Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. május M. ERDEI LAK - KERETBEN Május, szombat, kora délután. A városban rekKenő a hőség, az olvadó aszfalton mély nyomot hagyi. k a kocsik kerekei. Dr. Mayer a házak tövét szegő keskenyke árnyékban bandukol s lepedőnyi zsebkendővel törli arcáról a verítéket. jdk között, a csendben, a nyu- fiájuk. Tudod, mi az? Jó, jó, — Mi lesz majd júliusban, galomban, az embemélkülivé nem kell rögtön válaszolnod, augusztusban? — dünnyögi elé- szublimált világban; ahol raj- ha kitaláltad, megmondod. És gedetlenül. ta kívül nincs teremtett emAlig várja, hogy kiérjen a bér, még felesége, Kinga sem. központból a város külső ne- / 944 tavaszán kezdődött a gyedébe, ahol ugyan^porosab- távoli, a nem létező magánynak ez a furcsa és makacs keresése, amikor első feleségét Dachauba hurcolták. Vi'ma félzsidó volt... Az élettől, a borzalmaktól, az emberektől való nagy csömöre összezúzott benne valamit, hirtelen, min CSER PÁL: bek vagyunk, mások, mint a milliók, akik értelem és eszmélet nélkül dobják bele magukat a munka és a robot ritmusába. A mi koponyánkban — az egyetemeken csiszolt finom műszer, melyre lepedőnyi oklevelekkel tették rá a marsán, hamisan fütyörész. Meg- landoztam. A mi szívünket kát — az ész diktál, uralkodik, áll ’a járdaszélen. Kinga ráfe- más dobogtatja, nem a hétköz- Ezt mondtuk, gondoltuk. Mi, a na ^taxam.u, ledkezik, ejti az eget. A fiúnak napi dolgok, nem a hétköznapi szellemi elit! Kis istenei az ami talán legjobban megka- erős, rugalmas minden mozdu- emberek: luxusvilla, az alpesi Olimpuszon. De a milliós: njegpott, a szeplős arcú kis kölyök lata. Vékonyka nylon ingén át- havasok gigantikus fensege, másztak a hegyet, es nem taszemében az öröm csillogása.. . tetszik izmokkal tagolt mell bak az utak kopott, vásott téglajárda csámpítja a lábat, de a járdaszéleken ezüstjuharok, platánok, gesztenyefák sorakoznak, lombjuk egymásba bukó, hömpölygő zöld folyam, s a földre vetített árnyéden átmenet nélkül roppant lehelnek. Megkönnyebbül, mikor befordul utcájukba — három kődobásnyi hosszú, vége nem is olyan régen a bolgár- kertek ölébe szaladt, ma hét háromemeletes bérház magaössze; bent, húsa, csontja, vérerei, zsigerei kusza szövedékei alatt valami megszakadt. Dr. Mayer vegyész a Sorbonne-on szerezte kettős diplomáját, Én nem politizáltam, most sem kasa. Az asszony hirtelen felfrissül. Szeretné, nagyon szeretné, ha ez a fiú illő köszön- getések helyett egyszer igazán, úgy igazán rátekintene, s meglátná benne a nőt, aki... Szempilláit leereszti — zajtalan redőnyök. Pillanatok alatt begerjed, mint valami jófajta fát, a vasat, a követ. S mi? És motor. Kinyílnak pórusai, meg- a mi brancsunk? Mert nekünk feszíti derekát, nedves ajka is van brancsunk, nem igaz?-kettébe nyílik: tátika virág. Stiglicek egymás között! In- Egy perc, két perc. Mikor szepolitizálok, jól tudod, utálom. Nem is érdekel. De most — hogy miért éppen most, nem is tudom, talán azért, mert itt lármáznak a házam előtt —, most látom, hogy milliószám vannak, akár a termeszek, s jé T r , - , hogy egy szép napon sarokba sodik ott. Az utcának csak .fi , , . hajítsa, a tudományos eletpaegyik oldalán sorakoznak házak: tágas kertek övezte villa- . .. .... , , , sor. Szemközt hatalmas park ?gesse maga mögött hogy két lya addig megtett útját feldiában van egy vallási szekta, köldöknézőknek nevezik őket. Jó, mi? De találó. Ámbár lehet, hogy igazad van, lehet... De akkor nincs más út a száperzsaszőnyegek és ókínai vá- láltak mást, .mint szőrös, me- zák, s. nem az ilyen proliövö- kegő kecskéket, akik a kaposz- mök. A tömeg, a tömeg örö- tát. az ő kertjeikből csenték. Az mei, céljai, igaz? Bizony mi ész? Mivel zabáltattam? Pénz- az ilyesmire félrehúzzuk a zel, Vilma, pénzzel. Pénz és a szánkat. Kinga, mi nem is tar- magány! őrület! S közben pe- tozunk ide! regtek az évek, s nem vettem- Ugye?! - lelkesül az asz- «zre> mert nem akartam ész- szony, s nagyon kedvére van revenni, hogy körülöttem Vilmost térje meditációja. Nem f°.zas van- azt a hét ber- érti a szavak értelmét, súlyát, hazat sem, mely az utca vege- csak éppen azt ragadja ki belő- re telepedett. Hét berhaz, a le, ami kedvére való, ami ép- társadalom minden nacioja be- pen ezért értelméig jut. Most tógyurva, s behunytam a sze- kellene rábeszélni, hagyjuk itt mem, ide ültem a kép ele, már végre ezt a poros vidéki azt mondtam, nincs, van: sötét és világoszöld óriási tó, valamikor a piaristák paptős, egymásnak látszólag ellentmondó végletbe sodródjék: nevelő intézetének szentelt és a p6nz 05 a szenvedélyek minmét kinyitja, a legény egy növendéklánynak nyújtja kezét. Felhalíatszik jóízű neveté- fészket — lelkesül befelé. Résük, s ugrándozva szaladnak a zsadomb Budán... parkba. Kinga felszisszen, mint Mayer , más világban jár. — Nézd azokat a bérházi gyerekeket! Ugrásra készült szöcskék, eleven siserehad, s elzárt ligete volt. A parkban férfiak, asszonyok, gyerekek tarka tömege .... , ,, nyüzsög. Hangos lármájuk gebe- Vegyész lett a cukorgyár- visszhangot ver az utcán. Ma- , an- • • "Fizessenek meg, szaldenáron való kergetésébe; az Erdei lak magányának minden realitást nélkülöző csendessés nincs! Nem tartozom hozzájuk, nem tartoznak hozzám. Mert én, én az oljmpuszi kecskékhez tartozom. .. Ezek az emberek, ezek az asszonyok vagy az apáik, mindegy, valamikor ezek támasztották lapos hayer meghökken, s bosszúsan húzza össze szemöldökét. A rövidlátó emberek tétovázásával tipeg át áz úttesten. Szemüvegét lekapja, úgy vizsgálódik. — Jó napot, Mayer úr! lítom a koponyámat!« Kinek dolgozott? Sem a háború utáni években, sem később, az új társadalmi és gazdasági átalakulás alatt s utána sem érdekelte. A nyugodt, mindenkihez emberséges, a munkáját kitűSzántó Lajos, az öreg, rogy- nőén végző vegyész, az újítá- gyant térdű nyugdíjas tanító sok ^ pj gyártási eljárások lapátolja a szélső fák alatt a sorozatának megteremtője földet. Mellette unokája — tíz- megbecsült ember volt a gyár- tizenkét éves szeplős arcú gye- han, a városban. Csak azt nem rek gyürkőzik ásójával és a tudták róla, hogy,lakása küszö- földdel. Pár lépéssel odább hén s itt a kép előtt lerázza két bérházi suhanc talicskát magáról a kinti világot,. akár púpoz. ruhájáról a könnyű, nyári port: — Mi történik itt? — kérde- nincs köze az emberekhez, a zi hevesen, szenvedéllyel, mint társadalomhoz, az élet céljaiakit megbántottak. hoz. Kingához sincs. Kinga, ez — Játszótér! — rikolt vidá- az érzéki nyugtalansággal fűman rek. szerszáma mellől a gyetött gyönyörű asszony nem más már számára, mint kongó — összefogott az utca a hét- üresség, igen szép poloska, s házzal — magyaráz az öreg. — kímélet nélkül szivattyúzza Hát nem nagyszerű? Játszóte- pénztárcáját. rét kap a sok gyerek. Ne csa- Dr. Mayer a képet nézi, de tangoljanak az utcán, van is, az olaj vastag, réteges, mégis lesz is hely itt elég. tapinthatóan élő színeiben a Mayer arcára pír szalad, ide- parkból magával hozott embe- gesen vibrál két szempillája, ri kavargás forgataga játszik. Ajkát lebiggyeszti, s alig ért- Emberek — nem tudta lerázni hetően hümmögeti: őket a küszöbön —, az öreg ia— Hát igen, igen, építgetjük mtó, a postás, a tanácstitkár, a a szocializmust! szerszámgépgyár munkásai és A vidám arcú öreg nem érzi a sph csivitelő gyerek. »Így jó, a szavak sivár kongását. Lelkesen magyaráz: — így jó, amikor az emberek összefognak, különbség nélkül mind. Bár a mi fiatalságunkban is így lett volna. amikor az emberek összefognak. Bár... Hiszen ezt magának nem kell külön mondani« — kondul valahonnét az öreg Szántó szava. Mi a baj, Ottó? — kérdi Ha a két háború alatt is így rnásodszor is az asszony, kilett volna... amikor az embe- cs’t unottan, inkább a jó morék egymás kezét keresik, örö- dór diktálta kötelességből, met aratnak és nem borzalma- ~ Mi? — eszmél. — Láttad, kát. Hisz ezt magának nem is mit csinálnak kint a parkban? kell külön mondani, igaz? Ott. nyüzsög a hét bérkalitka Dr. Mayer már csak menet- apraja, nagyja s a mi utcánk közben hallja az utolsó szava- *s, a szomszédaink is... kát. Fejét lehajtva, gondolkod- — Ugyan, mit törődsz te azva lépked háza felé. Felesége zal a branccsal! — turbékol az __________ — férjénél jóval fiatalabb, asszony, s kezét szájára teszi, harmincas évei t taposó asz- ne lássa férje az ásítását. Míg munkra, vegyünk be veronait, akit durván megbecstelenítet- szony — csodálkozva fogadja, ezeket mondja, arra gondol, és mondjuk adieu. — Mi a baj, Ottó? hogy Pálinkáséknál autóavatáFÜRTÖS GUSZTÁV: AZ ESZTERGÁLYOSLÁNY Esztergályoslány a kedvesem, Margitnak hívják, s haja, mint a gépolaj, barna, és — ha jókedvre gyűl — kacagása fodrosán kígyózik a levegőben, mint kése alól a fürge vasforgács. Egy bálon táncoltunk egymás leikéhez, azóta az esték gyakran látnak együtt; ha délutános, fél tizenegykor a gyárkapunál várom, s ilyenkor nem sietünk, kószálni térít az utcák csöndje, az ébrenlétért érvelő csillagok. Megfogom a kezét, mellyel a gépet indítja, és érzem, bennem is forróbbra „ gyorsul a vágy, s ő érzéseim alaktalan nyersanyagát kiformálja szép szerelemmé.. • nincs máma olyan polca az sukkal apám boltjában a puléletnek, hova fel nem ugorhattot, s negyed kiló lisztet kértek. HORGAS BÉLA: NEM A SZÉL Nem a szél, nem a hold, nem a ház, nem a galambszárnyú surrogás, nem az út, mely a fák közé menekül, valami súlyosabb csoda nehezül tavaszváró, fehér mosolyodban. Mellednél nyers faág hajlik, fakad, felszáríthatnád horzsolt arcodat a nap aranyszélű kendőiben, de tudod: darabokra esnél az első mélyebb lélegzetnél; hosszú arcod lassan hátracsuklik. s úgy állsz a szél, a hold, a ház felett, mint emberarcú pogány istenek, — nem a szél, nem a hold, nem a ház, valami vad elragadtatás, valami ősi kényszer emel, hogy szállni kezdj az ég felhőivel, a nyár kék teljessége felé! nanak. Nézd a nyugdíjas tani- két deka élesztőt, fekete kenye- tot, annyi járadéka sincs, ret^ & remegő ujjakkal szá_ amennyit egy ügyes nogyo- molgatták le béreiket. s ha gyász két szülés közt zsebre árva tíz_ vág. Nézd azokat a férfiakat húszfilléresük, csillogó sze- es asszonyokat! Mindet, min- mekkei mérették le a szalon- det vaiam! hit, valami meg- na_ szalámivégeket... És szallottsag fűti, hogy ok vita- én nem tartozom közéjük, Vil- got uj világot teremtenek. ma. Biggyesztett szájjal hail- Mint amakara hangyák gorge- gattam bent a árbJ^ fak eletek apro, g^acsinjait: a kint az utcán amikor ezek kohóban, a gyalusadnál, a pult lik _ akik sohasem látfak mögött, a mosoteknonél s mm- eleven földet csak ö de‘ “ * ^da aszfaltot ezek a prolik a azKUJ mezőgazdaságról beszéltek, oromé, melyhez azonban úgy o]yan gonddal Esztek atszik, semmi kozunk sem há jószágkoimányzói... Né^ S“nie "eVfmtlei,ne ked' l>a ostobán devizaforgalomról vem mert mi én, te es a ma- diskurá]nak; ^ soha éietükben gunkhoz hasonlatorak eddig az- nem vo]tek még a tőzsdén. A f gyárakról? A söprögető műn- ez az uj, a megváltozott eletrit- . . . mus nem érdekel. Te, Kinga, kas 18 mvulrol tudja az üzem olyanokká váltunk, mint a félévi mérlegét. Mi? Mi pejig bangyabolyon kívül repkedő mekegünk az Olimpuszon! szitakötők. Nem tartóink oda, Megfulladok a saját sivársá- nem tartozunk közéjük! Hát „ , .... . . hová? gomban, Vilma. Hat hova tarKinga férje száraz, pikkelyes tozom én? bőrű kezét simogatja. Nagyon Kint élesen, fülbántóan dör- meghatódott most. rent. Viharos szél nyargalt eiő — Látom, már te is elkíván- a semmiből, s az utca felgyűlt kozol innét. Ugye, már régen P°rát az ablakig vágta. A pár- mondtam, nem itt van a mi kány bádogján hamisan dobhelyünk. A mi életstílünk.. Budára gondoltál? bánt egy-egy kövér esőcsepp. Mayer kihajolt az ablakon. A — Hová? A fenébe. Az előbb Parko^ jókedvű kiabálások, si- már ajánlottam a Veronáit! kongatasok vertek fel, mene. .. , . . kult a sereg a szélrózsa minAz asszony osszehuzodik - den irányába: otthonaik felé. ugrásra es marakodásra kész Szétfolyó, tarkabarka, eleven macska , szeretne kepenvag- hullámzás volt az utca. Mayer nl a Idegesen ragja kor- hosszasan nézett utánuk, s meit. Hirtelen felugrik. érezte, munkájuk örömével — Elmegyek a kocsival, szaladnak. Azután üres lett az csak kicsit levegőzni. Nem jön- utca, megszokott csendjébe ölűéi? tözött a liget. Az egyik szélső Az utóbbi kérdés teljesen fe- fánál egy felfordított talicska lesleges volt, nem is arra szán- maradt, orrára bukva hevert a ta, hogy feleljenek rá. Kiper- füvön, mellette egy rozsdás !a- dült a szobábóL pát. Az egyre sűrűsödő eső HÜS, jótékonyan cirógató le- függönyén át szeme elou jat- vegő áramlott a nyitott abia- szo^ a szerszám. Soka, raA férfi kissé meggömyedve si ünnepség lesz, s melyik ru- áll a srobában. Kezével az háját vegye fel. Érdekes — egyik szék támlájára támasz- morfondíroz jóllakott elége- kodik, s szemét makacsul a fa- detíséggel —, Pálinkás hogyan Az asszony cinóbervörös körmeit nézi. Alig figyel a férfi beszédére, nem is érdekli. Fértek. Dr. Mayer Üresnek, nagyon üresnek érzi magát. Mélyeket szippant a levegőből. gyón soká nézte. Hirtelen felegyenesedett, s tántorgó léptekkel vágott át a szobán. A kép előtt megtorpant. — Vilma! — tört ki belőle a „ rekedt hang. — Vilma, én ^zek - Vilma! pötyögi első fe- közüI az emberek közül draf_ lesege nevet - te tudod, ami- nekültem, a képhez, ehhez a kor eloszor aUtem a laborato- rnázoimányhoz menekültem, Vilim ni 1 A n kon át a szobába. A park fái játékosan rezegtek. Az ég minden átmenet nélkül pala színűre változott. Mayer ismét a kép előtt áll. jte mellé könyökö1 az ablakba. Ujjaival morze ábécét dobol riüm“münk^SteÍa“mellé'rnazoimanyhoz meneKulterr .. ., , -- Nagyon fáradtnak, elnyuttnek a7 ablaknárkánv háHr.críán r™ i u , nKaasztaja rnelie’ a mint valami hülye. Az illúzióién függő kepre szegezi. Az bukik újabban ram. Amikor ^ magát az ü nyakate. fekete S^ L^adó örof ^ ti ^ hoz, melyet a beteges fantázia ^ meztelenre kert .^^klntokk hallgatni vegyszereket_ áhítattal kezem- szü]t Erdei lak. DrOTnantlkus örökké zében kis játékkapa. Három ilyennek indultam Akkor a . ...................- 1 inuimam. akkot a rongy. Hat mi kozom ehhez’ szült. Erdei lak, romantikus nem bjé>ff, hitvány vászon, festett aranyozott keretben egy erdei néz, ügy érzem, tisztáson svájci gerendaház: vetkeztet, fazsindelyes, szürkésbamára A férfi mázolt tetejet zöld moha ter- feirdntja a ritkásra eresztett berekkel vagy nélkülük, az es- ligetből Körbe ueráliák épített falait borostyán futja; k&ST', hSK’Szi“« ofk Ifár alSífun^bfíster’ T Segíteni iÖ8SZ> mamika? em^rak""mIlUóih^"Xz“ted^ gyűlölettel és haraggal rángat- két ablakában nyílo^ virágok ~ láskor nekem hivatásom volt, ^a le a ^ ---------------------kert szónoklatokat hallgatni asszony meg; át az^ úten. Ke- be Ccttem én nernTgy kegyetlen strapa. Ez örö,ike zébeii kis játékkapa. Hár— - - - ’ az ablakhoz lép, jgy megy? S ez a park ls> em. apróka gyerek szalad elébe a sokakhoz tartoztam, az embe rekhez, az élet perifériáin élő uvxiuuggd, mdSUlüU. ci 1K ,,,, , ............... ... - - ... . . ------- fertőzött törteinket nem vinet- halóval. Dühös indulattal Ugplakat. Nem is tudja, hogyan legeto angyalok. Szent Margit a férfi könnyzacskós szemét ték a tengermrt nanfénvére rik ra> tiporja, nyflvi vad kitö- a szavak, ér- áhítatával vágyakozik felfele törli. A törékeny asszonyka másokat, aki? vérszegény ^ zéseélÜgy tántorodik a képhez, haraggal rángat- ^2 srsnyozott tarkasága. S körül mindenütt ha^a!lJ,as csokrát. Hirtelen hát- ke unalom. Minden megszo- _ Láttad, Ottó? Bedőné, va- nagy^szent hivatásom. Ma’ keret hangosan koppan a par« tarkasaga. b korul mindenütt rafordu] ^ a kepre mered, kott dolog unalmas. Viszont az lamikor mosott nálunk ö is k ,1,vatasorn' , ,a‘ ketten a kép kiesik belőle háfak: kecses nyírek, sudár fe- 0]v atettelen ^ p,ikth™ , or ™oson: nalu™; <-» is yer boltos fia akkor arra tette f. “’ a “ip aiesia oeioie, na nvők oszlonos méltósáeos tői- uYan eiettelen most a fest- eg isteni. Kekben es ezüstben odamegy. Hat nem röhögni va- fel az életét hogv másokat te- tara fordul. Az avítt zsúp szfgyek’ Azután a távlatba vesző akar a- hirdetőoszlopo- szikrázó kupola, s a szélfútta ló? Micsoda felhajtás van oda- gyen boldoggá, másokat akik nfl vasz°n teie van fekete pákSÄsÄS p?kattyNemÍsneS’ ^ "" íelhoPamacsok-SZa™^kat b>1T kint! ^ ^ “ ------------l yen: madarak hintái. Az egész tódulnak ajkára d?,fLTkteakmeShsSnek Sükre is csak késöbb ^z- ~XaLTSrnrofiban «»ja« moXTéi^^^^kT'naprS A zuhogó esőben útbonagy, nagy csendje árad. Erdei _ Mit tör6dörn xn a_~,i . lépked egy távoli márvánvoa- Anaa'n3pkor e& "e®í napra elvonultak apja boltja torkál az utcán. A szél lak - így nevezi, s évek óta . aZZ® u 3 X lépSőin (Az Sőbb s^Ht ZZL- kockacukrot a ny°mott előtt, hogy a piszkos műhe- lekapja fejéről a kalapot, szabad óráinak minden percét branccsal? Betörnek az ottho- |°XS gXk?si1ábón Né- tilekben verítékükkel és egész- észre sem veszi. A f áelőtte vezeldi. Ide menekül. Itt r.omba, itt vannak az ablakom d2seSSz vad ritmusa lüktet; tós dráX tgenrigen fe?« ségük filléreinek elkótyavetyé- nál, a feldöntött talicska előtt nyugszik meg szenvedélyeinek alatt mar. Én menekülni akar- fehér szmokingok, orchideák aríndéka volt F?radtan ö- 'T-T r- ®"" ,a. kenyéríe- fleSa11- Nezi- Kezébe veszi a untíorba vaito tobzotlesai után, tam mindig előlük - a háború és diadémok; Vitályos Guszti hajt felesége lovsára valot_ Gyógyszereket, uj gyógy- lapátot, de az leesik nyeléről, de itt talal pihenést az elete, a .. fezében tuliDánfa virágos ága- J reesege locsogására. szereket kutatni, talalm, ez s csendes csörömpöléssel odább környezete annyi kiábrándult- . dg menekülök —, s színű tenger habfehér T T Clrkusz? Röhögni való? volt a cél... Pénz? A tudomá- gurul. Utánanyúl. A felhalmoságot teremtő sok-sok hétköz- jönnek a nyomomba, mint az 1 ht kk , - tükrös hár- Lebet- Most tótom, hogy mi nyos munka volt a fontos, a zott fűcsomókat kezével kapar- napjában is. Ha a párnás szék- ar. De egyszer már szembe kell - -A kf , - k k már olyan kifinomultak va- népbetegségek kiirtása volt a ja rá, s önti a talicskába. Hanben helvet foglal, erőszakkal nezni ezzel az árral. Tudod, r",l -- p?? CaDri gvunk’ mint a rózsapárlat. Ei- fontos.. Mikor te elmentél, gosan szuszog, míg púposra ’ . p . Zony tudjuk, hogy ez az öreg- megtörtem, megkérgesedtemv nem rakja. Azután megfogja asszony vászon fehérneműben Mivé lettem, s mivé lettek má- az alkalmatosság két szarvát, A szomszéd házból Gálántri jár, s fogalma sincs arról, ki sok, akik elefántcsonttorony- megemeli. Amint megtolja, Pisti lép ki. Negyedikes, érett- az a Gigli. Tényleg röhögni va- ba zártuk magunk? Látom, hangosan, élesen nyikorog feségi előtt álló gimnazista. Vál- ló, ő is, a többi öregasszony is. agonizáló dögök! Hányszor reke. De nem hall belőle semkiszakítja magát a világból, mit mondott az öreg Szántó? még saját háza szűkre szabott Na, mindegy. Te, Kinga, én világából is, gondolataival a most mégis, én most valahogy kép illúziójába csempészi be azt érzem, hogy ők, ez a magát, s már fizikailag is ott- brancs a világ nagyobb darabHonolulu! honosán mozog ott a festett ja. Van céljuk, van életfilozó- tón egy csorba kapa, a bangó- Kockacukor?... Pardon, elka- mondtam, s mondtuk mi: töb- mit
