Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

Vasárnap, 1961. augusztus G. 3 SOMOGYI NÉPLAP Megmondom az igazat, nem vagyok bolond­ja a lónak. Igaz, szeretem, mert megszoktam, hogy ott ballagjon a kocsi előtt, a rúd mellett, és ostor nélkül is bánni tudok vele. A Rigó egy­szerűen ért a szóból. Okos ló, szeretem ezt a kis pejt. De ha ti úgy akarjátok ___ — Nem mi akarjuk, Pista bácsi. De maga is láthatja, hogy a Rigót nem lehet to­vább együtt hajtani azzal a nehéz lóval. A Rigó húz, igyekszik minden erejével, a másik meg visszatartja a ko­csit. Előbb-utóbb tönkremegy az a szegény állat. Elhatároz­tuk, hogy Pista bácsi vissza­kapja azt a lovat, amellyel a szövetkezetbe lépett. Azt is jól ismeri, hiszen a magáé volt. Miért ne kocsizhatna az­zal? A Rigó meg majd egy hozzá hasonló erőbírású part kap. Így lesz ez jó, meglátja. Az elnök megfontoltan be­szélt. Emlékezett még arra a napra, amikor a közös gazda­ság megalakult, különösen az öreg Tóka Pista bácsi nyakas­kodására. Arra, hogy nem akarta kiadni kezéből a lova­kat, csak szorította a kötőfék­szárat, és azt hajtogatta, hogy az ő lovaival senki fia nem tud bánni, egyedül ő, mert is­meri a gyengéjüket. Amikor aztán néhány vágólovat elad­tak, úgy adódott, hogy Pista bácsi lovát ki kellett cserélni. Akkor kapta a Rigót. Szidta is eleget az állattenyésztési bri­gádvezetőt, amiért ezt a »mi- tugrász-» pejkót adta neki. No, most örülhet az öreg, hogy is­mét befoghatja a »saját« lo­vát — gondolta az elnök, és derűsen megjegyezte: — Ne féljen, nem fogyott ám le a lova, amíg nem maga kocsizott vele! — Tóka Pista bácsi föltekintett bozontos szemöldöke alól, és mélyet só­hajtott. Kalapja karimáját a homlokára húzta, és csak eny- nyit szólt: — A Rigó nem marad meg másnál, akárkinek adjátok is. Meglátjátok, visszakívánkozik hozzám. Az elnök mosolygott, a ve­zetőség többi tagja is derült az öreg kijelentésén. Az állat- tenyésztési brigádvezető meg­veregette a vállát: — Más is tud ám lóval bán­ni, Pista bátyám. — Jól van, jól, csak mond­tam. Majd meglátjátok maga­tok is, hogy igazat beszéltem — dohogott az öreg. hogy be akar menni a lovak­hoz? Minek, hiszen ki tudja nyitni az ajtót, és csak egy pillanatra kukkant be. Pista bácsi megszokott moz­dulattal tolta félre a reteszt. Ismerte a lovak elhelyezését, tudta, hogy a faltól a negye­dik a Rigó. És most mintha abból az irányból halk nyerí­tést hallana. Megismerte vol­na a ló? Biztosan, különben nem jelentkezett volna. Óvato­san, nehogy zajt üssön, nehogy A RIGÓ J Várjuk a választ! A Kaposvár, Ady Endre ut­cai 301. számú csemegebolt vitrinjében a hentesárun le- 1 gyek légiója tanyázik. A ve­vők bosszankodnak. S amikor a napokban egyikük kese­rűen kifakadt, hogy »ezt meg kellene írni az újságnak«, az egyik eladó nem éppen ked­ves modorban megjegyezte: «•Csak írja meg, majd mi vá­laszolunk rá!« Várjuk tehát a 301. sz. üz­let válaszát a vevők kérdésé­re: Miért tűrik, hogy legyek szennyezzék be a hentesárut? N. S. f'sillagfényes éjszaka volt. Amikor betette maga mögött az iroda ajtaját, felsóhajtott. Hát ezen is túl van. Hallotta már néhány napja, hogy a Rigót• másnak akarják adni. Most neki is megmondták, így vége a titkos reményeknek, hogy talán még­sem igaz a szóbeszéd. Tehát a Rigónak más gazdája lesz... Tóka István kilenc hold földdel lépett a szövetkezetbe. Szeretett és tudott gazdálkod­ni. Portája és földje mindig rendes, gondozott volt. Lovai duzzadtak az erőtől. A nehe­zebb munkákat azonban — kí­méletből a gépállomás gépei­vel végeztette el. Sajnálta a lovakat, és élt benne á re­mény, hogy egyszer majd föl­váltja őket a gép. öt vagy tíz év múlva. És most itt van, ál­mai megvalósulásának kellős közepén, a határban traktorok szántják a tarlót, És a sok gép az övé is. Még öt év sem kel­lett hozzá. Tóka István megmaradt a lovak mellett. A takarmány- szállítás nem nehéz, nem megerőltető munka. A gép fiataloknak való — szokta mondani —, ő már csak a ko­csiról szemléli ezt a nagy fej­lődést. A kocsiról, a lovak mö­gül. A Rigó mögül. És most itt van: többet nem kötheti a Rigót a rúd mellé... A z iroda ajtaja fölött villany égett, a sárga fényes­ség megvilágította az istálló sarkát. Pista bácsi arra irányí­totta lépteit: Ott, abban az is­tállóban ropogtatja a Rigó a szénát. Vajon eleget kapott-e? Talán csak nem maradt szom- jan itatáskor? Ki tudja? Az éjjeli őr az istálló másik vé­gében köhécsel. Szóljon neki, magára vonja az éjjeli őr fi­gyelmét, megkerülte a korlá­tot, és odaosont a ló mellé. — No, Rigó, hát akkor most szépen elbúcsúzunk egymás­tól — mondta halkan, majd a ló fejét simogatva így foly­tatta: — Azt mondták, hogy ez így van rendjén. Merthogy te nem vagy nekem való. Igazuk is van. A mellett a rosszcsont mellett sokat kellett dolgoznod. De, tudod, Rigó, azért hozok majd neked néha egy-két cső kukoricát, mint eddig. Ki tud­ja, ki lesz majd az új gazdád, s hogy az is szeret-e majd té­ged annyira, mint én. Jól van, Rigó — mondta, és reszkető uj­jaival a ló sörényébe túrt —, jól van. Jó voltál mindig, szót fogadtál nekem, és én ezt megköszönöm neked. Tudom, hogy most te is hálálkodnál, ha beszélni tudnál. De mi így is megértjük egymást, igaz-e. pajtás? Hoznék vizet egy vö­dörrel, de ha az éjjeliőr ész­reveszi, még arra gondol, hogy kételkedem az etetők pontos munkájában. Széna van előt­ted, egyél. Én most elmegyek, hát... akkor... jó álmokat, pajtás — mondta Pista bácsi, és úgy, ahogy jött, óvatosan kiosont az istállóból. Nem vet­te észre, hogy néhány másod­perccel előbb ugyanolyan lo­pakodva még valaki távozott onnan. TJazafelé az úton azon törte a fejét, hogyan tálalja föl az asszonynak a szomorú újságot. Megmondja, hogy ez volt a vezetőség dön­tése, és ö is jónak látta így. Azt, hogy a Rigót mennyire sajnálja, nem fogja megmon­dani, hiszen elég, ha ő tudja. Ahogy igy szövögette gon­dolatait, egy kerékpár fordult be a hídon. A kerékpárosban nyomban felismerte az elnö­köt. De hát mit keres ő erre­felé, hiszen a falu másik vé­gén lakik? — Hát akkor, Pista bátyám — kezdte az elnök, amikor melléje ért, és leszállt a ke­rékpárról -f, azután, hogy maga elment, megváltoztattuk az előbbi döntést. Azért jöt­tem Pista bácsi után, hogy megmondjam, a Rigó marad­hat. Majd a másikat visszük el, és ahelyett kap egy megfe­lelő párt a Rigó mellé. Azt hiszem, a Radák Ferkó szür- ícé'e lenne a legjobb. Mit szól hozzá, Pista Bátyám? Az öreg hallgatott. Szerette volna azt mondani, hogy örül, hogy igen boldog most, de nem szólt. Csöndesen ballagott a bitumenos járdán, és gon­dolatban a Rigó okos, értelmes tekintetét látta. Bajusza meg­megrándult. Hát enniríre sze­reti ezt az állatot? Hirtelen megállt, kezét a kerékpár kor­mányára tette, és csak ennyit mondott: — Köszönöm — és erős, ér­des tenyerét az elnök felé nyújtotta. Búcsúzáskor az elnök meg­jegyezte: — Ezután, Pista bátyám, hagyjat csak, hadd etessék a Rigót a téesz kukoricájából. Higgye el, kapnak eleget a lo­vak, meghíznak azok a hazai »dugsegélyr nélkül is. rPóka Pista bácsi nem válaszolt, csak ha­miskásan kacsintott egyet je­lezve, hogy mindent megér­tett. Hernes® Ferenc — Kovács vagyok...! — Ha nem mondaná, akkor is könnyen kitalálhatná bárki Takács József foglalkozását. Izmos, hatalmas termetű, roppant kezében játékszernek tűnik a kalapács... A Kaposvári Mezőgazdasági Felsze­reléseket Gyártó és Karbantartó KTsz kovácsa. 1953 óta dolgozik itt. Egyik legjobb munkása a ktsz-nek, tagja az ellenőrző bizottságnak is. De nemcsak jó munkájáról, szorgalmáról ismerik, nemcsak azért szeretik a szövet­kezetnél, hanem azért is. mert jókedélyű, nyugodt tér« mészetü ember, akire bármikor számíthatnak. A legnemesebb tett Társadalmunkban valóra vá­lik az emberiségnek az az ős­régi vágya, hogy egyik ember a másiknak testvére, barátja, se­gítője legyen. Fokozatosan megteremtjük azokat a föltéte­leket, amelyeknek nyomán új erkölcsi normák születnek. Üj kapcsolatok alakulnak ki az emberek között, a társadalom különböző közösségeiben. Nem is lehet másképp. Hiába terem­tenénk meg az anyagi és szel­lemi javak bőségét, ha nem fej­lesztenénk ki azt az új szemlé­letet és gondolkodásmódot, amelynek lényege: egy min­denkiért, mindenki egyért. Az TÚRI ANDRÁS: (6.) — Érdekes — mondja a fő­hadnagy. — Micsoda? Krámer főhadnagy melléje lép. — Nézd csak ennek az épü­letnek az ablakait. Nem veszel észre semmit? — Dehogynem. Valamennyi megrongálódott. — Igen. Különösen az a kö­zépső. — No és? Mi abban a külö­nös? Nyilván intenzívebben érte a tűz, mint a többit. — összesen négy földszinti ablak sérült meg. Milyen he­lyiségek azok? Nem lehetne ide hívni az igazgatót? Hollán igazgató percek alatt előkerül. — A tervosztály és a keres­kedelmi osztály ablaka az a négy. — Köszönöm. Beszélhetnék a laboratórium vezetőjével? — Hogyne. Azonnal híva­tom. Lovas százados közben a tűzoltóőrnaggyal járja a helyi­ségeket. Meg-megállnak egy- egy helyen, az őrnagy néha le­hajol, fölemel valamit, figyel­mesen vizsgálgatja. Közben odaérnek a másik két nyomo­zótiszthez. — Nos? — kérdi Sárosi. — Találtak valamit, százados elv­társ? — Semmit. A legszabályo­sabb tűz, ami csak vegyi­anyaggal dolgozó üzemben elő­fordulhat. — Lehet: EG A GVAR A százados kérdően néz rá, de a főhadnagynak már nincs ideje magyarázatra. Hollán igazgatóval idős, őszhajú férfi közeledik. Arca nyúzott, ösz- szetört, keze remeg, amint bi­zonytalan mozdulattal a szem­üvegéhez nyúl. — Krasznai elvtárs, a labo­ratórium vezetője. A tisztek bemutatkoznak. — Kérem, Krasznai elvtárs, azért kérettük, hogy megkér­dezzük, véleménye szerint, mitől keletkezhetett a tűz? Krasznai hangja megcsuk- lik. — Attól az üveg fémalkil- tól, amely ott állott a hidráló asztalon. És arra a helyre mutat, amelyről Komlós, mint a tűz fészkéről beszélt. Az őrnagy arcán elégedettség. — Mire kellett a fémalkil? Ügy tudom, ez különleges óvatosságot igénylő vegyszer? — Igen. Azok az anyag-kí­sérletek, melyeket folytatunk, szükségessé teszik a használa­tát. A hj|>a nem is ez. Az üve­get nem szabadott volna egyetlen percre sem felügyelet nélkül hagyni. Ha ugyanis a fémalkilt oxigén éri, azonnal lángra lobban. — Értem. És kire volt bízva az üveg? — Nem tudom. Egyáltalán... — Tessék, folytassa csak. — Csak annyit, hogy ha használják is ezt a szert, ezen az asztalon sohasem áll. — Értem. Most mégis, mi­ként kerülhetett oda? — Sejtelmem sincs róla. Kopasz, pufókarcú, rőt-bo­rostás férfi lép előre. — Kérem szépen, én talán választ adhatok. — Kicsoda ön? — Veres elvtárs, a laborató­rium helyettes vezetője — mu­tatja be Hollán. — A dolog úgy áll, hogy az üveget én hozattam le a Rit­ter gyerekkel. — Ki az a Ritter gyerek? — Laboránsgyakomok. Kel­lett a fémalkil a kísérletekhez és felküldtem érte a fiút az emeletre, a különleges anya­gok raktárába. Nyilván ő tette a hidráló asztalra. Komlós őrnagy megrándítja a vállát. — A dolog világos. A fém- alkilt levegő érte és meggyul­ladt. Ez okozta a tüzet. Lovas százados a többiek fe­lé fordul. — Ki kell hallgatni az ille­tékeseket. Lehetne az ön szo­bájában, Hollán elvtárs? — Hogyne, parancsoljanak az elvtársak. — Kérem önt, hívassa föl egyenként a laboratórium munkatársait. — Meglesz. — És a tervosztályét, meg a kereskedelmiét — teszi hozzá Sárosi főhadnagy. A százados kérdő pillantás­sal néz rá. — Szeretném ezeket a dol­gozókat is hallani. új gondolkodásmód elültetése milliók fejébe, az emberek ne­velése a legnehezebb, egyúttal a leghálásabb feladat. Az egyénnek, hogy szociális» ta, kommunista emberré vál­jon. meg kell szabadulnia a múltból magával cipelt kötött­ségeiktől, a burzsoá-kispol gári eszmétől. A párt eddig is so­kat tett a szocialista embertípus kineveléséért. Űj közösségi szellem van születőben. Száz­számra ismerünk olyan embe­reket, akik egyéni boldogságu­kat csak a közösségben tud­ják megtalálni, és eszerint él­nek, dolgoznak. Ám találko­zunk olyan emberekkel is, aki- iket saját életükön, Aemélyes .......... , ,,. , ..dolgaikon kívül senki és sem­Hollán bólint: fi , . , , , , • - . — Amint óhajtják. 5™ 11135 nem erdckeL Nezzunk Az igazgatói iroda az első^széjjel magunk körül, szinte emeleten fekszik, teljesen sér-/alig találunk olyan réteget tetlerr Sárosi megkéri a tit-£vagy foglalkozási csoportot, kamot, egyenként és hívásra» , , , . , bocsássa majd be a jelentke-,/aho1 3 koz ugyeert szabad ld<r zőket. Hollán szobájában aSiét, éjszakáját is feláldozó em- kis aszta] köré ülnek. Krómer/• bor mellett ne akadnának, hadnagy készít jegyzeteket. »akik társadalmi munkában esv Krasznai az első tanú. Nagy-/ k k társadalmi munKanan egy jából ugyanazt mondja, ;imit£szalmaszálat 80111 tennének odalent a laborban. Veres sem/odább. Nem értik meg, hogy 3 i<h minél többen hab leany a harmadik kihallgatott f , ... — Neve? ^látják véleményükét az ország — Gál Ibolya. A laborbap<nagy és kis kérdéseiben egya- dolgozom. Kérem, én nem is/ránt. tudtam a fémalkilról. * " ... .. — Miből gondolja, hogy a» KinSlitOZIK lOfUfH mindenki­fémalkilról akartuk megkér-/r,ek, ahol megszólalhat, és ki- dezni? _ _ ^fejtheti álláspontját. Mégis —- Odakünn mar mindenki/sokszor, amikor az ember részt erről beszel. £vesz mondjuk két különböző — ön is szokott dolgozni ez-Jtémájú falusi megbeszélésen, zel a vegyszerrel? ugyanazokat az arcokat látja — Nem, soha. /viszont. Némelyek viszont ros­— Elmehet kérem Jk adásig vállalnak magukra a Bán Ernő vegyész követke-'.^f8^ . t<f.hcibő,1', .. holr« zik. Zömök, őszülő, középkorú el«f asaval ko™yeb' férfi be valna életük, s mellettük “ A femalkrllal en dolgo-2rek akik tudnak aUarnak és ^■J5™ irneKem T0lt, 3$kéPesek is közéletünkben dol­wfb6n • elszal3dt<gozni. Előfordult, hogy egye- az idő, del lett, s mar nem ke-/„. ____ . . . . , . r ült rá sor. Megmondtam Rit-^fí? “ tobb funk-la temek, vigye vissza az üve-i?mert Syakork)ttak, es szegyed get. — Hol szokott dolgozni vele? — Az asztalomnál. Más nem: nyúlhat hozzá, csak én. — Most is ott volt asztalánál? nek nemet mondani, ha egy újabb megbízatást kínálnak nekik. Igaz, hogy embereket nem lehet a szögről leakaszta- ^ ni. Csak hosszan tartó, céltuda_ az on^tce nevelő munkával érhetjük /el, hogy állandóan gyarapodjék — Természetesen. Mielőtt-Ja társadalmi aktivisták száma, ebédelni mentem, odahívtam/Ahogy nem születnek közöm- Rittert és utasítottam az üveg/boseknek az emberek, hanem visszavitelére. ^különböző okok miatt azok­— Köszönöm. Legyen olyan ^ka válnak, ugyanúgy vezetővé kedves, küldje be Rittert. (Folytatjuk.) jjsem születik se^ki. Csak ió tu- / la.id-r^óoau-,-aki kénese,egeik­ének kifejlesztésével lesz azzá. Izgalmas, elsőrendű kommunis­ta munka ez. Nem rövid időbe telik, míg egy emberben gyökeret ver az a tudat, hogy a nagy közösség­nek felelősséggel tartozik s úgy szemlélje hivatását, mint­ha ő volna az ország vezetője. Reális föltételezés ez, hiszen ha például minden szövetkezeti tag azon van, hogy falujában jól menjenek a dolgok, virágoz­zék a szövetkezet, ez egyúttal az ország dolgaival való törő­dést is jelenti, mert a nép jóléte a nép szorgalmából fa­kad. Akadnak, akik azt mondják, mi sohasem politizáltunk, ma is megvagyunk nélküle. A közönyösek többsége jó szándékú, becsületes ember, »csak« egy a- hibájuk: maguk­nak és magukért élnek, még nem fogja meg őket mások öröme vagy bánata. Közülük jó néhányan azt az élvet vall­ják, csak én éljek jól, mással nem muszáj törődni. E nézeten láthatatlanul ott van a burzsoá erkölcs anyajegye. Az orvosnak könnyű a dolga, ha páciensé­ben megvan az akarat a gyó­gyuláshoz, és bízik kezelőjében. Ha ez hiányzik, gyakran a leg­nagyobb erőfeszítés is hiábava­ló. A közömbösség a burzsoá erkölcs tövéről nő, egyszerre kell hadakoznunk a kettő el­len. Ádáz, erőteljes harcot kí­ván ez. Aki enged a közömbös­ség,bői, azzal könnyebben szót értünk. A közéleti tevékenységtől ma még húzódozó ember, ha segítünk neki megszabadulni a kényelmességtől, holnap hűsé­ges harcostárssá válik. Akad erre példa számtalan. A kö­zömbösség elleni harc napról napra megújuló erőfeszítést, türelmet kíván a kommunis­táktól. Van célunk, s van mi­vel lelkesítenünk az embereket. Jövőnk egén egyre inkább ki­bontakozik a kommunizmus társadalma. Nincs olyan értel­mes ember, aki ne törekedne jobban élni. Hasznáijtik föl ezt is mindennapi munkánkban. A pártonkívüliekben megnő a tettvágy, ha látják, hogy a kö­rülöttük levő kommunisták ön­zetlenül dolgoznak, s néldáz- zák: a legnemesebb tett a nép szolgálata. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom