilyenkor adja le napi postáját. A tömeg gyarapodott, a sor lassan haladt az 1. ablaknál. Néha öt-hat percig sem mozdult. Mire odajutott az ember, a 2. ablaknál közölték, hogy csak az 1-esnél vesznek föl táviratot. Kérdésünkre, hogy vajon miért, mindössze ennyi választ kaptunk: — Azt mi is szeretnénk tudni! Fogyott a türelem, különösen, amikor 6 órakor a 2. ablak bezáródott. így csak jó félóra múlva sikerült odajutni az elsőhöz. Igazán szép a postától az a figyelmesség, amellyel névnapok alkalmával kedveskedik a közönségnek. De most már szeretnénk végre megtudni: miért kell a munkából jövőknek negyedórákat, névnapokon pedig legalább fél órát várakozniuk az ablakoknál? Miért nem vesznek föl táviratot, és miért csinálnak zárórát a 2. ablaknál ilyen csúcsforgalmi időszakban? Ügy gondolják, a figyelmességnek eleget tettek azzal, hogy propagálják a névnapot? W. E, meretes, igyekszik a legtöbbet — Idenézzen, édesanyám, dolgozni, mondta is, őrsvezető Ezt kerestem:_ alma meg balétére sem maradhat el a kö- rack. Mennyiért mérik a pia- zös munkában. No, majd hol- con? Nézze csak meg^ van ez nap nem engedi el, ha ennyire talán még öt kiló is. Ezért legbefűtenek odafent, csak egyszer jöjjön haza egészségben. Inkább rázárja az ajtót. De biztos, hogy neki sem lesz kedve. Jaj, csak már itt volna! Alig múlt tizenkettő, már kint volt a kapuban. Leste, jön-e a fia. De nem látta. A alább nem kell pénzt adni. Igaz? A hugi biztos megörül majd neki. Rakosgatja ki az almát és a sárgabarackot-az asztalra. Közben élénken magyaráz: — Képzelje, édesanyám, azt mondta a Károly bácsi — tud- delelő nap vakítón, tűzhullá- ja, aki a szőlészetet vezeti mókát lövellve szikrázott. hogy én voltam a legügyesebb Lassan jár a piros vekker én dolgoztam a legmutatója. Még fél egyet sem többet, egeszen rááll a kezem jelez, de az ebéd már készen a munkára. Meg azt is mondhatja elfogyasztóit. Az asszony f hogy többet ^ek harom megterített, közben ki-kisza- lusta felnőttnél, es elfogadna ladt, végignézett a kihalt ut- segedjenek Igaz, meg is nyolcán. Az evőeszközöket is ki- Ha!an «oltunk J°y rakta. Csak az ételt hagyta godban, en voltam a veze- fenn a főzőlapokon, nehogy to^> ™ végeztük el a legna- £ kihűljön gyobb darabot. De a szőlőben > 1 ' . ... . , mindig csak öten dolgoztunk Ahogy eppen a sírását igyek- . , .. ..... , szik visszafojtani, nyűik az egyszerre, mert egy közülünk ajtó. Az imént előráncigált elmehetett gyümölcsöt szedni, > helyezik el zsebkendőt hirtelen köténye nekünk, meg saját magának 5s ________________’ h azahozni. Csuda klassz volt! A Dagi nem tudott felmászni a fára, úgy mentünk oda, és hárman toltuk fel. Akkor is óbégatott, hogy leesik, és kitöri a nyakát. Holnap még nagyobb darabot el tudunk végezni, mert egészen belejöttünk. Kóstolja csak meg. Ugye, Az újságíró megszeppent egy pillanatra, valami elírásra va gy sajtóhibára gondolt, s már mentegetőzni akart, mikor eszébe jutott, hogy hiszen éppen ez a brigádtag dicsekedett a megemelkedett keresettel. De hiszen maguk mond* ták. Sőt, ha jól emlékszem, ép* pan maga. — I gen, igen. — Tán nem volt igaz? — Dehogynem, csakhogy nem kellett volna megírni... — Miért? — Mert odahaza nem tudtak a fizetésemelkedésről. Mi meg Rabból tettünk félre zsebpénzÍ nek. Mikor az asszonyok elolvasták a cikket, poroltak is: Í »Valaki hazudott, vagy az újság, vagy ti« — állították. — És? — És ml még egyszer füllentettünk .. j R. F. * * * Egy parkírozó keresésében végképp kimerült londoni au- tótiulajdonas türelmét vesztive kocsiját egy »Parkírozni tilos« jelzéssel ellátott utcában állította le, kiszállt kocsijából, és a következő írást tűzte a szélvédőre: «-Hússzor jártam körül hiába a háztömböt, sürgős megbeszélésre kell mennem: bocsásd meg a mi vétkeinket.« Visszatérésekor saját cédulája mellett egy másikat talált: «En már 20 éve járom körbe-körbe ezt a tömböt, s ha nem büntetem önt -meg, elveszítem állásomat: ne vigy minket a kísértésbe.« * * * Conner professzor közölte Seattle-ben egy alkoholizmusról tartott konferencia részvevőivel, hogy kísérletei során megállapította: alkoholt »for gyasztó" macskák és patkányok sokkal kiegyensúlyozod- tabban viselkednek, mint az emberek. A professzor rámutatott ugyanis, hogy macskákat és patkányokat szomj áztatott, majd vizet és alkoholtar- stahnú italt tartalmazó edényeiket helyezett eléjük. Az áljaitok valamennyien az alkoholtartalmú italt részesítették ^előnyben, de az emberekkel el- ' lantétben csak annyit ittak* amennyivel szórójukat oltották. • * * A könyvnyomtatás bölcsőjében, Maimban Nyomdaművészeti Világmúzeum nyílik jövőre a város fennállásának kétezredik évfordulója alkalmából. Az 1945-ben romba dőlt Gutenberg Múzeum helyén áll majd az új létesítmény. Oly módon rendezik be, hogy a laikusok és a kutatók igényeit egyaránt kielégítse. Régi nyomdaműhelyeket, kolostori írószobát, papírmalmot* XVIII. századbeli újságnyomdát tekinthetnek meg a látogatók, s a XX. századi nyomdaipar gépeit is kiállítják. A múzeum középpontjában a G utenberg-bi bliát, a Mainz! ^ Zsoltárkönyvet és Merész Ká- . ^roly kézzel írt imádságos könyzsebébe gyűri. De csak a szomszédasszony lép be. Az anya fokozódott izgalma könnyekben keres levezetést. A vendég vigasztalja. Nyikorog a kiskapu. Ferkó lép be csapzottan, izzadtan, kiskabátja vállára dobva. Aktatáskája tömötten duzzad a hóna alatt. Hangosan köszön. Táskáját finom? egy székre teszi — be sem tud- Anyja felé nyújt egy piro- < ta csatolni, annyira telerakta sau fénylő álmát. A hersenő < —, és kiemel belőle két ba- harapás nyomán a sötét bőr< rackot. Másik kezével széttár- al°l elővillan a gyümölcs fe- < ja a táska száját, úgy mutat- hér, porhanyós húsa. ja: Somogyi Károly1} Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-II4 Kiadja a Somógyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár* Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra U 1|