Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda 1961. május 1T DALOSÜNNEP Beszélgessünk Másodízben rendezték meg a Csiky Gergely Színházban vá­rosunk általános iskolai kóru­sainak dalosünnepét. ötszáz gyerek, ötszáz kis énekes pa­csirta énekelt önfeledten, s várta a jó munka elismerését kifejező tapsokat. A nagyszámú gyermeksereg szereplése s a múlt évit felülmúló színvonal, az énekkarok jó felkészültsége, gondos s csak helyenként túlzó műsorválasztása fejlődésről árulkodik. Óhatatlanul ide kí­vánkozik az a megállapítás is, hogy megyénk kóruskultúrájá- nak a várhatóinál is gyorsabb kibontakozása, a felfelé ívelés nem lehet időleges, hisz most már általános iskoláinkban is képezik, nevelik az utánpótlást Ezek a gyerekek néhány év múlva bekapcsolódásukkal fel­frissülést, új színt hoznak kó­ruséletünkbe. Ha másért nem, önmagában ezért is elismerés­sel adózunk az általános isko­lák kórusvezetőinek. A dalosünnep azonban sok­kal több értéket csillantott meg, mintsem hogy megeléged­hetnénk a vállalkozás méltatá­sával. Bár az énekkarok sor­rendbe állítása is éreztet némi színvonalbeli különbséget, az hangzottak, halványan, s ez nem az énekkar hangerőben hiányosságainak, hanem a mű­vek túldinami zárásának kö­vetkezménye volt. Kár, hogy a Vóröshadsereg úti kórus (ki­rándulás miatt) csak kis lét­számmal vehetett részt a talál­kozón. Kováts Sándomé veze­tésével a Mozart-mű megfor­málása, kedves, sok tapsot ér­demlő megszólaltatása tetszett leginkább. Néhol, mint a Ber­zsenyi iskola kórusánál, olyan műveket is választottak. me­lyek még meghaladják az énekkarok képességeit. Ilyen volt a Lengyel Árpádné ve­zényelte Erkel-mű. Kárpótoltak viszont Tornyos Kinyílt a rózsa című szerzeményének tolmá­csolásával. A Petőfi iskola kü­lönösen a Dalcsokorral és Bár­dos Kétszólamú gyermekkará­val aratott sikert. Balogh Má­ria azonban mintha nem min­dig ' találná meg a kontaktust énekeseivel. Sokat fejlődött ta­valy óta a Gárdonyi iskola Légár Irén vezette kórusa. A Brahms-műben a szólista hívta fel magára a figyelmet. A kórusa Róder Mária vezetésé­vel ugyancsak sok örömet szer­zett a hallgatóságnak, s az alt szólam kétszeri hamiskodásától eltekintve fejlődésről áruko- dott. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Háman Kató iskola már sok sikert megért kórusa mégis pódiumra léphetett. Igaz, hogy némiképp még érződik a kényszerű pihenés nyoma, mégis azt mondhatjuk, hogy a Mayer Istvánná vezette ének­kar a legkulturáltabban éneklő, a szerzői elgondolást leghitele­sebben visszaadó általános is­kolai kórusaink egyike. Hasonló elismeréssel nyilat­kozhatunk a Tóth Lajos iskola egy év alatt »feltört« kórusáról. Zákányt Zsolt már a Bartók- termi hangversenyen is kelle­mes meglepetést szerzett. Az alsó tagozatosok énekkara meg­szólaltatásában a Loránd—Ra- dó-mű tetszett leginkább, a másik kettő hangterjedelme miatt nehéz az alsósoknak. Az egyesített kórus műsorát álta­lában szép, tiszta és stílusos tolmácsolás jellemezte. Kivált­képp Kodály Villőjének meg­formálásáról tudunk osztatlan elisineléssel nyilatkozni, mely talán az egész dalosünnep leg­nagyobb élményét jelentette. A több iskola egyesített kó­Miltor tanuljuk már meg va­lahányan kritikával nézni a múltat? Mikor? Fel., kell tennem ezt a kér­dést, mert az utóbbi hetekben nem is egy alkalommal kellett végighallgatnom a múlt dicsé­retét falvaink népműveléséről, kulturális életéről beszélgetve. — A Kálót meg a Kalász idején! Akkor csináltunk ám szép dolgokat! — Bizony, kórus is volt, min­den, ami kellett! — Akkor nem kellett cukor­ral csalogatni a szereplőket, jöttek a fiatalok, jöttek az idő­sebbek is! Akkor ,.. Álljunk csak meg néhány tárgyilagos szóra ennél a sokszor nosztalgiával emle­getett »akkor«-nái, amely mel­lett az is elhangzik rendre, hogy álékor bezzeg a falu taní­tói készebbek voltak a népmű­velési munkára, mint most. Álljunk hát meg itt, és beszél­gessünk egy keveset af ról a bi­zonyos régi dicsőségről, a múlt népműveléséről. Ami koránt­sem volt olyan tiszta és nemes szándékoktól teljes, mint né­melyek a megszépítő messze­ségből látják. Forgassuk csak kissé vissza történelmünk lapjait a Ta­nácsköztársaság leveréséig... Alig győz az ellenforradalom, értékelésnél figyelembe kell vennünk, hogy egyik iskola adottságainál, a karvezető fel- készültségénél és gyakorlatánál fogva többet mutathatott fel, a másik talán valamivel keve­sebbet. Az összkép azonban — és ez a fontos — feltétlenül meg­nyugtató, s azt is kifejezi, hogy a következő találkozón a most párttal, a néppel című kórusmű­ben viszont az erőteljes, szép hangzás ragadott meg. A szop­rán még gyenge, a mély szólam minduntalan fölülkerekedik. Ezt kiváltképp az amúgy is erőt meghaladó Smetana Csillagok című művében tapasztaltuk. A külföldön tartózkodó Klausz Róbert helyett Merényi György rusának műsorából Neuwach Régi dalocska című műve tet­szett leginkább. Behár Májusa a túlságosan lassú tempóvétel miatt nem volt elég könnyed, játékos. Színesítette a műsort, és megérdemelt tapsot követelt a Zója Gyermekotthon alsós és a Tanítóképző Gyakorló Is­kolája II. osztályos tanulóinak a hóhérok alig jutnak el a vé­res munka után a kézmosásig, a mártírsírokon még a fűnek sem volt ideje kiserkenni, nemhogy virágnak, az egyhá­zat máris ott látjuk már az el­lenforradalmi rendszer mellett mint szövetségest és ideológiai fegyvertársat. A katolikus egy­ház a forradalom tüzének el- tiprói mellett áll, hiszen XI. még halványabban szereplő is­kolák könnyen elérhetik a leg- , jobbak szintjét. A II. Rákóczi Fereric iskola kórusát Henkey Zoltán vezeté­sével ismertük meg A jó szán­dékú törekvést főként azért nem kísérheti osztatlan elisme­Az idei nyári évad legna­gyobb kulturális eseményei is­mét a Szegedi Szabadtéri Já­tékok lesznek. Az ünnepi játé­kokat július 22-e és augusztus 20-a között rendezik meg — ta­lán kevesebb balszerencsével, ami az időjárást illeti. Tavaly elég sokszor »beleszóltak« az esős napok az ünnepi játékok programjába. Ezúttal tehát ismét arról tá­jékoztathatjuk olvasóinkat, hogy a szép alföldi város szá­mot tart a somogyi látogatókra is. Ígéretet kaptunk, hogy ezt a látogatást nem kísérik olyan kellemetlenségele, mint a ta­valyit, akkor ugyanis a rende­zőség több látogatót fogadott, mint amennyinek a játékok — hatalmas, 7500 férőhelyes — Szétie^yzzt séUaiiásltAz A moziból jövünk kifelé. Sze­münk előtt még a fűm címe: Halálkanyar. Fülünkben a rob­banások döreje, és még néhány perc múlva is halljuk a szél fü­tyülését. A doni szélét, amely hóval fútta be a rongyos ruhás magyar katonák holttestét, azok­nak a holttestét, akik a rabló­háború, az eszeveszett parancsok következtében a távoli hómező­kön pusztultak el. Csendben lé­pegetünk az utcán, mint valami gyászoló menet. Szólni kellene, valamit szólni, mert rettenetes ez a hallgatás. Talán Julius Fucsik szavait belekiáltani a csendbe: »Emberek, legyetek éberek!