Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

Péntek, 1961. május 5. s SOMOGYI NÉPLAP Hogyan halad az elavult normák kiigazítása? MINT ISMERETES, pártunk központi bizottsága a múlt év­ben határozatot hozott arról, hogy az elavult normákat ki kell igazítani. Minden becsü­letes munkás egyetértett ezzel, hiszen nyilvánvaló, hogy az életszínvonal csak úgy emel­kedhet, ha műszaki fejlesztés­sel, gépesítéssel, jobb munka- szervezéssel növekszik a ter­melés. Azokban az üzemek­ben — mint például a Textil­művekben, a Ruhaüzemben —, ahol a korábbi években érzé­keny műszaki normát alakítot­tak ki, s azt a legcsekélyebb gépesítés után, a megváltozott feltételeknek megfelelően mindjárt kiigazították, most nem is akadt sok dolog vele. Sokkal több a tennivaló azonban a tanácsi vállalatok­nál, ahol sokáig nem nyúltak hozzá a normákhoz, noha idő­közben emelkedett a műszaki színvonal, megváltoztak a mun­kafeltételek. A párt határozata nyomán ezekben az üzemek­ben is hozzákezdtek az elavult (normák kiigazításához. Kezdet­ben döcögött ez a munka. An­nak ellenére, hogy a megyei tanács és az SZMT többször is ismertette a normakiigazítás módját, sok üzemvezető nem értette meg, miről van szó, s gyakran hibát vétettek. A legtöbb hiba abból fakadt, hogy nemcsak ott nyúltak a (normákhoz, ahol elavultak, ha­nem általánosan igyekeztek rendezni azokat. A Bánya- és Építőanyagipari ES-nél pél­dául az alapbérekhez mecha­nikusan mindenütt megszorí­tották ^normákat, a Patyolat­nál pedig szolgaian lemásolták egy budapesti Patyolat nor­máit. Több helyütt szabálytala­nul nyúltak emiatt a bérekhez is. Az ilyen normakiigazítás­ban nincs sok köszönet, s el­lenkezik a párt politikájával. A normák kiigazítását alapos munkanap fényképezésnek, műszaki felmérésnek kell meg­előznie. Ahol — mint a Ka­posvári Faipari Vállalatnál és a Húsipari Vállalatnál — esze­rint jártak el, ott nem is csú­szott be hiba, és nem kénysze­rültek arra — mint a Finom- mechanikai Vállalatnál, a Bá­nya- és Építőanyagipari Egye­sülésnél —, hogy a már egy­szer rendezett normát ismét kiigazítsák. A NORMA KIIGAZÍTÁSA közös feladat. Az intézkedési tervet tehát nem az igazgató asztalfiókjában kell tartani, hanem a műszaki és brigádve­zetők, a főmérnökök és a mű­vezetők asztalán, hogy állan­dóan szem előtt legyen. Az igazgató a műszakiakkal együtt állapítsa meg, hol fej­lődött a műszaki színvonal, hol avult el a norma. A normás mérje fel a helyzetet, fényké­pezze le a munkanapot. Ha ezt jól csinálja, sok mindenre fény derülhet. A Finommecha­nikai Vállalat esztergályos részlegénél például már a munkanap-fényképezés meg­mutatta, hogy termelés köz­ben sokat beszélgetnek, hogy nem kezdik meg idejében a munkát, hogy gyakran hagy­ják el gépüket a dolgozók. így csupán ebben az üzemrészben 46 percet estek ki a termelés­ből a munkások. Ilyen esetben meg kell vizsgálni, mi az oka mindennek. Hanyagságról van- e szó vagy arról, hogy nincs jól megszervezve a munka'. A normák kiigazítását nem lehet kiadni albérletbe egyet­len szervnek sem. párt- és a szakszervezetnek is részt kell vennie e fontos munkában. Ezt azonban nem sikerült eddig mindenütt megvalósítani. Gyakran megesett, hogy a párt- és a szakszervezetet kész helyzet elé állították ahelyett, hogy a gyár kommunistáinak, szakszervezeti bizalmijainak, a munkásoknak a véleményét ki­kérték volna. Pedig erre a vé­leményre bátran lehet és kell is építeni. A TRANSZVILL egyik szocialista brigádjának tagjai említették, hogy nem tudják, miért nem kérdezik meg a normák kiigazításával kapcsolatban őket is. Hiszen egyetértenek az elavult nor­mák rendezésével, és ehhez se­gítséget is adnának, ha erre kémék őket. NEM A MUNKASOKNAK kell az igazgató vagy a párt­titkár ajtaján kopogni, hanem az üzem politikai és gazdasági vezetőinek kell a munkásokhoz fordulniuk a normarendezéssel kapcsolatban. Téves az a szem­lélet, amit a Nagyatádi Kon­zervgyár igazgatója így fogal­mazott meg: »Furcsállom, hogy az egyik szocialista címet el­nyert brigádunk vezetője nem jött be az irodába felajánlani segítségét a normakiigazítás­hoz. Éppen ezért kételkedem is abban, hogy megérdemelték a szocialista címet.« Megyénk üzemeiben a nor­mák 70 százalékát felülvizsgál­ták már, és a munkások mint­egy 15—20 százaléka dolgozik az új normák szerint. Bár a normakiigazítás üteme nem ad okot borúlátásra, hiba volna elhallgatni, hogy bizonyos fo­kú lemaradás van, emiatt több helyütt káros kapkodás ta­pasztalható. A Finommechani­kai' Vállalatnál például egye­lőre nem is tudják, mikorra fejezik be ezt a munkát, noha legkésőbb május végéig mindenütt pontot kell tenni rá. A késés fő oka, hogy az ütem­tervet nem tartották meg. A párt határozata több hó­napot szabott meg az elavult normák felülvizsgálatára, ki­igazítására. Ott, ahol nem hagyták az utolsó pillanatra ezt a munkát, már befejezték, vagy a befejezés előtt állnak vele. Ott viszont, ahol elmarad­tak, most minden erővel arra kell törekedni, hogy mielőbb kialakítsák a műszaki normá­kat, s teljesítésükhöz adjanak meg minden feltételt. AZ 0 ELAVTJ^iT NORMÁK KIIGAZÍTÁSA csak úgy válik a népgazdaság, a társadalom hasznára,, ott segíti elő a ter­melékenység emelését, ahol azt az adottságokat figyelembe véve, a párt határozata szerint hajtják végre. Szegedi Nándor Ob%a±áink, ißfdk Kellemetlen szerenád Ügy tudjuk, csendrendelet is van a világon.' Nagyatádon azonban hírét se halljuk s en­nek a gyakorta megismétlődő éjszakai lármától. Különösen a Szabó Dezső utca környéke van kitéve a kellemetlen szere- nácioiknak. A környéken lakók egész héten át rettegve várják a szombat és vasárnap éjsza­kát. Kurjongatás, nótaszó, hangos veszekedések zavarják meg nyugalmukat. Mivel a környéken kisgyer­mekes családok is laknak, sür­gősen tegyenek valamit az il­letékesek a csendháborítók megfékezésére. Jó lenne, ha a közelben levő »Topogó«-nak nevezett egészségtelen ivóban is megtartanák a zárórát. Igen sok feleség és anya legnagyobb örömére szolgálna, ha végleg bezárnák, s helyette más üz­letet, esetleg tejboltot nyitná­nak. Horváth Tamás Nagyatád, Szabó Dezső u. 72. Levették a „Virág" italbolt cégérét és a redőnyt is lehúzták április 27-én — írja örömmel Korrvo- roczky Pál Virág utcai olva­sónk. Március 23-án közöltük levelét az utcában levő áldat­lan állapotokról. Azóta végre bezárták a hírhedt italboltot. »Az utca rendjének helyreál­lításában még a kis úttörők is segédkeztek hivatkozva az áp­rilisi tisztasági hónapra« — mondja a levél. És gyorsan rendeződött a sok kellemetlen­séget látott Virág utca ügye. Büsizkók lehetnék a lakók, hisz maguk tették meg az első lé­péseket utcájuk rendbehozásá­ra:,. Szükségünk van postásra, még ha a Toponártól két ki­lométerre levő Zaranypusztán lakunk is. De sajnos nincs ZÁRÓVIZSGA Néhol még akadoznak a sza­vaik, hiszen nem beszédhez, ha­nem inkább kétkezi munkához szokott emberek szólnak most, és adnak számot tudásukról. S beszélnek a társadalom fejlő­déséről, az iparról, a bérezés­ből, a szocialista országok test­véri együttműködéséről, mind­arról a sok érdekes gazdaság- politikai ismeretről, melyet a pártoktatáson sajátították el. S ilyenkor joggal elgondol­kozik az ember, hiszen nem fiatalok hallgatták az előadá­sokat, hanem idősebb korosz­tálybeliek, akiknek talán job-_ ban esne a pihenés esténként, mint tankönyv fölé hajolva sokszor éjfélig is birkózni a korántsem könnyű tananyag­gal. De a Tejipari Vállalat dol­gozói, kommunisták és párton- kívüliek állták a harcot, s íme az eredmény megszületett: 20-an vizsgáznak most, okosan érvelnek, bizonyítják a mi igazságunkat. A kérdések gyorsan követik egymást. Valaki az automati­zálásról beszél, szól a Szovjet unió gyárairól, üzemeiről, ahol az ember már csak ellenőriz, aztán megemlíti, hogy itt, a vállalatnál is látható az auto­matizálás eredménye: az új vajadagoló több ember mun­káját végzi el gyorsan és pon­tosan. »Milyen áruféleség ter­melésében szárnyalta túl a Szovjetunió az Egyesült Álla­mokat?« Pillanatnyi szünet, sokan mosolyognak az­tán Takács Imre kivágja: »A vajtermelésben, ez szak­mán belüli, ezt illik tudni.« Az utolsó vizsgázó % következik: Cyenesei József. Hogyan? Hi­szen nem a Tejipari Vállalat­nál dolgbzik, hanem a hús­üzemben. Mégis ide járt okta­tásra, mert már itt kezdte el annak idején a tanulást. Szondi István propagandista becsukja a naplót, vége a tan­folyamnak. A legjobbak jutal­mat kapnak. És sör kerül az asztalra, a húsz hallgató ünnepli a sike­res vizsgát. P. Gy. postás. Az iskolás gyermekek szokták kihordani a küldemé­nyeket hazafeléf jövet. De mi lesz majd a nyáron? Szünidő­ben alig-alig jön ki valaki a pusztára. Néhányan újságot is járatunk, de nyárra lemond­juk, mert csak napok múlva jutnak a kezünkbe, ha ugyan útközben el nem kallódnak. Megesett, hogy fontos távirat csak másfél nap múlva érke­zett meg, akkor is véletlenül. Szeretnénk tudni, hogy a posta vagy az állami gazdaság köte­les-e levélhordót biztosítani a község és pusztánk között. Víg István, Kovács József Zárán yp úszta. Akinek nem kenyere a tolakodás, az nem jut szombati napon kenyérhez a ladi 6-os számú fmsz-boltban. Miért nincs elegendő kenyér szombatonként? Valószínűleg attól fél a boltvezető, hogy esetleg megmarad néhány kiló kenyere hétfőre, s azért in­kább kevesebbet rendel. Mi meg — egyszerű vásárlók — futhatunk a másik boltba, s ha ott még maradt kenyér* esetleg kapuink, de ez nagyon bizonytalan. Nem tudjuk, va­jon a bolt vezetője-e a hibás vagy esetleg más. De bárki is az, jó lenne, ha ezentúl ele­gendő kenyeret hoznának az üzletbe. Nem annyit, amennyi a boltvezetőnek, hanem ameny- nyi a vásárlóknak elegendő. Ihász József Lad, Táncsics M. u. 11. A pedagógusokról emlékezett meg levelében Ka« rácsonyi Istvánná Kaposvár, Arany utca 51. szám alatti la­kos. Azokról a pedagógusokról, akik azonkívül, hogy az iskola falai között vesződnek a gyer­mekekkel, szívesen foglalkoz­tak velük a május 1-i felvonu­lás előtt is, hogy az ünnepi menetben szépen, fegyelmezet­ten szerepeljenek. »Olyan szépek, rendesek voltak a mi kis diákjaink, hogy úgy gondo­lom, nem is olyan rosszak, mint mondják sokán. Csak egy kicsit többet kellene nekünk, szülőknek is foglalkozni gyér« mekeinhkel. És akkor nem haj­lanánk útón-útfélen: ez a mai fiatalság...« Levélírónk mint édesanya arra kéri a tanárokat, hogy ezután is ilyen megértő szi­gorúsággal foglalkozzanak a gyermekekkel. 13 ezer söröspalack naponta A Nagykanizsai Sörgyár kaposvári kirendeltsége látja el sörrel a várost, a kaposvári járást, a marcali, a nagyatádi és a barcsi járás egy részét. A kirendeltség telepéről havon­ta 5200—5300 hektoliter sört szállítanak el, ennek mintegy 40 százalékát palackozva hozzák forgalomba. A palackozógé­pen naponta 13 ezer darab 0.45 literes üveget töltenek meg. HORVÁTH JÓZSEF: (59) Sohasem tudta megérteni, miért nem fér a bőrébe a gazdag ember, miért harácsol még többet, s miért elégedet­len a milliomos, akinek épp­úgy egy gyomrot kell megtöl­tenie és egy testet ruháznia, mint egy tanyasi béresnek? Hát, ezért... Felpéczy most már letette a kártyát, nem tudta abbahagyni a magyarázatát: — Látja, uram, ezt törte össze ez az új rendszer. Magá­nak hatalmas vagyona van, de ez mégsem tőke, nem engedik, hogy tőkévé legyen, s ahelyett, hogy folyton kettőzné ■ önma­gát, csak morzsákkal fizet va­lamit. Ahhoz, hogy annak rendje-módja szerint megél­hessen, a tőkét kell fogyasz­tania. Holott a szaporulatmor­zsából is különbül élhetne, ha, ismétlem, ha nem tépte volna ki szárnyainkat a szocializmus. Szerencsést könnyű szédülés kerülgette. Akkor hát ez a r< ndszer... ellene dolgosuk ? Milyen borzasztó, kínzó ez. a kettős élet. A nap egyik felé­ben építeni a szocializmust, a másik felében keseregni, hogy a szocializmus nyakát szegi feltörekvésének. Hogyan is ‘ci­pelhetné ezt a kettős terhet ugyanaz az ember? Felpéczy lehalkította a hangját: — De őrizzük a reményt, Szerencsés úr, hogy nem tart már sokáig. A szabad világ nem hagy el bennünket. Addig is gondolkozzék mindenki, mi­vel gyorsíthatná meg a válto­zás eljövetelét. Szerencsés megdöbbent. Fel­péczy minden szót megnyom­va jegyezte meg: — ön, Szerencsés úr, tehet egyet s mást. Nem valami könnyelmű szamárságra gon­doltam. Higgye el, arra nem érdemes energiát pocsékolni, hogy ezer forintos károk fé­kezzék le a rendszer előreme- neteTét. Ez ostoba kockázat, méltatlan kisszerűség. Figyel­je meg, a rezsim örökké szi­matol- szabotőrök, kártevők után, és kiket csip nyakon? Apró tolvajokat, akik nemcsak a szocializmust, de bármiféle rendszert meglopnának. Kár­tevőket keres, és lusta, kényel­mes, könnyelmű frátereket ta­lál, akik éppoly csapnivalóan, éppoly dilettáns módon dol­goznának akkor is, ha egy má­sik rendszert szolgálnának ki. Mert az igazi harc nem féltég­lákért folyik, tisztelt uram, ha­nem azért, hogy senki se te­kintse állandónak és fenntart­hatónak a szocializmust, ha­nem tekintse azt hamarosan elmúló történelmi incidensnek. A tömeges hitetlenség az a sír, amelybe ez a rendszer bele­omolhat, s nekünk ezt a síri kell mind mélyebbre ásnunk! Hiába erős egy rendszer, ha nem hiszik el, hogy jó és erős, akikor egyszer csak recsegni, ropogni kezd minden ereszté­kében. Ezt segíti minden esz­közzel a szabad világ, ezt plán- tálgatják a fejekbe a nyugati rádiók, és ezt kell nekünk is szolgálnunk politikai eszkö­zeinkkel, uram. Ezért minden­ki sokat tehet közülünk, aki­nek kapcsolatai vannak embe­rekkel. Szerencsés lehunyt szemmel hallgatta ezt a neki szánt hit­vallást. • • • ... Az idomszerüzem bővíté­se ügyében megszületett a döntés. Az építési osztály ja­vaslatát elvetették, csak egy toldalék épületet ragasztanak az üzemhez. Szerencsés' rossz­kedvűen állt fel az értekezle­ten az asztal mellől. Benkő a kíséretébe szegődött: — Ne mérgelődj, öregem. Magad is be fogod látni, hogy így jobb. Tévedtél, hát aztán? Azért vagyunk ennyien, hogy ha egy ember tévedne, együtt segítsünk kiigazítani. Vagy azt hiszed, hogy csorbult a te­kintélyed? Ugyan! Hanem ré­gen szeretnék valamit ajánla­ni neked. Természetesen tőled függ, én csak megteszem a ja­vaslatomat. A feleségem is régóta unszol már, hogy men­jünk el egyszer hozzátok, meg? hát én is szeretném egyszer} úgy igazán kibeszélgetni ma­gamat veled, de zavartalanul.? És az otthonodra is kíváncsi? vagyok. Szerencsés nyájas mosolyt} erőltetett' magára, és amilyen} szívélyesen csak tudta, invitál­ta Benkőt: — Hát persze, ez nagyon jó} lesz, pajtás! Ö, Júlia is hány-? szór nógatott már, s én éza-% már, mindig elfelejtettem. Na? de most már nyélbeütjük. Tu-J fíod mit? Gyertek fel holnap,: vagy holnapután. — Jó. Holnapután. Ügy este-} felé. — Mondjuk hat-hét óra táj-} ban. — Akkor hát megegyeztünk!} — szorította meg Szerencsés \ kezét Benkő. Szerencsés, amint magárad maradt, tüstént felhívta Júliát, p — Szivecském, Benkő és a4 felesége holnapután este fel-g jönnek hozzánk. Júlia alig válaszolt néhány^ szót. Letette a kagylót. Sze- - rencsés alig várta, hogy hazá-* kerüljön. Júlia ezzel fogadta:^ — Tudod, hogy most a tűz- ,­zel játszol? ?’ — Nem tudtam kitérni! —5 legyintett kedvetlenül Szeren-?? esés. — Hát jó. Mindent elintéz-g tem. Hány órára jönnek? HétJ felé? Rendben. A lány holnap/ szabadnapra megy. Majd énÁ főzök. , / — Te? Na hiszen! — tréfál-} kozott Szerencsés —, és ugyan/ mit? 5 (Folytatjuk) w . aztán már csak K l 1 zárni, és akár indulhat is as italboltba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom