Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. április 1®. Készül az új általános iskolai tanterv A múlt év őszén megyénkben széleskörű vita tárgya volt az iskolareform. E vita alapján megállapíthatjuk, hogy azok az alapelvek és célkitűzések, amelyek oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének irányát és tartalmát meghatározzák, egész társadalmunk figyelmét keltették fel — soha nem tapasztalt mértékben — az iskolai munka, a nevelés és az oktatás ügye iránt A vita visszhangja bizonyítja, hogy népünk egyetértése és meggyőződése táplálja és kíséri ennek a nagyszerű programnak a megvalósítását. Az iskolák, a művelődés ügye iránt érdeklődők kívánságának igyekezünk eleget tenni azzal, hogy a következőkben röviden ismertetjük az iskolareformmal kapcsolatos munkák állását. A Művelődésügyi Minisztérium és a Pedagógiai Tudományos Intézet szerkesztésében megjelent az általános iskolai új tantervi tervezet Ez teljes mértékben a reformviták szellemében készült el. Végleges megszövegezése és életbeléptetése előtt azért került újra országosan a pedagógus társadalom elé, hogy a még függő kérdésekben döntéshez segítse az illetékes szerveket. A végleges megfogalmazás és elfogadás után kezdődik a tankönyvek íratása., illetve átdolgozása, mindezek után a tantervek bevezetése. A tantervi tervezet művelődési anyaga úgy van összeállítva, hogy abban; a) helyet kaptak a természettudományok újabb eredményei, a társadalomtudományok mai kérdései, bizonyos technikai ismeretek és készségek; b) általában biztosított a rendszeres kapcsolat az elméleti ismeretek és a gyakorlat k között, és tájékozódást nyújt a szocialista termelés alapjaiban; c) az iskola egész tartama egyértelműen szolgálja a szocialista világnézet kialakítását. Camus és Dosztojevszkij ifjúság megrontói“ az Az amerikai Michigan áUam Thomson városában egy fiatal tanítót elbocsátottak és letartóztattak azzal a váddal, hogy megrontja a nevelésére bízott fiatalokat. Meogengedte ugyanis, hogy a fiúk élob : : ák Camus -Közöny« című reg . s az osztályban megtartót, iiőrzés alkalmával többeknél megtalálták Dosztojevszkij »Bűn és és bűnhődés« című müvét is. A tervezet a korszerű művelődési anyag meghatározását, kiválasztását és elrendezését a túlterhelés egyidejű megszüntetésével igyekszik megoldani. Az új tantervi tervezet művelődési anyagának kiválasztásában, összeállításában messzemenően figyelembe veszi mindannak az anyagnak megőrzését, továbbadását, ami az emberiség számára értékes, az előrehaladás szempontjából lényeges. Igen fontos és szükséges tehát a korszerűsítés és a túlterhelés összefüggéseinek sokoldalú vizsgálata és feltárása. Szükség van komoly elszántságra, akaraterőre, hogy nagyszerű reform-célkitűzéseink sem az alapdokumentumok készítésében, sem a pedagógiai gyakorlatban ne sikkadjanak el, ne deformálódjanak, hogy valóban korszerűsítsünk, nehogy véletlenül ehelyett vagy ezzel együtt a tanulóifjúság terheit szándékunk ellenére tovább növeljük. A túlterhelés megszüntetéséhez, illetve megelőzéséhez azonban nem elégséges a helyesen felépített,, jól megszerkesztett tanterv, hanem okvetlenül szükséges hozzá a pedagógusok és szülők őszinte, céltudatos elhatározása, összmunkája is. Az új tantervi tervezet szerint az eddiginél jobban, céltudatosabban és célszerűbben valósul meg az oktató-nevelő munka kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a természeti és társadalmi valósággal. Megszűnik az általános iskola tartalmának egyoldalúan intellektuális jellege, az öncélúan ható elméletieskedés. Megyénkben is tapasztalhatjuk, hogy az általános iskola elvégzése után mind többen tanulnak tovább középiskolákban, szakiskolákban. Ebből a tényből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az általános iskola viszonylag zárt jellegét fel kell oldani, és viszonylagosan nyílt jellegűvé kell tenni. Az általános iskola mai tantervét vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a „természetre és a társadalomra vonatkozó ismereteknek viszonylag zárt egészét nyújtja. Ennek a koncepciónak az a feltételezés volt az alapja, hogy az általános iskolát végzett tanulók zöme tem tanul tovább. Amint már említettük, ez az álláspont már a múlté. A viszonylagosan nyílt jelleg lehetőséget ad arra, hogy az általános és középiskolák közötti anyagelosztásban a folyamatosság elve érvényesüljön, és elkerüljük a ma még .ennálló ismétlődéseket. Mondjuk meg őszintén, hogy érvényben levő tantervűnk kevés lehetőséget biztosított az alapvető készségek kialakítására. Ezt a hiányosságot sok esetben még középiskolás tanulóink is érzik. Az új tanterv nagyobb lehetőséget ad a különböző képességek (megfigyelő), ellenőrző, gondolkodási, technikai és alkotóképesség stb.) fejlesztésére. Az új tanterv szellemében végzendő munkánk nehéz, de éppen ezért szép. Az »élet« bevonulása az iskolába kitárja az iskola ablakait a társadalmi hatások előtt. Reméljük, hogy ez az tív nemcsak a dokumentumokban, hanem az iskolai és családi nevelésben is ■rvényesül. Ehhez azonban a ársadalom minden tagjának segítségét kérjük. Kőrös János m. tanfelügyelő. A VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ MŰSORÁBÓL A HAJNAL GYERMEKE Az októberi forradalom idején játszódik ez a szovjet film. A gyermekét váró Kátya aggódva lesi, mikor tér haza a férje. Nyikolaj Tyimofejev egyszerű munkás létére részese a csodálatos eseményeknek. A Szmőlnijban fontos megbízatásokat kap. Erre nagyon büszke. Felesége azonban zsörtölődik vele, népi akarja elhinni, hogy férje fontos dolgokkal foglalkozik. Nyikolaj elviszi a feleségét, hogy az a saját szemével győződhessen meg az igazságról. Nyikolaj a Szmolnij- ban azonnal megbízatást hap. A bolsevikok ultimátumát kell eljuttatnia az Ideiglenes Kormányhoz. De az »ideiglenesek« nem adják meg magukat. Nyikoláj az első sorokban harcol a Téli Palotánál. Kátya a Szmőlnijban Lenin és Szverdlov elvtárssal is beszélt, s most már büszke a férjére. Nyugtalanul figyeli az egyre erősödő pus- ban csak férje holtkalövéseket. Amikor testét láthatja már, elmegy férjét megke- Amikor lassan fel« resni, mindenhol ba- száradnak a könnyei, rvkádok emelkednek, csak egyre gondol: az Elkezdődött a fórra- új világban megszülődalom. Kátya azon- tő gyermekére... László Ibolya: Az ölelkezésnek irgalom ! Hagyjátok élni az eperfát, komor favágók — irgalom, hagyjátok élni az eperfát, testvére annak ez a fa, mely ott állott a tanyaudvaron, s több szíve volt az emberekhez, mint sokaknak az emberek között, az a fa értünk lett felhővé, gyümölcshozóvá értünk öltözött! Ó, hányszor jóllakatott, ó, hányszor elbújtatott hogy belül fel ne ragyoghassanak az éhség gonosz csillagrendjei, s ne hintáztasson szédülés rémteli kutak mélyire. A szárnyasokkal egy sereg félig pucér cstíédgyerek x rajzotta körül azt a fát, édes testvérét ennek itt. Hagyjátok élni az eperfát, mert lombjai közt az emlék fészke sok, s valahány ága ölelő kar. gyermekkoromba ölel vissza, mikor jóságról csak a mese szólt! Á I I «IF! flf i7! T r; A bábközpontban Egy elő a paksaméta levél kerül fiókból. Mind máshonnan jött, mindegyiket más irta, mégis ugyanaz a tartalma: megalakítottuk a bábcsoportot, sürgősen bábokra lenne szükségünk ... A leveleken a címzés ennyi: Gáts Tibor, Bala- tonberény. A »segélykérő level ek«-et kapó megyei bábszakreferens bánatosan tárja szét a kezét: — Nem rajtam múlott, hogy a központi bábműhely nem kezdett előbb munkához. Későn kaptuk meg a pénzt az anyagok beszerzésére. Ha idejében elláthattuk volna a csoportokat bábokkal, akkor a Latinka Sándor kulturális szemlén legalább húsz csoport indult volna... No, majd jövőre ... addig méltó helyére kerül a bábozás... A földön gipsznegatívok hevernek, egy asztalkán a kész, de még testetlen róka-, apófejek sorakoznak. A szoba másik végében a már kész bábok láthatók. Van itt Piroska, faikas, róka, sün, medve, öregember, öregasszony. A rókák farka Kanyar következik. Akácfasor szegélyezi az út hajlatát. Nagy víztócsákon robog át a kocsi, szétfröcsköli a sarat. Amilcor beérünk a kanyar közepébe, akkor vesszük észre — Szojka is, én is ugyanabban a pillanatban —, hogy talán háromszáz méterre előttünk négy lovas közeledik. Katonák, illetve — sapkájukon kakas- tc t lenget a gyenge szél — lovasesendőrök. Járőr! ír fordulok is hátra a fiúkhoz: — Elő a fegyvereket! Tegyetek úgy, mintha erősen örizrétek az angolt! Mire előre fordulok, látom, hogy az élen lo-vagló csendőr felemeli a karját: jelzi, álljunk meg. — Megállják? — kérdi Szojka fojtott hangja. — Igenis. Álljon meg. A kocsi lassít, s pontosan a csendőrök előtt áll meg. Parancsnokuk vállas, pirosvozs- gás főtörzsöőrmester — tiszteleg, amint meglátja rangjelzésemet. — Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, az a parancsunk, hogy igazoltassunk minden katonai egyént vagy járművet ... Belevágok a' szavába: — Angol hadifoglyot szállítunk. — Igenis. Kérem a nyíltparancsot, főhadnagy úr. Előveszem a nyíltparancsot, de már meg is bánom. A csendőr böngészni kezd, megnézi a pecsétet. Nem adja visz- sza. ' — Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, a nyűtparancs Bu») Készlet Szilvás! Lajosnak a Zrinvi Kintiénál megjelent »Appas- fconata« című regényéből. Szilvás! Lajos; APPASSIONATA * dapestre szól. A főhadnagy úrék Kecskemét felé mennek. Egy pillanatig gondolkozom, s közben észreveszem mind a négy csendőr karján az árpádsávos nyilas, karszalagot. Látom azt is, hogy csak revolvepozsgás arc. A főtörzsőrmester verzi a négy meglepett csendösszehajtja a nyíltparancsot, és készül, hogy eltegye. Elöntött a hideg. — Ebben az esetben parancsunk értelmében fel kell szólítanom a főhadnagy urat, rük és karabélyuk van. A ka- hogy jöjjön be velünk Ceglédrabélyt, mint a lovasoknál szokás, hátukon átvetve hordják. Már felelek is: — Muszáj bekanyarodnunk Kecskemétre. Át Ízeli ott adnom valakinek az ezredparancsnokunk üzenetét. — Kinek? — Ez magára nem tartozik, főtörzsöűrmester! — erélyessé keményítem a hangom. Ezekre. Ott majd tisztázni fogjuk a dolgot a csendőr parancsnokságon. Hátrafordul az egyik embere felé. — Gulácsi üljön át az autóba. összevillan a szemem Szoj- kával. Még egy pillanatás, előre az útra. Aztán hátra. Kihalt, mint eddig. Azt hiszem, Szojka megértette. És a mozdulatokból érteni fognak a kel szemben az a legjobb jegy- többiek is a kocsi hátsó részéver, ha fölényesen viselkedik ben. Hiszen mindegyik rajtam az ember. csüng tekintetével. Észreveszi magát. De már A Gulácsinak nevezett csendszimatot fogott. Újra belenéz őr már kászálódik is le a nye- a nyíltparancsba. regből. A törzsőrmester se néz — Főhadnagy úr, alázatosan ránk, az embere felé fordul. őrt. A főtörzsőrmester arca bordópirosra sötétedik, s torkába belefagy a hang. Látom, hogy Gilbert meglepetten bámulja a jelenetet. Jó ötlet villan eszembe. Megkeresem a szememmel a lova mellett álló csendőrt és ráparancsolok: — Gulácsi! A neve hallatára összerezzen a csendőr. Egészen biztos, hogy fogalma sincs, honnan tudom a nevét. Halálsápadt lesz, amikor meghallja: — Maga vetkőzzön le! Körülbelül olyan az alakja, mint Gilberté. Meg fog felelni az uniformisa. Hallom, hogy Gaszton kuncog a hátam mögött. Magam is alig állom meg, hogy el ne mosolyodjak, amint néznem kell, hogy a meglepett csendőr tétován bámul ide-oda. — Igyekezzen, Gulácsi — jelentem, a nyíltparancson Felállók. .Egy ujjmozdulattal mordulok rá fenyegetően. nincs feltüntetve, hogy a fő- kibiztosítom a géppisztolyt, hadnagy úrékkal küldik az an- — Tegyék fel a kezüket! — golt. ' csattan a hangom. Két térde mozdulatával oda- Egy pillanat sem. telik el, a kormányozza a lovát közvetle- főtörzsőrmesternek alig ma- nül a kocsi oldala mellé, s ki- rád ideje visszafordulni felénk, hajol a nyeregből, hogy meg- máris láthatja, hogy öt gépnézze Gilbertet. Talán először pisztoly szegeződik rájuk. Jóllát angol embert. eső érzés melegít belülről: Ez is időnyerés, de hiába pontos az összhang közöttünk, nem jut eszembe semmi okos. Rápillantok Hegedűsre. — Nagyon siettünk — mon- — Szedje el fegyvereiket! A Egyszerre sebes lesz a mozgása. Veti le magáról a zubegyütt idehozza nekem. Zsebre vágom mind a négyet. Alkalmasint jól jöhet még nekünk. — Főhadnagy úr... — a főtörzsőrmester hangja —, amely néhány perc előtt még magabiztos volt, most félénken búvik elő a szájából. Hegedűs felnéz rá, és élvezettel odahörken: — Kuss! Ne zavarja a főhadnagy urat! Aztán — miközben én nem tudom tovább legyőzni ingeremet a mosolygásra — odalép Gulácsihoz. összenyalábolja az egyenruha-darabokat. A csendőr ott áll dideregve, ingben, gatyában a sárban. Hegedűs végignéz rajta, és meg ve tőén megjegyzi: — De girhes vagy gúnya nélkül, édes komám... Aztán felugrik a kocsira, és veszi a géppisztolyát. — Lóra! — intek Gulácsinak. Majd tagoltan kiadom a parancsot: — Galoppban irány Cegléd felé! Indulj! Senki sem fordul hátra! Megvárjuk, amíg vagy tíz- tizenöt méterre érnek, aztán intek Szojkának, hogy ő is bonyt, a nadrágot is gombol- induljon_ Amint felzúg a mo — Előbb a csizmát! — egre- cirozom, s kezdem élvezni a helyzet humorát. De közben a nyugtalanság is bizsereg bennem: sietnünk kell, nehogy megjelenjen valamelyik irányból egy katonai jármű, mert akkor... belegondolni is rossz. Hegedűs bedobálja a csenddom. — Eszre sem vettem, karjukról is vegye le a karsza- őrök fegyvereit az autó fene- hogy nem vezették a fogoly- tagot. kébe, elveszi a nyíltparancsunszállítást a nyíltparancsra. Hegedűs leugrik az autóról, kát a főtörzsőrmestertől, és a Újra felém fordul a piros- és gyors mozdulatokkal le] egy- nyilaskeresztes kar szalagokkal tor, mindenkiből kitör a visz szafojtott kacagás. A kocsi hátsó részében egymásnak dőlnek a fiúk, és tele szájjal röhögnek. Szojka is nevet, vil lógnak erős fogai, de a leghan gosabb mindannyiunk között az angol. Tátva a szája, amely bői hiányzik a két első metsző foga, és hörögve kacag. Megértette, mi történt. egy drót segítségével még mozgatható is. Most már nincs annyi kész báb idehaza, néhány garnitúrát már postára adtak Gátsék. Csurgóra a Három gida, Iharosberénybe a Vitéz László, Zala megyébe a Többet ésszel, mint erővel című bábjáték figuráit küldték el. A fomyódi járásban működő bábosok tudják, hogy minden gondjukban-bajukban ide kell ordulni. A múltkor egy farkasra lett volna szükségük a Balatonnagybereki Állami Gazdaság bábosainak. Vágvölgyi Sándorné, a gazdaság művelődési felelőse Gátsóktól kapott egyet kölcsön az előadásba. Nincs egy »üres« nap sem, mindig jön hol egy bábot, tanácsot kérő levél, hol egy érdeklődő. Még Zala megyéből :S idejárnak szakmai felvilágosításért. A múlt vasárnap egy zalaszentgróti óvónő látogatott el Berénybe. A bábkészítés csínját-bínját tanulta meg. A bábfejeket Gáts Tiborné mintázza. A sarokban ott a nedves ruhába burkolt agyag. Amikor kedve szottyan, s ide- e is van, nekilát egy új típus aegalkotásának. A negatívo- .at közösen készítik, a kasíro- ást is ketten csinálják. — Nagyon sok negatívunk .an már — magyarázza Gáts- lé. — Ezután szériában »gyárthatjuk« a fejeket. A megye ninden működő bábcsoportja ap bábot. — Szeretnénk újra megindí- ani a régen kitűnően szereplő lábegyütteseket — veszi át a 'érj a szót. — S az év elején •endezett bábtanfolyam óta .incs hiány érdeklődésben. Nemcsak bábokat, darabokat s kémek a megye különböző özségeiben dolgozó együtte- ek. S Gátsék kiválasztanak léhányat, legépeltetik, s elküldik, legyen mit előadniuk a Tábosoknak. Több községben zerveztek az idén bábkészítő anfolyamot. Az ottani óvónők ■lkérik Gátséktól a gipsznega- ivokat, és maguk kasíroznak idahaza. Minden túlzás nélkül mond- íató, hogy itt, Balatonberény- ien ring a somogyi bábmüvé- zet bölcsője, innen kelnek út- ■a a darabok, a bábok, innen :apják a szolimái tanácsot is i csoportok. S hogy sokszol nég késő este is ott ül a Gáts salád az asztalnál, s a bábo- :at készíti, vagy a levelekre /álaszol? Szívesen teszik, mert :z a vágyuk, hogy minél előbb negbecsült művészeti ággá ejlődjék a bábművészet me- yében. S ezért minden áldo- atot vállalnak. l. a