Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
Vasárnap, 1961. július 9. 7 SOMOGYI NÉPLAP Kép szöveg nélkül. Tabi László; Heilen beszélnek 4— Ha azt kérdeni uraságodtól, hogy kétszer kettő mennyi, mit felel? — Azt felelem, hogy négy. Kétszer kettő az négy. — Ebben bizonyos ön, ugyebár? — Mérget mernék rá venni. — Nagyszerű. Akkor arra kérem, adja ezt írásban nekem. — Mit adjak írásban? — Hogy kétszer kettő négy. Leírja egy darab papírra, hogy »»kétszer kettőt négynek tartom-«, aláírja a nevét és a mai dátumot. Tessék egy noteszlap ... — Minek ez magának? — Gyűjtöm az ilyen bohóságokat. — Hát ne gyűjtse. — Miért ne? Csak nem tagadja meg a kérésemet? — A kérése — bocsánat — szamárság. Az ember nem gyűjt ilyesmit. És különben sincs nálam írószerszám. — Tessék egy töltő- toil. — Más tollát nem veszem a kezembe, mert bőrkiütést kaphatok tőle. — Akkor este felmegyek a lakására ezért a kis írásért. — Este színházba megyek. — Altkor reggel. — Reggel kidobom, ha feljön. — De hát miért húzódozik? Hiszen mérget mer venni rá, hogy négy. Nem ezt mondta? — Érje be ennyivel, írásban nem adom. Hogyne! Hogy egyszer valahol bemutassa azt az írást. — És ha bemutatnám? Nem gondolja, hogy kétszer kettő mindig négy lesz? —- Efelől semmi kétségem. — Hát akkor? Mégse. Nézze, én családos ember vagyok, sohase politizáltam. — Hol itt a politika? — Azt nem tudom. De biztos, ami biztos. Nekem senki se tegyen szemrehányást, amiért írásban adtam magának ezt a dolgot. — Nem fogja tudni senki. Még ma este elzárom a papirost. — És ha betörnek magához? Akkor aztán jól nézek ki. — Ha betörnek hozzám, altkor nem négj a kétszer kettő? — Hagyjon már! Nem adom írásban és kész. — Van egy ötletem. Én is adok magának egy írást, hogy kétszer kettő négy. így aztán csakugyan nem kockáztat semmit. — Felesleges. Ha akarja, annyit írásban adok, hogy kétszer kettőt mostanában, általában, a közhit, többnyire, hozzávető legesen négynek ta • ja. Rendben van? — Nincs. Nekem a maga személyes véleménye kellene, mert én az egyéni, bátor véleményeket gyűjtöm. — Na, most már menjen a fenébe. — Hát jó. De vegye tudomásul: mindenütt hiresztelni fogom, hogy maga szerint kétszer kettő négy. — Bánom is én. Ügyis letagadom. Bárdi Ödön: THALIA MOSOLYA Újházi álmodik — Álmomban meghaltam — kezdte a Mester —, és képzeljétek, amikor a mennyország kapuján becsöngetek, Szent Péter rám kiabál: »Mars innen, színésznek a pokolban a helye!« Szomorúan mentem el a kaputól, de egy résen bekukucskáltam, és látlak ám benneteket, téged, Vízvári, meg Gyenest, meg téged, Szacsvay, amint egy rózsalugasban kártyáztok. Erre újra becsöngetek, és kérdőre vonom Szent Pétert, miért mondta, hogy színésznek nincs helye a mennyországban, mikor ott ülnek a kollégáim? — Csak menj nyugodtan a pokolba, fiam — szólt Szent Péter —, ezek nem színészek... A győztes rák Csortos a vendéglőben rákot rendelt. Amikor a pincér megjelent a kért étellel, Csortos észreveszi, hogy az egyiknek hiányzik az ollója. A pincért visszainti, és megmutatja neki a rokkant rákot. — Tetszik tudni, művész úr, az úgy van, hogy ezek a rákok verekedni szoktak. És hát valamelyik társa ellátta a baját ennek a szegénynek. — Hát, akkor — mondja Csortos rendíthetetlen nyugalommal —, hozza ki nekem a győztes rákot. Somlay^ és a szociológia Somlay Artúr már egészen la tál korában szívesen foglalkozott szociológiai tanulmányokkal. Egy ízben szakszerű előadást tartott Mály Gerőnek a tóke és a munka egymáshoz való viszonyáról. — Ezt magyarázd meg nekem bővebben — mondja Mály. — Nem tudod, mi a tőke és a munka? Hát mondjuk, te kölcsönadsz nekem húsz pengőt. Ez a tőke. No már most, vissza akarod tőlem szerezni. Ez a munka. .............. . A kapospulai állomáson alig időzött néhány másodpercet a vonat, éppen csak annyit, hogy Mihály bácsi és Kálmán, a sógora nagy hir- telenébcn felkászálódhatott rá. Nem kísérte ki őket senki, de azért illendőségből búcsút intettek a falunak, mert ők bizony most két álló napig Pest városában lesznek, elengedte őket az elnök a vásárra. Sebesen pörögtek már a kerekek, mire elhelyezkedtek, és nyomban megjelent a kalauz. Nyurga legény volt, úgy negyven körüli, hajlott hátú. Nagyon udvariasan mondta: — Bácsikám, szabad a jegyeket? Elővették, Mihály bácsi a mellényzsebböl, Kálmán sógor meg a bukszájából. — Pestre? — Pestre. Nézte a kalauz, vizsgályat- ta, lyukasztott egyet rajta, aztán elégedetten visszaadta. Alighogy elfordult, Mihály bácsi szájához illesztette tenyerét, s úgy félhangosan, ahogy az ötven éven felüliek szokták, odasúgta a sógornak: — Nem vette észre ... A kalauz erre visszafordult: — Mutassák csak még agyszer azokat a jegyeket. Megmutatták. A kalauz csak nézte, forgatta kezében, aztán visszaadta. Ment volna már, de megtorpant, mert megint csak fülébe jutottak Mihály bácsi suttogó szavai: — Most se vette észre ... A kalauz nem jött vissza, de igen furdalta a kíváncsiság. El is határozta, hogy a következő állomáson segítséget hív, hátha romlik már a szeme, vagy kifelejtett valamit a szabályzatból, amikor tanulták. És csakugyan, Dombóváron az állomásf önökkel jelent meg a fülkében. — Hová utaznak, bátyám? — faggatta Mihályt a főnök. E heti rejtvényünkben egy négysoros versikét rejtettünk el, melynek szerzőjét nem ismerjük. Az elrejtett vers megtalálható a vízszintes Ha, 123. és a függőleges 1. és 16. alatt. Vízszintes: 17. Párja van. 18. Erős írásbeli figyelmeztetés. 19. Az egyik évszakban. 20. Mutatószó. ?2. Bútordarab az iskolában. 23. Világhírű ez a bor. 25. Ütlegel. 26. Kardos Zoltán. 27. Sűrű. Z9. Száraz csőtészta. 31. Lekvár. 32. Legyőz. 33. Perzsa tündér. 31. Idealista indiai filozófiai Iskola. 36. Ruhadarab. 37. Erődítmény. 38. Kirándulás. 39. Kicsinyítő képző. 41. Nagyközség Bács-Klskun megyében. 43. Könyvrész. 44. Kötőszó. 45. Puszta a Sajó mellett. Itt 1241-ben sorsdöntő csatát vesztettünk a tatárokkal szemben. 46. Színésznő a XX. sz. elején, mint gyermekszínész tűnt fel. 48. Kiskabát. 50. Téli sport. 51. Köd. 52. Kel a nap. 54. Eger vár kapitánya 1552-ben. 56. Szétfutó. 58. Az egyik napon. 60. Had. 62. Rendben van. 63. __kór, a juhok agyvelőbetegsége. 64. Arab hadvezér 711-ben, átkelt Afrikából Hispániába, és legyőzve a gőtokat arab birodalmat alapított. 66. Nyugat-európai katonai szövetség. 67. Igekötő. 68. Húzta. 69. Jugoszláv pénzegység. 71. S. N. M. 72. Ezen a napon. 73. Fújdogálja. 74. Utazás vonala. 76. Fél Anna. 77. Takargat. 78. Helyrag. 80. Harmadik személy ruhát simít. 82. Meglepetés. 84. Két- vagy többszólamú zenei forma, amelyben a téma az egyik szólamban fellépvén, valamennyi többi szólamon keresztülmegy. 86. Éppen ilyen nagyok. 88. Kemény anyag. 89. Kiszélesedő utcarész. 90. Kiránduló. 92. Ö. A. M. 93. Igekötő. 95. Házat, épületet javító. 98. Írország lakói. 101. Fordított alvás alatti látomás. 102. Kövér álL 103. Kicsi toll. 105. Népfaj. 106. Veszteség. 107. Menyasszony. 108. Kakasdísz. 109. Létezik. 110. Vallásrövl- dítés. 111. Magas növény. 113. V. N. R. 114. Folyadék. 115. Házhely. 118. Nagyszülő. 1ZL Innivalót. Függőleges: 2. A. P. 3. Ingoványos terület. 4. Nyári mezőgazdasági munkát végez. 5. Igeképző. 6. Gyakori kötőszó. 7. Hosszú mélyedésből való. 8. Ravasz állat. 9. Állattenyésztő-földművelő nép a dagasztani hegyvidéken. 10. Vissza: régi játékok. 11. Részvénytársaság. 12. Vissza: hibáz. 13. Férfinév. 14. Merít. 15. B. N. 21. Zajongás. 23. Burkolatsúly. 24. Mozog. 26; Komikus színész. 28. Vizes agyag. 29. Megállapítja a súlyát. 30. Való. 31. Latin jog. 33. Lágy. 35. Erdélyi gyászváros. 38. Tejtermék. 39. Gyümölcs. 40. Vissza: becézett Terézia. 42. 56 literes hordó. 45. Zománcot. 46. Lóbál. 47. Ausztráliában élő papagáj. 49. Fenn németül. 51. Tetőfedő anyag. 52. Védőréteggel lát el. 53. Ülepítő, tisztító. 55. Finom műszereket javító iparos. 57. Kee'ke- kölyök, 68. Több régi pénz! 59. A rési A-^zíria fővárosa volt. 61 Működő vulkán Szicíliában. 63. Nagy vasfazék. 65. Két szó: kánya- Aang és régi űrmérték. 63. TávoNépköltészet labbról jött rokonlátogató. 70. A XVI. század elején élő kódexmásoló apáca a margitszigeti kolostorban. 73. Alul. 75. Kevert nyoma! 77. Kimondott mássalhangzó. 78. Félgömb alakú fedő. 79. Kutyafajta. 81. L. R. 83. Közelit. 84. Gyorsküldönc. 85. Időhatározóra mutató szó. 87. Egymás után következő betűk az ábécében! 90. Határozatlanságot kifejező szó. 91. Az 1848-as szabadságharc csatájáról neves dunántúli község. 94. Tagadószó. 95. Belül üres tartóeszköz. 96. A Volga jobb oldali mellékfolyója. 97. Ojság. 99. Elég magas hozzá. 100. A gömbölyű rajza. 103. Olimpiai kenubajnokunk. 104. Terem németül. 105/a. Kugli. 108. Vissza: másfél liter. 111. Mohón eszik. 112. Régies mutatószó. 116. Igekötő, a fel ellentéte. 117. Személyes névmás. 118. Időhatározó szó, ez a nap. 119. Az előző fordítottja. 120. Egyszerű gép. Német: le, el. 122.T Várkonyi Imréné--------- t J A műit heti keresztrejtvény meg fejtése: Vízszintes: 1. Tolsztoj. 8. Piszarev. 22. Levelek. 54. Démon. 102. Anyegin. 111. Makari.i. 112. Csehov. Függőleges: 15. Puskin. 19. Krylov. 48. Revizor. 75. Gogolj. 80. V Kuprln. l s l/e V 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ,1 16 R z !:£::! 17 iiüii 18 :::::: iiiiii 19 BB O 20 21 :::::: 22 ÜÜÜ :::::: 23 24 iiiiii 25 iiiiii :::::: 26 27 28 :::::: iiüii 29 30 üiii! iiüii 31 32 bÜb 33 :::::: iüii! 34 35 :::::: 36 37 :::::: 38 ;:»a iÜlli 39 40 5555 41 42 :::::: 43 44 45 :::ü: 46 47 :::::: 48 49 555 50 se:::: ill 51 Üiii 52 S3 :::::: iiiiii 54 55 nsjjj 56 57 iü 58 59 iiiiii iiiiii 60 61 62 5515 63 64 65 «55 iiiiii 66 67 llilü 68 Ili iiüii 69 70 :::::: iiüii 71 72 :::::: fisul 73 iiiiii iiüii 74 75 NY iÜiii 76 £!::!! üiii: 77 ü 78 79 11 80 81 ::::n :::::: 82 83 iiüii 84 85 :::::: iE! 86 87 88 :::::: :::::: :::::: 89 IIÜII 90 91 Iiiiii 92 :::::: :::::: :::::: 93-SZ ijiiji 94 :::::: :::::: 95 96 Ijj 97 Iiüii 98 99 100 i:ÍÍÍ: 101 iiiiii 102 iiiiii 103 104 105 105/ a ilül! 106 iiiiii 107 :::::: 108 109 Üllll |110 Hűli |Í| 111 112 :::::: iiiiii :::::: :::::: 113 Ili 114 115 116 üjijj 117 :::::: |118 :::5: | 119 iiiiii '20 iiiiii 121 122 :::::: 123 Iiiiii MÉREG — Pestre. :— Aztán honnan? — Palából. — Jegyük van? — Van hát! Itt ni! — és már húzták is elő. A főnök megnézte, csóválta a fej t, kérdően nézett a kalauzra, aztán csak úgy foghegyröl elbúcsúzott. — Na, Isten áldja magukat. Megszólalt ám magabiztosan Mihály bácsi: — Ez se vette észre ... A kalauz dühösen hátranézett, aztán becsapta az ajtót. Még sokáig lehetett hallani, amint tanakodtak odakint a folyosón. Végre elindult a személy Budapest felé. Kálmán sógor kiment valahová, s ezzel jött vissza: — Hallod-e, Mihály, nem bír ám magával a kalauz úr! Ott járkál le-föl azon a kis peronon. Olyan gondterhelt az arca, mintha meghalt volna valaki a családból... És csakugyan, a kalauzt nem hagyta békén a gondolat, sehogy se tudta volna elviselni, hogy falhoz állítsa ez a két öregember. Valahányszor elment a fülke előtt, úgy lesett be azzal az apró, fekete szemével, mintha gyilkosokra nézne. Hát nem kapóra jött nelci az a széles vállú, kövér ellenőr, aki Sárbogárdon szállt föl a vonatra? Alighanem mindent elmondott neki, mert igen tájékozotton állított be a pocakos, és magabiztosan szólt: — A jegyeket ellenőrzésre! — Már megint? — kérdezte Mihály, aztán előkotorászta valahonnan. — Mert ugyebár, Pestre utaznak? — Oda ám, a vásárba ... — És Kapospulán szálltak fel — Ott, mert hogy ott vagyunk mi tsz-tagok. — Oíf vették a jegyeket is, ugyebár? — Hol vettük volna máshol? — És mennyiért? — (oífa fel szemüvegét az ellenőr an'e biztos tudatában, hogy most aztán kiderül a turpisság. — ötvenkét forint volt darabja, oda-vissza, kedvezményesen. Nézte a könyvet, stimmelt. A kalauz meg elszólta magát: — Ez a méreg, nem ám a ciánkáli! Elviharzottak, de előtte,még hallották Mihály bácsi hangját, amint félhangosan odasúgta sógorának: — Még ez sem vette észtet pedig nagy kutya ... Alighogy kipakolták a szalonnát meg a kolbászt, hogy harapjanak egyet, mert a vonaton úgy szokás, jött a kalauz tűzpiros arccal, s erélyesen azt mondta: — Jöjjenek ki velem a folyosóra, de azonnal! Kimentek, ott meg az ellenőr ripákodott rájuk: — Na, most aztán mondják meg végre, hogy mit nem veszünk mi észre, mert ha nemt hát baj lesz, bizisten! — Mondják, a szákramentu- mát, mert én kiugrók mérgemben az ablakon. — Csak azt ne tegye, kalauz úr — enyhült meg Mihály bácsi arcvonása. — Hogy mit nem vettek észre ? Hát ha, már így állunk, elárulom. Nézzék csak ezt a bilétát. Erre az van rányomva, hogy MÁSRA AT NEM RUHÁZHATÓ. Igaz? Mi meg a sógorral, mikor eljöttünk a pénztártól, elcseréltük. Na* most megmondtam ... Jávori Béla Július 1-én vált esedékessé a személygépkocsik második félévi biztosítási díja! A 40/1960. Korm. számú rendelet alapján a magántulajdonban levő személygépkocsik kötelező gépjármű-szavatossági biztosítási díja két egyenlő részletben is fizethető. A második félévi díj 1961. július 1-én vált esedékessé, és 30 napon belül lehet kamatmentesen megfizetni. A biztosítási igazolás átvételekor a gépjármű-tulajdonosok megkapták a díj átutalásához szükséges csekkbefizetési lapot, amelynek felhasználásával a díj befizethető. Minden személygépkocsi-tulajdonosnak saját érdeke, hogy befizetési kötelezettségének mielőbb eleget tegyen. 3754 ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ
