Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. április 1®. Készül az új általános iskolai tanterv A múlt év őszén megyénk­ben széleskörű vita tárgya volt az iskolareform. E vita alap­ján megállapíthatjuk, hogy azok az alapelvek és célkitű­zések, amelyek oktatási rend­szerünk továbbfejlesztésének irányát és tartalmát meghatá­rozzák, egész társadalmunk figyelmét keltették fel — soha nem tapasztalt mértékben — az iskolai munka, a nevelés és az oktatás ügye iránt A vita visszhangja bizonyítja, hogy népünk egyetértése és meg­győződése táplálja és kísé­ri ennek a nagyszerű program­nak a megvalósítását. Az isko­lák, a művelődés ügye iránt érdeklődők kívánságának igye­kezünk eleget tenni azzal, hogy a következőkben röviden ismertetjük az iskolareform­mal kapcsolatos munkák állá­sát. A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Pedagógiai Tudomá­nyos Intézet szerkesztésében megjelent az általános iskolai új tantervi tervezet Ez teljes mértékben a reformviták szel­lemében készült el. Végleges megszövegezése és életbelépte­tése előtt azért került újra or­szágosan a pedagógus társada­lom elé, hogy a még függő kérdésekben döntéshez segít­se az illetékes szerveket. A végleges megfogalmazás és el­fogadás után kezdődik a tan­könyvek íratása., illetve átdol­gozása, mindezek után a tan­tervek bevezetése. A tantervi tervezet művelő­dési anyaga úgy van összeállít­va, hogy abban; a) helyet kaptak a természettudományok újabb eredményei, a társada­lomtudományok mai kérdései, bizonyos technikai ismeretek és készségek; b) általában biz­tosított a rendszeres kapcsolat az elméleti ismeretek és a gya­korlat k között, és tájékozó­dást nyújt a szocialista terme­lés alapjaiban; c) az iskola egész tartama egyértelműen szolgálja a szocialista világné­zet kialakítását. Camus és Dosztojevszkij ifjúság megrontói“ az Az amerikai Michigan áUam Thomson városában egy fiatal ta­nítót elbocsátottak és letartóztat­tak azzal a váddal, hogy megront­ja a nevelésére bízott fiatalokat. Meogengedte ugyanis, hogy a fiúk élob : : ák Camus -Közöny« című reg . s az osztályban megtar­tót, iiőrzés alkalmával többek­nél megtalálták Dosztojevszkij »Bűn és és bűnhődés« című mü­vét is. A tervezet a korszerű műve­lődési anyag meghatározását, kiválasztását és elrendezését a túlterhelés egyidejű megszün­tetésével igyekszik megoldani. Az új tantervi tervezet művelő­dési anyagának kiválasztásá­ban, összeállításában messze­menően figyelembe veszi mind­annak az anyagnak megőrzé­sét, továbbadását, ami az em­beriség számára értékes, az előrehaladás szempontjából lé­nyeges. Igen fontos és szükséges te­hát a korszerűsítés és a túlter­helés összefüggéseinek sokol­dalú vizsgálata és feltárása. Szükség van komoly elszánt­ságra, akaraterőre, hogy nagy­szerű reform-célkitűzéseink sem az alapdokumentumok ké­szítésében, sem a pedagógiai gyakorlatban ne sikkadjanak el, ne deformálódjanak, hogy valóban korszerűsítsünk, ne­hogy véletlenül ehelyett vagy ezzel együtt a tanulóifjúság terheit szándékunk ellenére tovább növeljük. A túlterhe­lés megszüntetéséhez, illetve megelőzéséhez azonban nem elégséges a helyesen felépített,, jól megszerkesztett tanterv, ha­nem okvetlenül szükséges hoz­zá a pedagógusok és szülők őszinte, céltudatos