« De a film hatása olyan nyomasztó, hogy senkinek se jön hang a torkára. Egy idősebb asszony töri meg a csendet. Akadozva beszél. »Nem tudnék ájulás nélkül még egy ilyent végignézni« — mond­ja. A mellette haladó munkás külsejű korosabb bácsi szivarra gyújt, feltolja kalapját, megtörli izzadó homlokát, s így válaszol: »Tényleg Így volt. Eredeti felvé­telek. Emlékszem belőlük még egy-kettöre . . . « Aztán megint csend, amelyet ismét az öreg hangja tör meg: —... Hát igen — sóhajt, s mé­lyet szív a szivarból —, Jány Gusztáv horthysta vezérezredes, hadseregnarancsnok űr . . . Soha­sem örültem úgy az életben, mint amikor meghallottam, hogy ezt a csirkefogót kivégezték ... öreg bátyám, örömével nem egyedül... ! (Szegedi) vezényelte a Tanítóképző Gya­korló Iskolájának jó hangú és lelkes apróságokból álló együt­tesét. Minden számukkal, • ki­váltképp Loránd—Radó Mint a mókus fenn a fán című szerze­ményével megérdemelt sikert nézőterén helyet tudott biztosí­tani. Ebben az esztendőben kel­lő időben kezdődhetnek el a jegyigénylések, sok hasznos tapasztalat is áll a vendégváró szegediek rendelkezésére, így, nem érhet senkiit sem csalódás a Tisza-parti város vendégsze­retetét és gondoskodását ille­tően. A szabadtéri játékokat jú­lius 22-én Erkel Ferenc Hu­nyadi László című dalművé­nek előadása nyitja meg. Az operát mindössze két ízben mutatják be. Ezt követően a Bánk bán, a János vitéz és Az ember tragédiája kerül színre. A Bánk bánt július 23-án, 26- án és 27-én, a János vitézt augusztus 5, 6, 8, 10-én és 12- én, a Tragédiát augusztus 13. 15, 17, 19-én és 20-án játsszák. A nagy érdeklődésire számot tartó Paul Robeson-estre •— melyen közreműködik a vi­lágot járt Magyar Állami Né­pi Együttes is — augusztusban kerül sor — csupán egy alka­lommal. A Moszkvai Akadé­miai Nagyszínház balettegyüt- tesénék vendégszereplése ismét kimagasló eseményt ígér. A szovjet balettművészek Prokof- jev Kővirág című tánckölté- mónyét mutatják be július 29- ón és 30-én, valamint augusz­tusi 1-én és 2-án. A nagy jelentőségű kulturá­lis eseményre a MÁV 33 szá­zalékos egyéni kedvezményt biztosát az ünnepi játékokra el látogatóknak. Ez a kedvez­mény csak az ünnepi játékok jegyei alapján vehető igénybe. Autóbuszokat, különvonatokat a tavalyihoz hasonlóan az IBUSZ-irodák indítanak. Ka­posvárról a Bánk bán előadá­sára indul autóbusz. Az ünnepi játékok kezdését jelző fanfárok még sokára hangzanak fel. Szeged még nem öltözött ünneplőbe, mégis szíves-örömest továbbítjuk meghívásukat, mely szerint hívja ' és várja Szeged mind­azokat, akik még nem ismerik a várost, s akiket vonz az ün­nepi játékok programja. népi játéka. A dalosünnep — melyet las- san-lassan hagyományként em­líthetünk városunkban —, ál­talános iskolai kórusaink évi munkáját,’ eredményeit foglal­ta hatalmas csokorba. S ez a örömet szerzett a hallgatóság­nak. Pius hírhedt Rerum Novaru- mának élteimében nem is áll­hat másutt, nem is vállalhat más feladatot, mint ezt: »... tá­vol tartani a munkásokat a gazdasági harcban az erőszak­tól és a jogsértéstől.« Mi szá­mít erőszaknak és jogsértésnek e »szent« iromány szerint?- Minden, ami a magántulajdon szentsége ellen irányul, min­den, ami a kapitalizmus rend­szere ellen irányul. S a klérus fáradhatatlanul buzgólkodik az ellenforradalmi rend megszi­Jávori Béla SZABADI DIÁKOK A Balatonszabadi Általános Iskola gyakorlókertjében Hoz- leiter Imre tanár vezetésével szorgalmasan gyomlálnak az ötödik osztályos gyerekek. Ezalatt Nagy Károly tanár omaórát tart a sportpályán a VII—VIIL osztálynak. Süli Ági nagy lendülettel ugrotta át a U0 centimétert, rés, mert a művek erőtlenül arattak. A Bartók Béla iskola gyönyörű csokor — bátran ■■ ■ ■■■ mondhatjuk —, nagyon sok Hívja és várja Szeged iárdításában. Érdemeket akar szerezni. S nemcsak az ismét teljes fényében, gazdagságában tobzódó uralkodó osztálynak akar tetszeni, tetszeni akar Ró­mának is, amikor vállalja a néptömegek nevelését. A jel­szó ez: »A nevelés elsősorban az egyházra tartozik.« Ha lúd, legyen kövér! Művelje a népet az egyház, amelynek ezután már gyárakban és falvakban, tanyákon és pusztákon egy­aránt az a dolga, hogy felve­gye a harcot a marxizmus ta­nításaival szemben. Azt keli megmagyaráznia, amit a Ta­nácsköztársaság vívmányait összezúzva is nagyon nehéz szavahihetően megmagyarázni, hogy a földön előforduló szo­ciális problémák megoldása egyedül a tűrő alázat és az is­tenhit. Idejében észreveszi az egy­ház, hogy fékező, a növekvő gazdasági harctól figyelem-el- terelő feladatát a sajtóval, a könyvkiadással és az egyesü­leti élet megteremtésével tudja csak ellátni. Akcióba állítja te­hát a sajtót, a könyvkiadást, és szervezéshez lát. Sorra ala­pítja egyesületeit a Szívgárdá­tól a KIOE-ig (Katolikus Ifjú­munkások Országos Egyesüle­te). Nincs foglalkozási ág, mely bele ne férne a katolikus szervezetek kiterjedt hálózatá­ba. Itt, az egyesületi életben az­tán felenged a cél érdekében az egyház szigora. Kórusokat létesít, megalapozza a műked­velő színjátszást, bálokat ren­dez, még tánciskolák indításá­tól sem riad vissza. A tét, amit a Horthy-Magyarország urai az egyházra bíztak, nagy. A sike­rért kockáztatni kell, és félre kell tenni a szigorúságot. Jól emlékezünk még! A falun élő tanítók! (akiknek OPER4ÁRI4 többsége egyházi alkalmazott volt, lévén az iskolák többsé­ge egyházi tulajdon) csak me­részelnének ellentmondani, csak mernék a vonakodás hal­vány jeleit mutatni! Csak egy szó, és oda a kenyér, az a nyomorúságos. Ö, mennyi szép fiatalos vágy, akarás, terv, elképzelés szen­vedett hajótörést az ellenfor­radalmi Magyarország, egyház támogatta népművelésének népámító korszakában! Az 1798-ban írott Csokomai- vers sorai az ellenforradalom évtizedeiben váltak csak iga­zán igazakká, akkor lett csak! igazán vaddá annyi jó ész a hazug művelők keze alatt. Ak­kor lett csak igazán bunyifcká a polgár, akinek bemagyaráz­ták a hamis próféták, hogy a gazdasági ellentétek Istentől valók, s az ő felséges dolga azokat rendezni. A katolikus szervezetek egyebek között ar­ra is tanítanak, hogy a jó ka­tolikus imádkozik, uraiért ugyanolyan jó lélekkel, minta munkanélküliekért, és akkor is ima az orvossága, ha maga az imádkozó is munkanélkülivé válik. Gondolnak-e mindezekre azok, akik olyan visszavágyód­va emlegetik az »akkor«-t? Gondolkodni kell, aztán ^ rülnézni ismét itt, ahol a leg- hivatottabb nevelő, a proletár­állam tanít, mely leszámolt a múlttal, a létbizonytalanság­gal, s leszámol a tudatlanság­gal, a babonákkal és vakhitek­kel is. Hagyjuk már azt a nyomo­rúságos ,»akkor«-t, itt nézzünk körül, hol van szükség a2 eszünkre és a szívünkre, hol van szükség kezünk munkájá­ra! László Ibolya népi zenekarra A napokban egyik este betértem egy pohár sörre a Béke éttermébe. Mielőtt azonban leültem volna, sürgősen irányt változtattam, és átmentem a presszóba, hogy üveg sört igyam. Félreértés ne essék, e döntésem oka nem takarékos mi- voltomban keresendő. Nem a néhány filléres árkülönbözet vitt rá arra, hogy hirtelen jobbraáttal eltűnjek a presszó csa­póajtaja mögött. Egész egyszerűen az étteremben hallott zet ne késztetett ily gyors távozásra. Ugyanis amikor beléptemt a zenekar vezetője pont akkor adott jelt vonójával, és hoz­zákezdtek a magyar operairodalom talán legszebb tenoráriá­jának, a »Hazám, hazám.. .«-nak az előadásához. De valami egészen sajátosan egyéni, népizei ekari feldolgozásban, amely* ről kötve hiszem, hogy valaha is kottapapíron lett volna. önkéntelenül felvetődik az emberben a gondolat: miért van arra szükség, hogy népi zenekar városunk egyetlen rep­rezentatív éttermében operaáriát játsszon? Ki kívánja ezt? Ráadásul dilettáns módon megcsonkítva, népi zenekarra át- gyúrva. Ez, amit hallottam, nemcsak fülsértő volt, hanem egy kicsit sérti a magyar nemzeti opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek az emlékét is. Ha az ember népi zenekart hallgat, verbunkosokat, magyar nótákat, csárdásokat vár, amiket nem hallana szívesen sem tánczenekartól, sem szimfonikus zene­kartól. Ugyanilyen fonák, paródiaszerű, ha a népi zeneket túllépi azt az előadási és műfaji területet, amelyet hivatása lenne igazi tartalommal megtölteni. W. E. Moliére-előadás Tabon (Tudósítónktól.) Nem mindennapi élményben részesítette a tabi gimnázium színjátszó csoportja szombaton este a ballagás alkalmából ösz- szesereglett szülőket és hozzá­tartozókat. A művelődési otthon nézőte­rét zsúfolásig megtöltő közön­ség Moliére a fösvény c. ötfel- vonásos vígjátékát láthatta 15 lelkes diák műkedvelői színvo­nalat meghaladó, élénk és ügyes előadásában. A címsze­repet alakító Takács Sándor igazi, visszataszító, ravasz, kö­nyörtelen és pénzsóvár Harpa- gont állított a nézők elé, de ki­aknázta a komikum minden lehetőségét, hogy nevetséges­sé is tegye a vén zsugorit. Ala­kítása jól simult a többi sze­replő gyakorlott össziátéká- hoz. Említésre méltó Kántor Katalin szép szövegmondása és Illés Gábor kotnédiázó készsé­ge. Minden szereplő dicséreté­re válik, hogy jól megtanulta és gördülékenyen adta elő a nehéz szöveget. Moliére műveit falusi közön­séggel megismertetni komoly és szép feladat. A tabi gimná­zium színjátszói lelkesen vál­lalták és igen ügyesen teljesí­tették ezt a feladatot. Kár, hogy a tabi közönség­nek szánt vasárnaoi előadásra csak negyed háznyi közönség jött össze. Az MSZMP Somog.v megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon. 15-n. 15-11, Kíjidja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telef n 15-16. Felelős kiadó: WIRTH i.AJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hőnapra 11 Ffc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom