Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-12 / 215. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1961. szeptember 1Ä, Felavatták a világ legnagyobb vízierőiÉvét, az „SZKP XXII. Kongresszusa“ erőmüvet (Folytatás az 1. oldalról.) Jobb nem találgatni, mi lesz háború esetén, hanem inkább minden lehetőséget fel kell használni arra, . hogy tárgyalások útján oldjuk meg az államok közötti vitás kérdéseket, olyan ésszerű megoldást tálál- iv.nlci, amely elősegíti a béke megszilárdítását és nemcsak napjainkban, hanem a jövőben is lehetetlenné teszi, hogy az agresszorok háborút robbant­sanak ki. Jó ügyet szolgálni soha sincs későn Hruscsov teljes mértékben támogatta De Gaulle elnöknek azokat a szavait, hogy tárgyal­ni '-kell és lesznek tárgyalások. Megjegyezte azt is, hogy Ade­nauer kncellár, aki makacsul ellenezte a békés tárgyaláso­kat, az utóbbi időben megvál­toztatta álláspontját. — Ilyenformán — mondotta Hruscsov — a vezető nyugati államfér­fiak kijelentéseiből ítélve most reménytkeltő jelek mutatkoznak. Kennedy amerikai elnök és Macmillan angol miniszterel­nök. mint ismeretes, a tárgya­lások álláspontjára helyezke­dett. — Mi mindig békés tár­gyalásokat ajánlottunk — mondotta Hruscsov —, ha a nyugati államférfiak hallgattak volna a józan ész szavára, akkor ma nem lenne ilyen rendkívül éles a nemzetközi feszült­ség, nem lenne háborús pszichózis a nyugati világban. Már régóta megoldódtak volna a legíha- laszthatatlanabb kérdések, amelyek e feszültségeit okoz­zák, megnyílt volna az út az államok közötti együttműkö­déshez. — Jó ügyet szolgálni azonban soha sincs későn — hangsú­lyozta Hruscsov —, és így mi üdvözöljük azokat, akik a bé­kés együttélés álláspontját vallják és azt akarják, hogy békés eszközökkel, tárgyalások útján, né pedig fegyverekkel oldjuk meg a vitás kérdéseket. Üdvözöljük azokat, akik síkra szállnak a leszerelésért és azt akarják, hogy ily módon egy­szer és mindenkorra kiküszö­bölődjenek a háborúk az álla­mok között, azokért, akik meg­értik, hogy meg keil kötni a bókét a két német állammal. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet nép barátságban szeretne élni az amerikai nép­pel, Franciaország, Anglia, Olaszország és más országok népeivel, valamint az egész német néppel, miként máris barátságban él a Német De­mokratikus Köztársaság népé­vel. — Népünk nem haragtartó, jól tudja, hogy nem a múlton kell rágódni, hanem a jelen­nek és a jövőnek kell élni — mondotta befejezésül Hrus­csov. (MTI) Az új brazil külügyminiszter nyilatkozata New York (MTI). Dantas, az új brazil kormány külügymi­nisztere — aki, mint a brazil küldöttség vezetője, az idén Magyarországon is járt — Rio de Janeiróban nyilatkozatot adott a New York Times tu­dósítójának. ... Az 1947-ben megszakadt szovjet—brazil diplomáciai kapcsolatokról szólva kijelen­tette, a tárgyalások »a szoká­sos módon« folytatódnak. •Brazília szükségesnek tartja, hogy ideológiai megkülönböz­tetés nélkül szélesítse kapcso­latait más országokkal« — mondotta. Dantas hangoztatta, kormá­nya úgy véli, az ENSZ köz­gyűlésének szeptemberi ülésén meg kell vizsgálni a népi Kí­na ENSZ-tagságának kérdését. Nehru sajtóértekezlete Taskentben Taskent (TASZSZ). Nehru indiai miniszterelnök, hazauta­zása előtt Taskentben fogadott több újságírót; Remélem — mondotta —. hogy a béke fennmarad és nem lesz háború. A gyarmati kérdésről szólva Nehru megjegyezte, hogy je­lenleg F ortugália a legtöbb gyarmattal rendelkező állam. — Véleményem szerint — folytatta — igen sértő Portugá­szemiben. Ügy vélem, az ENSZ-nek határozott intézke­déseket kellene tennie Portu­gáliával szemben. Az indiai miniszterelnök rá­mutatott, hogy India és a Szov­jetunió kapcsolatai gazdasági, kulturális és technikai terüle­ten egyaránt kedvezően fej­lődnek. A két ország barátsá­ga jó példa a különböző társa­dalmi rendszerű államok lia magatartása az ENSZ-szel együttműködésére. (MTI) De Gaulle visszatért Párizsba Párizs (Reuter). De Gaulle tábornok, aki a péntek este el­lene megkísérelt merénylet után- a hét végét Colombey- Les-Deux.-Eglisses-ben töltötte, hétfőn visszaérkezett Párizsba. De Gaulle és kíséretének gépkocsisom előtt 15 perccel korábban két rendőrautó in­dult el, hogy az útvonalat el­lenőrizze. Szigorú biztonsági intézkedések történtek az út­kereszteződéseknél is. Mihelyt a tábornok gépkocsija tovább­haladt, a rendőrség lezárta az utat. (MTI) A Mexikói-öböl elnéptelenedett városai felé közeledik a „Carla44 hurrikán Galveston (MTI). A Texas1 all am tengerparti vidékén fek­vő Galveston városát vasárnap délután érte ed a Mexikói-öböl vízén képződött — »Carla« névvel jelölt — hatalmas hur­rikán óránként 120 kilométeres sebességgel haladó előszele. A szélvihar óriási hullámokat korbácsolt a tengervízből, s az elöntötte a kikötőt és a város majdnem egész területét. A meteorológiai megfigyelő állomások figyelmeztették a la­kosságot, hogy a »Carla« hur­rikán 215 kilométer óránkénti sebességgel közeledik a texasi partok felé. Texas és Luisiana állam tengerparti területének lakossága vasárnap menekülni kezdett a pusztító vihar elől, amelyhez hasonló utoljára 1900-ban söpört végig ezen a vidéken 6000 halottat hagyva maga után. Az amerikai Vöröskereszt je­lentése szerint eléri a 300 ez­ret azoknak száma, akik sebté­ben összekapkodott hdimival a legkülönfélébb járműveken igyekeztek a biztonságosabb északi területek felé. A 70 000 lakosú Galveston — a vasárnap esti jelentések sze­rint — szinte kihalt város volt. Freepartból is azt jelentették, hogy az öböl vízének ári ásd erejű hullámai két helyen át­törték a védőgátakat, de a vá­ros 14 000 lakosa még idejében elmenekült otthonából. A jelentések szerint a mene­külést megnehezíti a szakadó eső, a víz alá került alacso­nyabb útszakaszok és a mene­külők közt úrrá lett fejetlen­ség. Louisiana állam területén a hurrikán előszele eddig a leg­nagyobb károkat Kaplan vá­roskában okozta; egy gyerme­ket megölt, és mintegy 50 fel­nőttet megsebesített. Sok ház falai megrepedeztek, a fák gyökerestül dőltek ki. „Szabad választások“ nyugatnémet módra Bonn (TASZSZ). A nyugat­német Választási kampány so­rán a Német Szövetségi Köz­társaság kormánykörei semmi­féle módszertől nem riadnak vissza, hogy megakadályozzák azok jelölését, akik nem érte­nek egyet Adenauer politiká­jával. A Spiegel című folyóirat adatai szerint ez ideig 39 jelö­lést utasítottak vissza olyan alapon, hogy a jelöltek tagjai voltak a betiltott Német Kom­munista Pártnak. A bürokra­tikus gépezettől a rendörter- rorig mindent igénybe vesznek, hogy a számukra nem kívána­tos személyek határidőre ne tehessenek eléget á jelölésük­höz szükséges forfnááagokhak. Egyeseket rövid időre letartóz­tattak, másoktól megtagadták a jelölt-űrlapok kiadását. Töb­beknél házkutatásokat végez­tek és megtiltották, hogy vá­lasztási gyűléseket tartsanak. A Spiegel nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy ezek a tények leleplezik majd e »szabad választások« igazi jel­legét. A Spiegel közli, hogy a 39 személy közül sokan pa­nasszal akarnak fordulni a szövetségi alkotmányjogi bíró­sághoz és óvást akarnak emel­ni a választások ellen. (MTI) Nyugat-berlini embervadészoka! ítéltek eí Berlin (ADN). A berlini vá­rosi bíróság kétévi börtönre ítélt négy nyugat-berlini fia­talembert, mert ezek nyugat­berlini uszító-központok szol­gálatában NDK-állampolgáro- kat hazájuk elhagyására pró­báltak rábírni. ítéletében a bíróság hangsú­lyozza, hogy az NDK nem tűr­heti az ilyen zavaró tevékeny­séget, amely fővárosa bizton­sága és rendje érdekében ho­zott intézkedések ellen irá­nyul. (MTI) Hruscsov beszélgetése Sulzbergerrel az általános és teljes leszerelésről, az agresszorok észretérítéséről, az ENSZ szervezeti fölépítésének rendezéséről, a katonai támaszpontok értelmet­lenségéről, a mennyországról és a békés együttélés szükségességéről Nyikita Hruscsov szovjet mi­niszterelnök szeptember 5-én fogadta Cyrus Sulzbergert, a New York Times munkatár­sát, és válaszolt kérdéseire. A beszélgetés első részében Hruscsov imertette a szovjet kormánynak Kennedy és Mac­millan legutóbbi javaslatával kapcsolatos véleményét. Han­goztatta, hogy e javaslat célja nem a népek biztonságának szavatolása, hanem propagan­dasikerek elérése. A mai nemzetközi helyzet­ben nem a nukleáris kí­sérletek megtiltása, hanem a leszerelés a legfontosabb — mondotta —, majd rámuta­tott: Leszerelést és csak leszerelést! Súlyos légiszerencsétlenség Írország fölött Shannon (MTI). Vasárnap hajnalban egy amerikai utas­szállítógép, nem messze az ír­országi shannoni repülőtértől, néhány perccel felszállása után felrobbant és a Shannon fo­lyóba zuhant. A D—6-os típu­sú repülőgép német turistákat vitt az Egyesült Államokba. Fedélzetén 77 utas és öt főnyi személyzet tartózkodott. A sze­rencsétlenséget egyetlen sze­mély, egy asszony élte túl, há rom órával később azonban ő is belehalt szörnyű égési beibe. se­— Megkezdett kísérleteinket folytat-/; fogjuk, mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a veszedelmet, amellyel a NATO katonai tömb országai hazánkat és a szocialista tábor országait fenyegeti. Nem ma­radhatunk tétlenek, amikor mozgósítás folyik az Egyesült Államokban, Franciaország­ban, Angliában és Nyugat-Né- metországban, amikor Nyugat- Németország a Bundeswehr atomfölfegyverzését követeli, amikor Adenauer és Brandt mindent megtesz a légkör fel- izzítására... Népünk és a töb­bi békeszerető nép nem bocsá- taná meg, ha ilyen helyzetben megfeledkeznénk az éberség­ről, és nem gondoskodnánk vé­delmi képességünk szilárdítá­sáról. Újra csak ezt ismételjük: leszerelést és csak leszerelést! A leszerelés eszközével lehet és kell megszüntetni a háborús veszedelmet, megteremteni minden állam békés együttélé­sének föltételeit. Sulzberger ezután a követ­kező kérdést tette föl: — ön említette olyan nukleáris bomba megteremtésének le­hetőségét, amelynek ereje 100 millió tonna közönséges robbanóanyaggal lenne J egyenlő. Ezzel kapcsolatban azt szeretném kérdezni: mi­ben látja ön egy ilyen szu­perbomba értelmét? Azt hi­szem, ez a bomba túlságosan nagy ahhoz, hogy háborús célokra felhasználják. Hruscsov így válaszolt: — Valóban, ez hatalmas, óriási pusztító erejű bomba. De ak­kor, amikor háborút kénysze­rítenek ránk, amikor hazánk és népünk megsemmisRésével fenyegetőznek, nekünk köte­lességünk ezzel józanul szá­mot vetni. És nem riadunk vissza semmitől sem, ha az ag­resszorok megtámadnak ben­nünket, hanem minden esz­közt felhasználunk arra, hogy visszaüssünk az agresszorra. Ezért lényegesen fokozza ha­zánk védelmi képességét, ha néhány ilyen szuperbomba van birtokunkban. Akkor az agresszorok majd el­gondolkodnak rajta, vajon érdemes-e megtámadniuk bennünket, s megértik, hogy az ellenünk irányuló agresszió elhatározása egyet jelent számukra az ön- gyilkossággal. Mi számtalanszor hangoztat­tuk, hogy senkit sem készü­lünk megtámadni. Mi csupán megalkotjuk az eszközöket szocialista táborunk védelmé­re, a béke biztosítására. Hruscsov ezután emlékezte­tett Hitlerék rémtetteire, és hangoztatta: A szovjet nép is­meri a háborút, és mindenki­nél erősebben óhajtja a békét. »Nem akarjuk, hogy mindez megismétlődjék, nem akarjak, hogy egy új Hitler, más név alatt, mondjuk Adenauer, Brandt vagy Strauss néven is­mét háborút robbantson ki, és még vadállatiabb gaztetteket kövessen el népünk ellen, mint a fasiszták.. . Hadd tudják meg mindazok, akik újabb ag­resszióról ábrándoznak, hogy lesz egy 100 millió tonna tro­til erősségű bombánk, hogy ez máris birtokunkban van, és most próbáljuk ki gyújtóbe­rendezését, s hogyha megtá­madnak bennünket, ez biztos nincs más kiút. A háború el­kerülésére viszont javasoljuk az általános ellenőrzött lesze­relést.« Sulzberger ezután megkér­dezte, vajon hajlandó len- íte-é a Szovjetunió kinyilvá­nítani, hogy sohasem al- kalmazza elsőként háború esetén a nukleáris fegyvere­ket. Hruscsov azt felelte, hogy a Szovjetunió sohasem fog elsőként háborút indítani más országok ellen, de idő előttinek tartja annak bejelentését, hogy háború ese­tén nem kerülne sor atomfegy­verekre. »Tegyük fel — foly­tatta —, hogy mindkét fél ten­ne ilyen ígéretet, de ugyanak­kor nukleáris fegyvertartalé­kait is megtartaná. Nos, mi történnék akkor, ha az impe­rialisták háborút robbantaná­nak ki? Ha a háború során bármelyik fél úgy erezné, hogy vereséget szenved, va­jon nem vetné-e be a nukleá­ris fegyvereket a háború eh vesztésének elkerülése végett? Ezenkívül egy másik példára is utalnék. Az Egyesült Álla­mok a második világháború végén sokkal erősebb volt, mint Japán, és eredményes of- fenzívát folytatott Japán el­len. A győzelem siettetésére azonban az Egyesült Államok atombombákat dobott japán városokra. Mindez arra vall, hogy ha megmarad az atom­bomba, és háború robban ki, ez termonukleáris há­ború lesz. Ezért a békét nem nukleáris fegyverek mellőzésének igére tével, hanem a gyökeres kér­dések radikális megoldásával kell biztosítani. S a legjobb ga­rancia: a fegyverzet megsemmisí­tése, a hadseregek felszá­molása. vagyis a leszere­lés. Ez a legbiztosabb ga­rancia! Az amerikai újságíró meg­kérdezte, vajon az SZKP programjában vázolt nagy országépítő tervek megvaló­sítását nem hiúsítja-e meg a mostam nemzetközi fe­szültség. Hruscsov nemmel válaszolt, és kijelentette: »Hiszek a nyugati államférfiak józan eszében, hiszem, hogy fölisme­rik: meg kell kötni a béke- szerződést Németországgal, azaz a két reálisan létező né­met állammal, s Nyugat-Ber- lint szabad várossá kell nyil­vánítani.« Ezután ismét han­goztatta, hogy Nyugat-Berlin szabad városnak a külvilággal való forgalma a békeszerződés aláírása után is biztosítva lesz. Sulzberger következő kér­dése így hangzott: — ön gyakran hangoztatta, hogy ellenzi a háborút, de igazsá­gosnak tartja a felszabadító háborúkat. Viszont ha ilyen kivételt tesz, vajon ez nem ad-e lehetőséget más orszá­goknak arra, hogy a kom­munista országok elleni há­borút felszabadító háború­nak nevezzék, és ezzel iga­zolják? Hruscsov válaszában rámu­tatott, hogy Sulzberger megha­misítja a kommunisták állás­pontját. nNerp ismerjük el azt a jogot, hogy valamely ország háborút indítson egy másik or­szág felszabadításáért. Csak az imperialisták és a gyarmatosí­tók viselnek háborút más né­pek felszabadításának hamis zászlaja alatt. Dulles prédikál­ta Kelet-Európa »felszabadítá­sát«, s ön nekünk tulajdonít ilyen politikát. Ügy látszik, ál­dozatául esett a ránk szórt rá­galmaknak.« A szovjet kormányfő han­goztatta: A kommunisták elismerik a népeknek azt a jogát, hogy saját szabadságukért harcoljanak, s Algériát említette példaként. Utalt Lincolnra is, aki szent szabadságharcot vívott á rab­szolgaság ellen. dezte: »Egyes lapok azt ír­ták, hogy ön Mccloyjal foly­tatott beszélgetésében kife­jezte beleegyezését abba, hogy az ENSZ élén egysze­mélyi főtitkár álljon azzal a föltétellel, hogy a világszer­vezet minden szerve — a titkárság kivételével — a hármas vezetés elvére helyez kedjék. így van-e ez a való­ságban?« Hruscsov azt válaszolta, hogy nincs így. Mccloyjal foly­tatott beszélgetése közvetve érintette az ENSZ szervezeti fölépítésének kérdését, részle­tesen viszont a leszerelés ellen­őrzéséről beszélt. Amikor Mccloy megkérdezte, vajon eb. ben a kérdésben ragaszkodik-e a »trojka« elvéhez, »azt felel­tem neki, hogy a leszerelés el­lenőrzésével kapcsolatban semmiféle vétónak, semmiféle trojkának nincs létjogosultsá­ga. Biztosítani kell a legszigo­rúbb ellenőrzést, s ezt senki sem korlátozhatja. Csak így lehet biztosítani, hogy egy or­szág vagy országcsoport se gyárthasson fegyvert, és ne tervezhesse más országok meg­támadását.« Ha valósággá vá­lik a leszerelés — folytatta Hruscsov —, akkor már fö­löslegessé válnak az államtit­kok. A trojka-elvre csak ak- halálukat jelenti. Számunkra * kor lesz szükség, ha nemzetkö­Rendezni kell az ENSZ-beli helyzetet Sulzberger ezután megkér- zi fegyveres erőket alakítanak, hiszen a csapatok parancsnok- lását közösen kell intézni, ne­hogy valamely állam vagy ál­lamcsoport egy másik állam vagy államcsoport ellen hasz­nálhassa fel az ENSZ-erőket. Hruscsov arra a példára utalt, hogy a nyugati hatalmak nem egyeznének bele Mali- novszkij kinevezésébe, a Szov­jetunió pedig elvetné azt a ja­vaslatot, hogy Norstadet vagy angol, illetve francia táborno­kot állítsanak a nemzetközi fegyveres erők élére, A pa­rancsnokságnak — mint mon­dotta — »egy imperialistából, egy kommunistából és egy semlegesből« kell állnia. — Ugyanezt a rendszert kell alkalmazni az ENSZ szer­veiben is — folytatta. — »Előbb-utóbb ez meg is való­sul, mert végéhez közeledik az Egyesült Államok egyedural­mának ideje az ENSZ-ben. A legértelmesebb megoldás az lenne, ha az Egyesült Államok magától fölismerné a megvál­tozott helyzetet, és elősegítené a helyes megoldást. Ha viszont az Egyesült Államok szembeszegül az ENSZ-beli helyzet rende­zésével, akkor ez az Egye­sült Államok ellenére fog (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom