Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. április & Pörgec Károly alig lépte túl harmincket- tedik életévét, amikor szeretett neje várat­lanul özvegységre kárhoztatta, s három apróságot hagyott rá visszautasíthatatlan örökségül. A meggyö­tört apa talán egy rie­te sírta el búcsúköny- nyeít, talán egy hete kóstolt bele először az özvegység pelenka- mosó, fözőcskéző ki­bírhatatlanságába, amikor egy este el­keseredésében így fo- hászkodott önmagé hoz: — Ú, Károly, se­gíts magadon, mert kimúlsz, mint ősszel a légy. Fiatal vagy még, életerős, menj, keress új asszonyt, s vedd hitvesül az elsőt, aki utadba akad. Bárm ■fogyatékossága légyéi: is, csak főzni tudjon, varrni, mosni, a töb­bit. majd megkapod máshol, ha tehetséged mást is óhajt... Hódításához az öz­vegység bevált mód­szerét választotta. Apróhirdetést adott fel, hosszút, szívhez szólót arra a jeligére, hogy »Foghíj nem akadály«. Jöttek a le­velek özönével, ex­pressz és portókötele­sen, ajánlkozó téri harminc is akadt. És Károlyt megszédítette a váratlan siker. Buz­gón válogatott a me­nyecskék közül, míg­nem egy vasárnap út­ra kelt a legtávolab­bihoz, Záhonyba, mert tudja ördög, miért, ahhoz volt bi­rodalma. HÁROM ÓRÁNYI DERŰ... MÁTRAI Kállai—Fényes Majd a papa című zenés vígjátékáról Aki annyira sznob, hogy a zenés vígjáték előadásától is megrázó vagy még inkább fe­lejthetetlen színházi élményt vár, tehát jóval többet, mint három órányi derűt és örömöt néhány igazán jó színészi ala­kítás felett — nos, a sznobnak vagy sznoboknak nem árt a csalódás! Nekünk pedig nem árt, ha »töredelmesen« oevall- juk, hogy a Csiky Gergely Színház legutóbbi bemutató­ján, Kállai—Fényes Majd a papa című zenés vígjátékának előadásán kitűnően szórakoz­tunk. Annyira kiváló ez a zenés vígjáték, annyira kifogástalan? Nem erről van szó, hiszen az írói munkában, és a vígjátékhoz írt vagy hozzátett régebbi Fényes-szerzemények­ben találhatnánk kivetnivalót, ha éppen vadászgatnánk a ki­vetnivalókra. De ilyenféle fog­lalatoskodásnak nem sok ér­telme van, mert a budapesti és a vidéki bemutatók sikerei után aligha hintenének ha­mut a fejükre a szerzők, és aligha dolgoznák át észrevéte­leink értelmében a darabot. A Majd a papa »kiválóságá­nak« titka az, hogy hősei mai emberek, ami pedig a kapu­vári előadás sikerének titkát illeti, hát annak is van ma­gyarázata, mégpedig az, hogy e zenés vígjáték Kamarás Gyu­la igazán lelkiismeretes és jó rendezésében került színre, s aztán: a sikerben nem kis ré­sze van a szereplő együttes né­hány tagjának; a Majd a papa előadása ismét számos színé­szünknek adott lehetőséget ki­tűnő alakításokra. Igazságtalanság lenne tehát többet számon kémünk ettől az előadástól az imént felsorol­taknál, hasonlóképpen igazság­talanság volna Kállaitól azt számon kérni, hogy miért nem hordoz több klasszikus ízt, ér­téket ez a zenés vígjáték. A rendezés és a színészi já­ték szentesítette a sikert. A többi? A többit hagyjuk most el. Szakmai berkekben kap­nak amúgy is eleget a könnyű- műfajok művelői. Így most az egyszer hadd legyünk hálásak a háromórás derültségért s azért is, amit finom humorba csomagolva tanításként kap­tunk a Majd a papa hőseitől, kicsiktől és nagyoktól egyaránt. Mert azért nemcsak jót nevet­tünk, kaptunk egyebet is ettől a színházi estétől. Amikor a rendezés erényeit summázva elmondjuk, hogy Kamarás Gyula a prózai mű­veknek kijáró alapossággal és lelkiismeretességgel szólaltat­ta meg a tolmácsolókat, s te­remtett erős kézben tartott jó ritmusú előadást, fel kell még jegyeznünk valamit, ami kü­lön rangot ád a Majd a papa előadásának. Megfigyelhettük már, hogy mind az operettek­ben, mind pedig az úgyneve­zett dzsessz-operettekben min­den különösebb apropó nélkül szoktak dalra fakadni a sze­replők. Ebben az előadásban a játéknak és a zenei betétek­nek közük van egymáshoz, egymásból fakadnak. A dialó­gusokat, a cselekmény pergé- sének fonalát nem szaggatják szét a dalbetétek, még a tán­cok sem, és ezt újként, még­hozzá folytatásra érdemes új­ként könyvelhetjük el a ha­sonló darabok rendezéséhez! A népes szereplőgárda min­den tagjáról úgyszólván lehe­tetlen aprólékos gonddal és fi­gyelemmel megemlékezni. Rór luk ennyit: dicséretes igyeke­zettel szolgálták mind az író, mind pedig az írót igen helye­sen kijavító rendező intencióit. Homokay Pál ezúttal a kitű­nően megformált címszerep­ben szerzett sok kellemes per­cet. Milyen sok színből, milyen sok finom humorból, milyen megejtően emberi vonásokból gyúrta össze ennek a kedves, jó szándékú bajkeverőnek az alakját! Ha nem tudnánk a célt, hogy a papa a fiatalok vé­gett, illetve az ő boldogságu­kért és vejének, Sándornak az észretérítéséért indul »harcba« fegyvertársával, Borival, aki kor is csak drukkolni tudnánk ennek az idős embernek, akit apadhatatlan tettvágya sodor mulatságos bonyodalmakba és bajokba is. Szívből tapsoltunk a papának, mert életrekeltése kitűnően sikerült. Gálfy László és Kalmár Zsóka. méltó part­nerekként szólaltatták meg a fiatalokat, akik miatt fej etete­kére áll a vígjátéki világ. Kü­lön említést érdemel Kalmár Zsóka • természetessége és já­tékának eszköztelensége. Sok derűt ajándékozott Far­kas Anny alakításában Bori, a napa titkos szövetségese, aki .. hát nem szégyen az ilyesmi, nemcsak azért szereti a papát, és segíti terveinek véghezvite­lében, mert a papa aranyos ga­vallér a vasárnapi kiruccaná­sokon. .. A jó művészi alakítások kö­zött tarthatjuk számon Somo­gyi Géza egyszerre ellenszen­ves és nevetséges tervezőjét. Pócsait, Komlós' István aláíra­tó emberét, Gacsályt, Virág Ilona könnyű érvényesülésre vágyó Gabiját, aki a házastár­sak között »akaratlanul« bont­ja meg a harmóniát, Gábor Mara ti ri tarka, nagyhangú Gőznéjét. Emlékezetes Makkay Sándor mértéktartó humorral megformált külföldi üzletem­bere, Predo is. E fiatal művé­szünk számára kiváló iskola lenne, ha a jövőben több ha­sonló szerephez jutna! Mél­tánytalanság volna ' elhallgat­nunk, hogy a Tárnay György vezette zenekar, Wegenast Ró­bert díszletei és a bemutató ruháit tervező Pirity Zoltánná valahányan részesei a Majd a papa előadása kaposvári sike­rének. László Ibolya ANZIKSZ A tél és tavasz határa olyan hazánk egyik legszeb tája, mint a viruló kislány, ak a tavaszi rügyfakadás rémé nyében szekrény mélyére rej ti téli ruháit, s a szebbet, ler gébbet ölti magára, mely rt gyogóan kiemeli vonalait, ne­vető babaarcát. Íme, néhán kép az átlényegülés napjaibó1 Mátrafüreden, és szerte a hegyvidéken faragott osz­lopok feliratai jelzik a leg­szebb turistautakat. HITTÉRÍTŐ MENYASSZONY Leszegett fejjel ro­hant a sínek között, ahogy leszállt az állo­máson, s uramfia, egy hórihorgas asz- szonyba ütközött, de csúnyául. Már ki is mondta a pardont, amikor megpillantot­ta az asszony gomb­lyukában a piros szekfűt. Fölnézett rá, szemük vagy fél mé­ter mélységből talál­kozott, Károly tekin­tete elhomályosult. — Katolikus? — dörgött a mély női baritón, s ő megszev- penten válaszolt. — I... igen... ké­rem ... — Ó, drágám, csak­hogy megérkeztél — örvendezett amaz, s olyan cuppanós csó­kokat lehelt Károly vézna, beesett arcára, hogy füléhez kelleti illesztenie tenyerét A menyasszony bélé- Icarolt meggörnyed ve. s Károlyt bárki a fiá­nál* is tekinthette, legalábbis, ha term ®- tét, sovány gyérékor cát hasonlította hoz- zá. — Misén voltál-e. kedvesem? — duiv- zsolt a nő. — Ó, hogyne, vagy húsz évvel ezelőtt.. — Úristen, mentsd meg az ö lelkét! — kancsalított az égre partnere, majd így szólt: — Most velem jössz, megátalkodott bűnös! Az Úr kegyel­méért esdeklem, s tán az esküvőt is meg­tarthatjuk mindjárt’... — Nem... neeem — tiltakozott Károly, de hiába, mire észrevet­te magát, már ott tér­depeli a szűzanya szobra előtt. Misén voltak, s a pap ép­pen a tékozló fiú tör­ténetét citálta. — Ugye, te is visz- szatérsz istenedhez, kedvesem — csacsog­ta fülébe a menyasz- szony. — Menj, gyónd meg bűneidet... — Majd holnap, jó? kérlelte Károly. — Különben is ettem már ma meg tegnap is... úgyse áldozhat­nék: .. — De hiszen akkor esküvé se lesz!? — Nem baj, kedves, majd máskor. Űqy sincs nálam a szemé­lyi igazolvány... vagy az anyakönyvi micso­da, .. A nő letörten lé­pett ki a templomból, mikor Véget ért a mi­se. Hazamentek szót lanul, s a kedves ebédhez terített. Ká- rolynak azonban nem volt étvágya. Leg­alább sánta volna vagy púpos, bánná a: ördög. De ki gondolta volna a levélből, hogy ilyen fogyatékossága is lehet egy nőnek Azt se kérdezte, ki vagyok, mi vagyok. Csak hogy ismerem-e a bibliát. Még csak ez hiányzott nekem... Az ara ebben a pilla­natban kivette kezé­ből a kanalat: — Talán imádkoz­nál előbb, kedvesem? Felállt, és valami olyasmit motyogott, hogy »a miatyánkhoz eljött az Úr angyala, s azt mondta, hogy edd meg, amit adtál nekem, vén boszorka, ámen«. Le se ült már, gyomrát fájdította, s indulni készült, meri még hosszú az út ha záig. A jelölt azonban imakönyveket veit] elő. — Jössz te hoz zám, kedves, éneke­lünk szent énekeket engesztelésiéi az Úr- i nak, hogy hosszú éle-' tű légy a földön, sí megoszd vélem őrő- • meidet... Ugye, visz■ szatérsz hozzám meg-1 tisztultam, s hófehér lelkedet tárod színem elé — mondta a nő szinte könyörögve. — De addig nem távoz­hatsz, míg el nem kántálod vélem e ke- sergésre szólító aktuá ­lis tömegdalt... És Károly szipogva, megtörtén ismételte utána: Ke-resz-té­nyek, sir-ja-tok... Azóta a menyas'- szony is visszasírhat­ja szeretett Kárntirít. K. IL A Kékes oldalában, a Jávoros forrásnál jóízű vizet kóstolgat a kislány... Udvariatlan idegenvezető Egy női turista panaszá­ra az illetékesek erőtelje­sen rendreutasították a hi­res Niagara-vízesés egyik idegenvezetőjét. A férfi ugyanis így kezdte magya­rázatát: »Hölgyeim és uraim! Íme ez a Niagara — de kérem a hölgyeket, ne beszélgessenek, hogy mindenki meghallja a víz­tömegek morajlását, amely 20 mérföldnyi körzetben akadályozza a lakosságot az elalvásban.« .’.WWVJV. *..s pár száz méterrel maga­sabban, a Kékes-tetőn a csillo­gó hó utolsó foltjai között vé­sik fába nevüket a kirándulók. Somogyi Népferp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár. Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 8. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti; a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II Ffc . . . •■■*t*** ~v-> Gyöngyösön autóbuszra vár a három recski parasztasz- szony. Galyatetőn ragyogó a napsütés, de a híres mátrai szél még csípősen vágtat végig a hegyoldalon. A nyírfák tö­vén, a dús fenyők között üd^Sk sétáinak, futkároznak gondtalanul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom