Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-20 / 169. szám

Csütörtök, 1961. július 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az elvtársi segítőkészség szép példája Amikor gépkocsink odakanyarodik, élénk kopácsolástól, fűrészgép-hersegéstől hangos a kányái Alkotmány Tsz épülő lóistállójának környéke. Nem kőműveseket, hanem pesti munkásokat látunk az állványokon, amint téglát tégla mellé illesztenek. Fröccsen a mal­ter, s a serény mozdulatok nyomán már az utolsó téglasor kerül helyére a bejárati tűzfa­lon. Kik ezek az emberek, és hogyan kerülnek ide? Rappaport Bélától, a tsz-t patronáló fő­városi TÜKER Vállalat osztályvezetőjétől ka­punk választ erre a kérdésre. Hat hónapot tölt itt a tsz megerősítésén fáradozva. Hallot­ta, mennyire kellene egy lóistálló, de hát Mezei Ferenc a jászlak anyagát készíti elő. fa­Utolsó simítások a bejárati tűz­falon. mindeddig nem futotta rá a tsz-nek. Gondolt egyet, és föl­vetette a vállalatnál a dolgot. Akadt is mindjárt húsz jelent­kező. Vállalták, hogy segítenek az építkezésben. így is tör­tént Csaknem egy hónapon át 12 tagú brigád — minden hé­ten másik — dolgozott az épít­kezésen. Richter József, aki 17 nap szabadságából hat napot dolgozott itt már másodszor jött ide. Egyiküknek sem szak­mája a kőműves- vagy ácsmes­terség, mégis 30 nap sem telt bele, s az elvtársi segítőkész­ség szép bizonyítékaképpen el­készült a szerfás, cseréptetős nagy istálló. A tsz-nek mind­össze a cserép, a tégla és a ce­ment került pénzébe. Bent a 40x9 méteres helyi­ség egyik felében már száraz a beton. Néhány nap múlva már beköthetik a lovakat A má­sik felében az utolsó métere­ket öntözik híg cementtel. A betonállásnál szakszerűen el­készített lefolyók vannak, s a tartóoszlopok lecövekelve vár­ják a jászlakat és a saroglyá- kat. Ezeket Mezei Ferenc ké­szíti. Éppen a jászol peremfáit fűrészeli. Ez a halk szavú, ko­moly fiatalember már harmad­szor jött el dolgozni a soros brigáddal. Mire e sorok megjelennek, már ebben az új, 60 férőhelyes istállóban ropogtatják a szé­nát a tsz lovai. A budapesti TÜKER építőbrigádja derekas munkát végzett. Büszkék lehetnek erre a lé­tesítményre mind az építők, mind a kányaiak. Egy kicsit jelkép is ez az épület: a munkások segítőkészségéinek szép jelképe. . W. E. BETEG GEPEK ORVOSAI A GÉPMŰHELY TERMEI­BŐL gépfűrész, kovácsüllő, esztergapad zaja szűrődik ki. Az udvar olyan, mint egy nyü^gő méhkas: itt is, ott is egy-egy javításra szoruló trak­tor körül forgolódnak a sze­relők. Akad bőven tennivaló a gabonabetakarítás időszaká­ban. — Szerelőink egy része — mondja Réczei Árpád, főmér­nök — kinn van a határban a kombájnoknál, hogy gépniba esetén azonnal segíthessenek. A többi szerelő itt bent dolgo­zik. — Még hozzáteszi: — Az aratást nemsoicara befejezzük. Már csak a hencsei és a bárdi­bükki üzemegységben van le­vágni való gabona. Az, hogy a munkában nincs fennakadás, nem utolsósorban a műhely dolgozóinak köszönhető. Az egyik szerelő, Vonyó Jó­zsef egy régi körmössel fogla­latoskodik az udvaron. Köröt­te csavarok, szerszámok oka- sága. — Valami nem stimmel ez­zel a szabályozó résszel — mondja, olajos kezével az eme­lővillát mozgatva. — Valóság­gal úgy kell kitapogatni a hi­báját — folytatja élénken —, mint az orvosnak a betegsé­get Csakhogy ettől hiába kér­dezi az ember, hogy hol fáj, mi fáj. — Mióta dolgozik a szakmá­ban? Kezefejével letörli homlokát, elmosolyodik. — Tizenkét éve. Bizony ez idő alatt egy csomó traktornak kitapasztaltam a kombinációját, de még akad bőven tanulmányozni való. A legújabb típusú gépekkel is egyenként kell megismerkedni. Az a közmondás, hogy a »jó pap holtig tanul«, érvényes ránk, szerelőkre is — feleli. A műhelyben ő az ez mes­ter. Ha valamivel nem boldo­gulnak a fiatalabbak, Józsi bá­csihoz szaladnak segítségért. Habár neki magának is egy­szerre tízfelé kellene mennie, mégis szívesen segít minden­kinek. Nincs az a gép, amihez ne értene: akár fűkasza, kul- tivátor, cséplőgép, akár más. Gyakran annyira belemerül a munkába, hogy íz ebédről is megfeledkezik. — Valahogy úay vagyok — mondja, hogy addig nem hagy békén a lelkiismeretem és enni sem bírok, amíg egyetlen gép is reparálásra vár. Márpedig Vonyó bácsi szak­értelmére, kezére vár elég. Azt javítja mindig, ami a legsürgő­sebb. Most éppen ezt a kor­most, mert kell a tarlóhántas- hoz. — Péter, add ide azt a kul­csot — mondja a segédszerelő­nek. Aztán megerősít egy csa­vart vele, majd fölegyenesed­ve nagyot szippant a levegő­ből: — Na, megvan ez is, jö­het a következő. Abban pedig bizonyos lehet bárki, hogy nem tessék-lássék munkát végzett. A KOVÁCSMŰHELYBEN csengő dallamot ver a kala­pács az üllőn. Erdődi János és Baracsi Lajos éppen egy von- tatórúd megjavításán szorgos­kodik. A háromszög alakú rúd két sarka megrepedt, össze kell kovácsolni. — Mindig akad valami mun­ka, nem unatkozunk mi sem — mondja mosolyogva Erdődi mester. — Tegnap készültünk el az ekevas-javításokkal. Közben egy hosszú nyelű fogóval rövid, izzó pirosra he­vített vastéglát emel ki a pa­rázsból, és odaszorítja a von- tatórúd külső, homorú sarká­hoz. — Lajos, gyere, kalapáld meg! — kiált oda társának, s az félredob egy kiegyenesített vashengert. PEDAGÓGIA A bácsi a fű kellős vagy talán az igyeke- Az öreg úgy tett, közepére telepedett, zet, amely hazafele mint akinek nyugodt a Nagyszélű, kopottas vitte. Kosarát kezében lelkiismerete, és be- kalapját jól fejére húz- tartva megállt az kapta a soron követ- ta, hogy azt a kevés öreg mellett, egy da- kező falatot. De azért napsugarat is felfog- rabig nézte, aztán körülsandított, hogyan ja, amely a' nagy megszólalt: lehetne útjára nógatni melegben át-átszokött — Bácsi, itt nem sza- a kis kellemetlenkedőt, a Színház park fáinak bad. ..! De a kislány nem moz­sürü lombján. A dán No, ja, hát hova dúlt. Szemrehányóan ölébe tette és kibon- mész, galambom? — nézte az öreget, s az tóttá a szalvétába csa- engedte el füle mellett fel-felkapta tekintetét, vart elemózsiát, s bics- a figyelmeztetést a mintha reflektorral vi- kanyisszantások köz- nagykalapos. — Aztán tágítottak volna az ar- bea szép nyugodtan hogy van anyukád? cába. . . falatozni kezdett. Úgy A kislány ham tágx- Vártam a fejlemé- gondolta bizonyára, tott: nyékét. Még két fala­hogy innen a járóke- — KI van írva — és tot csúsztatott le a bá- löket is jól látja, fű- csönnnyi ujjával az tyó, aztán nem állhat- ben is ül, meg a vas- öreg háta mögött álló ta tovább a kislány te- úthoz is közel van, s táblára mutatott, kintetét. összecsoma­amikor majd a han- amelyre nagy hetükkel golt, kilépett a járdá- gosbeszélő megszólal, ezt írták: »A fűre lép- ra s elment. A kislány hogy beszállás, akkor ni tilos!« Az öreg hát- utánanézett, s ő is el- csak összecsomagol, és ránézett. Megállt az indult. Már messze uzsgyi a vonatra. Hát ádámcsutkája. Hiszen járt, amikor arra gon- ezt így jól elgondolta, értette ő, miről van doltam, hogy megkér- s a megvalósítás is szó, csak. .. dezem nevét. Utána nagyszerűen sikerült — Nem szabad? — is eredtem, már csak­volna,. ha. . . Ha egy kérdezte a. kislányt, nem utolértem, de ak- hét év körüli kislányt aztán hallgatott. kor eltűnt a Dózsa arra nem sodor vaia- — Nem hát, olvassa György utca 6. szám honnan a kósza szél, csak el.., alatt. Sz. N. — Jövök! — hangzik a rö­vid válasz, és már csattog is a kalapács: az egyenes vastégla hozzáidomul, hozzáhajlik a ho­morú . Sarolthoz. Zömök, vidám képű zetoros jön be. Egy pótkocsi rendszám- tábláját hozza. Az egyik mes­terhez fordul: — Lajos bátyám, ezt itt ket­té kellene vágni — mutat a tábla tartóvasának letörött vé­gére. — Ügy még használható lesz, nem kell eldobni. — Jól van, öcsém, add csak ide! — veszi át tőle Baracsi mester a táblát, Ynajd ráhelye­zi az üllőre, és egy kalapács élét ráilleszti a letörött végre. — Jani, most verj rá egyet, de nagyot ám! — húzza széles mosolyra száját az öreg. A másiknak a kezében könnye­dén lendül magasba a súlyos kalapács... Felbúg az esztergapad mo­torja, a Szuper-Zetor lekopott féktárcsájába belekarcol az esztergakés, s nyomában spi­rálisan kanyarodik le a vas­forgács. — Ügyes gép ez, élvezet ke­zelni — mondja Mesterházi Sándor vasesztergályos, öt éve dolgozik itt, a Bárdibükki Ál­lami Gazdaság gépműhelyében. Azonkívül, hogy becsülettel helytáll a szakmában, ő is af­féle ezermester. S ha nincs más elfoglaltsága, segít a gé­pek szerelésében fiatalabb tár­saival együtt. A TEREM MÁSIK SARKÁ­BAN Illia Béla villanyszerelő ugyancsak egy Zetor-alkatré- szen dolgozik. Mint mondja, a villanyszerelésről gépszerelés­re specializálta magát. — Jó, ha az ember mindenhez konyít valamit — magyarázza moso­lyogva. — Tegnap is azt mond­ja egyik kollégám, hogy baj van a kombájnnal, segítsek neki, fizet egy korsó sört,. No persze, nem annyira a sörért, mint inkább kötelességérzés- ből megcsináltam. Kezébe véve a megmunkált fémpofát, a jól végzett munka örömével forgatja ujjai közt, gyönyörködik benne, hogy lám, ez is sikerült. Kerék Imre Az építőbrigád a betonálláson munkálkodik. Földes Mihály: (51) »Dr. Reményi Ottokár, bu- üdü'1. Ve.reczkeyt a festőművé-: dapesti, belvárosi lakos. Ideg- szeli körében nem ismerik gyógyász, de 1945 óta orvosi 1945 előtt hivatásos katona­praxist nem folytat. Az 1945 tiszt volt. Priusza nincs." előtti időkben széleskörű pa- — Beszédes tények ezek —' ciAntúrája volt az úgynevezett állapította meg Vadász, jobb körökben. Arisztokraták, — Azok bizony. Tehát: az: bankvezetők, magasrangú álla- igazi Fabinyi István káplán mi tisztviselők jártak hozzá, üdül a Mátrában. Vereczkey Tudományos körökben sarla- Csaba, a szorgalmas festő, a asszony máris kopogtatott az magaslatán álló rendőr soha- tannak tartották, aki az akkor régi hadsereg volt hiva- ajtaján. sem unatkozik. Vinczét szeret- divatos pszichoanalitikai mod Amint becsukta maga mö­gött az ajtót, egyetlen pillana­tig sem tétovázott. A legna­gyobb hidegvérrel behatolt az álpap szobájába a tapétaajtón keresztül. Rögtön a bőröndöt kereste és a kopott alkalmatos­ság dupla fenekét. Ismerte az efféle eszközök minden fajtá­ját, s azt is tudta, hogy a for­télyuk meglehetősen egy kap- asszonyom, számolja csak fel ges kérdésekre feleltek. tafára készül. a többletet. Fizetek És amit keresett, igen gyor7 , A, fösvény vénkisasszony . ,,,, boldogan hallotta a «-fizetek-« san meg is találta. szót. Azon nyomban elhatároz­Egyelőre semmi egyéb nem ta, hogy két tojást kispórol a érdekelte, mint a hangfogós nagyobbszabású kotlettből... pisztoly. Valóságos gyűjtemé­______ ___________ tásos tisztje ezt meg-S b eosiztottíaV*"De mindig szerrel szélhámoskodott. Vala- tudja. Ügy látszik, nagyon »fo-* háta mögött dicsérték 11x1 botránya is volt, ami azzal gékony« bizonyos apróságok*; járt, hogy hivatásától eltiltót- iránt, amelyeknek nem tudni £ ták. Régebbi betegei időnként mikor hasznát veheti. Vannak* mégis felkeresik. Valószínű, gyűjtögető emberek. Verecz-S hogy illegális orvosi gyakorla- key, hogy folytassam a vélet-* — „ tot folytat. A kapu alatti tábla lenek felsorolását, éppen dok-S- Ne riadjon" meg, édes radiogrammok, amelyek lénye- ™fg a időkből maradt a tor Reményi Ottokár pszichoj- - • ... J helyen. Kimutatható reális jo- analitikus társbérlője, akinek* vedelme nincs. A kerületi ta- kimutatható jövedelme nincs,« nács adóügyi osztályán a ne- adót nem fizet, az isten ke-* ve nem szerepel. Egykori hat- gyeiméből él. Látszólag elvo-« Drága Kocsis úr — fuvo- ték is a lázta —, üde kotlett megfelel- csak a ne reggelire? — Meg ám! — Hány tojásból kívánja? — Tízből. — Jézus Mária. Márpedig éppen ez az igazi di­cséret Az akció már teljes terje­delmében folyt. Sorra megérkeztek azok a Íme az egyik: »Fabinyi István, káplán, lé­tező személy. Az elmúlt két hónapban súlyos ideggyulla­dással szakorvosi kezelésben részesült. Egyházi elöljárói tisztelik, becsülik, igen jó róla a véleményük. Jelenleg az . egyik mátrai plébánián ven- Vereczkey és a felesége képe- dégként üdül. Minden irata a két fest. Szériában készítenek Vincze századoson pompá- birtokában van. A személyi másolatokat a budapesti Szép- ., . . , san feszült a határőr-egyenru- igazolványa is. Életkora 26 év. művészeti Múzeum egyes re­ha. Pedig nem éppen reá szab- Alacsony, szőke, igen sovány, mekműveiről. Deönálló mű- Ä ““ ták. Két darab csont-csillagjá- Különös ismertetőjele egy fel- veik is vannak. Ezeket és a val azonnal és kitűnően beil- tűnőén hosszú és mély fórra- másolatokat maga Vereczkey szobás lakásából jelenleg két- nult a világtól, köp rá, de ez* nye volt belőlük a megyei ka­pitányságnak. Az igazán jó nyomozó egyik legfőbb törvé­nye: »Bölcsesség annyi, mint előrelátás." A magával hozott, NEGYEDIK FEJEZET 1. tő az övé." A harmadik: »Dr. Reményi Ottokár társ­bérlője Vereczkey Csaba. Ez a töltényeit kicserélte az élesek­kel. A két pisztolyt nem cse ré\heíte1.ki’™ert a kopottsá' leszkedett guk kulonbozo volt. Éppen idejében vonult visz- szeretett minden reggel új iz- senkivel." «za a mosdóba, mert a vénkis- galmakra ébredni. A hivatása A másik: nem akadályozza meg abban,* hogy időnként fogadjon olyan* személyiségeket, mint Argai* Ede... & — Aki itt 11 határvidéken* szintén utazgató ember ... — Ügy van. Nos, nem nehéz i kitalálni, miről folyt a szó azj ideggyógyász és Argai között.: Argai legalizáló iratokat ■■.ért; és kapott doktor Reményitől, aki vagy maga gyártja ezeket, a környezetébe, dás a nyakán. Vendéglátó plé- terjeszti vidéken. Gyakran uta- - -. i-ania mée kiválóbb Olyan volt a természete, hogy bánosán kívül nem érintkezik zik. Három hettel ezelőtt több P képet eladott abban a faluban is, ahol Fabinyi István káplán szakértőktől. (Folytatjuk.) A jövőben másként kell csinálni Kaposvárott az idén 413, általános iskolát végzett fia­tal lépett a KISZ-be. E 14— 15 éves lányokat és fiúkat tíz üzem és három középis­kolai KISZ-szervezet fogad­ta be tagjai sorába. Az ün­nepélyes taggyűléseken az új donsült kiszesek átvették tagsági könyvüket, a három hónapra szóló bélyeget, az­tán megkezdődött a vakáció, s most hiába érdeklődünk bármelyik alapszervezetnél, hogy mit tudnak új tagjaik­ról, mi lesz velük a jövőben. A KISZ-titkárok nem tud­ják, mert az új tagok jelen­tős része szeptemberben vagy középiskolába megy, vagy ipari tanulónak, többen pedig 4—6 órás beosztásban fognak dolgozni. Készülhet a változásjelentés, a papír­munka. Most már késő ezen sirájir kozni — monanatják sokan —, változtatni nem lehet raj­ta. S ez valóban így van. De ez a kísérleti év tanulságul szolgálhat a jövőre nézve, hogyan kell maid a követke­ző tanév végén átadni a nyolcadikos úttörőket az If­júsági Szövetségnek. A legjárhatóbbnak a váro­si KISZ-bizottság javasolta út tűnik. A tanév végén töb- bé-kevésbé már mindenütt tudják, hová mennek az ál­talános iskolát végzettek. Ahhoz az alapszervezethez kell hát irányítani őket, ahol a jövőben tanulni, dolgozni fognak. A középiskolába je­lentkezetteket vegyék föl a középiskolák, az iparitanuló­jelölteket pedig az iparita- nuló-iskolák alapszervezetei. P= G* t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom