Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

Szerda, 1961. június 28. 5 SOMOGYI NÉPLAP DR. HAMBURGER JENŐ, AZ ORVOS ÉS FORRADALMÁR Zalaudvaxnokon, a múlt szá­zad végén, a gróf és egyházi nagybirtokok árnyékéban nyo" morgott néhány száz szegény- paraszt-család. Két három holdjuk mellett.oda voltak köt­ve az urasághoz, azok földjét is ők művelték. Közöttük élt és dolgozott kis üzletében Hamburgét Mihály és felesége, Pollák Emilia. Itt született fi­uk, Jenő 1883. május 31-én. Elemi iskoláit Zalaszentgróton, középiskoláit Keszthelyen vé­gezte el, ugyanitt érettségizett 1902-ben. A szerény, komoly, magas homlokú, választékos beszédű diák mindvégig kitűnő tanuló volt. Mint a pesti egye­tem orvostudományi szakának hallgatója kezdte el tanulmá­nyozni a marxizmust, s már el­ső éves egyetemista korában belépett a szociáldemokrata pártba. Néhány diáktársával együtt politikailag is rendsze­resen tovább képezte magát, majd az egyetemi ifjak szo­cialista csoportjának egyik ve­zetője lett. Szigorlatait kitünte­téssel tette le. Egyetemi tanul­mányainak befejezése után a berlini Virchow-kórházba ke­rült, s Hermes sebészprofesz- szór mellett dolgozott két évig. Ez a kórház Berlin munkásne­gyedében, Nordenben [ volt, így a fiatal orvosnak alkalma nyí­lott egyrészt megismerkedni a német munkásság helyzetével, másrészt be is kapcsolódhatott annak politikai életébe. Orosz ■forradalmárokkal is a német munkásság körében találkozóit először, ugyanis számosán oda menekültek az 1905-ös polgári forradalom leverése után. Ha­zatérésiékor tehát már nemzet­közi munkásmozgalmi tapasz­talatokkal is rendelkezett. A zalaszentgróti „csodadoktor“ Visszatérve hazájába, Ham­burger elnyerte Zalaszentgrét községi és egyben körorvosi ál­lását. Minit orvos közvetlen kap­csolatba került a társadalom minden rétegével. Kitűnő or­vosi tudása nagy tekintélyt biztosított neki. A szegénypa­rasztok, a dolgozó nép körében egyre többen beszéltek róla, jóságos orvosi tevékenységéről. Híre szájról szájra, - megyéről 'megyére szállt. Háza előtt sze­kérsorok álltak, hozták a bete­geket Baranyától Vasig szinte minden megyéből. A ►csoda- doktori« hír betegeitől szár­mazott, akik határtalanul sze­rették és tisztelték. Hamburger hatása a betegekre kettős volt. Az orvostudomány legfrissebb eredményeinek, főleg pedig a sebészi beavatkozásoknak sike­res »alkalmazása mellett lelki­leg is foglalkozott velük. Be­tegeit még ha koldusok voltak is, ügy kezelte, mint a ba­rátait. A nehezebb műtéteket egy pesti sebész kollégájával égyütt végezte. A műtét 'utón feleségével nyolc-tíz napon át ingyen ápolta saját lakásán a szegénysorsú betegeket, akik­nek nem tellett kórházra. Egyik betegének, aki nagyon hálálkodott, de fizetni nem tu­dott, tréfásan azt mondotta: “Nem baj, barátom! Költségeit hozzáírom a gróf úr számláid- hoz, majd az kiegyenlíti!« Va­lószínűleg ő volt hazánkban az első falusi crvós, akinek ren­delőjében röntgenkészülék mű­ködött. Előfordult, hogy a sze­gény betegnek az ingyenes or­vosi ellátás mellett pénzt is adott patikára. Igyekezett betegei gondolko­dását is átformálni. “Van mi­ért élni!« — ez volt a jelszava. Gyógyítás, kezelés közben be­szédbe elegyedett velük. Meg­magyarázta nékik, hogy hol rejtőzik a szegénység, a nyo­mor oka. Egyben megmutatta a “gyógymódot« is: a tőke megdöntését, a kizsákmányolás megszüntetését, a nép uralom­ra juttatását. Baráti köre is az egyszerű emberekből: kisiparo­sokból, kiskereskedőkből, mun­kásokból, parasztokból, vasuta­sokból került ki. A község éle­tének irányításából is kivette részét. Népszanatóriumot, sportpályát, fürdőt akart épít­tetni, de a község féltékeny vezetői elgáncsolták terveit. A hivatalos vezetőknek rosszul esett az orvos népszerűsége. Sokoldalú férfi volt Ham­burger: jól képzett és lelkiis­meretes orvos, nagyszerű poli­tikus, tehetséges író és pub­licista. Sokáig szerkesztette a Zalaszentgróton megjelent Zalai Hírlapot. Bátran harcolt a maradiság, a tudatlanság, a babona, a »zalai sötétség« el­len. írásait átvették a pesti lapok, főleg a Pester Lloyd. Az első világháború kitörése után mint hadnagy a nagykani­zsai kórházba volt kénytelen bevonulni; mint sebész-röntge- nológus dolgozott. Hamarosan megtalálta módját annak, hogy felvilágosítsa a katonákat a való helyzetről, a háború okai­ról, de főként a munkásosztály történelmi hivatásáról. A forradalmár A német császár azt jósolta 1914-ben: »Mire lehullanak a falevelek, vége lesz a háború­nak, győzni fogunk!« Az élet rácáfolt a mind ^ uralkodónak, mind prófétának alkalmatlan Vilmos szavaira. Szaporodtak a barakkok, a hadikórházak, nőtt az özvegyek, árvák, hadirók- kantak serege s velük együtt az t-légedeüenek száma is. Egy­re nagyobb lett a nyomor, a nélkülözés, a koplalás. Nagy­kanizsán is nagy volt a hábo­rúval szembeni elégedetlenség főleg az éhínség miatt. Ekkor Hamburger, aki nemcsak ka­tonaorvos, Hanem a szociálde­mokrata párt ottani szervezeté­nek elnöke is volt, forradal­márként lépett fel a város bü­rokrata, burzsoá vezetőségével szemben. Kiment áz utcára, a nép közé, és gyújtó hatású be­szédében ostorozta a város ve­zetőségét. Az ellene később kiadott vádiratban ezeket olvashatjuk: »1927. augusztus 2-án este Nagykanizsán az ottani járási főszolgabíró által kiadott ren­déletek ellen az utcán, tehát nyilvánosan, mintegy 300 fő­nyi tömegben szónokolva azt a kijelentést tette, hogy az eset­ben, ha a főszolgabíró rendele­tét, amellyel a nagykanizsai lakosságnak a járás területén lévő falvakban a gabonavásár­lást eltiltotta,' két napon belül vissza nem vonja, ahkor törni- zúzni, rabolni fognak, se a rendőrségtől, se a katonaságtól nem fognak félni, még ha gép­fegyvereket hoznak is, sőt az általános sztrájk kimondásától sem fognak visszariadni, és szükség esetén még a vonatot is megállítják.« Ezzel a nappal válik dr. Hamburger Jenő élete igazán forradalmivá. Egyre nagyobb lendülettel dolgozik, és az ese­mények irányítója, vezetője lesz. Röpcédulákat szerkeszt, a helybeli nyomdában röpirato- kat nyomat. A jobboldali szo­ciáldemokrata kiadványokat átírja, a központból érkező, megalkuvást hirdető röpirato- kat átírja, forradalmi tarta­lommal tölti meg: »■Munkások! Elvtársak! Asz- szonyok! Éhező nincstelenek! Fél mázsa cukrot osztottak ki a protekciósoknak. Az éhezők­nek semmit! Igazatok van, hogy az öklünket kell megmu­tatni! Vagy lesz tisztességes közélelmezés, vagy a pokolba zavarjuk azokat, akik nem is­merik fel lelkiismerettel, ész­szel a mai nyomorúságos, nagy időket.« A nagykanizsai dolgozók bi­zalommal tekintenek rá, tőle várják a helyzet javulását. Röpcédulái kézről kézre jár­nak, felébresztik a szunnyadó- kát, megerősítik a csüggedöket, és valóságos1 tüzet gyújtanak a beteg leiKekben. A. Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmének híre óriási öröm­mel, lelkesedéssel tölti el, és új forradalmi lendületet ad munkásságának. Ezt mutatja fehívása: »Az embermészárlásból elég volt. A mai nappal testvéri üd­vözletét küldünk orosz forradal­mi elvtársainknak, és ultimá­tumot küldünk a háborút to­vább folytatni akaró vagyono­soknak, iparlovagoknak és há­borús úszítóknakJ Munkások! Elvtársak! Asszonyok! Verjétek félre a harangokat! A háború véres vonaglása elkezdődött. Halálunk áldozat lesz a szebb jövő oltárán!-« Bekapcsolódik a háborúelle­nes mozgalomba. 1918. január 19—20-án Schneff Józseffel megszervezik a nagykanizsai vasutasok sztrájkját, és fel­szedik a vasúti síneket. Ezzel számos katonaszerelvényt fel­tartóztattak. Január 20-án forradalmi munkástanácsot alakít azzal a céllal, hogy a hatalmat a nép választottjai vegyék át a for­radalmi helyzetben. Az első magyar- országi bolsevik-per 1918 őszén letartóztatták, és Pozsonyba szállították a hon­véd kerületi fogházba. Fegyel­mi kihágással, hatóság elleni erőszakkal, izgatással, vala­mint az állam hadereje elleni A SIÓFOKI VÁGÓHÍDON A télen jártunk utoljára a siófoki vágóhídon, s most bi­zony nagyon megváltozott ál­lapotokat találtunk. Mint egy fővárosi vágóhídon, olyan nagy forgalmat látni. Állatot, húst szállító kocsik fordulnak be a kapun egymás után. Az üdü­lők és az éttermek ellátása nagy gondot jeleot a nyári szezonban. Nemegyszer éjsza­kai műszakban vágnák, készí­tik elő szállításra a húst. — Nem lesz zökkenő az üdülők és éttermek hússal va­ló kielégítésében — tájékoztat Száler Ernő, aki már ötödik éve irányítja a vágóhidat. — Balalonszabaditól Szemesig mi látjuk el az üdülőket és étter­meket hússal. Naponta mintegy 20 mázsa borjú-, marha- és sertéshúst adunk nekik, jú­lius végétől ez a mennyiség napi 25—30 mázsára emelke­dik. Hetenként 40 marhát, 25— 30 borjút vágunk. A kaposvári vágóhíd hetenként 100 mázsa sertéshúst szállít nekünk, ezt is mi osztjuk el. A siófoki vágóhíd tágas, korszerű hűtőhelyisége 150 má­zsa hús tárolására alkalmas. Az üdülők és éttermek zavartalan ellátása végett rendszeresen 25 mázsa sertés- és 30 mázsa marhahúst tartalékolnak. Lelovics Béla, Vékás József munka közben. A vágóhíd hűtőhelyiségébe*. bűntettel vádolták. 14 napon át tartó zárt tárgyalás után a nyilvános tárgyaláson a had­bíró-ügyész halálos ítéletet kért. A bíróság azonban, bár nem volt biztos abban, hogy másnapra nem ők kérülnek-e a vádlottak padjára, 15 havi szi­gorú fogságra ítélte, és az »enyhe« ítéletet az alábbiakkal indokolta: »... cselekedete nem emberi • gonoszságból, hanem emberi érzésből származott...« A Pravda 1918. szeptember 28-i számában ezzel a címmel számolt be a per lefolyásáról: »A pozsonyi hadosztálybíróság előtt most ért véget az első bolsevik-per.« Hamburger a börtönben sem ült tétlenül. A tömegcellában éppen úgy tanított és agitált, mint rendelőjében vagy a kór­házban. Érezte, hogy közeledik a felszabadulás. És valóban, egy éjszaka a pozsonyi munká­sok baltákkal betörtek a fegy- házba, és kiszabadították a többi politikai fogollyal együtt. Utána Nagykanizsára tért vissza, majd hamarosan Bu­dapesten találjuk. Landler Je­nővel és Varga Jenövei együtt a szociáldemokrata párt bal­szárnyát vezette, és a párttag ­ság nyomására titkárrá vá­lasztották. Ezután Zalába ment, és a nincstelen parasztok élén föld- foglalást hajtott végre: elvet­ték a nagybirtokosok birtokait. A zalaszentgróti Károlyi-kas­télyt ünnepélyesen átadta a népnek. Később Somogybán találjuk, melyet egyik cikké­ben »a diktatúra egyik legerő­sebb, legkeményebb vármegyé­jének« nevez. Irányította a földek szocializálását, szervez­te és segítette az első termelő- szövetkezeteket A Tanácsköztársaság népbiztosa A Tanácsköztársaság kikiál­tása után Hamburger földmű­velésügyi népbiztos lett. Jó kézbe került a földművelés, a parasztok és a földmunkások ügye, hiszen már évek óta fog­lalkozott a földkérdéssel, ki­dolgozta a földreform-terveze­tet. Meggyőződése volt, hogy a nagybirtokokat fel kell osztani .az agpárproletárok között. Meg akarta szüntetni a földtelensé- get, ki akarta elégíteni a föld- igényléseKet, de mellettük vi­rágzó termelőszövetkezeteket is akart létesíteni. Sajnos, ter­vei nem valósultak meg. Mó­ricz Zsigmond, Hamburger Je­nő személyes barátja forró lelkesedéssel írt a somogyi ter­melőszövetkezetekről, az új »termelőrend« tüneményes lendületéről. Hamburger mun­katársai közé tartozott So- moevban Latinka Sándor is, s 1930-ban a moszkvai Sarló és Kalapács című lapban megje­lent Lr^inka-balladával állí­tott neki méltó emléket. Ami­kor megindult az ellenforrada­lom támadása, Hamburger mint a székesfehérvári vörös-* hadtest parancsnoka dolgozott* bopv megvédjék a proletárdik­tatúrát. Emigrációban A dicsőséges Tanácsköztár­saság bukása után Hamburger­nak menekülnie kellett az el­lenforradalmi terror elől. Ausztriában internálták. A lel­ki megrázkódtatás és a silány életfeltételek aláásták egészsé­gét, és gyógykezelésre .az egyik bécsi kórházba került. Innen Olaszországba ment, s ott a proletárságot szervezte. Az olasz rendőrség azonban el­fogta, és áttette Ausztriába* Baden-Badenban nyitott orvo­si rendelőt. Közben folytatta forradalmi tevékenységét, le­leplezte a jobboldali szociál­demokraták árulását. Az oszt­rák szociáldemokrata kor­mánynak szemet szúrt a volt magyar népbiztos ténykedése, ezért társaival együtt kiutasí­tották Ausztriából. A Szovjetunióban Amikor Lenin tudomást szerzett a kiutasításról, azon­nal táviratozott az osztrák kormánynak, hogy tekintsék Hamburger Jenőt és családját szovjet állampolgároknak. A formaságok elintézése után Hamburger 1923 márciusában a Szovjetunióba utazott, s ott családjával együtt második hazát kapott. Hamarosan elsa­játította az orosz nyelvet, és röntgenológusnak képezte ki magát. Nagy tudása és haladó orvosi gondolkodása alapján rövidesejn kedvelt tagja lett a moszkvai orvosi karnak. 1933- ban a röntgenológusok társasá­ga elnökévé választotta, majd rábízták a moszkvai Állami Röntgen Intézet vezetését. Hosszú időn át szerkesztette a Szovjet Röntgenológia című tudományos folyóiratot. Köz- • ben a politikai életben is élénk tevékenységet feitett ki. Szü­lőföldjéről azonban sohasem feledkezett meg, ezt versei is bizonyítják. 1932-ben megha­tó szavakkal búcsúztatta a Sarló és Kalapács hasábjain az illegális Magyar Kommunista Párt két nagy mártírját, -Sal­lert Imrét és Fürst Sándort. Halála pillanaté1» biztos volt benne, ho^v felszabadul Ma­gyarország, letépik láncaikat a zalai parasztok, és új Latinka Sándorok támadnak. Ezt a nagyszerű napot nem érhette meg. 1936. december 14-én gvomorrákban _ elhunyt. A szovjet emberek, elvtársai és barátai megrendültén álltak ravatalánál. A Kommunista Internacionálé gyászjelentés­ben méltatta érdemeit. Ham­vait a Kreml falába helyezték nyugalomra, de nem örökre. Utolsó kívánságának megfele­lően Moszkvából Külön katonai repülőgép hozta hamvait haza díszes márvány urnában, s szü­lei és testvérei melló temették el a zalaszentgróti temetőben. Dr. Franki József, a TIT tagja. 54 liter vért adtak a nagyatádi önkéntes véradók (Tudósítónktól.) A Vöröskereszt megyei és nagyatádi járási szervezete, a I járási tanács egészségügyi csoportja a múlt hét péntekén tartotta az első önkéntes vér­adónapot Nagyatádon. A vér­adás 9 órakor kezdődött, de már fél kilenckor harmincán— negyvenen jelentek meg a kör­zeti rendelőben véradásra. A szervezésben jó munkát végzett dr. Herepey Iván já­rási főorvos, Mayer András, a Vöröskereszt járási titkára, Varjas rrzsébet konzervgyári vöröskeresztes titkár és Dobor Ferenc, a fonalgyár szakszerve­zete bizottságának elnöke. Az első véradó, Zentai Olga egészségügyi dolgozó 3 deci! Í vért adott. Honfi Istvánná me­gyei titkár köszöntötte, és vi­rágcsokrot, emléklapot adott át neki. .Ezután a konzervgyár 53 dolgozója jidott vért. A nagyatádiakon kívül lábo- diak, somogyszobiak és tara- nyiak is adtak vért. Közöttük volt Papp Bálint nyugdíjas bá­csika is, szép példáját adva az emberbaráti szeretetnek. Lá- bodról Pethes doktor a felesé­gével együtt jelent meg a vér­adáson az általuk szervezett 22 véradóval együtt. Az első önkéntes véradáson Nagyatádon 214 dolgozó jelent meg. Közülük mindössze 10 nem felelt meg; a 204 ember 154 liter vért adott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom