Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-09 / 186. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. augusztus 9. BE LA VÁRI NYÁR Bélaváron nyáron sem szünetel a művészeti tevékenység. Hazai és vendégszereplések jelzik, hogy a fiatalok megfogadták a KlSZ'titkár tanácsát. Birics Katalin ugyanis még május elején ezzel hozakodott elő: »Gyerekek, nyáron is szórakoztatnunk kellene az embereket, nem szabad leállnunk a művészeti munkával...« A szavakat hamarosan tettekre váltották a tánc- és színjátszó csoport tagjai. Kétszer adtak műsért falujukban. Fölléptek a vízvári és a somogyudvarhelyi művelődési otthon színpadán is. Vidám jeleneteket, táncokat mutattak be. A műsor nem volt »nagyszabású«, mégis értékes, mert a nyári munka gyümölcse. — Szombatonként próbáltunk; amikor hazajöttek a fiúk vidékről, akkor gyűltünk ösz- sze. Nem ment könnyen a nyári próbák megszervezése, a négy szereplés lebonyolítása... de megcsináltunk mindent a végéin. S igen örülünk, hogy nem húztuk le a rolót a nyáron — magyarázza Somogyvá- ri István, a művelődési otthon igazgatója. A műsoros estek bevételéből hat női táncruhát vásárolt a művelődési otthon. — Arra is gondot kell fordítanunk, hogy jó megjelenésnek legyenek a lányok. Ezer- kétszáz forintot »ruháztunk be« — mondja mosolyogva a művelődési otthon igazgatója. Júniusban, júliusban három fiatal csatlakozott az eddigi tizennégy szereplőhöz. Somogy- vári elvárs »agitációjána« lépett be a csoportba a két Vi- telics lány, az Eta meg a Mag- dus és Kaluber József. A tervek között szerepel Simon Magda Százházas lakodalom című színművének előadása. A darabot szeptember elején szeretnék bemutatni. Az előadáshoz minden erőre szükség van, ezért örvendenek az új tagoknak. — Még asszony is táncol a csoportunkban -r- jegyzi meg Scmogytárimé. — Falun ritka dolog ez. Amikor férjhez mennek a lányok, otthagyják a csoportot. Ceglédi Béláné minden különösebb hívás nélkül jelentkezett. Az egyik Jány megvált a tánccsoporttól, csaknem leállt emiatt a munka. Cegiédiné húzott ki bennünket a bajból. Mire elkezdődik az új népművelési év, a bábcsoport is munkához fog. Somoigyváriné most a balatonszemesi tanfolyamon van. Elsajátítja a legfontosabb tudnivalókat. Hazaérkezése után azonnal nekilát a szervezésnek. — A nőtanácsra építünk .. . Számítunk Maronics György- nére, Mácsik Istvánnéra, Birics Ferencnére meg még néhány asszonyra. Vasárnap délelőttönként, tartunk majd előadást a gyerekeknek. Először könnyebb darabokat választunk. Amihez nem kell sok báb, sok díszlet, az felel meg egyelőre nekünk — mondja Scmogyvári István. Arról már szó esett, hogy a bélaváriak elmentek Somogy- udvarhelyre, arról azonban még nem, hogy az ottani színjátszók viszonozták az előadást. A Szabad szél című darabot adták elő. Az udvarhelyiek előadása gazdagította a község nyári művelődési életét. A múltkor Somogyváriné összetalálkozott Dombi Károlylyal, a határőrök KISZ-titkárával. — Legépelne nekünk egy színdarabot? — érdeklődött a fiatalember. — Szívesen — válaszolta So- mogyváriné. Csak igen lehetett a válasz, hisz a falu fiataljai és a határőrök közösen szoktak szerepelni. S mivel ritka darabhoz nem kell női szereplő, bizonyos, hogy a lányok hamarosan szelepeim fognak. L. G HéUí'-j&w&üt atnzúlcai svülaU (dUV/Á&a Az amerikai Seattle város egyik újságjában nemrég hirdetés jelent meg: Ki ad kölcsön 350 dollárt arra a célra hogy 11 esztendős, súlyosan beteg gyermekünket nyaralni vi- hessük, és megmutathassuk neki mindazokat a helyeket, amelyekre vágyik. Visszafizetés 12 havi részletben.« A hirdetést a seattle-i Oswald házaspár adta fel, akiknek John nevű 11 esztendős kisfia leukémiában megbetegedett. A halálosan beteg gyerek nek egyetlen vágya, hogy Calif ormában megláthassa a híres Disney-Landet, vagyis azt vidámparkot, amelyet Walt Disney tervei nyomán építettek föl. A szülők kétségbeejtő anyagi körülmények között élnek. Az apa, aki foglalkozását tekintve gépész, 1958 óta munka- képtelen, de reméli, hogy rövidesen helyreáll az egészsége, és újra dolgozhat. Úriás gyermek Szibériában Hatvan kg-ot nyom a Tomszk területen élő 6 éves Szása Baturin. Magassága 126, mellbősége 95 cm. Olyan erős, mint egy felnőtt. Amikor megszületett, 4,5 kg-os volt. Eleinte semmiben sem különbözött más gyerekektől. Azután rohamosan nőni kezdett. Szemlátomást fejlődött, nem Is napról napra, hanem úgyszólván óráról órára. Szellemi fejlettsége megfelel a korának. Qfí OTESZOMBOL E. gyik barátom mesélte: — A minap egy esküvőn vettünk részt. A vőlegény mintegy másfél évtizeddel idősebb volt a menyasszonynál. Amikor hazajöttünk, nagymamája érdeklődik négy és fél éves kislányomtól, aki szintén jelen volt a nagy eseményen: — Aztán meséld csak el, kislányom, milyen volt a vőlegény! — Nagymama, az nem vőlegény volt, hanem egy bácsi. * * * Czántóv er senyén történt az alábbi két epizód: Még csak gyülekeztek a versenyre, de a vöröskeresztes szolgálat máris készenlétben állt. Egyszer csak sietve mennek egy irányba, viszik a mentőládát is, mindenki arra néz, mi történhetett, talán elütött valakit a traktor? De csalódniuk kellett. Egy nézőként kijött hölgyet kellett elsősegélyben részesíteni, mert a cipő feltörte a lábát. Verseny közben: Az egyik tsz párttitkára — elégedetten szemlélve a gondos, körültekintő munkát, a szántás jó minőségét — megjegyezte: — Kiegyeznék azzal is, ha nálunk a gépállomás traktorosai olyan munkát végeznének, mint amilyen az utolsó helyezett szántása lesz. De azt versenyen kívül is... A gépkocsiigénylő hosszú ^ kilincselés után értesítést kapott, hogy kérése meghallgatásra talált, és azonnal fizesse be a Moszkvics árát. Rohan az OTP-be, kiveszi a szükséges összeget. Mikor jön kifelé, görcsösen ölelve a százas kötegekkel megrakott zacskókat, beleütközik egyik barátjába: — Hát te mit viszel? — szólítja meg. — Tudod,. kérlek, végre, megkaptam a kiutalást a gépkocsimra. A kérdező jól megnézi a boldog autótulajdonost — ócska pacsker a lábán, erősen vásott rövid, fehér vászonnadrág, hasonló állapotban levő ing —, aztán megszólal: — Derék. De úgy hallottam, újabban cipőre és nadrágra is vesznek föl előjegyzést. * * * 7y egyéves kislány megy át a szomszédba. A házinéninek feltűnik, hogy a gyerek lábán a körmök pirosak. — Ejnye, angyalom, müvei maszatoltad be ennyire a körmödet? A kislány sértődötten igazítja helyre: — Nem maszatottam, hanem anyukám festette ki, hogy csinosabb legyek* — sk — Értesítjük fuvaroztató feleinket, hogy 3 tonnás autódaruval rendelkezünk, vasit ti ki- és berakást vagy egyéb darusást vállalunk. Megrendelhető: 23. sz. AKÖV, telefon 10-72. (40754) Ez aztán utasszolgálat Egy doboz Tervet akart venni egy utas szombaton délután a fonyódi állomás büféjében. A sör-méréssel elfoglalt kiszolgáló így válaszolt a vásárlónak: — Menjen inkább a trafikba, vegyen ott cigarettát.,. nekem vizes a kezem!' Az utas meglepetten meredt a kiszolgálóra, szomorúan nézte a polcon sorakozó cigarettákat, majd dühösen sarkon fordult. Miért tart cigarettát a fonyódi Utasellátó, ha a trafikba küldi a vásárlókat? Ez bizony inkább utasbosszantás, mint utasszolgálat! Gyerekszáj Az ötéves Rudika vele egykorú társával az udvaron »űr- repülőst-« játszik. Társa a hátára fekszik, mindkét lábát felhúzza, és egy kissé behajlítja, (ö a kilövő.) A behajlított lábra ráül Rudika, alul levő társa rúg fölfelé egy nagyot, és Rudika »►repül« csaknem egy métert, miközben diadalmasan ezt kiabálja: »Reptil a Tyitov!«, »Repül Tyitov elvtárs!«« Rudika nagyanyja a szomszéd nénivel figyeli őket. Hogy bemutassa a szomszédnak, milyen okos a kisfiú, ezt kérdi Ruditól: —? Mondd csak, kisfiam, ki is az a Tyitov? A fiú önérzetesen megszólal: — Még ezt sem tudod, nagymama? Én vagyok! F. L. Somogyi ffépfyp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye.' Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16, Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra U Ft Qutka, JVLáiőta, 3ccl mtg a • • Szerencsénk volt azon a péntek délelőttön. A nap, ez az óriás örökvaku kedélyes mosollyal küldte szikrázó sugarait. A szín, a fény, a Balaton — ez már megvan, most már csak jó téma kell a riporthoz. Lánykacagástól hangos a part, közel a téma. A Balaton verőfényben csillog. Üde, bájos, hosszú hajú lányra emlékeztet, s aki látta már így a magyar tengert, az megfordítva is társíthatja a gondolatot. Mert a lány itt a legszebb, a Balatonnál. Erről most is meggyőződhettünk, amikor meglátogattuk a BM Somogy megyei Főkapitányság kultúrcsoportj^t. A fonyódi part fövenyén táboroztak akkor már jó pár napja. Megérdemelt jutalomképpen. Gyarmati János, az együttes vezetője az első, akit a sátrakhoz közeledve megpillantunk. A többiek a vízben vannak. Közben előkerül az együttes szólótáncosa, Galicz János, a »bajuszos«, s vállalkozik, hogy »összetereli« a lubickolókafc. — Hahó, vissza, mindjárt fényképeznek! — ereszti meg a hangját, de azok kedélyesen integetnek: nem jönnek, őket nem lehet becsapni. Míg a fiatalember utánuk «tégy, Gyarmati Jánossal beszélgetünk. — Tíz napja jött a csoport — mondja. — Vasárnap este Szöllősgyörökön adtunk műsort. Azóta itt pihenünk. Még egy föllépésünk lesz, egyébként a csoport a teljes kikapcsolódás napjait élvezi. Még a legifjabb népi táncos is —mutat a járókában hancúrozó egyéves kislányára, Babszira. Néhány lány kijön a vízből. Majd kicsattannak a jókedvtől, az egészségtől. Emitt egy pléden egy fiatal par — kéz a kézben — egy könyvet olvas. Hol a könyvbe pillantanak, hol egymás szemébe. .. Nem zavarjuk őket. A lányok virgonc kedvükben egymás kezéből kikapva dajkálják Babszikát, s a legifjabb népi táncosnak láthatóan nagyon tetszik ez. A kosztról érdeklődöm tőlük. • — Ő, remek — hangzik az egyöntetű válasz. — Zsuzsa, maga hízott egy keveset — ugratom az egyik táncoslábú kislányt. — Jézus, Mária, ugye, nem igaz, hol a tükröm? — kapkod nagy nevetés közepette. Ezalatt a többi lány és fiú is előkerül egy csónakon, hogy széles jókedvükben újból bevágtázzanak a habokba. De íme, a lány a Balatonban is lány: szép akar lenni, szebb. Egy-két pillantás a tükörbe, >gy kis frizuraigazítás, haj lebontva, egy csepp rúzs a szájra... »No, jöhetsz, fotó- riporter!« S már tipegnek is a lépcsőn, be a hús habokba. Sorban: Jutka, Márta, Ica, és a többiek, öblös férfihangon ércesen csendül fel a »Nyuszi ül a fűben...« kezdetű óvodás dalocska.^ Már nekem is fáj a rekeszizmom a nevetéstől, olyan játékot csapnák, mikor ebédre kell készülődniük. — Brazil, igaz, hogy ma rossz a gyomrod? A kérdés egy olajbama, magas fiúnak szól. Állítólag három adag meg sem kottyan neki, amikor nincs formában. Amikor »nem jó a gyomra«... Az évődés a sátornál is folytatódik. Ebéd előtt römi- partiba kezdenek. Ügy látszik, ma »Brazil« — becsületes nevén László Lajos — van műsoron meg Jutka és Anti, akik ma voltak sorosak a reggeli elhozásában. Késett a friss péksütemény, így ahelyett, hogy kenyeret hoztak volna, vártak. S a farkaséhes társaság öreg délelőtt reggelizett. .. Csengő kacagásuk sokáig elkísér. Búcsút integetve visszatekintek. A Balaton lányainak kdében fehér bárányfelhők tűnnek fel itt-ott. Teregetnek. Egyik-másik a ruháját vasalja. Este a Rianásban fognak táncolni. Ott is szépek akarnak lenni... Wallinger Endre m Repeta a későn hozott kakaóból.
