Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. május 2L Palotai Boris: AZ AKASZTÓ ~ , ásodik hete tartott már. /Vj Ez nem afféle össze- zördülés volt, múló kis harag... Megalapozott harag volt, néma és konok, tele keserűséggel. Kati minden este azzal feküdt le: nem csinálom tovább! A szomszéd ágyban aludt András. Szabályosan lélegzett, túlságosan is szabályosan, és Kati azt gondolta: ilyen szabályosan csak az lélegzik, aki almában is vigyáz, hogy el ne árulja magát. Képmutató, sunyi, álnok! Egy percig se maradok vele! S kicsire gömbö- lyödve a falhoz húzódott, csusszanva, zajt ütve, hogy András felébredjen. Nem is alszik, csak teteti az alvást, háborog. Minden mozdulat tettetés, félrevezetés. Hogy nem vette eddig észre! Ha nem jön közbe az a színházi este, tán sohasem jön rá. De közbejött, hála Istennek! Közbejött, az Isten verje meg! Az akasztó robbantotta ki, ami leszakadt András kabátjáról. Mindennap fel akarta varrni, egyre motoszkált benne: jaj, az akasztó' De meg kellett fürdetni Gergőt, s eszébe jutott, hogy nincs elég kenyér a vacsorához, csengett a telefon, nem találta a kölcsön könyvtárból hozott könyvet... Aztán megfeledkezett róla. CsaJk amikor András hazajött a színházból, és az előszoba székre dobta a kabátot, nyilallt belé: rémes alak vagyok! S rohant a varrókosárért Kezébe vette a kabátot, elnevette magát. — Már fel is varrtad? — Mit? — kérdezte András. — Ne szerénykedj. Egész rendesen varrtad fel. Nem szégyen az, ha egy férfi házias. — Sajnos, ki kell ábrándítsalak. Nem én varrtam fel. Mindenesetre örülök, hogy... Kati félbeszakította. — Jó, jó, meg akartál lepni! Ismerlek! Fogasra akasztotta a kabátot, — Honnan vettél szürke cérnát? Összekerestem az egész házat... — Hagyd már azt az akasztót! — András fél kézzel magához húzta. — Inkább adj valamit enni. Klasszikus darabnál mindig megéhezem... — Mama — fordult Kati az anyóshoz —, maga hozta rendbe András kabátját? — Volt is nekem arra időm! Konyha nagytakarítást csináltam. Ki kell használni, hogy betegszabadságon vagyok. Szerdára kiírtak, addig beeresztem a parkettát. Kati tűnődve állt a fogas előtt. — Ilyen szürke cérnám nincs is. Most mér igazán szeretném tudni... Ez egy idegen cérna Honnan vetted ezt a cérnát? András nagyokat harapott a szalámis kenyérből. — Nyilván iderepült. — Ne hülyéskedj. Nincs kedvem tréfálni. Ki varrta fel az akasztódat? — Kati előtt hirtelen felbukkant Barótné sápadt kis arca. Fél éve dolgozik Andrással a tervezőirodában. Két gyermekkel maradt özvegyen, s András úgy emlegeti: »Az a szegény kis asszony.« Kati szorongva gondolt most erre a gyámolatlan kis özvegyre, aki gyöngeségével kierőszakolja, hogy András törődjön vele. Az ilyen élhetetlen özvegyek mindent el tudNÉMETH FERENC: VAK EMBER SZÓL Romba dőlt kút világtalan szemem, világa hadjárt, kietlen vidék. Gazdátlan gyom benőtte verem, seb, hol tör verte át a föld szívét. Vak éjszakája tört időt idéz: nyirkos homályba hullt borzalmakat. Vizének tükröző színén a vész beomló törmelékből vont falat. Ám a nap megjárva déli útját, csókolja sápadt arcom a meleg. Most kihalt szemem enyésző kútját színes álomderengés tölti meg. A béke derült napvilág lehet — ez m ekkor minden sejtem át. Beh boldogok vagytok ti, emberek, hogy láthatjátok forró mosolyát! Én sejtem csak, s így kérlek bennelel óvjátok világtalan életünk. A háború rémítő vak üreg, megtébolyító tántorgás nekünk. Szeretnénk élni úgy, mint emberek, hasznosan, békén a jó fény alatt. Serény kezünkben a munka pereg, hogy közös sorsunk legyen boldogabb nak érni, ha vakító fogsorral bánkódnak! — Kivel voltál színházban? — kérdezte szűkülő torokkal. — Akit hirtelenében el tudtam csipni. Ha előbb szólsz, hogy nem tudsz jönni ... — Akkor Báróimét hívod, mi? András már a második szalámis kenyeret ette. — B’eküdj le, ßzivem ... Hogy jutott eszedbe pont Barótné? Egyébként ő a gyermekeivel szokott színházba járni. Openabérletük van. Ezt is tudja! Ügy látszik, minden érdekli, ami összefügg vele. Addig-addig sajnálta ... Kati furcsa nyomást érzett a gyomrában. Meglepte, hogy a féltékenység ugyanolyan tünetekkel jár, mint a gyomorrontás. Émelyeg, feszül a gyomra, a szája keserű nyállal telik meg. Nyugtalanul aludt el, s a saját nyöszörgésére ébred fel. — Valid be... nem haragszom, ha bevallód. András ásított, a szemét dörzsölte, tájékozatlanul nézett körül. — Hány óra? — Valid be... utoljára kérlek. Megpróbálom túltenni magam rajta... vagy legalábbis megértem. — Hisz még csak hajnal van! — András a füléhez emelte az ébresztőórát, megcsörgette. — Jár. Négy óra. Mi bajod? — Nem voltál a színházban, nála voltál! Tanácsot kért tőled... igaz? Azt mondta, csak benned bízik. — Miért nem alszol? — Légy őszinte. Ennyit csak megérdemlek tőled? — Ne verd ki az álmot a szememből! — Szóval ott voltál. Bátorítottad, önbizalmat öntöttél belé. A legjobb módszer... — Katikám, végy be valami csillapítót. Front-átvonulás van, azt érzed. — Mióta jársz hozzá? András hóna alá kapta a párnáját. — Ettől a perctől kezdve. Ha nem hagyod rögtön a b ba..; Kati sírvafakadt. Hosszasam, elnyújtva sírt, s reggel, ahogy a tükörbe pillantott, megijedt attól a dagadt, felpuhult arctól, amely szembenézett vele. Ki ez a meggyötört asszony? Miit csinált belőle ez a nyomorult?! . postán, ahol dolgozott, f—Jj Mihalik, a csoportveze- tő fürkészve bámult az arcába. — Mi az, Katika? Ma elmaradt a rúzs? — Van is nekem kedvem ... — Még jóformán el se kezdte, Mihalik szeme máris csillogott a részvéttől. Kati egy másodpercig habozott, eressze-e szabadjára a könnyeit. Megérdemelné András! Megérdemelné, hogy vigasztalják, gyámolítsók, Bágyadtan mozgott, mint egy lábadozó, a nyomás a gyomrában egyre erősödött. A fiókjában két sült gesztenyét Kunffy Lajos: KÉT CIGÁNY A »Magyar mesterek képklállítása« anyagából. az én koromban ... plusz állás ..; plusz két gyerek... kollokviumokat lerakni... most is éppen arra készülök. Akarsz feketét?-y^arótnónál voltam — CJI jelentette este And— Mit kerestél nála? — kérdezte András olyan hangon, mint aki tudja jól, hogy mit keresett. — Sejtettem, hogy le fogja tagadni! De hogy ilyen ravaszul ... András letette az öléből Gergőt, aki a térde után kapkodott — Csak nem kérdezted meg tőle... — Megkérdeztem! És ne lök- dösd a gyereket! Egy akasztó nem repül fel a kabátra. Nem elég, hogy hazudsz nekem, a gyerekkel is úgy bánsz. — Szégyelld magad! — András felugrott, megfogta a vállát. — Nevetségessé tetted magad! — Azzal te ne törődj! És vidd innen a kezed! Látni sem bírlak, amióta tudom... — Mit tudsz? Halljuk! András olyan csendesen beszélt, hogy a7y rosszabb volt, mintha üvöltött volna. Aki így tudja fegyelmezni magát, annak gyakorlata van a hazudo- zásban. Ha rábömbölne, vagy alaposan megrázná, még tán hinne is neki. De mit kezdjen egy emberrel, aki ennyire féken tartja az indulatait?! A díványra borult, fejét a párnába fúrva zokogott. S ahogy meghallotta csukló, elfúló zokogását, rettenetesen megsajnálta magát. A zokogás újabb és újabb síráshullámot indított el benne, a síráshullámok ismeretlen fájdalmakat kavartak fel, szunnyadó sérelmeket Minden emlék, amit Andrástól őrzött, ellene fordult. Másnap reggel András borotválkozás közben azt mondta: — Szólj, ha megjött az eszed. Ha tárgyalóképes állapotban leszel!... — és oldalra lapította az orrát, hogy lekaparja a habot róla. Nem szólt. És nem szólt másnap se, harmadnap se. Mit beszéljen egy ilyen szörnyű alakkal, aki tőgy tesz, mintha semmi sem történt volna. — Meddig akartok még haragban lenni? — kérdezte a mama. — Nem vagyunk haragban. — Annál rosszabb! Veszekedjetek jól ki magatokat. Szegény drága jó férjem úgy ordított, azt hittem, összedűl a ház! Kiordította magát, szent volt a béke. Kati utoljára próbálta rávenni Andrást, hogy valljoin. András legyintett. — Kérj beteglapot, szívem. Egy kis hidegvíz-kúra nem ártana. Második hete tart már. Kati biztosítótűvel tűzi össze a szoknyáját, lehetőleg András előtt, hogy lássa, mennyire lefogyott, és szólaljon meg a lel- kiismerete. Csakhogy Andrásnak nincs lelkiismerete. S a szíve csupán úgy ver, mint egy izom. Lilásveres, formátlan izom... Minél sápadtabb, nyúzottabb Kati, Mihalik lószeme annál gyöngédebben legel rajta. Ha színházba menne vele? Legalább visszaadná Andrásnak ... Színház után beülnének valami hangulatos kis éttereimbe. Mihalik megfogná a kezét, az ujjait morzsolgatná. Jaj, nem kell Mihalik! Senki sem kell! Hogy szerette őt András, mennyire szerették egymást! Soha többé nem tudna úgy szeretni. Mire való az a fájdalomig feszülő szerelem, az a mindig résen levő, dühös, vacogó féltés?- zért is elmegy a színház- ba. Gyorsan, kapkodva öltözködött, nehogy meggondolja magát, és otthon maradjon. András mozdulatait lesve, vigyázva, hogy kibírja a beszédes némaságot. Sietve rántotta le a fogasról a kabátját, az akasztót letépte róla. A gellérjánál kell majd felakasztani... Tán csak nem nyúlik ki, amíg hazajön, és rávarrja az akasztót? A színházban sem szűnt meg az a buta kis nyomás. Ez már mindig így lesz? A legvidámabb jelenetnél orrába kellett húzni a könnyeit, viszketett az orra, a szájpadlása. Körülötte nevettek. Ijedten nézett körül. Mit keres itt? Mihalik mosolyog, cukorral kínálja; A »Márványmenyasszony«-ba mennek. Isznak egy kicsit, megmutatja Andrásnak! És ha meglátják őket? Csak lássák meg. Vegye tudomásul András; Megállt a ruhatárnál. András bizonyára Barótnéval tölti az estéjét, »átveszi vele az anyagot- ... — Tessék! — mondja már másodszor a ruhatárosnő, és a pultra fektetett kabátra mutat Kati kinyitja a száját, becsukja — Az akasztó... — nyögi ki végre, s a kabátra bök. — Rávarrtam — mondja a ruhatárosnő, és eltűnik a fogasok között, s egy nyaláb kabáttal bukkan fel újra Katinak puha lesz a térde, megfogódzik a pult szélében — máskor is fel szokta varrni az akasztókat? — Ráérek;:. Elunom magam itt egész este. — Kihúzta a fiókját, s egy cigarettás dobozra mutatott, melyben ko- ronaselymgk sorakoztak. — Van itt minden ... Nem sokból áll az egész. Kati nyikkanó kis hangot hallatott. Áthajolt a pulton, magához ölelte a ruhatárosnőt, hevesen megcsókolta. Aztán otthagyva a bámuló Miha- likot, eliramodott, s hátra sem nézett, rohant lefelé a lépcsőkön. i A ruhatárosnő hosszan utánanézett. — Ez is ritkaság, hogy így megbecsülik az ember munkáját .;. Erősek vagytok, látó emberek, az élet fényét is megvédeni. A mi tört szemünk homályba mered, de lelkünk fénylő reménnyel teli. ' SZIRMAY ENDRE: MÁJUSI DAL KÖNYVESPOLC Vítágbontó, fecskét hozó május este, mikor a hegy a napfényt már mind elnyelte, kiült apám a pitvarunk küszöbére, és — mint soha — dallal köszönt az estére. Búsan zengett sötét hangja panaszolta, hogy nincs anyja, megértője, pártfogé ja; addig-addig fújta dalát, míg a bánat sírásra nem fakasztotta víg apámat. Aztán már nem dalolt Soha, pedig kértem, hogyha olykor messzi útról hazatértem; csak feketült fenyegető némasága, hogy majd azt is felcserélje a halálra. Azóta, ha hegedű sír, kürtök búgnak, vagy a barna messzeségek megkondulnak, V- ______ a z ő csöndes panasz-szavát hozzák vissza, ahogy akkor, május este dalba sírta. * * * Dalolj újra, gyermekkorom, de a bánat ne vérezze szépségekre nyílott szádat; emberségen növekedett úszta ének melegével köszönts most a május éjnek! Dicsérd most a rügyfakadást selymes szókkal, gazdaguló, bizakodó virágokkal, esti rétek harmat-csendjén muzsikával, csillagokig felröppenő merész vággyal! Hirdesd bátran hét határban zengő dallal: új életet építünk már diadallal, tartsd fel bátran tiszta szíved dalos kedvvel, hét háláit is túlszárnyaló énekeddel! talált. András hozott neki vala- melyik nap egy zacskóval. Biztos Barótnétól jövet vette. »Mit csinálnék én maga nélkül« — mondta búcsúzóul Báróimé, s András bátorítóan végigsimította a karját, jó magasan, hogy a mellét is érinthesse, s közben elmagyarázta, hogy kell elkészíteni a költség- vetést .. s Múltkor András egy kis muszlinsállal lepte meg. Azt is a lelki ismeiretfuirdalás vétette vele. Milyen gyöngéd, figyelmes, gondolta feszülő dühvei. Azok voltak a szép idők, amikor a születésnapjáról is megfeledkezett! Maga sem tudta, hogy került oda, de egyszerre ott állt Barótné szobájában, s csikorgó mosollyal kérdezte: — Te varrtad fel András akasztóját? — Mijét? Ülj le ... Miért nem ülsz le? Mit kellett volna fel vajrmom ? i^ati dadogott, minden vér a fejébe szállt. — Nem kellett volna ... — Köszönöm ..; ez az én dolgom.: 5 — Nekem ne köszönj semmit! Cseppet sem vagyok figyelmes. Ne érek rá figyelmesnek lenni. Mióta levelező tag vágyóik az egyetemen .:. Fodor András: TENGEREK, DOMBOK Az ismert József Attila-díjas költő új kötettel jelentkezik. Mint előző könyveit, ezt a művét is költői erő, verseinek forró líraisága jellemzi. Szenvedélyessége és az a törekvése, hogy a ma költője fejlettebb, gazdagabb kultúrára tartson igényt, követendő emberi magatartás eredménye. A külföldön és itthon szerzett új élmények hatják át líráját. Kónya Lajos: HAZAI TÁJ Kónya Lajos legújabb versed — amelyek az Emlék és intelem kötete óta születtek —, a régi szegénységről, a 1 szegényparasztságról, vagyis gyermekkoráról vallanak, majd ifjúsága városába, Sopronba vezet el a költő, s ifjúkori emlékeit idézi. A harmadik részben ceruzarajzokat találunk a mai falusi élet egy-egy típusáról, a megváltozott táj derűs képéről. Ovidius: AMORES — SZERELMEK Ovidius, a klasszikus római költészet nagyjai közül egyike azoknak, akiknek életműve kétezer év után is modemnek hat. Ovidius a latin költészet legkimagaslóbb formaművésze volt, de írásai a társadalmi mondanivaló szempontjából is jelentősek; így pl. élesen bírálja Augustus császár reakciós eszmei törekvéseit. A »Szerelem tudománya« című művében maró iróniával gúnyolja ki a korában divatos, a császár törekvéseit kifejező tanító költeményeket, még akkor is, ha azokat a legdivatosabb, sőt legtehetségesebb költőik írták. Máté György: VIHAROS ÜDÜLÉS Máté György szatirikus kar- colatai eredeti színt és látásmódot képviselnek a műfaj mai irodalmában. A történetek, a helyzetek mulatságosan képtelen túlzásokkal kerekednek ki ezekben az írásokban. De a képtelen mese nagyon is reális tanulságokat és bírálatokat tartalmaz: a maradiság, a haszonlesés, az elvtelenség és felelőtlenség igazságos bírálatait. Bálint György: az Állatok dicsérete Bálint György, az antifasiszta mozgalom harcos tollú publicistája, kis tollrajzaiban kopáról és az őt körülvevő embertípusokról ad éles gúnnyal telített jellemzést. (Csillag Vera művészi illusztrációival.) Brezovsky: VASMENNYEZET * A regény cselekménye 1948- ban játszódik Csehszlovákiában. Izgalmas, sorsdöntő napok ezek, amikor Csehszlovákia történelmének új, talán legfontosabb fejezete kezdődik. Az író az egyes emberek életére, boldogulására és tragédiájára vetíti az r nyékét. így válik izgalm. s, fordulatos regénnyé a történelem.
