Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. szeptember IS. A BÖHÖNYEI TARHÁZBAN Tíz évvel ezelőtt építették a Terményforgal- mi Vállalat böhönyei tárházát. A négyemele­tes épületben az utóbbi években minden mun­kát gépesítettek. A földszinten jelenleg a tap- sonyi takarmánykeverő üzemnek szánt alap­anyagokat, a hallisztet, a takarmánymeszet, a húslisztet és a földidiót tárolják. A földszint gépterméből zsákos szállító és portalanító szemes szállító viszi az emeletre a terményt. Az első emeleten kisebb mennyiségű ter­ményt tartanak. A portalanítást hatalmas ven­tillátorok végzik. A második emeleten húsz vagon búza és tíz vagon rozsvétőmag van. A beérkezett termény a szállító szalagról a ve­tőmagtisztító gépekbe kerül. Innét egy má­sik szalag viszi a tökéletesen tiszta vetőma­got a tárolótérbe az ellenőrző mérlegelés után. A két éve fölszerelt villanyméfleg szállítás Csúszdán engedik le a zsákokat a negyedik eme­letről. Beiger Gyula gépmesternek mindössze annyi a dolga, hogy kibillenti a leérkezett zsákot. A szállító szalag a vagonból a ne­gyedik emeletre viszi fel a búzát. Sovány Tibor raktáros megnyitja a csövet, és máris megindul a szalag. közben automatikusan méri a terményt A tárház dolgozói gondosan ellenőrzik a termé­nyeik hőfokát is. A harmadik és a negyedik emeleten idei árpát és búzát raktároznak. Az idén eddig 550 vagon terményt tároltak. m Horváth János tárházvezető minden szállítmányból mintát vesz, és minősíti a terményt. Látogatásunkkor a vései tsz idei rozstermését minősítette. . ///azad j itthon, kis (inni A levegő rezzenéstelen. A hőség csaknem fullaszt, a nap máris perzselően süt, pedig még reggel hét óra sincs. Mi lesz még nappal, úgy déltáj­ban? Az anya is erre gondol, ami­kor a tízórai csomagolása köz­ben odaszól fiának, a tizenhá­rom éves Ferkónak: — Te, édes fiam, gondold meg jól. Elájultok ekkora hő­ségben, ami ma is mutatkozik, ha semmit sem tennétek is. Hát még ha dolgoztatnak is ve­letek! A gyerek mintha nem is hal­lotta volna: — Édesanyám, tessék sietni, mert nem érem ott a gyereke­ket az iskolában, és kocogha­tok ki utánuk egyedül a hegy­be. Az asszony nem szól többet. Gondolja, úgyis hiába, makacs ez a gyerek, akárcsak az apja, meg nem is számol azzal, hogy milyen baja történhet ebben a pukkasztó hőségben. A kölyök- esze nem ér el odáig. De a fe­ne abba a téeszbe is, nem tud­ják a tagok megkötni azt a szőlőt? Gyerekeket hívnak se­gítségül? Jó, szó se róla, kell a gyereknek egy kis munka, ö is kapált eleget ebben a kor­ban, kötött is, mikor mi jött, de akkor muszáj volt, a saját­jukban dolgoztak, hajtotta őket az apjuk, aki mindig ott haj­ladozott legelöl, húzta magával őket, a kisebbeket is. Ő azon­ban már kilenc éves korában ezt tette, hozzászoktatták, de nekik nincs földjük, ahol a gyerek gyakorolhatná magát. Legföljebb a faaprogatásban, de erre is csak télen van szük­ség, mert jó időben villannyal főznek. Nem is szólna egy szót sem, ha nem ütött volna be két napja ez a pokoli kánikula. Ferkó közben beleteszi tás­kájába a tízórait. A csatokat már mentében kapcsolja be. — Csókolom — kapja fel a szó végét, és majdnem futva fordul ki az ajtón. Anyja utánaszól: — Aztán ne sokat légy ám a napon! Ha meg nem lesz sen­ki az iskolában vagy csak ke­vesen, te is gyere vissza! De a gyerek ezt már nem hallja, vagy nem akarja. Vá­lasz nélkül rohan tovább. Az asszony végignéz a köté­nyén, kimehet-e benne az ut­cára, aztán rázárja az ajtót. A harmadik szomszédba siet, Ko- vácsékhoz. A fiuk ugyan nem egy osztályba jár az övével, ö már nyolcadikos lesz, de azért megkérdi: — Elengedte a Jóskát, szom­szédasszony ? — Inkább itthon rosszalkod­jon? Menjen csak, elég erős, ta­lán még hasznát is veszik. — De ebben a nagy meleg­ben még a guta is megütheti szegényeket. — Engem se ütött meg an­nak idején. — En azért nagyon féltem Ferikét. Tönkremegy az a kö­lyök. Csak legalább a többi szülőnek lett volna annyi esze, hogy ne engedte volna el a gye­rekét. No, megyek, mert még be keU szaladnom a boltba, amíg nem jön meg az igazi hő­ség. Az utcán találkozik egy szü­lőtársával. Együtt járnak a fiuk. s— Jó napot, Sósné! Elenged­te a fiát? — Nem én, hallja! Hogyne! Hogy napszúrást kapjon? Ka­pálják meg azok, akik a hasz­not húzzák belőle! Egyéni kor­ban volt elég paraszt, most is dolgozzák* meg a földjüket! — De hát majd jövőre, az osztályzásnál... — Á, azt nem tehetik meg. Különben is, a biztonság ked­véért maj/l írok egy igazolást, hogy beteg volt. Hasfájás. Miért? Maga talán elküldte? ■— Nem. Csak elment. Erő­szakkal. — Én nem bánom, akárki mit csinál, az én gyerekem, először én parancsolok neki, én felelek az egészségéért, ne­kem kell orvoshoz vinnem, ápolgatnom, ha valami baja történik. Nincs igazam? Nem szokta ö az ilyen munkát. Most erőltesse meg magát? — Igaz is. De hát az ember néha nem tud parancsolni a saját fiának. No, isten vele. Ahogy délfelé húzódott az idő, egyre forróbb, fülledtebb lett a levegő. Az anya igyeke­zett a főzéssel, hátha korábban elengedik a gyereket, és tizen­kettőre már haza is ér. Ha ugyan nem lesz rosszul a nagy munkában meg a hőségben. Miért is engedte el? Az a bo­lond gyerek, amilyen lelkiis­Csökkent a csecsemőhalálozás a tabi járásban (Tudósítónktól.) A Tabd Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának legutób­bi ülésén a járás egészségügyi helyzetét tárgyalták meg. Dr. Takács Imre járási főorvos be­számolójában megemlítette, hogy végre sikerült az egyik régóta üres orvosi állást betöl­teni. A törökkoppányi, a kis- bárapátd körzeti orvosi állást is betöltötték. A körzeti ápoló­nők száma néggyel gyarapo­dott. Jelenleg nyolc körzeti ápolónő és tíz védőnő van a járásban. A tüdőgondozó inté­zetnek új röntgengépet vettek. Elkészült Kisbérapátiban az orvoslakás, az andocsi orvosla­kást és rendelőt felújították. A nagyberényi rendelőt átalakí­tották. Rövidesen elkészül a törökkoppányi, a lüliai és a zalai rendelő. Jelentős eredményt értek el a csecsemőhalálozás csökken­tésében. Az előző évek hat­nyolc százalékáról az év első felében 2,6 százalékra szorítot­ták le a csecsemőhalálozást. Nagy gondot fordítottak já- rásszerte a közegészségügyi fel­adatok megoldására. Vitya- pusztán új tejgyűjtőt, Darány- pusztán az üzemi konyhához új előkészítőt, a Tengődi Állami TAB KA Suömk Valaki hazudott... Néhány hónappal ezelőtt egy brigád munkájáról írtunk, s a napokban munkatársunk ösz- szetálátkozott az egyik brigád- taggal. Pár szót váltottak* majd zord hangon azt kérdez­te a brigádtag: — Aztán hogyan írhatott Gazdaság hékúti üzemegységé,, ^olyant, hogy fizetésünk 1700- ben orvosi rendelőt, az okrádi^2000 forint között van? üzemegységben zuhanyozóval ellátott új munkásszállást épí­tettek, Nagytoldipusztán új zu­hanyozót létesítettek. Az élel­miszer-árusítással foglalkozó fmsz-dolgozók részére egész­ségügyi tanfolyamot szervez­tek. Egyfelvonásos színdarabok a művelődési otthonoknak Minden évben gondot oko­zott a művelődési otthonok ve­zetőinek, miiyen színdarabot tanuljon a színjátszó csoport, mivel készüljön a kulturális szemle körzeti bemutatójára. S ennél is nagyobb gond volt, hogy hol szerezzenek be új da­rabokat. A Fonyódi Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya intéz­ményesen látja el darabokkal a színjátszó csoportokat. A bu­dapesti színdarabkölcsönzőben kiválasztottak tizenegy egyfel- vonásost, s idehaza sokszorosí­tották. A művelődési otthonok a járása könyvtárban találják meg a sokszorosított példányo­kat. A községek jó része már élt a lehetőséggel, s kölcsön­zött az egyfelvonásosokból. Minden művelődési otthon le­másolja magának a kiválasz­tott darabot, a sokszorosított példányt pedig odaadja egy másik községnek. A fonyódi járás kezdeménye­zését a többi járásban is meg­valósíthatnák, ez segíthetné a színjátszómozgalom fejlődését. Bürokratikus figyelmesség A megyei postáin az 1. és 2. számú ablaknál táblácska hirdette az elmúlt napokban: »Szeptember 12-én Mária-nap! Már ma adja föl dísztáviratát!-“ A figyelmességnek megvolt a hatása. Hétfőn és kedden az emberek — főleg délután 5 óra után — tömegével várakoztak a két ablak előtt. Sok vál­lalat és hivatal is ilyenkor adja le napi postáját. A tömeg gyarapodott, a sor lassan haladt az 1. ablaknál. Néha öt-hat percig sem mozdult. Mire odajutott az ember, a 2. ablaknál közölték, hogy csak az 1-esnél vesznek föl táviratot. Kérdé­sünkre, hogy vajon miért, mindössze ennyi választ kap­tunk: — Azt mi is szeretnénk tudni! Fogyott a türelem, különösen, amikor 6 órakor a 2. ab­lak bezáródott. így csak jó félóra múlva sikerült odajutni az elsőhöz. Igazán szép a postától az a figyelmesség, amellyel név­napok alkalmával kedveskedik a közönségnek. De most már szeretnénk végre megtudni: miért kell a munkából jövőknek negyedórákat, névnapokon pedig legalább fél órát várakoz­niuk az ablakoknál? Miért nem vesznek föl táviratot, és miért csinálnak zárórát a 2. ablaknál ilyen csúcsforgalmi időszakban? Ügy gondolják, a figyelmességnek eleget tettek azzal, hogy propagálják a névnapot? W. E, meretes, igyekszik a legtöbbet — Idenézzen, édesanyám, dolgozni, mondta is, őrsvezető Ezt kerestem:_ alma meg ba­létére sem maradhat el a kö- rack. Mennyiért mérik a pia- zös munkában. No, majd hol- con? Nézze csak meg^ van ez nap nem engedi el, ha ennyire talán még öt kiló is. Ezért leg­befűtenek odafent, csak egy­szer jöjjön haza egészségben. Inkább rázárja az ajtót. De biztos, hogy neki sem lesz ked­ve. Jaj, csak már itt volna! Alig múlt tizenkettő, már kint volt a kapuban. Leste, jön-e a fia. De nem látta. A alább nem kell pénzt adni. Igaz? A hugi biztos megörül majd neki. Rakosgatja ki az almát és a sárgabarackot-az asztalra. Köz­ben élénken magyaráz: — Képzelje, édesanyám, azt mondta a Károly bácsi — tud- delelő nap vakítón, tűzhullá- ja, aki a szőlészetet vezeti mókát lövellve szikrázott. hogy én voltam a legügyesebb Lassan jár a piros vekker én dolgoztam a leg­mutatója. Még fél egyet sem többet, egeszen rááll a kezem jelez, de az ebéd már készen a munkára. Meg azt is mond­hatja elfogyasztóit. Az asszony f hogy többet ^ek harom megterített, közben ki-kisza- lusta felnőttnél, es elfogadna ladt, végignézett a kihalt ut- segedjenek Igaz, meg is nyol­cán. Az evőeszközöket is ki- Ha!an «oltunk J°y rakta. Csak az ételt hagyta godban, en voltam a veze- fenn a főzőlapokon, nehogy to^> ™ végeztük el a legna- £ kihűljön gyobb darabot. De a szőlőben > 1 ' . ... . , mindig csak öten dolgoztunk Ahogy eppen a sírását igyek- . , .. ..... , szik visszafojtani, nyűik az egyszerre, mert egy közülünk ajtó. Az imént előráncigált elmehetett gyümölcsöt szedni, > helyezik el zsebkendőt hirtelen köténye nekünk, meg saját magának 5s ________________’ h azahozni. Csuda klassz volt! A Dagi nem tudott felmászni a fára, úgy mentünk oda, és hárman toltuk fel. Akkor is óbégatott, hogy leesik, és ki­töri a nyakát. Holnap még na­gyobb darabot el tudunk vé­gezni, mert egészen belejöt­tünk. Kóstolja csak meg. Ugye, Az újságíró megszeppent egy pillanatra, valami elírásra va gy sajtóhibára gondolt, s már mentegetőzni akart, mikor eszébe jutott, hogy hiszen ép­pen ez a brigádtag dicsekedett a megemelkedett keresettel. De hiszen maguk mond* ták. Sőt, ha jól emlékszem, ép* pan maga. — I gen, igen. — Tán nem volt igaz? — Dehogynem, csakhogy nem kellett volna megírni... — Miért? — Mert odahaza nem tudtak a fizetésemelkedésről. Mi meg Rabból tettünk félre zsebpénz­Í nek. Mikor az asszonyok el­olvasták a cikket, poroltak is: Í »Valaki hazudott, vagy az új­ság, vagy ti« — állították. — És? — És ml még egyszer füllen­tettünk .. j R. F. * * * Egy parkírozó keresésében végképp kimerült londoni au- tótiulajdonas türelmét vesztive kocsiját egy »Parkírozni ti­los« jelzéssel ellátott utcában állította le, kiszállt kocsijából, és a következő írást tűzte a szélvédőre: «-Hússzor jártam körül hiába a háztömböt, sür­gős megbeszélésre kell men­nem: bocsásd meg a mi vét­keinket.« Visszatérésekor saját cédulája mellett egy másikat talált: «En már 20 éve járom körbe-körbe ezt a tömböt, s ha nem büntetem önt -meg, el­veszítem állásomat: ne vigy minket a kísértésbe.« * * * Conner professzor közölte Seattle-ben egy alkoholizmus­ról tartott konferencia rész­vevőivel, hogy kísérletei során megállapította: alkoholt »for gyasztó" macskák és patká­nyok sokkal kiegyensúlyozod- tabban viselkednek, mint az emberek. A professzor rámu­tatott ugyanis, hogy macská­kat és patkányokat szomj ázta­tott, majd vizet és alkoholtar- stahnú italt tartalmazó edénye­iket helyezett eléjük. Az álja­itok valamennyien az alkohol­tartalmú italt részesítették ^előnyben, de az emberekkel el- ' lantétben csak annyit ittak* amennyivel szórójukat oltot­ták. • * * A könyvnyomtatás bölcsőjé­ben, Maimban Nyomdaművé­szeti Világmúzeum nyílik jö­vőre a város fennállásának kétezredik évfordulója alkal­mából. Az 1945-ben romba dőlt Gutenberg Múzeum he­lyén áll majd az új létesít­mény. Oly módon rendezik be, hogy a laikusok és a kutatók igényeit egyaránt kielégítse. Régi nyomdaműhelyeket, ko­lostori írószobát, papírmalmot* XVIII. századbeli újságnyom­dát tekinthetnek meg a láto­gatók, s a XX. századi nyom­daipar gépeit is kiállítják. A múzeum középpontjában a G utenberg-bi bliát, a Mainz! ^ Zsoltárkönyvet és Merész Ká- . ^roly kézzel írt imádságos köny­zsebébe gyűri. De csak a szomszédasszony lép be. Az anya fokozódott iz­galma könnyekben keres leve­zetést. A vendég vigasztalja. Nyikorog a kiskapu. Ferkó lép be csapzottan, izzadtan, kiskabátja vállára dobva. Ak­tatáskája tömötten duzzad a hóna alatt. Hangosan köszön. Táskáját finom? egy székre teszi — be sem tud- Anyja felé nyújt egy piro- < ta csatolni, annyira telerakta sau fénylő álmát. A hersenő < —, és kiemel belőle két ba- harapás nyomán a sötét bőr< rackot. Másik kezével széttár- al°l elővillan a gyümölcs fe- < ja a táska száját, úgy mutat- hér, porhanyós húsa. ja: Somogyi Károly1} Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-II4 Kiadja a Somógyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár* Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra U 1|

Next

/
Oldalképek
Tartalom