Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

Kedd, 1961. április 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE lan jelentőségénél fogva természetszerűen csökkentette az érdeklődést a politikai élet egyéb eseményei iránt. Így valamivel kisebb figyelem szentelődött az utóbbi napok wa­shingtoni idegenforgalmának, mint egyébként történt volna. Macmillan angol miniszterelnök, majd Ade­nauer nyugatnémet kancellár néhány napig a Fehér Ház vendégei voltak. Ez azt tükrözte, hogy a Kennedy-kormányzat megkezdte aktí- vann tevékenységét a szövetségesek közötti né­zeteltérések elsimítására és a nyugati politika szorosabb összehangolására. Összetartó és széthúzó erők vétségetek közötti nézeteltérések csökkentése. Ezért folytak és folynak a magasszintü tárgya­lások a nyugati vezetpk között. Az amerikai gazdasági nehézségek arra in­dították. a Kennedy-kormányzatot, hogy szö­vetségeseitől nagyobb arányú részvételt köve­teljen a fegyverkezési költségek és a fejlődés­ben levő országoknak szóló úgynevezett segít­ség terheiből. Ez különösen a Német Szövet­ségi Köztársaságra vonatkozik. Az NSZK ter­mészetesen igyekszik ezt a körülményt saját politikai céljaira felhasználni, és a gazdasági engedményekért különböző politikai feltételek Összehangolási lkíserl<pf Az ember űrutazásának szenzációja hallat­A kaposfüredi Aranykalász Tsz 53 holdas oiaszbűza-tábláján vegyszeres gyomirtást vé­geznek a Toponári Növényvédő Állomás dolgozói. Ifjúság a szocializmusért B követelmények teljesítésének néhány tapasztalata a siófoki járásban A nyugati szövetség legfőbb összetartó ereje a kommunistaellenesség: az a félelem, hogy a haladás és a szociális igazság mind nagyobb területeket hódít meg, s teszi • lehetetlenné a gyarmatosítást és az imperialista kizsákmá­nyolást. Ez az összetartó erő azonban kevés ahhoz, hogy a tőkés országok közötti ellentétek nyo­mán ne támadjanak repedések, szakadékok a nyugati szövetségben. Nem kell különösen jó megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy ne lehessen meglátni, hogyan igyekszik az Egyesült Államok kezébe kapa­rintani szövetségeseinek pozícióit az önálló­suló és nemzeti állammá alakuló gyarmato­kon. Egy példa a sok közül: nem mélyítette az amerikai—francia kapcsolatokat az a kö­rülmény, hogy az Egyesült Államok irányítot­ta laoszi Boun Oum-klikk első és nem túlságo­san tapintatos lépései közé tartozott, hogy fel­szólította a franciákat laoszi támaszpontjuk felszámolására. Másik példa: a francia gyar­matosítók szennyes háborúja Algériában kompromittálja a volt gyarmati népek előtt a -franciákkal szövetséges Egyesült Államokat, s Kennedyék elsősorban ezért igyekeznek na­gyobb engedékenységre bírni De Gaulle-t az algériai kérdés megoldásában. Franciaország nagyhatalmi törekvései és eu­rópai vezető szerepének biztosítása végett akadályozza riválisának, Angliának és az álta­la irányított szabadkereskedelmi övezetnek a közeledését, az Európai Közös Piac elnevezé­sű gazdasági csoportosuláshoz, az úgynevezett hatokhoz. A gazdasági ellentétek ugyanakkor azonban nehezítik az Egyesült Államok által szükségesnek tartott politikai integrációt a nyugat-európai államok között. Ellentétek vannak a nyugati szövetségesek között az atomfegyverek birtoklásának, táro­lásának és alkalmazásának kérdésében is. Amerikai elképzelések Korai volna még pontos elemzést adni az idén hivatalba lépett Kennedy-kormányzat külpolitikájáról. Néhány fő törekvést azonban már eddig is megfigyelhettünk. Ügy látszik, hogy Kennedy nem adja fel az Egyesült Államok eddigi NATO-politikáját, sőt meg szeretné erősíteni ezt a katonai szö­vetséget, és ezen belül saját vezető szerepét. A NATO megerősítésének alapfeltétele a szö­teljesítését követeli. Lezajlott és eljövendő találkozók A Kennedy—Macmillan és a Kennedy— Adenauer összejövetelek közös jellemzője el­sősorban az, hogy a megbeszéléseken felve­tődtek a nézeteltérések és problémák, azon­ban konkrét megoldásukra vonatkozóan álta­lában nem tudtak megegyezésre jutni. A Kennedy—-Macmillan találkozóval kap­csolatban egyebek közt ezt írta a New York Times április 10-i számában: »Jól értesült amerikai források kijelentet­ték, hogy a fehér házbeli megbeszélések ame­rikai és angol részvevőit aggodalommal töltöt­te el az a lehetőség, hogy a nyugat-európai gazdasági szövetségek — a közös piac és az angol vezetés alatt álló szabadkereskedelmi társulás — esetleg politikai szakításokat hoz­nak létre. Ez viszont veszélyeztetné a NATO egész struktúráját, és ezért a lehető legtelje­sebb mértékig meg kell akadályozni az ilyen fejlemények bekövetkezését.« A továbbiakban így ír a lap: »A jelek szerint megegyeztek ab­ban, hogy kívánatos lenne a szövetségen belül az egységes nukleáris erő valamely fajtájá­nak kiépítése, de jól értesült körök kijelentet­ték, hogy a két fél nem jutott megegyezésre speciális intézkedésekben.-« Még élesebbek az ellentétek Kína ENSZ- tagságának a problémáját illetően, az angol álláspont ugyanis határozottan elválik az ame­rikaitól. Az Adenauer—Kennedy találkozó azt tük­rözi, hogy a németek gazdasági vonatkozásban tett nagyobb erőfeszítéseik ellenértékeként az Eisenhower-féle német politika folytatását kö­vetelték az amerikaiaktól. A legnagyobb nehézségek a Franciaország­gal való kapcsolatban jelentkeznek. Ennek tu­lajdonítható, hogy Kennedy eredeti és nyil­vánosan IS közölt tervétől eltérően május vé­gén mégis meglátogatja De Gaulle-t Párizs­ban. Ma még korai volna a nyugati szövetségen belül mutatkozó résekből és repedésekből messzemenő következtetéseket levonni és ezek jelentőségét túlbecsülni. Az idő azonban a szocialista tábornak dolgozik, s nem vagyunk túlzottan merészek, amikor azt mondjuk, hogy a szocialista építés sikerei nyomán a nyugati világban mutatkozó ellentétek nemhogy nem fognak eltűnni, hanem mindinkább mélyül­nek és sokasodnak. BESZÉLGESSÜNK A siófoki járásban is nagy visszhangra talált annak idején a KISZ Központi Bizottságá­nak határozata az »Ifjúság a szocializmusért« mozgalom öt évre történő meghosszabbításá­ról. Taggyűléseken vitatták meg a fiatalok az alapszervezeteknek programot adó határozatot, s megindult a jelentkezés: az if­júság nagy tömegei kívánták és kívánnak részt venni a kö­vetelmények teljesítésében. A siófoki járásban a legfris­sebb adatok szerint 1812-en ne­veztek be a mozgalomba, közü lük 482 Ifjúsági Szövetségen kívüli. Ez igen örvendetes, hi­szen a gyakorlatban bizonyo­sodik be a KISZ KB »Együtt...« jelszavának helyessége. A je­lentkezések szervezése még tart főleg az általános iskolák nyolcadik osztályos fiataljai körében. Csaknem 300 úttörő benevezésére számítanak. Ahol a jelentkezések már korábban megtörténtek, ott megkezdődött a követelmények teljesítése. Sok hélyen a je­lentkezők túlnyomó része már teljesítette a négy követelmény valamelyikét. Balatonszabadi- ban és Balatonkilitiben a községfej lesztési munkákba kapcsolódtak be a fiatalok, Ságváron ifjúsági házat építe­nek a művelődési otthon mel­lett, Nagycsepelyen pedig a párt- és a KlSZ-szervezet új otthonának építésében segíte­nek. Ezek az adatok azt bizo­nyítják, hogy. főleg a húszórás társadalmi munkával teljesítik fiataljaink a mozgalom első kö­vetelményét. Mivel azonban a járásban folyamatban -van az ifjúsági brigádok, munkacsapa­tok szervezése, várható, hogy jelentősen emelkedik az első feltételt teljesítők száma. A betakarítási munkák idején po dig újabb nagy emelkedésre le­het számítani. A mozgalom második köve­telménye a tanulás. A párt- és KISZ-oktatás már majd minde­nütt befejeződött. Mintegy 1200 fiatal vett részt az előadáso­kon. Kilencven KlSZ-korosz- tályhoz tartozó ifjú jár a gim­názium levelező tagozatára, az általános iskolát végző levele­ző hallgatók száma ennél jóval több. Jellemző a tanulás nép­szerűségére, hogy igen sok KISZ-titkár vagy vezetőségi tag — mint például MiZei Já­nos ádándi titkár — iratkozik be az ősszel a gimnázium le­velező tagozatára. ötszázon felül van a József Attila olvasómozgalomba bene_ vezettek száma. A kulturális szemle körzeti vetélkedésein 203 fiatal vett részt. Ha még azt is hozzászámítjuk, hogy az ismeretterjesztő előadásokon 350, a szakköri foglalkozásokon 825, a szellemi öttusaversenye­ken 230, a közös mozilátogatá­sokon 1062 fiatal jelent meg, láthatjuk, hogy sokan szinte akaratlanul is teljesíthetik a követelményeket. A csurgói járás két kisipari szövetkezete, a Napsugár és az Építőipari KTsz egyesült. E lépésre azért szánta rá magát a két szövetkezet tagsága, mert a számítások igazolták, hogy közösen sokkal eredményeseb­ben gazdálkodhatnak, mint kü_ lön-külön. Csökkenti az ön­költséget, hogy ezután csak egy elnökre és egy főkönyvelőre lesz szükség. Meggyorsul és ol_ esőbb lesz az anyagbeszerzés, ugyanis egy fuvarral bonyolít­ják le majd a szállítást. Mivel az egyik szövetkezet építőipar­ral foglalkozott, a beruházáso­Szólni kell a sportmunkáról is. A 15 helyen megrendezett téli spartakiádokon igen nagy lelkesedéssel vettek részt a fia­talok. összesen 687-en verse­nyeztek, közülük 86 nő volt. Ez igen jelentős, hiszen a korábbi években az előítéletek okozta gátlások miatt csak néhány női versenyző indult: Több helyen — így a Siófoki Háziipari Ter­melőszövetkezetben, Nagycse­pelyen, Szóládon és a járási ta_ nácsmál — a közös kirándulá­sokat választották a negyedik követelmény teljesítésének módjául. t A pártszervezetek valameny- nyi helyen jelentős támogatást adnak a fiataloknak, különö­sen a termelőszövetkezetekben. Az első követelmény teljesí­tésének feltétele szinte minde­nütt biztosítva van, hiszen egy, más után alakulnak az ifjúsági brigádok, s a községfejlesztési munkákból is kivehetik részü­ket a fiatalok. Az első fokozatú jelvények kiosztásáig még hosszú az idő. A kezdet mindenesetre biztató kát saját erőből, olcsóbban va­lósíthatják meg. Az első együttes közgyűlést a múlt hét péntekén tartották meg. Elnöknek Radnóti Lász­lót, a volt Napsugár KTsz el­nökét választották. A szövetke­zet tagjainak létszáma az egyesüléssel 500 fölé emelke­dett, így a jövőben nem vesz­nek részt valamennyien a köz­gyűléseken, hanem küldöttek képviselik őket. Az egyesült kisz a Csurgói Járási Kisipari Termelőszövetkezet nevet vise­li: A napokban a tapsonyi Rá­kóczi Tsz tehénistállójában a tehenészek népes csoportja vet­te körül Szigeti Istvánt, a Mar­cali Járási Pártbizottság titká­rát. Sok mindenről szó esett, de leginkább a közös dolgairól. Egyszer csak Szigeti elvtárs — nem ok nélkül — megkérdezte a jelenlevőktől: — Látták-e már a másik majorjukban levő sertésztenyészetet? (A járási titkár épp aznap gyönyörködött a Rákóczi Tsz-nek a járásban szinte egyedül álló »sertésgyá­rában«.) A válasz meghökkentő volt számára. »Én még nem jártam ott, én sem, én sem« — ez volt a válaszok lényege. Meg is kér­te mindjárt Szigeti elvtárs a beszélgetésnél jelenlevő elnö­köt, hogy egy adandó alkalom­mal ültessék fel a tehenészeket egy vontatóra, és vigyék át őket a másik majorba, hadd örvendezzenek ők is a sajátjuk­nak. Mert ha a tehenészek nem ismerik a sertéstenyésze­tét, akkor valószínű, hogy a sertésgondozók sem tudnak so_ kát a tehenészetről. A növény- termesztők szintúgy. S ez sehogyan sincs jól. Nem lehet megelégedni azzal, hogy a szövetkezet gazdái csak a közgyűléseken röptében el­hangzó számadatokból szerez­zenek tudomást arról, hogy mijük is van, s mi hogyan áll. A szó elröppen, a sok szám­adatból vajmi kevés marad meg, sokrétű vitára meg nincs is lehetőség. Ezért javasolta a járási párt- bizotiság a közelmúltban a szövetkezeti vezetőknek, párt­szervezeteknek, hogy rendezze­nek munkacsapatonként nagti beszélgetőseket a közös gondoké róL A járás sok községében szí­vesen vették a jő tanácsot. Rendszerint a munkacsapatve­zető lakására jöttek össze a tagok. Senki sem zavartatta magát, mindenki elmondta, amit érzett, gondolt; megvitat, ták a premizálási javaslatokat, megbeszélték, ki mennyit vál­lal magára a növényápolásból. Jutott idő a »nagy kérdések« megvitatására és arra is, hogy »aprópénzre váltsák« azokat. A tagok kérdeztek, s a vezetők­nek válaszolniuk kellett egye­nesen. egyszerűen, melléd' szé­les nélkül. Fersze akadt hely, ahol a felgyülemlett keserűség került terítékre. Sokan szigo­rúan megbírálták a lustákat, a közösség tavalyi hátramozdí- tóit. Bírálat hangzott el egyik­másik munkacsapat értekezle­tén a vezetőség tevékenységére is. A járásnál azt tartják: nem baj, csak hadd mondják el az emberek azt, ami foglalkoztat­ja, bántja őket. Beszéljenek^ s érezzék, hogy szavuknak foga­natja, hitele van, hadd nevel­jék önmagukat és társaikai. A járási elvtáirsak olyannyira megkedvelték ezeket a beszél­getéseket, hogy máris elhatá­rozták: az agitáció nagyon je­lentős eszközévé fejlesztik ezt a módszert, hogy tovább erő­södjék a közös gazdaságok él­tető eleme, a szövetkezeti de­mokrácia. V. 4. Az elnök ebédre készült ép­pen, már magára terítette a kabátot, amikor Róka János, a bérszámfejtő kitekintett az ablakon. akar vonni tőlem két munka­— Nézzétek csaki, jön ám a egységet — kezdte emelt han­Handó bátya! gon. Lőrincz József is odapislan- — Nem felszólítás az, Handó fóti. elvtárs! Befejezett tény. Le­— Alighanem megkapta a le- vontuk, most csak éppen ér­vonást, azért jön. Nicsak, szó- tesítettük róla. rongatja a papírt a kezében. — Aztán, ha szabad kérdez­— Te. Jani, ne menjünk el nem, mivel érdemeltem ki, addig, kíváncsi vagyok, mi lesz hogy megtagadják tőlem azt a ennek a vége — szólt az admi- két munkaegységet? nisztrátor, és abban a pillanat- — Nem tudja? ban erőteljes kopogás után be- Handó hallgatott, lépett a jakói Aranykalász — Majd megmondom én! egyik vérig sértett tagja. Kő- Emlékszik-e, hova osztotta be zéptermetű, erős fizikumú em- az agronómus tegnap reggel? bér, az ötvenöt közelítheti. — Azt tudom, hogyne tud­Amint leemelte kalapját, lát- nám. Másodmagammal szőlőt szott, hogy irtózatosan jelin- kellett volna metszeni, dúlt állapotban van, aligha — És mennyit végeztek el? nyelte le otthon a kanál levest. — Semmit. —Jó napot! — köszönt mo- — Tulajdonképpen■ hogyan górván, s az ajtónak támasz- képzeli maga a világ sorát, kodva nyomban az elnökhöz, Handó elvtárs? Nem gondolja. Rajczi Kálmánhoz fordult. Az hogy a közösben fegyelemnek úton dühösen marholászott, kell lenni? gyűrött levelet próbálta gyors — Ejnye már, no... Hát ho- mozdulattal kisimítani, aztán gyón menjek én egy olyan em- felmutattá Rajczinak: bér szőlőjébe metszeni, aki jót — Elnök kartárs! Kaptam én tett velem annak idején?... egy felszólítást arról, hogy le — Jól tett? Volt neki miből.-----------------------------------------------' k ellett, megengedtük, hogy a cukorgyárba menjen fél évre is., — Pedig ha énvelem igy el- Most meg a szövetkezeté a sző- bánnak, megnézhetik a mun- lő, nem is az övé. Ha akkor kamat. Olyan lesz az is, mint a olyan tehetős leit volna, mint maguk bánásmódja — fenye- a Molnár, maga is csak jót tett getőzött fennhéjázva, volna vele, nem igaz? — Mégis lesz rend a szövet­— Az meglehet... — hunyort- kezeiben. Most méltatlankodik tott Handó, s alighanem meg- az a másik négy is, akitől le­fordult az agyában: a jótevés vontuk a munkaegységet. De csak annyiból állt, hogy kise- ne gondolja, hogy engedéke- gítették egymást, ha éppen két nyék leszünk. Tudja csak meg lóra volt szükség. Felhorkant: mindenki, hogy fegyelem nél­— Majd káváncsi leszek, kül semmire se megy a szövet. mennyit keresek az erdőn! kezet. Mert amíg egyik-másik őre- — Hát akkor jó napot! — gebb csak üldögélt, én kivet- fordult ki az ajtón, s úgy vitte tem hat-nyolc fát is... a cédulát markában szorongat­— Amint készen lesz a bér- va, mint ahogy hozta. Aztán számfejtés, megtudja, hazaballagott kesernyés hangú — Ebbe pedig nem nyugha- latban, zsebébe süllyesztette a tóm bele„ nyeső ollót, és kiment Molnár — Mi pedig nem változta- János ' valamikori szőlőjébe, tunk a határozaton, Handó. elv_ Nem hallotta senki, csak lát- társ! Nem az első eset ez ma- ták, hogy megáll az első töke ganál. Emlékszik, hányszor fi- előtt, mintha fohászkodna. - gyelmeztettiik, amikor munka- — No, János, ha egyszer jót időben az útfenntartókhoz tettél velem, most nem mara- ment rakodni az állomásra?... dók adósod. Nézd csak, mi len­— Ha egyszer kellett a pénz... ne ebből a drága szőlőből? — kontrázott az öreg. Rám bízták, hát megmetszem..-, — Csakhogy maga nincs rá- fizetségként., szorulva! Tudja, akinek nagyon Jávori Béla BÜNTETÉS a siófoíki járásban. P. Gy. Egyesük a Csurgói Napsugár és az Építőipari KTsz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom