Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-14 / 217. szám

Csütörtök, 1961. szeptember 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP GOMBA VAGY BOMBA? Megszokott életét éli a dóri­mén óvoda. Siető anyukák hoz­zák a kis óvodásokat. Nyugod­tam bízzák kicsinyeiket Lóky óvónőre és segítőire. Minden» napi a kép: a fiúk a kertijein homokvárat építenek, a kis- lánykák maimás-papást játsza­nak. Ha megunják a várépítést vagy a mamás- papást, körbe állnak, és egy­más kezét fog_ va a »Lánc- lánc, eszier- lánc« dallamá­ra lépegetnek, tipegnek, bot­ladoznak, ját­szanak. Az óvó­nő szeretettel nézi gyerme­keit. Mind­egyiknek má­sodik anyukája ő, neki bárme­lyikük egyf rá­mán kedves. Ha délután pi­henőre tér a gyereksereg, meg-megáll egy-egy ágy előtt, s aholró- zsásabb a gyer­meki arc, félve odamyúl a kis kézhez: azt né­zi, nem a láz festettre rózsát a kis arcocskára. Éppen azt tervezgefl, hogy milyen új játékokat kellene venni, mikor odaugrik eléje a kis Sándor Laci, és ezt mond­ja; —> Övó némi, apukám az es­te azt mondta, hogy ezt a há­zat a háborúba legombázták. A gomibázáskar itt sok bácsi elpusztult. Ugye, sok gombát ettek, azért haltak meg? All a fiú választ várva, míg csak az óvó néni össze nem üti tenyerét, és arra kéri őket, hogy üljenek körbe a hús fa alá. Amíg a gyerekek elhe­lyezkednek, egy régi, 17 évvel ezelőtti képet hoz ki, amely a Szigetvári utcát ábrázolja 1944- ből, a bombázás után. Leül, majd igaz »mesét-“ mond fcö- réje telepedő óvodásainak: — Kisfiúk és kislányok! Sándor Laci az apukájától hal­lott tegnap este a bombázás­ról, de nekem gomjbázásról be­szélt az előbb. A gombák kö­zött is sok a mérgező, és ha mérges gombát eszünk, meg is halhatunk tőle, de százszor ve­szélyesebb volt az a bomba, amely tizenhét évvel ezelőtt hullott le a szomszéd házra. 1944. június 30-a volt. Akkor már évek óta dilit a háború. Csaknem mindennap jöttek a repülőgépek, bombákat szórtak le, s azok elpusztították az em­bereket, a házakat, a gyárakat, az iskolákat és az óvodákat. Azon a napon szép, napsütéses reggelre ébredt Kaposvár né­pe. Ekkor még senki sem gon­dolta, hogy rövid idő múlva bombázó gépek jelennek meg a város fölött is, s halált, pusz­az egyik meg ide esett, ahol most az óvoda van. összelőtt a Szigetvári utca elején Szabó Jánosék, Bognár Feri bácsiéi;, Nagy Lajosék, Szentes Lajo­séig Sersingerék háza. Értitek, gyerekek? Ahol azelőtt embe­rek laktak, gyerekek játszot­tak, az egy pillanat ala+t porrá A Szigetvári utca eleje az 1944. június 30-i bombázás után. tulást nak. osztogatnak a lakosság­Szirén áztak, elnéptelenedtek az utcák. Angol és amerikai bombázók jelentek meg az égen. Kiszálltak a város fölött. Mindenki megkönnyebbült, amikar bugásuk mind távo­labbról hallotta. Az öröm azon­ban karainak bizonyult. Egy magányosan repülő gép vissza­jött, s mint de­rült égből a villám, úgy vá­gódott be az el_ ső bomba hatal­mas robbanás­sal. Nem sokkal később újabb négy gép jött, ezeknek útját is bombák si- vítása jelezte. Egymás után nagy robbaná­sok rázkóit.a'- ták meg a föl­det. Tizenkét bomba zuhant le. Az egyik a vasútra, s sziétszaggatta a síneket. A szét­tépett vasúti sí­nek egyes da­rabjait a liget­ben találták meg. Nézzétek, lett. Nem messze lakik tő­lünk, itt a szemben levő fű­szerbolt mellett Nagy néni, ő túlélte a bombázást, bár a házuk összedőlt. Szerencsére akkor éppen nem voltak az épületben, így nem háltak meg. De kérdezzétek csak meg Azt mondja, úgy hullattak a cserepek, mint a jégesőkor a jég. Még talán jobban. Házak­ból nem maradt semmi. De ők még »szerencsések« voltak, mert életben maradtak. De ott­maradt a romok alatt Biczó bácsi, Tamás néni, Bognár mé­rni ök meghaltak. Rajtuk kí­vül tizenketteh haltak meg a bombázástól Kaposvárott. Pe­dig »csak« tizenkét bombát dobtak a városra. Nézzétek, itt az óvoda fényképe. Ez a ház is részben összedőlt. Akko­ri tulajdonosa gazdag ember volt, s hamar fölépítette ahá­zat. De hány embernek nincs háza azóta. Ez volt a háború... Ha most újra hallotok a há­borúról beszélni, ezt ne fe­ledjétek. És most még pusztí- tóbb bombák vannak. Akad­nak, akiknek nem tetszik, hogy reátok vigyázunk az óvodában, hogy új napköziket építünk a ti számotokra: Egyszer már beszéltem róla, hogy a mi országunk a dolgo­zók országa, ezt az országot azoknak építik, akik rendesen dolgoznak. Ti csak a szépről tudtok még. Kicsik vagytok, talán nem is értettétek meg minden szavamat. Csak annyit 'érek tőletek, hogy legyetek 'ók, tanuljatok sok szép ver­et, éneket, hegy szüléiteknek örömük legyen bennetek. Odaadta a régi képet a gye­rekeknek. A sok apróság ámu­lattól vegyes borzadással nézte a romokat. Mikor elcsöndesed- tek, Lacika megszólaífc: — Óvó néni, estére megmon­dom apukának, hogy a bomba az nem gomba! S az óvó néni rábóföntott. Az egyik szeme sírt, a másik ne­vetett Fonat László A gépállomás mindent kibír? Hányszor meg hányszor hali­juk, hogy termelőszövetkezeti vezetők panaszkodnak a gép­állomási emberekre. Szóvá is kell tenni mulasztásukat, bí­rálni kell őket, ha az illeti meg őket — ez a munka megjaví­tásának egyik előfeltétele. Viszont az se ártana — sőt nagyon is kívánatos lenne —, ha a szövetkezeti vezetők kö­rülnéznének a maguk háza tá­ján, vajon ök milyen akadályt gördítettek a gépállomási dol­gozók jobb munkájának útjár ha? Az ilyenfajta önvizsgáló­dás és beismerés is előbbre vinné a közös ügyet Mert közös ügye például a csurgói járás összes termelőszö­vetkezetének és az Iharosbe- rényi Gépállomásnak, hogy mielőbb rendbe, biztonságba kerüljön a termés és földbe az ősziek magja. Érzik-e minden szövetkezetben, hogy közösek ezek a tennivalók, hogy együtt, a gépállomással összhangban lehet ezeket jól és kellő idő­ben elvégezni? Ha megérkezik az apró- magcséplő az egyik faluba, megkönnyebbülten lélegzenek föl a szövetkezeti gazdák: »No, végre!« Tartsák sürgős teendő­jüknek ők is és most is, hogy késedelem nélkül elcsépeljék vele a vörösherét, mert azt a gépet még várják egy vagy két szövetkezetben. Valaki tudni vélte Gyékényesen, hogy ha­nyag a silózógép kezelője: dél­idében megy üzemanyagért, s ezzel hosszadalmasan időzik. Amikor ezért kérdőre vonta Kiss István, a gépállomás igazgatója a silózásnál dolgo­zó tsz-tagok a traktoros védel­mére keltek: »Dehogy piszmog delenként, sőt az a baj, hogy alig hagy időt, hogy bekapjuk az ebédet.« Megtudhatta vol­na ugyanezt előzetesen a Már­cius 15. Tsz mezőgazdásza is, ha utánajár a hallomásból szerzett értesülésnek. Nem ezt tette, hanem hívta az igaz­gatót: »Jöjjön, teremtsen ren­det, mert baj van.« Bizonyára akadt volna ekkor más, fonto­sabb dolga is Kiss elvtársnak. Kiszáradt a tőid, lassan ha­ladtak az ekék, most éjjel is szántania kell minél több trak­tornak. Az Iharosberényi Gép­állomás be Is osztotta éjszakai munkára 35 erőgépet. Hát a csurgói járás szövetkezetei, azok nem tartják szükséges­nek, hogy 32 traktoruk közül néhány éjjel is menjen? Van traktora az inkei Rákóczi Tsz­nek is. És van két fiatal trak­torosa is, akik elvégezték a gépkezelői tanfolyamot. Egyi­küket ráültethetnék éjszakán­ként a gépre. Nem ezt teszik* hanem mást. Azt, hogy küldik mindkettőjüket a gépállomás­ra: »Ne a miénken, hanem az állam gépén tanuljatok meg traktort vezetni.« Traktor is, más gép is van a szövetkezetekben. Ezeknek a gépeknek üzemanyag kell. S ha kifogy a saját készlet? Ott van kéznél a gépállomás hor­dója, vesznek ki abból. Vagy a gépállomási traktoros engedé­lyével, vagy ezzel a jelszóval teszik: »Ha rájönnek, azt mondjuk, kölcsönbe vettük ezt a kis gázolajat, ha meg nem veszik észre, az még jobb lesz, akkor nem kell visszaad­nunk. Kibírja a gépállomás.« Kibírni valóban kibírná a gép­állomás, az ilyen apró kölcsön­zésekbe nem bukna bele — de... de nem jó dolog, ha akár egyszer is eltulajdonítja az ember a másét: szokásává válhat a társadalmi tulajdon tolvajlása, abból aztán na­gyobb kellemetlenség is szár­mazhat. Ennek megelőzésére is — meg azért is, mert még­se lehet illetéktelenül és bün­tetlenül hozzányúlni az állam üzemanyagához — ajánlato­sabb, ha minden szövetkezet állandóan tart a kéznél annyi gázolajat, amennyi éppen ele- gendő a saját traktor és a MIA-motor folyamatos üzemel­tetéséhez. Utólag Ugyanaz az utcarészlet az új óvodával, arra, hogy mi" az oka armak, IS érdemes volna megnézni a csurgói járás szö­vetkezeteiben — minden gya­núsító szándék nélkül —, hogy a saját traktorok mennyit dol­goztak (erről kötelezően veze­tik a nyilvántartást), és azt is, hogy mennyi saját üzemanya­got használtak föl (ennek ere­dete ugyancsak igazolható). S ha netán valahol ellentmon­dásra bukkannának a népi el­lenőrök — mert ez nekik való feladat —, ne torpanjanak meg, göngyölítsék csak to­vább a szálakat. Nézzék meg, hogy az ott dolgozó gépállomá­si traktornak mennyi az úgy­nevezett túlfogyasztása. Kide­rülhetne, hogy nem is túlfo­gyasztásról van szó, hanem va­lami másról: arról, hogy a tsz-traktor is a gépállomás gázolaját fogyasztotta. Nem* bizonyítékok és alapos föl­mérés, tételes dokumentáció nélkül senki sem gyanúsíthat senkit! Ám fényt kell derate­ÉG A GyA R TÚRI ANDRÁS: — Ö rendelt ide, telefonon. — Ügy? Beszélje el, miként Azzal, hogy fontos beszéde történt ez! van velem. Ha nem csal ide... — Téved, űam. Előbb vagy utóbb a kezünkbe kerül. És ön? — kérdi most Keresztesi­től. — Csiszár után jöttem a Napsugárba. Délelőtt említette, hogy ide készül, sejtettem, miért. Meg akartam akadá­lyozni, hogy ezzel a fickóval összeakaszkodjék. — így volt? — fordult a fő­hadnagy a sápadt Agárhoz. — így. — No és ön? — kérdi ez­után Lajost, akinek arcán el- ömlik a bűntudat. — Megbo­baTt okozhat, ha a munkafoe- — A havi ezemégyből? XI ~ lyére is kiterjed. — Igen. Anyámnál lakom,g ornas 32 elolrtnal 100 ezer fo­— Nem értem... semmi kiadásom nincs. Jjrinttal nagyobb értékben hasz­— Majd megérti hamarosan. — Ezt próbálja másnak be-gnált föl üzemanyagot Ebben a A férfi csendesen bólint, és adni, fiam, ne nekem. És vonatkozásban is, más dolgo­elindul az ajtó felé. Am Lajos sorozatos szórakozások? A*. ... , _ . J. . még visszalép az íróasztal elé. rendszeres dajdajozások? AztS . LUetoea 13 bizonyítsuk be — Ne haragudjék rám. És hiszi, nem néztünk utána, ho-Sve®re: téves az a felfogás, neki... hiszen tudja... ne gyan él? Kitől kapta ezt aühogy a gépállomás mindent ki­szóljon erről a dologról- pénzt? S bir. „ Sárosi elmosolyodik. — Senkitől. Magam gyűjtöt-X — Fivérem, akit már emlí­tettem önnek, egy délután megjelent a lakásomon ezzel a fiúval. Elmondta, hogy végre londult, hogy szántszándékkal új életet akar kezdeni, komo- össze akart akaszkodni azzal a lyan udvarol egy özvegyasz- társasággal? szonynak, akit el akar venni a fiú Dodó felé bök a fejé- feleségül. Az özvegynek van vej. egy fia, ez a fiú itt, vegyészeti — Csak vele. technikumi érettségit tett s _ Maga hörcsög Nem tud- Értem. Mindenesetre szeretne az üzemünkbe kerül- ta elviselni az önérzete azt a megkérem, hogy a többiekkel tii. Tegyem meg neki, ez egy- fejbekólintást? együtt ön is kísérjen el a ka- szer és utoljára,_ segítsem be a _ jgen. Nagyon szégyellem pitányságra: Sebők elvtárs, te gyereket. Ez mindnyájuk szá- a dolgot, főhadnagy elvtárs, pedig nézz be a Napsugárba és mára rendkívül jó megoldás de... megniondia az igazat beszélgess el az ott levő tár- lepne. A fiút szemmel tarthat- _ Hallgasson! A nadrágjuk g ’ sasággal. Meglátod, szüksé- nam, ügyelnek ra, es nyilván ugyan egyforma ezzel a fickó- ges-e,’ hogy őket is előállítsuk. az előmenetele is biztosabb Val, a pulóverjük is ugyan­lenne olyan helyen, ahol én olyan, de a magatartásuk, a dolgozom, A kérést először bensejük nagyon is különbö- visszautasítottam. János, az Zq Most ebben is hasonulni Öcsém ekkor könyörögni kéz- akart hozzá? dett, testvéri kapcsolatunkra Lajos lehajtja a fejét, hivatkozással és arra, milyen _ Majd mé beszélünk er_ fontos volna uj elete szem- rö] Most menjen, hogy ne is Az a baj, hogy kezdettől tem. fogva képtelen voltam hara- — így is jó! Most levitetem gudni magára. Fogjunk kezet, magukat, lesz ideje gondolkoz- jó? ni rajta, érdemes-e tovább ha­S Lajos örömmel szorítja zudnia. Aztán majd meglátjuk, meg a feléje nyújtott kezet. — Tessék várni, kérem! — — Jó éjszakát. Az Agár ajka reszket. — Ke­Ritter és Dodó úgy ülnek resztesi Jánostól kaptam a egymás mellett, mintha soha- pénzt. se látták volna egymást. A fő- — Ügy? Folytassa csak! Kutas József hadnagy megáll Dodó előtt. — Miért rendelte Rittert a mulató elé? — Látni akartam. — Annyira hiányzott? Jobb Gyerünk, szálljanak be, kérem, a kocsiba! XIV. A rendőrségen — ö jól keresett Azt mond­ta, hozzásegít a motorhoz. — Pusztán jószívűségből? Feleljen! — Egy kis semmiséget kér érte mindössze. így mondta. — Mi volt az a semmiség? — Hogy a fémalkilos üveget szombaton délben, amikor mindenki ebédelni megy, he­hogy degeszre áll nála a do- lyezzem el a nagy ablak koze­a többiek úgyis elkopik. — Pénzt akartam tőle kér­ni. — Olyan bizonyos volt ben­ne, hogy van pénze? — A haverok bemondták, — Tessék — mondja Sárosi főhadnagy — üljenek le! Ve­gyük előbb talán önöket ket­tőjüket sorra — mutat Keresz­tesire és Csiszárra. — Ismerik ezt a Ritter gyereket? pontjából a gyerek elhelyez­kedése. Megsajnáltam. Azt mondtam, küldje be másnap a fiút, kipróbáljuk s ha ügyes lássam! Ön is elmehet, késem. hány. — Nem igaz! Ritter gyűlölködve sziszeg a másik felé. Dodó megvetően Köszönöm, hogy értesített nézi készülő eseményről. — He játszd meg magad! — Ismerem — feleli Kérész- nek bizonyul, elősegítem a tesi. — Mióta? — Mintegy fél éve. — Az üzemben ismerte meg? — Nem, kérem. Én vittem be a laboratóriumba. dolgot. A gyerek ügyes volt és én szóltam az érdekében. Hol- lánnak, aki föl is vette. Az el­telt fél év alatt egyetlen pa­nasz sem merült föl a munká­ja ellen. Ezzel sokat segített. Noha az Kérdezze meg emberünk is ott volt a jóma- pénz van nála? darak sarkában. tőle, mennyi Keresztesi és Csiszár feláll. — Még valamit! Tudom, hogy önnek szenvedélye a vi­rág. De ez a szenvedély olykor Sárosi bólint. — Nos, hallotta a kérdést? — ötezer forintom van. Fél éve rakom össze, motorra, a fizetésemből. lében, valamelyik asztalra. Szerencsém volt, még csak el se kellett csenni a raktárból, mert a főnököm épp aznap délelőtt lehozatta valami kí­sérlethez. A többit már köny- nyű volt megtenni. — Tudja, milyen következ­ményekkel járt ez? (Folytatjuk.) Megjött a tekintély — Ugyan minek ez? — mondo­gatták egy évvel ezelőtt a Csur­gói Faipari Vállalat dolgozói, amikor a társadalmi bíróságról esett szó. Aztán lassan elcsende­sedett minden körűié, később már senki sem hallott róla. Egy esztendeig aludt a társadalmi bí­róság. A fegyelmi ügyeket az igazgató maga .intézte, s ha ki­kerültek is a határozatok a táb­lára, azokat vagy nem olvasták el, vagy nem vették komolyan a dolgozók. Aztán, hogy változás állt be a vállalat 'vezetésében, életre kelt a társadalmi bíróság, és augusztus 1-re meghirdették az első tárgyalást. — Cirkusz lesz — gúnyolódtak egyesek. Am amikor a vádlot­tat kiballg itták, majd ítéletet hoztak a dolgozótársak közül ki­került bírák, meglepődtek a ké­telkedők, és máris más szemmel nézték a társadalmi bíróságot. Nyereségrészesedés-levonás, alacsonyabb munkakörbe helye­zés és más ítéletek születtek az­óta. A fő büntetés azonban mind­egyik esetben maga a tárgyalás volt. A dolgozók előtt kellett szá­mot adni az elkö\reíett hibákról, és itt bizony nem lehetett mellé­beszélni. Az ítéletek nevelő ha­tásúak voltak. Az elítéltek elgon­dolkoztak tettükön, s igyekeztek változtatni magatartásukon. K. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom