Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. április 12. JIliért kiú ja a pápa ÁZ EGYETEMI 1958 végén a Vatikánban pá­paválasztásra került a sor: meghalt XII. Pius, és a pápai trónra a velencei Roncalli bí­boros érseket ültették — XXIII. János pápa néven. Az új pápa hatalomrajutása jelentős mértékben aktivizálta az egész katolikus egyház, de különösen a főpapság tevé­kenységét. A pápa és rendkí­vüli követei — a bíboros-kül­döttek — vezetésével egész sor vallásos összejövetelt rendez­tek püspöki szinten azzal a céllal, hogy felélénkítsék a katolikus egyház kommunista­ellenes harcát. Ezután követ­keztek a pápa kirohanásai a Kínai Népköztársaság ellen, és annak a- dekrétumnak a nyil­vánosságra hozatala, amely megtiltja a katolikusoknak, hogy arra szavazzanak, aki «•azonosítja magát a kommu­nizmussal, támogatja vagy se­gíti a kommunisták ügyét«. 1959. január 25-én a pápa bejelentette az egyetemes zsi­nat összehívását. »A keresztény világ egyesítésére«. A katolikus papság és a saj­tó ezt a bejelentést úgy fogad­ta, mint egy a »szovjet-atfeiz- mus«-ellenes összes erők moz­gósítására szóló parancsot. Több protestáns és baptista fe­lekezet, különösen az Egyesült Államokban, a pápának az egységre vonatkozó felhívását úgy értékelte, mint az »ateista, materialista Kelet« elleni egy­séges, keresztény front kiala­kításának útkereső kísérletét. Elvben mindannyian támo­gatták a vallásos erők egység­be kovácsolásának eszméjét a materializmus és a kommuniz­mus ellen. A londoni Baptist Times című újság 1959. feb­ruár 12-én így írt: »A Bibliá­ban, a történelemben és a Credóban sok olyan megálla­pítás van, amelynek érteimé ben minden keresztény fellép­het azellen, hogy kirekesztik a vallástanítást az iskolából, és harcolhat a materializmus el­len.« A pápának az egyetemes zsi­nat összehívásáról szóló első bejelentése még nem tartalma­zott semmilyen konkrét tervet. A pápa nem szólott sem idő­pontról, sem napirendről, sem a zsinat összetételéről. Mindeb­ből nyilvánvaló, hogy a pápai felhívás kibocsátásának pilla­natában a Vatikánnak nem volt előre kidolgozott terve a zsi­nat összehívására. A vatikáni sajtó csak egy héttel később kezdte kommentálni, magya­rázni, szabatosan megfogal­mazni a pápai nyilatkozatot, megközelítő dátumokat közöl­tek, megnevezték a zsinat ösz- szehívásának a helyét; kezdet­ben azt mondották, hogy a zsinat a »legközelebbi hóna­pokban« ül össze, azután pedig azt, hogy egy év múlva, két év múlva, és végül, a pápa szavai szerint: 2—3 év múlva. A zsinat statt állá feladatainál egy hónappal később jelentek csak meg az első közlemények. Az AFP francia hírügynökség 1959. február 21-én nyilvános­ságra hozott néhányat azok kö­zül a feladatok közül, amelye­ket a pápa az egyetemes zsi­nat elé kíván állítani: 1. harc a tévelygés ellen; 2. az ember hitbéli missziójának megerősí­tése az anyagi javak rendkívü­li megnövekedése elleni harc­ban; 3. az egyház egységének megszilárdítása, mert veszély fenyegeti több területen, külö­nösen Kínában; 4. a papság munkájának aktivizálása és megszervezése az új idők kö­vetelményeinek megfelelően, annak érdekében, hogy »elvi­gye az evangéliumot az egész világnak«; 5. megvitatása azon doktrínáknak, amelyek az egy­házra és a püspökökre vonat­koznak. Ezekről a doktrínák­ról az 1870-es egyetemes zsi­nat idő hiányában nem tudott véleményt nyilvánítani. (1870 augusztusában ugyanis Rómá­ban a pácai hatalom ellen né­pi felkelés tört ki. Ennek ürü­gyén Viktor Emmánuel olasz király bevonta seregeit Rómá­ba. A pápát megfosztották vi­lági hatalmától. Ezen esemé­nyek miatt kellett a zsinatot »jobb időkre« halasztani.) Amint látjuk, a pápa meg­határozta feladatok mindenek­előtt a materialista világszem­lélet ellen irányulnak, amit ő »eltévelyedésnek« nevez, s a katolikus ePvház és a szocialis­ta országok közötti viszony ki­élezését célozzák. Ugyanakkor a pápa a katolikus egyház egy­ségét is meg akarja szilárdíta­ni, mivel a nyugati hatalmak agresszív politikájához nyúj­tott nyílt vatikáni támogatás és XII. Pius pápa abszolutiz­musa komoly elégedetlenséget s éles ellentéteket szült a kato­likus egyházon belül. Az emberiséget nyugtalanító olyan kérdéseket, mint a béke és a népek biztonsága, a zsinat esetleg megvizsgálhatja, de csak mint napjaink problémá­ját, nem mint olyan feladatot, amelynek megoldásáért a kato­likus egyház kész harcolni. Sűrű homály fedi azt a prob­lémát, vajon metyUUa táhbi \Mvssalé*tty tqjtyUázal a zsinatra. A sajtó csak annyit közölt, hogy a zsinat munkájában kö­rülbelül 500 meghívott vesz részt, ebből 200 a katolikus egyház vezető köreihez tarto­zik Azok az általános frázisok amelyeket a pápa a kereszté­nyek egyesítésének szükséges­ségéről mondott, olyan találga­tásoknak adtak tápot, hogy esetleg minden keresztény egy­ház képviselőit meghívják a zsinatra: egyeseket szavazati joggal, másokat tanácskozási joggal, ismét másokat csupán mint megfigyelőket. A Vatikán egy sor félhivata­los s nem hivatalos találkozót szervezett a katolikus egyház és más keresztény 'egyházak képviselői között, ki akarja puhatolni, mi a véleményük az egyetemes zsinattal kapcsolat­ban. A többi között ilyen meg­beszélésre jöttek össze az. Egy­házak Világtanácsával és az isztanbuli ökumenikus pravo­szláv pátriárkával. Ilyen mó­don tárgyalnak a Vatikán em­berei a kulisszák mögött a kü­lönböző országokban. A New York Times így ír 1959. január 27-én: »Ezek a sajátos jellegű tárgyalások a katolikus egyház és más egyházak között az egyetemes zsintit előkészítésé nek feltétlenül szükséges lé­pései.« Néhány pravoszláv és pro­testáns egyházi vezető a pápai nyilatkozatot követő első na­pokban kijelentette, hogy egy­háza részt kíván venni a zsina­ton, természetesen abban az esetben, ha meghívják, ha a Vatikán egyenjogúnak ismeri el őket, és ha a zsinaton nem a vitás, dogmatikus kérdések­kel foglalkoznak. Különösen nagy buzgalommal pályásak a meghívásra az anglikán egy­ház. A vatikáni rádió kommen­tárjai azonban néhányszor már lehűtötték nagy lelkesedé­süket. E kommentárok szerint a protestánsok, úgy látszik nem lesznek a meghívottak között, hiszen nyíltan azt java­solták nekik: »az összejövetel keretein kívül, vagyis a zsina­ton kívül vegyenek részt a ke­resztény világ egyesítési prob­lémájának megvitatásában. A pravoszláv egyházakkal kap­csolatban kijelentették, hogy az ő meghívásuk, mint egvsze- lű megírt velőké lehetséges. A vatikáni kommentárok egyet­len olyan keresztény egyházat sem említettek, amelynek kép­viselői »szavazati joggal« ve­hetnének részt a zsinat mun­kájában. Mindebből a következő kép bontakozik ki. Az egyetemes zsinat tisztán katolikus zsinat lesz, ahol egyebek között azt is megvitatják, hogyan és milyen alapokon oldható meg a többi keresztény egyházzal való egyesülés úgy, hogy a katoli­kus eevház ugyanakkor meg­őrizze vezető szerepét A zsinat megnyitását határo­zatlan időre elhalasztották, és eddig semmiféle látható in­tézkedés nem történt az előké­születekre. Az eddigi zsinatok előkészítéséből arra kell kö­vetkeztetnünk, hogy mindazon országokban, ahol katolikus egyház működik, egy bíboros­bizottságot és egy püspöki bi­zottságot állítanak majd fel a zsinat napirendjének kidolgo­zására. A sajtóban ezekről a bizottságokról nem nyilatkoz-- nak, valószínűleg még nem szervezték meg őket, hiszen a katolikus egvháznak és a Va­likéinak nem érdeke, hogy az előkészületeket titokban tart­sa. Hogy ne szűnjön meg az érdeklődés a zsinat és eszméi iránt, a Vatikán minden lépé­sét fennen hirdetné. De eddig ilyen lépéseket nem tapasztal­tunk. Mivel magyarázható, hogy a Vatikán, először is, kénytelen lemondani g pápa kezdetben hirdetett széleskörű tervéről, a keresztény egyházak egyesíté­séről; és másodszor, hogy eddig semmiféle gyakorlati intézke­dés nem történt az egyetemes zsinat előkészítésére? Ez azzal éles ellenléttel magyarázható, amely a Vati­kán vezetői körében uralkodik az egyház további politikáját illetően. XXIII. ' János pápa minden valószínűség szerint igen erős ellenzékre talált a Vatikánon belül, miután ki­nyilvánította azt a szándékát, hogy bizonyos engedményeket kíván adni a többi keresztény egyháznak dogmatikus kérdé­sekben, ha ennek árán sikerül bevonni őket a katolikus egy­házba. Csak ezzel magyaráz­hatók a pápai nyilatkozat után bekövetkezett események és a vatikáni rádió ellentmondó magyarázkodása. A katolikus egyházon belül jelentkező ellentmondásokról tesz tanúságot bizonyos mér­tékig magának a zsinatnak az összehívása is. A történelem­ből tudjuk, hogy az egyetemes zsinatot főleg akkor hívták össze, amikor az egyház vál­ságos helyzetbe került. Az el­ső egyetemes zsinat 325-ben Nicaeaban például az Ázsiában és Európában akkoriban el terjedt arianizmust ítélte el — az alexandriai Arius püspök tanítását, aki tagadta Krisztus isten voltát A harmadik zsinatnak, 431- ben Ephesusban Nestorius konstantinápolyi pátriárka ta­nát kellett megcáfolnia, mivel az visszautasította, hogy Krisz­tusban »istenembert« lásson, és ezzel kétségbevonta mindazt, amit addig az emberiség üdvö­zülésével kapcsolatban a val­lás állított A XI. zsinaton az albigensek tanait ítélték el, mert a katoli­kus egyház alapvető dogmái el­len irányultak. Az albigense- ket később a katolikus inkvizí­ció irtotta kt A XVI. zsinat Konstanzban (1414—1418) a cseh Húsz Já­nos és az angol Wycliffe dokt­rínáit'ítélte el. (Húsz János [1369—1415] — nagy cseh ha­zafi, felkelt hazája német el­nyomói ellen, a cseh nemzeti felszabadító mozgalom ösz­tönzője volt. Műveiben és pré­dikációiban leleplezte a kato­likus papságot, gyakran meg­rótta a papokat a búcsúcédulá- val való kereskedés miatt 1415. július 6-án a konstanzi zsinat határozata alapján mint »mesátplkodo-tt, eretneket« máglyán elégették. John Wyc­liffe [1320—1384] — angol val­lásreformátor, gyakran kriti­zálta a katolikus egyházat, egy teljes egyházreformot dolgozott ki. A konstanzi zsinat eretnek­nek nyilvánította Wycliffe-et, és elégette tetemét.) A római páDák az eretnek­ség elítélésén és az eretnekek kiirtásán kívül megpróbálták az önállósult keresztény egy­házakat visszatéríteni a kato­likus egyház ölére, és maguk­hoz vonzani az újonnan ala­k-nl+ak-fít A XIV. és a XVII. zsinaton, 1274-ben, illetve 1431-től 1439-ig, a katolikus egyháznak sikerült megegyezésre jutnia néhány keresztény egyházzal az egvesülés dolgában, de nem hosszú időre. A XIX. zsina­ton kifejtett törekvése, hogy megegyezésre jusson a kálvi­nista, a lutheránus és az ang­likán egyházzal, teljes kudarc­cal végződött. A római pápák minden ilyen kísérlete a többi keresztény egyház erős ellenállásába üt­között, mivel azok nem akar­nak a katolikus egyházzal az általa kitűzött feltételek alap­ján egyesülni. Sőt a legutóbbi zsinatra (1869—1870) nem is egy pravoszláv és protestáns egyház, fittyet hányva a pápa meghívásának, el sem küldte képviselőit. \ Politikai célok és [lee&ztúzsvédeletn Felmerül a kérdés, mi kész­tette XXIII. János pápát egy olyan zsinat összehívásának bejelentésire, amelyen a ke­resztényeket egyesíteni kíván­ja, amikor a történelem egész világosan arra tanít, hogy az ilyen kísérleteket mindig ku­darc kísérte. Ha a nyugati bur- zsoá sajtó kijelentései és talál­gatásai alapján ítélünk, akkor még valószínűbbnek látszik, hogy a zsinat célja a nyugati hatalmak politikájának még hathatósabb ideológiai támo­gatása a »szovjet ateizmus«, a materializmus, a kommuniz­mus stb. ellen. A zsinat összehívásával a pápa még egy célt szeretne el­érni — magának a katolikus egyháznak a megerősítését. Az egyházon belül kialakult ugyanis annak a reális veszé­lye, hogy egy sor ázsiai, latin­amerikai, sőt még európai or­szág püspöki kara is szakít a Vatikánnal. Nem véletlen, hogy XXIII. János egyik legelső rendeletével az eddiginél sok­kal nagyobb autonómiát biz­tosított az egyes országok püs­pöki karának belső ügyeikben, és a katolikus tömegszerveze­tek vezetését Olaszországban rábízta a helyi püspökségekre. Az egyetemes zsinat elméle­tileg arra hivatott, hogy össze- tömörítse a katolikus papság sorait, hogy megszilárdítsa a tömegek Vatikán iránt meg­rendült hitét, és emelje a töb­bi keresztény egyház körében a presztízsét. De ez persze csak elmélet. Hogy mi történik majd a valóságban, és hogy összehívják-e egyáltalában az egyetemes zsinatot, azt csak a jövő döntheti el. imám Terefere fagylalíozas közben. ÉRDEKESSÉGEK — FURCSASÁGOK Tanulmányozzék a Herkules csillagkép nemrég felfedezett csillagát Szovjet csillagászok egy csoportja — élén Vlagyimir Nyikonov- val, a fizikai-matema­tikai tudományok dok­torával — befejezte a Herkules csillagképben 1960-ban felfedezett csillag tanulmányozá­sát. A Szovjet Tudo­mányos Akadémia krí­mi asztrofizikai ob­szervatóriumának tu­dósai arra a következ­tetésre jutottak, hogy e csillag fellobbanása- kor annyi energia sza­badult fel, mint amennyi a Napban kö­rülbelül 100 000 eszten­dő leforgása alatt. A kitöréskor a csillagról leváltak a felső réte­gek, és másodpercen­ként körülbelül IS00 kilométeres sebesség­gel távolodtak. A tu* dósok megállapították hogy e csillag a Föld­től körülbelül 5^0 mii* liószor nagyobb tá* velságra fekszik, mim a Nap, vagyis a távol ság körülbelül 4001 fényév. Ez azt jelenti hogy a kitörés körül* belül 4000 évvel ezelőtt következett be. MŰALKOTÁS — TIZEN­NYOLC ÉVEN FELÜLIEK­NEK Egy glasgowi galériában ki­állítást rendeztek Gerald Kel­ly neves angol festő .55 fést- ményéböl. 'Az egyik kiállított kép egy meztelen nőt ábrázol. Minthogy a galériát iskolások is látogatják, Cyril Rock igaz­gató úgy döntött, hogy az akt­képet függönnyel kell eltakar­ni, valahányszor IS éveit alu­liak lépnek a kiállító terem­be. Két női' teremért bíztak meg azzal a feladattal, hogy a »Siesta« nevű kép mellett ülve »függönyhúzóként« mű­ködjenek. »LÉGY LOVAG — LEG­ALÁBB EGY NAPIG« A New York-i földalatti vasút kocsijaiban a napokban feltűnő színű plakátok jelen­tek meg: »Légy lovag egy na­pig« — erre szólítják fel a férfiakat. A plakátokon egy férfi , a földalattin idősebb asszonynak adja át helyét. A férfi modem ruhát és tollas sisakot visel! UDVARIAS GÉP New Jersey államban az egyik autóút mentén automa­ta berendezés szedi az útvá- mot a gépliocsivezetőktől. Az udvarias automata, mihelyt a megfelelő érmét bedobják, »köszönöm szépen, kellemes utat« kívánsággal nyugtázza a kapott pénzt. A TULAJDONOS NEM vÁllal felelősséget Manhattanban egy taxi bel­sejében tábla hirdeti: »A taxi­sofőr által hangoztatott néze­teket a taxivállalat tulajdo­nosa nem feltétlenül osztja, és azokért nem vállal felelős­séget.« EGY EMBER, AKI MEG­LOPTA ÖNMAGÁT A belgrádi Mladost című lap hírt ad arról, hogy egy boszniai városkában egy zsú­folt autóbusz utasa meglopta önmagát. Az autóbuszban he­ring módra zsúfolódtak össze az emberek; a szerencsétlen utas — miután megváltotta a jegyét — harmincötezer di­nárt tartalmazó pénztárcáját véletlenségböl nem a saját, hanem a szomszéd zsebébe csúsztatta. Sem a »tolvaj«, TANCZENE-EST Hétfőn, április 17*én du* fél 6 és este fél 9 órakor a SZÍNHÁZBAN HOLÉCZI ÁKOS és zenekara, Majláth Jenő, Szenti Edit, Szántó Erzsi, Czirok László, Breitner János Műsoron: Rejtély, Alexander’s Ragtime Band, Tűzpiros virág, Caracas, Holnaptól kezdve, Minél előbb, annál jobb, Rád bízom az életem, Yesterday, Lehet, hogy szép nem va­gyok, Ródll-jódli. A második rész »NON-STOP« műsor: Dél-amerikai egyveleg, DiJdland parádé, hangszerszólók. Jegyek elővételben válth'Hó’r a —fnházi Jegyirodában. (3546) Telelőn: 11-03. sem a »megajándékozott« nem vette észre, hogy mi történt. Csak a végállomáson derült ki, hogy Jerko Mileticsnek hiányzik a tárcája, s az . vé­letlenül a mellette álló utas zsebében lapul. RAGYOGÓ ÖTLET Egy New York-i mulatóhe­lyen a wurlitzer felett tábla hirdeti: »Tizenöt dollár bedo­bása, ellen ében a wurlitzerben elhelyezett automatikus kala­pács bármelyik kívánt lemezt összezúzza.« »KORSZERŰSÍTETT« BÜROKRÁCIA A párizsi igazságügyminisz- tériumban közölték a tisztvi­selőkkel, hogy ebben a hó­napban minimum 8 nappal később Icaphatják csak meg a fizetésüket. Indokolás: a könyvvitel korszerűsítése. AZ ADÓCSALÓNAK IS VAN LELKIISMERETE London egyik leggaz lagabb özvegye az adóhivatalt tette meg egész vagyona örökösé­vé. Végrendeletében így írt: »Egé&z életemben nagyszerű szórakozást jelentett az adó­hivatal félrevezetése, ezért jo­gosnak tartom, hogy az adó­hivatal örökölje minden va­gyonomat.« »CSENDES DÉLUTÁNOK« A VÁROSHÁZÁN Colmar városka polgármestere elrendelte, hogy minden szerdán délután a városháza tisztviselői kötelesek suttogva beszélni, láb­ujjhegyen járni, az ajtókat zaj­talanul nyitni és csukni. A pol­gármester elgondolása szerint a szükségtelen lárma .kiküszöbölé­sével intenzivebb munkára lehet késztetni a városháza .tisztvise­lőit. A Siófok és ^Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazga­tósága [joitvezetül keres balatonküAti önkiszolgáló élel­miszer-háztartási boltjába. Fizetés kollektív szerint. Üti- költséget felvétel esetén térí­tünk. (3557) Az MSZiViP Somogy ..egyei Bizottsága és a Somug.v megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon L5-1./ 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lai^kiado Vállalat, Kaposvár, tatinka s. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó WIRTH * \JOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat ksposvan zömében* Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F v. László Tibor» Terjeszti a ar ' os a Elő­fizethető * •y '<ná! és ■ ■ '■ m Előfizetési díj egy hónapra 11 F|»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom