Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. május 88. Balatonszabadi- ban Varga István »mesekertet« épí­tett az udvará­ban. A szomszéd gyerekek szíve­sen játszanak benne. m „ÉN MIÉRT NEM MEHETEK..?“ Ki ne emlékezne vissza szí­vesen a gyermekkori majáli­sokra s — akinek volt benne része — az iskolai kirándulá­sokra? Azokra az izgalmas pil­lanatokra, amikor életünkben először láttunk hegyet, először pillantottuk meg a végtelenbe tűnő síkságot, vagy amikor először láttuk kibontakozni a távolból gyönyörű fővárosunk körvonalait? Megannyi felejthetetlen él­mény ez a minden újra fogé­kony és mohón kiváncsi gyer­mekiélek számára. Micsoda szívfájdalom az, ha a sok iz­galommal várt nap reggelén csurgósra válik az időjárás, és elmossa a nagy élményt ígérő kirándulást! S mennyi keserű­ség halmozódhat fel akkor, amikor az agyondédelgetés fel­hője, az atyai szigor villámai vagy a közöny, a gyermek meg nem értésének hideg zuhanya mossa el a kirándulást? Mert Inkán ez történt 59 kisdiákkal. Kirándulásra készült az is­kola. Autóbusszal, a fővárosba, három napra. A részvételi díj 200 forint volt. A tantestület gondosan előkészítette a ki­rándulást, szép programot szerveztek, üzemlátogatással, vidámparkkal, és ezt meg is beszélték a szülői értekezleten. A felsős gyerekek előző nyáron három napig szedték a burgo­nyát a helyi tsz-ekben. Mun­kaegységeikét 1600 forintot kaptak a zárszámadás után. A szülői értekezleten felmerült: mi legyen az összeg sorsa? A szülők nagyobb többsége nem kiránduláspárti. Ügy döntöt­tek, hogy nem kirándulásra fordítják, hanem tornaszereket állítanak fel ebből a pénzből, hogy azok is haszonélvezői le­gyenek, akik nem mehetnek kirándulni. Nem mehetnek... A felső­tagozatos gyermekeknek több mint a fele nem utazhatott el. 59 gyermek kérdezte szomo­rúan: »Én miért nem mehe­tek ... ?« Miért? Egy-kettő büntetésből, a többi főleg az egygyermekes szülők ellenve­téseképpen: «-Nehogy elüsse őket a villamos-«, »Jaj, mi lesz, ha éjszaka felébred a gyerek!« stb. Akik nem mehettek el, három napig otthon dolgoz­gattak a gyakorlókertben. A többi pedig öt nevelővel meg­járta a fővárost, és visszatért minden baj nélkül, tele él­ménnyel. Indulás előtt az is­kola igazgatója két kisdiákot sími látott. Azok közül, akik nem mehettek el. És bizonyára voltak, akik ott sírtak, ahol senki sem látta ... Mi, felnőttek, gyakran haj­lamosak vagyünk arra, hogy megmosolyogjuk a gyermekek apró bánatait. Pedig lehet-e egy gyermeknek nagyobb bá­nata, mint az, hogy.nem me­het együtt pajtásával? Sajnos, úgy látszik, Inkén sok szülő úgy véli, nem szükséges, hogy a gyermek felnőtt kora előtt túlnézzen faluja határán. Az igények azonban ma már mások. Ezt bizonyítja az or­szágjáró kisiskolások több tíz­ezres hada. A részvételi díj általában 150—300 forint kö­zött van. Nem kis összeg. Még­is, hogy válik lehetővé, hogy ma már minden gyermek részt vehessen a kiránduláson? Sok példát sorolhatnánk er­re. A tanév elején meghirde­tik a kirándulást, s a kisdiá­kok elkezdenek takarékoskod­ni. Szorgalmas méhecskék módjára gyűjtögetnek. Hulla­dékot, amiért pénzt kapnak, és hogy el ne guruljon, forintjai­kat takarékbélyegekbe fekte­tik. Színdarabokat rendeznek, kukoricát termesztenek az if­júsági szövetkezetekben stb. És szinte mindenhol segíti őket a tantestület, a szülői munkaközösség is. Minden szülő aggódik gyer­mekéért, és nagy megkönnyeb­bülés számára, amikor három­négy nap múlva ismét otthon a gyermek. De nem ellensége gyermekének, s ha van rá le­hetőség, hogy négy-öt tanár és SZM-tag felügyeletével vilá­got lásson, legyőzi magában a túlzott, indokolatlan aggodal­mat. Így gondolkozik ma már sok ezer szülő és pedagógus. Inkén is az iskola nem akar mást, mint a szülők. Ez helyes. Megbeszélnek mindent: Mi le­gyen s hogyan? Ez is helyes. De 59 kisdiák' nem láthatta meg a fővárost, mert a szülők úgy akarták. Helyes-e ez? Meg­maradni a múltnál, mert »ne­künk úgy is jó volt?« A gyermek jövője mást kí­ván. Gondolkoztak-e ézen az inkei szülők, és segítettek-e nekik ebben a pedagógusok? Wallinger Endre Megfiatalodott, megszépült a lakócsaiak művelődési háza E HÍRT már csak azért is érdemes publikálni, mert né­hány évvel ezelőtt de sok szó esett még lapunk hasábjain is a lakócsai művelődési ház el­hanyagolt állapotáról! Azóta, mint mondani szokás, sok víz lefolyt a Dráván. A mű­velődési otthon érdekes múltú épülete — emlékezhetünk, va­lamikor kolostor volt itt, re­verendák suhogtak a keskeny folyosókon, és a »szent« fala­kon kívül élő nép sok hátbor­zongató mesét tudott a bará­tok nem is annyira szent életé­ről —, megfiatalodott, megszé­pült. Nemcsak belül, kívül is öröm szemügyre venni a vala­mikori klastromot. Fölötte már régen nem lebegnek bal­jós mesék. A klastrom a kultúra háza lett, és ez azért kétszeres öröm, mert úgy lát­szott még néhány évvel ezelőtt, hogy ebek harmincadjára ke­rül ez az öles falakkal bíró épület. Azután egy új honfog­lalással ismét hivatásának ma­gaslatára emelték a volt zár­dát. Egyszer már volt ilyen, Amikor kitakarodtak innen á barátok. Amikor utoljára megfordul­tam itt, azt panaszolta a mű­velődési ház igazgatója, Gugán József tanító, hogy az Isten sem tudja vigyázni a kultúr- házat. Lekopik róla ajtó, ab­lakkeret. Eltűnnek a kilincsek. Egyszóval keserítő dolog ide még hivatalból is betérni. A TANÁCS IS JÓL LÁTTA ezeket a bajokat. De hivatkoz­hatott ezernyi más tennivalóra, így se idő, se pénz nem jutott arra, hogy rendbe tegyék a művelődési házat. Még jó, hogy a százszor olyan fontos tennivalók sem tartanak örök­ké, mert lám, a VII. pártkong­resszus határozatai után csak került pénzmag, idő is bőven. Nem kis áldozattal állították helyre a művelődés hajlékát. A községfejlesztés összegét ál­lami támogatás egészítette ki, így 200 ezer forintba került a külső és belső tatarozás, az a rendezettség, ami örömmel töl­ti be nemcsak a lakócsaiak szi­vét, a látogatóét is. 'A színház- termet a Moziüzemi Vállalat korszerűsítette, rádiót, lemez­játszót, televíziót a művelődési otthon saját pénzéből vásárolt. — Így már más, így már öröm ide jönni! — hangoztat­ják széltében-hosszában. S hogy ez nem üres lelken- dezás, azt bizonyítja, hogy a falu úttörői és KISZ-fiataljai elvállalták a művelődési ház környékének parkírozását. Az­után meg... az épület zárt négyszögében szorongó udvart is kitakarították. Az idén még salakos kerthelyiség lesz itt, ahol a fiatalok hódolhatnak a táncnak. Jövőre betonnal fut­tatják be az udvart. Néhány kertiszék, asztal, és az fmsz bízvást megirigyelheti ezt a kerthelyiséget. DE ADDIG IS ... az észre­vett tennivalók mellett akad még néhány, amit kár lenne elejteni. Most kedvüket lelik a község lakói az új művelődé­si házban. Tömegesen látogat­ják. Most kell őket kérni, hogy segítsenek otthonosabbá tenni. Mire gondolunk? Milyen tennivalókat fedeztünk fel La- kócsán? Az egyik a még csak aszta­lokból álló klubberendezés ki­egészítése. A valóban szépen kifestett, rendbe hozott helyi­ségek jó része üresen áll, csu­pán a televíziós szoba van né­hány széksorral »berendezve«. Pedig milyen kiválóan alkal­masak az egymástól vaskos fa­lakkal elszigetelt szobáik klub­életre, szakköri életre! Jól tudjuk, hogy a teljes berendezés beszerzé­se pénzkérdés. Nem le­hetetlen, hogy pillanatnyilag nem tud a falu többet áldozni. De nem árt ezt, mármint a berendezés kiegészítésének fel­adatát emlékezetben tartani... Azután ... ez már a tömeg­szervezetek, a falu asszonyai­nak, leányainak dolga lenne ... Sokan művészien forgatják a tűt. Lakócsának igen sok nép« művész asszonya van, akik nem feledték még el a népi hímzés tudományát. Nem hisz- szük, hogy Borbás Mihályné, Horváth Ágnes, Fenyvesi ' Jó* zsefné vagy Fucskár Pálné — akik a legjobb kézimunkázok hírében állnak —, nem lenné­nek hajlandók részt venni a művelődés hajlékának megszé­pítésében. Rosszul mondtam, további szépítésében, otthono­sabbá tételében. No persze, nem kívánhatja a falu, hogy ezek az asszonyok ingyen vál­lalják a függönyök, asztalterí­tők hímzését. De talán nem lenne érdektelen — és kettős haszonnal járna —, ha a mű­velődési ház az ősszel indítana egy kézimunka-tanfolyamot kö­zösen a nőtanáccsal! Az anyagi feltételek biztosításán kívül, ha mondjuk a művelődési ház beszerezné az anyagot, bizo­nyára akadnának lelkes asz- szonyok, leányok, akik néhány estéjüket szívesen áldoznák fel a célért. Ahol olyan szép ha­gyományai vannak a népi hím­zésnek, ott nem szabad hiá­nyozniuk a hímzéseknek a művelődési ház termeiből. EGY SZÓ, MINT SZÁZ: jó adottságok birtokában vannak a lakócsaiak, és könnyen elér­hetik, hogy az övék lesz a kör­nyék legszebb művelődési há­za! László Ibolya Falvaink egészségügyi viszonyainak megjavításáért Régóta központi problé­máim közé tartozott a ki­szállásaim után kapott napi- díjak célszerű felhasználása. Elaprózni nem akartam, in­kább olyasmit szerettem vol­na vásárolni rajt, amely ma­radandó emlék, de ugyan­akkor hasznos eszköz is. Már kezdtem türelmetlen lenni, féltettem a pénzemet a pe- nészesedéstől, amikor az egyik napilap arra hívta fel a figyelmemet: most kielé­gíthetem személygépkocsi iránti igényemet, ha akarom. Ujjongva fonadtam az aján­latot, azon nyomban meg is írtam a kérvényt, a bizton­ság kedvéért megyei főnö­kömmel, valamint még két illetékessel is aláírattam, és még aznap postán — aján­lottan — útnak bocsátottam. Három hét múlva meg is kaptam az értesítést: sajná­lattal közlik, igényemet nem áll módjukban kielégíteni. Nem szeretem, ha sajnál­koznak rajtam, éppen ezért elhatároztam, nem hagyom annyiban a dolgot. Fellebbe­zéssel kezdtem. Megírtam, hogy megyei ellenőr vagyok, háromszáz üzemegység tar­tozik hozzám, és szolgálati érdekből legalább annyira szükségem van e járműre, mint a szomszédomban lakó borbélynak. (Bár, gondolom, az ő munkateljesítményét is jelentősen befolyásolja majd a minap kiutalt gépkocsi.) A fellebbezésre megint ráírat­tam néhány tekintélyes ja­vaslatot, és vártam a hatást. A válasz ismét sajnálkozás­sal kezdődött. Hogy az a... Telefonnal folytattam. Most már végképp elfogott az au­tós szenvedély, s ha már fel­piszkálták bennem, ki is akartam elégíteni. Nagy ne­hezen sikerült kapcsoltatni az illetékes főosztályvezetőt. — Kocsi-ügy? Abban nem fo­gadok. De bármi másról szí­vesen elbeszélgetek, jöjjön csak fel nyugodtan, szerdán vannak?« Felsoroltam. Elné­zően legyintett, és felvilágo­sított: minimum egy minisz­terhelyettes támogatása szükséges, bár az sem mind­egy, melyiké. Aztán bizalma­san súgott egy nevet. Én még a biztonság kedvéért megkérdeztem, az ENSZ fő­titkárától nem kérnek-e ja­vaslatot, erre azt válaszolta: »Nem ártana.« GÉPKOCSIT IGÉNYELTEM otthon leszek, ezt a napot magának szánom. — Hm. Szóval mindenről, csak gép­kocsiról nem. Igaz, miért is pont azzal untassam sze­gényt, mikor mindig ilyes­mivel nyúzzák? Van elég té­ma a világon. Itt van pél­dául ez a csúnya, esős időjá­rás, vagy mondjuk az ango­lai helyzet. Esetleg valami vidámabbról is cseveghe­tünk. Éppenséggel ezer más­féle témáról lehet diskurálni, és mindez megér nekem egy pesti utat. Ha a gépkocsit nem is, legalább azt lássam, aki a kiutalásával foglalko­zik. De ez sem sikerült: há­zon kívül volt. Ellenben ott­hon tartózkodott a főosztály- vezetője, atonban kemény­szívű titkára sehogy sem en­gedett be hozzá. Azt mondta, legalább két héttel előtte kellett volna kérnem írás­ban a fogadás engedélyezé­sét. Aztán jóindulatúan meg­kérdezte: »Milyen javaslatai Most már vad erőt éreztem karjaimban. Elhatároztam, bemegyek a miniszterhelyet­teshez, ha hét sárkány őrzi is, egyenként hét-hét fejjel, és megszerzem az aláírást. Hét helyett csak egyet ta­láltam az előszobában, és bár nem is volt sárkány, elégnek bizonyult bejutásom megakadályozásához. Sebaj! Ha nem megy szép szóval, megy majd furfanggal. Más­nap reggel már fél nyolckor ott ültem az előszobában szegfűcsokorral — a titkár­nőnek szántam —, amikor nyolc óra előtt pár perccel nyílik az ajtó, és belép rajt a miniszterhelyettes. Csodál­kozva kérdezte, hogy kerül­tem ide, mit akarok, és mi­után elmondtam, hogy a hoz­zátartozó vállalat egyik me­gyei ellenőre vagvok, kész­séggel teljesítette kérésemet, aláírásával és bélyegzőjével támogatta igényemet. Boldogan rohantam vissza. Az előszobáig el is jutottam, de a szőrös szívű titkár nem járult hozzá kérvényem sze­mélyes átadásához. Amint igy vitatkoztunk, kilépett a főosztályvezető. Udvariasan, szinte alázattal kértem tőle három percet. Szívesen elbe­szélget velem — úgymond -» akár fél napig is, csak arra kér, szigorúan tartózkodjam a személygépkocsi szó hasz­nálatától. Most már komo­lyan kezdtem aggódni: bizo­nyára a szónak valami má­gikus hatása van, s kiejtése \ végzetes bajba sodorhatja nemcsak a használóját, ha­nem környezetét is. Mind­egy. Van még téma elég — villan agyamba —, és ígéretet teszek a fenti kifeje­zés feltétlen kerülésére. Ezek után készséggel ajánlotta, hogy a következő hét pénte­kén szívesen vár, addig csak gyűjtsem össze a kü­lönböző, lehetőleg szóra­koztató társalgási témákat. Hát most ezen fáradozom. Még nincs együtt fél napi anyag — ennyi időt ígért ugyanis a főosztályvezető —, mindenesetre igyekszem vál­tozatos műsort összeállítani számára. Ügy gondolom, egyik számként fenti törté­netem fogom elmondani — gondosan ügyelve a sze­mélygépkocsi szó használatá­nak kerülésére. Helyette mindenütt autót mondok majd. — sk — 1960-ban jelentősét lépett előre megyénk egészségügye. 2 millió 300 ezer forint község­fejlesztési összeg felhasználá­sával sok nagyszerű tervet va­lósítottak meg. Háromfán pél­dául 180 ezer forintból orvosi lakás, rendelő, 25 ezer forint­ból pedig tanácsadó- és váró- helyiség, védőnői lakás léte­sült. Somogyudvarhelyen, Szöl- lősgyörökön, Niklán, Polány- ban tanácsadó- és váróhelyiség épült, felújítottál! a nagyberki egészségházat. Kisbárapáti, Görgeteg, Somogyszentpál, Göl­te és Nagyatád községekben orvoslakásokat, vizsgálóhelyi­ségeket építettek. Szép eredmények ezek, s mégsem lehetünk elégedettek. ^A megyei tanács v. b., amikor fa múlt évi és az idei község- ! fejlesztési tervek végrehajtását | tárgyalta, ezt állapította meg: ?»Az a tapasztalatunk, hogy ♦ községi vezetőink keveset fog­lalkoznak az egészségügyi vi- iszonyok megjavításával. Ez Í mutatkozott meg a tervek ösz- szeállításában, még inkább | megvalósításukban.« j Jellemző, hogy 1960-ban szo- ♦ ciális, egészségügyi célok meg- ! valósítására 5 millió 84 ezer ♦ forintot terveztek, de csak 3 1 millió 703 ezer forintot fordí- ttottak rá. Balatonszemesen például az orvoslakás építésére engedélyezett 300 ezer forintot nem vették igénybe. Érthető, hogy községeink elő­ször a múlt szégyenteljes örök­ségét, a sötétséget, a rossz utakat és járdákat akarták el- j tüntetni. Most azonban, hogy | falvaink villamosítása az idén | befejeződik, majd mindenütt ivan már köves út, betonjárda, fáz eddiginél többet' kell gon- I dőlnünk egészségünkre. Nem ♦ csupán a gyógyító munkát elő­lsegítő' épületek létesítéséről Jván szó. A kutak állapota, az ♦ivóvíz minősége majd minde- Jnütt kifogásolható. A rossz Ivíz pedig igen sok betegség I okozója. Éppen ezért az a há­jrom ásott és öt fúrt kút, vala- Jmint két törpevízmű, ami 1961- » ben épül, kevésnek tűnik. Nem lehetünk elégedettek az egészségügyi viszonyok megja­vítását célzó tervekkel serre Kevésnek találjuk az erre elő­irányzott összeget. A tavalyi 5 millió 84 ezer forinttal szem­ben az idén csak 3 millió 186 ezer forintot terveztek szociá­lis, egészségügyi célokra. Sem­mi sem indokolja ezt a csök­kentést. Tanácsvezetőinknek arra is kellene gondolniuk, hogy több védőnői állást nem tudnak betölteni lakáshiány miatt. Megyénkben — beleért­ve Kaposvárt is — 15 ilyen be­töltetlen állás van. Pedig a vé­dőnők munkájára Kaposvárott és másutt is nagy szükség van. 7 orvoslakást, 9 rendelőt, 2 egészségházat építünk község­fejlesztési pénzből ebben az év­ben. A lakosság 244 ezer forint értékű társadalmi munkával és 243 ezer forintnyi helyi anyag­gal segít. S ott, ahol rendelő, egészségház épül, nem kerülne sokba egy szoba-konyhás vé­dőnői lakás felépítése sarru Háromfa és Somogyudvarhely példája a bizonyíték erre. örülünk, ha valahol új iskola/ óvoda, művelődési ház stb. épí­tését veszik tervbe. De tanácsi vezetőink és a falvak lakossá­ga, amikor a községfejlesztési terveket állítják össze, ne fe­ledkezzenek meg az egészség- ügyi viszonyoknak az előző évekénél nagyobb mérvű javí­tásáról sem. Sz. L. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztős KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-118 K'-idja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. n. 6. <F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom