Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-16 / 113. szám

Kedd, 1961. május 16. 3 SOMOGYI NfiPtAP NEMZETKÖZI SZEMLE Vihar és reménység — a* angolai helyzet „Ha Afrika nem volna gazdag, nem volna afrikai kérdés« — mondotta egy afrikai poli­tikus. A gazdagság vonzotta már századokkal ezelőtt a gyarmatosítók őseit Afrikába, és a fekete földrész gazdagságától tudnak oly ne­hezen megválni ma az egykori kincsrabló ka­landorok unokái. Mikor századokkal ezelőtt a portugál János király és fia, Tengerész Henrik messzi vizek­re küldte hajósait, hogy ráleijenek a kincses Indiákhoz vezető útra, Bartholomeu Diaz el­jutott Afrika legdélibb csücskéig, s ott rette­netes viharba kerültek. Ezért »Vihar«-foknak nevezték el e sziklás fokot. János király meg­parancsolta, nevezzék inkább »Jóreménység- fokának«, mivelhogy a vihar szó megrettenti a hajósokat, a jó reménység elnevezés pedig lelkesíti őket. A jó reménység szele duzzasz­totta Vasco da Gama hajóinak vitorláit a tá­voli Indiák felé. Ugyanez a jó reménység haj­totta a portugál hajósokat is, s horgonyt ve­tettek az afrikai szárazföld öbleiben. Hamaro­san felismerték, hogy ott is kincsesek a partok — így vált az Aranypart, mai Ghánái Köztár­saság sok más parti területe és szigete a por­tugál király birtokává, később Portugália gyarmatává. A portugál hódítók az angolai terület népét, éppen úgy, mint más portugál gyarmatokét, a legnagyobb nyomorúságban tartották. Kezdő­dött ez a fehér elefántcsontnál is értéke­sebb »fekete elefántcsont«, a rabszolga elhur­colásával — munkaerőnek a kiirtott indiánok helyett az új világrészbe, Amerikába, vala­mint az indiai ültetvényekre. Folytatódott a föld méhe kincseinek, az aranynak, gyémánt­nak elrablásával, az őslakók rabszolgamunká­jával, majd az őslakosság elűzetésével elrab­lóit termékeny földjeikről. Angola népének ma a legterméketlenebb földeket kell megművelnie és olyan tömérdek adót fizetnie, hogy földjein megélni nem tud. így fogják be az angolait kényszer-útépítésre, viszik el dolgozni a portugál ültetvényekre. Az ültetvényeken a portugál telepes féktelen önkénye szerint jár el velük... Egy angolai politikus ezért mondta: »Jóllehet megszüntet­ték a rabszolgaságot már egy fél évszázada, ma több a rabszolga Angolában, mint vala­ha.« »Angóla a boldogság és a béke földje« hangoztatják a gyarmatosítók századok óta. Az igazságnak nehéz a hallgatás sűrű hálóján át­törnie. Talán sehol a világon nem olyan szi­gorú a hírzárlat, mint Angolában. Újságíró csak igen ritka esetben kap engedélyt rá, hogy Angola területére tegye lábát. Az amerikai John Gunther egyike volt azoknak a kevesek­nek, akik afrikai utazásuk során Angolába is ellátogattak. »A középkor féktelen törvénye uralkodik itt, ez valósággal pokol!« — írta Inside Africa cí­mű könyvében. Mint ahogy annak idején János király és Tengerész Henrik »jó reménységgel« kecseg­tetve űzte hajósait Angola felé, úgy küldi most Salazar a portugálokat, kiszolgált tiszte­ket és hivatalnokokat, valamint munkanél­külieket — évente ötezer kivándorlót — An­golába, hogy gyarapítsák a telepesek számát. Az őslakosságtól rabolt földekre telepítik őket, rászabadítják őket az angolai népre, szinte parancsba adják a fosztogatást, hogy az új te­lepes érdekévé váljék Angola földjének meg­tartása gyarmati sorban, a gyarmati rendszer megvédése. Még csak néhány hónapja annak, hogy híre kelt a világban: az angolai népi erők összefo­gása komoly gondot okoz a gyarmatosítóknak — ezen a pompás trópusi tájon vér folyik, az ország népe harcban áll a betolakodókkal. »Angola a boldogság földje« — ismételgette elkeseredetten a portugál rádió, és ennek az ámításnak szívesen adtak hangot az imperia­lizmus lapjai az Egyesült Államokban, Angliá­ban, Franciaországban és másutt. Lehetett be­szélni békéről, de katonákat kellett küldeni, ha nem akarták, hogy e terület kicsússzék lá­buk alól. És nem akarták. Mert görcsösen ra­gaszkodnak a kincshez. , Ismételgetik a régi mondást: »Az afrikaiak­nak szükségük van reánk.« Ugyanakkor min­den cselekedetükkel azt igazolják, hogy a por­tugál kormánynak van szüksége Afrikára. így lett Portugália Afrika leggorombább csendőre, kinek éktelen káromkodására a NA­TO legutóbbi ülésén még a többi gyarmattar­tónak is »mérséklőén« kellett reagálnia. A gyarmatosítók újszerű módszerekhez nyúltak. A nyílt erőszak korábbi századai után ma szemforgatóan »meg akarják nyerni« az afri­kaiakat. Ezt a mindennél álnokabb módszert nem lehet zavartalanul érvényesíteni akkor, ha Portugália külügyminiszteré emlékeztet a régi módszerekre, és óhatatlanul rádöbbent mindenkit a két módszer mögött az azonos célokra. Az angolai hazafiak több mint hetvenezer négyzetmérföldnyi területeit szabadítottak fel. A portugál kormány újabb csapatokat küld. Elkeseredésében már a »felperzselt föld« tak­tikájához folyamodik — ezrével irtja az an­golaiakat, bombákkal söpri el a falvakat a föld színéről. Nem lehet tovább hallgatni a viharban. En­nek a viharnak a szele eljutott még New Yorkba is, az ENSZ közgyűlésére. Foglalkoz­ni kellett az angolai helyzettel az ENSZ köz­gyűlésében. A világ felháborodása arra szorí­totta a közgyűlést, hógy határozatot hozzon a portugál gyarmati hatóságokkal szemben, mi­velhogy ezek tevékenysége veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Megszületett a határozat, eddigelé azonban nem volt sok foganatja. A Szovjetunió ENSZ-képviselője most felhívta a közgyűlés elnökét, hogy albi­zottság lásson hozzá sürgősen a közgyűlés ál­tal kitűzött feladatok végrehajtásához, hogy az angolai véres föld valóban békés területté válhassék. Addig, amíg Angola népe nem lesz szabad, Afrikának ez az országa a vihar országa ma­rad. Salazar hiába kísérli meg azt állítani, hogy Angola számukra nem a vihar, hanem a jó reménység országa. 1961-ben — a múlt esztendőhöz hasonlóan — Afrika esztendeje van, egymás után válnak afrikai országok szabaddá. A jó reménység az angolai népé, s nemcsak a reménység, a bizonyosság is. Ha­marosan szabaddá válik, mint ahogy véglege­sen lerázza magáról a gyarmatosítás jármát a fekete földrész valamennyi népe. yy Felelősséget kell vállalnunk az ifjúság neve Beszélgetés Vörös Józseffel, a Kaposvári Faipari Vállalat igazgatójával gr­| lp' pl; fe Sk i; : abban, Egy üzem, ahol a dolgozók­nak több mint hatvan száza­léka 30 éven aluli. Sokan neve­zik emiatt a Faipari Vállalatot a fiatalok vállalatának. A sok ifjú ember megannyi gondot ckoz az üzem vezetőinek, hi­szen a fiatalok nevelése kü­lönlegesen bo­nyolult feladat. Jó néhány he­lyen csak oktat­ják, de nem ne­velik az ifjúsá­got. Úgy látszik, a Faipari Vállalat­nál sikerült meg­oldást találni — ezt bizonyítják a jól képzett fiatal szakemberek, akik magatartásukkal is előkelő helyet foglalnak el a képzeletbeli ranglistán. Erről a témá­ról beszélgetünk Vörös József igazgatóval; arra szeretnénk Vá­laszt kapni, mi­ként, milyen módszerekkel dolgoznak, van-e valami »különleges« ahogyan nevelik az ifjúságot. Vörös elvtárs mosolyog, megrázza a fejét, amikor a »különleges« szót említjük. — Egyáltalán nem külön­leges, amit csinálunk. Egysze­rűen arról van szó, hogy meg­találtuk a hangot, amellyel a fiatalokhoz közeledhetünk. If­júságunk jó és megértő. Lehet velük dolgozni, lehet rájuk számítani. Sokan hajlamosak a mai fiatalság csépelésóre. Bi­zony ők elfelejtik, hogy nem negyven, meg ötven éves fejjel születtek, ők is voltak húsz­huszonöt évesek, s azokról a csínyekről, rendetlsrakedésekről talán jobb is nem beszélni, me­lyeket a mi korosztályunk an­nak idején elkövetett. Ezért mondjuk mindig a brigádveze­tőknek, csoportvezetőknek: »Ne feledkezzetek meg arról, hogy ti is voltatok fiatalok.« Nem dicsekvésként mondom, de el­értük, hogy dolgozóink gyakran kopogtatnak az ajtón, a legsze­mélyesebb problémáikra keres­nek választ nálunk. Bizalma­san elmondják kéréseiket, pa­naszaikat, kívánságaikat. — Nevelési módszerünkhöz tartozik még hogy nem tartjuk fölöslegesnek a jól dolgozók megdicsérését. Hogy a helyesen alkalmazott dicséretnek milyen serkentő hatása van, arról az eredmények tanúskodnak. Gondoljuk, azért néha dor­gálás is akad — vetjük közbe. — Természetesen előfordul. De a mi dorgálásunk koránt­sem olyan, mint a múltban volt. Akkor a gyáros megalázhatta a munkást, patkánynak, kutyá­nak nevezhette, ha hibázott. Mi emberségesen beszélgetünk vele. S nemcsak a vezetők, ha­nem a munkatársak is. A fe- gyelmezetlenkedőknek maguk a brigádtársak mossák meg a fejét. A hibázok iránt türelmet kell tanúsítanunk, és lehetősé­get kell adnunk nekik, hogy helyrehozzák a mulasztást. — Az üzemben sok ipari ta­nuló van. Velük hogyan foglal­koznak? — Egyrészt külön a tanulómű- helyben, ahol elsajátítják a szakmai fogások sokaságát, másrészt igyekszünk szüleikkel is megismerkedni. Sajnos, sok szülő csak akkor jön hozzánk* ha panasz van a fiára. Pedig szeretnénk megismerni őket* szeretnénk gyermekeik sorsá­ról, jövőjéről beszélni velük* Szerencsére egyre többen láto­gatnak él hozzánk, érdeklődnek fiuk fejlődése iránt. Azt, hogy szakmailag és em­berileg megfelelően foglalko-i zunk a tanulókkal, bizonyítja az is, hogy a katonának bevo­nultak rendszeresen leveleznek az üzem vezetőivel, 'szabadsá­guk idején bejönnek látogató* ba, leszerelésük után pedig visszatérnek dolgozni. Amióta megalakult a vállalat, csupán egyetlen leszerelt fiatal nem jött vissza hozzánk, de ő iS családi okok, miatt; — A fiatalok olyanok lesz­nek, amilyenekké formáljuk őket. Ki akar hanyag, felelőt­len ifjúságot nevelni? Senki. Becsületes emberekkel lehet csak felépíteni a szocializmust* és ezért felelősséget kell vál­lalnunk az ifjúság neveléséért. Ezt tartjuk mindig szem előtt* és ennek szellemében cselek­szünk. P. Gy. Eredményesen segíti a pártszervezet a KISZ munkáját Nemesviden (Tudósítónktól.) A Marcali Járási KISZ VB a helyszínen tanácskozott a ne- mesvidi alapszervezet munká­járól. Megállapították, hogy a pártszervezet hatékony segít­ségével a kiszisták munkája az utóbbi időben fellendült, több­rétűvé vált, tartalmilag is ja­Á közoktatásügy fejlődése Kazahsztánban Adi Saripov kazahsztáni közok­tatásügyi miniszter közölte, hogy a 9,3 millió lakost számláló köztár­saságban minden ötödik lakosnak általános középfokú, minden 32-ik- nek középfokú szakiskolai és min­den 53-iknak főiskolai képzettsége van. A köztársaság összes oktatá­si intézményében jelenleg több mint 1 700 000 tanulót tartanak nyil­ván. HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (68) — Pedig tudom, hogy te be csapsz engem. Te nem az vagy, akinek mutatod magadat! Szerencsés egy szempillan­tás alatt összeomlott Hogy ő nem az... De hát honnét tud­ja Benkő? Ez rettenetes.. nyörgök, bocsáss meg nekem! Benkő elszánt volt, hideg és könyörtelen: — A teljes igazságot tudni akarom! Szerencsés eltámolygott az ablakig, megfordult, és két te­együttérzést, és tárgyilagossá- hallgatta, megriadt a gondo-: got erőltetett magára. lattól, hogy neki kell ítélkez­Szerencsés hangja olykor nie fölötte. De ez lehetetlen! felforrósodott. Szenvedélyesen Ezt nem teheti meg. Felmen-! és ítélkezőén beszélt tulajdon test sem adhat, pálcát sem tör-; vétkeiről. Mintha az az ember, hét, mert ő is felelős Szeren-Smindössze _____ . a kinek életútját most feltárja, esés sorsának alakulásáért. Fő-/Tovább kel] növelni .-n - „áJUUr,!. Ä ntzíá-rf morf ciilrofor» t vult, és jó úton halad a KISZ- kongresszus határozatainak megvalósításában. A KISZ szervezésében élénk kulturális és sportélet bonta­kozott ki a községben; mind­három művészeti ágban — a színjátszásban, a kórusban és a tánccsoportban — pezsgő éle­tet teremtettek, és a klubélet kialakítása is az ő nevükhöz fűződik. A télen asztalitenisz és sakk szakosztály alakult a szervezetben, a tavasz elején pedig röplabda-csapatot szer­veztek. Jól halad a politikai oktatás is a szervezetben. A fiatalok megelégedéssel beszélnek az oktatásról. A termelőszövetke­zet segítségére két ifjúsági munkacsapatot alakítottak, A kommunisták a pártmunka gén fontos részének tekintet­ik a fiatalokkal való foglal­kozást. A tantestület és más rtelmiségiek is jelentősen se­gítették a KISZ munkáját. A harminc tagú szervezetben kilenc lány van. a létszá­Szerencsésből zokogva, hő- ott ülne a vádlottak padján, ő ként azért, mert süketen, va-5 ... ögve tört fel a tiltakozás: pedig az ügyészi emelvényről kon ment el Szerencsés maga-/™1’ nlsz a lalu »jusaganaic _ £n nem vagyok áruló! El- ostorozná a bűnöst és bűneit.* S tartása, az árulkodó jelenségek/még csak mintegy fele KISZ­t em. elbotlottam, de áruló ezek ’az ügyészi vádak, érvek egész sora mellett, s nem ko-/tag — vonták le a tanulságot i logikával csat- vetelte annak idején az igazsá-/a jövőre nézve a megbeszélés élységesen igazak, got, hagyta barátját, mígnem el-/ . .. estem, elbotlottam, de áruló nem vagyok! — Megint re- kérlelhetetlen ménykedve, kínlódva hadart: tannak el, mélységesen -----------.—>— ----------/részvevői M ondd, ugye, megbocsátás? s ugyanilyen kíméletlen mez- nyelte az ingovány. Talán én-/_________1 V aev* méasem^tudia? Ez csak nyerévél megkapaszkodott az nekem, ha mindent bevallók? telenségükben tárulnak fel a pen a kettőjük barátságára va-/ f i ablak párkányában. Bankot Én nam káram hosv mentsél búnök indítakai is. Hiszan az annak az erzesnek a megfogal- , fr Kerem’ nJ^y ™en , tőkéiét**; biztonságai lo tekintettel nem leptek fel az> harm* P7 a nezte esedezve, végső ketsegbe- ki ebből a szörnyűségből, csak ügyész toKeietes oizionsaggai , £ “nl’ ma eséssel. annyit kérek, hogy te bocsáss igazodik el a bűnök lényege- elvtarsak erelyesen Szerencsést kettős elet, a ketkulacsos m - _ Ha tudnám _ motyogta meg. ben, s a bűnös lelkivilágában gesztusai ellen. Meglehet, de/ ,í“f; I mórt félhangosan -, hogy még nem B~kő megrázta a fejét, nyo- f^ránt. Benkőnek ez jólesett. annál rosszab néki aki a ^ késő, hogy még vissza lehet matókos£m mondta ki a szava- ^Iat *z fordulni... Mindent bevalla- kat' bemek lelkiismerete! Egy ki­nék, mindent jóvátennék! ' , . csit az emberség próbaköve is o moomt mint nem vaSy°k PaP, én ez; tudsz-e kíméletlen és hajt­S megint elhallgatott, mint nem osztogathatok feloldozást. hatatlan ítélőbíró lenni ma­kő elfordul tőle? Júlia is, most Benkő is... Vége, mindennek vége. Szerencsés feltápászkodott. Benkő követte pillantásával. Éles és átható volt a tekintete. Szerencsés úgy érezte, mintha nézésével egy helybe szögezné. ’ Benkő észrevette, hogy ez az ember pillanatok alatt meg­öregedett. Szemében eszelős fé- eszelősen, most már hangosan óvta* Vi^yR1SkAbbn^mä Nálunk az a rend’ h°gy bűn°- gad felett?’ Mert nincs szaba- tatasra var. De Benko néma ket csak az bocsáthat meg, aki a hínárból anélkül hogy „„ ,t£S mraiuM“- ^követték. Öli 1, ide, é. “ emt iSS egy szoboré. embereid meg magadat. A tel- önmagaddal, és ne magad — Ha tudnám — ismételte jes igazságot követelem. jomszeretet palástjával még a fúvó széltől is. / Hallgatni? Fedezni? Azt nem/ lehet. Benkő kommunista r\eg-/ győződése azonnal tiltakozott ag gondolat ellen. Még a múltkor,/ & amikor csak sejtések és feite-/ lelem viUódzik. Tehát minden úgy igaz, amint elképzelte. De hát mi ennek az embernek a bűne? sz°lt: mondd ki a legkeményebb íté- vérek bizonytalan gizgazában^ , - Szerencsés lerogyott az asz- letet! Belátsz masok lelke- . r Szerencsés , hogy meg jova fgj mellé. Lehunyta a szemét, nek rejtekébe? De belelátsz-e a ■iart’ s korántsem latta a telje?| és remegő ajakkal beszélni magadéba? Mert ezt a rejthe- valót, felbukkant benne a gon-* vála- kezdett. lyef süket és visszhangtalan dolat, ml lenne, ha nem venne* lehet tenni. Benkő nyomatékosan Benkő. zúgó fejjel ült és taplófallal eltakarja előled az tudomást semmiről? De most* csalárd pénz- — A mi életünk óralapján hallgatott. Szinte együtt szén- emberi gyarlóság, esendőség s Hogyan jutott a csaiara pénz- — mi eiemii*. oraiapjan naiigaiou. ozime egy un szén- *=**;»■=** - „.ár folip« hatávn-rnttcáocralS hez? van egy piros vonal, s ez a pi- vedett Szerencséssel, vele az önszeretet. De ember vagy, , JT» Szerencsés szűkült. Elcsuklé ros vonal az osztályárulás ha- együtt élte át életének bor- s megtisztulhatsz, ha nyílt te- alakult ki benne a szándék hangon könyörgött Benkőnek: tára. Azon innen az is vissza- zasztó epizódjait. Időnként raj- kinteted áthatol ezen' a rétegen ebben a pártnak, nála hivatot-/ ugye, nem fordulhat, aki megbotlott, el- takapta magát, hogy csordultig is, és haraggal tudod illetni tu- tabb bíráknak kell ítéletet/ vagyok, esett. Neked kell tudnod, med- megtelt részvéttel. Riadtan lajdon hibáidat. mondaniuk. Ű De kő- dig mentél el! hessegette el magától ezt az Benkő, miközben Szerencsést (Folytatjuk.) u — Ne hagyj el, gyűlölsz? Gazember becsaptalak téged... Három erőmű-óriás Moszkvától északnyugatra, a Volga partján megkezdték a ko- nakovói 2,4 millió kilowatt kapa­citású hőerőmű építését. Az erő­mű Moszkvát és a Szovjetunió európai területének középső ré­szét látja el villamos energiával. Tüzelőanyagként pakurát es földgázt használnak fel benne. A földgáz az ukrajnai és az észak­kaukázusi lelőhelyekről csőveze­téken érkezik. A konakovói erőmű ama há­rom erőműóriás közé tartozik, amelynek építését a Szovjet­unióban az idén kezdték meg. Mindhárom erőmű teljesítő ké­pessége 2,4 millió kilowatt. E három erőmű együttvéve több villamosenergiát termel majd, mint Norvégia valamennyi erő­műve. 1963-ban már mindhárom erő­mű áramot ad. Típustervek alap­ján készülnek. Az építkezés színhelyén csupán a kész eleme­ket szerelik össze. Az új hőerőművekben 300 00« kilowatt kapacitású turbinákat állítanak fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom