Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

T SOMOGYI NÉPLAP Tasárnap, 1961. július 88. MIHÁLYI MARGIT: cA Uőóígéri tekercsek JÓ ßTZßSSßl teroeszke- l>etŰ’ a barlangíai szóban az szik neki. El is andalog a for- kül, négyesben. Nagyon össze­Ju p a betű van aláhúzva. Önkénte- máin, aztán tovább lapoz, hát- szoktak, és kitűnően szórakoz­dett a fotelben, várta a va- jenQi összeolvassa: »Ma«. Na- ha akad még ilyesmi. Megint nak együtt csora utáni feketét. BehaUat- fene, nézzük tovább. A ten- eljut a Holt-tengeri tekercsek- Mire belép, a többiek már szott felesége jövés-menése, ger-ből az n, a Keresztelő Já- hez. Megtalálja az aláhúzásait, 0tt vannak. Vince italt töltö­rsészék kanalak esenetek és nos-ból az e, a Jézus elment- és vigyorog, aztán bambán get, nincs asszony, nincs fe- cseszeK, KanaiaK csengieK ből az m betű, »Ma nem.« A mered a sorokra. Újabb ala- kete. Kovács Belusz a kár­a frissen pörkölt kave illata nemjóját! Nevet, és tovább húzások, az övé után. Tehát tyákat keveri. Lehuppan egy is beillant a szobába. Csak böngész. »Ma nem lehet, imád- azóta húzigálták bele. Megkö- székre az íróasztal mellett, az- a kis lámpa égett. A jóleső luk.« A Szekta Regulából ve- vülve ül egy darabig, aztán tán megmered. Az asztalon csendben mozdulatlanul üldö- szi az sz betűt a szeretlekhez. amint a Holt-tengeri tekercsek Donini: Korok, Vallások, Iste- gél't. Várt a cigarettával a Na, ehhez igazán fölösleges ez kutatói tehették gandbarázőált nek. A fene ebbe a könyvbe, feketéig. Gondolatok nélkül a Donini könyv, könnyebb homlokkal, vibráló szemhé- ez mindenüvé kíséri. Fel-ka- nézgelődött. nyelvezet neki nem is megfe- jakkal és szuszogva böngészi pott köny, úgy látszik, ez a ‘ ................... az újabb betűket. marhaság, ha még ez az üres » Szép Napom. Látnom kell fejű is ezt olvassa. Hátat for­' 3 _______. X. ^ rí a a lrr\r»vv HpI PIÍVZI A A z aszalón nyitott könyv lelő szerelmi levelezéséhez, feküdt. Honira tehette le, mi- Tehát: »Nagyon ^ szerét­kor ő hazajött. Érte nyúlt ké- lek, holnap várj a régi nyelmesen, ujjait a lapok kö- lyen, ezer csók.« Nem zé tette, és megnézte a fede- neki egyszer, még lét. Donini: Korok—Vallá- »Imádlak.« Nagyképű sok—Istenek. Valami új a pszeudoepigrafikus ke- téged, nincs más megoldás, dít, de a könyv delejezi. A elég nálam. Ne félj, csak nézni többiek röhögnek Kovács Be- egyszer: akarlak. Letérdelni és csókol- lusz viccén. Megint valami ocs- marha, n{ a lábaidat. Szerdán ötkor.« mányságot mondhatott, ahogy szóból Az átkozott, megint: imádlak, szokta. Vince a benyomott könyv lehet, nem emlékszik, veszi hozzá az i betűt. Óriási, j betű a Yigael Yadinból. dugóval kínlódik, nem folyik hogy valaha is hallott róla. ez meg csak a válasz lehet rá. Hirtelen kitágítja a nyak- az ital. Visszafordul az asz- Ilonka falja a könyveket. A »Hogy bírom ki holnapig? kendöjét Meredt szemmel néz. tálhoz, és undorral kezbe ve- könyvtárba is azért iratkozott Egy perc is sok nélküled. Fe- Gyorsan becsapja a könyvet, szi a könyvet. Lapoz benne, be, azt szokta mondani, így lek, nem merem megtenni. mert ,-ön j ion ka vidáman, hoz- szenvedni akar, de azért _ a olcsóbb, és minden új könyvet Nem gyávaság. Nem tőled jé- feketét Elveszi a kávét, lófejű nőt megnézi. Marhasag, azonnal megkap az ember. Nézte a sárga fedőlapot. Egy sugaras fejű, redős hájú emberi rajta négy, ru- vén ásatag mélák, ide süss. alak kínlódott »Én is kívánlak.« Na, ez is vágtában levő kezdd szintén: »imádlak.« De csonka lábú lóval. A címről ehhez neki Bar Kozibának. a ítélve, valami antik istenség hazugság fiának az i lehet, valószínűleg napisten, kell. Hülye, mondja magában hát persze, valami szobor. A könyv mellett ceruza, kézbe lek.« Na, te Donini, ezért ég kavarjo ' kavarja bámul a ló az hűséges, milyen fej megírhattad ezt a könyvet, .te a elé teljesen meg van illene a nőkhöz? A könyv lap­w „ -C k r. 1—. í 1 r 1 d /X fl 1 1 _ _ _ _ H 1 1T/VW TVS O ffl 1 1^1 f~\ I Ti V1 I ' Lóránt János: Szobabelső jad egy helyen maguktól nyíl­nak szét, úgy látszik, ott ol­vassa a Vince. A Holt-tengeri Ilonka élvezi az ilyesmit. A múzeumban is eksztázisba jön veszi, és hirtelen, mint éretlen kölyök, elvigyorodik, zavarodva. Ilonka felkacag. — De szórakozott vagy ma, __ „ raiL^e7e,rSZ rtÍt3í tekercsek. Aztán hirtelen sü­betűje bele cukrot. Várj, en ^ csend szakad rá, csak a majd teszek. fdie zdg. Ott vannak az alá­Elönti a düh, majdnem oda- húzott betűk, minden kétséget egy vágja a kanalat. Nem, csak iri7.áróan és hitelesítve a hűje nyugalom. A fogát szeretné szóvaL És van újabb üzenet KERÉK IMRE: KASZAKALAPALAS Ahogy periodikusan emelkedik, aztán zűri an a kalapács, a penge cseng, és ahogy betölti ez a zengés a friss hajnali levegőt, oly megszokott volt azelőtt. Csak most, e fényes reggelen döbbent agyamba hirtelen, hogy a gépies mozdulat, hang mögött miféle titok lappang, s miért varázslatos ez a monoton kop-kop muzsika. Mert olyan ez, mint egy kemény, remekbe formált költemény! Igen. Figyeld csak! Most megáll, rövid szünet, s zeng újra már egy sort, aztán megint szünet, s a sorok rímbe csengenek. Figyeld, szabályosan kimért, sohasem botló ütemét! Képeket idéz, amelyekben elmúlt nyaraknak fénye lebben, s búzavirágos sárga táblák tündérvarázsukat kitárják, és gyermekkori aratások forró verítékben ázott arcokat, melyei fölmutatnak. De lásd a művészt is, ki gazdag a nyár fényénél görnyedten ül, és csupa izgalom bejül. Mert te csak érzed azt a lázat, mely zuhogva most szívére árad. Mert te csak érzed örömét, ha befejezte, és a szép dal végén — derűs csattanó — daktilust rikkant egy rigó! mindenféle cserepektől. Hát betűket keres ő is. Sok szóban csikorgatni. Hát mi ez? Mi „Nálad leszek ma ötkor, ő nemigen ért ezekhez.' Ilonka talál megfelelőt, de mégis a a zisten ez, ezzel a dög Doni- csók.« És természetesen művelt asszony. Sokát olva- hangzatos Revue-Biblique-böl nival? Csak nyugalom, ennek „imádlak«, az i betű Dr. Sala- sott. Ebben nem is veheti fel választja az e betűt, neki is végiéire kell járni. Ebbe bele kell man zeitling kolléga nevéből a versenyt. Meg nézte egy lehet, nem? így húzgalja ala. veszni. Hol Ilonkát nézi, hol a ygve. Leteszi a könyvet, mint­darabig a lovakat aztán bele- hűje. Egyszer az iskola falára könyvet. Vágtáznak a gondola- ha piszokba nyúlt volna. Verí- lanozott a könyvbe Egy cím: is így pingálta fel: poper tibi tai. Hogy süllyedt volna el az tékes a homloka és liheg. Most hűje, hosszú ű-vel és j-vel. a Holt-tenger meg a tekercsei mindjárt felrúgja az asztalt, és Popper Tibi feldühödve iga- Muhamadd el-Dibbel _ együtt. torkon ragadja Vincét Nem zolta magát alatta: nemis va- Honka ámulva szemléli, kér- csak nyugalom, még több bizonyíték is kell, kivágná magát ez a ravasz disznó. — Mi van veled? — ámul rá Vince, és leteszi az üveget. — Ez rosszul van — Máit Kovács Belusz odacsapva a kártyát Ez igaz is, úgy érzi, hogy gutaütést kap, s ez nem is volna csuda az ő korában. Vörös az arca, homlokán ki­dagadnak az erek, folyik róla a veríték és hörög. A másik három elveszti fejét a rémü­lettől. Le akarja fektetni, Vin­ce vizes törölközővel nyúlkál az orra előtt, Kovács Belusz a mentőkért akar telefonálni. Feláll és nagy erővel tartva magát, nyugodtan megszólal. — Nincs semmi, fiúk, már reggel is, izé, napok óta fáj a fejem, elmegyek sétálni. — Elkísérlek — ajánlkozik Vince. — Hozok taxit, menj haza — ez a Kovács Belusz hangja. El­hárít mindent és megy. A többiek szájtátva nézik. Az utcán áll egy darabig. A levegőn egy kissé magához tér. Hát így vagyunk. Ilonka és Vince. Atyaúristen, hát vak volt ő? Mióta? Pfuj! Egy ilyen alak meg Ilonka, az ő felesége, hát mi van itt? Él az ember megelégedésben, és egyszer csak a fejére esik ©gy ilyen Donini, egy ilyen holt-tengeri tekercs. Haza, a zistenfáját, haza. Ilonka, hol nézz rám! — Eszterke csak fuldoklik, és az asszony mel­lei közé túrja a fejét. Ö meg nekiesik a lánynak, szidja, hordja, megereszti a hangját, háborog, már ord't* veri az asztalt, ő ezt1 nem tű­ri, az ő háza! Ilonka simogatja Eszterke fejét, miközben az urát nézi »Hogyan születik meg a val­lás?« A vaHás nem az em­berrel együtt születik meg — olvassa. Tovább lapozott: »Mária és a vallás.« Hát igen, tál tudományos, neki már az ilyesmihez nem volna idege. Valami könnyebb Ms könyv, de ér is ő rá, nyakig van a munkában mindig. Ma is az a R-adák per, a fene egye meg Vincével együtt, nagyképű hülye. »A csoda osztály-jelle­ge.« »Symáchus és Szt. Amb­rus.« Nafene, és ezt olvassa Honka. »Totem és tabu.« Na, ez érdekes lehet, biztosan Af­rika. Mi?* Ádám legendája? Hát ez a Donini is jól vissza­felé mászik. Mikor lesz már meg az a kávé? Képek és va­dász jelenetek. Valami nyilazó, lófejű emberek, az egyiknek formás női alakja van. Elmé- Jyülten és részletesen nézegeti, csettint a nyelvével, ha több ilyen van benne, még kibír­ható. Barlangi rajzok. No lám, az őstatus is értett a nőkhöz. »Hasonmás-lélek és lehelet-lélek.« Hát Ilonkának való. Ez a Vince egyre in­kább az idegeire megy, hol­nap beolvas neM. Nagyot la­pozott a könyvben, szavakat kap ki innenronnam Talmud, Jahve, Mózes, Aquinói Tamás. Na, 'ebből elég. Mi? Holt-ten­geri kéziratok? Beszélni kell holnap Kovács Belusszal a kiszállás ügyében. Ha ez a hü­lye Vince nincs... Mi ez? Muhammad ed-Dib. Az a fia­tal pásztor, aki elsőnek fedez­te föl ezeket a tekercseket szöveten, vásznon, rézlemezen. ^ a Donini? Mutasd, kisfiam, Valamit hallott erről. Képet is gok hűje. Jóízűeket vigyorog, dezi, de ő nem szól többet, azt a Doninit, én is kedvet látott, hol is? Két tekercs jó volt ez a kis csemcsegés. Bőszülten vetkezik, behuppan kaptam rá. Na, hol van, Ms­volt rézből, oxidálódva, ahogy Becsapja a könyvet, Ilonka az ágyba, fejére húzza a taka- angyalom? Na, hol? Kinél van egy barlangban megtalálták, jön a feketével. Párolog a két rőt, és csikorgatja a fogát, a Donini, gyermekeim anyja? Nem is- olyan tájékozatlan ő. csésze. Ilonka rámosolyog az várj csak, Donon1.! Az asszony Belekapaszkodik egy fába. És Még azt is tudja, talaltak egy urára, és az asztalra teszi a csomó bibliai tárgyú iratot tálcát. Combjain szétnyílik a számtalan barlangban elrejt- pongyola lépés közben, szép bég tűsaxkain aludni, ve, félkörként a világ,^ talán asszony, senM se mondaná, A • J még a pápa is, és egy- hogy már nagy fiai vannak. zíZ ITOÜUÜun csak Hát nem Honka nem megy el, de nem ám, te hatökör Vince. Majdnßm ötig sétál, az­tán fel támolyog a lépcsőkön. Ilonka horgod, meglepődve néz rá. — Már megjöttél? — Nem vártál, mi? — kér- összehúzott szemmel, di fojtott dühvei, és szeme a . — És te persze azt hitted* Doninit keresi. Nincs az aszta- hogy én ion, hát persze, hogy is volna, _ A fenét ezt a te_ Vincénél van. Nem olvasod konypócot akartam Mugratni a Dcxninit. a bokorból! — Mindig azt sem lehet — mondja az asszony csodálkoz­va. — Hol van az a Do-nini, fiam? Most én is olvasnám. Az asszony szétnéz, majd keresi. — Elég — mondja Ilonka —* a többi az én dolgom, még beszélünk erről —, és elcipeli Eszterkét a szobájába, bezár­kóznak. O marad gy oztßSßn, , — Valahol itt kell legyen, megkönnyebbülve és igen jó én nem is tudom, betettem volna a könyvek közé? — Hát nem készülsz? — Ilonka a hangra visszafordul. — Hová? Én? — Te, te, már mindjárt öt óra! * — Látom, és hová készül­jek? De furcsa vagy ma. érzéssel. A fene a taknyosá- ba, majdnem megkeverte! Hát ő meg Vincével beszél, persze szőrmentén, óvatosan, Vince is tud róla egyet-mást. Beszél, mint férfi a férfival, hiszen van más nő elég, a családja tagjainak hagyjon békét, men­jen a fenébe. Nyújtózkodik, húga, Eszterke átmegy a szó- ha Ilonka odavágja Mancikát? bán, jóéjszakát Mván, és elli- Lehetséges, hogy tud erről? SenM sem tudja. Ö mégiscsak férfi, igazán nem nagy valami csap" ennyi évi házasság után, fér­másnak estek a tudósok. Hát Ahogy ellép mellette az asz- kod. Szerda van. Meg kell tud- fin ál ez nem számít. Azzal persze, olvasott ő efről. No, ez szony, kedélyesen rápaskol a ni, hogy Ilonka hová megy öt- a tudattal élt eddig, van szép a Doninik dolga, döntsék el, fenekére. Aztán cigarettára kor. És mikor Mancika, aki otthona, egészséges családja, hogy volt. Persze a kölykök gyújt, cukrot tesz a kávéba, kétév óta a barátnője, be- okos, tiszta felesége. Ki tudja, és kortyolni kezdi élvezettel. lép az írógéppel lengén, üdén mióta? Hát ilyen asszony ez — Sok dolgod volt, szívem? és csókra csücsörített szájjal, is? Rongy, rongy, utolsó ca- is. ^ Az anyjuk túlságosan en- — Ilonka a fotel karfájára ül, leszidja a sárga földig a szí- fát. Az első telefonfülkébe gedékeny. így van ez, ha az úgy issza a kávéját nét váltogató lányt. És ahogy beront. Feltárcsázza Mancikát. Ühüm. Te olvasod ezt az hebeg és mentegetőzik, rá- Éktelenül elkeríti, szidja, or­megint nincsenek itthon. Biz­tosan moziban vannak most jár izét? apa jóformán csak este haza. Böngészés közben ceruza- nyomokat vesz észre. AM ol­vasta, egy-egy szóban betűket is^egyen meg° húzott ala. Micsoda alakok vannak! Ez nem Ilona. Ilona vigyáz a könyvekre, ha könyv­Már éppen mondani akarja, mit talált a túliak is. Valami nagyképű megérkeznek a fiúk, és a mo­slak aláhúzgált bizonyos dől- ™ ^ Mcsri összekapnak gsokat. Vannak ilyenek, min- nonkavai. dig utálta. Széljegyzeteket ír­nak könyvekbe, és aláhúzgál­nak egyes sorokat, legtöbbször ismét a feketét főzi, ordít, Mkergeti a szobából, dít, cafatozza, és szakít vele, Igen. nagyszerű könyv, Minden nő dög. Tömi, zúzni látni sem akarja többet. Kész. ha lesz pénzem, megveszem, szeretne és tovább ordítani, Kitámolyog a fülkéből, meg­de aztán jön a Radák per a törli a homlokát. Hát ezt elin- hülye Vincével együtt* és tézte. Csak jöjjön rendbe min- könvvhen ~mikor nincs gondolkozni. den, ő soha többet, de soha y ’ Délre azért megcsitul. Ebéd- többet nem csinál ilyet. Nem, re ritkán megy haza. Étterem- most már benőtt a feje lágya, ben eszik. Aztán megy Vin- ideje. Nagy fiai varrnak, csak céékhez, ma ott a tarokkparti nem rúgják fel a családi bol- az ebédszünetben. Már évek dogságukat Mancikákért, meg óta ezt csinálják négyen. Vin- Vincékért? Az a gazember máris ce családja meg a Balatonnál szoknyavadász, minden nőn Másnap ßstß míg Ilonka pikáns részeket. Unintelligens nyúl a könyvért. A lófejű nőt van pár napja, szalma a Vin- megáll a szeme, annyi a vl- bülyék. A Qumrán-ban az m akarja megnézni, nagyon tét- ce, hát még jobb, asszony nél- szonya, hogy maga sem tudja A zistenit, hallod, ebből pokoli jó kedve van. A csukott elég volt — ordít föl. Meg- ajtó felé fülel. Hát ezek nem emeli a széket és odavágja. — bújnak elő egyhamar. Sírás, Te képmutató átkozott rongy! esküdözés, pityergés, könnyes, Hová? Még kérded? Hát a nyálas puszik, ahogy már az Doninidhoz, te dög! Mindent asszonyok szokták. Jól kibőgik tudok, érted? Mindent! Doni- magukat egy évre. Veszi a ka­mt olvasod? A Holt-tengeri lapját és megy. Nem tud mit tekercseket, mi? Mózes, Krisz- kezdeni csuda nagy szabadsá- tus meg Yehudi Menuhin, mi? gával. A járásbíróságra már Ilonka szájához kapja a ke- nem megy vissza. Semmi ked- zét, de mégis felsikolt. ve. Különben is, látták mi-« — Mi van veled? Te beteg lyen rosszul volt, ő ma sza­vagy. badon sétálhat, ma neM min­Erre elkapja az asszony ke- dent lehet. Fene a Radák per- zét, megrázza, hogy az ráesik be azzal a gárgyult Vincével a sezlonra. Ilonka most már együtt. Hát az Eszterkére iáj- egyfolytában sikít. A szabad- dúlt meg a foga a haramiá- napos Eszterke hqltra válva nak! Gusztusa, ha hülye is, szalad be a zajra. Már ő is si- azért van. De hogy mit esz- kolt attól, amit lát. Borzasztó, nek rajta a nők! Torlódik itt ő hangos szót sohasem hal- benne az erő, úgy érzi, hogy lőtt. Mind a két nő sír. Ö megfiatalodott, nem bír a meg ordít, idézd a szerelmi le- benne bujkáló jó érzésekkel, velezés szövegét cifra károm- A zistenit a taknyosának. A kodásokkal fűszerezve. Az tojáshéj még a fenekén, s asszony révülten néz, de hogy már vitorlának kötötte az er- az ura folyton a Donini ne- köleseit. Hja, a mai fiatalság, vét emlegeti meg a Holt-ten­geri tekercseket, valami vilá­gosodni kezd előtte, és ránéz Eszterkére. Az fehér, mint a fal, az ajtónak támaszkodik, közel van az összeeséshez. — Eszterke — mondja hir­telen erélyesen. — Hol van az a Donini könyv, te is olvasod! — Jaj, istenem, istenem — sír fel a lány, és nővére nya­kába borul, rázza a zokogás. Ö meg bambán nézi őket. — Hol az a könyv, érted? Látni akarom! — Nála — leheli Eszterke. — Ki az a nála? Beszélj, fiam, értelmesen, mert mind­járt felpofozlak! A— Vince Gábornál. Mint a hályog, mikor leesik a szemről. Ö csak hápog, az­tán nevetni kezd, mint aki megkergült. De hirtelen ösz- szeszedi magát, a talajt újra megtalálja a lába. Minden rendben. Na, nézzük csak a taknyost. Hát a Vincével! — Ez szép! — dörren a hangja. — Szépen vigyázol rá, Ilonka, mondhatom! Ha én nem vagyok, ma ötkor a kar­jába fut annak a nyomorult­nak. — Micsoda? — Jajdul fel Ilonka. — Eszterke nézz rám, A könyvßsbolt kira­katából a Donini könyv sár­gállik a szemébe. Megveszi, hadd örüljön neki Ilonka. Most veszi észre, hogy ismét a telefonfülke e őtt áll. Rábá­mul, aztán nevetve belép, és a Donini könyvvel a hóna alatt feltárcsázza Mancikát. BENCZE JÓZSEF: CIGÁNYDERES... Csiri-biri csádé, mezítláb a hóban mentek fagyállóban, kutyát csődítettek, s maradékot ettek. Csiri-biri csádé, a cigány-bibliát kárt} avetőzsoltárt én ismerem, pajtás! Dolgoznak a földön, s mint bátyus sok ördög kéregetni mennek, s Holdat fenekeinek. Cigányülésformán Bogdán Ferkót látom, alkuszik anyámmal cukros forgácsfii ikon. Tolja a köszörűt az agg kés-Messiás, szakálla kőporos^ nyögése késsírás. Hej napfényű élet, sok gondba elvásol, csillagot az égre köszörű varázsol.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom