Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. Júnlm % Egy lépés még hiányzik FILMSZÍNHÁZAINK műsorából A múlt év decemberében új művészeti vezető, ez év ja­nuárjában új igazgató került a Marcali Járási Művelődési Ház élére dr. Szabó Jenőné és Béres György személyében. Az efféle csere nem nagy újdon­ság e járási székhelyen. Az utóbbi hat évben ugyanis nyolcszor cserélt gazdát az igazgatói poszt. Egy cseppet sem használt ez a jövés-menés a község művelődési életének. Sőt, hozzájárult ahhoz, hogy a marcaliak még mindig nem szerették meg igazán a műve­lődési házat, még mindig nem érzik második otthonuknak. A művelődési ház új vezetői ilyen »-hagyománnyal-« terhes intézményt vettek át. Dicsére­tükre szolgáljon, olyan lelke­sen láttak munkához, hogy egyben-másban már sikerült is előbbre lépniük. Javult az is­meretterjesztés, a szakkörök tevékenysége megélénkült, a klubélet tartalmasabbá vált. Gyarapították a művelődési ház berendezését e célra ka­pott 30 ezer forintból. A köz­ségi tanács legutóbbi ülésén úgy értékelték a művelődési ház munkáját, hogy az előző évihez képest nagyon sokat ja­vult. A fejlődés kétségtelen, azon­ban mégsem olyan rózsás a helyzet. A művelődési ház még mindig nem találta meg az utat a marcaliak szívéhez, még mindig nincs megfelelő törzsközönsége. Bizonyítja ezt az is, hogy a Csiky Gergely Színház előadásaira, az ŐRI különböző rendezvényeire so­hasem sikerült megtölteni a nagytermet. A saját rendezvé­nyeken még siralmasabb a helyzet. Az irodalmi színpad egy hónapig napi kétórás pró­bával készült az Ady-estre. 150 meghívót küldtek szét, de csak negyvenen vettek részt az előadáson. Ugyanennyien jelentek meg a márciusi Liszt- Bartók emlékesten. S amilyen nehéz az előadásokra közönsé­get, olyan nehéz a szakkörök­be tagokat toborozni. A színjátszás a leggyengébb művészeti ág náluk. A területi KISZ-szervezet és a termelő­Vörös Csillag I1IIIIISIIVISI szövetkezet színjátszói egy-egy f ízben felléptek. Amíg a próbák^ folytak, állandó látogatói vol-é tak a művelődési háznak. Azf előadás után azonban szétszé-# a brutális hetven- ledtek, nem sikerült őket ottfkedő Ulveczki Sán- tartani. Egyes üzemek mere- r c;or megismeri a csi- ven elzárkóznak^ attak hogy arnoSj formás, villogó dolgozóik a művelődési ház- ?szemű és pergő nyel­én szerepeljenek. A művelő- * vű Moooki Zsuzsit, desi ház vezetői nemrégiben • GáJ Jani is kerülgeti Dúvad ellátogattak a termelőszövet­kezetbe, néhány üzembe, be­szélgettek a vezetőkkel, el­mondták gondjaikat, bajaikat, s kérték, adjanak segítséget. A termelőszövetkezet és az üze­mek fiataljaiból szeretnék a tánccsoport létszámát emelni, s talán egy kórust alakítani. A művelődési ház vezetőinek folytatniuk kell a látogatáso­kat, szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a termelőszövetke­zettel, az üzemekkel, vállala­tokkal, intézményekkel. Ez a szövetség igen gyümölcsöző le­het. cAutő&töp, Balatonszárszó előtt pár száz méterrel két kis ember halad a műút szélén. Egy kislány és egy kisfiú. Kezükben iskola­táska, hálószatyorban tízórai. Gépkocsi közeledik a hátuk mögött, Siófok felé tart. A kis­fiú — olyan nyolc éves forma — megfordul, táskáját gyorsan átadja a kislánynak, és kinyúj­tott karjával »megállj«-t jelez. Bátran, magabiztosan, egy köz­lekedésrendészeti vagy közúti ellenőrző szakkáder sem csi­nálhatná különben. — Álljunk meg — mosolyo- dik el a gépkocsi utasa. A Warszava lassít, s az útszélre kanyarodik, megáll. A két gye­rek o*'aszalad, egyenesen a gép­kocsi utasához. — ... szcsókolom! Bácsi, le­gyen szíves, vigyenek el ben­nünket az iskoláig — szól a kisfiú. — Na, gyertek. — A kocsi elindul, s a két gyerek meg­elégedetten terpeszkedik a ké­nyelmes ülésen. A fiú persze a vezető mellett. — Bácsi, gyorsan kellene ám menni, mert nézze, öt perc múlva 8 óra — biztatja a gép­kocsivezetőt. — Aztán tudtok-e számolni? — évődik vele a vezető, majd az igenlő válaszra így folytat­ja: — Akkor gyorsan számolj e! ezerig, de hangosan, mert csak úgy hiszem el. Míg be nem fe­jezed, nem is állunk meg — mondja komoly arccal. Ennek fele sem tréfa. A gye» rek szédítő sebességgel számol, közben már a szárszói főutcán haladnak, de még csak alig nyolcvan körül jár. Szeme ki­csit ijedten pillog, és hadar, hadar ... A kocsi az iskola elé kanya­rodik. Megáll. — No, ne ijedj meg, elhisszük a többit. Egy barack búcsúzóul, s a gyerekek boldogan kikászálód­nak. A kisfiú gyakorlott moz­dulattal bevágja a kocsi ajta­ját. Ügy, ahogy csak egy igazi maszek a utó tulajdonos tudja csinálni, amikor embertársai­nak tudomására kívánja hoz­ni, hogy ő nem akármilyen gyalogos járókelő. Megindulnak befelé. Búcsút integetnek. A kapu előtt csivi- telő gyerekhad elnémul, és lát­hatóan illő tisztelettel veszik körül a két kis lurkót. A Warszava tovább suhan, s s ablakából még látni, amint a kisfiú fölényes gesztusokkal magyaráz valamit a szájtáti hallgatóságnak... W. E. , a csinos leányt, de egyelőre Ulveczki töl­ti be a lány szívét. Ulveczkit mindenki ismeri virtuskodásó- ról a környéken — hajnalig muzsikáltat magának a cigányok­kal, élő kost vesz 9 nyakába, megiszik egy hajtásra egy li- ér pálinkát, s a sze­relemben' is ilyen vad és féktelen. A szép Zsuzsit is erőszakkal teszi magáévá. A lány . testestül-lelkestül Ul- A klubélet tartalmasabbá té-f veczkié lesz, brutali- telét is célul tűzték a művelő-ítását erőnek, szép dési ház vezetői. A terve-J szavait igaz érzésnek zctt beszélgetéseket, szelle­mi olimpiákat azonban még' nem tudták megvalósítani. En­nek az az oka, hogy a klubnak nincs fiatalokból álló törzskö­zönsége. Jelenleg a báb, kép­zőművészeti szakkör, tánccso­port és irodalmi színpad dol­gozik még. Az utóbbi a niklaic 2Ámegy feleségül. Ha- Berzsenyi ünnepségekre készül.? marosan kisfiúk szü- Hamarosan »leállnak« a mégMetik; s mncs náluk működő szakkörök is, s akkor kezdődik a nyári szezon. A községi tanács azt javasolta a művelődési ház vezetőinek, te­gyék rendbe a táncparkettet és a tekepályát az udvaron. A község kedvelt nyári szórako­zóhelyé lehetne a művelődési ház udvara, sokan kapnának kedvet arra, hogy a klubba, a különböző rendezvényekre is eljárjanak. A művelődési otthon vezetői a nyáron felkészülnek az új népművelési évre. A művelő­dési házba járó fiatalokból, a termelőszövetkezet & az üze­mek fiataljaiból szeptemberre megszervezik a szakköröket S az ősszel még tovább lépnek egy lépéssel: Megkedveltetik a művelődési házat a marcaliak­kal. L. G. la j. ^ v ár ^ jéIP^ ' [hiszi. A férfi azonban [hamarosan ráun sze- [ retőjére. Zsuzsit ga- [ vallérosan ki akarja [ fizetni, felajánl a [lánynak egy borjút [ Később Zsuzsi meg- [ szereti Gál Janit, hoz­boldogabb ember a faluban. A tsz gazda­sági iskolára küldi Janit Néhány év múlva Ulveczki is belép a termelőszö­vetkezetbe. Brigádve­zető lesz, s újra han­goskodéi, kötekedő, mint azelőtt. Összeta­lálkozik Zsuzsival. Szerenádot ad neki éjjel, utánautazik a városba, erőszakkal megcsókolja. Zsuzsi mindent elmond fér­jének. Ulveczki to­vább ostromolja Zsu­zsit. Lóval ugrat a bálban a lány elé. Az emberek nem akad­nak Ulveczkivel to­vább dolgozni. Ul­veczki asztalra vágja a belépéskor kapott pénzt, s Gálákhoz lo­vagol. A férj idejé­ben érkezik haza, vé­delmére kelhet asz- szonyának. Szabad Ifjúság Négy fiatal rende- J ző műve ez a film. ! A vilnai filmstúdió [ fiatal rendezőgórdá- [ja 1959-ben, majdta- [valy aratta első sike- [rét. A film négy tör- i ténetből áll, mind- [ egyik önálló művészi A kis csalogány alkotás. Az első, a Nekünk már nem kellesz című .a hú­szas években játszó­dik. Egy kisfiú meg nem valósult álmai­ról szól. A kegyetlen világ a legszebbet, a legdrágábbat, a visz­szahozhatatlan gyer­mekkort rabolta el. A második történet, A kis csalogány a Nagy Honvédő Hábo­rú idején játszódik, hőse egy tizenkét éves kisfiú, aki a csalogány hangjának LE KELL ÜLNI VELE A Kutnyák Elemér vezet- te italboltban az egész­ségügyi szervek egyik ellen­őrzésük alkalmával némi mi­nőségrontást állapítottak meg. Az esetet annak rendje sze­rint haladéktalanul jelentet­ték az illetékes felettes szerv­nek, s az a vizsgálatot meg is indította. 'Megállapították, hogy az italbolt vezetője vég- zredményképpen a dolgozók egészségét védi azzal, hogy a torokkaparóan erős pálinkát egyszerű kútvízzel teszi ke­vésbé ártalmassá és könnye­ién ihatóbbá, továbbá figye­lembe vették, hogy Kutnyák kartárs jelentős társadalmi munkát végez — basszista az énekkarban —, amivel dicsé­retesen hozzájárul a falu fel- emelkedéséhez, kimondották i megfellebbezhetetlen ítéle­tet: — Le kell ülni vele! — E büntetésmód tulajdonkép­pen abból áll, hogy az ezzel megbízott felettes »leül« az elítélttel egy — lehetőleg ke­rek asztal mellé — nem írt, ha virág is díszlik a kö­zepén, esetleg valami jóféle bor is kerül, ennek hijján a pálinka is megteszi —, s igyekszik ráébreszteni bűnös eselekedetének helytelenségé­re, vigyázva arra, nehogy ön­érzetében sértse meg a jeles boltvezetőt, aki sokoldalú tár­sadalmi tevékenységet is foly­tat. A »leülés« tehát az elő­írásoknak megfelelően meg­történt (kellékek: hamisítat­lan kisüsti pálinka és apró sütemény), a kiküldött felvet­te a napidíjat, jelentést tett i főnökének, s ezzel az ügy a fennálló szabályok szerint »ad acta« került. Néhány hónap múlva népi tUenőrök kerültek a boltba: hcromhúszas szalámit ettek négy forintért, ötöt fizettek a négy forintos rumért. Az ítélet zordan hagzott: Le kell ülni icle! — Az ellenőr kiszállt, kerek asztal mellé ültek, és Kutnyák kartáré bűnbánó arccal hallgatta a szívhez szó­ló előadást a szocialista keres­kedelemmel összeegyeztethe­tetlen tettének helytelensé­géről, és valósággal leikébe markoltak a halkan, mégis szuggesztíve elmondott sza­vak társadalmi munkásságá­ról. Láthatóan elérzékenyült, a megbánás könnyét rápoty- tyantotta a finom damasztab- roszra, a házilag készített ká­vélikőrt vendége egészségére emelve fogadta meg: soha többé nem tesz ilyent. 17" utnyák kartárs válóban nem az az ember, aki csak úgy felrúgná ígéretét. Valóban, a legközelebbi ellen­őrzés hiába méricskélte a pá­linka szeszfokát, tudakolta a rum vagy szalámi árát. Ezek­ben semmi kifogásolnivalót nem észleltek. Csupán a bor­ban nem találták megfelelő­nek a víz és a szesz arányát, s ezért a szigorú jelentés után megállapították a büntetés ne­mét: — Le kell ülni vele! A következő időszakban nem zavarták e sokat zakla­tott italboltot. — Adjunk mó­dot — mondották —, hogy vezetője megmutathassa, mit tud. — Meg is mutatta. Ami­kor kisebb volt a forgalom, beült nemrég vásárolt Moszk­vicsába, és sorra látogatta a Balaton túlsó partjának ven­déglátóipari egységeit. (Amint később mondotta: tapasztala­tokat gyűjtött...) A társa­dalmi bejelentések özönére a felsőbb szerv is kénytelen volt felfigyelni a nagyvonalú életmódra. Rajtaütésszerű lel­tárt rendeltek el, s ennek so­rán tizennégyezer forint ki­mutatható hiányt állapítottak meg. Ez végeredményben, hisz csöpögős áruról van szó, nem is olyan sok. Mégis elítélték: — Le kell ülni vele! — Az ítélet végrehajtásával megbí­zott ellenőr azonban nem átallotta megkockáztatni-: — Nem lehetne ezt a »leülést« az elmarasztaltnak egyedül lebonyolítania? — Mire rosz- szallóan néztek rá, össze is súgtak mögötte, sebtében ér­tekezletet hívtak egybe, s rö­vid vita után így fogalmazták meg véleményüket a fenti kérdés feltevőjéről: — Anti- humanista, nem szociális, ko­runk erkölcsi követelményei­vel összeegyeztethetetlen megnyilvánulás, amely azt mutatja, hogy kinyilatkozta- tója nem veszi figyelembe a boltvezető társadalmi tevé­kenységét, alapvetően jó em­beri tulajdonságait, vagyis an- tidialektikusan vizsgálja az illető magatartását. Az ilyen­fajta szemlélet nem megen­gedhető vezetői beosztásban levőknél. Ítélet: — Le kell ülni vele! — Hogy azonban a boltvezető is bizonyos mér­tékben érezze mulasztását, szigorított »leülés«-re büntet­ték. Ez annyit jelentett: az elítéltnek állva kellett végig­hallgatnia a központ kikül­döttének erkölcsi előadását a szocialista kereskedelem kö­vetelményeiről. A z ítélet végrehajtója a ** beszélgetés végén ok­tató hangon nyilatkozott: — Nem lehet mindjárt eldobni az embereket — különösen, akik társadalmi munkái is végeznek —, hanem türelme­sen »le kell ülni velük«. tm. sk -­u tánzásával ötletesen és ügyesen a partizá­nok kelepcéjébe csal egy német katonai alakulatot. Az Utol­só lövés egy kék sze­mű, szöszke kislány­ról szól. A gyerek vidáman és gondta­lanul élvezi a hábo­rú befejezése után a békét, a világot. Az Élő hősök két úttörő vidám, gondtalan éle­tét mutatja be. A gyerekek kisegítő postásként dolgoz-: nak szünidejükben. Előttük az élet, olyan hivatást választhat­nak, amilyenhez ked­vük lesz. Külön tör­ténetek ezek, mégis, folytatásai, kiegészí­tései egymásnak. Negyven év szomorú; harcos és vidám tör­ténete. A múlt gyer­mekeinek küzdelmét és a ma boldog gyer­mekeinek életét mu­tatja be. ló üzlet a biztosítási | Franciaországban a Cler- | mont Ferrenti börtönben te- ! kint vissza sikeres pályafutá­sára Berta Boréi asszony, aki 1250 millió frankot keresett a ♦ biztosítótársaságokon. ♦ A fiatal nő, aid prostituált­♦ ként kezdte pályafutását, vele I született intelligenciával rá- I jött, hogy a biztosítás az a te- >rület, amely még a maga Ko­Í lumbuszára vár. Kémhálózatot szervezett, és ügynökei kiszi­! matoltak minden olyan esetet, amelyben valaki kárt szenve­dett. Berta rögtön mint ápoló- |nő vagy egy emberbaráti tár- 1 saság kiküldötte meglátogatta í az áldozatot, és felajánlotta, I hogy gondjaiba veszi a sértett I érdekeit. Persze megfelelő szá- f zalék ellenében ... ! Érsebészettel a koranária trombózis ellen : t Francia tudósok a lyons-i egye- f temen Georges Arnulf professzor í vezetésével kísérleti műtéteket vé- t geznek a kutyákon. A műtétek t során véredényátültetést végeznek, | és ez 86 kutyaműtétnél sikerrel járt. Arnulf professzor műtété az­zal a reménnyel kecsegtet, hogy embereknél is képes lesz megszün­tetni á koronária trombózist, vagy­is a szívbe vezető koszorúér el- _ tömődését. A műtéti megoldás az | eldugult érszakaszt egy beültetett J egészséges érszakasszal kerüli ki. t Műtét közben a beteget fagyaszt- | ják, és mesterséges szívet és tü- ‘ üőt kapcsolnak be. A páciens Berta asszony fel­ügyeletével alapos kioktatás­ban részesült. Mindenki szá­mára akadt elhihető tünet, például a kár nyomán keletke­zett süketség, szédülés, emlé­kezetvesztés, látási zavarok stb. Berta megfelelő szaktudást szerzett mesterségéhez, mert számos szakkönyvet tanulmá­nyozott át. Már első gyámolí­tottja, egy pincémő, akit autó­baleset ért, kitanítása nyomán olyan sikeresen színlelte a sü­ketséget, hogy 12 millió frank kártérítést kapott. Ebből 5 mil­lió Berta asszonyt illette. Ké­sőbb Berta már valóságos jo­gi és orvosi tanácsadó irodát nyitott. Több alkalmazottja volt, és érdekesebb eseteiből archívumot létesített. Bertának mindig sikerült bebizonyítani páciensed 80 vagy akár 100 százalékos rok­kantságát is, és a biztosító társaságok hatalmas kártéríté­seket fizettek. Vagy négy év­vel ezelőtt Berta Boréi úgy érezte, hogy foglalkozása kezd veszélyessé válni, és jó fran­cia szokás szerint vissza akart vonulni az üzlettől, hogy a nyereségből valami szerény boltocskát vásároljon vidéken. De már elkésett. A biztosító társaságok addigra titkos fel­derítő szolgálatot szerveztek körülötte. Észrevették, hogy Bert védencei közül számosán — rokkantak, akik nagy össze­gű egyszeri kártérítést vagy életfogytiglani járadékot kap­tak — Lourdesba utaztak, és ott »csodálatos módon« vissza­nyerték egészségüket. Fokozott ellenőrzés alá vették a Berta asszony irodájának ügyfeleire vonatkozó orvosi leleteket, és a szélhámosnő lebukott Amikor a rendőrök elvitték, szomorúan mondotta: »Mennyi családot mentettem meg a nyomortól, és most ez a hála«. Később elméje megzavarodott. De máig sem tudják, valóban elmebeteg-e, vagy ez is csak szélhámosság. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kanosvar, Latinka S. u. i. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posíáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
Oldalképek
Tartalom