Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. július 8. kívülről sem valami BIZTATÓ a Petőfi téri Rende­lőintézet épülete. Szakadt, ron­gyos napvédő vásznak éktelen­kednek majd minden ablak­ban. S amikor dr. Berend Er­nőnél, a Somogy megyei Ta­nács Egészségügyi Osztályának vezetőjével és dr. Arató Lász­lóval, a Rendelőintézet vezető főorvosával végigjárjuk az épületet, aggasztóan szomorú állapotokat találunk. Nincs még nyolc óra, de a szűk, fül­ledt levegőjű folyosókon már három-négyszáz ember várako­zik. A zsúfolt helyiségekben szin­te emberfölötti munkát végez­nek az orvosok és az intézet más dolgozói. A nyári hóna­pokban kora délelőttől késő- délutánig tűrhetetlen a meleg, de még egy tusoló sincs az épületben, ami legalább né­hány perces felüdülést nyújt­hatna. No és ha volna? Nem érnének rá használni. A sok beteg az orvosok minden per­cét, pillanatát igénybe veszi. Nincs az épületben se öltöző, ee ebédlő, se továbbképzésre alkalmas hely. * * * ÁLLANDÓAN EMELKEDIK a szakrendelésre járó betegek száma. Ez egyrészt megnyug­tató, hiszen az emberek több­sége hamarabb megkapja a gyógyulásához vagy a betegség megelőzéséhez szükséges segít­séget, másrészt azonban ag­gasztó. Mert vajon orvosaink, egészségügyi dolgozóink meg tudják-e adni ilyen körülmé­nyek között azt a segítséget, amire a betegeknek szükségük van? Nem az intézet orvosainak nem akarásáról van szó! Vala­mennyien tudásuk legjavát ad­ják, igyekeznek feladatukat a legjobban elvégezni. De oly kevés a rendelkezésükre álló idő, hogy az már akadályozza munkájukat. • » • NÉHÁNY SZÁMADAT: 1954-ben az intézet szakorvosi vizsgálatain 210 ezer ember je­lent meg. Ez a szám 1958-ban 337 ezerre, 1959-ben 420 ezerre emelkedett, tavaly pedig már 671 ezer ember vett részt szak­orvosi vizsgálaton megyénk­ben. Ez azt jelenti, hogy So­mogy majd minden lakója két­szer vette igénybe a szakorvo­si segítséget. A belgyógyászaton 1958 első negyedében 9 ezer, 1961 első negyedében 10 500 beteget ke­zeltek, naponta hússzal töb­bet. Ezek ellátásához egy or­vos teljes napi munkájára vol­na szükség. Az orr-, fül-, gé­geosztály betegeinek száma 1958 első negyedében 10 ezer volt, az idén ez a szám 13 500- ra emelkedett, tehát naponta 45—50 beteggel van több. A sebészeten 6 ezerrel többen je­lentkeztek negyedévenként; a napi nyolcvannal több beteg­hez két orvos kellene. A sze­mészeten 4 ezerrel, a röntgen- osztályon 3 ezerrel több beteg jelentkezik negyedévenként,, mint az előző esztendőkben. * * * TÜLEKEDÉS, HANGOSKO­DÁS a sebészet és az orr-, fül-, gégeosztály ajtaja előtt. — Én előbb jöttem! Ne tolakodjon! —7 hallani a felkiáltásokat. Ne­heztelnek arra, aki előbb be­jut; zavarják az orvosok mun­káját, akik mindent elkövet­nek, hogy valamennyi beteg mielőbb sorra kerüljön, s le­hetőleg mindegyiket alaposan megvizsgálják. De csodára nem képesek! Dr. Baudis Kázmér sebész 1958 márciusában 1924 beteget vizsgált meg, illetve kezelt, ez év márciusában pedig 2967-et. Dr. Szeberényi Györgynél, az orr-, fül-, gégeosztályon 1958 márciusában 3430, az idén ugyanebben a hónapban 4708 beteg jelent meg kezelésen. Ezekhez a számokhoz nem kell kommentár. * * * VAJON MENNYI IDŐ JUT egy-egy beteg megvizsgálására? 4—9 perc. Ez elég az olyan be­tegnek, aki kötözésre, felül­vizsgálatra jelenik meg. De igen kevés annak, akinek vizs­gálata, kezelése nagyobb mun­kát igényel. A felsorolt adatok is bizonyítják: kevés a szakor vasok száma. A szakorvosi órák száma alig emelkedett. 1953 első negyedében napi 228,5 1961 első negyedében napi 236 szakorvosi óra volt biztosítva a Rendelőintézetnek. »Klinikai színvonalra kell emelni a kórházi gyógyító munkát« — mondja ki egy párthatározat. Hasonló színvo­nalú rendelőintézeti munkára van szükség áhhoz, hogy kivá­laszthassák a kórházi ápolásra szoruló betegeket. Legalább 10 —15 perc kell az orvosnak ar­ra, hogy egy-egy betegét ala­posan megvizsgálhassa, első negyedében napi 228,5, — Miképpen lehetne ezen változtatni? — kérdeztük dr. Berend Ernőtől és dr. Arató Lászlótól. A válasz: — Elsősorban növelni, kelle­ne szakorvosaink számát. Ezt eddig helyhiány miatt nem tud­tuk megvalósítani. Az intézet új szárnyának felépítésével — 3 millió 200 ezer forintot kap­tunk rá — és az SZTK elköl­tözésével erre nagyobb lehető­ség nyílik majd. Ide hozzuk a kórházból az ideg- és az uro­lógiai szakrendelést, itt végez­zük a jövőben az EKG-vizsgá- latokat is. Lesz laboratórium, öltöző, tusoló, ebédlő, tovább­képzésre alkalmas hely is. Egy ideg-, egy urológus és egy fi- zikotherápiai szakemberrel nö­veljük az orvosok számát. Égetően szükség lenne tehát az új épületrészre s az SZTK által használt helyiségek át­alakítására. Az építkezés azon­ban két hónapja szünetel. Va­jon ha ilyen »ütemben« foly­tatódik, mikorra készül el? * » * A KÓRHÁZBÓL IDE HE­LYEZETT szakrendelések azonban nem csökkentik, ha­nem növelik a Rendelőintézet­iben ellátott betegek számát. A megye vezetői úgy kívánnak ezen segíteni, hogy emelik a vidéki rendelők szakorvosi óra­számát. Siófokon például 1958- ban 34 volt, most 55 órás szak­orvosi rendelés van. Fonyódon június 1-től belgyógyász, se­bész, röntgen, fizdkotherápiai szakrendelést végeznek, az ősz­től gyermekgyógyász szakren­delés is lesz. Van szakrendelő Marcaliban, s jövőre talán már Csurgón is lesz Ez a há­rom rendelő mintegy 100 ezer­rel csökkenti a kaposvári ren­delő betegeinek számát. Nagy szükség lenne Nagy­atádon is egy korszerű rende­lőintézetre, mert a meglevő vi­déki rendelőkhöz nagyobb te­rületet már nem tudnak csa­tolni. Nagyatád viszont ellát­hatná a barcsi járás betegeit is. * * * A RENDELŐINTÉZETBEN délelőttönként, főleg piaci na­pokon legnagyobb a zsúfoltság. Sok vidéki beteg jön ilyenkor. Ügy lehetne a zsúfoltságon enyhíteni, ha a kaposvári be­tegek inkább délután vennék igénybe a szakorvosi rendelé­seket, s ha még jobban irá­nyítanák a betegek behívását. A fogászaton, a gyermekgyó­gyászaton, a fizikotherápián már így történik. Ezt a mód­szert azonban a vidékieknél nem, csak a kaposvári betegek­nél lehet alkalmazni. Ott is azoknál, akik körzeti orvostól kérnek beutalást. A zsúfoltság megszüntetése végett dr. Ara­tó László főorvos Budapesten tanulmányozza majd a beteg­irányítás jól bevált módszereit, s tapasztalatait hasznosítani fogja az intézet munkájának megjavítása céljából. S zalai László Ez is fontos! Januárban nyílt meg a Damjanich utcai óvoda. Az épít­kezések befejezésekor — hogyan, hogyan nem — megfeled­keztek a kerítésről. Az illetékesek között megindult a vita, hogy kinek a feladata kerítésről gondoskodni. Véríil is — több hónapja már ennek — eldöntötték, hogy ez a városi ta­nács dolga. Amikor a múlt hAn»»> elején érdeklődtünk, Szekér Lász­ló mérnöktől, azt a választ kaptuk, hogy a kerítés anyagát már biztosították, de a töméntelen építkezés miatt elhelyezé­sére még nem tudtak sort keríteni. De június 30-ig feltétle­nül elkészítik — ígérte. Az említett időpont már régen el­múlt, azonban semmi jel sem biztat azzal, hogy a kerítés rö­videsen elkészül. _ Ezalatt jó néhány szülő hiába dolgozott társadalmi mun­kában az óvoda parkosításán. Kerítés hiányában az elültetett facsemetéknek lába kelt... S ami a legdöntőbb: add: - amíg az óvodának nincs kerítése, a gyerekek kiszaladhatnak az utcára, elütheti őket valami jármű: egyszóval nincsenek tel­jes biztonságban. Ha ne adj isten, történne egy ilyen eset, másnap biztosan elkészülne a kerítés. De miért kell ezt megvárni? Nem akarunk beleszólni a felújítási munkálatok sor­rendjébe, de talán a gyerekek egészségének, életéinek védel­me is van olyan fontos, mint más városfejlesztési feladat. Ezt is érdemes lenne méltányolniuk a városi tanács illetéke­seinek. W. E. Felújítják a Taranyi Általános Iskolát. Egyelőre a tetőszerkezetet építik át 200 ezer fo­rintos költséggel Nagyon szedetem a szövést... Tótújfalu határain kívül is sokan ismerik özvegy Récsán Vendelnét, az ügyes kezű szö­vőasszonyt. Délszláv minták­kal dúsan díszített térítői, biklái, ruklávéi nem egy kiál­lítást megjártak már. Ilyenkor nyáron azonban a padláson pihen a szövőgép, csak ősszel — ha hűvösebbre fordul az idő, hamarabb sötétedik — kerül megint vissza a szobába. Ak­kor aztán Mari néni újra elé­je ül, szeretettel végigsimítja a masinát, s megindítja a ve- télőt. Hosszas keresgélés után kint a földön találtunk rá Mari né­nire. Káposztát kapált Viro- vácz Jánosnéval. Keresve se választhatott volna jobb tár­sat: Kati néni szintén mestere a szövésnek. Ha munka köz­ben előjön a szó a szövésről, mindkettőjüknek bőven van mondanivalója. A két asszony először meg­rendelőknek gondolt bennün­ket. — Azt hittem, hogy munkát hoztak t— mondja Mari néni sajnálkozva. — Tudja, dehogy foglalkoznánk mással, ha ál­landóan volna szövés... Azt mégiscsak jobban tudjuk. — Azért mindig munkálko­dunk. .. hol kötünk, hol horgo­lunk, hol meg varrunk. Az al­vásra nem adunk sokat. Majd alszunk eleget, ha meghalunk — egészíti ki Kati néni szövő­társa szavait — Hatvan éves vagyok, s úgy látok, mint a fiatalok.. nem kell üveg, ha dolgozom — büszkélkedik Mari néni. Egy darabig csendesen dol­gozgat a két asszony, szemük a káposztán van. — Tudja, én nagyon szere­tem a szövést, csinálnám is, de nincs megrendelés... — Az kellene — tódítja Ka­ti néni. — A mai fiatalok nemigen ülnek a szövőgép mellé... A két asszony gyorsan ha­lad a kapálással, hamarosan kiér a sor végére. mutatja. A szekrény mélyéről tömött mintás térítők, parna- héjak, ruklávék, biklák kerül­nek elő. — Most már öreg vagyok, a pirosat eladtam, csak a feke­tét tartottam meg — int a ruk­lávék felé Mari néni. Egy dobozból fényképeket vesz elő. Legtöbbje a harmin­SzőmiigAs Balatonújhelyre ért a vonat, s a kis szöszt gimnazista úgy A cipő egész úton törte a doni téged, majd otthon rend- Azt mondtam az anyunak: kislány lábát, fájt, saj- be jön... »Miért nézel engem olyan nyá^ goit, de nem merte megnézni. Szöszi könyörögni kezdett. pic lánynak, ha a többiek bír- Amikor barátnői észrevették, — Nem, nem megyek haza, jók, én is. Na., igazán, engedj hogy időnként megrándul az ne küldjenek haza. Én dolgoz- el!« Sokat harcoltam érte, és arca, fölényeskedni próbált: ni akarok, én megcsinálok min- mit mondana most, ha a har­— Semmi az egész, majd el- dent, amit mondanak, csak módik napon hazamennék... múlik, ne aggódjatok... hadd maradjak ittA parancsnok nem tudott z orvosnő — ő is fiatal dönteni. Tetszett neki a lány — megértette a lányt, nagy elhatározása, makacssága sántikált le a lépcsőn. Bőrönd_ Két éjszakán át borogatta a is, ezt most különösen nagyra jét combjához szorította, erői- lábát, kezelte, figyelte, gyó- értékelte. Kifordult a sátorból, ködött, mintha még egyszer gyúl-e a seb. És Szöszi har- indult anélkül, hogy mondott olyan nehéz volna, hátha ezzel madnap reggel tornacipőt erői- volna valamit. Aztán hirtelen sikerül elterelnie a figyelmet tetett a lábára: visszafordult, magáról. Az istenért, észre ne — Már nem fáj, nem is ér- _ jó, nem bánom, itt ma­vegyék hogy sántikálva érke- zem... Kimegyek a lányokkal, radhatsz. Ügyeletes leszel a zett a KISZ építő táborába, mit dolgozni akarok ... táborban, amíg meg nem gyá­szolnának a lányok? Beteg Kivánszorgott valahogy a gyűlsz... munkaerőre nincs szükség, és munkahelyre, de tíz óra körül ' Qzöszihek felcsillant a ő különben sem beteg... hazahozták Mozdulni sem O szeme, Rgy apróka kis Másnap kora hajnalban tál- bírt. Ekkor bement hozzá a könnycseppet törölt le arcáról pon volt a sok lány, indultak táborparancsnok, s szeretettel, $ nagyon boldogan, nagyon a mezőre. Szöszi azonban — de szigorral hangjában azt egyszerűen azt mondta- csak így nevezem — sehogy mondta: _ £ ■ szeretnék sem bírta felhúzni a cipőt. El- — Szöszi, nem kísérletezünk puszitadni keseredésében pityergősre állt tovább, hazaküldünk téged, a szája, kétségbeesetten tapo- — Jaj, csak azt ne, nagyon gáttá a lábát, de titkolni to- kérem, ne tegyék... Én to­vább nem lehetett. A sátor valy is voltam táborban. Meg­élőit meg jelent a tábororvos, betegedtem. És most azt mond­ás megállapította, hogy Szöszi ta az anyukám: »Ne menj el. — És ki akadályoz meg eb­ben? — mondta nevetve a tá­borparancsnok. összeborultak mint két igazi barátnő, s arcán nedves puszik nyoma maradt és lába elgennyesedett. kislányom, semmi értelme, te S2öszi nagy-nagy szeretete — Szó sem lehet arról, hogy úgysem bírod a munkát. Me- öröme bizonyítékaként... dolgozni menj! Haza kell kül- gint meg akarm betegedni?*> í, — Hej, mennyi ruhaanyagot szőttünk régen... négy nyüst- ben. Volt rózsás, madaras. A piros meg a fekete a fő szín; hol a szembenéző madarak voltak feketék s a rózsák piro­sak, hol fordítva. A kék azután jött hozzá. Még 1930-ban is szőttünk biklákat. Abban jár­tak a lányok. Meg ruklávékat is készítettünk. Amolyan hét­köznapra valókat is. Akkori­ban kapálni is ilyenbe jártak az asszonynépek. A szoknya a háború után jött divatba... az­tán lassan elmaradt a népvise­let. Mostanában már csak ak­kor látni a fiatalokon, ha sze­repelni mennek — emlékezik vissza Mari néni. — Amikor gyászoltak vala­hol, tiszta fehér fejkendőt szőttek a faluban — mondja Virováczné. — Az ágyterítő, asztalterítő, ruklávé most is kapós.;. az utóbbit inkább párnahuzatnak használják el — szólal meg Mari néni. Nagyot nyújtózik, leteszi a kapát, összeszedi a holmi ■db* Míg a házáig érünk, elkeser- gi legnagyobb hánatát: — Nem lehet már olyan anvaeot kapni, mint azelőtt Akkor puha, finom, vékony volt a fonal, a mostani túlon­túl vastag, nem lehet összever­ni. — Két szálból pedrik, azért — jegyzi meg Kati néni. — A fonalat felvetőnek haszniiljuk, a színes szövő pa- mukot bevetőnek •— magyaráz­za Mari néni. A tótújfaluj szövőasszony odahaza minden kincsét meg­cas években késsült. Egyiken lakodalmas menet, másikon Mari néni meg a férje látható. A nők mindenütt biklában, ruklávéban, rózsás köténybenj —• Szép viselet volt ám ez —• sóhajt. A madaras, rózsás ágyterítők négy szélben készülnek. A kü­lönálló részeket úgy varrják egymáshoz. Mari néni, Kati néni széket visz az udvarra, a munkához lát. Gyorsan jár ke­zükben a tű, nemsokára egy­ben lesz a terítő. Búcsúzáskor Mari néni me­gint a fiatalokkal hozakodik elő: — Azért mindig megtanulja valaki a szövést... s ha anyag volna, még többen ülnének a gép mellé. Azért csak nem vész ki teljesen ez a szép foglalatos­ság. Lajos Géza Somogy! Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Teie.fon 15-10, 15-II4 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. «. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U iá Látogatás a Rendelőintézetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom