Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-23 / 198. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. augusztus 23, Körzetesítés döccenőkkel Az új tanévben megint élőbbre lép a fonyódi járás néhány községe: felsőtagozatos tanulóik körzeti iskolában tanulhatnak szeptembertől. A járási tanács művelődésügyi osztálya modem, jól fölszerelt iskolákat jelölt ki körzetieknek. Szaktanárok tanítják majd a kisebb falvakból bejáró gyerekeket. A körzeti iskolák készen várják új tanulóikat. Bejárásukat azonban közlekedési nehézségek gátolják. A tanulók többnyire vonaton járnak be, autóbuszra csupán két községben volna szükség. Ordacsehiből majd nyolcvan íelsőta- gozatoe tanuló jár szeptembertől a balatonbogláii új általános iskolába, Somogyvámos- ról csaknem hetven a somogy- vári iskolába. A két községből csak autóbusszal utazhatnak a gyerekek a körzeti iskolába. Hogy lesz-e járat Vámosról Somogyvárra, még nem dőlt el. az illetékesek még nem válaszoltak a művelődésügyi osztálynak. Az ordacsehi járat ügyében azonban már határoztak. A Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium Országos Autóbuszmenetrend- és Díjszabásszerkesztősége közölte, hogy a nyáron Ordacsehiből Boglárra közlekedő járatot szeptember elsejétől megszünteti. Jó lenne, ha felülvizsgálnák ezt a döntést, és az ordacsehi gyerekek érdekében nem szüntetnék meg ezt a járatot. Az új tanévben gimnázium is indul Fonyódon. Egyelőre egy humán meg reál első osztállyal, száz tanulóval — és sok gonddal. Az új általános iskolába helyet kapó gimnázium ugyanis szintén »közlekedési nehézségekkel« küzd. A Kaposvár—Fonyód vasútvonal Szerencsés fogás A Szovjetszkaja Ukrajna bálnavadász-hajó az Antarktisz partvidékén nagyszerű zsákmányra tett szert. Olyan bálnát fogtak, amely 101,9 kilogramm ámbrát tartalmazott. Ez világrekord, hiszen egy bálna belsejében rendszerint mindössze 50 kilogramm található ebből az illatszergyártásnál nélkülözhetetlen anyagból. nagy »tanulóforgalmat« fog lebonyolítani szeptembertől, Hamukról 42 diák jár majd Öreglakra, 26 pusztaberényi és feketebézsenyi tanuló a fonyódi körzeti iskolába, 46 első osztályos a fonyódi gimnáziumba. Naponta 114 gyerek ül vonatra, hogy az iskolába eljusson. Sajnos, a menetrend nem kedvez nekik: hajnalban kell kelniük, hogy elérjék a vonatot. A tanítás megkezdése előtt több mint egy órával érnek az iskolába, télen például még akkor takarítják, fűtik be a tantermeket. A művelődésügyi osztály kérte a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályát, hogy indítson egy olyan vonatot, amely kb. háromnegyed nyolckor ér be Fonyódra (ez különben a dolgozók kívánságával is egyezik). A kérést nem teljesítették, sőt a tanulókat hazaszállító vonatot is csak szeptember 11-től állítják be. A menetrend szerint közlekedő vonattal csak este hat órára érkeznének haza a tanulók. A művelődésügyi osztály kérésére rendszeresítenek ugyan egy korábban induló vonatot, csakhogy az szombaton nem közlekedik. A tanulók kénytelenek lennének szabad idejüket Fonyódon eltölteni. Jó lenne, ha szombaton is közlekedtetnék ezt a szerelvényt, s ha nem szeptember 11-től indítanák, hanem a tanév első napjától. A tanév kezdetéig még orvosolhatják a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes osztályai a fonyódi járás panaszát. HÍRES EMBEREKRŐL UDVARIAS COCTEAU Jean Cocteau, az ünnepelt francia író nemrégiben új magántitkárnőt alkalmazott, aki azonban sajnálatosan gyenge munkaerőnek bizonyult; az író által diktált levelek mindig tele voltak helyesírási hibákkal. Az udvarias Cocteau, hogy enyhítse leveleinek kataszrofális benyomását, külön bélyegzőt csináltatott, amelyen a következő szöveg áll: »Bocsánat a hibákért, de istenbizony nagyon csinos/« EZT CSINÁLJA UTÁNA Stewart, a híres amerikai olajmágnás Pablo Picassonál tett látogatásakor a következő felkiáltásban tört kh »Még sohasem ismertem embert, aki ilyen kevés olajból ennyi pénzt tudott volna csinálni!« BÖLCS TANÁCS IFJÚ ÍRÓKNAK Bemard Shaw-t egy fiatal író kereste föl azzal a kéréssel, hogy olvassa el első művét. Shaw eleget tett a kérésnek, s a mű elolvasása után a következő bölcs tanáccsal engedte útjára az ifjú titánt: »Kedvesem, addig ne írjon ostobaságokat, amíg nem tett szert hírnévre IDŐS EMBER NE MENJEN A VÍZ ALÁ A 87 esztendős Somerset Maughamnak azt tanácsolták orvosai, hogy hagyja abba a békaembersportot, mert a víz alatti tartózkodás erősen rongálja a hallását. KIKET SZERETÜNK? Ernest Hemingway éles megfigyelő volt. Egy ízben kijelentette: » Azokat az embereket szeretjük, akik nyíltan és egyenesen megmondják a miénkkel egyező véleményüket.« L. G. hevei a szw*Uá<z A színház meghatározáson kivételesen most nem a közönséget értjük, hanem magukat a színészeket, akik egy- egy jó közbeszólásnak, szellemes megjegyzésnek ugyanolyan szívesen adóznak nevetéssel, mint a közönség. Szívesen adóznak kivált most, hogy évadzárás következik, s a fáradtság bizony hatalmába keríti ilyenkorra legfáradhatatlanabb művészeinket is. A közelmúltban történt... Egy országos vezetőnk látogatott le Somogyba, és vissza, Budapestre menet meglátogatta az egyik Balaton-parti üdülőhely szabadtéri színpadán tájelőadásra készülő színészeinket. A nézőtéren még üresen álltak a széksorok, bent az öltözőkben azonban annál lázasabban folyt a készülődés. A látogatásról senki sem tudott előre. A vendégek meglepetésszerűen érkeztek, így érthető, hogy akadozva kezdődött az ismerkedő jellegű beszélgetés, és csak akkor engedtek föl igazán a szívek, váltak beszédesebbé a nyelvek, amikor a látogató arról kezdett érdeklődni, hogy és mint élnek, dolgoznak a vidék színészei: mennyi a fizetésük; elégedettek-e; van-e alkalmuk külön föllépésekre; ha igen, milyenek ezek az alkalmak? Ismeretes, hogy a legtöbb vidéki színész Szívbéli panasza, hogy elesik a filmezéstől, a szinkrontól, a televizió- tól, a rádió-föllépésektől. Így azután, amikor tisztázódott, hogy külön föllépésekre se elég alkalom, se elég idő nincs, a színház megfeszített műsorterve miatt, a látogató — talán megfeledkezve arról, hogy csak a szomszédos város, Pécs rendelkezik rádió' val, Kaposvár nem — még föltette azt az ide kívánkozó kérdést is: — NO'és a rádió? Álmodozóvá váltak az arcok. Rádió! Hát bizony jó lenne, ha volna. De nincs. A kérdés válasz nélkül maradt, föltevődött hát még egyszer. — És a rádió, elvtársak? Erre a társulat egy szótlanságáról ismert tagja rézig nált hangon megjegyezte: — Hallgatjuk, hallgatjuk! L. I. i DCaktu púit A z incidens vérre ment, nem úgy, mint a hajdani két szomszéd perlekedése a fülemüle ~füttyért. Pedig ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Treszka néni korán kelt, mert amikor az öregség ráköszönt az emberre, már sehogyan sem megy a hajnali szen- dergés. Különben is örök életében korán kelő asszony volt. Csak ebben egyezett meg Réz- művesnével, az udvari lakószomszéddal. Másban nagyon is elütöttek egymástól. Ezt az is bizonyítja, hogy bár tizenöt éve laknak egy udvart, tizennégy éves harag kövesedik közöttük. Pedig már egyikük sem emlékezik rá, hogy mi volt az első szóváltás indítéka. Csak a folytatást nem felejtette el egyikük sem. Az igazsághoz tartozik, hogy Treszka néni soha életében nem volt valami vallásos asszony. Rézművesné viszont nagyon is az volt, és amikor mélyülni kezdtek az ellentétek, egyre azt vagdosta Treszka néni már akkor is galambősz fejéhez, hogy egész pereputtyával a pokolba jut, mert eretnekek, protestánsok! Régebben nagy hírük volt ezen a környéken a borsos bemondásokkal fűszerezett hitvitáknak. Mert nem hagyta ám magát Treszka néni sem, hiába volt szelíd, mint a galamb. Időnként csak elfakadt az epéje, és ilyenkor... volt mit hallgatniuk a szom.szcJ' ?knak! Ügy leszentfazekazta Rézmű- vesnét férjestül, fiástul és két lányostul, hogy egy ízben már Rézművesné karóval .akarta megtéríteni az »ördög ': ' t~. Szóval Treszka néni co- rán kelt, rendi: } t te a kis lakást, s miután gi látottá a munkába menő e rt, maga is szedte magái, h- i- 4ul a piacra szert tenni valami baromfifélére, mert jönnek vasárnap a gyerekek. Az ember kerít egy kis bort, de a konyha az ö dolga. El is indult, és alig zárta be maga mögött a konyhaajtót, felforrt benne a méreg. Hát hogyne! Rézművesék egyetlen kakasa már korán reggel itt kapirgál a virágos udvaron, mintha bizony nem volna jó neki ott hátul, a baromfiudvarban! Ott is egyedül van, itt is, de ott legalább nincsen virág, amiben kárt tehet a fránya jószág! Morgolódott magában, mérgelődve tipegett ki az utcára, de a piacra érve már elfelejtette, hogy bosszúsággal kezdte a napot. Hosszas válogatás, nézelődés után választotta ki magának azt az asszonyságot, akit a legalkalmasabbnak vélt a vásárkötésre meg az ezt megelőző alkudozásra. Mert szeretett alkudozni. Körülkering élte a csirkés asszonyt, elment meg visszajött, mire rászánta magát, és emelgetéssel, tapogatás- sal tudtára adta azt neki, hogy vásárlási szándéka komoly. Nem siette el a dolgát, minek is sietett volna, amikor nem tetszettek neki a csibék. Inkább tetszett a tyúk, azt nem is tartotta drágára a tulajdonos. Egy kis alkudozás, huzakodás, és Treszka nénié lett a tyúk. Vett még almát, körtét, paprikát, aztán i\!ult hazafelé. Ide komótosan jött, öregesen. Hazafelé már úgy, hogy fürgébb sietéssel még a fiatal asszonyok sem igyekezhetnek haza az asztalra kerülő jókkal. Hiszen, ha tudta volna, hogy mi vár rá! Bizony akkor nem szedi úgy a lábát, meg is pihen többször, hogy erőt gyűjtsön. ]\fem volt az úton semmi ■L ’ baj a tyúkkal. Olyan megadóan tűrte sorsát, mint valami nagy bűnös. Treszka néninek a kapu előtt támadt csak vesződsége vele, amikor erősen a kosár füléhez fogta az összekötözött lábakat. A tyúk megijedhetett a hirtelen helyzetváltozástól, s amint belépett Treszka néni a kapun, hát olyan istentelen vergődésbe öntötte ki keservét, hogy kétségbeesettebben nem is vergődhetett volna már. Treszka néni nem bánta a hangos bevonulást. Bezzeg bánta később! Mert alig indult a konyhaajtó felé, hátulról mintha a pokol minden ördöge szabadult volna rá, olyan szárnycsattogtatást, méltatlankodó vertyogást hallott. Kérdezni sem . volt ideje, hogy ez meg mi, mert Rézművesék kakasa megismételte a rohamot Treszka néni ellen, és a derék kis öreg a kezén, fején, karján érezhette, hogy nem jó ujjat húzni a haragos szomszéd kakasával. Egy rúgás, egy vágás, egy legyintés a kiterjesztett szárnyakkal, és Treszka néni kezéből kiesett a kosár. Segítségért kiáltott. Gurult a gyümölcs, a paprika! A tyúk pedig még rémült sival- kodással emelkedett föl és sújtott le a támadóra. Mert ezt nem eresztette az öregasszony. Fegyverként használta a csípésekben záporozó veszedelem ellen! Bár ne tette volna, bár segítségért se kiáltott volna, mert perceken belül Rézművesné is beleavatkozott a parádéba, és kiáltozásából félreérthetetlenül kitetszett, hogy egyes- egyedül a kakasát félti a bizonytalan kimenetelű csatától. így aztán neki is jutott karmolás, sarkantyúzás, koppintás, de olyan mérges, mintha legalábbis törött borsot reggelizett volna a kakaska, mely vitézül küzdött, lévén szó lovagi harcról. Magánosságának minden dühével támadott és egyre veszettebbül, mert azt kellett felfognia szűk kis eszével, hogy a társforma tollgom- bolyag csak ott sír Treszka néni kezében, holott jobb volna kapirgálni kettejüknek az udvaron. A zenebonára persze felfüleltek a szomszédok is, viduló tanácsokkal segítették a küzdőtér lassan kifulladó bajnokait, hogy kellene ártalmatlanná tenni a megdühödött lovasgot, és fedezékbe vonulni a háború kiváltójánál, a tyúkkal. Hosszú és bonyolult munka volt ez a visszavonulás, mert Rézművesnének kellett végrehajtania a »leszerelést«. Végre aztán sikerült szárnyon kapni a kakast, de olyaténképpen, hogy Rézművesné elesett s hasonlóképpen járt a harctól kimerült Treszka néni is. — No, most! — sóhajtottak a szomszédok! — Most összenéznek, nevetnek talán egyet, és vége szakad a tizennégy éves csendes háborúskodásnak. Ebbe a virágos udvarba is beszökik a békesség! De nem! Együtt cihelődtek fel a földről. Treszka néni nyújtotta a kezét, ám Rézművesné alig érezte talpa alatt a biztonságos anyaföldet, már nagy lélegzetet vett, és kinyitotta a száját. Hogy a Treszka így, a Treszka úgy, szántszándékkal ingerelte föl a drága állatot, mert mit is várhat az ember ilyen tévelygő lélektől! ''Treszka néni nem szolt egy árva szót sem, csak bevágta maga mögött a konyhaajtót, s bár még csak péntek volt s tulajdonképpen a gyerekeknek szánta a jó vasárnapi ebédet, elnyisszantotta a tyúk nyakát. Nem kár, hogy az oktalan haraggal nem tud így tenni az ember?! László Ibolya A leilei „fa óra (íi'őL-boji A balatonlellei móló környékét jókedv uralja reggeltől estig. Ha valaki betéved ide a sásból készített »borvá- ros«-ba, az bármilyen szomorú volt is, biztosam vidáman távozik. A sátrakból ínycsiklandó illatok áradnak. A sült kolbász, a ci- gánypecseanye, az ezerjó, a burgondi, a muskotály és az olaszrizlimg »toborozza« a vendégeket. Al- konyattájt látogattunk el a »borváros«-ba, hogy megfejtsük a jókedv titkát. A marcali Vörös Csillag Tsz sátrában Kalász Rudolf né irányításával 5 *—60 csirkét szolgálnak fel naponta az olaszrizling mellé. A balatonbogláriak sátra előtt mindig sokan állnak. A pecsenyén kívül hatféle bor csábítja ide az embereket. Pár nap alatt 30 ezer forintot hagytak itt a jókedvű vendégek. Az ízletes cigánypecsenyére csúszik a muskotály. Itt már a jókedv és a nóta uralkodik,