Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-27 / 123. szám
SOMOGYI NÉPLAP G Szombat, 1961. május 27. A cseriek orvosa Üj betegnek nézmek, s amikor a vizsgálószoba ajtajához igyekszem, az ott álló idősebb ember egy feliratra mutai: »Kérjük a sorrendet betartani.« A bácsi még hozzáteszi: »■Nálunk Cserben ez így szokás ... Senki nem lehet ez alól kivétel...« A rendelő zsúfolásig tele emberekkel. Bizony kicsi ez a cserieknek. Ülőhely sem jut mindenkinek. Két meglett férfi a csecsemők vetkőztetésére szánt asztalkára telepeden jobb híján. S mi van délelőtt, amikor 20—25 gyermeket, csecsemőt is hoznak vizsgálatra! Ülök a betegek közt, s hallgatom őket Tanácsokkal látnak el, bátorítanak. — Ne féljen, Ágnes doktornő együttérez betegeivel — mondja Lévai Jenöné. özvegy Gábri Józsefné azért dicséri, mert bármikor hívta beteg gyermekéhez, még késő éjszaka is azonnal kiment hozzá. Imre Anna, Laki Lajosné azt bizonygatja, ők is, valamennyien nagyon szeretik a doktornőt. Szeremlei István, Ambrus Viktor is hasonló véleményen van. — El kellett volna mennem az OTI-ba — mondja Imre Anna — a lábamat felvágatni, de inkább megcsinálta ő, csak ne kelljen annyit gyalogolnom. Akit ennyire dicsérnek, dr. Balogh Ágnes, a cseriek körzeti orvosa, dr: Sára Gyula donneri körzeti orvos felesége a vizsgálószobában dolgozik. S bizony igen rossz körülmények között. Alig van annyi hely, hogy a beteg levetkőzzön. A műszerek a nedvességtől megrozsdásodnak, bár az ablak éjjel-nappal nyitva van. Nagyon A haladás embere kellene már ide egy korszerű rendelő megfelelő várószobával ellátva. Este a lakásán látogatom meg az orvos-házaspárt — Ne rólam, a rendelőről írjon — szerénykedik dr. Balogh Ágnes. — Felépítették a Cserben a könyvtárait társadalmi munkában. Szükség volt rá. De épp ily szükség van egy új rendelőre is! A könyvtárral együtt ez is elkészülhetett volna^ A cseriek szívesen, boldogan segítettek volna, hisz olyan rendes, becsületes emberek laknak ebben a városrészben. 1954-től, diplomájának megszerzése óta körzeti orvos itt. — Első osztályba járnak már azok a gyerekek, akik orvosi munkám megkezdésekor szüAZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN KERÜL FORGALOMBA Arany János: DRÁMAFORDÍTÁSOK Arany János, »a nemzet koszorús énekese«, az Akadémia főtitkára 1867-ben hivatalának munkáiba temetkezik, s egy évtizedre elnémul. Amikor újra megszólal, olyan fordításokkal jelentkezik, amelyekben — korával elégedetlenül — a maga kesernyés mondanivalóit tudja egy géniuszával rokon lángelme szavainak köntösében kifejezni. Így jön létre életművének egyik rejtélyes és rendkívül izgalmas részlete, a teljes magyar Ariszt phanész. A görög költészetnek ez a játékos kedvű fenegyereke maró gúnnyal figurázza ki korának visz- szásságait. A játék 'és komolyság költészetének, a valóság hiteles ábrázolásának és célza- tos eltorzításának egyaránt mestere volt. Sok mindent felperzselt; borszesz-lángként lebegő és égető szellemét azonban az emberi értékek szenvedélyes szeretete táplálta. Arany a maga elfojtott szenvedélyeinek, eltűnt, játékos ifjúságának, torkára forrt szókimondó őszinteségének felszabadító szavait találta meg Arisztophanész fordítása közben. Lángelméjének páratlan erejű ihletettségében a magyar műfordítás remekeit hozta létre. A fordítások létrejöttének körülményeit és sorsát megvilágító jegyzetek érdekes fényt vetnek a költő műhelyébe. • * * »Csak Shakespeare-t, Sha- kespeare-t, domine!«: ezt Kötötte Arany lelkére egykori debreceni tanára. A fiatalember megfogadta a tanácsot, s »a nemzet költője« sem vetette el. Egész életében hű maradt a nagy rokongéniuszhoz. Alkotásaiban is ott vannak a nyomok, amelyeket annak szel- lemujja vont. Magyarázói nem indokolatlanul nevezték Aranyt a »ballada Shakespea- re-jének«. Ifiúkora óta nemcsak olvasta a brit óriás drámáit; újra meg újra hozzáfogott fordításukhoz is. A teljes magyar Shakespeare elkészítésére először Petőfi és Vörösmarty társaságában vállalkozott. A tragikusan megszakadt kezdemény helyére lépő újaknak is mindvégig sürgetője, segítője, részese volt. Számtalan Shakespeare-fordítást bírált ei, javított végig; maga is többször hozzáfogott egy-egy drama átültetéséhez. Hárommal készült el egészen: a töprengő, kétségek közt hánykódó leikéhez oly közel álló Hamletiéi; a játékos, nyelvében és formájában alig fokozhatóan nehéz Szentivánéji álommal, s a viharos angol történelem egy korszakát balladás fény-árnyékkal felidéző János ttirály- lyal. Mindhárom munkáját máig is a magyar műfordítás remekei közé soroljuk. lettek — emlékezik. — Végtelenül kedvesek a körzetben lakók. A rendelőben nincs vita, türelmetlenkedés. És megértik, hogy az orvos is ember. Éjszaka vagy vasárnap csak akkor hívnak, ha orvosi beavatkozásra van szükség. — A cseriek — mint megtudtam, nemcsak orvosukat látják benne. Betegségükön kívül családi és egyéb gondjaikat is elmondják neki. Hiszen az is elősegíti a gyógyulást, ha a gondot, bajt megosztják valakivel. S a doktornő eljár a tanácsnál, más hivatalos helyeken, igyekszik az egyéb bajokat is orvosolni. Ezenkívül segíti a Vöröskereszt egészség- ügyi állomásának és tanfolyamának a munkáját. Szinte verekedett érte, hogy a rendelőben mellékhelyiség legyen. A parkettgyártó és a faipari vállalat segítségét kérte egy-egy feladat megoldásához. — Életcélja? — Egy szép, korszerű rendelőben dolgozni itt, a Cserben. Valamivel kevesebb beteget, ugyanis most naponta 60—70 is jelentkezik vizsgálatra. S még Kenesepuszta is hozzám tartozik. Kevesebb beteget azért, hogy emelkedhessék az orvosi ellátás színvonallá a Cserben is. Szabad idejét szépirodalmi és szak könyvek olvasásával tölti. Nagyon szereti a verseket — nemcsak olvasni, szavalni is. Férje a hallgatóság. Búcsúzom. Az előszobában, az ajtó mellett egy székben két orvosi táska. Az egyik fekete, a másik barn^. S ha szól a telefon, és Ágnes doktornőt beteghez hívják, a fekete táska indul útnak. Azzal igyekszik a doktornő az őt bizakodva és szeretettel váró betegeihez. Szalai László A megyei és járási népművelési szervek képviselői azt mondták a .nemesvidi Péter Lajosról: kiváló népművelő. Mit mondanak a falujában erről a csendes szavú, csupa tűz emberről? A falubeliek sohasem ilyen hivatalosformán fogalmazzák meg tiszteletüket és elismerésüket. Náluk a megbecsülésnek és szeretetnek mások a kifejezői, ök — a ne- mesvidiek — csak azt tudják mondani, amit látnak, hallanak, tapasztalnak. Hogy Péter Lajos mindenütt ott van, ahol tenni kész emberre van szükség. S ha lándzsát tört igaza mellett, addig nem enged, míg nem sikerül véghezvinnie, amit akar. És mindig olyat akar, Olyasmiért gyürkőzik munkával is, meggyőző szóval is, ami a falu életének korszerűsödését, változását célozza. Olyan meghitten, meggyőzően hangzik ezeknek az egyszerű embereknek a szájából, hogy »Péter igazgató bácsi a haladás embere«. így mondják, bácsi. Pedig nem idős ember, de valami szívet melegítő tisztelet még a nála jóval idősebbeknek is ezt a megszólítást diktálja így mondják, h haladás embere. És nem kételkedhetünk ebben, úgy vélem, nem, mert éppen itt talál közös nevezőre a hivatalos vélemény a közvélemény hangjával: Péter Lajos jó népművelő, aki a tanítói hivatásra tette fel életét. Ebből következik, hogy nem is lehet más, csak a haladásért való szüntelen hadakozás, fáradozás embere. Miért is fárad az iskolán kívül? A falu lakóinak műveléséért; azt akarja, hogy egyre több legyen falujában a fény, hogy kivesszenek a múlt sötét kultúrpolitikájának a maradványai. Azok lehessenek az itt élő, a földet immár közösen művelő parasztok, amit a költő, József Attila megálmodott: a dolgozó nép okos gyülekezetének egy sejtje. Visszavághatna az eddig elmondottakra valaki ekképpen: — Ez mind csak szó, ha akarom, hiszem, ha akarom, nem hiszem! Nos, bizonyítékom is van elég, s mivel mindet felsorolni hosszadalmas lenne, csak néhány dolgot citálok ... Jó néhány évvel ezelőtt kinőtte már a rohamosan népesedő község a régi iskolát. Gond volt az általános iskola osztályainak elhelyezése. így kapott helyet az iskola egy osztálya szükségmegoldásképpen a művelődési otthonban. Ez az intézkedés úgyszólván megfojtotta a falu kulturális életét. Tudjuk magunkról, hogy a felnőtt ember, ha maga nem tanul, már nem szívesen megy el az iskolába, hacsak nem szülői értekezletre hivatalos. Márpedig a művelődési otthon »iskola« volt. Majd nehéz küzdelmek után felépült az új iskola, mely tükörtisztaságával, a tanulók által rendben tartott parkettás tantermeivel olyan, mint valami kis kastély. Ide költözött a tanítás, felszabadult a művelődési otthon, mégpedig 1960 decemberében. Kitatarozták. A tanács, a tömegszervezetek és a művelődési otthon rövid idő leforgása alatt 20 ezer forintot költött a kultúrház rendbehozására, berendezésére. Két klubhelyiséget rendeztek be televízióval, rádióval, lemezjátszóval, társasjátékokkal és sajtótermékekkel ellátva. Naponta félszázan fordulnak meg itt idősebbek és fiatalok. Ez utóbbiaknak három pingpongasztalt vásároltak nemrég. A klubélet esténként pingpongcsatáktól hangos. A nagyteremben folyik a mérkőzés, míg van, aki televíziót néz, mások újságot olvasnak, rádiót hallgatnak vagy játszanak. Ha a kórus vagy a színjátszók próbálnak, akkor próba után kerül sor közös szórakozásra. Bizonyításul, hogy Nemesvi- den betölti hivatását a művelődési otthon, talán elég is ennyi. Több népművelőnk panaszolja erőfeszítéseinek hiábavalóságát Mit mond Péter Lajos, hogyan sikerült megteremtenie a klubéletet és a művészeti életet? — Amit nagyon akar azem- ber, azt meg tudja csinálni, csak ... Csak megfelelő szövetségeseket kell találni a falu felemeléséért vállalt munkában a falu vezetőivel! S Ne- mesviden ez sikerült. Annyira, hogy a tanács még ebben az évben kívülről is tataroztat- ja a művelődési otthont... Mit fűzhetünk hozzá még ehhez? Talán ezt: hasznos és eredményes együttműködést továbbra is! Kívánjuk, hogy az új művelődési ház — mert ez már ház lesz és nem otthon —, melyet 1963-ban terveznek felépíteni, mielőbb elkészüljön. Mielőbb kaput nyisson Nemes- vid tervezett kultúrközpontjá- ban, az új iskola és az új óvoda tőszomszédságában. László Ibolya Visszakapta a tervéből elvett 4 és tél millió forintot a Tanácsi Útépítő Vállalat A Tanácsi Útépítő Vállalat jelentős szerepet tölt be megyénk életében. A járdák, rö- videbb bekötő utak építésével főként a községfejlesztési tervek valóra váltását segíti elő. Az útépítők az idén is jól kidolgozott tervvel láttak feladataik elvégzéséhez, Időközben azonban közölték Velük, hogy mintegy 4 és fél millió forinttal csökkentik tervüket. Ez nemcsak megzavarta a munkát, hanem rendkívül súlyos problémák elé is állította őket. De kellemetlenül érintette az intézkedés Péterhidát, Kapos- füredet, Hetest, Karádot, Patosfát, Tengődöt, Kapolyt, Ba- latonlellét, Somogycsiesót, Gá- losfát, Csurgót, Homokszent- györgyöt, Kálmáncsát, Attalát, Jutát, Kaposfőt, Kaposújlakot, Nagyberkit, Topánért is, ahol a járdaépítésről, Kötését, Záróárúit, a Tüskevári Téglagyárat, Magyaregrest, Batét, ahol pedig az útépítésről kellett emiatt lemondani. Szerencsére azonban a 4 és fél millió forintot nemrég sikerült ismét beiktatni az Útépítő Vállalat tervébe, s máris hozzálátott, hogy a már-már elmaradt feladatokat elvégezze. Az ilyen ember ne vezessen gépjárművet Samagyiz&fal feggzttth Az állomás épülete előtt négy sínpár húzódik. Mindegyiken szerelvény áll. Az utasok azonban mivel sem törődve társalognak a vágányok mentén. Nincs itt kapus vagy más, rendre ügyelő személy? De van. Jön egy rendőr, és anélkül, hogy bárhit is figyelmeztetne, tovább megy. Megjelenik egy vasutas is, akinek karján ott ékeskedik a »kapus« szöveggel ellátott piros szalag. Óvatosan megkerüli az egyik embercsoportot, nehogy esetleg tolakodásával megzavarja a tereferét, és ő is szó nélkül tovább megy. Somogyszobon elég nagy a vasúti forgalom. Nagyobb óvatosságra lenne szükség! * Tábla hirdeti egy helyiség fölött: »Falatozó — Büfé-«. Az ilyen helyeken általában falatozni lehet. Meleg ételt szerettem volna itt »falatozni«. — Kérem szépen, szívesen szolgálnék meleg étellel, de ahhoz legalább öt fogyasztó kellene. Tessék talán várni, amíg összejöttnek ennyien — így a pincér. Mit tehettem volna mást, hozattam szalámit és süteményt. Miután elfogyasztottam., jóakaratú, segítőkész hangon eme szavakat intézte hozzám a pincér, aki az üzlet vezetője is: — Látja, kérem, azért egy konzervet igazán felmelegíthettem volna. Vissza- utasítóan legyintettem. Akkor már jóllaktam, torkig voltam — bosszúsággal... o Az állomással szemben van a Göngyölegellátó Vállalat telepe. Hatalmas tornyok emelkednek a magasba burgonyás rekeszekből. Naponta számos vagon érkezik ide, s kirakásukkal bizony nem lehet késlekedni. És hogyan történik' a rakomány átvétele, mindenkor azonos-e a fuvarokmányon feltüntetett mennyiség a ténylegesen kirakott rekeszek darabszámúval? Jelen voltam egy átvételnél. Két vagon áru érkezett egy tsz-től: harminc rekesz hiányzott az egyik vagonból, s több mint hatvan törött volt. A feladó többszöri megszámlálás után zárta le a vagont, és így a fuvarlevélre , került szám szerinte r&ális. Amikor viszont az átadás végett Somogyszobra utazott, s ott számba vette a már kirakott rekeszeket, el kellett ismernie, hogy hiány van. De nem volt ott, amikor a telep munkásai a vagonokat kirakták. Feltételezhető az is, hogy valaki elvitt a rekeszekből, miután azokat a vagonból kirakták. Tehát sok minden lehetséges: az átadó bizonygatja igazát — az átvevő ragaszkodik saját álláspontjához... Egy burgonyarelv.sz ára 12 forint. Alapjában véve — mondhatnánk — nem nagy összeg. De vannak ^gazdaságok, ahonnan öt-hat vagonnyit szállítanak, és ott már számottevő összeggé gyűlnek a 12 forintok. Meg kell vizsgálni az ügyintézést és változtatni kell rajta. Ha az illetéliesek keresnek, bizonyára találnak majd egészségesebb, ésszerűbb megoldást is. » F. 27 éves fiatalember könyörög a jegyzőkönyvet felvevő rendőrnek: — Vonják be inkább a jogosítványomat, de ne adják bíróságra az ügyet. Két kiskorú testvérem van. Iskolások még, apám beteges, én tartom el őket. Mi lesz velük, ha engem becsuknak? Minderre előbb kellett volna gondolnia Visnyei József so~ mogyjádi lakosnak. Csakhogy van egy nagy hibája: ha italt lát, nem bír magával, még akkor sem, ha tudja, hogy a gondjaira bízott vontatót tovább kell vezetnie. — Hót éve vezetek, de még nem volt balesetem — próbálja tettének súlyosságát enyhíteni. Igaz, baleset nem történt, de ha valaki ittasan ül a kormánykerék mellé, az már nem ura cselekedeteinek. így találta ezt a Kaposvári Járásbíróság is, amikor 1959- ben Visnyeit ittas vezetésen érték. Akkor a közlekedés rendjét veszélyeztető bűntettért 600 forint pénzbírsággal sújtották. 1960-ban újból ittasan vezetett. Büntetése: háromhónapi — háromévi próbaidőre felfüggesztett — börtön és ezer forint pénzbírság. Nemrégen újból ittasan vezette a Lengyeltóti Gépállomás VA 28-54 rendszámú vontatóját. A közlekedési rendőrség (egyelőre 6 hónapra bevonta jogosítványát, s Visnyei újra bíróság elé kerül. Helyes lenne, ha — mivel már harmadszor ítélkeznek felette a közlekedés rendjét veszélyeztető bűntettéit — örökre eltiltanák a gépjárművezetéstől. Megengedhetetlen, hogy az ilyen ember, aki ennyire nem ura akaratának, könnyelműen veszélyeztesse mások életét is! Sz. L. T arlónövény-vetSgép A krasznodari mezőgazdasági tudományos kutatóintézet munkatársai olyan gépet szerkesztettek, amellyel a tarló felszántása és a kapásnövények vetése egyidejűleg végezhető. A gép a kalászosok betakarítása után a kukorica és más növények tarlóvetésére szolgál. A krasznodari népgazdasági tanács gyáraiban a kalászosok betakarításáig ezer ilyen gépet készítenek el. A Szovjetunió déli részén a tarlóvetés évről évre egyre jobban elterjed. Lehetővé teszi hogy ugyanarról a területről évente két termést takarítsanak be, és lényegesen növeli a takarmány term elést. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. n. 8. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi post.?hivataloknál és postáskézbesítőknél. V Előfizetési díj egy hónapra 11