elhatározá­sa, összmunkája is. Az új tantervi tervezet sze­rint az eddiginél jobban, cél­tudatosabban és célszerűbben valósul meg az oktató-nevelő munka kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a természeti és társadalmi valósággal. Megszű­nik az általános iskola tartal­mának egyoldalúan intellek­tuális jellege, az öncélúan ha­tó elméletieskedés. Megyénkben is tapasztalhat­juk, hogy az általános iskola elvégzése után mind többen tanulnak tovább középiskolák­ban, szakiskolákban. Ebből a tényből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az általá­nos iskola viszonylag zárt jel­legét fel kell oldani, és vi­szonylagosan nyílt jellegűvé kell tenni. Az általános iskola mai tantervét vizsgálva azt ta­pasztaljuk, hogy a „természet­re és a társadalomra vonat­kozó ismereteknek viszonylag zárt egészét nyújtja. Ennek a koncepciónak az a feltételezés volt az alapja, hogy az általá­nos iskolát végzett tanulók zö­me tem tanul tovább. Amint már említettük, ez az álláspont már a múlté. A viszonylagosan nyílt jel­leg lehetőséget ad arra, hogy az általános és középiskolák közötti anyagelosztásban a fo­lyamatosság elve érvényesül­jön, és elkerüljük a ma még .ennálló ismétlődéseket. Mond­juk meg őszintén, hogy ér­vényben levő tantervűnk ke­vés lehetőséget biztosított az alapvető készségek kialakításá­ra. Ezt a hiányosságot sok eset­ben még középiskolás tanu­lóink is érzik. Az új tanterv nagyobb lehetőséget ad a kü­lönböző képességek (megfigye­lő), ellenőrző, gondolkodási, technikai és alkotóképesség stb.) fejlesztésére. Az új tanterv szellemében végzendő munkánk nehéz, de éppen ezért szép. Az »élet« be­vonulása az iskolába kitárja az iskola ablakait a társadalmi hatások előtt. Reméljük, hogy ez az tív nemcsak a doku­mentumokban, hanem az isko­lai és családi nevelésben is ■rvényesül. Ehhez azonban a ársadalom minden tagjának segítségét kérjük. Kőrös János m. tanfelügyelő. A VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ MŰSORÁBÓL A HAJNAL GYERMEKE Az októberi for­radalom idején ját­szódik ez a szovjet film. A gyermekét váró Kátya aggódva lesi, mikor tér haza a férje. Nyikolaj Tyimofejev egysze­rű munkás létére ré­szese a csodálatos eseményeknek. A Szmőlnijban fontos megbízatásokat kap. Erre nagyon büszke. Felesége azonban zsörtölődik vele, népi akarja elhinni, hogy férje fontos dolgokkal foglalkozik. Nyikolaj elviszi a feleségét, hogy az a saját sze­mével győződhessen meg az igazságról. Nyikolaj a Szmolnij- ban azonnal megbí­zatást hap. A bolsevi­kok ultimátumát kell eljuttatnia az Ideigle­nes Kormányhoz. De az »ideiglenesek« nem adják meg magukat. Nyikoláj az első so­rokban harcol a Téli Palotánál. Kátya a Szmőlnijban Lenin és Szverdlov elvtárs­sal is beszélt, s most már büszke a férjére. Nyugtalanul figyeli az egyre erősödő pus- ban csak férje holt­kalövéseket. Amikor testét láthatja már, elmegy férjét megke- Amikor lassan fel« resni, mindenhol ba- száradnak a könnyei, rvkádok emelkednek, csak egyre gondol: az Elkezdődött a fórra- új világban megszülő­dalom. Kátya azon- tő gyermekére... László Ibolya: Az ölelkezésnek irgalom ! Hagyjátok élni az eperfát, komor favágók — irgalom, hagyjátok élni az eperfát, testvére annak ez a fa, mely ott állott a tanyaudvaron, s több szíve volt az emberekhez, mint sokaknak az emberek között, az a fa értünk lett felhővé, gyümölcshozóvá értünk öltözött! Ó, hányszor jóllakatott, ó, hányszor elbújtatott hogy belül fel ne ragyoghassanak az éhség gonosz csillagrendjei, s ne hintáztasson szédülés rémteli kutak mélyire. A szárnyasokkal egy sereg félig pucér cstíédgyerek x rajzotta körül azt a fát, édes testvérét ennek itt. Hagyjátok élni az eperfát, mert lombjai közt az emlék fészke sok, s valahány ága ölelő kar. gyermekkoromba ölel vissza, mikor jóságról csak a mese szólt! Á I I «IF! flf i7! T r; A bábközpontban Egy elő a paksaméta levél kerül fiókból. Mind máshon­nan jött, mindegyiket más ir­ta, mégis ugyanaz a tartalma: megalakítottuk a bábcsoportot, sürgősen bábokra lenne szük­ségünk ... A leveleken a cím­zés ennyi: Gáts Tibor, Bala- tonberény. A »segélykérő level ek«-et kapó megyei bábszakreferens bánatosan tárja szét a kezét: — Nem rajtam múlott, hogy a központi bábműhely nem kezdett előbb munkához. Ké­sőn kaptuk meg a pénzt az anyagok beszerzésére. Ha ide­jében elláthattuk volna a cso­portokat bábokkal, akkor a Latinka Sándor kulturális szemlén legalább húsz csoport indult volna... No, majd jö­vőre ... addig méltó helyére kerül a bábozás... A földön gipsznegatívok he­vernek, egy asztalkán a kész, de még testetlen róka-, apófe­jek sorakoznak. A szoba másik végében a már kész bábok lát­hatók. Van itt Piroska, faikas, róka, sün, medve, öregember, öregasszony. A rókák farka Kanyar következik. Akácfa­sor szegélyezi az út hajlatát. Nagy víztócsákon robog át a kocsi, szétfröcsköli a sarat. Amilcor beérünk a kanyar kö­zepébe, akkor vesszük észre — Szojka is, én is ugyanabban a pillanatban —, hogy talán há­romszáz méterre előttünk négy lovas közeledik. Katonák, illetve — sapkájukon kakas- tc t lenget a gyenge szél — lovasesendőrök. Járőr! ír fordulok is hátra a fiúk­hoz: — Elő a fegyvereket! Te­gyetek úgy, mintha erősen örizrétek az angolt! Mire előre fordulok, látom, hogy az élen lo-vagló csendőr felemeli a karját: jelzi, áll­junk meg. — Megállják? — kérdi Szoj­ka fojtott hangja. — Igenis. Álljon meg. A kocsi lassít, s pontosan a csendőrök előtt áll meg. Pa­rancsnokuk vállas, pirosvozs- gás főtörzsöőrmester — tiszte­leg, amint meglátja rangjel­zésemet. — Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, az a parancsunk, hogy igazoltassunk minden katonai egyént vagy jármű­vet ... Belevágok a' szavába: — Angol hadifoglyot szállí­tunk. — Igenis. Kérem a nyíltpa­rancsot, főhadnagy úr. Előveszem a nyíltparancsot, de már meg is bánom. A csendőr böngészni kezd, meg­nézi a pecsétet. Nem adja visz- sza. ' — Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, a nyűtparancs Bu­») Készlet Szilvás! Lajosnak a Zrinvi Kintiénál megjelent »Appas- fconata« című regényéből. Szilvás! Lajos; APPASSIONATA * dapestre szól. A főhadnagy úrék Kecskemét felé mennek. Egy pillanatig gondolkozom, s közben észreveszem mind a négy csendőr karján az árpád­sávos nyilas, karszalagot. Lá­tom azt is, hogy csak revolve­pozsgás arc. A főtörzsőrmester verzi a négy meglepett csend­összehajtja a nyíltparancsot, és készül, hogy eltegye. Elöntött a hideg. — Ebben az esetben paran­csunk értelmében fel kell szó­lítanom a főhadnagy urat, rük és karabélyuk van. A ka- hogy jöjjön be velünk Cegléd­rabélyt, mint a lovasoknál szokás, hátukon átvetve hord­ják. Már felelek is: — Muszáj bekanyarodnunk Kecskemétre. Át Ízeli ott ad­nom valakinek az ezredpa­rancsnokunk üzenetét. — Kinek? — Ez magára nem tartozik, főtörzsöűrmester! — erélyessé keményítem a hangom. Ezek­re. Ott majd tisztázni fogjuk a dolgot a csendőr parancsnoksá­gon. Hátrafordul az egyik em­bere felé. — Gulácsi üljön át az autó­ba. összevillan a szemem Szoj- kával. Még egy pillanatás, előre az útra. Aztán hátra. Ki­halt, mint eddig. Azt hiszem, Szojka megértette. És a moz­dulatokból érteni fognak a kel szemben az a legjobb jegy- többiek is a kocsi hátsó részé­ver, ha fölényesen viselkedik ben. Hiszen mindegyik rajtam az ember. csüng tekintetével. Észreveszi magát. De már A Gulácsinak nevezett csend­szimatot fogott. Újra belenéz őr már kászálódik is le a nye- a nyíltparancsba. regből. A törzsőrmester se néz — Főhadnagy úr, alázatosan ránk, az embere felé fordul. őrt. A főtörzsőrmester arca bordópirosra sötétedik, s tor­kába belefagy a hang. Látom, hogy Gilbert megle­petten bámulja a jelenetet. Jó ötlet villan eszembe. Megkere­sem a szememmel a lova mellett álló csendőrt és rápa­rancsolok: — Gulácsi! A neve hallatára összerezzen a csendőr. Egészen biztos, hogy fogalma sincs, honnan tudom a nevét. Halálsápadt lesz, ami­kor meghallja: — Maga vet­kőzzön le! Körülbelül olyan az alakja, mint Gilberté. Meg fog felelni az uniformisa. Hallom, hogy Gaszton kuncog a hátam mö­gött. Magam is alig állom meg, hogy el ne mosolyodjak, amint néznem kell, hogy a meglepett csendőr tétován bá­mul ide-oda. — Igyekezzen, Gulácsi — jelentem, a nyíltparancson Felállók. .Egy ujjmozdulattal mordulok rá fenyegetően. nincs feltüntetve, hogy a fő- kibiztosítom a géppisztolyt, hadnagy úrékkal küldik az an- — Tegyék fel a kezüket! — golt. ' csattan a hangom. Két térde mozdulatával oda- Egy pillanat sem. telik el, a kormányozza a lovát közvetle- főtörzsőrmesternek alig ma- nül a kocsi oldala mellé, s ki- rád ideje visszafordulni felénk, hajol a nyeregből, hogy meg- máris láthatja, hogy öt gép­nézze Gilbertet. Talán először pisztoly szegeződik rájuk. Jól­lát angol embert. eső érzés melegít belülről: Ez is időnyerés, de hiába pontos az összhang közöttünk, nem jut eszembe semmi okos. Rápillantok Hegedűsre. — Nagyon siettünk — mon- — Szedje el fegyvereiket! A Egyszerre sebes lesz a moz­gása. Veti le magáról a zub­együtt idehozza nekem. Zseb­re vágom mind a négyet. Al­kalmasint jól jöhet még ne­künk. — Főhadnagy úr... — a fő­törzsőrmester hangja —, amely néhány perc előtt még ma­gabiztos volt, most félénken búvik elő a szájából. Hegedűs felnéz rá, és élve­zettel odahörken: — Kuss! Ne zavarja a fő­hadnagy urat! Aztán — miközben én nem tudom tovább legyőzni inge­remet a mosolygásra — odalép Gulácsihoz. összenyalábolja az egyenruha-darabokat. A csendőr ott áll dideregve, ing­ben, gatyában a sárban. Hege­dűs végignéz rajta, és meg ve tőén megjegyzi: — De girhes vagy gúnya nél­kül, édes komám... Aztán felugrik a kocsira, és veszi a géppisztolyát. — Lóra! — intek Gulácsinak. Majd tagoltan kiadom a pa­rancsot: — Galoppban irány Cegléd felé! Indulj! Senki sem for­dul hátra! Megvárjuk, amíg vagy tíz- tizenöt méterre érnek, aztán intek Szojkának, hogy ő is bonyt, a nadrágot is gombol- induljon_ Amint felzúg a mo — Előbb a csizmát! — egre- cirozom, s kezdem élvezni a helyzet humorát. De közben a nyugtalanság is bizsereg ben­nem: sietnünk kell, nehogy megjelenjen valamelyik irány­ból egy katonai jármű, mert akkor... belegondolni is rossz. Hegedűs bedobálja a csend­dom. — Eszre sem vettem, karjukról is vegye le a karsza- őrök fegyvereit az autó fene- hogy nem vezették a fogoly- tagot. kébe, elveszi a nyíltparancsun­szállítást a nyíltparancsra. Hegedűs leugrik az autóról, kát a főtörzsőrmestertől, és a Újra felém fordul a piros- és gyors mozdulatokkal le] egy- nyilaskeresztes kar szalagokkal tor, mindenkiből kitör a visz szafojtott kacagás. A kocsi hátsó részében egymásnak dől­nek a fiúk, és tele szájjal rö­högnek. Szojka is nevet, vil lógnak erős fogai, de a leghan gosabb mindannyiunk között az angol. Tátva a szája, amely bői hiányzik a két első metsző foga, és hörögve kacag. Megér­tette, mi történt. egy drót segítségével még moz­gatható is. Most már nincs annyi kész báb idehaza, né­hány garnitúrát már postára adtak Gátsék. Csurgóra a Há­rom gida, Iharosberénybe a Vitéz László, Zala megyébe a Többet ésszel, mint erővel cí­mű bábjáték figuráit küldték el. A fomyódi járásban működő bábosok tudják, hogy minden gondjukban-bajukban ide kell ordulni. A múltkor egy far­kasra lett volna szükségük a Balatonnagybereki Állami Gazdaság bábosainak. Vágvöl­gyi Sándorné, a gazdaság mű­velődési felelőse Gátsóktól ka­pott egyet kölcsön az előadás­ba. Nincs egy »üres« nap sem, mindig jön hol egy bábot, ta­nácsot kérő levél, hol egy ér­deklődő. Még Zala megyéből :S idejárnak szakmai felvilágo­sításért. A múlt vasárnap egy zalaszentgróti óvónő látogatott el Berénybe. A bábkészítés csínját-bínját tanulta meg. A bábfejeket Gáts Tiborné mintázza. A sarokban ott a nedves ruhába burkolt agyag. Amikor kedve szottyan, s ide- e is van, nekilát egy új típus aegalkotásának. A negatívo- .at közösen készítik, a kasíro- ást is ketten csinálják. — Nagyon sok negatívunk .an már — magyarázza Gáts- lé. — Ezután szériában »gyárt­hatjuk« a fejeket. A megye ninden működő bábcsoportja ap bábot. — Szeretnénk újra megindí- ani a régen kitűnően szereplő lábegyütteseket — veszi át a 'érj a szót. — S az év elején •endezett bábtanfolyam óta .incs hiány érdeklődésben. Nemcsak bábokat, darabokat s kémek a megye különböző özségeiben dolgozó együtte- ek. S Gátsék kiválasztanak léhányat, legépeltetik, s elkül­dik, legyen mit előadniuk a Tábosoknak. Több községben zerveztek az idén bábkészítő anfolyamot. Az ottani óvónők ■lkérik Gátséktól a gipsznega- ivokat, és maguk kasíroznak idahaza. Minden túlzás nélkül mond- íató, hogy itt, Balatonberény- ien ring a somogyi bábmüvé- zet bölcsője, innen kelnek út- ■a a darabok, a bábok, innen :apják a szolimái tanácsot is i csoportok. S hogy sokszol nég késő este is ott ül a Gáts salád az asztalnál, s a bábo- :at készíti, vagy a levelekre /álaszol? Szívesen teszik, mert :z a vágyuk, hogy minél előbb negbecsült művészeti ággá ejlődjék a bábművészet me- yében. S ezért minden áldo- atot vállalnak. l. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom