Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-22 / 94. szám

Szombat, 1961. április 22,

SOMOGYI NÉPLAP

Nagy kedvvel építi, segíti falcait a barcsi járás lakossága

Amerre csak megy az ember i barcsi járásban, mindenütt a községek szépítésén, fejlesztésén fáradozó embereket lát. — Megnőtt az építési kedv — mondja Benedek László, a járási tanács v. b-titkára. Falcaink többsége azelőtt szegénységéről, a térdig érő sárról volt ismert. Most pedig, köves út, televízió, betonjárda van majd mindegyikben.

S áltól nincs, ott lesz vagy az idén, vagy a közeljövőben. A járás lakossága soha nem tapasztalt kedvvel munkálkodik azon, hogy szebbé tegye faluját, kényelmesebbé, kulturáltabbá saját életét. 1060-ban például, csaknem 5 millió forintot használtak fel a községek fejlesztésére, s a lakosság a tervezett 372 ezer forintnyi társadalmi munkával szemben 728 ezer forint értékűt végzett. Csak művelődési célokra 2 millió 257 ezer forintot fordítottak az elmúlt évben. Darányban például korszerű, új óvoda épült 119 ezer forintból, s öt helyen — köztük Kastélyos- dombón, Bolhón, Csokonyavi- soaitán — létesült napközi otthonos óvoda 487 ezer forint összegből. Drávaszentesen művelődési otthont, Drávaiamási- ban tantermet, a járásban ösz- szesetn 16 ezer négyzetméter járdát építették tavaly.

S az idei tervek még többet ígérnek. Hogy csak néhány pontját említsük: Barcson az idén két pedagóguslakást, fürdőmedencét építenek. Babó- .csán a könyvtár; fejlesztésére 30 ezer forintot adnak, bevezer tik a házakba a gázt; Bélavá- ron orvosi rendelő, postahivatal épül, bővítik a villanyhálózatot; Bolhón a napközibe berendezést vásárolnak, összesen 47 000 négyzetméter betonjárdát építenék a járásban 2 millió 728 ezer forintból, a lakosság 306 000 forint értékű társadalmi munkájával. Ladon, Péterhidán, Kálmár.csán, Pa- tosfán már össze is gyűlt a szükséges pénz, s á legtöbb helyen elkészítették a betonjárda alapját is. Most már csak a Somogy megy ei Ü tépítő Vállalaton áll, hogy ezekben a

el

községekben miikor készül a betonjárda.

Az 1961. évi 6 millió 170 ezer forint községfejlesztési összeget a járás lakóinak jogos kívánsága szerint használják fel. Ezért vállaltak mintegy 450 ezer forint értékű társadalmi mimikát, s ezért dolgoznak megnövekedett kedvvel.

Sovány tejet vettünk kocasüldők gyomrában

A cím talán egy kicsit érthetetlennek tűnik az első olvasásra, de mindjárt elmondom, hogyan történt a furcsa eset.

Kocasüldőket vásároltunk a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda útján az. Alsóbogát! Állami Gazdaságtól. A szállítás előtti napon megérkeztem a gazdaság galarnbosi üzemegységébe, mert látni akartam, milyen süldőket kapunk, szépek-e, jó-e az étvágyuk. Az esti etetés után érdeklődtem a gazdaság brigádvezetőjétől: soványtejet nem itatnak a sertésekkel? Azt felelte, hogy a süldőiknek nem szoktak adni.

Hanem másnap reggel eltértek ettől* a szokástól! Egy másik szövetkezetnek, a rinyako- vácsd tsz-nek eladott 20 si^Jdő vályújába 10 vödör darát öntöttek és ráadásul 5 vödör soványtejet Közvetlenül a mérlegelés előtt! Nos, a rinyako- vácsiajk megjárták; tenyészsül- dő áron vettték meg az állatok gyomrában levő legalább 50 kilányi sovénytejet is.

A mi szövetkezetünk számára kiválogatott állománynak fél zsákkal több darát hoztak, mint előző este. De — bizonyába jelenlétem miatt — nem etették meg őket.

Délelőtt 11 órakor indultunk el az első szállítmánnyal: 15 állatot vittünk, és este 6 árakor érkeztünk vissza az otthagyott 10 kocasüldőért. Ekkor ért a nagy meglepetés: látnom kellett, hogy mi is úgy jártunk, mint a rinyakovácsiaik. A serlés gondozó — bizonyos Gábor kartárs — jóvoltából süldőink ugyanis nem annyi eleséget kaptak, amennyi beléjük fért, hanem sokkal többet: a vályúkban maradt dara is meg soványtej is. Tehát jól teleetették őket, hadd nyomják meg jobban a mázsát.

Lám, így vettünk mi, a ri- nyakovácsiakkal együtt soványtejet a kocasüldők gyomrában. Miért teszik, miért tehetik ezt az Alsóbogát! Állami Gazdaság sertésgondozói?

Tóth Ferenc,

a rínyasz^ntkirályi Rinya- völgye Tsz brigádvezetőj e

LENIN

SZÜLETÉSNAPJÁN

Készül az új szekér

A kiskorpád! tatiuka Tsz két kovácsa, Bauer Ferenc és Högye ihaly úgy tervezi, hogy az idén a javítanivalók mellei* 10 új kocsit készít a szövetkezetnek.

Az ember első űrrepülése, Gagarin szovjet repülőőmagy történelmi jelentőségű útja a világűrben, a Kuba elleni agresszió, a kubai nép győzelme az imperialista zsoldos bandák fölött — ezek a szenzációk foglalkoztatják napjainkban a földkerekség lakosságát. Hogyan is fogalmazott Martin Andersen Nexő, a dánok nagy írója? Így: »Nincs egyetlen, az emberiség számára valameny- nyire is jelentős esemény sem, amely ne lenne kapcsolatban Leninnel és a forradalommal.* Ez a nem mai keletű megállapítás mindenkor időszerű, ezért is idézzük ma, Lenin születésének küencvenegyedik évfordulóján.

Vlagyimir Iljics Lenin és a. forradalmi munkáspárt; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és első szovjet állam; a szocializmus felépítése egy országban és a szocialista világrendszer; az imperializmus bukásának és a szocializmus világméretű győzelmének feltartóztathatatlan folyamata — az alkotó neve, a történelmi alkotás kezdetének, folytatásának és további kilátásainak fogalma így azonosul egymással* így képez összefüggő, szétvár laszthatatlan egészet.

Igen, Lenin volt az, aki elszánt harcra szervezte az orosz proletárt és muzsikot a cári Örkény ellen, kommunista pártba tömörítette a munka embereinek legjobbjait, és győztes forradalomra vezette az elnyomott népmilliókat. Marx, Engels nyomdokain haladva mesteri éleslátással felismerte, mit kell tenni a világ addigi rendje — a társadalom osztályokra tagozódása — megszüntetéséért, a tőkések, bankárok, uildesurak uralmának lerombolásáért, a proletárok hatalmának kivívásáért, a gazdaság. a társadalom, a kultúra új rendszerének felépítéséért. S tudományos megalapozottsággal, történelmi előrelátásában való teljes bizonyossággal, messzehangzóan hirdette: amit

az orosz proletariátus véghezvitt, ugyanazt megteheti —sajátos körülményeinek megfelelően — más országok népe is. Megtanultuk ezt a lenini tanítást mi, magyarok is.

1919. március 21. Fényes dátum ez népünk történelír xsi: létrejött a Tanácsköztársaság.

Lenin elismerését, figyelmeztetését és buzdítását tanulságként őrzi történelmünk. Imperialista támadás, a forradalom bukása, fehérterror — így követték egymást az események. De Horthy negyedszázados rémuralma sem törhette meg a magyar kommunisták, a magyar nép újabb és végleges győzelmébe vetett hitét. Az ellenforradalom tobzódása alatt legjobbjaink nem szűntek meg hirdetni: jön, eljön a magyar felszabadulás. Moszkvára tekintettek, a Szovjetunióra — a szocialista forradalom nemzetközi bástyájára, a lenini műre. S elkövetkezett 1945. április 4-e. Kik hozták a szabadságot, függetlenséget népünknek? A Szovjetunió Vörös Hadseregének neves tisztjei és névtelen közkatonái — a lenini párt neveltjei.

Tizenhat esztendeje haladunk a szocializmus építésének útján. Népünk kemény harcok árán, a .belső ellenséggel meg- küzdve kezébe vette saját sorsának irányítását — úgy, ahogyan Lenin tanította. Nem sajnáltuk erőfeszítéseinket, létrehoztuk fejlett, szocialista iparunkat a Lenin alkotta első szocialista állam tapasztalatainak felhasználásával, a Szovjetunió segítségével. Több mint egy évtizeddel ezelőtt elkezdtük és napjainkban befejeztük a dolgozó parasztok tömegeinek megszervezését a közös gazdálkodásra — a lenini szövetkezeti terv útmutatásai alapján. Proletárdiktatúránk társadalmi alapja, a munkásparaszt szövetség erősítésén szüntelenül fáradozunk. Pártunk a nemzetköri munkássz *- lidaritás szellemében neveli népünket, mert tudjuk, 1956« ban felejthetetlenül megtanultuk, hogy a lenini eszméhez, a szocialista világrendszerhez való hűség a létalapja népi demokráciánknak.

Gyárak és termelőszövetkezetek, utcái# és terek viselik Lenin nevét, hazánkban. E név ott él népünk millióinak és 'millióinak szívében — de ott él az emberiség jobbik, nagyobbik részének, a társadalmi haladás harcosainak és óhajtóinak szívében is, a világ minden táján. A lenini géniusz ott lebeg a kozmoszban a szovjet embert elsőként röpítő űrhajó képében; á lenini eszme ölt testet a gyarmati felszabadító mozgalmakban; a kommunizmust építő lenini állam intő, figyelmeztető szavának eredménye ott tündöklik az imperialista intervenciósok fölött győzedelmeskedő kubai hősök nagyszerű fegyvertényében. Mert úgy igaz, ahogy Nexő is mond a: »Nincs egyetlen, az emberiség számára valamennyire is jelentős esemény sem, amely ne lenne kapcsolatban Leninnel és a forrada- lommal.-i

£

Az építőbrigád melléfogott

Még február elején történt, hogy délidében — szép napsütés volt akkor — a ház falához telepedtek az építők ebedelni. Az időjárás mindig leedvezően befolyásolja az ember hangulatát, így hát — megszegve a régi igazságot, miszerint a -magyar ember evés közben nem beszél —, nagy szó csata kezdődött az építőbrigád tagjai között. Az pedig már csak természetes,

%3SXS%XKSXSXXXSSSSSXSX)iXXXXXSX:&XXSXSXSSSSSaíX$aiiSXSSSSS)iX%%SSSSSSXX%!*

H0RVÍTH JÍZSEF:

Szellemesek voltak, -spéci*' nyelven beszéltek, minden új amerikai slágert betéve tudtak, elragadó politikai vicceikkel traktálták a háziakat, és páratlan. tájékozottságot árultak el a művelt Nyugat legfrissebb szenzációi dolgában. De legfőbb erényük az utolérhetetlen udvariasság és bókolási készség volt. Ügy tudták dicsérni Júlia asszony konyháját, hogy Júlia olvado- zott. Minden fogást külön kéz- csókkal köszöntek meg Szerencsés eleinte furcsállotta ezeket a kézcsókokat, de aztán kízelgett neki a dolog Júlia észre is vette, és finom, jóleső mosollyal nyugtázta, hogy amikor kettesben étkeztek, Szerencsés ugyanígy bókolva köszönte meg az ízletes ebédet, és az aranyifjakat utánozva maga is csókot lehelt a háziasszony kezére.

A lebzselő házibarátok oda- nőttek Szerencsés otthonához. Szerencsés immár tőlük szerezte be világpolitikai információit is. De az aranyifjak a belpolitikai világban is otthonosan mozogtak. A legapróbb bábákról és zökkenőkről is

pontosan tudták, ami csak a

magyar gazdasági életben történt. S ezeket nem is holmi mazsolaszemenként tálalták, hanem beágyazták roppant összefüggésekbe. Abból a tényből például, hogy a kerületi tanács az idén elkésett a parkok fásításával, messzemenő konzekvenciákat vontak le a szocialista rendszer teljes csődjére nézve. Vagy ha megpillantották, hogy kiesett egy Szemeteskocsi kereke, habozás nélkül megállapították: a magyar- közlekedésügy végső válságba jutott, s a vasúti mozdonyok már alig vonszolják magukat.

Bottlik Elemér és társai előtt mindig tárva-nyitva állt Szerencsés háza. Ha őket nem is, de névjegyüket akárhányszor ott találta a gyárból hazatéró férj: mindig virággal kedveskedtek Júliának. Júlia szörnyű ideges volt, amikor a víg társaság valami okból távol maradt, és kettesben kellett el- tölteniük az estét

Ámbár ezek az óráik sem múltak el' haszontalanul. Júliának mindig volt egy-egy kitűnő ötlete* amelyet behatóan megvitattak. Most például éppen azzal a gondolattal vívódott, hogy valahonnét építőanyagot kellene szerezni egy jóképű kis dunai víkendházhoz. De hát ilyen pocsék világot élünk. Volna rá pénz hálisiten- nek, s mégsem lehet az embet olyan boldog, amilyen szeretne .: :

Júlia csak egyetlen gondot nem tudott levenni Szerencsés János válláról. Ezt magának kellett cipelnie napról napra.

Szembe kellett nézni a világgal, amelyet becsapott.

Benkőt úgy kerülte, mint macska a forró kását. Félt a vele való találkozástól. Nem is Benkő kérdezősködésétől tartott, hanem inkább önmagától: ha Benkő mégis kérdezősködnék, talán elhagyná az ereje, s nem tudna szemrebbenés nélkül hazudni neki.

De éppen elég gondja volt másokkal is. Amikor új, remekbe szabott öltönyeiben megjelent a gyárban, mindenki körülvette, megcsodálta, megdicsérte a finom ruhát. Sokan őszinte örömmel tették, a Szerencsés iránti érzett emberi rokona mnvtol sugallva. Lám,

mégis van igazság — mondták: az emberek —, mégiscsak hely-; rebillen Szerencsés János éle-: te.

Hanem a harmadik, negye-: dik öltönynél ezt a nyílt együtt-: érzést furcsa sej beknek váltót-: ták fel. Hát mégis, miből telik ilyen választékos öltözködésre?

•— tűnődtek az emberek. Szerencsés észre is vette ezt, igyekezett a gyanakvásnak elé-8 be vágni: * /

— Képzeljétek — mondta»

jóindulatú, megbocsátó mosoly-5: lyal,. széttárt karokkal —, mit/ művel ez a Júlia velem! Meg-J vonja a falatot a szájától, csali-» hogy nekem mindenem meg-/ legyen! /

— Hiába, remek asszony a/

feleséged, Szerencsés elvtárs! —£ mondták azok, akik Júliát is-5 merték az építési osztályon. —A Mi előre tudtuk, hogy ebből jó/ házasság lesz. Ritkaság az ilyen/ önzetlen asszony! /

Júlia túlzásai azonban fel-/ borulással fenyegettek ezt az/ idillikus és elhiheto képet. Jú-/ lia nem nyugodott bele abba,» hogy az ő Jánosa a gyári kony-/ hán étkezzen. Ráparancsolt, / hogy délben menjen ki a gyár-^ bal, és ebédeljen meg egy kö-/ zéli étteremben. Még azt is a/ lelkére költötte reggelente, hogyj^ aznap mit ebédeljen.

(Folytatjuk.) &

hogy a baromfinevelés hasznosságát vitatták az emberek, hiszen aznap kezdték meg a bontást, építést Viszak-pussr tán. Az osztopáni Győzelem Tsz erre a szép helyre építtette baromfinevelőjét.

— Alighanem megint melléfogunk — vitte a szót Barna István, aki különben munhacsapatvezető a szövetkezetben, csak igy télidében vállalkozott az építkezésre.

A többiek felfigyeltek. Ott ült köztük Vörös János és Fábián Ferenc, a kőműves. Buzsáki Ferenc, Pongrácz János, Barna János, Barovics János is. Lassan aztán bele- tüzesedtek a vitába.

— Mi csak mindig próbálkozunk .., Saját bőrünkre megy...

— Ebből megint nem, lesz semmi.

— Csak ráköltünk egy csomó pénzt, aztán megette a fene! Osztalékot aligha »nevelünk* a csirkepálotá- ban.

— Mondom én, beüt egy krach, aztán körülnézhetünk. Ha jól megy, elégethetjük a csirkéiket a házzal együtt.

Barna István, aki szóvivő volt a vitában, hirtelen elhatározással letette kezéből a szalonnát.

— Hát idefigyeljetek — mondotta nagy hangon, felállt, és tintaceruzát vett elő. Jól megnyálazta a hegyét, aztán odament a kéményhez, és írni kezdett.

— Számoljunk csak, mindjárt kiderül, hogy mi lesz "a sorsunk. Ugyebár legalább tizenkétezerbe kerül a 3000 csirke. Ebből — ahogy én ismerem a baromfit — 25 százalék elhullás lesz. Na. Most mit is számoljunk még hozzá? — és rajzolt nagy ákoni- bákomokat.a kéményre.

— Hát a kukoricadarát. Az ennyibe kerül mázsánként.

— És mennyit esznek meg a nyolc hét alatt?

— Tudja a fene, az nem is fontos. Hanem a munkaegység, a ráfordítás.

Szó, ami szó, a nagy számoszlop a Végén azt jelezte, hogy bizony a Győzelem pontosan tízezer forintot fizet rá a csirkenevelésre.

— Na, ugye, megmondtam! Hát érdemes? Ezért dolgozunk mi, ezért törjük magunkat ?

— Ne háborogjatok már, elég volt! — szakította félbe a vitát Vörös János. — Gyerünk inkább munkára, majd meglátjuk, mi lesz. ..

Azóta már nyolcvan deká- sak a csirkék, s a valamikori építőbrigád tagjai igencsak hallgatnak a számvetésről. A napokban el is szállítják a baromfit, s az építők igazán nem sért dhetnek meg azon, hogy odbent az irodában is számvetést csináltak. Nem sok, de azért van valami különbség a két számoszlop végeredménye között. A csirkék ugyanis nagyon szépen fejlődtek, Az elhullás alig fél százalék a 25 helyett, s ha a kiadásokba ennél a háromezernél felszámítják a bontás, építkezés teljes költségét, még 'akkor is tisztán 20 000 forinthoz jutott a szövetkezet.

Hanem Barna István számoszlopa most is ott éktelenkedik a volt cselédház kéményén. Lemeszelték ugyan, de a tintaceruza keresztülütött rajta .. S a szamok mintha jóízűen nevetnének Barna István szemébe, ha arra jár. Ha pedig beszélni is tudnának, bizonyára azt mondogatnák fennhangon, hogy ez egyszer bizony melléfogott az építőbrigád ..,

(Jávort)