Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

Csütörtök, 1961. augusztus VL t 3 SOMOGYI NÉPLAP Tíz holdon termelnek dohányt a csákányi La­tinka Tsz- ben. A Szei- fert-brigád tagjai a paj­tában fűzik a dohányt. £ BŐRRŐL, BECSÜLETRŐL, EMBERSÉGRŐL A pincérnek is lehet igaza ■ Kiktől kell félnie este az utcán Szilágyi Ferencnek? Egyre kevesebb a baleset a Barcsi Fűrészüzemben Sok baleset veszélyét rejti magában a fűrészüzemi mun­ka. A kisebb horzsolások, karcolások szinte napirenden vannak. A Barcsi Fűrészüzem­ben sokáig alig-alig törődtek a balesetek megelőzésével. Ám, ahogy megértették, mi­lyen fontos vigyázni saját- magúk és mások testi épségé­re, &gy talált gazdára a mun­kavédelem a vállalat vezetői és dolgozói között. A javulás az utóbbi évek­ben vált jobban észrevehető­vé. 1959-ben 81 baleset történt, s emiatt 1216 munkanap esett ki a termelésből. Tavaly 72 baleset fordult elő, a kiesett munkanapok száma 860-ra csökkent. 1960 első felében a 329 dolgozó közül 38 sérült meg, ez év első hat hónapjá­ban a 416-ra emelkedett mun­káslétszám mellett 34 baleset történt Mit mutatnak ezek a szá­mok? Mindenekelőtt azt, hogy kell és érdemes a munkavé­delemmel foglalkozni. Nem igaz tehát, hogy — mivel az üzem régi, az épületek el­avultak — a baleseteket nem lehet megakadályozni. Két­ségtelen, hogy a fűrészcsamo- kok rozoga padlózata, a szab­ványtól eltérő elektromos vezetékek és kapcsolók elked­vetlenítették a biztonsági meg­bízottat és a dolgozókat Azon­ban a védőberendezések hasz­nálata, a rönktéri óvatosabb, szervezettebb munka, s az, hogy a lehetőségekhez képest igyekeztek minden veszélyt megszüntetni a belső munka­helyeken is, jelentékenyen csökkentette a balesetek szá­mát. A számok rávilágítanak ar­ra is, hogy jól megszervezték az üzemi munkavédelmet. Rendszeresek a havi szemlék, s a jegyzőkönyvben felvett hi­bák helyrehozását szigorúan ellenőrzik. Minden vezető be­osztású dolgozónak munkavé­delmi vizsgát kell tennie, s a művezetők is felelősek a sé­rülésekért. Az új üzem felépülésével tovább javul majd a munka- védelem. Barcson lesz az or­szág egyik legkorszerűbb fű­résztelepe tökéletes védőbe­rendezésekkel, a fűrészcsar­nokban gépesített anyagmoz­gatással stb. Ismét sok bal­eseti veszély fog megszűnni. Persze akkor is szükség lesz arra, hogy a vállalat vala­mennyi dolgozója szívügyének tekintse a munkavédelmet. A rönktéren egyelőre nemigen változik meg a munka menete, tehát továbbra is nagy figye­lemmel kell dolgozni, már azért is, mert itt adódhatnak elő leginkább zúzódások & karcolások. Ne menjen feledésbe! Az utóbbi időben nem hal­lunk arról, hogy egyik vagy másik KISZ alapszervezet a KIMSZ, az ellenállási mozga­lom vagy az ellenforradalom mártírjainak nevét veszi fel — sajnos, úgy látszik, fele­désbe merül ez a szép és ne­mes hagyomány. Kaposvárott van néhány Latinka Sándor alapszervezet, van a megyé­ben Ságvári Endréről és Schönhercz Zoltánról elneve­zett alapszervezet, és még né­hány, mártír nevét viselő szervezet, de a többség csak egy számként, egyszerű falusi vagy városi alap szervezetként szerepel a nyilvántartásban. Nem hallani zászlóavatások­ról, ezekről a mindenki szá­mára meghitt ünnepségekről sem. Nem szabadna elfetedkezni erről, hiszen nagyon is so­kat jelent a KISZ tagjainak egy-egy ajándékba kapott zászló, egy-egy névadó ünnep­ség. Azért említjük ezt mag, mert olyan nap közeledik — november 7-e, amikor az egyébként is ünnepélyes tag­gyűléseket még felejthetetle­nebbé lehetne tenni egy zászlóavató vagy egy névadó ünnepséggel. Járási KISZ-bi- zottságaink még megtehetik a szükséges előkészületeket, s az arra legérdemesebb alap­szervezetek november 7-e tisz­teletére megtarthatnák a két­szeresen is ünnepélyes tag­gyűléseket. NEM MINDENNAPI ESET­NEK vagyunk fültanúi. A munkásőrség megyei pa­rancsnokságiára már több jel­zés, panasz érkezett, hogy egyesek, miután a város nyil­vános szórakozóhelyein felön­töttek a garatra, és közbot­rányt okoztak, munkásőmek adták ki magukat A vizsgála­tok azt igazolták, hogy nyil­vánvaló szélhámoskodásról van szó. Kibújni a felelősség alól — ilyesfajta gondolat hú­zódik meg a féktelen, garázdák szándékában, arra spekulál­nak, hogy nincs a tett színhe­lyén olyan ember, aki lelep­lezné hazugságukat. Aki pedig |nem tudja az illetőről, hogy mekkorát lódított hogy soha nem is volt s nem is lehetne munkásőr, az bizony nem va­lami szépet gondol. Magas, barna, dacos tekin­tetű férfi üldögél a munkás- őrparancsnok szobájában. Az Autóközlekedési Vállalat gép­kocsivezetője. Alig egy éve került a városba az egyik kö­zeli faluból. A parancsnok egyenesen nekiszögezi a kér­dést: — Legyen szíves mond­ja meg, mióta munkásőr ma­ga. Mert én még sohase talál­koztam magával sem szolgá­latban, sem egyéb rendezvé­nyeken. Varkman György ugyan ta­gadja, de a Lenin utcai ven­déglőben, ahol az egyik este ittas fejjel közbotrányt oko­zott, a személyzet és a vendé­gek ilyesmit hallottak Vark- mantól. VASÁRNAP ESTE. Sok a vendég, nincs pihenőidejük a pincéreknek. Ezt használta ki Varkman György és asztaltár­sasága. Tizennégy pohár sör árával a zsebében akartak észrevétlenül meglépni. Szi­lágyi Ferenc felszolgáló ke­rékpárra pattant, s a Petőfi téren utolérte a bliccelőket. Először kötekedtek vele, de aztán a közelben portyázó rendőr járőr láttára rendezték adósságukat. Jószívűeknek mutatkoztak, még borravalót is felajánlottak. Ámde nem sok idő tellett bele, Varkman újra megjelent a vendéglőben, s nekitámadt Szilágyi Ferenc­nek. Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazta a fiatal pincért. Varkmant az odasiető rendőröknek kellett jobb belátásra bírniuk. — ÉS HÁNYSZOR VA­GYUNK ÍGY — sóhajt föl a gyerekes arcú Szilágyi Fe­renc. — Egyik-másik magáról megfeledkezett ember azt hi­szi, hogy nekünk mindent le kell nyelnünk. Az ittas és bliccelő emberekkel van a legtöbb bajunk. Hányszor megesik, hogy az asztalnál he­lyet foglalók közül valaki megrendeli az italt, s amikor fizetésre kerül sor, hűlt helyét találjuk, a többiek, a »galeri« viszont azt mondja: »Nem mi rendeltük.« Az is előfordul, hogy csak az elfogyasztott ital egy részét ismerik el. Ha szólunk, úgy járok, mint a minap: »Mit szemtelenkedik maga itt, úgy vágom pofon, hogy az egyik szeme kiviszi a másikat«, vágták fejemhez. S el kell tűrni. Még jó, hogy az asztaltársaság többi tagjában volt némi becsület, s kifizet­ték társuk céhj ét is. — Gyakran bírálnak ben­nünket amiatt, hogy részeg embereket szolgálunk ki. De ha a pincérnek nem segít a rendteremtésben a vendégek becsületes többsége, akkor egyedül tehetetlenségre van kárhoztatva. Tegnap este tör­tént. Erősen részeg fuvaros ál­lított be hozzánk. Alig állt a lábán, természetesen nem szol' gáltam ki. Felkértem, hogy hagyja el a helyiséget. Végül is úgy kellett kitenni, de üze­netet hagyott hátra: vigyázzak, mert széttépi a képemet. S egy kapualjban valóban vár­tak rám záróra után. Rendőr­rel kellett magam hazakísér- tetnem — panaszkodik Szilá­gyi Ferenc. Amikor az ember hallja eze­ket a kifakadásokat, kényte­len igazat adni a panaszosnak. Sajnos, ilyen esetek ma még . gyakran előfordulnak. Azt hi­szem, a társadalomnak egy kicsit jobban rá kell irányíta­nia a reflektorfényt e problé­mákra. A szórakozóhelyek vendégei többségükben becsü­letes emberek, s az ő érdekük elsősorban, hogy senki se za­varhassa nyugalmukat, amíg ott vannak. Fogjanak össze, és fegyelmezzék meg a köte­kedőket, szoktassák becsületre a bliccelőket, a potyázókat. Ne csak akkor fejezzék ki nemtetszésüket, amikor a fel­szolgálók udvariatlanok vagy tiszteletlenek a vendégekkel szemben, hanem akkor is, amikor 'fordítva van. \ MINDANNYIAN ELVÁR­JUK, hogy ne sértsenek meg bennünket önérzetünkben, em­berségünkben. Ha pedig vala­kinek az ital annyira elvette az eszét, hogy képtelen meg­határozni tetteit, azzal szem­ben érvényesüljön a becsületes többség ereje. Varga József $ _____________ r r T ÚRI ANDRÁS: a*) EG A GyAR — Hajlandó lenne elárulni,S hogy kicsoda? 2 Kis csend, azután: — Ezt nem tehetem főhadnagy elvtárs. meg,V A szűk helyiségben most hat; íróasztal áll, mozogni is alig^ _ Ez az a rész? — kérdi a ő is a falra szögezi a tekinte- Még én segítettem neki az lehet közöttük. Mindenkit ide-£ nyo mozó, s az egyik füsttől pá- tét. A főhadnagy mintha most utolsó délelőttön átcipelni a gessé tesz ez az állapot, főleg/ oolt, világtalan ablakra mutat, ocsúdnék. __ Igen. — Nem vesz észre semmit? — Mutassa meg kérem, hol — mondja érdeklődőn, állt ön? — Nem. A fiú átmászik a mellvéden, Sárosi mosolyog, beáll a néhai szobába. — Itt álltam. cserepeket a napos oldalra. Hevesit. Brigád, ahová visszatérnek — Miért hagyta ott a termelőszövetkezetet ? — Gondoltam, hogy az er­dészetnél jobb lesz, többet keresek majd. — És miért jött vissza? — Azért, mert a lányok itt munkaegység-előlegként többet kaptak, mint én ren­des fizetségként... Németh Margit már újra kint dolgozik a mezön, visz- szatért a brigádba. S ha megkérdeznénk: elmenne-e ismét, tiltakozna. — Semmiért sem. Így van ez a berzencei Búzakalász Termel őszövet­— Jöjjön, kászolódjunk visz- — Nem lehet így dolgozni,.«* kezet valamennyi fiataljá­éi kerem. Egymás nvakaba ülte-«1 ..., • ____. — Lehet, hogy véletlen, ám- Sárosi: bár... Nézze csak, a párkány- — És most mondja — Merről hallotta azt az ál- zat szinte valamennyi ablak- őszintén, miért ment sza. kérem. Egymás nyakába ülte Amikor újra ott állnak a tik az embereket. Hiszen így; »biztos« talajon, azt mondja jóformán még levegőt sem ka-< Utólagos robbanást? — Erről. — Ügy. No, nézzük csak! Milyen helyiség volt jobbra magától? nál sértetlen maradt, kivéve akkor az étkezde ajtajából? ezt az egyet itt, ahol még a a fiú tágra nyitja szemét. punk. És ekkor ön, Keresztesig meg elvtárs, még becipeli a csere-/ vissza peit. Zseniális ötlet — Hát hová tegyem őket? f Keresztesi szemrehányóan! A mi szobánk, a tervosz- tűnt nekem. támaszfal jó része is megron- — Nem tetszik hinni nekem? fordul a főnöke felé. gálódott. Egész üreg tátong, ab- — Ne törődjék vele, hogy — Sehová! Semmiesetre sem? lak helyett egész ajtónyílásnyi nüt hiszek, mit nem! Az iga- ebbe a zsúfolt szobába. Tegyed a rés. Már tegnapelőtt is fel- zat szeretném hallani. Valóban őket a folyosóra. Csak a na-t tály egyik csoportjáé. Hinnék az ajtója volt zárva, azért men­tem ebbe a helyiségbe telefo­nálni. — Érdekes. A nyomozófőhadnagy előbb­A fiú értetlenül bólint rá. — És? — Hallja — formed rá a nyomozó tréfás szigorral —, maga faggat engem? Érdekes, de feltűnő öltözkö­re hatol a két épület közti kés- óése ellenére tetszik neki a fiú. kény átjáróban. Az üvegfal el- Nem rossz gyerek ez S05}' telefonálni akart? — Igen. — És nem sikerült telefonál­nia? A fiú nem felel mindjárt. — Miért nem válaszol azon­nal? — A telefonnal kapcsolatban Azt pókban pusztultak el az összes« virágai és ő máris újakat^ szerzett helyettük, ön összeté­veszti a gyárat egy melegház­zal. i Keresztesi arca merevvé vált. — Azt hiszem, ön igazságta-J lan, Hevesi kartárs. í — Én?! 2 — Igen, ön: / Most már az egész szobaíj takarított cserepeitől valósá- dolja —, csak szereti a cső- nem mondtam igazat. gos kis hegyecske állja útját, nadrágot. mondtam hogy nem kap „am _ Ö azonban nem törődik most — Mi történt a homlokával? vonalat. Ez nem igaz. leieio- kettőjüket figyeli. Hevesi arca/ vele, hogy az üvegek esetleg — mutat a Lojzi arcán levő naltam. —.j __Ä4. ----------- ** S ö sszevagdalják a lábát, tönkre- sebhelyre. Az gyerekesen vi- — Mindjárt gondoltam, teszik a cipőjét, nadrágját. Be- gyorog. .— Miből? legázol az üveghalomba, talpa — Segítettem a tűzpusztítók- — Elég ránézni magára alatt recsegnek-ropognak a cse- nak s közben a fejemre esett fiam, hogy az ember tudja, há­$ Keresztesié“ majd szét robban a fejébe tó-5t dúló vértől, míg olyan fehér, akár a fal. — Én vagyok itt a főnök,: repek. egy léc. Majdnem úgy jártam, nyaciás van- És még valamit: jegyezze meg! Lojzi is kilép az üszkös szó- mint Ciránó, kis híján egy fa- ne hordjon ennyire szűk nad- _ Tudom. És nagyon sajná-3 bából, utána bukdácsol. darabtól haltam meg. rágot. valamivel kevésbé fel- j hogy nincs külön szobá-? _ Micsoda? — kérdi. — Mi A nyomozó lehajol, kezével tűnő ing sem artana. Ez nem . a z érdekes? megpiszkálja a szeméthalmazt, utasítás, félre ne értsen. Re- la> ezert kénytelen eltűrni A nyomozó töprengve néz rá. majd kihúz a törmelék alól mélem nem neheztel érte.. virágaimat. E pillanatban talán nem is ve- valamit Egy kokadt, halaiba - —-----------' . , _ *•' i__tinort, novenvket. s zí észre a fiú lenyűgözően tiport novenyket. szemtelen, ugyanakkor gyere- — Keresztesi virágai — késén őszinte kíváncsiságát, szólal meg Lojzi. —. Mind el- Az irodaépület falát bámulja pusztult. Szegény Ottó bácsi, üiartóan. Lojzi melléje lép, s ez volt az egyetlen élvezeíe. Lojzi hápog egy kissé. — De igazán ... A főhadnagy szavába vág. — Nő volt az illető? A fiú bólint; — Hogy érti ezt? Miféle cél­zás akar ez lenni? — Semmi kérem. Nem volt£ szándékomban megsérteni. (Folytatjuk) val. Jól érzik magukat a szövetkezetben, számításu­kat is megtalálják, miért kelnének hát vándorútra, miért keresnének »kényel­mesebb« állást? A szövetkezeti irodán elő­kerül egy kimutatás. — Érdemes megnézni — mondja az elnök. — Nálunk a fiatalok szerzik a legtöbb munkaegységet. Itt van pél­dául Kondor Vendel trakto­ros. Ö csak április 1-e óta dolgozik a szövetkezetben, mégis már 240 egysége van. A lányok meg, mint például a 17 éves Zsirai Erzsi, a 150 egységet is túlhaladták az év eleje óta. Igen, Zsirai Erzsi nagyon szorgalmas volt. Az aratás­kor, csépléskor mindig dol­gozott, s a múlt hónapban például 800 forint munka­egység-előleget kapott. De a többieknek sem kell szé­gyenkezniük: ifj. Hent Jó­zsef 231, Novográdecz Ilona 163, Lomján Erzsi 144, Je- rusics Teréz 140 munkaegy­séget szerzett július 31-ig. Másról is híresek még a Búzakalász fiataljai.. Arról, hogy van két szépen dolgo- T1 zó brigádjuk, egy burgonya A meg egy kukoricatermesztő. Ugyanis a tsz KlSZ-szerve- zete kapott 20 hold földet, s felébe kukoricát, felébe burgonyát vetettek. És most már csak a termést lesik, hi­szen mindent megtettek, hogy szépen fejlődjék a nö­vény. — Sokszor vasárnap jöt­tünk ki kapálni, meg mun­kaidő után — emlékszik visz- sza a »nehéz időre«« Dómján Erzsi. — Előfordult, hogy már hajnali négykor kint voltunk. Ahogy a munka megkövetelte. Burgonyából 120 mázsás átlagtermést vállaltak, s je­lek azt mutatják, hogy meg is lesz, kukoricából pedig 14 mázsa májusi morzsoitót akarnak betakarítani. — Nemsokára meglátjuk, sikerül-e teljesíteni a válla­lást. Ha az ősszel erre jár­nak, már pontos eredményt közölhetünk — mondják szinte kórusban a lányok burgonyaszedés közben. — Meg aztán az ősszel lakoda­lom is lesz. Dómján Erzsi fejét kötik be — árulkodnak, és nevetni kezdenek, aho­gyan csak 16—17 éves lá­nyok tudnak. ök egy brigád. A többiek most másfelé járnak. Akad, aki az aprómagcséplésben segít, néhányan a silózás­nál dolgoznak, mások Csur­góra meg Nagykanizsára mentek vásárolni, elkölteni az előlegpénzt. A hat fiatal kislány — megérdemlik, hogy nevüket leírjuk: Németh Margit, Király Irénke, Zsi­rai Marika., Dómján Erzsi, Zsirai Erzsi és Maronics Ma­rika — azonban dolgozik. S miközben a tábláról az út­ra igyekszem kifelé, fel­hangzik vidám daluk: »Szánt a babám, csireg-csörög sej- haj, a járom ...« P. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom