Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

Kedd, 1961. szeptember 5. 8 SOMOGYI NÉPLAP Amiről beszélni kell Szép hivatást választottak NEMRÉGIBEN ötvenkét ka­posvári pedagógus vette nya­kába a várost, s fölkerestek minden olyan helyet, ahol em­berek tömegei dolgoznak, hogy a párt és a TIT megbízásából közelebbről megvizsgálják, hol tartunk a dolgozók kulturális képzettségében, milyen igénye­ket kell a most kezdődő nép­művelési évben kielégíteni. Mondani sem kell, hogy ez az újszerű próbálkozás igen hasznosnak bizonyult, s a ta­pasztalatok máris kamatoztat­hatók. Az e munkában részt vevő pedagógusok egyrészt közelebb kerültek az élethez, másrészt saját szemükkel lát­ták, hogy hol vannak még fe­hér foltok a kulturális élet térképén, s hol kínálkozik ten­nivaló az 5 számukra is. Töb­ben beszámoltak arról, hogy egyik-másik üzemben, válla­latnál eléggé gazdátlan a nép­művelés. Hogy jó néhány olyan igazgató, párttitkár, sz. b.-elnök akadt, aki még csak hozzávetőleges pontossággal sem tudott számot adni arról, hogy milyen képzettségű, mi­lyen általános műveltségű em­berek dolgoznak az irányítá­suk alá tartozó munkahelye­ken. Nem, mert ez a dolog va­lahogy kiesett figyelmük kö­réből. Akadt olyan üzem, ahol maguk a vezetők csodálkoztak a legjobban, amikor a pedagó­gus kiderítette, hogy nyolc analfabéta dolgozik náluk. Pe­dig régóta ott vannak ezek az emberek, de nem vetett rájuk ügyet senki, nem próbálták megmagyarázni nekik, hogy »nézzétek, megértjük, nem ti tehettek róla, hogy a múltban iskola nélkül nőttetek föl, de most már illő volna megta­nulni legalább az írást, olva­sást.« Végtére is több mint másfél évtized telt el a fel- szabadulás óta, volt idő és le­hetőség a tanulásra, s már nem lehet a kényelmességet ilyennel magyarázni: »A múltban nem volt rá módom.« De most van! A követelmé­nyek, feladatok mind nagyob­bak. A szocialista, kommunis­ta társadalmat csak művelt emberek építhetik föl. Hát nem nagyszerű maga ez is?! TÁRSADALMUNKNAK egyik legnagyobb ellensége, fejlődésének fékezője a tudat­lanság, mindenféle elmaradott­ság és szellemi béklyó. Nem véletlenül szabta meg egyik fő tennivalóul valamennyi szocialista útra lépett ország kommunista pártja a kulturá­lis forradalom véghezvitelének nehéz, de magasztos feladatát. Akinek még kétsége volna efelől, gondolkozzék: kinek a műholdjai és űrrakétái szán­tottak utat először az addig járhatatlan kozmoszba? Nem a szocialista kulturális forra­dalom fényes győzelmének be­szédes bizonyítéka-e ez? NO, DE TÉRJÜNK VISSZA a mi valóságunkhoz. Nálunk — a városban is — vannak még írástudatlanok, s százával akadnak olyanok, akik még nem tudták megszerezni a kor­szerű műveltséget, négy meg hat elemijük van csak. Hogy mindinkább kevesebben lesz­nek ilyenek, azt nem kell kü­lönösebben bizonyítani. Rend­szerünk természetes velejárója ez. Már százak tanultak ta­valy is — feláldozva szabad idejüket — az általános iskola esti és levelező tagozatán. Né­hány üzemünk pártszervezete, szakszervezeti bizottsága a munkahelyen szervezett álta­lános iskolát a dolgozóknak. A városi tanács pedig külön igazgatóságot állított fel a felnőtt oktatás szervezésére, segítésére. De hát mindenki nem járhat iskolába, ehhez nincsenek meg a föltételek. Másrészt az ál­talános iskolai oktatás min­dent nem is pótolhat. Semmi sem helyettesítheti az üzemi politikai felvilágosító és is­meretterjesztő munkát. Nem is lehet. Jó ideig még nem is építhetjük más szervezeti alapra az ismeretterjesztést, a dolgozók sokirányú nevelését, mint erre. Az üzem párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőinek módjukban áll, hogy megtudják, mi érdekli az embereket. S ha felvilágo­sultabbak, műveltebbek, szé­lesebb látókörűek lesznek a dolgozók, az meglátszik a ter­melés emelkedésén, az embe­rek kedvező hangulatán, az egészséges kollektív szellemen is. VITÁZNAK arról, milyen le­gyen az ismeretterjesztés szer­vezeti fölépítése. A városi pártbizottság, a városi tanács készített — s együttes v. b.- ülésen el is fogadott — egy er­re vonatkozó tervet. Ismeret- terjesztő előadássorozat, kü­lönböző akadémiák, tanfolya­mok szerepelnek benne. Vita zajlik arról is, hogy hány elő­adás hangozzék el, s mennyi időre szóljon a kulturális terv. Akadnak, akik azt mondják, hogy a tervezett tíz előadás sok, s a tízhónapos terv sem reális, mert — úgymond — májusban már nem mennek az emberek előadásra. Sok-e, kevés-e a tíz előadás? A tava­lyihoz viszonyítva soknak tű­nik, viszont azt is érdemes megszívlelni, hogy az idén másként, alaposabban kell hozzáfogni a szervezéshez, az emberek mozgósításához, ötle­tesebben, meggondoltabban a témák megválasztásához. Ha igaz, hogy az igazgató fe­lelős — kell hogy felelősséget erezzen — üzemének kulturá­lis életéért, az emberek neve­léséért, akkor ebből az is kö­vetkezik, hogy felelősséget kell vállalnia a kulturális terv megvalósításáért is. A pedagó­gusok is azt tapasztalták, a vi­tában felszólalók is azt hang­súlyozták, hogy ott sikerültek jól az előadások a múlt évben, ahol a vezetők is részt vettek megszervezésükben, s jó pél­dát mutattak a dolgozóknak. Ahol ez hiányzott, ott a leg­jobb szándék, terv is kudarcot vallott. Megszívlelésre érde­mes az a javaslat, hogy a munkásakadémiáknak minde­nütt legyen vezetője, vezetősé­ge, mert ez felelősségre neve­li az embereket. SZÉPEK A FELADATOK, de eredményesen csak úgy tudjuk végrehajtani őket, ha a kulturális munkát közüggyé tesszük. Varga József A pártélet eseményei Mintaszerű pártvezetőségi ülés zajlott le szombaton a 23. számú Autóközlekedési Vállalatnál. Kés­márki József elvtárs beszámolója jó alapul szolgált a vitához. A pártvezetőség az igazgató és az osztályvezetők jelenlétében rész­letesen megtárgyalta a MÁVAUT- forgalom gazdasági kérdéseit és a személyszállításnál tapasztalt prob­lémákat. Megbeszélték, mit tehet­nek a vállalat kommunistái, veze­tői, dolgozói a pontosabb közle­kedésért és az utasok nagyobb kényelméért. A pártvezetőségi ülésen más vállalatok párttitkárai is részt vettek, s tanulmányozták az AKÖV kommunistáinak jó ta­pasztalatait, módszereit. * * * A marcali járás pártszerve­zetei megrendelték a pártokta­táshoz szükséges tankönyve­ket. 60 oktatási csoportot szer­veztek. 38 csoportban az idő­szerű kérdéseket tanulmányoz­zák, de sokan jelentkeztek a Marxizmus—leninizmus kér­dései tanfolyamra is. Hat cso­portban gazdaságpolitikai té­mákkal foglalkoznak. 3 cso­portban a nemzetközi, illetve a magyar munkásmozgalom történetével ismerkednek meg majd a hallgatók, s indul po­litikai gazdaságtan- és filozó­fia-tanfolyam is. * * * A járási pártbizottságok agit.-prop. munkatársai a községekben szerzett tapaszta­lataik alapján a napokban megvitatták a Siófoki Járási Pártbizottság agitációs és pro­pagandamunkáját. A tapaszta­latokat összegező vitában fel­szólalt Rudics József elvtárs, a megyei pártbizottság agit.- prop. osztályának munkatársa is. Ódon ispotály vastag falak­kal. Egykor a szenvedők gyó­gyítóhelye, de ma is szép fel­adatot tölt be: azoknak nyújt otthont, akik élethivatásul vá­lasztották beteg kisgyermekek ápolását, bölcsődei csöppségek gondozását. 79 leány — 16—20 évesek — él a Kaposvári Egészségügyi Szakiskolában. Nagyobb részük kétéves gyer­mekápolói tanfolyamot végez, 38-an egy évig tanulnak itt. Ez utóbbiak csecsemő- és gyer- meggondozók lesznek. Most öt­hónapos gyakorlatukat végzik a város bölcsődéiben és a kór­ház gyermekosztályán. Az ő életükbe pillantunk be. * * * — Délelőttösök, ébresztő!... Délelőttösök, ébresztő... — A napos szól be így a hálóter­mekbe. Akik 10-re mennek dolgozni, még jólesően nyúj­tóznak egyet ók még marad­hatnak. Hajnali öt óra. Gyors készü­lődés, egy pillantás a falitü­körbe, s máris sietős léptekre ösztökél a kötelesség, vár a munkahely, várnak a munká­ba induló szülők csöppséget ... Pontos akartam lenni. Egy nyitott ablakon a Rippl-Rónai utcában kihallik a rádióbe­mondó hangja: »Hat óra.« A bölcsőde még csendes. A kály­Tanulás közben. ban munkálkodnak. Tóth Gi­zella pelenkahajtogatás köz­ben elmondja, hogy előzőleg négy évig dolgozott a Texil- művekben, MEO-s volt. Mégis ezt a pályát választotta. — Nagyon megszerettem az! apróságokat. Az utcán is föl-' veszem, jól megszorongatom! őket, hiszen oly bájosak. Az előtérben hangok. Meg­kezdődött az átvétel. Ma­Munka közben. hában pattog a tűz, melegszik a fürdővíz, készülnek a gyer­mekek fogadására. A szakis­kolás kisnővérek is már javá­Csaknem száz új kórház épül Lengyelországban A Lengyel Népköztársaságban pillanatnyilag csaknem száz új kórház illetve kórházi osztály épí­tése folyik több mint 17 ezer fé­rőhellyel. Csupán ebben az évben több mint 32 új kórházi épületet, illetve kórházi osztályt adnak át rendeltetésének körülbelül 4,5 ezer együttes férőhellyel. rics Tlonát, a másik kisnővért már legkedvesebb foglalatossá­ga közepette találom. A 9 hó­napos Delezsnyák Zsuzsi lu­bickol karjai között. Élvezi a kellemes, langyos fürdővizet. Amíg öltözteti, néhány szót váltunk. — Hogyan kerültem az évfo­lyamra? Egyik nyáron az iha- rosberényi idénybölcsődében ból és cukorborsóból) reszelt tojássárgájával és darált ba­romfimájjal, tea. Most épp pi­hen ez a csöppség itt előttem. Amint a füléig terjedő nyo­mokból látom, a főzeléknél tart. — No, kicsikém, még ezzel a kanállal... Ugye, milyen fi­nom? No... még ezzel az eggyel... Türelemjáték és harc a grammokért. Közben gyors tisztálkodás, tiszta kötényvál­tás, és kezdik elölről... » * * Délután a szakiskolába láto­gattam eL Négytől hat óráig konzultáción vett részt az év­folyam. Az egészséges csecse­mők értelmi, érzelmi és moz­gásfejlődése című anyagrészt tanulmányozták Kajtár Rózsa nevelő vezetésével, majd sza­badfoglalkozás a napirend. — Hogyan haladnak a tanu­lással? Milyen volt a vizsgák átlageredménye? Harmincnyolc leány tanul* mányi eredménye a 12 vizsga­tárgyból 4,5, aŰg egy-két ti­zeddel a jeles alatt * * * Szabad idejében az ízléses, ragyogóan tiszta társalgóban ta­lálom a csoport legnagyobb részét. Kovács Nándorné, Vö­rös Irén, Hódos Teréz és Szi­getvári Mária a KISZ-híradó faliszőnyegének hímzésén dol­gozik. Röpke két óra a szabad idő. Vajon hogyan hasznosít­ják? — Ami a nyolcórai munka­időből és a tanulásból marad, azt sportolással: pingpongozás­sal, röplabdázásai töltjük ki. Sokan itt tanultak meg hor­golni. Én szeretek rádiózni, olvasgatni is. A legkedvesebb? Az Operák könyve... — hall­TÚRI ANDRÁS: (29) — Gondoltam. — S a had­nagy felé: — Íme a felelet. Ti­zenkettőre idéztettem be. Azt hiszem, meg lehetünk eléged­ve a fejleményekkel. * * * Keserű alezredes izzadt és haragudott. — Mi van itt ma, hogy sen­kit sem találni a helyén? El­kapta a munkadüh az elvtár­sakat? Na, mindegy. Számoljon be kérem, hol tart az ügyben. — Ügy érzem, a nehezén túl vagyok. — Mi újság a virág-ügyben? — A virágok szerepét egye­lőre még nem értem. Mert­hogy szerepük van, az bizo­nyos. — Eszerint a gazdájuknak is, nem? — Nem. Meggyőződésem, hogy Keresztesi Ottónak sem­mi része sincs a tűzvész elő­idézésében. De van más. Dodó, a huligán társaság feje vallo­mást tett társadról. A galeri tagjai közt van a Ritter-gye- rek is, a Vegyiművek labo­ránsa. — Micsoda?! — A gyereket ma délre be­idéztettem, a megszabott idő­pontban nem jelent meg. — Érdekes. A dolgok halad­lak. EG A GM/? — Ez még nem minden. — Hallja, fiatalember, ne játszón az idegeimmel! — Az »öreg« hangja csúfondárossá válik. Sárosi elmosolyodik. —h Pedig így van, alezredes elvtárs. Keresztesi Ottó fivére, a pincér, aki a huligánoknak pénzt ígért, ha Csiszárt elinté­zik, földmondta állását a Nap­sugárban, és eltűnt. — Érdekes. Lassan elválasz­tódnak a szereplők a nézőktől. Mi van még? — A pincér különben többször is adott megbízatást Dodónak és társainak. Leveleket, üzene­teket küldött velük különböző személyeknek. Néhány hónap­ja Dodó vitt egy levelet a Ve­gyiművekbe valakinek, akinek a nevére már nem emlékszik. Négy hete pedig üzenetet köz­vetített egy józsefvárosi házba, a Sípos utca 8-ba, vagy 18-ba. — Várjon egy pillanatra! — Az alezredes telefonhoz nyúl, füléhez emeli a kagylót, tár­csáz. — Kérem Lovas száza­dost. Lovas elvtárs? Itt Keserű alezredes. Szeretném felhívni a figyelmedet valamire a Ve­gyiművek tűzesete ügyében. Keresztesi János pincér, aki a Napsugár mulatóban dolgozott, otthagyta munkahelyét, el­tűnt Ea az az ember, aki pén­zelte a fiatalokból álló ban­dát, amely a mulató előtt le­ütötte Csiszár Lajost, az ügy egyik szereplőjét. A pincér el­tűnésével kapcsolatban adnék egy címet. Jegyezd: VIII. ke­rület, Sípos utca 8. vagy 18. Azt hiszem, nem kell többet mondanom. Várj egy kicsit, mindjárt megkérdezem. Elfordítja szájától a kagylót és a főhadnagy felé fordul. — Milyen a külseje ennek a Keresztesinek? —< Negyvennyolc éves, kö­zépmagas, testes, kopaszodó. Halántékán őszül. Arca borot­vált, szeme kék. — Jól van. Az alezredes visszafordítja a hallgatót és bemondja a sze­mélyi adatokat. — Kérlek, ha tudsz valamit, értesíts. Köszönöm. — Sárosi még mindig várakozóan áll. Az »öreg« most leeresztett szem­héja alól figyeli. — Mi a további szándéka? — Újra kimegyek a Vegyi­művekbe. — Helyes. — Szeretném tudni, ki vit­te be oda azt a Ritter-gyere- ket. S ha hozzá még azt is tud­nám, kinek szólt az a levél, amit Dodóra bízott hat hónap előtt a Napsugár megszökött pincére, semmi sem hiányoz-? nék a boldogságomhoz — majdí engedélyt kért a távozásra. * * * Megint a Vegyiművekben.^ Hollájn. már fanyalog egy kis-^ sé, mikor meglátja. — Hja, másképp ez nemi megy, igazgató elvtárs. — Hogy tetszik mondami? 5* Műszaki ember, húsz évvél idő_S sebb a feleségénél és mindkét- g ten itt dolgoznak? Hát kérem,fi ilyen csak egy van. Hevesi fő-S mérnök, a tervosztály ve20t0je.fi A társalgóban. Ön is ismeri, beszélt vele. AS ^^eflfitltSSégy,°1^^dolSoztam. Ott szerettem meg, juk Cs. Szabó Piroskától. Ar J asszony huszonnégy. A teljes; neve? Hevesi Arnold. Kitűnői szakember, a legjobb tervező. • — Szeretik a beosztottjai? ; — Óh, hogyne. Soha sem; merült fel panasz ellene. Egy: kicsit keserű ember, de nagyon: becsületes, összetűzése? Ugyan ■a'Z'Ű ott válaszottam ezt a hivatást. Közben mind több szülő ér­kezik, egyre több hangocska csiripel, gőgicsél vagy óbégat — ki milyen hangulatban bú­csúzott az éjszakai pihenéstől. Gyűlik, tornyosul a munka. Gyakorlott mozdulatokkal ve­szik át, fürösztik, öltöztetik a Illetve... Érdekes, most, ahogy ^kicsiket. Ugyanazt a munkát kérdi, eszembe jut. Tegnap végzik, mint a szakképzett nő- nasszal keresett föl. Kérészié-rf vérek. síre panaszkodott. Illetve a 'vi­rágaira. Most tudniillik egy: szobában zsúfolódtak össze a tűz miatt. És Keresztesi ezt a: szobát is telerakta a cserepei­vel. Hevesi felszólította, hogy: a virágokat vigye ki a folyosó m Keresztesi azonban ragasz-fi udvaron, majd fölkészítik kodott hozza, hogy a szobában^ maradjanak. Végül is sikerült: meggyőznöm Hevesit, hogyKe-i resztesit nem lehet megbántani az efféle utasítással. Belátta,: hogy igazam van és elment. Gyorsan repül a délelőtt. Tíz órakor már ott serényke­dik a délutános műszakra be­osztott Kiss Erzsébet és Sza­kállas Veronika is. Pelenkáz- nak, etetnek, napoztatnak az (Folytatjuk) csöppségeket az ebédhez. Ebédeltetés közben bekuk­kantunk a csecsemőkhöz. A két kisnővér ölében egy-egy ap­róság hadonászik. Ebédelnek. A menü: húsleves, vegyes fő­zelék (sárgarépából, burgonyá­ra a kérdésre, hogy mik a vá­gyaik, terveik, egy karcsú, barna kislány, Fenyvesi Mária válaszol: — Életcélom, hogy a gyer­mekek között legyek. Szeret­nék sikeresen képesítőzni, jó szakember és jó családanya lenni. Nagy Ilona a képesítő után a gimnáziumot akarja befejez­ni. Elég sokan akarnak tovább tanulni. És ami feltűnő: a legtöbben vidékre, falusi böl­csődékbe kívánkoznak. Előrehaladt az idő, elköszö­nünk. Este moziba mennek. Holnap ismét munka, tanulás. Közeledik a képesítő, számot kell adniuk tudásukról. Szor­galmasan, komoly hivatástu­dattal készülnek a kis ember- palánták gondozására. Szép hivatást választottak... Waílinger Endrtf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom