Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-12 / 189. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG YEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 189. s zám. ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1961. augusztus 12. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Ki a hibás? (3. a) Jövő heti rádió- és televízióműsor (5. o.) + 36 fok árnyékban (6. o.) Történelmi jelentőségű győzelem Tyltov sajtóértekezlete Moszkva (TASZSZ). A moszkvai egyetem aulájában Tyi- tov őrnagy pénteken sajtóértekezletet tartott, s beszámolt a második szovjet űrhajón végzett sikeres repüléséről. A tömeg zsúfolásig megtöltötte a több mint 1500 főt befogadó termet. Jelen voltak a szovjet és a külföldi lapok, távirati irodák, rádió- és televíziós társaságok tudósítói. Meghívták az értekezletre a szovjet tudományos élet kiemelkedő képviselőit, a diplomáciai testület tagjait. Jelen voltak a Moszkvában megnyílt nemzetközi biokémiai kongresszus 57 országból érkezett részvevői is. kézi irányító készülékét. Az A sajtóértekezletet Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. — Jurij Gagarin hőstettét — jelentette ki a többi között — annak idején joggal hasonlították össze Columbus és Ma- gelhaes hőstettével. German Tyitov repülése viszont mm hasonlítható össze semmi olyasmivel, ami az emberiség történelmében ismeretes. Ez a repülés újabb hatalmas lépés volt a világűr meghódításának útján, újabb történelmi jelentőségű győzelem volt. — A súlytalanság kezdetén az első benyomásom az volt — folytatta —, hogy lábbal fölfelé fekszem, de néhány másodperc múlva minden rendbe jött, — Moszkvai idő szerint tíz órakor feladatomnak megfelelően bekapcsoltam az űrhajó ILcLliy twjiiííy u. vuit, co acnyelmes, a hajót be lehetett állítani minden megadott helyzetbe, és minden pillanatban oda lehetett irányítani, ahova szükséges volt. — Az űrhajó urának éreztem magam — jelentette ki Tyitov. — Készségesen engedelmeskedett parancsomnak, minden kézmozdulatnak. Amikor a hetedik kört tettem a Föld körül, a tudományos megfigyelési programnak megfelelően újból bekapcsoltam a kézi irányító művet. Az űrhajós megelégedéssel emelte ki, hogy egész repülőút- ja során megbízható kétoldalú kapcsolat állt fenn a Vosztok 2. és a Föld között, rövid és ultrarövid rádióhullámok segítségével. — Amikor a második kört tettem a Föld körül — folytatta —, jelentést adtam Nyi- kita Szergejevics Hruscsovvak, az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak az útról. Hamarosan megkaptam Hruscsov választáviratát, s az igen meghatott. — Repülőutam során rádió- üdvözletet küldtem moszkvai elvtársaimnak, a Szovjetunió, Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Ámetrika, Ausztrália népeinek. Tyitov kijelentette, hogy rendkívül szép látvány tárul az ember elé, ha a világűrből tekint a Földre. A Földet körülvevő kék sugárzástól a szivárvány minden színe kibontakozik, amikor pillantásunkat a fekete égbolt felé fordítjuk. Néha úgy tűnt, hogy a földgolyó a fejem fölött függ — mondotta, majd megjegyezte, hogy a repülés egész idején az űrhajó kabinjában normális időjárási viszonyok uralkodtak, a légnyomás, a hőmérséklet, a levegő összetétele a megszokott volt. — Utam során nem éreztem különösebb étvágyat — mon- dotta ezután Tyitov. — Mégis moszkvai idő szerint 12.30 óra körül megebédeltem, a hatodik fordulóban pedig megvacsoráztam. A kidolgozott program a hetedik fordulótól, a . tizenkette-, dikig pihenést és alvást írt elő az űrhajóspilótának. Tyitov a tizenharmadik kör elején ébredt fel. Útja során tornagyakorlatokat végzett, és az orvosok által előírt programnak megfelelően megfigyelte saját magát. — A tizenhetedik kör elején — folytatta Tyitov — a-programnak megfelelően békap- csolták a leszállást biztosító Kérdések és feleletek German Tyitov sajtóértekezletén Az akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a rakétatechnikában elért rendkívüli eredményeit a béke és az emberi haladás szolgálatába állította. A szovjet űrhajó-szputnyi- kok útjai azt mutatják, hogy nincs messze az idő, amikor az ember megvalósítja a nagy álmot: elrepül a Holdra, a Marsra, a Venusra, és még mélyebben hatol be a világmindenségbe. Azok az új jelenségek, amelyekkel más bolygókon találkozunk majd, a földi élet megjavítását fogják szolgálni. Az űrhajó útja — folytatta Keldis — igen értékes tudományos eredményeket hozott. Feldolgozásuk után közzétesz- szük, és az egész világ tudósai számára hozzáférhetővé tesszük ezeket az eredményeket. Az akadémiai elnök ezután kijelentette, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia elismerve German Tyitov űrrepülésének óriási tudományos jelentőségét, a Ciolkovszkij aranyérmet adományozta a pilótának. Keldis akadémikus viharos taps közepette át is nyújtotta Tyitovnak a megtisztelő kitüntetést. Ezután Tyitov szólalt fel. Kijelentette, hogy négy föltétel mozdította elő az űrrepülés sikerét. — Először is — mondotta — a Vosztok 2 tudósaink, mérnökeink, technikusaink és munkásaink alkotása. Alaposan kitanulmányoztam az űrhajót, szerkezetét és fölszerelését többször is kipróbáltam a repülőút során. ’ Másodszor, tudtam, hogy minden, ami az ember életműködését biztosítja az űrhajó kabinjában, a Földön és repülés közben, számos kísérlet során kipróbáltak. — Harmadszor, az űrrepülés sikerének fontos eleme, hogy irányítani tudjuk az űrhajót. Én vadászrepülő vagyok. Ez segített. A negyedik feltételként az űrhajós az erkölcsi tényezőt említette. — A büszkeség hazámra és az irántam tanúsított bizalom lelkesítőén hatott rám — mondta. Ezután Tyitov kijelentette, hogy jól bírta azt a folyamatot, mialatt á rakéta kijutott pályájára. Moszkva (MTI). German Tyitov pénteki moszkvai sajtóértekezletén az újságíróik kérdéseket tettek fel az űrhajóspilótának. Az első kérdés így hangzott: — A szovjet kormány közölte, hogy az űrhajó felbocsátása békés rendeltetésű. Vajon külföldi tudósítókat is odaengednek-e a felbocsátásra, mint ahogyan ez az Egyesült Államokban történik? Az első kérdésre Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke válaszolt. — Igen — mondotta —, mindent megteszünk, hogy minél előbb külföldi tudósítók is ott lehessenek a felbocsátásoknál. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hordozó rakétának nemcsak békés rendeltetése van. Azt hiszem — folytatta —, ha az amerikaiaknak olyan tökéletes hordozó- rakétáik lennének, mint a mieink, ők sem mutogatnák külföldi újságíróknak, Mi mindent megteszünk, hogy ezeket a rakétákat csakis békés, tudományos célokra használják fel. A szovjet kormány mindent elkövet, hogy tető alá hozza az általános és teljes leszerelést, s ha ez megvalósul, semmi akadálya sem lesz, hogy külföldi tudósítók bármilyen szovjet rakéta felbocsátásánál jelen lehessenek. A második kérdésre szintén Keldis válaszolt. A kérdés így hangzott: — Mi lesz az űrrepülés következő állomása? Válasz: — Tudósaink, tervezőink nagyvonalúan terveznek, széleskörű terveken dolgoznak. Az egyik irány: az úgynevezett orbitális repülések (a Föld körül keringő űrhajók felbocsátása). A másik irány: a naprendszer közeli bolygói felé irányuló repülés. Feladatunk, hogy tovább növeljük az űrrepülések időtartamát, tovább tökéletesítsük a rakétákat, az űrhajókat. A pontos programot ismertetni fogjuk, ha feldolgoztuk a Tyitov űrutazása által szolgáltatott soksok tudományos adatot. Ezután German Tyitov őrnagy válaszolt a további kérdésekre. A pozsonyi Pravda munkatársának kérdése így hangzott: — Igaz-e, hogy a súlytalanság bizonyos könnyed érzéssel, optimizmussal, örömmel tölti el az embert? Tyitov válaszában kijelentette, hogy már beszélt a súlytalanság állapotáról, és megismételte, hogy ez az állapot nem hat a hangulatra. — Hangulatom igen jó volt, de nem a súlytalanságtól, hanem, a sok-sok újszerű élménytől — mondotta. A második kérdés: — Hogyan tudott felébredni pontosan a megállapított időben? Tyitov válasza: — Már mondtam bevezető beszédemben, hogy a program — program, azt mindenáron teljesíteni kell. Az űrhajózás közben minden perc ki van számítva, az ember hozzászokik ehhez. Igaz, hogy az alvási tervet »túlteljesítettem»-: 35 perccel tovább aludtam. Kérdés: — Milyen testhelyzetben, ülve vagy fekve aludt? Válasz: — A súlytalanság állapotában nehéz meghatározni, hogy az ember ül, áll vagy fekszik-e. (Derültség.) Kérdés: — Ismeretes, hogy az ember élete bizonyos 24 órás biológiai életritmusban folyik. Kern érezte-e a nap és az éj sokszoros és gyors változása miatt ennek az élettani ritmusnak a megszegését? Milyen hatást tett volna szervezetére, ha ez még tovább tart? Tyitov ismét kijelentette, hogy erről már bevezető beszédében szólt. Semmi rendellenességet nem tapasztalt. A repülés 24 óránál kicsit hosz- szabbra volt tervezve, s a megadott idő alatt be is fejezte. A Pionyerszkaja Pravdának, a szovjet úttörők lapjának tudósítója megkérdezte: — Gyakran nyitotta ki és csukta-e be repülés közben a védősisakját, vagy csak evéskor nyitotta ki a sisak nyílását? Tyitov válaszában nevetve kijelentette, hogy a sisakot egyáltalában, be sem csukta. A levegő ugyanis az űrhajó fedélzetén sokkal jobb volt, mint a Földön, a földi városokban. A légkondicionáló berendezés tökéletesen működött. Az úttörők lapjának másik kérdése így hangzott: — Tudjuk, hogy ébredése után tornagyakorlatokat végzett. Miből álltak ezek? Általában hogyan segített az űrrepülésben a sportolás? Tyitov válaszában elmondotta: A sajtó már sokszor megírta, hogy az űrhajósnak fizikailag sokoldalúan fejlett embernek kell lennie. Ez természetes, mert az űrrepülés igen nagy fizikád felkészültséget igényel, ebbe pedig a sport is beletartozik. A Vosztok 2. fedélzetén orvosokkal és tornatanárokkal megbeszélt, előre összeállított gyakorlatokat végzett. Természetes, hogy ezeket a gyakorlatokat az űrhajó kabinjának sajátos feltételeire alkalmazták. A következő kérdés így hangzott: — Milyen tanácsokat tudna adni az amerikai űrhajósoknak, egyáltalán mit üzen nekik? Tyitov finom humorral jelentette ki: — Nekünk, szovjet űrhajósoknak igen nehéz feladat tanácsot adni az amerikai kollégáknak, mert egészen mások az ő repüléseik. Kívánni azonban tudok valamit: sok sikert a világűr békés meghódításához. Valaki megkérdezte, képes-e a Vosztok 2. távoli űrrepülésre. Tyitov őrnagy válaszában elmondotta, hogy a Vosztok 2. több mint 700 000 kilométert tett meg, ez pedig elég nagy távolságnak számít. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor természetesen képes a Vosztok 2. a nagy távolságú űrrepülésre. Ha viszont a kérdést úgy vizsgáljuk, képes-e a Vosztok 2. más bolygókra repülni, a válasz ez lesz: a Vosztok 2. orbitális repülésre, tehát a Föld körüli repülésre készült. Egy újságíró megkérdezte, elfért volna-e két űrhajós a Vosztok 2-n. A válasz így hangzott: — Elvben természetesen ketten is utazhattak volna ezen az űrhajón, de a Vosztok 2. egy személy számára készült. Kérdés: — A 25 órás súlytalanság után nem volt-e nehéz visszatérni a rendes földi állapothoz, a nehézkedési erőt nem volt-e nehéz megszokni? Válasz: — Erről már beszéltem. Miért gondolják, hogy nehéz dolog ismét megszokni a földi állapotokat? Hiszen a Földön sokat élünk, a súlytalanság állapotában viszont ösz- szesen csak 25 órát tartózkodtam. Ellenkezőleg, igen kellemes dolog visszatérni a Földre a megszokott állapothoz. Általános megrökönyödés fogadta a New York Herald Tribune tudósítójának kérdését: — ön elmondotta, hogy űrhajójával a Föld bármely pontján le tudott volna szállni. Vajon bombát is vihetett volna a Vosztok 2. fedélzetén a Föld bármely pontjára? Tyitov a következőket mondotta: 1 — A szovjet kormány többször hangsúlyozta, hogy az űrhajózással csak békés célokat óhajt elérni. Ezt mindenki tudja. Nincs értelme ismételni. Egy titkot azonban megsúghatok: a Vosztok 2. nincs bombák szállítására felszerelve. A Magyar Távirati Iroda, a Népszabadság, a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítóinak három kérdése: Az első kérdés így hangzott: — Ismeretes, hogy Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára augusztus 6-i nyilatkozatában elsőként hívta meg önt Magyarországra. Mit tud mondani ezzel kapcsolatban? Válasz: — Nagyon hálás vagyok, Kádár János elvtársnak meghívásáért. Még sohasem jártam Magyarországon, de nagyon sokat hallottam erről a csodaszép országról és nagyszerű embereiről. Azt hiszem, hogy a közeljövőben erre a látogatásra még nem kerülhet sor, mivel most szigorú orvosi felügyelet alatt állok. A magyar újságírók második kérdése így szólt: — Tudjuk, hogy az űrhajózásra önt igen gondosan fölkészítették. Mégis a több mint 25 órás űrrepülés alatt tapasztalt-e valami váratlan, kellemes vagy kellemetlen meglepetést? Tyitov így válaszolt: — Már említettem, hogy űrhajózás közben nem ért kellemetlen meglepetés, csak kellemes, szép élmények értek. A magyar újságírók harmadik kérdése ez volt: — Gagarin, miután visszatért a világűrből, részletesen beszélt barátjáról, a 2-es számú űrhajósról. Most az egész világ tudja, hogy ez ön volt. Mit tudna mondani nekünk harmadik, negyedik és a többi űrhajósjelölt egyéni tulajdonságairól? Tyitov így válaszolt: — Önök ismerik az eddigi űrhajósokat, és már maguk is levonhatnak bizonyos következtetéseket az űrhajósok jellemvonásáról. Kijelenthetem, hogy az űrhajósjelöltek mindnyájan remek fiúk! (Taps.) Valameny- nyien gondosan fölkészültek az űrhajózásra, és meg vaautomatikus berendezést. Az űrhajó a megadott irányba helyezkedett, bekapcsolódott a fékező mű, és a Vosztok 2. rátért a leszállás pályájára. — A leszállás előtt nem zártam be a kémlelőnyílást, és nagy érdeklődéssel figyeltem, milyen világosan ragyog az űrhajót körülvevő levegő, miközben a Vosztok 2. behatolt a légkör sűrűbb rétegeibe. Miután áthaladtam a magashőmérsékletek és á súlynövekedés övezetén, üzembe lépett a földreszállást biztosító berendezés. — A Vosztok 2. szerkezete a földreszállás két módját teszi lehetővé — mondotta Tyitov. — Vagy oly módon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad, és vele együtt száll le,- vagy pedig kioldja az ülést, és ejtőernyővel ereszkedik le. Elhatároztam, hogy a második módszert próbálom ki. Nem nagy magasságban az űrhajó ülése levált a hajáról, és a továbbiakban a leszállás ejtőernyővel történt. Befejezésül Tyitov közölte, hogy jól érzi magát, semmiféle változást vagy rendellenességet nem tapasztal, és az orvosok sem észleltek szervezetében semmiféle elváltozást. (MTI) gyök győződve, hogy feladatukat nem rosszabbul, hanem talán még jobban is teljesítik, mint ahogyan mi hajtottuk végre. Egy kubai újságíró megkérdezte ezután, szívesen ellátogatna-e a Kubai Köztársaságba, mint nemrég Jurij Gagarin. Tyitov válaszában kijelentette, hogy mint Magyarországra, a hősi Kubai Köztársaságba is nagy örömmel látogatna el. A közeljövőben azonban ez valószínűleg nem sikerülhet, mivel szigorú orvosi felügyelet alatt áll. A következő kérdés így hangzott: — A legutóbbi időben megélénkült a naptevékenység, több napfáklyárólj protuberanciáról adott hírt a sajtó. Augusztusban Földünk általában meteor-áramlatba szokott kerülni. Vajon nem nehezítette-e ez a körülmény az ön űrrepülését nem fokozta-e az űrhajózással járó veszélyeket? Tyitov válaszában utalt Jaz- dovszkij professzor felszólalására, aki erről már beszélt. Jazdovszkij elmondotta, hogy a helyzet a felbocsátás napján igen kedvező volt, a naptevékenységet gondosan figyelték, és tisztázták a helyzetet. Ha valami közbejött volna, le tudtam volna szállni a Föld bármely pontján, ezenkívül az űrhajó a sugárzástól és a meteortól is védve van. Ha önök űrrepülésre vállalkoznak, ne aggódjanak, minden jól fog menni — mondta a közönség tapsa és derültsége közepette. Egy indiai újságíró megkérdezte, használt-e altatót, amikor pihenni tért az űrhajó fedélzetén? Tyitov mosolyogva válaszolt: — Ha altatót használtam volna, ezúttal csak a Földön ébredtem volna fel. Mindig nagyon jól alszom, nincs szükségem áltatószerekre. Kérdés: — Tudott-e írni a Vosztok 2-ben, hogyan tartotta a papírt és ceruzát? Válasz: — A Vosztok 2. fedélzetén mindent lehetett csinálni. Naplót vezettem, a ceruzával, a papírral jól tudtam bánni, s elárulhatom, hogy még autogrammot is adtam. Ismétlem, hogy az űrhajón mindent lehet csinálni, talán még rajzolni is, már akinek ehhez tehetsége van. (Folytatás a 2. oldalon.) j
