Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-14 / 164. szám
Péntek, 1961. július 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Baromfiudvar vagy játszótér? Idestova több mint tízéves a böhönyei óvoda. Egy államosí- tott magánházban kapott helyet annak idején. A tulajdonos időközben visszaikapta a házat, és be is költözött. 22 gyerek számára van hely az óvodában, de a fokozódó igények miatt 34 gyereket vettek föL Az apróságok a háztulajdonos beköltözése után két helyiségbe szorultak. Ha a közös bejáraton át kilép az ember az udvarra, elszomorító látvány fogadja. A gyerekeket jó időben rendszerint az udvaron szokták foglalkoztatni, ha biztosítottak ennek föltételei. S ha nem? Akkor sem lehet megkívánni, hogy a gyerekek — különösen a nyári hőségben — a szobában tartózkodjanak. Hűs árnyék kell nekik és egészséges, tiszta levegő. Ebben azonban nincs részük az óvodában. A tulajdonos csirkét, kacsát, disznókat és kutyákat tart. Joga van hozzá. Kerítés azonban nincs sehol az udvaron, és ez már hiba. A baromfiudvar egyben játszótér is. A homokozó például az édes téglákkal kira. kott néhai virágágyak és a sertéséi között található, s a trégyadomibtól és a sertésfii- rösztő gödörtől csak méterek választják el. Az egyik kutya állandóan ott ténfereg közöttük, s szívesen megdézsmálja a gyerekek uzsonnáját. Mit szól ezekhez az állapotokhoz a községi tanács? A v. b.-titkár ezt mondja: »Sokat költöttünk eddig az oktatásügyre, új iskolát építettünk, közben elhanyagoltuk az egész_ ségügyet Az egészségügyi problémákat is meg kell oldani, és a továbbiakban ez az elsődleges.« A volt református iskola, miután a pedagóguslakás megüresedett, átalakítással megfelelne egy kétcsoportos óvoda céljaira Azonban a télen beköltöztették ide a körzeti fogászt. A községi tanács azt tartaná a leghelyesebbnek, hogy ha az óvoda a falu másik végében levő iskolai napközi otthonban kapna helyet Itt is van egy átalakítható terem. Ez a helyiség azonban nedves, egészségtelen. A járási tanács márciusban javasolta, hogy a régi református iskolát alakítsák át óvodának. A megye elfogadta a javaslatot, lesz is a felújításra 100 ezer forint. A községi tanács azonban haliam sem akar Szombaton este nagy készülődés volt a gamási fiatalok között. A kiszisták a vasárnapi aratást szervezték. Hajnalban 45 fiatal gyülekezett a megbeszélt helyen. Közülük sokan már egész héten arattak az Aranykalász Tsz-ben. A többiek vállalatoknál dolgoznak, de a hétvégi pihenőt ők is az aratásnak szentelték. Szorít a munka, kell a sok kéz, bűn volna nem segíteni a falubelieknek — így gondolkodtak sokan. erről a tervről. Azt hajtogatja, hogy az egészségüggyel is törődni kell. Valóban, a szóban forgó iskolaépület jelenleg egészségügyi célokat szolgál: fogorvosi rendelő. Lehet, hogy ezzel megoldódott a környékbeli fogfájós emberek problémája. Lehet, hogy előbbre léptek egyet az egészségügyi helyzet javításában. De ha a mellékelt képet nézzük, felvetődik a kérdés: vajon mennyit léptek és meny_ nyit lépnek hátra azzal, hogy 34 kisgyerek ilyen egészségtelen, járványveszélyes környezetben kénytelen játszani. Böhönyén csaknem 200 óvodás korú gyerek é!L Közülük legalább százat — különösen nyáron — az óvodában, illegve napköziben kellene elhelyezni. Vajon hogyan és főleg mikor oldódik meg problémájuk? Wallinger Endre Az idősebb tsz-tagok megmutatták az aratási folyamatok — a kötélcsinálás, marokszedés, kötözés — tudnivalóit azoknak, akik az idén vettek részt először aratásban. Ment is a munka vígan, szaporán egész napon át. Lelkesen dolgoztak mind a negyvenötén. Este, munka után elhatározták, hogy a következő vasárnapot is a tarlón töltik, feltéve, ha az aranykalászbeliek addig nem végeznek az aratással. A búzaföldeken töltötték vasárnapjukat a gamási fiatalok Aratási tanulságok Az egész környéket belátni innen, a somgysámsoni dombtetőről. Kelemen Ferenc, a November 7. Tsz elnöke kezével mutatja: — Ott lenn a hajlatban megy a magyar kombájn; a másik táblán 80 kaszás vágja a rendet. SZK—3-asunkat pedig már a sávolyi határban láthatjuk. Oda irányították* mert sok gabona fekszik renden. Nekünk is kellett volna még az a prima gép legalább a hét végéig, akkor befejeztük volna az aratást. Megértettem, mert megmagyarázta. Pap p elvtárs, a járási tanácselnöki, hogy Sávolyon most jobban kell a szovjet kombájn, mint nálunk. Ami hátravan a 650 holdból, azt levesszük kézi erővel a jövő hét derekáig; talán valamit segít a magyar kombájn is. Igen, így szervezték meg az aratást a marcali járásban: már jó élőre megmondták a járási vezetek, hogy időközben — a szükséghez mérten — átirányítják egyik helyről a másikra a gépeket. Fölfigyeltek ugyanis a kezdet kezdetén egy rendellenességre. Az élelmesebb tsz-vezetők — nem érheti szemrehányás őket miatta — arra törekedtek, hogy minél nagyobb területet gép arasson le náluk. Ha a járási vezetők nem szólnak közbe, akkor ez az egyébként helyes törekvés azt vonta volna maga után. hogy itt lefogyott a gabona, mert soh gép segített, amott pedig még július végén is arat- gatnak, mert csak a maguk emberi erejére támaszkodhatnak. Jó, persze, hogy jó dolog az aratás minél nagyobbfokú gépesítése, de hát annyi kombájnnal, rendrevágóval és kévekötővel kell számolnunk, amennyi van. Ha ezek a gépek a 20 300 hold kalászosból a tervezett 9770 holdat leveszik, akkor úgy vegyék le, hogy arányosan segítsenek minden szövetkezetnek. Másként fogalmazva: nem lehet arra kárhoztatni egyetlen falu népét sem, hogy az erejét meghaladó aratással bajlódjék hosszú heteken át csak azért, mert szövetkezetének elnöke halk szavúbb ember, mint a szomszédos falu tsz-elnöke, aki annyi gépre szerződött, hogy alig tudják egymást kerülgetni határukban a kombájnok és kévekötők. Arányosan elosztani és átcsoportosítani a gépeket — ez a jelszó vált gyakorlattá a marcali járásban. S amikor szóba került a dolog, például a Tapsonyi Gépállomáson, a nemesdédi Petőfi vezetői önként lemondtak a gépekről mások javára. — Nem vagyunk mi ellene a gépnek, kellene nekünk is; de nálunk úgy dolgozik a nép, mint az égés; mi learatunk kézi kaszákkal, a gépek menjenek oda segíteni, ahol nagyobb szükség van rájuk. Molnár Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője mondta: — Horvátkút on is jól megy az aratás, pedig gép nélkül aratnak; elsőéves a szövetkezet, parcellákba vetették a kalászosokat. — A járás 30 községének határában azonban kézi kaszák is, gépek is munkálkodnak. Olyan ütemben, hogy a jövő hét közepe táján nem igen lesz lálbon álló búza és rozs. öt körzetre osztották a járást. A járási tanács és a gépállomás egy-egy vezetője közösen irányítja a gépeket minden körzetben. A körzetfelelősök a helyszínen tartózkodnak, s a sürgősségi sorrend ismeretében úgy intézkednek, hogy egyik szövetkezet se ugorjon előre a sok gép segítségével másik közös gazdaságok rovására, hanem nagyjában-egészében egyszerre fejezzék be az aratást a szövetkezetek járásszerte. Bevált ez a módszer — ez az idei aratás egyik tanulsága. A többi tanulság is a gépekkel kapcsolatos. Szigeti István, a járási pártbizottság titkára mondta: — A rendrevágók megnyerték a szövetkezeti gazdák szívét s az enyémet is. Ezért van az, hogy nemcsak kérik, hanem követelik is ezeket a gépeket azok a tsz-ek is, amelyek eleinte kicsiny területre szerződtek. A gabona-betakarítás gépei összességben teljesítik előirányzatukat, de nagy lesz az aránytalanság A szovjet kombájnok várakozáson felüli teljesítményt nyújtanak, a magyar kombájnok zöme pedig szánalmasan keveset csinál. Íme néhány összehasonlító adat a Marcali Gépállomás körzetéből. Bata István üzemgazdász tájékoztatója szerint 170 hold a magyar és 270 hold a szovjet kombájn terve. Az SZK—3-asok vezetői közül Kővári Elemér 304, Papp Károly pedig 302 holddal végzett július 11-ig. Magyar kombájnnal 110 hold a legmagasabb teljesítmény eddig. Tóth Jenő dolgozik ezzel a géppel a fo- nyódi járásba tartozó Balaton- keresztúron. A leggyengébb: 14 hold. Igen, Peszmeg. József Szegerdőn két dekádban csak 14 hold gabonát tudott betakarítani EMAG-kombájnnal. Kevés ez, nagyon kevés. A sámsoni határban sem megy sokkal jobban a régi arató-cséplő. Milyen következtetést vonnak le ezekből a tényekből a járás vezetői? Szigeti elvtárs így nyilatkozik: — El kell dönteni a gépállomásokon, hogy vagy megjavítják rendesen a magyar kombájnokat, vagy megtakarítanak kiseblrna- gyobb összegeket a javításhoz rendelkezésre bocsátott pénzből. A kettő együtt nem megy, tehát választani kell. Mi mindenesetre azon leszünk, hogy az előbbi lehetőségeket válaszszák, Nem engedhető meg, hogy ki nem javított gépet küldjenek a földekre. Ha any- nyira elhasználódtak a magyar kombájnok, hogy képtelenség velük dolgozni, akkor hagyjuk ki őket a. számításainkból. Tarthatatlan az az állapot, hogy emberek kínlódnak egész aratásban a rossz géppel, és nem keresnek jóformán semmit sem. Végezetül még egy tanulság; Ugyancsak a Marcali Gépállomás körzetében először So- mogyzsitfán az aratógépes Ze- tort, hétfőn pedig Szegerdőn a kombájnt állították meg a tűzoltók. A Zetormak nem volt rendben a szikrafogója, a kombájnnál nem találtak ugyan tűzveszélyt, de hiányzott a tűzvédelmi tudnivalókat tartalmazó írásos jegyzék. Álljon félnapokat a gép ilyen bosszantó mulasztások miatt, amikor mennie kellene éjjel-nappal? Ezt nem lehet csak annyiban hagyni. A tűzoltók helyesen cselekedtek — kötelességüket teljesítették. Miért nem teljesítették kötelességüket azok a gépállomási emberek is, akiknek feladatuk a tűzvédelemről gondoskodni? Az aratás a befejezéshez közeledik a marcali járásban. A 4 ezer holdnyi árpából 3 ezer holdnak a. termését már a magtárba juttatták a kombájnok. A kenyérgabona betakarítása is jó ütemben halad. Minden lehetőség megvan arra, hogy aug. 20-ig végezzenek a csépléssel. Az idei aratás tanulságait hasznosítják majd jövőre, de van, amit már ezekben a napokban is gyümölcsöz- tethetnek. Kutas József FOKOZOTTABB ELLENŐBZÉST! A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a közeli« Földes Mihály: (46) — A valóság telve van érdekes dolgokkal, csak nem mindig figyelünk fel rá. Nos, ebben a pillanatban, az idegen megérkezése után öt órával, a helyzet a következő: Argai vidéken van, a lánya a pályaudvaron bazárárut és dohányt árusít, Argainé pedig bezárkózott a látogatójával. — Nyilván Argait várják. — Mi történt ezzel az Argai- val azelőtt? A mostani lakásába 1956 decemberében költözött be, miután az előbbi lakója, egy Singhoffer nevű volt nagykereskedő a családjával együtt átlépett a határon Ausztriába. Argai ezt megelőzően az Alföldön tevékenykedett, mégelőbb a fővárosban. Jó szakembernek ismerik, aki azonban nem politizál. Templomba se jár. A családjával együtt visszavonult életet él. Nem szeretik a nyilvánosságot. Talán még mindig a gőzmalmukra gondolnak — mosolygott irónikusan —, amelyet az államosítások idején veszítettek el. — Jó lenne tudni — gondolkodott a főhadnagy hangosan —, volt-e valami kapcsolat az Ausztriába szökött Singhof- ier és Argai között? — Lehet, hogy volt, sőt bizonyos. Az a mód, ahogyan Singhoffer Argai kezére játszotta a lakását, erre vall. Levelezni azonban nem leveleznek. — Bizonyos? — Posta útján nem. . — Tehát? — Türelem játékot kell folytatnunk. Semmit nem tehetünk addig, amíg a titokzatos ember elő nem búvik Argaiéktól. Minden egyéb azon múlik, hová megy, kikkel lesz dolga és mit művel. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon: — Argai hazaérkezett — jelentette valaki ceremónia nélkül. — Egyedül? — A lányával. — Jó. Vincze százados gondolkodott. — Ezóta — összegezte következtetéseit — javában tárgyalnak már Argaiéljuiál. — Kíváncsi vagyok, bejelentik-e az idegent? — Nem fogják bejelenteni. — Miért nem? — Mert sürgősen tovább fog utazni. — Hová? — Ez az, amiről Argaiéknál éppen most tárgyalnak. Vincze százados tökéletesen a fején találta a szeget, amidőn arra számított, hogy Ar- gaiék türelemjátékra kényszerítik. A Rákóczi tér 21. számú ház igen szoros és igen diszkrét megfigyelés alatt állott. Vincze és Kocsis Péter mindent tudtak a ház lakóiról. Argai, az idegen megérkezését követő napon odahaza maradt. Kocsis megtudta, hogy a munkahelyén beteget jelentett. Argainé ugyanekkor dupla meny- nyiségeket vásárolt a csemegeboltban italból és feketekávéból. Argai Matild, a pályaudvari traflkos ugyanúgy folytatta munkáját, mint eddig. Naponta háromszor nyitotta ki a pavilonját a peronon, mindig a legforgalmasabb időben: reggel, a déli órákban és este. Az idegent Argaiék valóban nem jelentették be. Vincze azt mondta Kocsis Péternek: — Argaiék lakásán nincs telefon. Miként érintkezhetnek tehát azokkal, akikkel feltété-/ lezhetően mégis érintkeznek? « — Nos? — Mit gondol? — Nem tudom. — Próbálja kitalálni? — Valami trükkjük van, azjj bizonyos. — Mégpedig igen egyszerű. / — Miképpen lehetne erről £ megbizonyosodni? — Ügy, hogy ezentúl igen* alaposan megfigyeljük Argai J Matild üzleti tevékenységét. Csend támadt. — Argai Matild, ott, a pavilonjában, a legteljesebb biz-J tonságban találkozhat olyant emberekkel, akiknek éppen azs összeköttetés biztosítása a fel-5 adatuk. Mondjuk: megérkezik/ a vonat Pestről. Egy szimpla S utas odamegy a pavilonhoz és 5» kér egy csomag Kossuth ciga-/ rettát. Megkapja. Kettőbehaj-S tott százassal fizet. Argai Ma-íj tild siet, nem teregeti ki ay pénzt, hanem bedobja a fiók-/ ba. Eközben az összekötő meg-/ kapta a cigarettás csomagban,/ amit továbbítani kell, Argai ^ Matild pedig a százasban, ami; az apjának szól. — Kocsis Péter felvillanyo-J zódott. — Aha. — Persze a trükköt sokféle-5 képpen variálhatják. Könyvet/ is árusít ez a derék kis Argai? Matild. Játékokat. Különféle* nagyságú és rendeltetésű tárgyakat. (Folytatjuk.) múltban megvizsgálta a járás termelőszövetkezeteiben a feldolgozó, mellék- és segédüzemágak működését A vizsgálat sok olyan hiányosságot tapasztalt, ami azt bizonyítja, hogy nem végzik megfelelő gonddal munkájukat a szövetkezetek ellenőrző bizottságai. Az ötvöskónyi Aranykalász Tsz savanyító és feldolgozó üzemágának vezetője, Matán István például a lakásán maga is savanyított cseresznyepaprikát, uborkát és káposztát. A szállításoknál a szövetkezet főkönyvelőjének, Lőczi Józsefnek közreműködésével saját áruját értékesítette elsősorban. így csaknem 40 ezer forint jövedelemire tett szert, ugyanakkor a tsz-ben savanyított káposzta egy része megromlott, másik részét pedig csak későn — májusban — tudták értékesíteni. Az ügy bíróságra kerül. Ugyancsak itt történt meg az is* hogy a fűrészgattert hajtó motor a hanyag kezelés következtében használhatatlanná vált. Ez 120 ezer forintos kárt okozott a tsz-nek. A nagykorpádi Petőfi Tsz vezetősége elvtelen bérezési formát vezetett be a gatternál dolgozók részére. A gatter kezelőjének — aki tsz-tag — naponta egy munkaegységet írnak jóvá. Meütette dolgozó veje — nem tsz-tag, mint kisegítő munkaerő dolgozik — a netto bevétel 15 százalékát Kapja. Amikor a vezető más munkát végez, akkor is megkapja a teljesítménye után járó munkaegységet, a gatternál pedig a veje javára írják az egy munkaegységet és a 15 százalékot is. Méltán jogos a tsz-tagság panasza és felháborodása. A csökölyi Hetedik Pártkongresszus Tsz-ben a gépműhelynél dolgozók elhanyagolják a bevételezés, felhasználás nyilvántartását, de a vezetőség nem vonja felelősségre őkéit. Kutason a Második ötéves Terv Tsz fűrészüzeménél sem vezetnek nyilvántartást a feldolgozásra kerülő fa mennyiségéről. Emiatt a teljesítés nem ellenőrizhető, és nem tudják reálisan a munkabért sem megállapítani. Mindezeket a visszaéléseket, hibákat elkerülhették volna, ha a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságai nagyobb körültekintéssel látják el feladatukat. Ehhez azonban az szükséges, hogy rendszeresen és alaposan ellenőrizzenek; Csak így tudják megvédeni a szövetkezet vagyonát, így előzhetik meg a hasonló eseteket. d. a.
