Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-17 / 114. szám
Szerda 1961. május 17. SOMOGYI NÉPLAP LÁTOGATÁS EGY VADGAZDASÁGBAN Eldugott, de nagyon szép he- lacskák. Naponta egyszer esz- lyen rendezték be három évvel nek a kotlósok, ilyenkor a cö- ezelőtt a Lábodi Állami Gaz- vekhez kötik őket, hogy össze daság fácánnevelő vadgazda- ne vesszenek. A keltetési idő ságát. Prépostpusztára nyár- annyi, mint a baromfiaknál, s időben is nehezen lehet bejut- a fácáncsibéket háromnapos ni, nemhogy tavasszal, amikor korukban helyezik ki. Minden a hintó tengelyén is felül ér a kotlós 25 apróságot kap, s sár. Messziről, a házak között újabb három napig 35 cm immár látni a magas gyékényke- gas nevelőudvarral veszik körítéseket, melyek mögött a ro- rül a ládát, amíg az »újszülöt- varirtás szempontjából oly fon- tek« megismerkednek egymás tos külső fácánállomány szapo- és nevelőanyjuk hangjával rítására, pótlására nevelik az Aztán már kiugróinak onnét, új generációt. bogarásznak, sütkéreznek a ' ijl ■ , ■ mm Gázsik József gondosan vezeti a gazdaság naplóját. keltetőudvaron apró ladikokban születik az napon, s csak akkor térnek biektől pedig búcsút vesznek, vissza, ha anyjuk veszélyt érez, De milyen érdekesen! A fácá- hívja őket. nők már korábban is kirepülAz etetés — mindig pontos r.ek, akár két kilométerre is időben — füttyszóra kezdődik, elhagyják a kerítéseket, s csak Nagyobb korukban egyetlen etetéskor térnek vissza. 16 he- füttyre szárnyra kerekednek a tes korukban azonban már nem fácánok, s mint hatalmas felhő, ^ljók aayJtikat ’ Egyik hosszabb, a másik roviúgy közelítik meg szerető gaz- ,jebb ideig jár vissza. Az dáj ukat. És 16 hetes korukban anyátlanság önállóságra neveli önállóvá fejlődnek a gazdaság őket, aztán elmaradoznak, lakói. Ekkor kezdődik Gázsik «gnak, repülnek a nagyviJózsef munkájának kellemetle- p0ntos, figyelmes munkát nebbik része, az elidegenítés. A igényel a fácánnevelés. Gázsik jól fejlett szárnyasokból pótol- József másodmagával dolgozik ják a tenyészállományt, a tob- a vadgazdasagban, apja erdész volt, van hát érzéke hoz- zá, és szereti az állatokat. Nap- lójába pontosan jegyzi a fá- * . - V* \ cánnevelés minden adatát Onpí , ,v - MSH nan olvastuk ki, hogy tavaly * '* ' %||| "i033 tojásból 3296 fácáncsirke !l *kelt ki, ennyit engedett volna /' i '?' ' ' útjára Gázsik bátyánk, ha a ' ■* szőrmés és szárnyas ragadozók . \ nem csapnának le oly gyakran-, ^ í- ' ' a vadgazdaság környékére. 120 csapdát állítottak fel, és más módom is igyekeznek távol tartani a ragadozókat A fácántelepen az ilyen közbülső nehézségek ellenére is nagyon hasznos, áldásos munkát végez Gázsik József és segítőtársa. Évente több ezer fácánnal pótolják a kinti állományt.- J. B. .Annak idején 237 tojóval kezdte nagyon szép és hozzáértést igénylő munkáját a 64 esztendős Gázsik József. Az érdeklődőnek ritka látványban lehet része. Bár panaszra is van oka, mert a fácánnevelés minden részletét, eszközeit megismerheti, de az állatokat csak messziről láthatja. Félnek az idegentől, messze húzódnak, elbújnak a magas avarban, csak gazdájukat ismerik, s őt körül is röpdösik, kezére szállnak, ha nincs »ellenség-« a közelben. A fácántojáso-kat kotlóstyú- kokkal keltetik. A keltetőudvart deszkaládák veszik körül, ezekben születik az új élet. A ládák közti homokos téren vékonyka cövekeket szúrtak le, alattuk egyforma hófehér tá- Bokszok hosszú sorában helyezték el a törzsállományt. JEg*j vállalti & nyoma mm HORVÁTH JÓZSEF: (69) & most már nemcsak Sze- most józanul! — bátorította mindent, de mindent megér- rencsés fölött, hanem az ő hi- magát Benkő gondolatban. — tett. Egész testében megreszke- bái, mulasztásai és elvtelensé- Ei ne hibázd a következő lé- tett Lángnyelvek csaptak ki ge felett is. Benkőt különösen pást, mert még egy rossz lé- szemgödréből. Hisztérikusan a az töltötte el rossz érzeseKxei, pés, és ennek az embernek fejéhez kapott, majd térdben hogy okvetlenül eljön az óra, menthetetlenül vége... Talán megroggyanva, levetette maamikor állnia kell Kulcsár Pis- még most.. Ó ha sikerülne gát a földre. Sikoltva zokogott ta bácsi tekintetét Bár haliga- megmenteni! fel: _ , . tott volna rá! Nincs biztosabb Szerencsés úgy ült ott, mint ~ Rettenetes, ezt nem élem Torkasza m e ° iránytű egy pártmunkás szó- -a __i,ä , túl! Rettenetes... .... az ta ye . m int a tapasztalt, kommunisták örömlázban égtek Szentbor- bás lakói a múlt év végén, amikor a falunak ünnepélyesen átadták a réges-régóta várt köves utat. »Annyiszor megígérték ezt az utat a régi rendszerben, s annyiszor becsapódtunk, hogy émikor már egymást érték a kőkupacok, még cikkor is sokan kételkedtek abban, hogy valósággá válik régi vágyuk« — emlékezik 'ússza a tanácselnök. Bizony nem hétköznapi esemény egy bekötő út atatíása olyan emberek számára, akiknek azelőtt hosszú-hosszú kilo métereket kellett tengelydagasztó sárban gyalogolniuk, na egyáltalán kedvük kereke lett, vagy a szükség úgy parancs >1 ta, hogy kievickéljenek az isten háta mögötti kis faluból. Az alig háromszáz lelket számláló délszláv község lakói elől el volt zárva a felemelkedés minden útja. Az 1950-es évek előtt például nem volt egyetlen közép- vagy felsőbb iskolát végzett fia sem a községnek ma pedig már szép számmal akadnak ilyenek, s’ 49 azoknak a száma, akik a falu határún kívül keresik kenyerüket. A villany, a telefon után megépített bekötő úttal még jobban bekapcsolódott a kis falu a környék, az ország vérkeringésébe. Az ígéret szép szó ... Az avatóünnepségen úgy látszott, hogy a község vezetői érzik, tudják, kinek és hogyan kell megköszönni a több millió forintos ajándékot. Dégi Vendel elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke a falu népének színe előtt az avatáson jelenlevő megyei vezetőknek fogadalmat tett Hangzott pedig az újságban is megjelent ígéret n következőképpen: »Mi, a szent- borbási Béke Tsz tagjai... elhatároztuk, hogy a jövő esztendőben mezőgazdasági termékeinken kivül az eddiginél is több húst, zsírt és tejet adunk az ország lakosságának jobb ellátásához. Hogy ezt valóra válthassuk, szövetkezetünk minden családja — a közösben nevelt hízott sertésen és hízómarhár kívül — egy hízott sertést és 10 kiló hízott baromfit ad háztáji gazdaságokból az országnak. Kérjük megyénk va- lamennyi termelőszövetkezetét, hogy csatlakozzék e kezdeményezéshez. ..« A szó elszállt. Vajon mi valósult meg az ígéretből? A11- :ják-e szavukat a szentborbá- iak? Módfelett furdalta oldalamat a kíváncsiság, s ezért ellátogattam a minap a község be. Utam először a tanácsházá- vesd le azt a nercbundát, nemjra vezetett. Gulyás József elvtudom nézni rajtad. gtárs, a tanács elnöke emlékAz asszony hangja vad indu-íszik a szóban forgó vállalásra, lattal csattant: féde mindjárt közbeveti, hogy az — Mi közöd neked az énSígéretet a tsz-elnök tette. S nercbundámhoz? gébből mindjárt látom, hogy va— Mondom, vesd le, hiszenjlami baj lehet, ha már így kez- nem a tiéd — mondta szintezd! a község egyik vezető emmind kiöntötte volna. Most) engesztelő szóval fordult Júliá-j hoz: — Te, Júlia — mondta külö-J nős, erőltetett hangsúllyal nyöszörögve Szerencsés. Júlia ajka lángot lehelt.J mára, mint a tapasztalt, egy- tófűk"^hTn^est“homályában A tehetetlen düh valósággal ff^tboltxTd^őlSf te^ton^?0"'3 Most“áig 26 szerű kommunisták hangja, égy látta, mintha Szerencsés fojtogatta. Majd hirtelen térd- nem rabolod el tőlem, te /hízóra kötöttek szerződést a tbere. Gulyás elvtárs becsületéire válfék, kertelés nélkül tudomásomra adta: nem bízik abban, hogy annyi hízó kikerülMenthetetlenül eltéved az, aki m^r csalt nem figyel szakadatlanul erre volna, a hangra. Hogyan? Mit mond Szerencsés? "Hogy Júlia... Éppen ma? önmaga árnyéka re ereszkedett, es hangosan atkozódott: Jtsz-gazdák, még négyre van Azzal az asszony átrohant a— Mit csináltál te barom' másik szobába. Szerencsés szí-/klIatas> de több aligha lesz, Még arra sem rezzent fel, _ . T részéé disznó' v®be szinte valami apostoli tü-^Mint megtudom, 70 háztáji gaz—. ^ És’én egy ilyen nyomorult disz^ retem költözött. Mint mond ezVdaság van a faluban. Ez keltett még. Benkő megint . ߥ.. .’ . novai éltem egy födél alatt! a Juha. Hogy en utona o. at> Njncs talán elég sertés részvétteljes pillantást vetett FA., R , érzett* Ennek adtam oda mindenemet! Pe™ze< '§aza van. e aJ_ /Szentborbáson? Meg sem kell Ezért harcoltam én foggal és rohant ez az a^zony? Hát per-$kérdeznem ezt> a £nácselnök te, te, köpedelem! ^^^ímáris mondja, hogy 65 anyako Szerencsés elkínzott arcára. Mintha Szerencsés alatt megnyílt volna a föld. A bűneiből, gyarlóságaiból és tévedéseiből ácsolt máglya recsegve-ropog- va temeti maga alá Benkő fájdalmasan nyújtotta volna ki kaza- igazán nem érte a karját. Csak megment- ram panasza. Pá! hetné ezt az embert! Nem a Aztán feltárult az ajtó, szony fölényes, jóindulatú búcsúzkodása: — Nem, köszönöm, he<ry na- zakísért. Most menjen szépen tehet Elárultál, tönkretettél. Te, mo- ”^a*’ ZÍmtKh íca van a háztáji gazdaságokcsők! Ö, teremtő Isten, miért "-vesen etaegy, taten soha tob-J^ a fiaJási át]age 12 ^ versz engemet? Megint a földön fetrengett, és a perzsaszőnyeget marcangolta. Aztán talpraszökött, s és mint egy vadmacska közelebűneit, nem vétkeit és nem fényözön ömlött szét a szoba- dett Benkőhöz: gyarlóságait. De ezt a sokat ban. Júlia szertelen kacagással — Mit akar tenni? — sziszenvedett, elgyötört embert, rontott rájuk: szegte. — Csak maga tud minDe hát minden mentegető szó — Na, nézd csak, majdnem denről, senki más. Hallgasson! — önmentegetés is. megijesztettek, maguk ha- Csak nem árulja el a barátját? Szerencsés utolsó szavai tóm- szontalanok! Jó estét, Benkő Ugye, nem? pán visszhangzottak Benkő- elvtárs, maga itt? Benkő keményen felelt: bé nem látja majd. Szerencsés megtántorodott.S ’ Mindkét kezével meg kellett^ kapaszkodnia az asztal szélé-; ben. Júlia is elmegy hát. És én? — riadozott Szeren-: esés. — Én itt maradok? Hát; nem menekülhetek sehová? Én] mindig csak itt? Benkő... van. Ezek szerint tehát másfél ezerrel több malac születik egy év alatt. Mégsem jut az államnak 70 hízó? Gulyás elvtárs azt mondja, a szentborbásiak nem szeretnek hizlalással foglalkozni, a süldők elvándorolnak más gazdákhoz, más falvakba. A tsz-nek nincs szüksége a háztáji gazdaságokban nevelt süldőkre, mert saját tenyésztéséből biztosítja a hízóanyagot. Az adót! szó kötelez Közben betér a tanácsházára Dégi elvtárs, a Béke Tsz elnöke, s megerősíti, amit a tanácselnök mondott a vállalás teljesíthetetlenségéről. Azzal próbál mentegetőzni, hogy ő csak a szövetkezet tervéért felelős, ott pedig nem érheti szó a ház elejét. Valóban, a közös gazdaság szép eredményeket mutathat fel. A község értékesítési tervében előirányzott 190 hízott sertésből a közös gazdaság 173 hízó leszállítását vállalta magára, s épp a napokban várják az Állatforgalmi Vállalat embereit, hogy még 25 süldőre szerződést kössenek. Októberben vágóhídra akarják küldeni a közfogyasztásra szánt utolsó hízót is. Még 12 marhát kell felvásárolniuk, hogy teljesíthessék ebből is értékesítési tervüket. Húscsibéből 12 ezret szándékoznak felnevelni és értékesíteni; azt mondják, az a legjövedelmezőbb üzemág. Az első kétezer csirke már 50 de- kás átlagsúlyú, most újabb 6000-et várnak a nemrég elkészült csibenevelőbe. Mindent egybevetve, a közös gazdaság mintegy 590 mázsa húst ad a népgazdaságnak — csaknem ennyi a szántóföld holdja is —t és ez nagyon dicséretes dolog. A szentborbási vezetőket mégis el kell marasztalni, mert nem tettek meg mindent azért* hogy adott szavukat valóra váltva a háztájiból is több húst, több terméket kapjon az ország. A nép ellátásához, es állandóan növekvő szükségletek kielégítéséhez maximálisan ki kell használni a. háztáji tehetőségeket is. Szentbor- báson — úgy látjuk — minden adottság megvan erre, csak a politikai felvilágosító munkával bántak szűkén a vezetők és a kommunisták, pedig a vállaláson ott van a párttitkár aláírása is. Nálunk nagy súlya van a kimondott szónak, hiszen erre, a szó és a tett egységére épül életünk, jövőnk, a párt politikája. A szentborbásiak megfeledkeztek erről, és ezért hibáztatni kell őket. Be kell látniuk, hogy a legszebb szónál is többet ér az egyszerű tett. ígéretből nem lehet húst enni; fogyasztani, szétosztani csak abból tehet, amit megtermelünk, és eljuttatunk az ország éléskamrájába. Meg kell ezt szívlelnie mindenkinek. Amikor valaki felajánlást tesz, gondoljon arra, hogy az ígéretről számot is kell adnia. A szavakkal nem szabad játszani. A szentborbásiak ’ még nincsenek megkésve. Ha a vezetők sarkukra állnak, és pótolják azt, amit eddig elmulasztottak, a politikai felvilágosítást, akkor nem 70, hanem ennél több hízott sertést is adhatnak az országnak a háztájiból. Varga József Az albán dolgozók készülődnek a párt megalakítása 20. évfordulójának megünneplésére ben. Az elbeszélés véget ért. De arcára fagyott a mosoly. — Térjen észhez végre. Ez- már hangosan —, hát te is el-^bánia életében történelmi jeAz Albán Munkapárt 1961. november 8-án ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Az 2ország dolgozó tömegei már — Benkő — kiáltott most^most felkészülnek, hogy az Almása? Itt hagysz egyedül? Mintha ezek az utolsó szavak Szerencsés apatikusan meredt zel a viselkedésével nem reménykedően, tisztábban maga elé, mozdulatlanul ült az gíthet. _ , 4 csengtek volna. Mintha Sze- asztalnál, s úgy hatott, mint Szerencsés felkelt az asztal Benkő már az ajtó kilincsét? rencsés könnyített volna a tel- egy kísértet. Benkő az ablak- mellől. Benkő is, Júlia is rá- fogta. De a küszöbön megtör-^ kén. Benkő felállt, szótlanul nál állt, félig leszegett fejjel, szegezték pillantásukat. Sze- pant és hátrafordult. Hangjai járkált a szobában. Szerencsés elrévedező tekintettel, koma- rencsés arcán szelídség és meg- „-„vteten vált ó« fakó- üveges tekintettel meredt az ran. nyugvás uralkodott. Mintha •sztal lapjára. Csak most.,. Júlia egy szempillantás alatt lelkének nyomasztó terhét (Folytatjuk.) lentőségű évfordulót a szocializmus építésében aratott újabb sikerekkel köszöntsék. Vlora körzet dolgozói, a tiranai »Enver- gépgyár és a maliqi állami gazdaság munkásai versenyfelhívással fordultak az ország valamennyi dolgozójához, hogy az ő példájukat követve az évi terv határidő előtti teljesítésével köszöntsék november 8-át. A párt- és a tömegszervezetek haladéktalanul felkarolták az értékes kezdeményezést, és az Albán Munkapárt Központi Bizottsága legutóbbi határozatában központi szervező bizottságot alakít az országos versenymozgalom megszervezésére, irányítására és értékelésére.
