Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

VfLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKl Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 179. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1961. augusztus 1. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Ijlji! Teremtsünk szakszervezeti életet a talvakban is (3. O.) A volokalamszki országúton (5. o.) jjlíjj „Vigyázat, csaló!" (6. o.) A TASZSZ kivonatos ismertetője Moszkva (TASZSZ). Július 30-án közzétették a Szovjet­unió Kommunista Pártja prog­ramjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizott­ságának júniusi plénuma egy­hangúlag jóváhagyta a prog­ram tervezetét. A plenum ha­tározatának értelmében a programtervezetet a Szovjet­unió minden kommunistája, valamennyi dolgozója elé ter­nelrni jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az októberi for­radalom indított el, a társada­lom fejlődésének törvényszerű eredménye A tervezet első »része hang­súlyozza: a kapitalizmus belé­pett utolsó szakaszába: a mo­nopolkapitalizmus, az imperia­lizmus szakaszába. Az impe­rializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista for­radalom előestéje. A kapitalis­ta világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szo­cialista forradalma számára. A tervezet ezután taglalja az októberi forradalom világtör­ténelmi jelentőségét, mélyreha­tóan elemzi azt az utat, ame­lyet a szovjet nép a szocializ­mus győzelméig a Szovjetunió­ban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a né­pek csupán a szocialista forradalomnak és a prole­tárdiktatúra megvalósítá­sának eredményeként jut­hatnak el a szocializmus­ba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxis­ta—leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocia­lista társadalom megteremtésé­ben és építésében betöltött döntő szerepéről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a ja­pán militarizmus szétzúzása a második világháborúban — a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket terem­tett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei meg- döntsék a kapitalisták és föl­desurak hatalmát. A szocializ­mus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyaror­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus jesztik széleskörű megvitatás végett, s végső megtárgyalása­kor figyelembe veszik a vita eredményeit A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóvá­hagyás végett. A programter­vezet bevezetésből és két rész­ből áll. Az alábbiakban közöl­jük a tervezet tartalmi össze­foglalóját. Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia s még korábban a Mongol Népköztár­saság népei, s a Szovjetunió­val együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializ­mus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azon­ban revizionista politikájukkal szembeállították Jugoszláviát a szocialista táborral és a nem­zetközi kommunista mozga­lommal, s előidézték azt a ve­szélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai orszá­gok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mér­tek az imperializmus állásai­ra. Különösen nagy jelentősé­gű volt a forradalom győzel­me Kínában. Az európai és ázsiai orszá­gok forradalmai 1917 októ­bere után a világtörténe­lem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szer­vezetének új formája keletke­zett: a népi demokrácia, a pro­letárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fej­lődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, ami­kor az imperializmus meg­gyengül, az erőviszonyok a szo­cializmus javára változtak meg, kifejezésre jutottak az érdekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világ- rendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egysé­gében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálai­val szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együtt­működése. A szocializmus építésének el­szigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésé­től elkülönülő irányzata elmé­leti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szocialis­ta társadalom objektív fejlődé­si törvényeinek. Gazdasági te­kintetben káros, mert a társa­dalmi munka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére s az országnak ba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá rendszer megszünteté­séért és a proletárdiktatúra megteremtéséért, megvalósult Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének fel­adatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kom­munista társadalom felépítésé­nek programját. A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít minden embert a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyo­más és kizsákmányolás min­den formájától, a háború ször­nyűségeitől, s a földön békét, munkát, szabadságot, egyenlő­séget és boldogságot teremt a kapitalista világtól való füg­gőségére vezet. Politikai tekin­tetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, ha­nem elválasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá-nacionalista irányzatokat, s végső soron a szocialista vívmányok elvesz­tésére vezethet. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a dön­tő győzelem felé a kapita­lizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legkö­zelebbi időszakban biztosít­ja felsőbbségét a kapitalis­ta világrendszerrel szem­ben a teljes ipari és mező­gazdasági termelés tekin­tetében. Még fokozottabban megnövek­szik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődés­nek a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitaliz­mus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyat­lás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a ter­vezet. A bomlás feltartóztatha­tatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, ki­terjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializ­mus végérvényesen elveszítet­te hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tar­talmát, fő irányát és fő sajá­tosságait a szocialista világ- rendszer, azok az erők határoz­zák meg, amelyek az imperia­lizmus ellen, a társadalom szo­cialista átalakításáért harcol­nak. ­Az első világháború és az októberi forradalom előidézte a kapitalizmus általános válsá­gát. A második világháború és a szocialista forradalmak so­rán számos európai és ázsiai országban kibontakozott a ka­pitalizmus általános válságá­nak második szakasza. A vi­lágkapitalizmus most e vál­ság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az impe­rializmus korszakában az ál­lami monopolkapitalizmus nagy arányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust mar­cangoló legmélyebb ellentmon­dásokat, rámutat, hogy az ál­lami monopolkapitalizmust hallatlanul fokozza a milita­rizmus. A militarizmus, mi­közben a monopolisztikus bur­zsoázia egyes csoportjait gaz­dagítja, ugyanekkor a nemze­tek kimerülésére, a népek ei- nyomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus bur­zsoáziája, amely a kapitaliz­mus »megmentőjenek« szere­pét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a mononolisztikus burzsoá­zia még a nukleáris fegy­verrel sem képes szembe­szállni a történelmi fejlő­dés megmásíthatatlan me­netével. Az emberiség nem akar és nem fog megbé- külni a kapitalizmus törté­nelmileg elavult rendsze­rével. A tervezet első részének kö­vetkező fejezete a munkásosz­tály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi for­radalmi mozgalma világtörté­nelmi jelentőségű győzelme­ket aratott. Fő vívmánya a szocialista v:- lágrendszer. A győztes szocia­lizmus a maga példájával for­radalmi befolyást gyakorol a tőkés viláv dolgozóinak értel­mére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen, és rop­pant nagy mértékben meg­könnyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörté­nelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosz­tállyal szemben az imperia­lizmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobb­oldali opportunista eljárását, leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíl­tan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista köve­teléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irány­zatok ellen vívott harcban nö­vekszik és edződik. A mai vi­szonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szo­cialista forradalom és a prole­tárdiktatúra történelmi szük­ségességét, a marxista—leni­nista párt vezető szerepét, ki­kezdik a proletár internacio­nalizmus pilléreit, a naciona­lizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogma- tizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondás­ban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kom­munistáknak a nagy tömegek­től való elszakadására, elszi­getelődésére vezet, a kommu­nistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos ak­ciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értéke­lését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők ér­dekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bi­zonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem har­colnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dog­matizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhe­tetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége to­vább erősödjék, hogy a szocia­lista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító moz­galommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító for­radalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Am a harc még nem ért vé­get. A kolonializmüs bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állngk. Sokan közülük a nemzeti állam, meg­teremtése után gazdasági ön­állóságra és a politikai függet­lenség megszilárdítására tö­rekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni követ­kezetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazda­sági rendszerben, s ennek ke­retei között rögzítse egyenlőt­len helyzetüket. A mai kolo- nializmus fő oszlopa az Egye­sült Államok imperializmjsa. A nemzeti felszabadító for­radalom a politikai független­ség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz, és fikcióvá válik, ha á forra­dalom a társadalmi és a gaz­dasági életben nem vezet mély­reható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászü­letés életbevágóan fontos fel­adatait. A nemzeti felszabadító moz­galmakkal foglalkozó rész ki­mondja: Az SZKP nemzetközi po­litikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és fél­gyarmati igától megszaba­dult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunis­ta és a burzsoá ideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei- politikai fegyvere az antikom- munizmus, amelyne1- íenyege a szocialista rendszer rágalma­zása, a kommunista pártok po­litikájának és céljainak, a mar­xizmus—leninizmus tanításá­nak meghamisítása. A programtervezet mélyre­hatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon »elmélete­ket«, amelyek a burzsoá rend­szer kizsákmányoló természe­tét álcázzák, a kapitalizmust Bevezetés A programtervezet bevezeté­se elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista For­radalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdu­lásának korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozga­lom középpontja a XX. szá­zad elején Oroszországba te­vődött át. Oroszország hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin vezette bolsevik párt irányításával e mozgalom élcsapatává vált A tervezet ezzel összefüg­gésben kiemeli: az 1903. évi II. pártkongresszuson elfoga­dott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harc­minden nép számára. 1. rés» A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja Az emberiségnek világtörté­kendőzik, majd zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai te­vékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltéte­leket biztosítson a Szovjet­unióban a kommunista tár­sadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszaba­dítsa az emberiséget a vi­lágméretű pusztító hábo­rúktól. Az SZKP abból indul kt, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítá­sára alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új ál­lamközi viszonyok megszi­lárdulásához. . A programtervezet szembe­állítja az államok közötti kap­csolatoknak alá- és föléren­deltségen alakuló régi imperia­lista módszerei, a nemzetközi kapcsolatok új, szocialista tí­pusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok küipo- litikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön­rendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuve­renitása tiszteletben tartás án a k elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, ember­séges módszerein nyugszik* egyre növekvő befolyást kőről a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a fláború és a béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legször­nyűbb bűncselekményre készü­lődik az emberiség ellen: ter­monukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztí­tást okozhat egész országok­nak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tá­bor, a bókeszerető nem szocia­lista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erőösz- szefogásával a világháború megakadályozható. A szocializ­mus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bár­milyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök bé­ke megteremtése a kommuniz­mus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nem­zetközi ellenőrzéssel végrehaj­tandó általános és teljes lesze­relés. Az emberiségnek a szocializ­mus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválá­sának körülményei közepette az államközi viszonyok felépít­hetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének Lenin ál­tal javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükség- szerűsége. A háború nem le­het a nemzetközi viták megol­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom