Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Tasámap, 1961. június 18. Őket ki érti meg? a helyes, nem pedig a szí tkozó- rát. Hogyan mondhat ilyet, tisztségüket. Kétkezi munká- dás, a veszekedés vagy gya- amikor tisztességes keresete Tartalmasabb pártmunkát Jó a vezetés összhangja — Közelebb az éleihez — Hiányzik a tájékoztatás Termelőszövetkezeti vezetők. A közös gazdaság munkáiért, javaiért anyagi és erkölcsi fe­lelősséget hordanak a vállu­kon. Kisebb-nagyobb ember- csoportok irányítását bízta rájuk a közösség. Naponta szüntelenül kapcsolatban áll­nak a tagokkal vagy úgy, hogy munkába invitálják őket, vagy úgy, hogy sérelmükben, pana­szukban segítenek igazságot tenni. Minden cselekedetükkel a köz érdekét igyekeznek szol­gálni, minden intézkedésükkel vezetetteik javán fáradoznak. A vezetőktől elvárja a brigád, a csapat minden tagja, hogy emberségesen bánjanak vele, megértsék gondjait, osztozza­nak önömében, bánatában. De az elnököket, a párttitká­rokat, a brigádvezetőket ki ér­ti meg? Ki segíti őket helyes törekvéseik megvalósításában ? Ha tévedtek is, vagy kifogásol­hatónak vélt intézkedést foga­natosítottak, van-e, aki mellé­jük áll? S a vezetőjét elma­rasztaló beosztott vesz-e magá­nak annyi fáradságot, hogy mi­előtt véglegesen ítéletet alkot­na, meggyőződjék értesülései megbízhatóságáról? Ilyen prob­lémák csomóinak kibogozáséra üljük most körül a csurgói Zrí­nyi Tsz irodájának asztalát. — Háttérbe szorítják az asz- szonyokat a mi tsz-ünkben — így fogalmazta meg valaki a tagság körében elterjedt néze­tet. És hozzátette: — Néhány fehérnéppel kivételeznek. Füs­tös Kati, Mezei Rózsi, Huszics- né meg Szábóné kapott munkát egész télen, én meg áprilisban kereshettem meg a négy hó­napra való SZTK-költséget. Sze­rényen, higgadtan veti ellen Horváth János üzemegységve­zető: — Ha magára volna bízva, hogyan foglalkoztatna egész té­len 80 vagy száz asszonyt, ami­kor csak háromnak, négynek akad munkája a morzsol óban? S nyilván azokat hívjuk, akik­re mindig, minden munkában bizton számíthatunk. De volt a mi brigádvezetőnk más házá­nál is, amikor szaporodott a tennivaló. Hétfőn azt mondta az illető, hogy nem ér rá, mert nagymosást végez, kedden ke­nyérsütésre hivatkozott, szer­dán meg azzal utasítótta el, hogy orvoshoz kell vinni a gyerekét. Csütörtökön aztán nem hívta. Csapott is belőle nagy paitáliát. Kiabálta utca­hosszat: -Ez már mégis csak nagy disznóság; mennék dol­gozni, de ma reggel még a há­zam tájára sem jött a brigád­vezető.-« S most, amikor gaz sanyar­gatja a krumplit, a répát, • a kukoricát, most is akadna va­laki, aki munkanélküliségre panaszkodna? Nincs ilyen em­ber. Sőt, ma olyan van, aki so­kallja a kimért területet. Fedig a családok munkabírásának alapján parcellázta szét a ve­zetőség a kapásnövények táb­láit. Az eddigi elégedetlenke­dőknek most módjuk nyílna ar­ra, hogy a téli, kora tavaszi sérelmüket tulajdon kezükkel orvosolják. Mert most nem a munkából, hanem a dolgos kéz­ből kellene több a csurgói ha­tárban is. Gadaneczék tsz-tag lánya is találna elfoglaltságot napszám helyett a közös föl­dön. A cáfolatra újabb ellenérvet próbált találni az elégedetlen­kedők szószólója: -Az időseb­beknek kellene a könnyebb munkát adni.« Hát nem ezt tette a brigádvezető, amikor az öregebbeket osztotta be a siló­takarmány tiprására? Hogy volt a silózásnál fiatalabb asz- szony is? Persze, hogy volt, mert öthónapos terhes, s őt kí­mélni emberbaráti kötelesség... Van kellő indok úgyszólván minden intézkedésre, csak az kell, hogy megkeresse, mégis- ■neue, meeértse. akit érint. Ez nakvás. Elhibázhatnák egv- egy lépést a vezetők is, hiszen nincs tévedhetetlen ember. De mennyivel jobban esik nekik, ha elmarasztalás helyett segít­séget kapnak hibájuk kijavítá­sához. Nekik is vannak nehéz­ségeik, nekik is van önérzetük. Milyen fonák helyzet az, ha egyesek a kölcsönös megértést egyoldalúan a maguk szája íze szerint fogják fel. Tamás Jó­zsef nemcsak elvárja, hanem meg is követeli, hogy tartsák tiszteletben, ő viszont milyen alapon engedheti meg magá­nak, hogy egyik vezetőjét meg­sértse emberi méltóságában? Indulatos volt, ezért tette? De a vezetőnek is vannak indula­tai, ő is érzékeny. Balogh József párttitkár ta­pasztalta egy szövetkezeti ün­nepségen. Saját zsebére evett- ivott minden részvevő. Egy fiatalember előre bejelentette, nincs miből kifizetnie a vacso­Kubu Gyulának, az iharosí Oj Erő Termelőszövetkezet kertészének ügyességét ismerik a környéken. A példaszerű kertészetből minden évben te­kintélyes bevételre tett szert a közös gazdaság, s ebben nagy része volt a kertész szaksze­Amikor először esett szó a normák kiigazításáról a Nagy­atádi Fonalgyárban, csaknem mindenkiben a régi norma­rendezések emleke ötlött fel. A régi, amikor a fő és az egyetlen szempont a -minél több fonal« volt. Most azon­ban kiigazítások történtek. Az újpesti központ munkaügyi osztálya felmérte a lehetősé­geket, figyelembe vette a gya­korlati és az elméleti eredmé­nyeket. Nem a mennyiség volt az elsődleges, hanem a minő­ség. A termékek nagy része ugyanis külföldre kerül, s csak a legszebb, legjobb mi­nőségű áru képes állni a ver­senyt a világpiacon. A normakiigazítások ennek szellemében történtek. Termé­szetesen sok munkaterületen magasabb normákat állapítot­tak meg, de valamennyi tel­jesíthető. A kiszerelőben pél­dául az előorsózók régi 109 százalékos teljesítése 100.3 százalékot, a kiskeresztorsózó dolgozóinak korábbi 105,7 szá­zaléka 99,2 százalékot, a nagy- keresztorsózó régi 103 száza­léka 100 százalékot jelent a rendezés után. Ugyanakkor a keresetcsökkenés elkerülésére általában 10 fillérrel emelték a 100 százalék után járó óra­bért. Volt' olyan munkaterü­let, ahol csökkentették a régi normákat. A gyakorlat bebi­zonyította, hogy például a van? Vagy ezzel is a szövetke­zeti mozgalom eredményeit próbálta kisebbíteni? Egyéb­ként kiderült, hogy elrugaszko­dott a valóságtól, amikor üres erszényét emlegette. Az ünnep­ség végén alig fért el asztalán a sok üres üveg. Tehát volt pénze sörre. Hát akkor miért nem azt mondja, ami igaz. A párttitkár nem ismerte a nél­külözést akkor sem, amikor a tsz-mozgalom kezdetén kilenc forint hetven fillért ért egy munkaegység. Hogy családját elláthassa, nappal a földeken dolgozott, éjjel meg az állomá­son kilapátolt két vagon kavi­csot. Gyenge volt a szövetkezet akkor. De azóta az ő munkája árán is évről évre erősödik. Termelőszövetkezeti vezetők. A köz érdekében dolgoznak szinte éjt nappallá téve. Nem a rosszabbért, mindig a jobbért küzdenek. Közülük néhányan immár egy évtizede viselik rű, szorgalmas munkájának. Most más oldaláról mutatkozott be Kubu Gyula, s bizony nem lehet azon csodálkozni, hogy ma már ezermesterként emle­getik a faluban. Saját elgon­dolása és terve alapján házilag összegyűjtött alkatrészekből és motringoló-gép egy műszak alatti 110 kg-os normája na­gyon feszített volt, ezért 2 kg-mal csökkentették a 8 órá­ra előírt termelést. A kiske­resztorsózó néhány gépén ugyancsak csökkentették a normát A fonalfestők munkája szin­te a »termelés szívének« mondható. Ez a folyamat kí­ván a legtöbb pontosságot és figyelmet. Itt — és az egész kikészítő üzemben — átlago­san 6 százalékkal emelkedett a norma. Viszont a régi 100 százalékért 6.30-as, az újért pedig 6,50-es órabér jár. A munkaidő jobb kihasználásá­val minden nehézség nélkül teljesíthető a megemelt száza­lék, de nagyrészt a minőség javításával érik el. Ugyanis ha kevesebb »returparti« van, azaz kevesebb fonalat kell új­ra festeni, máris több idő jut a rendes termelésre. Így töb­bet termelnek és jelentős mennyiségű anyagot (festéket és egyéb vegyszert) takaríta­nak meg, ami sok ezer forin­tot jelent. A festési hibák nem mindig a dolgozók mulasztásából adódnak, de gondos munkával csökkenthetők. Ösztönzés cél­jából vezették be, hogy az új­rafestés idejére a 6,50 helyett csak 4,50-es órabért fizetnek. Ez a technológiai utasítások val kezdték annak idején; az­óta okos szóval — néha talán kissé türelmetlenül — igyekez­nek világosságot gyújtani pa­raszttársaik fejében. Eseten­ként a nehéz, mindennapi küz­delmek fáradalmai erőt vesz­nek rajtuk. Aztán pihennek egy rövidet, s buzdító, ösztön­ző szót, támogatást kapva újult erővel látnak munkájuk folyta­tásához. S ebben segíti őket, ha — mint a csurgói Zrínyi­ben is — asztalhoz ülnek, vagy a mezőn megvitatják né­hány szövetkezeti gazdával, brigádjuk tagjaival, hogy mit miért tettek, s mik a további elgondolásaik. Valójában akkor válnak hasznossá az ilyen esz­mecserék, ha nyomukban mind több fogatosban, állatgondozó­ban vagy növényápolóban fel­ébred a felelősség az egész közösség iránt, ha mind többen megértik vezetőiket és részt vállalnak gondjaikból. tott egy kertészeti kapáláshoz szükséges gépet. 1957-ben ké­szítette el a terveket, akkor még olyan elgondolás alapján, hogy a géppel permetezni is lehessen. Azóta — mint mon­dotta — modernizálódtak a maradéktalan betartására sar­kallja a dolgozókat. A normák kiigazítását meg­beszélték a munkásokkal. Is­mertették a kiigazítás célját, mértékét, azokat a lehetősége­ket, amelyekkel az új szint is elérhető anélkül, hogy romla­na a minőség. Ennek tulajdo­nítható, hogy visszaesés nem volt. Mindenki igyekezett, s a nagyobb munkalendület ered­ménye máris megmutatkozott. Régebben a kiszerelő üzem 230 dolgozója közül gyakran 40—50 fő sem érte el a 100 százalékot, most a felemelt normák mellett mindössze tizenegyen maradtak el. A minőség javítása érdeké­ben 105 százalékos bérplafont állapítottak meg. Kitűnt ugyanis, hogy a kiigazítások után a norma 5 százalékkal magasabb túlteljesítése már óhatatlanul a minőség rovásá­ra menne. A normakiigazítások után várható volt, hogy a munka­versenyben bizonyos vissza­esés, vagy legalább is egyhely- ben-topogás következik be. Valóban így történt. A brigá­dok még most is tapogatóz­nak, még nem ismerték fel az ú’ lehetőségeket. Függetlenül ettől, a régi felajánlásokat to­vábbra is tartják a dolgozók. Tartja az a 26 brigád, amelyik a termelés különböző terüle­tén az anyagtakarékosságra. A TRANSZVILL pártszerve­zete vezetőségének legutóbbi ülésén részt vett Németh Fe­renc elvtárs, a városi pártbi­zottság titkára. Az ülés egyik napirendi pontjához, ahhoz, hogy hogyan dolgozik a TRANSZVILL pártszervezete, az ő felszólalása szólgáltatta a vitaanyagot. Németh elvtárs egy hétig tartózkodott az üzemben. Ezalatt sok munkás­sal, műszakival. itaggal és pártonkívülivel beszélt a párt- szervezet munkájáról. Tapasz­talatait, észrevételeit a vezető­ségi ülésen foglalta össze. Bevezetésként szólt arról, hogy a TRANSZVILL a régi Vaskombináttól nagy utat tett meg. Jelentős középüzemmé vált megyénk iparában, amely az ötéves terv folyamán to­vább fejlődik, s ez idő alatt mintegy 40 millió forintot for­dítanak beruházásra, felújí­tásra. Döntően ez a vállalat képviseli megyénkben a vasas szakmát. Németh elvtárs a továbbiak­ban rátért tapasztalatainak is­mertetésére. Megállapította többek között, hogy a vállalat vezetői, az igazgató, a párttit­kár, a főmérnök, a főkönyvelő, az üb-titkár között jó az együttműködés. Az új igazga­tó a gazdasági és politikai kérdések megvitatásába be­vonja vezetőtársait. Ennek is köszönhető, hogy korszerű­södött a TRANSZVILL-nál a termelés, nagyüzemibbé vált a gyár. Elemző gazdasági mun­kát végez ma már a pártszer­vezet. Kevésbé következetes azonban a vezetők és a műhe­lyek dolgozói közötti kapcso­lat. A tények azt bizonyítják, hogy mindaz, amiben a veze­tők megegyeznek, s elvileg helyesnek tartanak, nem jut el az üzem kommunistáihoz, a pártcsoportokhoz, a munká­sokhoz. Hiányzik a rendszeres tájékoztatás. Részben ennek tulajdonítható, hogy a műhe­lyekben létrehozott pártcso­portok — az öntödéjét kivéve — nem váltak eléggé a politi­kai munka bázisává. Közülük több csak névleges, nem mű­ködik. A pártcsoportok munkáját elemezve felhívta a figyelmet arra, hogy a műhelyek kom­munistái és a műszakiak kö­zött még nem kielégítő a kap­csolat. A műszakiak nem igénylik a pártcsoportok mun­káját, és fordítva, a pártcso­portok nem igen törekszenek ar­ra, hogy a politikai munkában is támaszkodjanak a műsza­kiakra. Egyre inkább a »tiszta gazdasági« és a »tiszta politi­kai« munka elmélete kap láb­ra. Egyesek azt tartják, külön kell elvégezni a politikai, és az önköltségcsökkentésre, vagy éppen arra tett vállalást, hogy a fiatalabb brigádtagok is el­érik a 100 százalékot. Tánczos Éva szocialista cí­mért küzdő KISZ-brigádja is tovább versenyez a címért. Sebestvén Józsefek pedig, akiknek már a cím megtartá­sa a cél, egyelőre várnak. Előbb felmérik az új normák adta lehetőségeket, s csak ez­után tesznek újabb vállalást. Megérkezett a kiigazítás utáni első benevezés a szocia­lista brigád címért indított mozgalomba. Fischer István hat tagú festőbrigádja tett vállalást, hogy április hónap­hoz viszonyítva 13 százalékkal csökkenti az újrafestések szá­mát, s 4 százalékos vegyszer és festékanyag megtakarítást ér el. Az idősebb dolgozók segítik a brigád fiataljait, hisz ez feltétlenül szükséges a fel­ajánlás teljesítéséhez. A normakiigazítás nem oko­zott problémát a Fonalgyár­ban. Valamennyi dolgozó meg­értette a jelentőségét, s a régi normarendezések emléke ha­mar eltűnt. Alapjában véve a munkaversenyt sem vetette vissza, csupán csak az új le­hetőségek felmérése állította meg rövid időre az újabb vál­lalásokat. Roland Ferenc külön a gazdasági munkát. Az elmondottakra jellemző, hogy például a Il-es telepen külön hoztak létre műszaki pártcsoportot, s külön mun­kást. Ez helytelen, s rendkívül veszélyes — hangsúlyozta Né­meth elvtárs. A kommunista művezetőknek a műhely párt­csoportjában van a helyük. Csakis közösen tudják alapo­san elemezni a termelés prob­lémáit, elejét venni a szerve­zetlenségnek. E téren sok ten­nivaló akad. Gyakran magas a selejt, nem folyamatos a termelés, hóvégi hajrák borítják fel a kiegyensúlyozott munkát. Eb­ből következően már-már tár­sadalmi munkában teljesítik többhelyütt a tervet. Az utób­bi időben a munkaversenyt is elhanyagolták az üzemben, mert a kommunisták nem for­dítanak elég gondot a szakszer­vezeti munkára. Számos helyen nem kedvező a gépek kihasz­nálási foka. Mindez hamar megszüntet­hető — mondotta Németh elvtárs —, ha az üzem gazda­sági és politikai vezetői köze­lebb kerülnek az élethez, a műhelyekhez, az emberekhez, s jó együttműködést alakíta­nak ki a pártcsoportok között is, ha rendszeresen tájékoz­tatják- őket az üzem problé­máiról és igénylik a segítsé­güket. A tartalmasabb politi­kai munkát segíti elő, ha a pártszervezet többet törődik az üzem fiataljaival, segíti a jelenleg P ven gén működő KISZ-szervezetet. Ezért ők a felelősek. Az életnek számta­lan területén igen hasznos munkát végezhet a pártszer­vezet. Napvon fontos, hogy munkatervében helyet kapjon a gyár törzsgárdájával, a vi­dékről bejött, sokszor helyte­len szemléletet magában hor­dozó — félig paraszt, félig munkás emberekkel való fog­lalkozás. De nem szentelhet a pártszervezet kevesebb időt a műszakiaknak sem. Arra kell törekedni — javasolta a váro­si párttitkár —, hogy elkerül­jék a párhuzamosságot. Egy- egy kérdéssel kapcsolatban ne hívják külön értekezletre az embereket, mert gyakran elő­fordul, hogy akinek többféle funkciója is van — ilyen is akad szép számmal — kétszer- háromszor is részt vesz az ugyanazon kérdésekkel foglal­kozó tanácskozáson. Ehelyett arra kell törekedni, hogy több közös, hatékony tanácskozást tartsanak, amelyen érdembeli döntés születik. Németh elvtárs befejezésül hangsúlyozta, hogy a TRANSZ­VILL pártszervezete rövid idő alatt is tud szép eredményt felmutatni, ha olyan szilárd elvi kapcsolatot alaki't ki a műhelyekkel, mint amilyen a vezetők között érvényesül. A városi párttitkár javasla­tait vita követte. A TRANSZ­VILL pártvezetőségének tag­jai kifejezték, hogy a Németh elvtárs által elmondottak hű képet festenek a vállalat párt- szervezetének munkájáról', és hogy haladéktalanul hozzá­fognak a hiányosságok meg­szüntetéséhez, a tartalmasabb pártmunka megteremtéséhez. Sz. N. Ülést tartott ^ Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő ta­nácsi munkacsoport. Dr. Kassai János, a megyei tanács titkára ismertette a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa Titkársága és a Miniszter- tanács Titkársága által kidol­gozott, a tanács és a népfront együttműködésével kapcsolatos irányelveket. Az ülésen hatá­rozatot hoztak öt brigád meg­alakítására. A brigádok egy tanácsi és egy népfront meg­bízott vezetésével megvizsgál­ják a megyei tanács, a városi, a járási és a községi tanácsok munkáját, a tanácsülések elő­készítése és lebonyolítása, a témakörök megválasztása és egyebek között az állandó bi­zottságok tevékenysége szem­pontjából. Kutas József Saját gyártmány hulladékanyagokból összeállí- körülmények, nincs szükség erre a permetező be­rendezésre. Az idei tavasz- a már elkészült a gép. Apróbb csiszolni valók még akadnak rajta, de már dol­goztak vele, és sok munkától szabadftot- 'ák meg a kertészeti brigád tagjait. Ezzel ültették el a káposz­tát, sarabolták, töl­tögették a cukorbor­sót, és most ezzel fogják kapálni a paprikát. Ügy terve­zi a kertész, hogy a géphez munkaeszkö­zöket gyárt majd: ■■gy kis ekét és egy ve tógépet. A saját erejéből és a saját ügyességére támasz­kodva Kubu Gyula gy gépesíti az iha- osi kertészetet, így teszi könnyebbé munkájukat. Kubu Gyula saját gyártmányú gépén sarabolja a paprikát. Normakiigazítás és munkaverseny a Nagyatádi Fonaigyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom