Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. július 5. Egy fáradhatatlan népművelő Péterhidára nem mehet az ember úgy, hogy ne halljon valamit az éppen a napokban rendezett előadásról, a követ­kező hetek terveiről Az öt­százhatvan lakosú kis faluban télen, nyáron egyformán gaz­dag a művelődési élet. A negy­venöt éves, deresedő hajú Márton György igazgató-ta­nító, a művelődési otthon igazgatója nem szeret ölhetett kézzel ülni egy percig sem. Állandóan újabb meg újabb terveket sző. Hat évvel ez­előtt kezdte el a mai művé­szeti csoport »alapozását«. Az akkori nyolcadikosok, hetedi­kesek az ő keze alatt szerették meg a művelődési munkát. A mai színjátszó, tánccsoport és énekkar tagjai az ő tanítvá­nyaiból kerültek ki. Nincs olyan járási szemle, amelyen ott ne lenne a péter- hidai együttes. Márton György hat év alatt tizenkét több fel- vonásos, sok egyfelvonásos színművet és jelenetet rende­zett Még ma is emlékezetes Gárdonyi Fehér Anna, A bor, Móricz Zsigmond Nem élhe­tek muzsikaszó nélkül, Mo- liére A fösvény, Dandin György, Dario Nicodemi Tacs­kó, Barta Lajos Zsuzsi, Sásdi Nyolc hold föld, Fehér Klára Nem vagyunk angyalok, Si­mon Magda Százházas lako­dalom című művének előadá­sa. Most Tabi László Külön­leges világnap című vígjáté­kénak próbáit kezdik el a színjátszók. A bemutatót jú­lius 23-ra tervezik. Majd Mes­terházi Lajos Tizenegyedik parancsolatát szeretnék elő­adni. A színjátszó csoport több tagja hallotta a rádióban ezt a darabot. »Gyuri bácsi, ezt föltétien tanuljuk meg« — álltak másnap a művelődési otthon igazgatója elé. »Lehet róla szó, gyerekek« :— egye­zett bele Márton György. A iszíryj átsző csoportban ddligozó határőrök meg azzal hozakod­tak elő, hogy mutassák be Viktor Rozov Felnőnek a gye­rekek c. vígjátékát. Márton György művelődés iránti szeretete, lelkesedése magával ragadta a fiatalokat. Ha például egy szusszanásnyi szünet van, megállítják az ut­cán Gyuri bácsit, s kérik, csi­náljanak valamit. — Nagyszerű segítőim van­nak — hárítja el a dicséretet az otthon igazgatója —, Rócz György KISZ-titkár, Csizmok Jenő művelődési felelős, Né­meth Jenő, a határőrség KISZ-titkáira örömmel támo­gatja a művelődési munkát. Mi a titka annak, hogy Pé- terhidán ilyen virágzó a mű­velődési élet? Márton György ezt így fo­galmazta meg: Parkosítják a Somogyszobi Általános Iskola udvarát — Megtaláltam a kapcsola tot az ifjúsággal. A legtöbb fiatal itthon maradt, vagy a szomszéd községekben dolgo­zik. Van kire támaszkodni. A fiatalok igen odaadóak. Egy példa: bajban voltunk a té­len, nem találtunk az egyik szerepre megfelelő fiatalt. Már-már le kellett monda­nunk a színdarab bemutatásá­ról, amikor a harminchat éves Igricz János elvállalta a sze­repet. »Nem szeretném, taní­tó bácsi, ha füstbe menne szép tervük« — mondta. Hogy milyen lelkesen próbált ez az ember, sokat lehetne róla be­szélni. Még menyasszonyával is kevesebbszer találkozott, csakhogy minél jobban felké­szülhessen. Két hete új oldaláról mu­tatkozott be Gyuri bácsi. Az ifjúsági találkozón fellépett a nemrég alakult huszonkét ta­gú kórus. Népdalokat, mozgal­mi indulókat adott elő. Az énekkar nyáron se szünetel, folytatja a próbákat. A művelődési otthon igazga­tója soha sincs megelégedve saját munkájával, mindig többre vágyik, mindig szebbet szeretne adni falujának. Ez az elégedetlenség, többre vágyás juttatta el színjátszó csoport­ját a Fehér Annától a mai tárgyú színdarabokig, s ez hajtja a lelkes csoportot még előbbre. Lajos Géza Kap ospulán jó gazdára talált a művelődési otthon Kapospulán január eiseje óta a termelőszövetkezet keze­lésében van a művelődési ott­hon. Az Ezüstkalász törődik azzal, hogy szebb legyen a népművelés háza, jól menjen a munka. Csaknem tízezer fo­rintért tsz-klubot épített az otthonban. Az egyik helyiséget bővítették, a tsz adta hozzá az anyagot, a festéket, és saját építőbrigádja végezte el a munkát. A berendezést a járá­si tanácstól kapták. Falikarok, csillárok, modem asztalok és székek teszik otthonossá a klu­bot. Egy hónapja magnetofo- nos, lemezjátszós rádiót kaptak a járástól. Markovits Géza, az otthon igazgatója elmondotta, hogy tizenöt tagú művelődési tanács alakult a községben. Feladata a rendezvények szervezése, a klub programjának kidolgozá­sa. Az ismeretterjesztő előadá­sok látogatottsága nagyrészt a tanácsnak köszönhető. Nagyon szép, barátságos a klub. Igen sókan megkedvelték, az emberek szívesen járnak ide beszélgetni, olvasni. A fo­lyóirattartón tízféle lap sora­kozik. Mindenki megtalálja az őt leginkább érdeklő olvasni­valót. Még alig mentünk bele a nyárba, a művelődési otthon igazgatója már a télre gondol: cserépkályhát szeretne rakat­ni a klubban. A költségeket a bál bevételéből fedeznék. Füg­gönyök beszerzését is tervezik. Eddig jobbára férfiak jártak ide, most néhány hete azonban megtört a jég: hat asszony is elment a klubba. Kovács Ernő tanácselnök szerint jó jel ez, eddig ugyanis nem érdeklőd­tek az asszonyok. — A kiszeseknek külön he­lyiségük van — mondja a mű­velődési otthon igazgatója. — Mégis a klubban tanyáznak, el se lehetne őket zavarni innen. S hogy még jobban megsze­ressék, gazdagítják a progra­mot. A hetente ötször nyitva tartó helyiségben felolvasáso­kat, illemtanórákat, nótaestet és rövid műsort rendeznek. A nagyteremben padok vol­tak sokáig, emiatt kevesen lá­togatták a filmelőadásokat. Egy hónapja székeket kapott a község a MOKÉP-től. Azóta megnőtt a látogatók száma. A könyvtár is itt van a klub­ban. Csütörtökön és vasárnap, a kölcsönzés alkalmával ötven látogatója van. Farkas József és felesége látja el igen lelki- ismeretesen a könyvtárosi tisz­tet. A tanács minden erejével támogatja a könyvtárat. Ta­valy ezer forintért könyvszek­rényt vásárolt a községfejlesz­tésből, hogy megfelelő helye le­hessen a több mint hatszáz kötetnek. Ami igen ritka: öt­ven diafilmje is van a pulai könyvtárnak. A filmeket a ta­nács vásárolta. Nagyon sok falu példát vehet a pulai könyvtárról: a tanács odaadó segítsége, a könyvtárosok ál­dozatos munkája mintakönyv­tárrá tette. A Megyei Könyvtár könyvtárosokat küld ide ta­pasztalatcserére. A tsz-klub is a község lakói­nak második otthona lett. A program gazdagításával tovább növelhetik a látogatók számát. Kapospulán jó gazdára talált a művelődés: a termelőszövet­kezet és a tanács szíwel-Iélek- kel segíti a művelődési otthon munkáját L. G. Könyvtári Híradót adott ki az SZMT Állandóan növekszik a letéti könyvtárak száma megyénk­ben, mind több üzemben, vál­lalatnál, intézménynél nyílik ilyen könyvtár. A Szakszerve­Az új tanévben megszépült udvar fogadja majd a tanuló­kat Somogyszobon. Az új is­kola elkészülte után nem volt azonnal munkaerő az elhanya­golt, gidres-gödrös, lebontandó épületekkel teli udvar rende­zésére. A nagyobb arányú munka körülbelül egy hónap­ja kezdődött el. A régi épüle­teket lebontották, a gödröket betemették, a bontásból eredő anyagokat elhordták. A Béke Tsz fogatokat adott az udvar rendezéséhez. A községi tanács harmincezer forinttal járult hozzá az iskola udvarának parkosításához. Feketebézsenyből kitűnő tő­már csaknem teljes egészében elvégezték. Ha a virágágyak el­készülnek, apró cserjéket, bok­rokat, kisebb fákat, virágokat ültetnek majd az iskola udva­rán. Húsz padot helyeznek el a sétányokon, hogy a község lakói esténként pihenhessenek a parkban. Az udvar közepén egy szökőkutat helyeznek el, hogy még szebb legyen a park. Medencéjébe teknősbékákat, halakat telepítenek. Már meg­rendelték a fűmagot is, ha megérkezik, elültetik a park­ban. Szeptember elejére teljes pompájában fogadja az iskolá­sokat és a község lakóit a meg­zegföldet hozattak. Elterítését szépült iskolaudvar. EGY KISFIÚ PANASZAI — Tessék elkép- szont nem kapott tózkodásomat. Ezt zelni, bácsi kérem, kiutalást új kocsira, nem is csodálom, tegnap megvert az apukám meg azt Hiába, egész nap anyukám. De nem mondta, neki a fog- velem lenni nem kis ám csak úgy, simo- lalkozása szerint dolog még egy gatva, hanem kémé- úgyis megjár. Egy- anyukának sem. nyen megpacskolta szer megkérdezte Nem is lehet tőle a fenekemet — sze- tőle a nagybátyám, kívánni ilyesmit, rencsétlenségemre hányszor ment el Hogyne, reggeltől csupán a napozó rajt beteghez, erre estig kénytelen tűr- volt rajtam. Pedig kinevette, hogy mit ni rosszalkodáso- nem is tettem sem- gondolsz, talán a sa- mat, meg tízóraival mi rosszat. Csak ját kocsimat kopta- kiszolgálni, orromat éppen nem akartam tóm? Tehát addig megtorolni, ebédet elmenni az óvodába, magyaráztak, amíg adni, vigyázni a ru- pedig egy év óta beleegyeztem, hogy hámra, mindennap oda já- addig nem megyek Hát ez az én bá­rok. Nem, nem bán- óvodába, amíg meg jóm, s nem is tudott nak ott rosszul ve- nem jön az új ko- még senki sem segí- lem, szeretnek is. de esi, bár a taxiért teni, pedig sok né- a leghatározottab- igen fájt a fogam, ninek, bácsinak pá­ban kijelentettem Anyukám aztán naszkodtam már. anyukámnak, hogy tegnap megunta ott- Valaki azt tanácsol- gyalog nem vagyok honi garázdálkodó- ta, próbáljak el- hajlandó elmenni, sómat, és el akart menni gyalog az Nem is tudom, hogy küldeni gyalog az óvodába, hátha si- kívánhatnak ilyet óvodába, erre én kerül, állítólag má- egy ötéves gyerek- nem voltam hajlan- sok is eredményesen tői. Ezt már akkor dó, emiatt aztán kísérleteztek vele; megmondtam, ami- elvert. Pedig még más meg, hogy pró- kor el akarták adni nem járt le a három báljak rendesen vi- a kocsit. Próbáltam hét. Ennyiben selkedni otthon leg­is beszélni apukával, egyeztünk meg, és alább a hátralevő hogy ne adja el, apukám már meg néhány napban, amíg nem kap má- is kapta a kiutalást amíg újra lesz ko­si kát, de azt mond- meg az értesítést, csink. Mivel ez egy- ta, ne kotyogjak be- hogy mehet a ko- általán nem lehetsé- le a felnőttek dől- csiért, a Moszkvi- ges az én koromban, gába, törődjem játé- csért, de kíváncsi az előbbihez meg kaimmal, ő tudja, vagyok, milyen szí- nem szoktam hozzá, mit csinál, de azért nű lesz, mert én egyik javaslatot sem hozzátette, hogy az mindenáron zöldet tudtam megszívlel- a két-három hét szeretné*, apu ké- ni. így inkább kibí- nem számít, addig kesszürkét, anyu rom a verést na- nem megyünk sebo- meg a krém színűért ponként — hiába, va, így legalább tíz- kiabált. Ezen majd- valakinek mártír­ezret nyer az égé- nem össze is vesz- nak is kell lepni —, szén, ha nem többet, tek. Csak már mi- és megvárom, míg Ugyanis agyonstra- nél előbb jönne, megérkezik az új pált Skodáját eladta mert addig naponta Moszkvics. De ha újként, pedig ő is ki fogok kapni még nem zöld lesz, azért használtai: vette csaknem egy hétig, sem ülök bele! Még másfél évvel ezelőtt tudniillik csak ak- mit nem?! Nekünk jóval áron alul. De apuka®1“ mfr a színre is keU aki megvette, pén- iía meg már nagyon &dni... ses embert volt, vi- unja az otthon tar- — *k — QAiupcL tón át — az egyedüli összeköt­tetés volt a hátországgal —, közben hullottak a bombák. Légitámadások következtében gyasztott valamennyiünket, pl- 16 747 ember vesztette életét. Fáradtan és emiatt tálán egy kissé morózusan érkeztünk Moszkvából Leningrádba. A szokatlan, nagy hőség elbá­henni, strandolni lett volna kedvünk, de hát a program városnézést írt elő délutánra, s nem lehetett lemaradni róla. Elvégre mindenkit érdekelt Leningrád, Észak Velencéje, ahogy Lenin városát becézik. Ezen a délutánon ismertem meg Tanyát. Igaz, csak fény­képről, mert ő már tíz éve nem él. Most harminc éves volna, bizonyára szép, sudár, hangos kacagású, táncos lábú, élvezné az élet szépségeit, át­sétálná a híres fehér éjszaká­kat. De sajnos csak a fényképe maradt meg — és a naplója, nek. Napló? Igen, talán annak ne-,, vezhető ez a hat lapból állóé feljegyzés. Naplóként emlege- f tik az Örök Dicsőség emlékmű idegenvezetői, naplóként tart­ja számon a Történelmi Mú­zeum, így él az emberek em­lékezetében is. Amikor Tánya, a tízéves fe- ; ZULILES AZ ANGOL ningrádi kislány a kockás pa-^ KIRÁLYI HÁZBAN A naplóban szaporodtak a be jegy f tek: »M e ghalt a nagymama«, »...a pa­pa«, és egy fájdalmas sikoly: »...a mama is.« Egyedül maradt a tízéves kislány ... Leningrádon kívül 26 hek­tárnyi területen óriási tömeg­sír terül el. Itt nyugszanak Foertsch áldozatai, itt emelke­dik az örök Dicsőség emlék­mű. Középen örökláng lobog, halk gyászzene szól egész nap. Ide zarándokolnak el a város­ba érkező turisták, hogy leró­ják kegyeletüket és emlékezze­» S enki nem felejt, és soha nem felejtünk« — kiáltja a világba a márványba vésett felirat. Igen, nem felej­tünk. És micsoda mementó: 1961. június 20-át írunk a látogatás napján. Húsz éve, hogy II i t- l er ék megtámadták a Szov­jetuniót __ T ánya naplója hat lapból áll. Öróla is csak egy fénykép ma­radt. Pedig élhetett volna, büszkén és boldogan... Lehajtott fejjel, szótlanul jö­vünk el az emlékműtől. Most már hiába nevet a nap, és hiá­ba hív csábítón a tengerpart. Nincs hozzá kedvünk ... Leningrád, 1961. június. Polesz György zetek Megyei Tanácsának köz­ponti könyvtára júniusban ne­gyedévenként megjelenő Könyvtári Híradót adott ki. Már régen szükség volt egy olyan fórumra, ahol a könyv­tárosok elmondhatják tapasz­talataikat. A hasznos kiadvány a letéti könyvtárosok tájékoz­tatását, szakmai képzését szol­gálja. Az első szám világosan mu­tatja ezt a törekvést. A Könyv­tári Híradó cikkeinek többsé­ge a könyvtárosok továbbkép­zését segíti. Gelencsér István vezető könyvtáros a szakszer­vezeti könyvtárakban tapasz­talt munkáról számol be a ki­advány elején. A további cik­kekben a könyvtárak elavult és fölös állományának rende­zéséről, az állományvédelem­ről, a könyvtárat fenntartó szervek kötelességéről, a könyvtár vezetőinek és mun­katársainak felelősségéről je­lent meg ismertetés. Szarka Antalné, a Megyei Könyvtár munkatársa a könyvtárosok legfontosabb teendőiről adott áttekintést. A Híradót könyv- ismertető egészíti ki. ÉRDEKESSÉGEK — Furcsaságok pirlapra az első mondatokat le­írta, 1942 volt, és a város körül megkezdődött a 900 napig tar­tó blokád. Éhség pusztított — 632 ezer 213 ember (!) esett ál­dozatául — és fagyhalál, nem volt víz és világítás. És Go­ring, a hájas gyilkos ekkor re­pülőgépeket küldött a város fölé, hogy szórják a halált. Ek­kor írta meg Tánya naplója el­ső oldalát: »Borzalmasan bombáztak. Az öcsém meghalt.« És mialatt a kis­lány keserű szívvel papírra ve­tette ezt a két mondatot. Go­ring kitüntette az ártatlan gye­rekeket elpusztító pilótákat: A Führer nevében kö­szönöm dicső tettete­ket.« Jött Foertsch tábornok is (»Átok szálljon rá«, zo­kogott fel egy asszony a hősi emlékműnél, hallva a nevét), s', elrendelte a Wehrmachtnak a\ támadást, a gyilkos ágyútüzet. Hullottak a lövedékek, romba dőltek az iskolák, lakóházak, kórházak. Mert a fasiszta bar­barizmus nem ismert kegyel­met. És új lapra új mondat ke­rült Tánya naplójában: »Meg­halt a bátyám, a gyárat, ahol dolgozott, találat érte.« Hitler pedig így szónokolt: »Peterburg vagy el­pusztul, vagy megadja magát.« De Pétervár, Lenin városa élt, mert élnie kellett. Tél volt és hideg? Háromszázezer em­ber lapátolta a havat az ut­cán. Építették az utat a Ladoga Anglia divattudósítói és »társadalmi rovatvezetői« fel­háborodva írnak lapjaikban arról, hogy Erzsébet királynő és a királyi család több tag­ja megszegi az íratlan — de a divatkörök számára igen lényeges —> törvényt, hogy az ország »első asszonyai« soha­sem viselhetik a nyilvános­ság előtt egymás után két alkalommal ugyanazt az öl­tözéket. Most meghökkenve fedezték föl, hogy »Erzsébet királynő kék szegélyes fehér kosztümjét már viselte egy­szer, április végén tett olasz- országi látogatása alkalmá­val«. Ugyancsak rossz néven vették, hogy Margit hercegnő nemrégen abban a rózsaszín köpenyben jelent meg, amit egy évvel ezelőtt egy garden- partin már viselt. A legna­gyobb megbotránkozást azonban Alexandra kenti her­cegnő okozta, aki egy 29 dol­láros konfekcióruhában jelent meg. ANALFABÉTÁK NEM HÁZASODHATNAK Szumátra szigetén rendele­tet hoztak, melynek értelmé­ben ezentúl analfabéták nem köthetnek házasságot. Ezzel a rendszabállyal remélik elérni az analfabétizmus gyors meg­szüntetését. FIGYELMEZTETÉS MÉG IDEJEKORÁN.., Malmö városában a ható­ságok bizonyos idő óta kény­szerű szemléltető oktatást ad­nak a fiatal pároknak arról, hogy sok házasságnak mi a vége. A svéd városka polgár- mesteri hivatalát ugyanis re­noválják, és ezért a helyre- állítási munkálatok idejére az anyakönywezetőség átmene­tileg ugyanazokban a helyi­ségekben működik, mint a válóperes bíróság. A terem egyik oldalán ülnek a házas­ságkötésre váró boldog fiata­lok, velük szemben pedig el­keseredett arccal és zsörtö­lődve a válóperes felek, akik alig várják, hogy megszaba­duljanak egymástól. A NŐK VÉDELMÉBEN Egy bonni képviselő hoz­zászólása a válási törvény re­formjához: »Meg fogjuk aka­dályozni, hogy bárki 60 esz­tendős feleségét felválthassa két 30 évesre.« A SZÖNYEGPOROLÁS VE­SZÉLYEI EGY RAKÉTA- TÁMASZPONTON Az Űj-Mexikóban levő White Sands-i rakétatámasz­pont riasztóberendezése any- nyira érzékeny, hogy még a legkisebb porfelhő is műkö­désbe hozza. A támaszpont személyzetének családtagjai panaszkodnak, mert nemegy­szer előfordul, hogy egy sző­nyeg vagy egy takaró kirázá­sa nyomán felüvöltenek a szi­rénák, s ez »zavaróan« hat a támaszpont környékének nyu­galmára. A támaszpont veze­tősége a nyugalom megóvása végett arra kérte a háziasz- szonyokat, hogy tartózkodja­nak a szőnyegporolástol. AZ OSZTRÁK TŰZOLTÓSÁG »OLIMPIAI GYŐZELME« A nyugat-németországi Bad Godesbergben rendezték meg az első nemzetközi tűzoltóver­senyt, a tűzoltók 1961. évi »olimpiászát«. A benevezett 12 ország tűzoltósága közül az osztrák tűzoltóság nyerte el az első három helyet, vagyis a három aranyérmet. A győz­tes tűzoltócsapat a verseny befejezése után' a nagy ká­nikula ellenére sisakban és teljes felszereléssel kétórás ünnepi felvonulást rendezett Bad Godesberg utcáin. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kudja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivat oknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési dij egy hónapra 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom