Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-22 / 197. szám
Kedd, 1961. augusztus 32. 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE Herlini napló I$át ' líobri Istvánná, a berzeneii Búzakalász Tsz tagja az elcsépelt szarvaskerepmagot szárítja. Homokszentgyorgyi kérelmek Kinőtték a várótermet Kinőtték, ahogy általában mindent kinőnek az emberek. Amint a régi kabát idővel szűkké válik, úgy lett mind szűkebb a homokszentgyör- gyieknek a vasúti váróterem. Az 1900-as évek elején épült 12—13 négyzetméternyi területen ma már nem férnek el az utazók. Némelyik vonathoz 50, sőt 100 ember is kimegy, s ha esik, vagy hideg van, szeretne mindenki behúzódni. Ám hiába. Sokan kintrekednek, néha a kívül állók alkotják a többséget. Ha meg bejut is mindenki az eső elől, bizony nem éppen kellemes levegő terjeng az átnedvesedett ruhái! párájától. Szó, ami szó, Ho- mokszentgyörgyön mind gyakrabban emlegetik, hogy elérkezett már a helyiség- bővítésének ideje. Csak hát nem mindig van pénze a MÁV-nak se, hogy két méterrel megtoldja az épületet, s ezért várni kell. Igen, de meddig? Mert nem mindegy. Azt mondják a falubeliek, hogy társadalmi munkában segítenének. Ilyen gondolatok hallatára tán érdemes lenne foglalkoznia ezzel a Pécsi Igazgatóságnak is. Hídmérleg kellene a TÜZÉP-telepre Kővári József, Hartmann Ferenc és Karai Lajos dolgozik a homokszentgyörgyi TUZEP-tele- pen- Mikor először nyitott ki a telep, még mindenült gödrök és buckák akadályozzák a járást. A három fiatal társadal* ti munkában rendbe hozta a területet. Az irodaépület elé virágoske vei varázsoltak dáliákkal, fenyőiákkal és egyéb növényekkel, ezenkívül öt vagon kőből utat építettek a telep belsejébe, ötletes eljön Sulisaikkal növelik a forgalmat. E.^v Ikük időnként kerékpárra ül. Lejária a szomszédos községeket, érdeklődik, mi kell a lakosságnak. Legutóbb még vasárnap is nyitva tartottak, merthogy akkor érnek csak rá a tsz-tagok, meg akkor van szabad fogat. Nem csoda, hogy messze eljutott a híre a telepnek, s még Pécsről is érdeklődnek néhr* áruért, mivel itt mindent megkaphatnak. A három dolgozónak egyetlen vágya van csak. Olyan, amit már nem teljesíthetnek társadalmi munkában. Egy hídmérleget szeretnének kapni. A mérlegház készen áll, az aknát maguk is kiásnák, ha adnának bele mérleget. Mert tizedes mázsán kell mindent mérni: tüzelőt, meszet, fát és kőport. S mivel sokan járnak ide vásárolni, bizony hosszú időt elvesz ez, lassítja a kiszolgálást. , ,, r. f. 1 mogybol. 1961. augusztus 13-a ugyanolyan csendes, eseménytelen nyári vasárnapnak ígérkezett, mint az előző hétvége volt. A második világháború következtében megosztott Berlin szocialista szektorában és a város nyugati részében egyaránt arra készültek az emberele, hogy pihenéssel, szórakozással vagy éppen kirándulással töltsék el a vasárnapot, amikor megszólalt otthonukban a rádió, és bejelentette: a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elhatározta, hogy a nyugat-németországi és a nyugat-berlini revansista és militarista erők ellenséges tevékenységének megakadályozására az NDK határain — beleértve Nagy-Berlin nyugati öve*- zetének határát is — olyan ellenőrzést létesít, amilyen minden szuverén állam határain fennáll. Vagyis lezárja a berlini övezethatárt mindazok előtt, akik a szabad közlekedést arra használták fel, hogy politikailag és gazdaságilag aláássák a szocializmus útjára járó Német Demokratikus!; Köztársaság társadalmi rendjét. E bejelentés általában váratlanul érte és természetesen i meglepte az embereket. Csak-' hamar a kíváncsiak tömegeil álldogáltak a híres BrandenJ burgi kapu mindkét oldalán hogy szemtanúi legyenek az új intézkedés gyakorlati megvalósításának. S amikor fegyelmezett menetben felvonultak a zónahatárra, és elfoglalták kijelölt őrhelyüket az NDK nemzeti néphadseregének, rendőrségének és munkásőrségének alakulatai, a kíváncsiak nagy része lelkesen tapsolt, vagy helyeslőleg bólogatott, mások vállat vontak, ismét mások viszont a fogukat csikorgatták. Szép számmal akadtak ugyanis a tömegben olya- inok, akik ebben az impozáns vasárnapi felvonulásban nagy reményekre jogosító számításaik keresztülhúzását látták. Gondolunk például a Nyugat- Berlínben tevékenykedő kémekre és diverzánsokra, a szabad övezethatár politikai és gazdasági vámpírjaira, a valutaüzérekre, az embercsempészekre és mindazokra, akik éveken át háborítatlanul tevékenykedtek a béke és a szocializmus ellen, s akik előtt ezen a szép napsugaras reggelen végleg lezárult a Német Demokratikus Köztársaság szívébe vezető út. Az üvöltözést azonban nem ezek a kisebbfajta sakálok kezdték el.,. Augu&stua 14., hétfő Adenauer nyugatnémet kancellár, aki — úgy látszik — különösen kényelmetlennek találta az NDK váratlan intézkedését, hétfőn beszédet mondott egy választási gyűlésen. Azzal fenyegetőzött, hogy válaszul az NDK intézkedésére, kereskedelmi zárlat alá helyezik az egész szocialista világrendszert, és felülvizsgálják a két Németország között fennálló kereskedelmi egyezJövőre minden tsz-könyvelőnek lesz legalább középfokú képesítése Termelőszövetkezeteinkben mintegy ezren dolgoznak adminisztratív munkakörben, s közülük kereken ötszáz a könyvelő. Ez utóbbiak kiképzésére több éves programot dolgozott ki a megyei mezy- gazdasági osztály. Júliusban százhúszan tettek képesített könyvelői vizsgát. A mérlegképes könyvelői tanfolyamot az idén húszán fejezték be. Jelenleg a zsámbéki tanfolyamon 42 leendő somogyi tsz-könyve- lő ismerkedik a szakma tudnivalóival. A szeptember elején Nagytétényben kezdődő képesített könyvelői tanfolyamra 15 tsz-tag megy SoMegyénkben is megkezdődik az oktatás a közeljövőben. Kaposvárott, Marcaliban és Nagyatádon összesen 130 hallgató jelentkezett képesített könyvelői tanfolyamra. Munkájuk mellett 10 hónap alatt sajátították el az alapvető ismereteket. Ugyanígy tanul szeptembertől kezdődően az a 80 számviteli dolgozó is, aki mérlegképes könyvelői szak- képzettséget akar szerezni. A konzultációs tanfolyamokon kívül bentlakásos tanfolyamok szervezése is szerepel a megyei mezőgazdasági osztály programjában. Ennek megvalósításával jövőre minden könyvelőnek lesz legalább középfokú képesítése. ményt. A nyugati hatalmak — hangoztatta magabiztosan az agg kancellár — egyetértenek abban, hogy olyan intézkedéseket kell foganatosítani »Ke- let-Németország« ellen, amelyeket az meg is fog érezni. »•Szövetségeseinkkel együtt — tette hozzá fenyegető hangon — megtesszük a szükséges ellenintézkedéseket.« S miközben Adenauer és szociáldemokrata másodhegedűse, Willy Brandt nyugatberlini főpolgármester hisztérikus hangon követelte a »drasztikus ellenrendszabályokat«, mit csináltak a nyugati szövetségeseik? Londonban és Párizsban nyaraltak, csupán Washingtonban mutattak némi érdeklődést. Kennedy elnök egyórás megbeszélést tartott moszkvai nagykövetével. A nagykövet a beszélgetést »igen érdekesnek« mondotta, de azokról a bizonyos »ellenrendszabályokról« hallgatott. Ezúttal — s nyilvánvalóan nem a szokatlan kánikula miatt — a NATO állandó tanácsa is feltűnően lagymatagul reagált a dologra, megelégedvén egy szokványos üléssel, minden határozat nélkül. Augusztus IS., kedd Kedden a nyugatnémet kormány Adenauer kancellár elnökletével rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a tervezett »ellenintézkedéseket«. A rendkívüli ülés kellő aláfestéseként a nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok első oldalon, öles betűkkel hozták Brandt főpolgármester követelését: »A nyugati hatalmaknak cselekedniük kell, nem szabad megelégedniük tiltakozó jegyzékkel!« Eközben előkerült Couve de Murville francia külügyminiszter is, és »súlyosnak« ítélte meg a berlini helyzetet, s újabb nehézségeket jósolt a nyugati hatalmak részére. A Reuter hírügynökség ugyanezen a napon két figyelemre méltó hírt közölt. Az egyik szerint Berlin demokratikus részében teljes a rend, az emberek nyugodtak és megszokott munkájukat végzik, a másik hír viszont arról számolt be, hogy Macmillan angol miniszterelnök Észak-Angliába utazott — vadászni. Az Adenauer által beharangozott azonnali »ellenrendsza- bályoknak« egyelőre se híre, se hamva. Ellenben az NDK minisztertanácsa nyilatkozatban válaszolt arra a fenyegetésre, hogy Nyugat-Németor- szág megszakítja kereskedelmi /_ mutatott rá az NDK nyilatko- héz ez nekem, milyen magyonigzata — a nyugatnémet kocTURI ANDRÁS: (17) A közömbös, mégis elismerő valamitől, mintha valami féléi- pillantások a vezért köszöntik. — Hol voltál? — Megbeszélés. A kérdések Ts, válaszok is elismerésre méltóan rövidek. Ez a társaság az egyszavas mondatok híve. Mint ahogy a EG A GlyAR feszőke Tomi oly klasszikusan mondotta egyszer: »Minek a hosszú sóder? Kevés szóból is ért az ürge.« — Köpd ki! — Nézzétek meg _ azt a hapsit. Ott, a piros ruhás nővel. Odakint meg kell várni. Esik érte valami. A társaság férfitagjai bólintanak. A lányok ugyan nem helyeslik az ügyet, de őket egykét mozdulattal letorkolják. — Riszálunk egyet? Dodó a fásult arcú, fülönfüg- gős lányra néz s az készséggel ugrik. — Gyerünk! Ez a tánc, az igazi. Ezt csak Dodó tudja így, ilyen csudamód, hogy a hő minden porci- kája vele táncol. Szédület ez, már nem is tánc. S a lány fátyolos karikákon át látja a párocskát, a Dodó mutatta fiút és a nőt. Ott ülnek a parkett melletti második asztalnál. — Táncoljunk? — kérdi LojzS. A nő bólint és feláll. Szép nő, de arcán állandó riadtság, mintha egyfolytában rettegne metes és váratlan eseménytől tartana. Lojzd átkarolja, viszi a zene ütemére, ringanak a dallam hullámain. Á fiú szerelmesen néz társnőjére, mint egy kisdiák. — Ilona — sióhajtja s a nő Rosszkedvű. Ez az este is csak összerezzen, mint aki álmából úgy végződik, mint a többi. Imány megfosztaná magát attól la lehetőségtől, hogy árukat szállítson a NDK közlekedési útvonalain, vagyis csapást mérne magára Nyugat-Berlin- re is. A svájci rádió bemondója $így foglalta össze a nap ese- ngsúh”$ményeit: *A tárgyalások Bonn Mennyire banális, mégis mi-Jés a nyugati szövetségesek kö- A zenekar gyors számra vált, lyen izgalmas minden egyesgzött élénken folytatódnak a fiú megáll, majd kivezeti szó. A fiú újból int a pincér-Sugyan, de nem valószínű, hogy táncosnőjét a parkettről, nek. 2 legközvetlenebb jövőben látE§y üveg pezsgőt! gványos döntéseket eredményez— Bolondos! lom. Mindig, mindig ide lyukadnak ki. Mindig ide jutnak. — Most is gondolsz rá? — Igen. nehéz! — Tudom. Nézz rám és lelj őszintén: szeretsz? — Szeretlek— Csak engem? — Csak téged. — Örökké? — Örökké. Micsoda szavak! ezerszer hallott hangsúly!^11 ébred. — Olyan szép vagy. Mindez oly keserű, annyira re- sokba kerül, A nő elmosolyodik, szelíd és mémytelen. Irat a pincérnek, fi, « > ---- , . . . „ . - . — Ne törődj vele, neikeiuL* ___ szomorú mosollyal s megszorít- zetini akar. A mo lefogja a ke- veied lehetek ^dramatizálni. Megfigyelők szeg hogy a pincér hozza a pa-^rint a nyugatiak egyelőire néEz borzasztóJ^nék. A helyzet komoly, de nekern^nyugati részrő1 nem akarják ja a fiú kezét. Az még jobban z®tmagához öleli, s behunyja a — Miért teszed ezt? szemét, amint megcsapja a nő va§y ilyen? Miért hajának illata. — Szeretlek. A nő sóhajt, arcát a fiú vállához szorítja. — ^Miért vagy szomorú? — ’ Nem tudom.-— Félsz valamitől? A nő bólint, halántékán remeg egy parányi, kék erecske. Miattam? Űjább bólintás. — Hát tehetünk róla, hogy te szabadon szerethetsz, szeretjük egymást? Tehetünk badon gyűlölhetsz. Miért Menjünk, semmi értelme az egésznek. A nő szemébe könny tolul. — Istenem, milyenek tudtok lenni, ti férfiak! Látod, ő vidéken van s én ide jöttem veled, ebbe a mulatóba. Mindent csak én vállalok, a csalást, a folytonos hazudozást, az alakoskodást, az önmegvetést. Neked nincs semmi félnivalód, sza- halackot, tölt s emeli a poharát:/hány nem túlságosan jelentős Mire igyunk? Te mondd y intézkedéssel csupán figVelmA’nő°fölemeTi! arcát, a kétJmeztetni fogják Moszkvát mint- szempár elmerül egymásban. y e§y jelezve, hogy sokkal ha- — Ránk, kettőnkre. A sze-^fékonyabb megtorló eszközök- relmünkre. 5 kel is rendelkeznek, amelyek A poharak halkan ös sze esem - f jgnvbevéteIét azonban egye- A~ asszony aprókat lőre elhalasztják. Különben dűlnek. Az kortyint s közben összebor-. zong, mint az asszonyok áltálé ban, ha ereikben végigszáguld: a pezsgő keserű-édes vibrálása. A helyiség túloldalán komya- koznak a színesek. Ki tudja, hányadik pohárral isszák. is az Egyesült Államok nem kíván o'^’an intézkedéseket hozni, amelyeket később már lehetetlen lenne visszavonni. Ezért az amerikai fővárosban |a jelszó: óvatosság, megfontoltság, nyugalom...« Erre Adenauerék még nyugróla, hogy neked férjed van? ragszol hát rám? A nő felnyög, arca eltorzul. A fiú ellágyul. Kezét ráte- Ezt te nem érted Ö is szeret. szi_ a nő ke^re s a sajnálkozás í^yok má^ttűk vállára dő?-£tallnabba“k'Tettek. És bízik beirmem. Senkije sincs *orro hullámánál mondja. ^ rajtam kívül. — Bocsáss meg! És kérlek,- Nekem talán van? dötlts vég™' A* n?an,dtad’ OT' gem szeretsz. Ne bujkálj, ne — Az más. Te más vagy. * oda-i tiéd lehet mindenki. A valamennyi nője. Neki én vagyok. Lojzi mellére ráül a világ hazudj tovább! Nincs szégyennek. Egyikük hangosam szól a zenének: — Valami rázósabbat, rekek! Elalszunk. A főpincér melléjük lép, szól gye-J Augusztus 16., szerda csak kezni valónk. Álljunk hát ki valamit. Szúrósan néznek a világ elé, vállaljuk egymást, kelletlenül, fájda- — Ha tudnád, milyen ne- (Folytatjuk.) Adenauer kancellár találko- *zott Szmimov szovjet nagykö- 'bvettel, és megígérte neki, hogy ^kormánya semmi olyasmit nem -'tesz, ami ártana a szovjetnyugatnémet kapcsolatoknak, aVagy rosszabbá tenné a nemzetközi légkört... Brandt főpolgármester viszont már csak »politikai akciókat« követelt a nyugati hatalmaktól azon a félresikerült provokációs gyűlésen, amelynek nyugat-berlini részvevői már a szövetségesek ellen is- tüntettek. A nyugati városparancsnokok átadták »tiltakozó« levelüket a Szovjetunió képviselőjének. Adenauer és Brandt legnagyobb fájdalmára a levél nem helyezett kilátásba semminemű nyugati megtorlást. S a nyugatnémet lapok, amelyek két nappal korábban még »kemény visszavágást« követeltek, most már sokkal szelídebb búrokat pengettek, mentegették a tétlen szövetségeseket mondván, hogy »a Nyugatnak nem szabad idő előtt ellőnie puskaporát«. Sőt az uszításáról hírhedt B. Z. Am Abend című lap kénytelen-kelletlen meg- állapitja: »Ne tápláljunk úhiziókat: nincsen semmi eszközünk, amivel kényszeríthet- nérak Pankowot, hogy vonja vissza intézkedéseit. A nyugati hatalmak nem akarnak, és nem is tudnak erőszakot alkalmazni Walter Ulbricht ellen ...« Londonban, Párizsban és Washingtonban előtérbe kerül az a nézet, hogy semmi értelme »ellenrendszabályokat« hozni, hiszen az NDK intézkedései nem sértik Nyugat-B erűn és a hozzá vezető közlekedési útvonalaik szabadságát Vagyis nem forog fenn a nyugati hatalmak jogai megsértésének esete sem. Mindezek fényében egy tanácsot tudnak adni Adenauemafe: miután alaposan elsiette a dolgot, fú- vasson takaródét és maga is vonuljon vissza. S mire a lenyugvó nap sugarai utolszor csillannak meg az övezethatáron őrködő NDK katonái fegyverének acélján, egy nyugatnémet lap így kesereg a »berlini válság« négy napjának nyugati reakcióján: »Kennedy elnök hallgat, Macmillan szalonkára vadászik, Adenauer pedig Willy Brandtot szidalmazza.« Természetesen az ügy még nincs lezárva. A nyugatnémet revansisták nem könnyen nyugszanak bele, hogy a jövőben nem károsíthatják a Német Demokratikus Köztársaságot gazdaságilag, s hogy a kétlakiság megszüntetésével elesnek a Berlin demokratikus szektorában való kémkedés számos lehetőségétől Még fenyegetőznek, de már maguk is tudatában vannak, hogy szamárbőgésük nem hallatszik az égig, s hogy az NDK szilárd népi hatalma minden megtorló intézkedésre a legszigorúbban visszavág. A harc folytatódik. Az utóbbi napok eseményei azonban máris néhány fontos tanulsággal szolgálnak: az első német munkás-paraszt állam sikeres béke-műveletet hajtott végre. Megmutatta az egész világnak erejét és eltökéltségét arra, hogy be tudja tömni a nyugatberlini rést, amely mindeddig ott tátongott a béke falán. Beigazolódott az a helyes téM, hogy az agresszor, ha kellő erővel találja szemben magát, behúzza a farkát, mint a kivert kutya. Az augusztus 13-i intézkedések veszélyes illúzióktól szabadították meg a nyugatnémet revansistákat; és szövetségeseiket, s hozzájárultak ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe — a hatalmas szocialista világ- rendszer támogatásával — újabb határozott lépést tegyen azon az úton, amely végül is a német békeszerződés megkötéséhez és a nyugat-berlini kérdés megoldásához vezet.
