Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-04 / 130. szám
Vasárnap, 1961. június 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az erély egymagában nem elegendő A legkiválóbb gazdasági eredmény sem indok arra, hogy bármelyik vezető is feleslegesnek nyilvánítsa az emberek meggyőzését, tájékoztatását, vagy hogy mellőzze a figyelmességet, a tapintatosságot, az emberségességet. Itt van például a Kaposvári Patyolat Vállalat ügye. Nem olyan régen még egy-egy értekezleten, a rossz példák említésekor a Patyolat neve szinte állandóan szóba került. Volt is ok rá elegendő. Abban, hogy ma már nem emlegetik a rosz- szak között ezt az üzemet, nagy része van az új igazgatónak, Kanalas László elvtársnak. Kinevezése után Kanalas elvtárs kemény kézzel nyúlt a problémák megoldásához. Persze szükséges és igazságos intézkedései közül nem mindegyik találkozott valamennyi dolgozó egyetértésével. Akadtak olyanok is, akik azon az elven, hogy »-ha eddig jó volt, ahogy volt, miért ne lehelne jó ezután isi<, hangulatot próbáltak kelteni az igazgató egyik- másik intézkedése ellen. Nemrégiben például Kanalas elvtárs megtiltotta, hogy a dolgozók bevigyék kabátjukat vagy más holmijukat az üzemrészekbe. A tiltó döntés sokaknak nem tetszett. Az üzem párt- és tömegszervezeti vezetői —igen helyesen — az igazgató mellé álltak, és megértették a dolgozókkal, hogy ez így van rendjén. Az is előnyére válik Kanalas elvtársnak, hogy határozottan fellepett a fegyelmezetlenségek ellen, s igyekezett rendes mederbe terelni az üzem életét. Miközben azonban a fegyelem megszilárdításán fáradozik, s e célból szabályokat hoz, fényit, nem tévesztheti szem elöl, hogy beosztottai érző, gondolkodó emberek. Az ő bizalmukból lett vezető. Kanalas elvtárs erről sajnos nemegyszer megfeledkezik, s olyan kijelentéseket tesz, amelyekkel önérzetükben sért meg embereket. Nem az idegeivel van baja Klein Antalnénak — mint Kanalas elvtárs állítja —, nagyon is helyén a szíve Klein- nének. Jól reagál az idős kommunista asszony mindenre. Érti a dolgát, s tudja, mi a kötelessége. Ezért vállalkozott arra is, hogy a portási teendők ellátása közben varrogat az üzemnek, noha nem jár érte fizetség, s nem is kötelessége. Az igazgatótól méltán várt volna elismerést, egy-kót jó szót ezért. Ehelyett egy alkalommal ezt hallotta tőle: »Maga, Kleinné, meg sem érdemli a fizetését.« Komolyan gondolhatta ezt Kanalas elvtárs? Aligha. Kleinnét azonban szíven vágták a bántó szavak. Ügy érezte, hogy az üzem vezetői elégedetlenek munkájával. Vagy talán a műszaki vezetőnek, Makai Bertalannak jólesett, hogy az igazgató éppen akkor illette meggondolatlan szavakkal, amikor ő a legnagyobb mosási szezonban éjt nappallá téve dolgozott? Nem hisszük. Makai élvtárs napokig őrlődött ezen. Mindig Kanalas elvtárs kijelentését hallotta: »■Makai elvtárs, te szabotálod az üzemet.« Komolyan gondolta az igazgató ezt? Dehogyis! Maga is hangsúlyozta később, hogy nem. Mondott valamit, hogy mondjon Nem gondolt arra, hogy szavaival leforráz egy embert Megfeledkezett arról, hogy az igazgató kijelentéseit ítéletnek, állásfoglalásnak tekintik a dolgozók, különösen, ha azok a munkával kapcsolatosak. Egyetlen vezető sem beszélhet meggondolatlanul. A jó igazgató emberséges és igazságos. Kanalas elvtárs azonban néhány intézkedésével mintha csak szánt szándékkal akarta volna önmagáról ennek ellenkezőjét bebizonyítani. Intézkedéseiből ítélve nem tekintik őt igazságos vezetőnek Bíró Jó- zsefné és Novák Jánosné volt portások. De sokan mások sem tartják tisztességes eljárásnak, amit velük tett az igazgató. Amikor e két asszony nemrég még portási teendőket látott el, mintegy 700 forint értékű textília eltűnt az üzemből. Noha az igazgatónak az volt a meggyőződése, és ma is az, hogy a ruhákat nem úgy lopták el, hanem tisztítás közben mentek tönkre, s eltüntették a dolgozók, mégis a portásokat vonta felelősségre. Bár semmiféle bizonyítéka sem volt arra, hogy ők a hibásak a történtekért, mégis fegyelmi elé állította őket. Tudtukra adta, hogy nem kívánatosak többé a Segítenek a zöldborsó szedésében a helybeli általános iskolások a szöllősgyöröki Kossuth Tsz-nek. Az 50 gyerek 2 óra alatt körülbelül 4 mázsa zöldborsót szedett le. A tsz-töl kapott pénzen kirándulást szerveznek. portán, önérzetében megsértette a két asszonyt. Bíróné azt mondta, hogy más munkaterületre megy. Az idős, beteges Nováknénak se maradt más választása, jóllehet új munkahelyen nem bír huzamosabb ideig dolgozni. És Kanalas elvtárs ma sem látja be, hegy igazságtalan volt velük szemben. Azzal védekezik, hogy a két asszony »önként kérte el magát« a portáról. De az emberek igazságérzete, amelyre pedig minden vezetőnek adni kell, másként ítéli meg a helyzetet, akárcsak a Helyiipari Szakszervezet, amely a sértett munkásasszony védelmére kelt. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a jelenlegi motozási gyakorlattal a leglelkiismeretesebb portás sem tudja megakadályozni az esetleges lopást. Ugyanis csak a nőket motozzák meg. Hátha éppen a férfiak visznek ki valamit az üzemből? Arra sincs biztosíték, hogy az üzemi tolvaj nem akkor surran-e ki, amikor a portásnak a tülkölő autót kell beengedni. Képes változtatni magatartásán A szocialista üzem igazgatójához méltatlan eljárási mód nem szült jó vért a Patyolatnál. Az említettekhez hasonló sok bökölődós, meggondolatlan kijelentés azt idézte elő, hogy egyesek elveszítették munkakedvüket, és Kanalas élvtársról olyan vélemény alakult ki, hogy durván bánik az emberekkel. Semmi szükség erre. Nem állandósulhat az, hogy amit Kanalas elvtárs az egyik oldalon a rend érdekében felépít, azt a másik oldalon a légkör megrontásával lerombolja. A modorbeli gyengeségeket le kell végre küzdenie. Az egyik tömegszervezeti vezető mondotta a Patyolatnál: »Az igazgatónak él kell gondolkoznia azon, hogy minden ember más és más, másként kell közeledni egyikhez és a másikhoz.« Ezt már megmondották neki nemegyszer a párt- és a szakszervezeti vezetők is, de Kanalas élvtárs, úgy látszik, nem sokat okult a figyelmeztetésekből. Jó szándékra, törekvésre, a rend megteremtésére irányuló becsületes intézkedései kétségtelenül dominálnak munkájában. Minden bizonnyal lesz ereje ahhoz is, hogy végre alaposan magába nézzen, és változtasson magatartásán. Kár lenne, ha Kanalas elvtárs a vezetés színvonalának emelésében nem tudna lépést tartani a mai követelményekkel. Szegedi Nándor Varga József A KÖZÖS FELELŐSSÉG ÜNNEPE TJ nnepeiink között csak nemrég óta foglal helyet a pedagógus-nap, mégis olyan ünneppé vált, amit ha nem hirdetnek is a naptárban piros betűk, társadalmiunk egésze megül esztendőről esztendőre. Meghitt, mondhatni családias ünnep ez, akárcsak az anyák napja. Nem hangos, nem pukkannak sorozatban a hangos dikciók petárdái, külsőségeiben sem fényes, és mégis ... nagyon emberi ünnep. Megtartásra érdemes. Meg is tartjuk! Tanulóifjúságunk úgy, hogy e napon ifjúi szíve minden melegével mond köszönetét és felköszöntőt. A társadalom, a felnőttek úgy, hogy a tanítványokat követően ők is meleg kézszarításra nyújtják kezüket a legszebb hivatások egyikét gyakorlók felé. Sokféleképpen méltattuk már ezt a napot, amikor az ország népének figyelme, szeretete az oktató-nevelő munka hangya szorgalmú dolgozóit sugározza be. A pedagő- gusnapok alkalmából már számtalanszor idéztük fel múltunkból a közoktatásügy és dolgozóinak helyzetét. A történelmi hűség ösztönzésére kellett elmondanunk, amit elmondtunk eddig a nemzet valamikori napszámosairól, akiknek új nevet a felszabadult nép adott — és nem is akármilyen nevet! A nemzet egykori se neve, se becsülete nem voft napszámosaira ma úgy tekinthet népünk, mint akiknek kezébe bizalommal helyezheti el a szocialista építés gazdag örökébe lépő ifjúságunk tanítását, nevelését. E nap, a pedagógusnap éppen ezért válhatott nem is kis mértékben a közös felelősség számot adó és új feladatokat megszabó bensőséges ünnepévé. Mert ugye, ma mór alig vitatjuk, hogy felelősségünk a most felnövekvő nemzedékért nem osztható, nem hárítható csak a pedagógusokra?! E nagyon szép, eleven anyaggal, a legérzékenyebb anyaggal folyó munka, a pedagógusoké nemcsak tanítóink, tanáraink vállalása, hanem mindannyiunké. Közös munka, közös felelősség, mert a szülői ház és a haza csak szoros szövetségben együttműködve szabhat új utakat a nevelésnek. Csak közösen megtett erőfeszítések eredménye lehet a szocialista világszemlélet hússá és vérré válása. Szocialista oktatásügyünk célja, hogy tudásban és emberségben valóban új rajok keljenek útra a tudomónygyűjités kaptáraiból, az iskolákból ki, a ma emberét próbára tevő életbe, a szocialista építés világokat csodálkozásra késztető nagy porondjára. A költő szavai megvalósulnak, új nép, másfajta raj vagyunk. Igényeink az életre való felkészítés és felkészülés dolgában ezért súlyosak, s ezért nem tolhatok félre. Az egykori, csak írni és olvasni tanító iskolától ezért kívánunk, várunk többet. S társadalmunk ezért ád ezerszeresen többet cserébe gondoskodásból, megbecsülő szeretet- bői és tiszteletből pedagógusainknak, mint a múlt adott. Az embernevelés, az emberré nevelés erkölcsi és anyagi feltételei minden eddiginél gazdagabban állnak rendelkezésünkre. Mi történelmi hivatásunkból adódóan már taníthatunk. Megszabadítva a tanítás gyönyörű hivatását a hamis prófétaság egykor oly sokakat lehúzó nehezékeitől. Ma tehát, túl a virággal való köszöntés szíveket melegítő köszönő szavain, ünnepeljük közös felelősségünket, szocialista oktatásügyünket, melyet a Tanácsköztársaság népművelő hagyományaira, vívmányaira építettünk fel. Amikor eredményes, jövőnket szolgáiban eredményes munkát kívánunk pedagógusainknak, a kívánságot nem- " csak nevükre címezzük, hanem társadalmunk egészének is, mert a felnövekvő generációk nevelése immár kinőtt az iskolák falai közül. Közüggyé vált! GYAKORLATBÓL ÖTÖS Porkoláb László, a Motor- és Műszaki Bolt vezetője éppen a aSNNNNNNNNNXNNNNNNNNXNNXNNNNNNS(«NNJtNXXNNNXNNNN5«NNNNNNXXXNNNNXNN$eSSN3ÍNNJÍNNXXXNSeXS£SSSOÍNNSSS6XSíXS6ítanulók jellemzését állítja öszísze, amikor betoppanunk az Földes Mihály: (12) há veszem a maga őszinteségét,: mint a gyónási titkot A jr És hozzátette, de most mérj ^ssj A ÍQ) kG—^-rSkülönben — pontosan: úgy érzek és gondolkodom,; mint maga. Bartus ezután bejelentette,* hogy vacsora előtt sétálni akarj egyet a faluban. És amint ki- megmaradtak. Az aranyozott léPett ^ utcára, összegezte aj kandeláberek is. A régi abrosz gondolatait Azt mondta cim- és a sok régi szalvéta a fi- kusan: Sok embert nem az: nommivű gyűrűkkel. Megten- igazság boldogít, hanem az il-j (üzletbe. Móga László harmad- jéves kereskedelmi tanulóról »Idául ezt írja: »Szereti a el, ígéri, hogy most sem vallanak szégyent vele. Sok mindent kell a műszaki bolt kereskedelmi tanulójának elsajátítania. Például csak a motorosztályon kb. 1000 alkatrészt kell ismernie. Nagyon — Angyali lélek — nézett A vénkisasszony feljajduit: erősen a vénlány szemébe —, — Ne beszéljen így! Nem szamaga hajszálnyira olyan, mint bad, Kegyed jó igaz az édesanyám. Egészén maga- J . TT ................=„-----------------------m on kívül vagyok a megdob- A2 ilyeneket az úristen nem t.ek, meggyújtom a gyertyákat ,. ., _ . . . bentő hasonlóság miatt. És eb- hagyhatja elpusztulni! Vannak és várok... Várom, hogy nyílik Tő.r<^ze=e*<i ben a pillanatban mintha érez- még csodák! Hinni kell a cső- az ajtó és belépnek a kedves, tem volna az ő kezének simo- , gatását... Mintha hallottam volna a hangját: segíts... Bartus szeme megtelt köny- nyel. A hangja elfátyolosodott. — Engedelmeskedtem neki... Vannak sugallatos pillanatok, a drága, a mosolygó vendégek! Ah — szakadt fel belőle a sírás —, milyen délceg katonatisztek jártak hozzánk, megyei urak, papok, tanárok... A hí— Persze — sóhajtott a kalandor. — Hinni kell a csodákban. .. Hiszek is... — No látja... — Hanem a pénzt tegye el. res Landsmann professzor tes- amikor az ember nem okosko- És ne is emlékezzék rá, hogy ti-lelld jóbarátja volt dik... Halálosan megbántana, tőlem kapta. Szívességet tesz édesapámnak... ha ezt a csekélységet nem fo- nekem, ha elfogadja. Megnyug- Hirtelen eltorzult az arca: gadná el... Megsértené az szik tőle a szívem... — Gyalázat, hogy ezt a szép édesanyám síri nyugalmát is... A vénkisasszony eltette a világot tönkretették! fogadja el... pénzt és megígérte, hogy ezen- Aztán ugyanolyan hirtelen, Aztán hangot váltott: túl együtt étkezik a vendégé- mint ahogy kitört, riadtan el— Miért is vagyok én csak vei. csendesedett. egy szegény káplán! Ha paró- _ Tudja — ábrándozott —, ~ Nem szabad szólni, nem kiám lenne, akkor odahívnám a régi jó időkben sokszor fo- szabad... magát, hogy őrangyala legyen gadtunk vendégeket és sok- Bartus már tudta, hogy a a házamnak! Milyen szép is tS^eledtoSft'a ''énkisasí™ . ágképpen a lenne! kulturált-étkezéseket. Ne mo- kezehen van. Es azt is tudta, És rekedten folytatta: solyogjon rajtam: néha, ami- mire fogja felhasználni. — De ón már úgysem élek kor eszembe jut valamelyik _ Tündéri teremtés — sisokáig. Beteg a tüdőm és na- ^e^terítem mogatta meg a S2egény nő ke~ gyan elcsüggesztett a világ go- tosan úgy, mint régen. A por- 2f^t — előttem mindig szabanoszsága... celánjaink és as «üstjeink dón szólhat Pap vagyok. Olymint az alkoholistáik, de még ÍJ szánandóbbak. Befelé nevetett Végigment a széles főutcán.? Valóban jól számított, a szűre- £ telők hazafelé iparkodtak. Egy éj sor kocsi hordókkal megrak-^; va nyikorgott a sáros úton. Az ß utca két oldalán még voltíj lombjuk a fáknak. És ezek aé gyertyánok ünnepélyesen su-/ sogtak. A tiszta alkonyati le-j£ vegöben, nagy magasságban,; ahol a napfény még kóborolt,: egyetlen madár lebegett. Bar-? tus nézte. Sas? Aztán odaért? a kőhídhoz, amely alatt kőről-5 kőre ugrált a patak vize. Aj házak udvarán mély árnyékok? borongtak. Mintha álomképek? A Móga László által kiállított számlát ellenőrzi Porkoláb László üzletvezető. munkát, jó szakember lesz belőle. A boltban végzett gyakorlati munkájának osztályzata: ötös.« Nem sok ez a dicséret, elismerés egy 17 éves fiúnak? Talán meg is árt neki, ha nem vigyáznak rá. Igaz, Laci kilennének. És a levegő .megteltSszista, s oktatójának, nevelőjé- a rőzsefüst különös jó illatá-gnek elismerése minden bi- vaj gzonnyal még jobb munkára, taVáratlanul szél kerekedett. (Folytatjuk.) /nulásra ösztönzi. A vizsgákig írnál- nem sok idő van hátra. /Félévkor négyes átlagot ért sok vevő még csak a nevét sem tudja annak, amit vásárolni akar. Móga Laci jó szakember akar lenni. Első osztályát végzi a kereskedelmi technikum esti tagozatának. Szakmát tanulni, iparitanuló-iskolábaj technikumba járni nem kis feladat. S jut még ideje sportolásra is: rendszeresen birkózik. A bolt kis kollektívája, Porkoláb László, Bene Lajos és mások is segítik, hogy jó szakmunkássá váljék.
