Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

KedŰ, 1961. július 25.

3

SOMOG YI NÉPLAP

JUBILEUM CSURGÓN

TÍZ ESZTENDEJE, hogy Csurgón 24 kisiparos — fodrász, szabó és cipész — szövetkezetét alakított. Maguk jártak utána Pesten és Kaposvárott, hogy hogyan szervezhetnék meg a község, sőt a járás első ktsz-ét. Kevés szerszámmal, apró műhelvekben indult el útjára a ma már az egész járás szogláltató iparát összefoglaló Napsugár Kisinari Termelőszövetkezet.

Most csak mosolyognak az alapító tagok, ha a kezdetre gondolnak. Mert hisz mi volt akkor? És mi van most? Aligha lehetne röviden elmondani a tíz év fejlődésének történetét, s a számok rengetegében, csak nehezen igazodnánk ki. Képek kellenének, melyeken bemutathatnánk az alakulás napját, a bizakodó 24 kisiparost, és azt, hogy számuk hogyan emelkedett évről évre, míg csak el nem érték a mai több mint 250-es létszámot. A termelést grafikonon ábrázolhatnánk: 1951, az alapítás éve: A grafikon bal alsó sarkán egy kis pont: 496 ezer forintnyi munka. E pontból kiindulva egy vonal ível fölfelé a jobb felső sarok irányába. Az 1953. évet már 2 millió 300 ezer forint jelzi. Ettől kezdve merészebben ível a vonal egyre följebb. 1955: 7 millió 693 ezer forint a termelési érték. Két. évre rá már 13 millió forint fölé kúszik a vonal, de eszében sincs megállni. 1960-ban 19

millió 241 ezer forintot ért el. És az idei esztendő végén már valószínűleg a falon folytatódik a grafikon vonala. 25 millió forintos az 1961. évi tervük.

Ha mindent ábrázolni akarnánk, akkor több táblázatot is kellene készíteni. Arról, hogy 1951-ben még csak 37

Több mini 80 tudományos intézmény van Örményországban

Az örmény Tudományos Akadémia keretei között két új tudományos intézmény nyílt meg: a mikrobiológiai és a biokémiai intézet. Jelenleg Örményországban, ebben a kis, Kaukázuson túli szovjet köztársaságban több mint 80. tudományos kutatóintézet működik. Tudományos dolgozóinak létszáma meghaladja a négyezret.

A köztársaságban egész sor nagy kísérleti berendezést szerelnek föl. A fizikai intézetben épített gigantikus elektrongyorsító, amely hat- milliárd elektronvolt energiát ad a részecskéknek, lehetővé teszi a részecskék szerkezeti problémáira vonatkozó feladatok megoldását.

1965-re szovjet Örményországban kb. száz tudományos intézmény működik majd.

ezer forint, tavaly meg már 1 millió 359 ezer forint volt a nyereségük. Vagy arról, hogy az első évben két és fél ezer, 1960-ban pedig 420 ezer forint részesedést osztottak szét a tagok között.

A FEJLŐDÉS EGYÉB JELEIT a grafikonok sem tudják híven érzékeltetni. Hiába mutatják az oszlopok vagy a vonalak, hogy a szakmák száma háromról 21-re szaporodott, vagy hogy a járás majd mindegyik községében van már részlegük — cipész, fodrász, szabó vagy egyéb —, a hogy kelmefestő és vegytisztító üzemük is van. A táblázatok csak a számokat adnák vissza, a mögöttük meghúzódó nehézségeket, áldozatvállalást már kevésbé tükrözik. És nem vetíthetik elénk azt a büszkeségfélét sem, amit méltán éreznek a csurgóiak, ha szóba kerül a »■Napsugár«. Mert alig akad olyan család, amely valamilyen módon ne került volna kapcsolatba a szövetkezettel. A hajvágástól a vízvezetékszerelésig mindent elvégeznek a szövetkezet tagjai. Különösen azóta, mióta a Csurgói Mezőgazdasági KTsz-szel egyesültek. Ök kilenc új szakmával toldották meg a mesterségek számát.

A Csurgói Járási Napsugár Vegyesipari KTsz (terebélyesedett a neve is) munkáját az ország más vidékein is ismerik, sőt külföldön is keresettek az itt készülő műbőr- és esőkabátok. 1955-ben exportáltak először, akkor még csak Belgiumba; tavaly a Szovjetunió, a hollandok és az albánok is vásároltak tőlük. A külföldi megrendelők közé felsorakozott Lengyelország is.

Az 1958-ban épített és fölszerelt konfekcióüzemben korszerű eszközökkel dolgoznak. Rövid idővel ezelőtt bevezettek a kétműszakos szalagosított munkát. Hogy mennyivel gyarapodott a gépállomány, azt az egy főre eső termelési érték növekedése szemlélteti legjobban. 1951-ben egy-egy dolgozó még csak 26 ezer forintot, 1960-ban pedig 150 ezer forint értéket termelt a szövetkezetben. ,

A SZEMBETŰNŐ FEJLŐDÉS a ktsz-tagok áldozatos munkájának köszönhető. Már csak 13-an vannak itt az alapítók közül. A többiek elköltöztek a vidékről, s így elhagyA páiMtatásró! tanácskoztak Marcaliban és Barcson

A Marcali Járási Pártbizottság értekezletre hívta össze az elmúlt pártoktaitási évad propagandistáit, és azokat az elvtársakat, akik a következő évben kapcsolódnak be a tanfolyamok vezetésébe. A beszámolót Szabó János, az agit.-prop. osztály vezetője tartotta. Az 1960—61. oktatási év tapasztalatairól szólva elmondotta, hogy az előző évihez viszonyítva 68 százalékkal nőtt — csaknem 1000-re emelkedett — a hallgatók száma, s 57 csoport-: ban vettek részt a pártoktatásban. Javult a nők és a tsz-ta- gok aránya is. Az évvég! összefoglalókat Boronka kivételével mindenütt megtartották — igényesebben, módszertanilag is fejlettebből a tavalyinál. Említésre méltó alapossággal zárult az oktatás Nagyszakácsiban, Varászlón, Nemesdé- den, Qsömenden, Sávolyon, a marcali fmsz-nél, a sajtüzemben és a Sütőipari Vállalatnál. Szabó elvtárs elmarasztalóan szólt az oktatási bizottság irányító és ellenőrző tevékenységéről, s bírálta a KISZ politikai oktatást megállapítva, hogy az alapszervezeteknek több elvi és gyakorlati segítséget kell nyújtani a jövőben.

A következő oktatási év feladatait az alábbiakban jelölte meg a beszámoló: minden tanfolyamon fokozni kell a tanulást, az elmélet gyakorlati alkalmazására való törekvést; több szemléltető eszközt, táblázatot, grafikont stb. kell felhasználni a szemináriumok színvonalának emelésére; hatékonyabban kell segíteni és ellenőrizni a foglalkozásokat; mielőbb meg kell kezdeni a részvevők kiválogatását, a csoportok szervezését. Bejelentette, hogy a járásban mintegy 60 csoportban folyik majd az oktatás előreláthatólag 1200 hallgatóval.

Szigeti István, a járási párt- bizottság titkára felhívta a propagandisták figyelmét, hogy különös gonddal ügyeljenek munkájukban a falu jeleniégi helyzetére, az egységes paraszti osztály kialakítására, a munkás-paraszt szövetség erősítésére: gondoljanak a tulajdonviszonyok, a paraszti erkölcs változásának folyamatára.

ság munkatársa számolt be. Utána élénk vita bontakozott ki. Többen hangsúlyozták, hogy a következő oktatási évben nagyobb gondot kell fordítani az ellenőrzésre, s növelni kell a felelősségérzetet mind a hallgatókban, mind a propagandistáikban. Az oktatási bizottság egyik tagja elmondotta, hogy akadnak még olyanok, aíkik vállalkoznak ugyan a propagandamunkára, 'később azonban elhanyagolják kötelességüket így volt ez So- roogytarnócán a marxizmus— 'leninizmus tanfolyamán is.

A felszólalók a hallgatók gondos kiválogatására, és a különböző szervek együttműködésének biztosítására is felhívták a figyelmet. Babócsán például azért maradtak ki a tsz-brigádvezetők a tanfolyamról, mert a pártoktatással egy időben tartották az éjfélig elhúzódó értekezleteket Hangsúlyozták: a sikeres pártoktatás egyik fő feltétele, hogy minden hallgatójelölttel beszélgessen a pártvezetőség. Ebbe a munkába kapcsolódjanak be a propagandisták és az oktatást irányító társadalmi aktívák is.

V. J.

AZ IFI MEÓS

Konzerv gyárban iskola elvégzése

Négy esztendeje dolgozik a Nagyatádi Nagy Erzsébet kiszista. Az általános után először csak szezonmunkás volt, most már szerződése van állandó alkalmazásra. A készáru kiszedő brigád tagja, és munkáját nagyon szorgalmasan látja cl. Minden üveget külön megkepogtat és osztályoz. Munkaidő után szívesen vesz részt a kultúrcsoport munkájában is, népi táncos.

ták a szövetkezetei. A 13 alapító és a többi ktsz-tag kitett Értekezletet tartottak a pári- magáért. Méltán ünnepelhetik oktatásról szombaton a Barcsi a jubileumot a jól végzett Járási Pártbizottságon is. Az el- munka tudatában. (múlt esztendő tapasztalatairjl

Roland Ferenc Pankász Ferenc, a pártbizottÖtvenezer fiatalt neveltek emberré

Ezüstös hajú, hajlott hátú, idős pedagógusok gyűltek ösz- sze az egyik júliusi vasárnapon Csurgón, a*régi tanítóképzőben. Negyven éves találkozójukat tartották az 1921-ben végzett néptanítók. A harminc- nyolc osztálytárs közül csupán húszán jöttek el, a többiek elhaltak, vagy szétszóródtak a történelmi idők viharában.

Az ősi falak között ünnepi, meghatott volt a hangulat. Az épületben székelő általános iskola kedves úttörőlányai a csapatvezető tanárnővel az élen üdvözölték, a pedagógusszakszervezet vezetője virágcsokrokkal, könnyeket kicsaló meleg szavakkal köszöntötték az érkező vendégeket.

— Alig találok szavakat erre a nem remélt örömteli fogadtatásra — mondta elcsuk- ló hangon Mike Imre, az öreg"/” szennai igazgató. Meleg és há-J

lás szívvel emlékezett meg a tanítóképző ősi falairól, meg azokról a tanárokról, akik szívvel-lélekkel igazi néptanítókká, népnevelőkké képezték az intézet falai között nevelődő hajdani tanítójelölteket.

— Az elmúlt negyven esztendő nem veszett kárba. Ezalatt majd ötvenezer fiatalt neveltünk emberré — mondotta büszkén.

Alágy Árpád, az általános iskola igazgatója meleg szeretettel köszöntötte idős kartársait. Meghatott tekintettel nézett az ősz fejekre. Szeméből sugárzott az elhatározás: »Mi, fiatalok, követjük példátokat, erőt merítünk a ti becsületes, hűséges, szorgalmas munkátokból, amellyel hivatástokat mindenkor elláttátok.« .

Ezután minden veterán ötperces beszámolóban emlékezett meg életéről, értékes, g*z- dag tapasztalatairól. A történelem rajzolódott- ki a küzdelmekben, nehézségekkel, örömökkel, eredményekkel lepergett negyven esztendő beszámolóiból. A megjelentek közül öten »Az oktatásügy kiváló dolgozója« kitüntető címet viselik, a többiek tanulmányi felügyelők, igazgatók, osztályvezetők.

Végül a találkozó részvevői a »Ballag már a vén diák« hangjainál bejárták a régi tantermeket, folyosókat, az udvart és a régi fákkal szegélyezett sétányokat.

Szép volt, hasznos volt ez a találkozó. Üjból átéltük mindazt a szépet és jót, amit az országos hírnevő tanintézet és elismert tanárai adtak nekünk.

Somfai Sándor ig. tanító, Polány.

Földes Mihály:

(65)

— A műszaki zár tervrajzát akarja, az bizonyos.

— Tehát igyekezni fog bejönni ebbe az épületbe. Valami fantasztikus trükkel bejöhet a főkapun. Behatolhat a kert felől. Valamiképpen átverekedhet: magát a vasrácsos ablakon is. De bármelyik megoldást választja, az irodába be kell jutnia.

— Nos?

— Meg kell könnyítenünk a dolgát.

— Gyanút foghat.

— Nem baj. Önmagát fogja elaltatni.

— És ha megkapja a számára preparált műszaki adatokat?

— És ebből mi következik?

— Az, hogy gyilkolni is akar...

És azután megtoldotta a szavát:

— A fenevad méregfogát Péter már kihúzta. Abban a hangfogós pisztolyban nincs többé halál. De azért ettől a perctől kezdve kiváló testőreid lesznek. Például ha nem vagyok szerénytelen, én magam. Ott leszek mindig a közeledben, elkísérlek minden utadon. Most pedig dolgozzuk ki a csapda tervét...

És a két tiszt »megszervezte« az álpapnak a »sikert« Volt a tervükben népgyűlés, riasztás, lényszórózás, nyitva feledett páncélszekrény, és hamis rajz a műszaki zárról.

— Nem túlságosan egyszerű ez? — aggódott Vadász.

— De igen. Túlságosan egyszerű. Csakhogy az ellenfél túlságosan komplikált. Az ilyenek éppen azon akadnak fel, ami nagyon egyszerű. Azt, ami egyszerű, a szerecséjük- kel azonosítják, mi pedig építünk erre...

ÖTÖDIK FEJEZET — Epilógus —

Bartus Valér nem tagadhatott, mert sorra eléje tárták a tárgyi bizonyítékokat. A hangfogós pisztolyát, jól »kibélelt« breviáriumát, fényképezőgépét, benne a műszaki zárról készült felvétellel, s a több beszédes apróság mellett ellene vallott az oxin-por is, amelyet a páncélszekrényről szedett össze reverendájával. És rendkívüli hatással volt reá az is, hogy a plébános szobájában, amikor megadásra szólították fel, az igazi nevén nevezték. Bartus abban a reményben, hogy kegyelmet kaphat, simán vallott is.

— Nem tudnám megmondani — kesergett —, mi történt velem? Ha jól végiggondolom az eseményeket, a szarvashibák egész sorát követtem el. Már arra fel kellett volna figyelnem, hogy á rendőrőrsön túlságosan simán fogadták a jelentkezésemet. De nem figyeltem eléggé a lakosság éberségére sem. Erre nem számítottam. Sokkal jobban kellett volna felkészülnöm a papi ruhában való mozgásra is. Tanácsokban nem szűkölködtem ugyan, de nem volt elég időm alaposan beidegzeni azt, amire figyelmeztettek. Sajna, Miszlay plébános viszont kitűnő megfigyelőnek bizonyult. De a legotrombább baklövést sohasem fogom megbocsátani magamnak. Amikor gyanakodni kezdtem arra, hogy valaki kutatott a bőröndömben, nem lett volna szabad félúton meg- állanom. Persze, már régen' nem voltam bevetésen, s noha nem vagyok mai gyerek a »szakmában«, hiányzott már a rutin. Egy kissé demoralizá- lódtam is.

— Mikor?

— A békegyűlésen. Minden idegszálam külön-külön éreztem, hogy a falu népére nem számíthatok. Ott beláttam, hogy alapvetően megváltozott itt valami, amiről én nem tudtam. Ez a nép hisz a rendszerben, együtt él vele, helyesli. Azt hiszem, ez az igazi határzár.

— És Argai nem figyelmeztette erre?

— De igen. Csakhogy én nem hittem neki.

Ezután más hangon folytatta:

— Hanem azon aztán igazán csodálkozom, hogy még Miszlay plébános is magukat szolgálja.

— Téved — mondotta Vin- cze százados. — Miszlay plébános nem közölt velünk többet) a tapasztalatairól, mint ameny nyi állampolgári kötelessége) volt. Ellenben csaknem kérész-^, tülhúzta a számításainkat. Na-^ gyón is érthető felháborodása-^ ban nem tudta megállni, hogy/ ne leplezze le magát, Bartus./ Erről a szándékáról mi nem/ tudtunk, ez az ő egyéni akció-/ ja volt. Ha nem vagyunk ré-fi sen, nkkor maga ezt figyel-/ meztetésnek is vehette volna.. ./

Annak vettem...

— És kereket oldhatott vol-/

na. Szerencsére résen voltunk.^ Ez történt a kilátó környékén,/ a régi határőr-romoknál, végig^ az egész útvonalon... 5

Bartus Valér kereken és/ szabatosan válaszolt minden^ kérdésre. Felfedte levelező/ módja titkait Is. Már nem bán-/ ta, hogy az egész vonalát le-> buktatja. A saját bőrére gon-/ dőlt elsősorban. S

Amikor a három tiszt egy-/ másközt maradt, még egyszer^ röviden megvitatták az akció/ minden részletét. Legvégül/ Vincze százados zólt:

— Azt, amit most akarok mondani, úgy szeretném el-/ mondani, hogy nyoma se le-/ gyen benne a frázisnak. Félek,/ nem fog sikerülni, pedig a/ nyelvemen érzem a megfelelőd szavakat. Mi megtettük a ma-/ gunkét, engedelmeskedtünk hi-r- vatásunk parancsszavának./ Persze a szolgálat sohasem/ könnyű. Annál inkább szere-d tem és csodálom azokat az/ egyszerű embereket, akik ön-d ként vállalják a feladat :.e-/ hezét. Tapasztalhattuk, éjjel és/ nappal nyitva a szemük. Min-íd dent meglátnak, mindent ész-? revesznek. Csoda ez.

Vadász százados csak en nyit mondott erre:

— Szeretik a hatójukat...

* VÉGE.

Igényesség és cs vnléség

Ifjú ember, húszéves sincs, most tett szakmunkásvizsgát: műszerészsegéd lett: És akkor váratlanul kijelentette* hogy nem megy vissza vállalatához, hanem máshol néz állás után, »ahol jobban fizetnek-«.

Egy másik fiatalember a közelmúltban a városi KISZ- bízottságon azt mondta, hogy otthagyja üzemét, »mert nem lehet keresni«.

— Mennyi a fizetésed? — érdeklődött tőle valaki. — Hat forint az órabérem...

ö szintén nemrégen lett szakmunkás.

És menni akar, menni akarnak, mert szűknek érzik az üzemet, próbálkoznak, kísérleteznek, hogy hol lenne jobb; bejárják a megyét és Budapestet, aztán visszajönnek: nem sikerült. A gondolkodók visszatérnek régi munkahelyükre, másik, szerencsére kisebbik részük viszont csak ül, várja a sült galambot, szülei nyakán élősködők.

Soroljuk tovább? Mert van példa egyébre is. Hányszor hallunk követelőző fiatalokról, akik jóllehet egész fizetésüket önmagukra költik, még otthonról is várnak támogatást, szitkozódnak, ha az apa vagy az anya kijelenti: »Nincs pénz, fiam, keresel te magadnak.«

Ismerünk egy ifjú orvost, aki azért elégedetlen, mert még nincs villája a Balatonon, és nincs gépkocsija sem.

Vajon az említett fiataloknak igazuk van-e? Egyetlen szóban megválaszolható: nincs.

Nem fölösleges emlékeztetni ezeket az »elégedetlenkedőket«, hogy volt olyan időszak, amikor sok ezren munka nélkül álltak; nem lényegtelen az autóért és a villáért epekedő ifjú doktorokat figyelmeztetni a fizetés nélküli gyakornokok rendszerére vagy akár az Állástalan Diplomások Országos Bizottságára.

Igaz, azóta nagyot léptünk előre. Megnőttek az igények. S államunk a lehetőségekhez mérten igyekszik is kielégíteni ezeket az igényeket. De ez nem megy egyik napról a másikra. Ehhez minden ember munkájára szükség van, dolgozzék bárhol.

Szükség van lakásokra, iskolákra, bútorokra, elektromos berendezésekre, kenyérre és fagylaltra, szappanra és mosógépre. És talán éppen azért nem javítják meg idejében egy sokgyermekes házaspár mosógépét, mert nincs elegendő szerelő, barátunk »jobb állás után« szaladgál.

A Ludas Matyiban nemrfcg jelent meg egy karikatúra: gépére támaszkodva azon tűnődik egy munkás, hogyan lehetne többet keresni. S teljesítménye közben csak 62 százalék. Mennyi igazság van ebben a kis rajzban, mennyi elgondolkoztató igazság! Mert ponttosan azok elégedetlenkednek, akik korántsem tesznek meg minden tőlük telhetőt az élet- színvonal emeléséért.

Az elmúlt években rengeteget írtak a lapok a falusi fiatalság városba özönléséről. Nos, a városba vágyó falusi ifjak azóta egyre-másra térnek vissza a termelőszövetkezetekbe, íme a példa: sehol sem osztogatják ingyen a fizetséget, mindenütt meg kell dolgozni érte.

P. Gy,