Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

Vasárnap, 1991. június UL 3 SOMOGYI NÉPLAP Naponta 15— 18 pótkocsi borsóhéjat szállítanak el a Hűtőháztól a Latinka Sándor Tsz- be silózásra. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom helyzete Kaposvárott Csaknem egy negyedév telt el azóta, hogy a KISZ Központi Bizottsága elindította«az Ifjú­ság a szocializmusért mozgal­mat.« A városi KISZ -szerveze­tek vezetői és tagjai mintegy ötezer fiatalt mozgósítottak március, április hónapokban. A KISZ városi végrehajtó bi­zottsága az elmúlt hetekben megvizsgálta az alapszerveze­tek munkáját. Megállapította, hogy az alapszervezetek több­sége mindent megtett az Ifjú­ság a szocializmusért mozga­lom sikeréért# A pártszerveze­tek támogatták a fiatalokat# A Nyomdaipari Vállalatnál min­den fiatal jelentkezett. A moz­galomban részt vevők segítet­tek a vállalat fonyódi üdülőte­lepét rendbe hozni. Egyik mun­katársuk családi hazat épít, el­mentek neki segíteni. A Me­gyei Kórházban hetvennégyen neveztek be. A jelentkezők csaknem nyolcvan százalékban teljesítették már a követelmé­nyeket. A kórház párt- és KISZ-szervezete a közelmúlt­ban alakított KISZ Tudomá­nyos Kör támogatásával segíti a fiatal orvosok és technikai dolgozók szakmai és politikai tudásának növelését. A Ruha­üzemben a csúcsvezetőség az Ű ttör ószövetségtől a KISZ-be átkerült fiatalokat is bevonta a mozgalomba, a nyári hóna­pokra feladatokkal látta el őket. A jelentkezők száma azonban még nem kielégítő. A vezetőségnek és a tagoknak még több fiatalt kell a mozga­lom ügyének megnyerniük. A nyilvántartások rendezetlenek ugyan a MÁV Utasellátó, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, a Vasipari KTsz, a Textilművek, a Faipari Válla­lat KISZ-szervezetében, a fia­talok azonban már derekasan kivették részüket a munkából. Néhány alapszervezetben nem értették meg, hogy az If­júság a szocializmusért mozga­lom a KISZ munkájának alap­ja. A TRANSZVILL-nál még a vállalásokat sem tették meg, a fiataloknak fogalmuk sincs arról, hova és miért akarják őket bevonni, milyen felada­tok megoldásához kérik segít­ségüket. Negyvenhatan jelent­keztek márciusban, s ez a szám azóta nem emelkedett. Az üzem gazdasági és műszaki ve­zetői is bizonyos fokú értet­lenséggel, nemtörődömséggel nehezítették a KISZ vezetői­nek munkáját, nem támogat­ták őket kellőképpen. A MÁV Forgalom KISZ-szervezeténél még mindig a titkár fiókjában hever a mozgalom anyaga. Több hetes lemaradást okozott az AKÖV, a Rendelt Szabóság, a MÁV Fűtőház KlSZ-szerve- zeténél a nyilvántartások el­hanyagolása. alapszervezeteknek jú­nius végéig számot kell ad­niuk arról, mit tettek a moz­galom sikeréért^ Az idő sür­get^ lemaradt alapszervezetek vezetőinek mindent el kell kö­vetniük, hogy rendbe tegyék a szénájukat. ^Legfontosabb, hogy minden harminc éven aluli fia­talt bevonjanak a mozgalom­ba, biztosítsák a vállalások tel­jesítésének lehetőségét, és ve­zessék a rendes nyilvántar­tást. , Nagyvári László Ember a népe között Először pa­naszt hallottam rá — feleségé­től. Az asszony már nem tehe­tett mást, be­ment az elnök­höz, és így szólt: — Hallja, el­nök elvtárs, az én uram nem­igen törődik a családdal! Ke­veset van ott­hon? Ezt még csak elviselem, bár nehezen. Ha kérdem: hová mész? Azt mondja: a népem közé... Mert a brigád, persze, az az úristene __ De h allja-e, hó­napszám nem hoz haza szal­mát! Kihez for­dulhatok, ha neki nincs gondja rá... ? Az elnök türelmesen végig­hallgatta az asszonyt, elmoso­lyodott Mi tagadás, büszke volt egy kicsit Igazat adott neki, nem is tehetett volna mást. De hirtdenében nem az futott át az agyán, hogy gyor­san szalmát kéne vitetni Far­kas Gyula portájára, hanem Legalább tanul a traktoros A szentai Aranykalász és az inkei Győzelem a megbe­szélt időpontban nem küldte be traktorát az Iharosberényi Gépállomásra. Pedig szerződésük van javításra, karbantar­tásra. Szükséges is, hogy jól felszerelt műhelyben időnként hozzáértő szakemberek megnézzék, hogyan működik az erő­gép motorja, milyen állapotban van a járószerkezet, és jól szabályoz-e az adagoló berendezés. Mondhatná valaki: az érdekelt szövetkezetnek magánügye, hogy szakít-e időt trak­tora karbantartására. Viszont helyénvaló az ellenvetés: a szövetkezetnek is, a népgazdaságnak is kára származik ab­ból, ha a megfelelő kezelés elmulasztása miatt napokat, he­teket áll a tsz-traktor. Most, amikor gyakran átázik a talaj, a földút, nagy erőkifejtéssel dolgoznak a traktorok. További munkájuk folyamatosságának biztosítása megköveteli a rend­szeres karbantartást. Akadnak szövetkezeti vezetők — a csurgói járásban is, másutt is —, akik így vélekednek: »Beküldtük a Zetort a gépállomásra, de nem volt értelme, hiszen a traktorosunk­kal mosatták le a gépet. Ugyanezt itthon is megtehette vol­na.« S ebből olyan következtetésre jutnak, hogy legközelebb nem viszik be a gépállomásra a traktort. Rosszul számítanak. A gépállomásnak ugyanis van szak­embere arra, hogy megtisztítsa, lemossa a szövetkezet trak­torát a gépműhely udvarán. De ehhez nem kell szakmunkás! Ha szerelőre bízzák a traktormosást, drága órabérbe kerül ez. Más okból sem érdektelen a tsz-traktoros jelenléte. Hasznos, ha ott van, amikor szétszedik, javítják a gépét. Ilyenkor elmondhatja észrevételeit, amelyeket a traktor mű­ködése közben szerzett. És tanul is, fejlesztheti műszaki tu­dását, mert van alkalma megfigyelni, hogy mit tesznek a gépállomás gyakorlottabb szakemberei. valami olyasféle, hogy: — Hiába no, jól választottunk, a Gyula az csak ember a tal­pán. Még akkor is, ha otthon­ra nem futja erejéből... Nos, hát ez volt, amit elő­ször megtudtam Farkas Gyu­láról, a mernyei szövetkezet el­ismerten legjobb brigádvezető­jéről. Emlékszem, egyszer ta­lálkoztam vele valahol az or­szágút mentén, amikor aratás idején kötelet font a brigád Ma is előttem van szikár alak­ja, mindig jókedvű, nevető ar­ca, amint erősen tűzi a nap­fény a feje búbjára tolt siltes sapka alatt. De csak ennyit tudtam róla, meg hogy bri­gádvezető ... És most magától értetődő természetességgel vallanak ró­la az emberek. Egy-egy jellem­ző epizód hangzik el, vélemé­nyek, tapasztalások, s akár él- celődő, akár komoly, megfon­tolt a hangvétel, az az érzésem, hogy szeretik ezt az embert, s talán egy kicsit — a szó ne­mesebb értelmében — irigyek is rá módszereiért, sikereiért. Valamikor cselédekkel dol­gozott együtt, sose fájt a feje. Hanem aztán valaki kitalálta, hogy erős kezű ember kell ab­ba a másik brigádba. Miért így mondtak, hogy »másik«? Csu­pa sógorség, komaság kevere­dett egybe, s ahogy ilyenkor lenni szokott, hiába rendelkez­tek, hiába próbálkoztak, se­hogy se ment a munka. Nagy közepette aztán meg­jegyezte valaki: »Majd a Far­rá mód. Derék, vallásos embe-gkas, az majd (no, hogy fino- rek laknak a szomszédban.Sman mondjam) textilbe rázza Földes Mihály: Van egy nagy rádiójuk, akarja, megkérem őket.: — Helyes — derült fel Bar- tus képe —, szóljon nekik. Ha®őket. Nem ment szívesen. A bri- Jgádtagok se nézték jó szem­(18) 2. És némi izgalommal hozzá­fgfjfa Reggel, amikor kinézett az ablakon, a kert végére ráboru- Van még egy kiadó szo­ló égre, nyomasztó szürkeséget bám. Kisebb, mint ez. Kényel­látott. Terhes felhők vonultak meűen. Ritkán akad lakója.. tova, lustán gomolyogva. De Bartus felfigyelt. Bartus elgondolkodott. Nincs abban semmi különös, ha ez a vénkisasszony kiadja a másik gedményre készült. Nem leszek a terhűkre. Engemsmel, de hát ez volt a határo- csak a hírek érdekelnek. TudjaS^t... A legnagyobb területet meg, mikor mehetek át hozzá-g. . jukT gbiztak ra es a legzilaltabb bn­_ 5>gádot. Olyan ember ő, hogy a A vénkisasszony újabb en-^világért se nyugodna, amíg — És most akadt? — Igen. — Kicsoda? — Egy fiatalember. —| Miféle? — Valami hivatalnok. — Meddig marad itt? nem esett. Szél lengette a gallyakat, egy-egy falevél még harcolt az életéért, hasztalan. Strott Kátalin felszolgálta a reggelit. — Jaj, de csúf az idő — saj­nálkozott. — Nem jó ez a tü­dőnek. Nekem az ízületeimet ra> túlán két hétre..: háborgatja. ~ Már beköltözött? . , — Mindjárt itt lesz a pakk­Arra gondoljon, angyali j^val. Azt mondja, már tegnap lélek — csillapította őt az ál- reggel megérkezett. Az első éj­pap —, hogy a fellegek fölött szakáját a tanácsházán töltötte, süt a nap. Egy híres angol köl- Mert, tetszik tudni, van ott üres szobáját is. Nyilván ebből — És ha terhére lenne együtt^ él. De azért jobb szerette vol- étkezni az új vendégemmel —'f na, ha ezúttal nem tollászkodik udvariaskodott —, külön ie-^ be a házba még egy harmadik ríthetek, mint tegnap ..; y személy is. A kalandorok ősz- — Nem, nem — tiltakozott^ töne működött benne. Szerette a kalandor. — Szeretem a tár-í egymaga uralni a terepet. El- saságot. Az ember társaslény." határozta, hogy fokozza az Minden bánata és öröme más*1 óvatosságát. Csakhogy az idő emberekhez fűzi. Boldog, ha£ sürgeti. Nem szabad elfecsérel- rokonlélekre talál, és boldogta-J ^rendbe nem tesz valamit. — Veszekedős ember a Gyű« la! — mondja hunyorogva, de Iismerőén az egyik vezető. — kiverekszik mindent a brigád­jának. Ha valami új jön, ami pénzt is hoz a tsz-nek? Az szentség, hogy neki kell ki­próbálni. Addig nem hagyta békén a vezetőséget, amíg a nemesitett vetőmagot oda nem adtuk a Lenin-brigádnak... — A Gyula dolgoztat legtöb­bet a fogaterejével. Ügy vi­gyáz rá, mint a szemefényére, egyetlen ló se eshet ki a mun­kából. De olyan a kondíció­juk, hogy... — Nem restedli az tizenöt­ször sem felkeresni a trakto­rost, hogy csinálja meg már, amit megbeszéltek. Ki ne unná meg a sok zaklatást, inkább rááll a traktoros is... És záporoznak a szavak fel­tartóztathatatlanul, alig győ­zöm már jegyezni, alig tudok figyelni mindenre. És lassan kirajzolódik egy ember egyé­nisége, aki a »népéért« él-hal^ s a »népe« között található, va­lahányszor keresi az ember. Az ő brigádjának munkájában nincs hullámzás. Egyenes, fo­kozatos a fejlődés, s ugyan ki vitatná, hogy hozzájárul ehhez a mohácsi iskola is, ahol két- szer öt hónapig tanul, és jól ta­nul a brigádvezető... Ennyi elismerő szó után az­tán megkeresem otthonában isi a negyven éves, kommunista embert Az udvaron nagy a ri­csaj, gyerekek kapaszkodnak a kézalatt vett Csepelre, tetszik az új szerzemény... — Hiába, nem bírják a lá­baim a sok kerékpározást Majd most a motoron... — ezzel fogad felragyogó arccal. Módszereiről faggatom, de szerény ember, inkább hallgat­na, látom vonakodásán. Aztán csak kikényszeríti a szót: — Milyen módszerrel csiná­lom? Ez a titkom, látja! — Nevet jóízűen. — Egyszerű ám, mint a po­fon. Megkövetelem a munkát de ami jár, azt ki is harcolom a népemnek. Nekem nincs ki­váltságos emberem, és a leg­utolsó vagyok magamnak. Ha takarmányt osztunk, megvá­rom, míg mindenki elhordja, aztán jövök én ... Látja, ezért veszekszik az asszony. Van egy kis igaza, haza is gondolhat­nék néha ... Amazok meg rá­jöttek: mégsem élek ember­hússal, ha Farkas is a nevem... Megint csak nevet. Megkoc­káztatok még egy kérdést: — Sokan szidják-e? — Csak a munkakerülők. Vannak még belső ellentétek is, marakodások, de ha valaki a mezőt nézi, azon nem látja meg... És most ez a legfontosabb. Mennie kell még este is, bú­csúzunk. Jó érzéssel szorítom a kezét, mert ember a talpán, ember a népe között... Jávori Béla Azt mondja néhány nap- nie nem 32 órákat, de még lan, ha rossz emberekkel hozza^­..................’ a perceket sem. össze a végzete. Az én erős hi-£ — Mondja, lelkem — érdek- tem istenben arra biztat, hogyá tő énekelte meg ezt a hangula­vendégszoba. De nagyon rideg. Az álpap gyanakodott, tot. Az esős napok arra l°k, — Máskor is megszálltak hogy megnyissák lelkünk ka- már magánál hivatalos embe- puit és töredelmes bűnbánat- rek? ra ösztönözzenek bennünket. — Ö, sokszor. A tanácshazan Semmi nem történik az úr tudják, hogy két kiadó szo- akarata nélkül... A vén kisasszony könnyes __ Aha s zemmel nézett a papra. — pja beleegyezik, akkor be­— Istenem — sóhajtotta —, mutatom... olyan szépeket mond, mint a — No, mutassa csak be. legszebb imádság. — Úgyis együtt ebédelünk. lődött —, rádiója nincs? — Van. — Hol tartja? — A konyhámban. — Milyen? — Fejhallgatóé. — Budapestet tudja fogni vele? — Nem. Csak a megyeit. — És beéri véle? Nem nagyon érdekel ne idegemedjek el a felebará- j taimtól. Még akkor se, ha ké- / telkedéseikkel megsebzik a'/ szivemet. / — Ó, Jézusom — sopánko-^j dotta vénkisasszony —, talán y mégsem kellett volna befogad-£ nőm az új lakót.:. Kegyed# olyan végtelenül jó.;. Félek, J hogy rosszul cselekedtem ... Aztán a jóindulattól csöpög­bám vkn. Az ágy tiszta, az el- szoktam meghallgatni meg az látás jó, nem is kérek sokat..; időjelzést, néha a híreket. — Igaza van. Strott Katalin megérezte, hogy vendége kedvetlen. — De ha Pestet akarja hall­gatni — kedveskedett —« van gém ez se. Az időjárásjelemtést ve folytatta: — Már meg akartam kérdez­ni, nincs-e szüksége orvosra?? A mi orvosunk, doktor Müller,5 igen derék ember. — öreg? Fiatal? (Folytatjuk,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom