Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-27 / 175. szám
\ Csütörtök, 1961. július 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagyobb egyetértésben dolgozzék a drávai Határőr Halászati Tsz Gondosan, Féléves a drávai Határőr Halászati Termelőszövetkezet. A kicsi, 37 tagú közösség lelkesedéssel íogott hozzá ahhoz a nagy munkához, amit a magyarországi Dráva halászá- sa jelent. Fél év nem nagy idő, de elegendő ahhoz, hogy a három megyében szétszórtan élő közösség tagjai megismerjék egymást, megmutassak, hogy az elhatározásokat valóra tudják-e váltani. Mit hozott a közös munkában eltelt első hat hónap? Majd mindnyájan öregek a halászati tsz tagjai. A 37 ember átlagos életkora túl van a hatvanon, nem egy közülük jóval átlépte a nyolcvanadik évét. Hol vannak a fiatalok? Ebben az ősi foglalkozásban nem akadnak utódok? A szövetkezet vezetősége a közösség érdekében, a kiöregedett halászok segítségére keressen erre a munkára rátermett fiatalokat. Elkerülhető, legalábbis csökkenthető lenne egy sor gond, baj, ha az öreg kezek mellett ügyes, rugalmas fiatalok szorgoskodnának. A halászati tsz testvére a mezőgazdasági szövetkezeteknek. Tagjai éppúgy termelési ■ terv alapján, munkaegység szerint dolgoznak, mint a földműveléssel foglalkozók. A közösség 400 mázsa hal értékesítését irányozta elő erre az évre, ebből az első félévre 225 mázsát terveztek. Tervüket 06 százalékra teljesítették. 149 mázsa halat értékesítettek, 209 900 forintot kaptak érté. A 16 telephely közül Péterhi- da érte el a legjobb eredményt, 47 mázsa halat értékesítettek. A közös kasszába 70 646 forint került. Gyarapodott a szövetkezet közös vagyona is. Arra törekedtek, hogy a beruházásokat saját erejükből oldják meg. 43 985 forint értékkel szaporodott így közös vagyonuk. Szép eredmény ez hat hónap alatt egy ilyen kis közösségtől, de az ő adottságaikkal sokkal előbbre is lehetnének. Mi akadályozta őket az eredményesebb munkában? A szövetkezet meglehetősen mostoha körülmények között kezdte meg tevékenységét. Hiány volt munkaeszközben éppúgy, _ miaut irodai hivatalos papírokban. Első féléves tervüket például azért nem tudták • teljesíteni, mert későn kapták meg a hálókat, a gépek rosszak voltak, s majd két hónapot kiestek a munkából. Más valami is fékezi előrehaladásukat: a tagok összeférhetetlensége, ami sokszor veszekedéssé fajul. Mi az oka ennek? Az, hogy a halászok nem tartják tiszteletben egymás területét, egy-egy jobb fogás reményében átkalandoznak a másik brigád »vadászmezejére«. Hivatkozzunk a halászbecsületre, vagy magyarázzuk, hogy azért van a brigádbeosztás, hogy szervezettan folyjon a munka, s ne maradjon lehalászatlanul egy négyzetméternyi víztükör sem? Tudják ezt jól a Határőr Halászati Tsz tagjai is. Miért engedik hát ilyesmivel akadá-1 (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezeti kereskedelem már most kezd készülni az őszi és téli nagyobb forgalomra. A naevkereskede- lem nem minden cikkből tudja kielégíteni a keresletet, ezért fontos a helyi árualapok feltárása, igénybevétele. A KISZÖV irányításával dolgozó ruházati ktsz-ek számottevő mennyiségű műbőr-, ballon- és esőkabátot, leányüa-, gyermek- és bakfisruhát, kamaszöltönyt, iskoláskötényt készítenek. Ezekből tudnak lyozni a közös munkát? Hiszen számításukat valamennyien megtalálják enélkül is. Az első félévben munkaegységelo- legként 115 648 forintot osztottak szét. Egy-egy halász te-' hát havonta 1000—1200 forintot keresett. Ha nem volnának ezek a »területi villongások«, igen sok viszály alapja szűnne meg. A péterhidai brigád azért tudta megszerezni az első helyet, mert náluk nincsenek ilyen problémák, ők egyetértésben dolgoznak. Vegyenek példát róluk a többiek. Halászok valamennyien, ebben öregedtek meg. Kevesen vannak, saját érdekükben egyetértésre van szükség köztük. Segítve egymáson, eg}f célért munkálkodva minden bizonnyal meg fognak szűnni ezek a viszályok. Felelősek ezért mind a harminchétén. Nem kell magyarázat ahhoz, hogy békességben, torzsalkodás nélkül jobban megy a munka, s az együttes fáradozást nagyobb eredmény koronázza. V. M. adni a földművesszövetkezeA MÉSZÖV és a KISZÖV ille- ítékeeei már megtartották az értekezletet az iparcikkboltok, áruházak vezetőinek és a ruházati áruk gyártásával foglalkozó ktsz-ek elnökeinek részvételével. A megbeszélésen a ktsz-ek bemutatták az általuk gyártott áruk mintadarabját. A földművesszövetkezeti boltvezetők 2 és fél millió forint értékű árut rendeltek meg a ktsz-ektől. Ez a mennyiség eiő fogja segíteni a lakosság ruházati áruval való ellátását Csak a mának élő embert nem érdekli, mit hoz a holnap. Az előrelátóak — s ők vannak túlnyomó többségben — viszont a jövőbe szögezik tekintetüket. És nemcsak várják, vizsgálják, találgatják, hogy miként alakulnak a dolgok, hanem tesznek is azért, hogy biztos alapokon nyugodjon jövendőjük; S ha nagy erőfeszítést, áldozatot, esetleg lemondást követel mindez? Megéri, mert a jövőt alapozó mai fizikai és szellemi munkának nem maradhat el az eredménye. * Pecsét Józsefné brigádvezető lett, miután elvégezte a mező- gazdasági technikumot. Szaktudása elegendő volt ahhoz, hogy jól megszervezze, hozzáértően irányítsa brigádja munkáját a tehenészetben. Am amikor felvetődött a kacsafarm létesítésének gondolata, menten vállalkozott arra, hogy elmegy a gödöllői tanfolyamra. Újonnan szerzett szakismereteit máris hasznosítja. A Lábodi Állami Gazdaság nagykorpádi kerületébe ugyanis — ahol ő is dolgozik — már megérkezett a kereken 4300 naposkacsa. Lengyelországból hozatták ezt a pekingi fajta aprójószágot. Ma sok gond és vesződség van velük, de a jövőben majd bőven kamatozik a befektetés. A tenyészet alapjait le kell rakni — ennek az ideje van most. Ám Böhm József helyettes igazgató már maga előtt látja az 1982-es esztendőt, amikor az idei 250 ezer forintos költség meg a fáradság ellenében 220 ezer pecsenyekacsát értékesíthetnek. Kész a tervezet, csak a főigazgatóság szentesítése kell hozzá. Az elgondolások szerint 2500 kacsát fölnevelnek az idén tenyésztési célra, számukat jövőre hatezerre növelik. Ezek szaporulatából 1962-ben félmilliós tiszta nyereséget vár a gazdaság. A pecsenyekacsában? Igen, abban van fantázia. / De van a sertéshizlalásban I is. Erre olyan távlati tervet dolgozott ki a marcali Vörös Csillag — amint nemrégiben meg is írtuk lapunkban —. amelynek megvalósítása 1363- ban négymillió forintnál nagyobb bevételt eredményez. E program végrehajtásának elősegítésére átjött hozzájuk a helyi állami gazdaságból kétéves időtartamra Illés Imre főállattenyésztő. Lesz-e szükség és lehetőség tudásának nagyüzemi szakmai tapasztalatainak gyümölcsöztetésócc? Máris van rá szükség is, mód is. Mindössze másfél éve kezdték a marcaliak a közös sertéstenyésztést. Akkor bizony Csizmadi Lajos állattenyésztési brigádvezető egyedül is végezhetett az etetéssel, ha valamelyik jószággondozónak más dolga akadt. Ma pedig? Kereken 770 darab sertés várja a napi porcióját. Benczik József elnöknek azon fő a feje, hogy miképppen lehetne nagyon gyorsan bekapcsolni a sertéstelepet az áramszolgáltatásba. Az ólak mellett halad el a távvezeték. A major villamosításával megoldódna a vízellátás is. Hogy pénzt, anyagot emészt föl ez a munka? De hát befektetés nélkül nincs haszon. Most azon fáradoznak a szövetkezet vezetői, hogy megértessék a tagsággal: ha nem kaphatnak állami hitelt ko :a- vásárlásra, akkor a hízóba fogott egyedekből válasszák ki a tenyésztésbe foghatókat. Ez is áldozatot jelent. Ám ötven hízó áráról érdemes lemondani az idei zárszámadáskor azért, hogy jövőre azok szaporulatából tízszerte többet adhassanak el. Pártszervezeteink dolga elsősorban, hogy eszmecserék, viták útján is hirdessék: nincs kamatozóbb befektetés, mint gondosan megalapozni a közeli és távlati jövőt. Ehhez mindenütt találnak hatékony érveket. Sok szó esik mostanában A ktsz-ek segítik a föld mű vessző vetkezeti boltok őszi és téli áruellátását Állandósult a brigádverseny a kefeüzemben A kefeüzem brigádjainak többségéről már hallottunk, olvastunk. Féldául Zemankó- nénak, az egyik legrégibb brigádvezetőnek neve többnyire ismert a város munkásai előtt Csoportjának tagjai tapasztalt versenyzők, a közös munka Összekovácsolta őket. Ennek köszönhetik, hogy ma már könnyen veszik az akadályokat. Más üzemekben is van brigádverseny, csakhogy hullámzó, gyakran kampányszerű. Egyszerre több brigád is nekilendül, de egyik-másik menet közben abbahagyja a versenyt. Azok pedig, amelyek elnyerték a kitüntető címet, megnyugszanak babérjaikon, s legtöbbször csak fél év múlva vagy a következő évben küzdenek ismét az oklevélért. Magyarán, nem állandó e nemes vetélkedés, mint a kefegyárban. Mit tesznek hát er/- ben az üzemben, hogy a régi brigádok együtt maradnak, s hogy egyre több új brigád alakul? Mi a titka annak, hogy állandósult a brigádverseny? Az, hogy törődnek vele az üzem vezetői. Mór Gyözőné, a gyár igazgatója igen gyakran ott van a dolgozók között a műhelyekben. A beszélgetések alapjául azok az adatok szolgálnak, amelyeket »mindentudó« noteszában szokott följe- gyezm magának. Ebből tudja, hol van elmaradás, hol kell »megnyomni a gombot«, milyen buktatókra fontos ügyelni. Nincs napirend ezeken a megbeszéléseken, mindenki azt mondja el, amit éppen szükségesnek tart. Ilyenkor még jobban érzik a munkások, hogy az üzem az övék, nemcsak örömeivel, hanem gondjaival is. — Veszély fenyegeti az exportterv teljesítési — mondta egyik alkalommal az igazgatónő. — Rákapcsolunk! — válaszolták a munkások. Honnan tudnák, mit hogyan, mit miért tegyenek, ha az igazgató és a főkönyvelő nem tarZeuiankó Gyuláné brigádja amellett, hogy egyre többet termeit, ápriUstól június végéig a ' B y yezett 6J.3 százalékról 5,19 százalékra csökkentette a hulladékot. Dódity Miklósné Lumumbáróí elnevezett ifjúság! expwrror»- gádja kimagasló eredmények elérésére törekszik. Feladatuk nem könnyű, mivel a II. ötéves Terv, a Béke, a Fidel Castro, a Gagarin, az Augusztus 20., a Haladás, a Harcos és a Jíájus 1. nevet viselő brigádok is minden erővel küzdenek Ugyanezért a célért ~ tana velők a kapcsolatot? Sehonnan. Az évvégi értékeléskor már késő a problémákról beszélni. A kefeüzemben akkor tárják őket az üzem közössége elé, amikor még megoldhatók. Az igazgató kimozdult az irodából, s maga kereste a kapcsolatát a munkásokkal. Hogy ez több gondot, több elfoglaltságot jelent? Kétségtelen! Mómé bizonyára másra is tudná fordítani azt az időt; amit az üzem KISZ-szervezetőnek ülésein tölt eL De egyszer azt kérdezte önmagától, hogy vajon az igazgatónak mindegy-e, hogy az ifjúsági exportbrigádok helyesen értékelik-e a termelést, tájékozottak-e, helyesen foglalnak-e állást? Rájött, hogy nem mindegy ez. így ő is KISZ-tag lett, noha már technikumba járó, nagy fia van. De amióta részt vesz a gyuleseken, a fiatalok olyan határozatokat tudnak hozni, amelyek reálisak, összhangban vannak az üzem vezetőinek álláspontjával, terveivel. Nemrég az egyik gyűlésen — amelyen elhatározták, hogy beneveznek a városi KISZ-bi- zottság indította versenybe — a KISZ-tag igazgatónő egyik leglelkesebb szurkolója volt e terv megvalósításának. Amikor azt mondta a fiataloknak, hogy »lányok, ezt a versenyt meg kell nyernünk«, egyöntetű volt rá a válasz, »igen, megnyerjük«. E közvetlen kapcsolatból természetesen sokat tanul az igazgató is. Mómé rájött, hogy milyen rendkívül fontos az alapos, megbízható versenynyilvántartás. Piacsek László versenyfelelős nagyon komolyan látja el ezt a feladatot, mert tudja, hogy nemcsak a munkások, hanem az üzem vezetői ifi sokat adnak rá. Jó nyilvántartás és értékelés nélkül elképzelni se lehet a versenyt. Ez tükrözi a valóságot. Ennek alapján kapják meg a verseny győztesei a megérdemelt jutalmakat. Nem sole az a pénzt, amit egy-egy brigádnak jut, de igen nagy erkölcsi értéke van. Annak tehát, hogy állandósult a brigádverseny a kefegyárban, az a titka, hogy az üzem vezetői szoros kapcsolatot tartanak a munkásokkal, megbízható nyilvántartást vezetnek, és jól alkalmazzák az anyagi ösztönzést Titka? Ugyan! Sohasem volt ez titok. Nagyon sok értekezleten esett már szó róla. A kefeüzem vezetői azonban nemcsak meghallgatták a szakszervezetnek — a munkaverseny gazdájának — helyes tanácsait, hanem meg is való- j sították. i Sz. N. a kenyérgabona-problémáról. Ennek végleges megoldásához egyetlen út vezet: a nagy hozamú külföldi búzafajták meghonosítása, elterjesztése. Csaknem minden tsz-ben idegenkedtek tőle a múlt ősszel, mert nem ismerték. Akik megfogadták a szakmai tanácsokat, bátran az új mellé álltak, azok nem csalódtak. Egy év tapasztalatai bizonyítják ezt. A zicsi Új Élet például — amint hírül adtuk — 26 mázsa 97 kiló olasz búzát termelt holdanként. Hogyan érte el ezt a rekordot? Jó talajmunkával, nagy adagú műtrágyával és a szokásosnál több mag elvetésével. De hiszen ilyen körülmények között többet produkál a magyar húza is — mondogatták egyesek. Erre nem lehetett legyinte- ni, hanem ellenőrző parcellát kellett létesíteni. Nos, a magyar búza — azonos adottságok között — holdanként 17 mázsa szemterméssel fizetett. Lám, mégiscsak jobb, ha ennél tíz mázsával többet ad a Pro- duttore, az olasz fajta. Érdemes hát ezzel foglalkozni. Más kísérleteket is végeztek a zicsiek. Takarmányozási célra elvetettek egy holdon 140 kg olasz búza és 20 kg őszi árpa keverékét. S a hozam? Pentosan 30 mázsa 60 kg lett. A Produttore egy kétholdas parcellájára megkülönböztetett gondot fordítottak. A kombájntól alig győzték hordani a szemet. A mérleg 63 mázsát mutatott. így, ilyen tapasztalatok elterjesztésével tehetünk sokat ma a jövő évi gabona- termesztés nagyobb sikeréért. Vagy vegyük a mindennapok munkáját Látja azonnal közvetlen hasznát a tehenész annak, hogy jobban gondját viseli az állatnak? Ennek kedvező hatása csak később mérhető le a növekvő tejhozamban. S akit vasárnapi aratásra, cséplésre hív a brigádvezető, az sem veheti föl aznap este jól megérdemelt bérét, de a zárszámadáskor érezheti majd, hogy azért jutott több pénz a munkaegységekre, mert gondos gazda módjára, elenyésző szemveszteséggel takarították be a búzát; A ne- mesvidi Alkotmány vezetői sem ígértek azonnali pénzfizetést, mégis egyik vasárnap 276 szövetkezeti gazda szorgoskodott a mezőn. Jó! tették, mert elsősorban maguknak tettek jót vele. Kötésén kevés tagot számláit, s a kívánatosnál gyengébben működött a pártszervezet. A község alapssaervezeté- ben csak mutatóban volt egyéni gazda. A szövetkezet alapszervezete az átszervezés »tán egy év alatt csupán két taggal erősödött. S az idén egyszerre kilenc szövetkezeti gazda kérte felvételét a pártba. Köztük van Schmidt Gyula tsz-elnök, Richter Géza elnökhelyettesi; Acs Károly agronómus, Sítekéi József és Lovász József, mindketten brigádvezetők; Csaknem mindannyian vezető beosztásban dolgoznak. Belátták, hogy együtt, a pártszervezetbe tömörülve, a többi kommunistával összefogva, velük egyetértésben és segítségükkel eredményesebben elláthat jak teendőiket. Az azóta eltelt időszak igazolta ezt. Minden munka rendjén halad Kötésén, mert a megerősödött pártszervezet jó előre megvitatja a tennivalókat, és példamutatás* sál is, felvilágosító szóval is serkenti a szövetkezet egész tagságát. A mezőgazdaságban ez az időszak az idei termés betakarításának időszaka. Ám ilyenkor, nyár derekán már gondolnunk kell a következő évre is. Tekintsünk előre és még előbbre, készítsünk megalapozott, az ideinél nagyobb eredményeket ígérő terveket. S a nagyobb eredményektől ne sajnáljuk a nagyobb erőfeszítést, a nagyobb befektetést. Magunknak használunk vele, mert a magunk jövőjének szilárd alapjait rakjuk le.’ Kutas József
