Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-26 / 174. szám
EtecrdNi, jűltos 556* 3 SOMOGYI NÉFI.A* II unkáioszlály 3«Sö»öííí3SJ»ÍXJÍ*XXXXXX^XXXXX^XXNXXXXXXXXXXXXXXX><XXXXXXJÍXXXXXXXXXXXXXXXXX5íX3ÍSÍX>56JeXXXXXXXXJO TÚRI ANDRÁS:’ Hogyan gyulladt B az Első JfMagyar Vegyiművek laboratóriuma? Véletlen robbanás J okozta-e a nagy tüzet vagy Jjvagy szabotázs? Ki az a Ke- ♦ resztesi János? Valóban o'yan «»napsugaras« a Napsugár esz- [ípresszó? Megannyi érdekes «kérdés, megannyi izgalmas ^probléma. Túri András írása Ä— lapunk következő folytatá- 5sós regénye — végigkíséri a «nyomozószerveket munkájukéban, míg végül fény derül az ♦igazságra. Megismerkedünk «Lojzival, azaz Csiszár Lajos- isal, a fiatal technikussal, aki ♦öltözködésében alig külö.nbö- 2zik az őt elintézni vágyó huli- ♦gánoktól, de szívében annál «inkább; izgatottan figyeljük 5Sárosi nyomozófőhadnagy vizs- {gálatait. «— Ez az a rész? — kérdi a 5nyomozó, s az egűik /üsttől EG A GyAR pácolt, világtalan ablakra mutat. — Igen. — Mutassa meg kérem, hol állt ön? A fiú átmászik a mellvéden, beáll a néhai szobába. — Itt álltam. — Merről hallotta azt az állítólagos robbanást? — Erről. — Ügy. No, nézzük csak! Milyen helyiség volt jobbra magától? — A mi szobánk, a tervosztály egyik csoportjáé. Ennek az ajtaja volt zárva, azért mentem ebbe a helyiségbe telefonálni. — Érdekes. A nyomozófőhadnagy előbbre hatol a két épület közti keskeny átjáróban. Az üvegfal eltakarított cserepeitől valóságos kis hegyecske állja útját. ö azonban nem törődik most vele, hogy az üvegek összevagdalják a lábát, tönkreteszik cipőjét, nadrágját. Belegázol az üveghalomba, talpa alatt recsegnek, ropognak a cserepek. Lojzi is kilép az üszkös szobából, utánabukdácsol. — Micsoda? — kérdi. — Mi az érdekes? A hivatalos tűzrendészed vizsgálat azonban gondatlanságot állapít meg. Oxigén ér egy fémalkálit tartalmazó üveget. A tűzoltók szerint ennyi az egész. De akkor miért béreli fel valaki a huligánokat, hogy egy kis időre »-hallgattassák el« Lojzit? »— Az a fickó túl sokat tud, s már köpött is belőle. Szükségtelen, hogy még többet köpjön. — Gyönyörű — csattant fel a gúnyolódó hang. — Azzal, hogy kiderült: maga volt a fel- bújtó, meg otthagyta a munkahelyét, és egy ostoba levelet írt, máris többet tud a rendőrség, mint amennyit a fiú tudhat. Külön pech, hogy a fiú pont a Hevesi feleségével volt együtt. — A nő meglépett. A fiú nem árulja el a nevét, s a lo■* kaiban senki sem ismeri raj* tam kívül.« Valóban nem ismeri senki? Sárosi főhadnagy már ismeri. Beszélt is vele. És a szálak lassan összefonódnak, szorul a hurok. A sok apró, jelentéktelennek látszó epizódból összeáll a tiszta kép. Ki volt a tettes? Miért csinálta? Erre ad választ Túri András izgalmas kisregényt; az Ég a gyár, melyet lapunk július 30-i, vasárnapi számé» ban kezdünk közölni. jlf ilyen messze esik Ka- posvártól Amszterdam? — Több mint ezer Icilo- méterre — mondaná a térképész. — Végtelen messze van — sóhajt fel Hoogenbon úr holland kereskedő, valahányszor ragyogó, jól rugózott kocsiján Kaposvárról hazaértté* zik Amszterdamba feleségéhez és kislányához. A fürdőszobában lemossa az út porát, aztán végignyúlik a rekamén, s pihenteti a kormánykerék feszült szorításában görcsbe fáradt tagjait. — Ve messze van ez a Kaposvár, hej, de messze van! — sóhajtja újra és újra, miközben fáradt szemével gondolatban végigpásztázza a végtelen országutakat. — Apu! Mit hoztál nekem Kaposvárról? — kiáltja egyszer csak kislánya. Hoogenbon úr, a sokat tapasztalt, keménykötésű fiatalember, a világot járt kereskedő — a Gebrüder Salamon kefeipari cég anyagbeszerzője — egy pillanatra meghökken. Érdekes — tűnődik, nem azt A NAGYATÁDI KONZERVGYÁRBAN Magozzák a sárgabarackot a befőtt készítéséhez. Szabó M tagú női brigádja műszakonként 650—700 5/1» w üveget tölt meg barackkal. Munkában a babszálkáző gép. Óránként 10 mázsa zöld- kaceoz le. Naponta száz ember kézi munkáját helyettesíti. kérdezi a gyerek, hogy mit hoztam Belgrádból, pedig tudja, hogy ott is jártam, s az mennyivel nagyobb város Kaposvárnál. Aztán elmosolyodik, s a kislány feszült kíváncsisága közepette kezdi kicsomagolni a kaposvári ajándékot. J\J em sokkal később le- ^" vélpapírt, tollat vesz elő, és írni kezd: »Kefekikészí- tő Vállalat, Kaposvár, Szigetvári utca. Kedves Barátaim! Köszönöm szíves vendéglátásukat. Külön azt, hogy kocsim szervizét elősegítették. Hiba nélkül jött idáig. Nagyon elfáradtam, de a legrövidebb időn belül gondoskodom arról, hogy jobb minőségű nyersanyagot kapjanak tőlünk. Szeretném, ha semmi se akadályozná Önöket munkájukban, s kapcsolataink az eddiginél is gyümölcsözőbbek lennének. Kislányom rendkívül örül ajándékuknak...« Hoogenbon megáll, és azon gondolkodik, hogy milyen ajándékot vigyen legközelebb a kaposváriaknak. Kinek adja majd a Parker töltőtollat, kié legyen az angol cigaretta. Észre se veszi, hogy már-már többet gondol emberi, baráti kapcsolataira, mint az üzletre. Az üzletkötésekben sok a mechanizmus. Mindegyik fél kiszámítja mennyit keres, megköti a szerződést, aztán megy minden a maga útján. Az emberi kapcsolatok szerteágazóak, finomabb szálakból szövődnek. Minden ilyen szál nagy értek a jóindulatú embernek. Hoogenbon úr fontosnak tartja magyarországi barátságát. Ápolja, és gyümölcsözővé akarja tenni a maga és cége számára. Mennyire más gondolatokkal készült első magyarországi útjára! A nyugati propaganda gondoskodott róla, hogy kétségei legyenek. De amikor elküldték kislányának az első ajándékot innen, amikor rájött, hogy egyik kezén is köny- nyen megszámolhatja, hány helyen fogadták olyan barátságosan, mint nálunk, s amikor tapasztalta, hogy a legmesz- szebbmenőkig tiszteletben tartják a kereskedelmi szerződéseket, akkor. .. ...Befejezi a levelet, és alákanyaritja: »,Sok-sok szeretettel üdvözöl benneteket Hoo- genbonotok. Amszterdam, 1961 nyarán.« A mszterdam, Amszter- jrL dam, de messze vagy Kaposvártól! — gondolkodik el. Kifárad az autó, megkopik a levél, mire odaér. De ha a kislány azt kérdi, »apu, mii hoztál Kaposvárról?«, akkor mintha itt volna az a kis magyar város Donnerba forduló gesztenyesorával, apró házaival. S mintha csak itt frissítené az amszterdami gyárkémények fojtó levegőjét a Kapós-parti szél... Szegedi Nándor történelmi hivatása Néhány szó a tsz-paironáló mozgalomról Hagyománya van már ná lünk annak, hogy öntudatos üzemi munkásaink, kommunista ipari vezetők napi fáradságos munkájuk mellett időközönként fölkeresnek egy-egy községet, osztoznak falusi szövetségeseink gondjaiban, igyekeznek szoros baráti, testvéri kapcsolatot teremteni az üzemi kollektíva és a falu népe között. Ez a kapcsolat a termelési viszonyoktól és körülményektől, a politikai helyzettől függően időnként más és r ielleget ölt. A felszabadu- 1. idáni években gyökeret ve.. ialujáró mozgalom mind mélyebb politikai tartalommal töltődött meg, és kialakult a patronázsmozgalom. Egy-egy üzem öntudatos munkásai és vezetői évek óta ugyanabba a községbe járnak, segítenek, ahol kell. Ez annak az elvnek gyakorlati kifejeződése, amire a párt nevel, hogy ti. a mező- gazdaság szocialista átalakítása, a parasztság átnevelése a munkásosztály történelmi hivatása. Valóban, a párt és a szöve: kezeti mozgalom lelkes agitátorai mellett majd mindenütt ott találtuk az ipari munkásokat is, amikor a szövetkezetek megszervezéséért, illetve továbbfejlesztéséért folyt a harc. Rengeteg egyéni gazda a munkások okos szavára töltötte ki belépési nyilatkozatát. S a munkások jól tudták: hivatásukat ezzel még nem teljesítették. Közvetlenül érezték, látták és megértették azt a vívódást, amelynek legyőzésében ők is segítettek. Megértették, hogy nem hagyhatják magukra azokat az embereket, akik eddig teljesen ismeretlen életmódba vágtak. Az igazi barátság harcban, komoly tettek idején szövődik! Ilyen barátság szövődött megyénk számtalan termelőszövetkezete és ipari üzeme között. Elegendő megemlíteni, hogy Kaposvár 39 üzeme csaknem száz termelőszövetkezet patronálását vállalta. S az üzemek zöme, a munkások közül számosán szinte az illető szövetkezet megszületésétől kezdve részt vállaltak minden munkában. Amikor pihenéssel tölthettek volna idejüket, kocsira, vonatra ültek, s mentek segíteni minden ellenszolgáltatás nélkül. Segítettek a közös férőhelyek megteremtésében, gépet adtak a tsz-nek, megjavították az elromlott munkaeszközöket, tanácsot adtak a munkák megszervezéséhez. Ahol tétlenséget, közönyösséget láttak, ott megfogták a szerszámot, és elvégezték mások helyett is a dolgot. Mert ilyen is előfordult. A Víz- és Csatornaművek dolgozói például elhatározták, hogy megszüntetik a vízgondot az általuk patronált mezőcsc- konyai Új Erő Tsz-ben. A tsz- től csupán azt kérték, hogy ássák ki a csatornaárkokat. A mezőcsokonyaiak örültek a paronálók önzetlen segítségének, ámde saját kötelességükről elfeledkeztek. A munkásoknak kellett bajlódniuk az árok- ásással is. Igaz, mérgelődtek magukban, de amit ígértek, becsülettel teljesítették. Ez az eset azzal a fontos tanulsággal járt, hogy nem elég csak anyagilag segíteni a falut, itt többről, sokkal többről van szó. Mi a patronázsmozgalom lényege? Mi az a mérték, amelynek alapján megállapítható, hogy ez vagy az az üzem jól vagy rosszul látja el patronáló feladatát? Termelőszövetkezeteink vezetői hajlamosak azon mérni le a patronálás eredményességét, hogy az üzem menynyi ingyen munkaerőt, gépet és más anyagi juttatást adott nekik. Egyik-másik üzemünkben is hajlandók letudni kötelességüket azzal, hogy egy-egy alkalommal — például a szállításban gépkocsival segítenek a szövetkezetnek. Ez leegyszerűsítése, helytelen értelmezése a patronázsmozgalorrmak. Ez mindenekelőtt elvi kapcsolat: az öntudatban, szervezettségben erősebb, magabiztosabb testvér elvtársi támogatása a gyengébbnek, a tapasztalatlanabbnak. Segítség a célból, hogy a szövetkezet vezetői és tagjai is minél előbb megtanuljanak nagyüzemi méretekben dolgozni, irányítani és szocialista módon élni, gondolkodni. Nyilvánvaló, hogy a patronáló üzem még a legjobb akarattal sem tudná elvégezni a tsz-tagság dolgát, ebben csak segíthet. Az anyagi juttatást és munkát viszont díjazni keli, hiszen ebből elsősorban a szövetkezeti tagságnak van haszna. Amiben a patronáló munkások a legtöbbet segíthetnek, s amiért ellenszolgáltatás sem jár, az elsősorban a politikui nevelőmunka. Megtanítani a falusi vezetőket a helyes munkaszervezésre, az irányítás módszereire, fejleszteni a tsz- tagokban az aktivitást, szövetkezetük iránti felelősségérzetüket, a politikai öntudatot és biztonságérzetet — ez a legkifizetődőbb, leggyümölcsözől-b patronázsmunka. Szó se róla, segítsenek géppel és munkaerővel is az üzemek, ha módjuk van rá, és ha a tsz kéri ezt a fajta segítséget, a lényeg az: ne merüljön ki ebben a patronáló tevékenység, mert nem ez a fő hivatása. Kik vegyenek részt a patronáló tevékenységben? önként adódik a válasz: természetesen és mindenekelőtt az üzem legképzettebb, politikailag legön- tudatosabb dolgozói. Jóllehet az igazgatónak fogalma sincs a mezőgazdasági szakkérdésekhez, s nem tud tanácsot adni mondjuk ahhoz, hogy milyen talajba vessék a búzát — vannak, akik ebben eligazítják a vezetőket —, viszont nagyszerű tanácsot adhat a tsz-elnök- nek arra, hogyan lehet gazdaságosan megszervezni, elosztani a munkát, miként lehet gazdaságosan kihasználni a gépeket, hogyan kell bánni az emberekkel stb. Természetesen ahhoz, hogy értékes segítséget adhasson, még a legképzettebb igazgatónak is meg kell ismerkednie a helyi viszonyokkal, a tsz gazdasági helyzetével s nem utolsósorban magukkal az emberekkel. Ehhez pedig idő kell, nem elegendő hozzá évente egyszer kirándulni a faluba. Éppen ezért fölöttébb elgondolkodtató, hogy egyik-másik igazgató ebben nem mutat valami nagy szorgalmat. Nemrégiben egy értekezleten szóvátették, hogy Müller László elvtárs, a Ruhaüzem igazgatója 1959 óta mindössze egyszer volt az általuk patronált kazsoki Tsz-ben. Ostoros elvtárs, a BARNEVALIí igazgatója pedig egyetlenegyszer sem látogatott el Orciba* noha üzemének jellege őt eléggé a faluhoz köti. Kényelmesség húzódik meg e magatartás mögött vagy az üggyel szembeni érdek' 'enség? Akármi; nem hízelgő egyetlen kommunista vezetőre sem. Akadhat-e kommunista, aki ne tudná, mily nagy felelősség hárul reá, hogy mezőgazdaságunk minél előbb a szó igazi értelmében szocialistává váljon, és kielégítse az ország szükségleteit? Politikai állásfoglalás, ki hogyan vélekedik a patronázs- mozgalomról. Az elmondottakból következik, hogy még nagyok a tartalékaink, üzemeink még többet tehetnek az általuk patronált termelőszövetkezetek megszilárdításáért. Az a helyes, ha mindinkább előtérbe kerül a politikai nevelőmunka a pat- ronázsmozgalomban, mert erre van ma a legnagyobb szükség. Azt persze nem kívánhatja és nem is kívánja senki; hogy a patronáló üzemek munkásai, vezetői egyenként eljussanak minden tsz-családhoz. De azt igen, hogy minél többet találkozzanak a tagsággal közgyűlésen, párttaggyűlésen, egyéb összejöveteleken, és ott hallassák szavukat, közrebo- csássák kincset érő tapasztalataikat Varga József Az előfőzött babot 5/4-es üvegekbe rakják. A zárőbrigáű tagjai műszakonként 8—10 ezer üveget töltenek meg és . ............... zárnak le. ___— A barackért gép tölti az üvegekbe. Műszakonként 40 mázsa barackíz kerül ki a gépből.
