Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

Csütörtök, 1961. május 18. SOMOGYI NÉPLAP HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (70) — Mindenkinek helyt kell állnia magáért. Becsaptad azo­kat, akik hittek neked, aknc szerettek és felkaroltak. Fe­lelned kell magadért előttük! * * * A kettes szerelde beállvá­nyozott boltozata alatt der- medten ácsorgóit egy kis cso­port. Kulcsár István kialvat- lan, vörösbe gyulladt szemmel ténfergett. Nem lelte a helyét. De a töbibeket is torkon ra­gadta a megdöbbenés. Tegnap este megtudták a va­lót. Haraszti igazgató és a pártbizottság összehívta a gyá­ri aktivistákat és az építési osztály minden dolgozó­ját. Az igazgató ismertette ve­lük Szerencsés János történe­tét. Mindenki kábultan töpren­gett ennek az embernek a sor­sán. Hogyan is mondta Haraszti igazgató? »Ezt az embert ha­talmába kerítette az arany. Rabjává lett, s nem tudott uralkodni saját sorsán.« De hát ez érthetetlen. Mitől van ilyen hatalma az arany­nak? Legtöbbjük maga' elé sem tudta képzelni Szerencsés kin­cseit. Aranyrudak. Mekkora le­het egy aranyrúd? De hiszen akármilyen szép is az arany hűvös , csillogása, mégiscsak holt fém az. Mit lehet abból csinálni? Fülbevalót, karika­gyűrűt és még mit? Fel sem foghatja a józan értelem... Mégis mennyire kifordította mivoltából ezt a Szerencsést. Amikor először közéjük jött, szerény volt, csaknem félszeg. Örökké valami megmagyaráz­hatatlan riadalom ült a szemé­ben. Mindenki úgy érezte, ezt az embert bátorítani kell, biz­tatni és segíteni, hogy meglelje elveszett önmagát. Igen, hatá­rozottan megszerették, derék embernek tartották. Iparkodott, égett a munka a keze alatt Örömest segített mindenkinek, aki hozzá fordult. Aztán... Bekerült az irodá­ra, osztályvezető lett belőle. Mindnyájan örültek neki. Ö meghatottan fogadta ezt a megtisztelő bizalmat. Tele volt tervekkel, és minden elképze­lését megbeszélté munkatársai­val. Naponta többször is köz­tük forgolódott, nem is érezte jól magát az íróasztal mögött. A . gyári építők az élre törtek a brigádok között. Öröm volt az építőknél dolgozni. Ügy éltek ők, mint egy összeforrott, szép család. Egyszer csak Szerencsés fur­csa változáson ment át. De mióta is? Érre nem emlékeztek pontosan. Csak azt látták, hogy elmarad közülük. Meg hogy magasan hordja az orrát. Azelőtt az építők gyakran kér­tek tanácsot tőle még bizalmas családi ügyeikben is. De egy idő óta a közelébe sem férkőz­hettek. Most már azt is tudják, hogy pimaszul csalta a világot. S mindezt az arany cseleked­te volna? Az arany, amelyet Szerencsés egy ujjal sem érin­tett, amióta elásta szülőváro­sának erdejében? »Az arany bűvköre« — így emlegette Ha­raszti a tájékoztatón. De vol­taképpen nem is értették az emberek, hogy mi az. Lehet, hogy valami más rej­lik Szerencsés János tragédiá­ja mögött? Hihetetlen, hogy egy ilyen embert az arany bir­toklásának tudata gazemberré alj ásította volna És még az is, hogy Szeren­csés szembefordult a rendszer­rel, a munkáshatalommal, a burzsujokhoz húzott. Ezt mondták a tájékoztatón. Ez meg micsoda? Egy ilyen em­ber? Kétkulacsos volt, rend­ben van. Habzsolta az életet a piszkos pénzen, ez is érthető. De hogy a rendszer ellen dol­gozott volna? Csak azért, mert aranya volt elásva? Az igaz, hogy ezek a bur- zsujok, akik pénzelték, és a markukba kerítették, teletöm­hették a fejét. De csak azért, mert a csókavári erdőben el­rejtett aranya volt, maguk kö­zé számították Szerencsést'? Őt is kapitalistának tekintették? Mert hát mire jó az az arany? Ha még oly sok van is belőle? Mit kezdhet azzal a tu­lajdonosa? Az a csavargó burzsuj, aki Szerencsést pénzelte, nem is látta az aranyat. És ha látta volna? — Ha — tegyük fel — Szerencsés a kezébe nyomja? Akkor mit kezd vele? Eladja? De ksnek? És ha valaki megve­szi, mit kezd vele? Tovább ad­ja valakinek? De mi értelme van ennek az egésznek? Miért gazdagabb az, akinek aranyru­dak vannak a birtokában? így tépelődtek az emberek a gyárban, és nem értették, mért ád az arany némelyeknek örö­met és gazdagságot, másoknak; miért hoz romlást és szeren­csétlenséget. De nem is, hiszen ennek a Szerencsésnek a históriája: szinte egyedülálló. Ez csak a: hajdani világban lehetett így.: Az arany akkor hatalmat adott; a kapitalistának, hogy ural­kodjék a többiek' fölött. Az: öreg Kulcsár is valami olyas­mit mondott ma reggel, hogy! éppen ez a fő az új rendszer-! ben. Ez, hogy az arany ma! senkinek sem ad hatalmat má­sok fölött. Elgondolkoztató, mi is lett! volna, ha ez a pallér abban a; hajdani világban egyszer csak: előáll az aranyával, és akkori: módi szerint él vele. Bizonyo-: san valami nagy gyárat alapí­tott volna, száz és száz mun­kást alkalmazott volna, s an­nak az aranynak a segítségé-! vei kiszívta volna, a velejüket,: mint akármelyik tőkés. Hát; igen, igaza van az öreg Kul­csárnak, hiába is volna ma va­lakinek egy A parancsnokok másik csoportja az egység híradásának megszervezését tanulja, tovább fejleszti ismereteit. (Mik­lós Ferenc előadó, Pete Károly, Nagy János, Keresztes József és Tóth György.) A járási egészségügyi munka- értekezletek néhány tapasztalata Az elmúlt hetekben zajlot­-c&j szekérderéknyi tak le a körzeti orvosok és a aranya, itt minálunk semmire 5járások egészségügyi apparátu­séin menne vele. Ha ügyeske-) dik és kockáztat — mert az ál-? lám nem engedi az arannyal) való kufárkodást —, talánf munka nélkül is nagyobb jó-4 léthez jut, mint aki a keze? munkájából él meg, de kizsák-? mányoló nem válhat belőle. Igaz, erről Haraszti is emlí-3 isának első negyedévi munká­ját elemző munkaértekezletek. Az értekezleteken a járási -főorvosok ismertették az el­múlt negyedév munkáját, :majd néhány körzeti orvos és ;az egészségügyi intézmények vezetői számoltak be tapaszta­lataikról, illetve az intézmé­tést tett. Hogy ez a Szerencsésgnyek és a körzetek egészség- épp azért fenekedett már a^ügyi problémáiról. rendszerre is, mert nem nő­hetett égig a szarva, nem lebe--? tett gyáros vagy másféle vér-; szívó. Ez is, mint a többi bur-i *• zsuj, nyilván valami rendszer-; változásra spekulált. No hi-! szén! (Folytatjuk.) A továbbiakban a csecsemő­halálozás helyzetét tárgyalták meg, s időszerű SZTK-, kórhá­zi beutalási és egyéb kérdése­ket vitattak meg. A KÖJÁL megyei munkatársa a soron Kö­vetkező közegészségügyi és járványügyi feladatokról, a me­zőgazdasági üzemek egészség­ül ügyéről, az oltásokról és a tisz­tasági mozgalom feladatairól szólott. Az értekezletek tapasztala­tai szerint a tabi a nagyatádi és a barcsi járásban • fordult elő a legkevesebb megbetege­dés. Megyei viszonylatban csökkent a fertőző megbetege­dések száma, s már nem halad­ja meg az országos átlagot. Említésre méltó, hogy a csecse­mőhalálozás az utóbbi években igen örvendetesen csökkent. Eredményes küzdelem folyt a megyénkben egykor igen sú­lyos problémát okozó szembe­tegség, a trachoma ellen. 1955- ben még ezren felül volt a nyilvántartott trachomas ok száma, jelenleg már csak 170. Végül a nyári egészségügyi feladatokról tanácskoztak az egészségügyi munkaértekezlet részvevői. Takarékoskodnak a munkaegységgel a balatonszentgyörgyiek Lógondozókat állítottak be és munkalapokat rendszeresítettek Munkaegységet takarítanak meg a balatonszentgyörgyi Csillagvár Termelőszövetkezet­ben azzal, hogy mind jobban megteremtik a nagyüzemi fel­tételeket, és áttekinthetőbb, pontosabb nyilvántartási rend­szert vezetnek be. Vegyük sor­ra ezt a két módszert. Igavonóik eddig 4 kis istál­lóban voltak elhelyezve. A fo- gatosok etették a lovakat, ezért havonta egyenként 10 munka­egységet kaptak. Most a 29 pár ló közül 21 párat nagy istálló­ba kötöttek, s az etetést külön lógondozókra bízták. A 21 fo- gatos 210 munkaegysége he­lyett 135 jár havonta a 3 ló­gondozónak. A megtakarítás tehát havonta 75, évente 900. munkaegység. Az átszervezés eredményeként nappal is, éjjel is kevesebb embernek kell őriznie az istállót, a lovakat. Ezzel évi átlagban több mint 1500 munkaegységet takarít meg a szövetkezet. A lógondo­zók beállításával és az őrök létszámának csökkentésével — a tervezett munkaegységérték­kel számolva — évente több mint 53 ezer forint az az ösz- szeg, ámennek kiadásátó! mentesülnek. Munkaegységet, tehát pénzt takarítanak meg anélkül, hogy az adott munka a legcsekélyebb mértékben is hiányt szenvedne. Másik módszerük: az új nyilvántartási forma alkalma­zása. Mi volt az eddigi gyakor­lat? A munkacsapatvezető na­ponta beírta könyvébe a tagok végzett munkáját. A teljesít­ményt ennek alapján számfoj tette — azaz átszámolta mun­kaegységre — a brigádvezető! Az összesítést a következő hó­nap első napjaiban beadták az irodába. Az ellenőrzés után vezették át az előző hónapban szerzett munkaegységeket az egyének tagkönyvébe. Hossza­dalmasnak találták ezt az eijá rást a balatonszentgyörgyiek. Helyette most munkalapokat rendszeresítettek Németh Béla mezőgazdász kezdeményezésé' re. A két példányú munkalap fejrészét a mezőgazdász tölti ki. Ráírja például, hogy a C 5-ös táblán 30 holdon kukori cát vetnek 13 soros • géppel; feltünteti a napi normát és az egész terület elvetéséért járó munkaegységet. A munkala­pot Simon Sz. Ferenc, a nö­vénytermesztési brigád vezető­je veszi át, s ő dönti el, hogy például a vetést melyik mun­kacsapatra bízza. Mindkét pél­dányt megkapja a csapatveze­tő, ráírja a vetési munkában részt vevők nevét és a dátu­mot. A munka végeztével — tehát ha befejezték a vetést — a csapatvezető és a brigádve­zető együttesen számfejti a ta­gok munkaegységét. A munka­lap (“»v példányát beadják az irodába ellenőrzés (utókalku­láció) és nyilvántartásba vétel végett, a másik példány náluk marad, s azonnal átmásolják a munkaegységeket a tagköny­vekbe. Előnye ennek a mód­szernek, hogy ketten végzik t számfejtést — tehát ki van küszöbölve a részrehajlás, a munkaegységhígítás veszélye; nem kell várni a következe hónapig a tagkönyvekbe valc beírással; pontosai)ban rögzíti hető, hogy ki, mikor, hol, mit és mennyit dolgozott; és végül: mérhető, hogy egy-egy táblára mennyi munkaegységet fordí­tottak. A balatonszentgyör­gyiek a muskautalványozást és az új nyilvántartási módszert csak rövid ideje alkalmazzák, de eddigi tapasztalataik is mu­tatják, érdemes volt rátérni. Gépkezelői taniolyamot indíiott a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés Téglagyárainkat egyre jobban gépesítik. A Somogy megyei Tég­lagyári Egyesülés kaposvári üze­meiben is vannak már sínkulik, azaz olyan motorok, amelyekkel a csilléket vontatják. Nem egy gyár­ban megtalálható már a nagy tel­jesítményű földkitermelő bagger is. Az előbbi könnyű, az utóbbi ne- héiz gépnek számít. Mindkettő ke­zelése szakképzettséget igényel. Ezért az egyesülésnél nemrég ne­héz- és könnyűgépkezelő tanfolya­mot indítottak. A tanfolyamon matematikát, fizikát, általános anyagismeretet, motorkezelést ta­nulnak. A szerzett ismeretek bir­tokában a dolgozók nemcsak szak­szerűen kezelni, hanem javítani is tudják majd a gépeket. Ezzel elő­segítik a termelés növekedését, és elejét veszik annak, hogy a több tíz- és százezer forint értékű mo­torok, gépek hamar tönkremenje­nek. A baggergép-kezelők tanfo­lyama öt, a sínkuli-vezetők tanfo­lyama három hónapig tart. A szak- képzettség megszerzése után a gép­kezelők órabére emelkedik. PARANCSNOKI TOVÁBBKÉPZÉS öt megye munkásőr-parancs- nokai vettek részt tíznapos to­vábbképző tanfolyamon Siófo­kon, a Munkaügyi Miniszté­rium üdülőjében. A parancs­nokok az 1961—62-es kiképzé­si év anyagát tanulmányozták, hogy megfelelő színvonalon és jó módszerekkel adják majd tovább beosztottaiknak. Szoros programban, napi nyolc órán át lelkiismeretesen készültek parancsnokaink, s a kötött fog­lalkozások után ismeretter­jesztő előadásokat, filmvetíté­seket rendeztek számukra. £g,y, LAmj, eLitiduít MIKÉBEN a fiatal Brand- müller Kati még nem tudta, hogy mi lesz belőle Ka­posvárott. Az édesapja — mondván, hogy gyerekei közül egy dolgozzék a városban is — Kaposvárra küldte a nagybá­csihoz, aki lakást és nevelői gondoskodást ad a kis rokon- lánynak. Kati várakozással nézett jö­vője elé. A város szó hallatá­ra sok minden megfordul az ember fejében. Először nem is gondolt másra, mint a színház­ra, a mozira, a sétára. .Egyszer sem ötlött fel benne, hogy nagybácsija majd a Textilmű­vekben keres munkahelyet szá­mára. Sohasem akart fonónő lenni, igaz, nem is ismerte a fonónők életét. Vajon leköthet­né őt ez a munka? A gépek, az egyformán pergő orsók. ígér­hetnek-e változatosságot egy élénk szemű, törékeny alkatú 15 éves kislánynak? Kati szertelen volt, s a »di­vatosabbI« szakmák iránti von­zódás élt benne. A nagybácsi nem haragudott meg azért, mert nem akart fonónő lenni. De felkeltette érdeklődését. . És most a legnagyobb elis­merés hangján írhatok Katiról. Másfél éve a Textilművekb°n dolgozik, és nemrég jutalmat kapott. Mondhatná valaki, ír­hatnék másról is, hisz vele együtt sok munkást megjutal­maztak. Vannak Katinál idő­sebbek is az üzemben. Nos, éppen azért írok Katiról, mert még fiatal, tapasztalatlan, nem sokat tud az élétről. 17 éves korában mégis példakép lett egv olyan szakmában, amelyet voltaképven nem is maga vá­lasztott. Miért? Miért emlege­tik oly nagy szeretettel az üze­mi bizottságon, miért néznek fel rá az emberek? Válaszként hadd idézzem Kati néhány mondatát: WEM TS OLYAN VNAL­991 ” MASAK a gépek, mint ahogy elképzeltem. Érzéke­nyek, s ha valaki nem úgy bá­nik velük, ahogy kell, bogara­sak, kiszámíthatatlanok. Hosz- szú ideig minden nap legyőz­tek a 11-es előfonóban. Nem tudtam teljesíteni a tervet, bántott egy kicsit. Sikeresen megtanultam a szakmát, és úgy éreztem, várják tőlem a jó munkát is. Talán éppen ezekben a na­pokban hirdetett versenyt a gyár igazgatója. Biztatást érez­tem a felhívásból, és egyik reg­gel megpróbáltam. Megfontol­tabban dolgoztam, előre tud­tam, hogy melyik munkafolya­mat után mit, hogyan fogok csinálni. Aztán sikerült elér­nem, hogy a 4,5 helyett ma már naponként 10 km fonalat gyár­tok. egyik gépemen. Ezt tartot­tam és tartani is akarom.« A 17 éves kislány, aki vala­ha légvárakat épített, és iuu- ziókhoz igazította életét, ma már reálisan gondolkozó em­ber. Hamar felismerte, hogy ebben az országban bármilyen munkaterületen dolgozik is, mindenki megtalálja számítá­sát, ha jó szándékú és törekvő. Megbecsülik... Nemrég ajánlották neki, hogy legyen technikus, van le­hetőség a tanulásra. Az ötletet nem tartja rossznak, de még gondolkozik. Nagyon megfon­tolja, hogy érdemes-e otthagy­ni a gépeket, amiket lelemé­nyességével, ügyességével ál­lított szolgálatába. Másfél éve, amikor Kaposvárra utazott, még maga sem hitte, hogy ez örömet, megnyugvást adhat egy fiatal lánynak. És ha lá­zadozott volna a nagybácsi el­len, amikor a fonónői szakmái ajánlotta? Ha fantasztikus lég­várakat épített volna, és »di­vatos« vagy túlbecsült szakmák után szalad? Rágondolni is rossz. Most nem tudna ilyen jól pihenni, szórakozni szabad idejében és mosolyogni önfe­ledten, életbe vetett hittel, bi­zalommal. í) E SZERENCSÉRE azt a Katit, akit a Kaposvár­ra robogó vonaton mint papír­hajót dobáltak a képzelet hul­lámai, már nem lehet megta­lálni a Brandmüller családban. Megváltozott. És ez a Kati mindenki örömére kedvesebb, kiegyensúlyozottabb, okosabb lány. Szegedi Nándor A somogyi parancsnokok égj csoportja ellenőrző foglal­kozáson számol be a tanultakról. (Zsók Ferenc, Rácz Károly, Varjú Márton és Zsák György.) A munkásőr-szakácsok kitűnő ételekről gondoskodnak. Délben és este a vendéglátó vállalat két pincére szol­gálja fel az ízletes és mennyiségileg is kielégítő ételt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom