Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-30 / 152. szám

Péntek, 1961. június 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Miért Tan szükség a takarmánykeverő üzemekre? A felszabadulástól kezdve, de azelőtt is állattenyésztőink állandó takarmányproblémák­kal küszködtek. Nem állt ren­delkezésid a tenyésztési és termelési követelményeknek megfelelő minőségű takar­mány. Nem tudtak szabvány szerint takarmányozni, a fe­hérjehiány állandósult. Az ab­raktakarmányt a következő sorrendben használták fel: cséplés után az őszi árpát, a tavaszi árpát, a zabot, majd a tengeri szedés után a kuko­ricát. A helytelen takarmányo­zás következménye volt a ke­vés tej, a borjúk nem kielégítő fejlődése, az alacsony malacvá­lasztási súly, a süldőknél a fertőző gyomor és bélgyulla­dás, a hízóknál az igen gyen­ge daraértékesítési százalék, de sorolhatnánk ezt tovább a juhokra, baromfiakra vonat­koztatva is. A termelőszövetke­zetekben különösen hátrányos volt a fehérjehiány. Míg a háztáji állatok néha, gabona­őrlés alkalmával hozzájutottak egy kis korpához, a termelőszö­vetkezetek csak a tejért járó korpát kapták meg, melyet ha más állatokkal etettek fel, el­maradt a tej. Ezen a nagy gondon enyhít majd a nyolc takarmánykeverő üzem.. Már dolgozik a tapsonyi, a fonói és a balatomszemesi ta­karmánykeverő, s ^ barcsi is üzemképes lesz e napokban. Az elgondolás szerint minden hónapban egy-egy új üzem kezd munkához. Miért vám. szükség ezekre az üzemekre? Az állatok az egyes takar «lányokat a bennük levő fe­hérje és keményítőarány sze­rint értékesítik. Hiába adunk sok keményítőértéket álla­tainknak, azok csak a terme­léshez szükséges fehérje- és ke­ményítőarány szerint termel­nek. Hiába etetünk sóik kuko­ricát teheneinkkel, a tej meny- nyisége nem nő, mert a kukori­cában kevés a fehérje, és csak olyan mértékben használódik fel a kukorica keményítője tej­termelésre, mint amennyi fe­hérje- és keményítőarány szük­séges a tej előállítására. Ugyanez áll a fehérjére is. Hiába etetünk bármennyi fe­hérjedús takarmányt, a fehér jéből is csak annyi használódik fel, amennyit az illető takar­mányban levő keményítőértek, illetve agány enged. A fölös mennyiségben etetett fehérje vagy keményítő nem használó­dik fél gazdaságosan. Azért kellenek a takarmánykeverő­üzemek, mert ott kiváló állat­tenyésztő szakemberek által összeállított szabvány szerint készülnek az egyes állatfajok­nak, ezen belül a korcsoportok­nak megfelelő abrakkeverékek. A felszabadulás óta igen kevés állati fehérjét etethettünk, pe­dig ezek okvetlen szükségesek a hús, tej, tojás előállításához. Az állati fehérjék rendelkezés­re állnak a keverőüzemekben és a Terményforgami Vállalat pontos, munkája biztosítja a szakszerűen készült takar­mánykeverék megbízhatóságát. Itt hívjuk fel a termelőszö­vetkezeti szakemberek figyel­mét arra, hogy a keverék eteté­sére fokozatosan térjenek rá, s azt a továbbiakban — különö­sen a barorrifiáknál és a ser­téseknél — semmivel se ke­verjék, hanem úgy etessék, ahogy a malom kiadja. Nem nagy múltra tekint vissza megyénkben a takar­mánykeverékek készítése, ete­tése, de máris megállapítható hogy az eredmények várakozá­son felüliek. Elsősorban a na­poscsibe-takarmányra és a 25— 50 kg-os sertések részére ké­szített keverékre vonatkozik ez. Nagyon szépek az eredmények az igali, a somogyszili és a szeinyéri termelőszövetkezetek­ben. Minden közös gazdaság érde­ke, hogy minél többet, minél olcsóbban és minél rövidebb idő alatt termeljen, hisz gaz­dálkodása csak így jövedelme­ző. Ezért célszerű a takar­mánykeverőkben előállított keverékek minél nagyobb mennyiségben való etetése. Gajdi Imre megyed főálLattenyésztő. A lakosság szolgálatában A Tabi Vegyesipari KTsz cípészműhelyében havonta 8—900 pár cipőt javítanak meg. Heili István naponta 10—12 pár cipőtalpat ragaszt fel. Ki hol tanul jövőre? Beszélgetés Bódis István elvtárssal a politikai oktatás előkészületeiről Földes Mihály: (34) — Maga titkol előlem vala­mit, angyali lélek — muzsikált a kalandor hangja bizalomkel­tően. — Mire jó ez? Feleljen szépen, mit kérdezett a plébá­nos úr? Strott Katalin zavara növe­kedett. — Istenem, olyan furcsa és érthetetlen — suttogta a fejét lehajtva. — Nem is merem el­mondani. — Mondja csak! — követel­te Bartus. — Azt kérdezte, hogy ke­gyed nem járt-e kint az este? — De hiszen mondtam ma­gának, hogy altatót veszek be, hogy lefekszem. Le is feküd­tem. Úgy aludtam reggelig, mint a bunda. A vénkisasszony szeme fel­csillant — Pontosan ezt feleltem a plébános úrnak én is. — És ha mégis kimentem volna, azt maga biztosan tud­ná, nem? No, feleljen, angyali teremtés! — Persze, hogy észrevettem volna. Az előszoba az én szo­bámmal szomszédos. Én meg minden zajt meghallok. Még azt is, ha egy csótány mocorog valahol. — Na, ugyebár. — Én mindenesetre elmond­tam a plébános úrnak. De ő olyan furcsán nézett rám. Az­tán a szavamat vette, hogy a beszélgetésünkről ne szóljak kegyedre egy szót se. Sírvaf akadt. — Látja, nem tudtam meg­állni. Én olyan nagyon szere­tem kegyedet, hogy óvnám még a fúvó széltől is. De az embe­rek olyan komiszak. Biztosan azt szeretnék rásütni kegyed­re, hogy valamiféle nőszemély csalta el hazulról... — Bizony, a rágalom sebes­járású, és nem kímél senkit.. De az én lelkiismeretem tiszta. Azt tanácsolom tehát, hogy ne törődjön a mendemondákkal. A plébános úrhoz pedig dél­után majd elmegyek és akkor tisztázódik minden. — Jaj, csak el ne áruljon en­gem — rémüldözött a vénkis­asszony. — Igazán nem szeret­ném. .. Kegyed majd elmegy, ha lejár a szabadsága... De én itt maradok... Bartus kezet csókolt Strott Katalinnak. — Nyugodjon meg, istenes teremtés, és bízzék bennem. Én el nem árulom, se kényel­metlen helyzetbe nem hozom. A maga lelkinyugalma nekem éppen annyi, mint a magamé. De ha mégis úgy gondolja, hogy a jelenlétem ártalmára van, én... Én el is mehetek... Nemrég fejeződött be a vá­rosban' a politikai oktatás, de a pártszervezetekben és a vá­rosi pártbizottságon már ké­szülnek az ősszel kezdődő 1961—62. évi ideológiai képzés megalapozására. A pártszerve­zetek egy része már eldöntöt­te, hogy milyen tanfolyamot indít, hol fognak tanulni a kö­vetkező esztendőben a pártta­gok és a pártonkívüliek közül azok, akik gyarapítani sze­retnék ideológiád ismereteiket. Evégből kérdeztük meg a leg­illetékesebbet, Bódis István elvtársat, a Kaposvári Városi Pártbizottság agit.-prop. osz­tályának vezetőjét.. Mit mutatnak a pártbi­zottsághoz beérkezett je­lentések? — Még jóval előtte vagyunk az új oktatási évnek, de máris megállapíthatjuk, hogy nagy­arányú tanulási kedv bontako­zik ki városunkban — mondot­ta 'Bódis elvtárs. — Ügy lát­szik, az idén még jobban ha­lad az oktatás szervezése, mint egy érvvel ezelőtt. Eddig 36 pártszervezetből kaptunk je­lentést, hogy a kommunisták eldöntötték, milyen oktatási formában akarnak tanulni. Sok helyütt az utolsó foglalkozá­son megkérdezték a párttago­kat, hogy az ősszel milyen tanfolyamot kellene indítani, s a kívánságok egyeztetése után született meg a döntés. A ta­valyihoz képest minőségi vál­tozást is látunk, amennyiben a hallgatók — képletesen szól­va — felsőbb osztályba akar­nak lépni, azaz magasabb fo­kon kívánják tovább képezni magukat. Kifejeződik ez ab­ban, hogy 23 pártszervezetben »■Marxizmus—leninizmus« tan­folyam indítását jelezték, tíz­ben pedig a magyar munkás­mozgalom történetét akarják tanulmányozni a párttagok és a pártonkívüliek. örülünk en­nek, mert az elmúlt években nem egy helyen, ott is, ahol többre lettek volna képesek az elvtársak, inkább az »Időszerű kérdések« tanfolyamához ra­gaszkodtak. Arra is van lehe­tőség, hogy ott, ahol érdeklő­dés mutatkozik, filozófiai és más szakosított tanfolyamot indítsunk a politikai ismere­tekben még nem eléggé jártas embereknek azért, hogy az alapfogalmakat magtanulják, s kedvet kapjanak a magasabb szintű ideológiai képzésre. O Van-e egyes párttagok­nál túlterhelés? — Igyekszünk megértetni párttagjainkkal, hogy állan­dóan bővítsék szakmai és po­litikai ismereteiket, különben lemaradnak, s nem tudják azt nyújtani, amit a párt és a pártonkívüliek elvárnak tőlük. Sok elvtársunk most igyekszik megszerezni azt az általános és szakmai műveltséget, ami­re mindennapi munkájához szüksége van, s amihez koráb­ban nem juthatott hozzá. Meg­becsüljük, kellően értékeljük törekvésüket, hiszen tudjuk, hogy a munka mellett nem könnyű a tanulás. Ezért nem is erőltetjük a pár toktatásban való részvétéit azoknál az elv- társaknál, akik általános, kö­zépiskolai vagy egyetemi ta­nulmányokat folytatnak. Saját belátásukra bízzuk annak el­döntését, hogy futja-e erejük­ből, idejükből a pártoktatás­ban való részvétedre. Ez arra készteti párttagjainkat, hogy becsületesen, szorgalmasan ta­nuljanak, pártfeladatnak te­kintsék ezt a munkát. Viszont kérjük a pártszervezeteket, hogy növeljük azoknak a fele­lősségérzetét, akik állandóan kihúzzák magúkat a tanulás alól. O Kik lesznek a propagan­disták? — Az elmúlt évhez hason­lóan lényegében az idén sem változik a pártoktató gárda. Propagandistáink többsége hosszú évek óta végzi ezt a munkát, s nemcsak tanítanak, hanem tanulnak is. Ez termé­szetes, hiszen tanítani, évről évre többet nyújtani a hallga­tóknak csak az tud, aki önma­gával szemben is igényes. Több párttitkárunlknak például azt javasoljuk, hogy iratkoz­zék be a Marxizmus—leniniz­mus Esti Egyetemre, néhányat pedig üzemgazdász-tanfolyam­ra küldünk. Városunkban je­lenleg több mint százan vég­zik az esti egyetemet, közü­lük majd számos propagandis­tát nyerünk — mondotta vé­gezetül Bódis István elvtárs. Amint az elmondottakból ki­tűnik, Kaposvárott jó úton ha­lad az 1961—62-es pártoktatási év előkészítése. A folytatás minden bizonnyal méltó lesz a kezdethez. V. J. Hz árpaaratásban kipróbálta gabona betakarító gépeit a Lengyeltóti Gépállomás néhány termelőszö­vetkezet KIVÉTELÉVEL az egész fonyódi járást magá­ban foglalja a Lengyeltóti Gép­állomás körzete. Húsz közös gazdaság várja a lengyeltóti gépeket. — Nem kis gond az igényeket kielégíteni — mond" ja Székely Elemér, a gépállo­más igazgatója. — Eddig több mint 7300 katasztrális holdra, kötöttünk aratási szerződést. Aj legnagyobb területet — több mint 700—700 holdat — So- mogyváron és Somogy vámoson aratjuk géppel. Valamennyi aratógépünk és kombájnunk munkában van. Arfetják az őszi árpát. Mindennap lehetőleg vala­mennyi gépüket ellenőrzik, hogy megtudják, milyen a mun­ka minősége, és az előaratás" kor, az őszi árpa vágásakor mi­lyen rejtett hibák derülnek ki. Az a tapasztalat, hogy a gé­pek nagy többsége szinte üzemzavar nélkül dolgozik. Előfordul azonban, hogy a kombájn vezetők nem húzzák utána a csavarokat, emiatt le- rázódnak munka közben. Nagy szükség volt a gépek kipróbálása végett erre a fő" próbára, az árpa aratására. A hibák kijavítására most van még idő. A szerelőbrigád ké­szen áll arra, hogy bármelyik elromlott gépet a helyszínen megjavítsa. NEM IS PANASZKODNAK a közös gazdaságokban a gé­pek munkájára. Elismeréssel nyilatkozik énről Fokta József, a látrányi Alkotmány Tsz mezőgazdásza és Folyó Imre, a szöllősgyöröki Kossuth elnöke; A gépek teljesítményével is* munkájuk minőségével is meg vannak elégedve. Amint mond­ták, még keresve sem lehet szemet találni a tarlón, pedig akadtak olyan árpatáblák is, ahol kétmanetesen arattak. A somogyvámosiak és a Somogy váriak is hálásak a gépek munkájáért. Náluk nemcsak az őszi árpában segítettek, ha­nem mindegyik tsz-nek 70—70 hold repcéjét is a helyszínein csépelték el a kombájnok. A vámosiak még éjszaka is dol­goztak, hogy a repcecséplést — Nem, ne mondjon ilyene­ket — siránkozott a vénkis­asszony —, hiszen éppen azt szeretném, ha örökre itt ma­radna! Bartus, amikor magára ma­radt, elkészítette a hadi tervét — Nem maradhatok tovább. Az ügyet be kell fejeznem, még ma. A plébánoshoz, ter­mészetesen, nem megyek el. Hacsak valami véletlen ese­mény rá nem kényszerít. Halá­los veszedelmet zúditok ma­gamra, ha késlekedem. Elintéz­ni a számadásomat a határőr­parancsnokkal, és azután neki a műszaki zárnak. Most már nem lesz nehéz feltörnöm. Pon­tosan ismerem azt a helyet, ahol simán átcsúszhatok. Azonnal szemlét tartott hol­mijai és eszközei felett. Kegyetlen racionalizmussal két részre osztott mindent. A kisebbik rész volt az, amit ma­gával akart vinni, mint szük­ségeset. A nagyobbik részt már fölöslegesnek tartotta. • Ügy döntött, hogy ezt elsüllyeszti a reterát piszkába. Megtartotta a hangfogós pisztolyát, az akna­kutató tőrt, az iránytűt — semmi egyebet. És miközben így rendezke­dett, fókozódott a nyugtalansá­ga. Az ember, mihelyt elhatá­rozza, hogy útrakel, már men­ne is. Türelmetlenné válik. Ér­telmetlennek tartja a késedel­met. Ez a hangulat lepte meg Sartust ezekben a pillanatok­ban. Szerette volna sürgetni az időt. Csak gyorsan, gyorsan cselekedni! Azt bizonyosan tudta, hogy elérkezett az utolsó felvonás... 2. A szürke agár unottan ebé­delt. A vénkisasszony remek főzt- jét, az egyes fogásokat kedvet­lenül gyűrte magába. Szörnyen nélkülözte az alkoholt, de nem akart kérni. Arra nem is gon­dolt, hogy elmenjen a kocsmá­ba vagy pedig a boltban vásá­roljon szeszt. Adta tehát az ön­megtartóztató papot, miközben belülrő_l valósággal égett. Ebéd után visszavonult a szobájába, hogy tanácskozzék a breviárumával. Ezúttal a belé- ragasztott miniatűr térképet nézegette igen figyelmesen. A gondosan megrajzolt, részletes, de kicsinyített helyszínrajzot nagyítóval vizsgálta. A vasút­állomástól derékszögben nyí­lott a község főutcája. Ezt, a vasútvonallal és az országút- tal párhuzamosan, mindössze két utca keresztezte. A főutca másik végén, a dombon, de kis­sé lejjebb, a templom és a pa­rókia. A patak a határ felől folyt egy széles erdőn keresz­tül. Megkerülte a kastélyt, azaz a határőrök laktanyáját és a falu déli vége alá kanyarodva átszelte mind az országutat, mind a vasutat, hogy tovasies­sen az ország belsejébe. Az erdő északnyugati szélén, az egész környék legmagasabb ................ ... ,, Sgyorsan befejezhessék. Így p ontján, kilatotomyot jelzett ag .... térkép. Ettől a toronytól légvo-JmeStalíantottak a hordást, a nalban 800 méternél nem lehe-Xkazalozást, és nem volt szem­tett több a határ. A megbízha-Jveszfeség. Az egész művelet­SKMS? míS. Äl>“ *"» «*«• Ügy határozott, hogy a patak»volt szükség, hisz a sorok mel- folyása mentén fog fölfelé ha-Jlett járó kombájnba csak a ladni akkor nem tévedhet el,5kévéket kellett beledobálni. A s biztosan odajut a kilátótó-^ ronyhoz. Miután a tennivalóit£sornoSyvariak a magbíbor ka- elrendezte magában, útrakelt.Jjsaáláshoz is igénybe vették a Ezúttal sem a főutca felé íor'J gépeket. dúlt, hanem a kert vége irá-S _ ... , nyába. Előbb azonban, az alibi? ^ próbatétel után bizakod- kedvéért, részletesen elmagya-Jva nézünk a kenyérgabonák ráztatott magának mindent a/aratása elé — mondja Székely készséges vénkisasszonnyal. , . .__, , ,, , , ,- Sétálni megyek - mond-Jelvtars' ~ A epeket elosztot­ta magyarázatként. — Ha bár-/tuk a közös gazdaságok között* ki keresne vagy a plébánián Ja kenyérgabonát is kétmenete­leszek, vagy visszatérek egjr» aratjuk hat közös gazda- óra múlva. g , J A felöltőjét legényesen a há-Ragban. Ezzel a módszerrel kő­tára terítette. Melegen, barát-^rábbam kezdhetjük az aratást* ságosan sütött a nap, ámbár a ,r& gjgjoona renden megszárad, és tegnapi egésznapos eső nyomai^ szóraz gatxmát a rendftlsze- bőségesen megmaradtak mln-jdő kombájnok uíán nem keU denütt. Nem félt a vállalkozás kombajnszérűn szárítani, tol. Sót, kívánta a veszedelmet. . .... . , . , ' hanem azonnal a raktarba vi­Azt tartotta, hogy az értelem­nek van fizikai ereje. Persze, ezt a maga módján értette — érzelgés nélkül. Hamarosan be­5 hetik. A tsz így időt és mun- tkaerőt takarít meg. \ ILYEN MUNKÁK ÉS GON­ért az erdőbe. Fenséges erdő JDOK foglalkoztatják a Len­volt ez, hatalmas tölgyekkel,?gyeltóti Gépállomás vezetőit, bükkfákkal, szilfákkal és az?Járják körzetüket. A főmező- egyik soron fenyvessel. A ro-Jgazdász, a főmérnök, az ígaz- hanó patak partján széles fe-Jgató szinte mindig úton vám nyér húzódott hosszában és?Tudják, hogy az ellenőrzés, a szeszélyes cikcakkokban, sze-Sszakirányítás most, a legfonto- szélyesebb alakzatot öltve mésjsabb mezőgazdasági munkák a patak hajlatainál is. Jidején nélkülözhetetlen. 5 (Folytatjuk.) % Vízi Jana«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom