Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-07 / 81. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. április t Megfojtja a kezdeményezést Nemrég beszámoltunk ártól, hogy a Somogy megyei Fi­nommechanikai Vállalat csiszolóbrigádja elhatározta: meg­javítja a gyártmányok, főként a babakocsik minőségét úgy, hogy tökéletesíti a rúkkelezést. Evégből egyebek között szor­galmazták, hogy létesítsenek krómozót az üzemiben. Szabad­idejük egy részét arra áldozták, hogy ezt a tervet minél ol­csóbban sikerüljön megvalósítaniuk. A cikk megjelenése után a főmérnök, akinek pedig első­sorban lett volna kötelessége, hogy a munkásokat segítse e törekvésükben, enyhén szólva furcsa kijelentést tett. Azt mondta: — Talán azért kell maguknak a krómozó, hogy még fé­nyesebb legyen a motorkerékpárjuk? A főmérnök tehát eleve fusizással, azaz üzemen belüli lo­pással gyanúsította meg a kezdeményező munkásokat. Bizo­nyára nem akart rosszat, amikor ezt a kijelentést tette. Fu­sizás előfordult már, s nem is csak náluk. Helyes, hogy a fő­mérnök védi a köz vagyonát. De ne így! Vajon ő szívesen dolgozott volna-e újításának megvalósításán, ha az igazgató olyasmivel gyanúsítja meg, mint amivel ő a csiszolókat? Ugye, hogy elment volna a kedve a további munkától? De hát ez a cél? Nem! Hanem az. hogy tápláljuk a kezdeményezés lángját, s ebben a műszakiak járjanak elöl. Hogyan várhat eredményt a műszaki fejlesztésben és a termelés meggyorsításában az, aki a Finommechanika fő­mérnökéhez hasonlóan fogadja a munkások javaslatát? Az ilyen félvállról odavetett, meggondolatlan szavaknak még akkor sincs helyük, ha történetesen az a bizonyos javaslat a műszaki szemével nézve nem egészen célszerű, nem olyan gazdaságos, hogy megérné a fáradozást. Udvariasan, s főként szakszerűen indokolják meg, miért nem fogadnak el egy ötletet, javaslatot. Ellenkező esetben megfojtják a kezdeményezést, és akadályozóivá válnak a fej­lődésnek. Sz. N. HCH hatóanyagú vegyszerrel védekezzünk a gabonafutrinka ellen filmszínházaink műsorából Vörös Csillag Az előrejelzés és megfigye-, lések alapján a megye egész i területén közepes gabonái ut-i rinka fertőzéssel számolha-J Nem először készít tunk. A megye északi részé- )zenés filmet a DEFA. ben — a tabi és siófoki járás-f A Cár és ács, a Kol­Ä szép Luretie ban — a fertőzés a közepesnél erősebb. Mivel a futrinkalárva legna­gyobb kártételének ideje áp-1 rilisra esik, ezért most kell1 védekezni ellene. Elszaporodá-1 sa, fertőzése és kártétele ellen aránylag olcsón; gazdaságosan és biztosan védekezhetünk. A ( már megtámadott foltokat és, azok egy méteres körzetét HCH, hatóanyagú védekezőszerrel, porozzuk be. Gondoljunk a későbbi véde­kezésre is. Az aratással egy1 időben, de minél rövidebb idő' alatt hántsuk fel a tarlót. Be-1 hordás, cséplés után a kérész-' tek helyét azonnal szántsuk fel. A gabonafutrinkával (csócsár-' lóval) erősen fertőzött táblát' árkoljuk körül, az árkokba1 HCH hatóanyagú Védekező­szert szórjunk. Mudich Antal mezőgazdasági mérnök. Helyet a nágocsi asszonyoknak a tss-reshetőäe^ben ! dusdiák után most Offenbach muzsiká­jához nyúltak, S film­re vitték A szép Lurette-t. Párizs né­pe vidám farsangi fel­vonulással búcsúztat­ja a 17. századot. Az utcákon színes ruhák­ban, álarcosán tán­col, mulat a nép. Campistrel, a fiatal ács és barátai elhatá­rozták, hogy a karne­válon borsot törnek az udvar orra alá. Készítettek egy viasz­bábut, amely szakasz­tott mása Madame Pompadournak, XIV. Lajos király szeTétő- jének. Az izgalmas terv megvalósítása annyira elfoglalja Campistrelt, hogy el­hanyagolja menyasz- szonyát, a szépséges Lurette-t. Lurette egy csinos fiatalemberrel ismerkedik meg. Nem akar semmi' rosszat, csak féltékennyé ten­ni vőlegényét. A her­ceg azonban szeretné megszerezni magának a szép leányt. Mali- corne rendőrfőnök hamar kieszeli az ör­dögi tervet: csellel, ha kell, erőszakkal á herceg házába viteti Lurette-t. Tréfából majd esküvőt rendez, nehogy a leány gya­nút fogjon, s ha a herceg már ráunt Lu- rette-re, bemutatja a királynak, hiszen Ma­dame Pompadour már nem fiatal. A leány elrablása sike­rül. Lurette-t azon­ban nem hagyják cserben a barátai. Campistrel leitatja a megvesztegetett pa­pot, s ő veszi magára ruháját. Amikor a herceg elé áll a szép Lurette-tel, leleplezi a cselszövést. Nágocson a már évtizedes múltra visszatekintő Szabadság Termelőszövetkezetben min­dig hallatták szavukat az asz- szonyok. Ott voltak a vezető­ségben, az ellenőrző bizottság­ban és mindenütt, ahol dol­gozni kellett. Ha éjjel, ha nap­pal szólította őket a köteles­ség, hozzáfogtak, s a kaszálá­son kívül nem akadt olyan munka, amit el nem végeztek. És hol vannak most? Hol a híres női munkacsapat, és egyáltalán: hova lettek azasz- szonyok? Mert mióta egyesült a ná- gocsi Szabadság a Petőfivel, azóta nemcsak hogy a vezető­ségben nem találunk nőket, de hiába keressük-a régi megbe­csülést is. Nyoma veszett. Vé­gigjárhatjuk a határt, az asz- szonyokkál találkozhatunk, de már egyikük sem a régi, a vi­dám és dolgos tsz-tag. Méltat­lanul mellőzik őket — úgy ér­zik. És valljuk meg, ez nem­csak érzés! Igazuk van! Mert amikor egyesült a két szövetkezet, a vezetőségválasztó gyűlésen így nyilatkoztak néhányan: »Az asszonynak a fakanál mellett a helye. Ne ártsa bele magát a szövetkezet vezetésébe.« Gondoljuk csak el! 16 esz­tendővel a felszabadulás után, 13 esztendővel a nők egyenjo­gúságának alkotmányba fogla­lása után Nágocson még min­dig ott tartanak némelyek, hogy a nő csak főzni meg gyermeket dajkálni tud, mert csak azt tudhat. És éppen Ná­gocson! Abban a községben, ahol a Szabadság Tsz asszonyai együtt zsákoltak a férfiakkal, maguk rakták a kévéket a vontatóra, akik az ősszel még éjszaka is törték a kukoricát — mert úgy kellett az. időjá­rástól ellopni a munkára al­kalmas perceket, órákat, s akik együtt rakták le a közös gazdaság alapjait a férfiakkal, 1956-ban pedig elsőnek láttak hozzá a széthullott szövetke­zet újjászervezéséhez. Ezek az asszonyok nem ezt érdemelték! Egész életükben dolgoztak. Előbb báró Zichy birtokán, majd pedig a magukéban, a közösben. És a munka mel­lett felnevelték gyermekeiket, és jutott idő a főzőkanál for­gatására is. Most pedig a Pe­tőfi ísz — ahol mindössze 8 női tag volt — az egyesítéskor nem egyezett bele abba, hogy nő is legyen a vezetőségben. (Hej, pedig de sokuk tanulhat­na a volt urasági cselédasszo­nyok munkájából!) És most kint vannak a nők a mezőn. Dolgoznak, de érzik, hogy elveszett a megbecsülés. Megjavult a tanács és a lakosság kapcsolata Babócsán Babócsán szembetűnő válto­zások mentek végbe az utóbbi években a tanács közigazgatási, politikai és községfejlesztési munkájában. Az 1958. évi ta­nácsválasztások előtti időkben rendszeresen elmaradtak a ta­nácsülések, mert határozatkép_ télének voltak. A tanácstagok — csekély kivétellel — nem tettek eleget beszámolási kö­telezettségüknek. Nemhogy a lakosok, de még a tanácstagok sem érdeklődtek a . f alu ügyei iránt. Tömegkapcsolatról, ■ a tanács tömegszervezeli szere­péről beszélni nemigen lehetett. 1955 januárjától 1957 végéig semmit sem csináltak a község­fejlesztési alapból, az összeg évről évre felhasználatlan ma­radt. A közszeretet titka Egy texasi falu lelkésze a meg­bocsátás . szelleméről prédikált: »Vajon van-e köztetek valaki, aki­nek nincsenek ellenségei?-« Az öreg Joe feláll, megsodorja a bajuszát, és kinyilatkoztatja: — Hát, tisztelendő úr, nekem nincsenek ellenségeim. — Ez nagyszerű, Joe, remek em­ber vagy. És hogy sikerült ezt el­érned? — Ügy, hogy valamennyit ki­nyírtam. .. S mi a helyzet most? Hadd beszéljen énről a legilletéke­sebb, Papp János v. b.-elnök. — Gyakran fordulnak hoz­zánk a lakosok, hogy kérésü­ket, panaszukat, kívánságukat tudomásunkra hozzák. A ta­nácstagi beszámolóikról szóló jelentések is főként kívánságo­kat tartalmaznak. Sok kérés azonban javaslat is a község­fejlesztési tervek összeállításá­hoz. Mi mindennel gyarapodott a falu a községi ej lesztési alapból 1958 januárja óta? Négy ki lei né tér hosszú jár­dát építettek, 60 lámpával bő­vítették a villanyhálózatot. Két foglal kozó termet, előszo­bát, mosdót, irodát és mellék- helyiséget építettek az óvo­dához. A művelődési otthonra 42 ezer forintot áldoztak. A sportpályán öltözőit létesítettek. Az idén ugyancsak szép ter­veket akarnak megvalósítani. Egyebek között azt, hogy be­kapcsolják a községet a gáz­hálózatba. Minden család 2000 forinttal járul hozzá megvaló­sításához, ezenkívül a lakosság csaknem 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végez. Elkészült a község 15 éves távlati fejlesztési terve is. Az építési engedélyeket ezután már eszerint adják ki. Nincs, aki a vezetőségben ér­dekeiket képviselje. Jóllehet, 4 most is van 120—130 nő az 4 _ egyesült Üj Hajnalban. I Hogyan várnak így eredmé- , a film nyes munkát? Hogyan számít- }Kalatozov_ hatnak a nőkre (mert a nö­vényápolás, még ha a fakanál mellé akarták is visszaszoríta­ni őket, csak rájuk maradt), mikor legelemibb joguktól megfosztották őket? Elestek at­tól, hogy beleszólhassanak a jórészt saját munkájukkal fel­épített szövetkezet irányításá­ba. Márpedig ha a munkában ott vannak, legyenek ott a ve­zetőségben is. Ezt a társadal­mi rendünkből fakadó, szokás­sá vált törvényt Nágocson sem lehet felborítani. Egy olyan termelőszövetke­zetben, ahol a tagoknak több mint egy harmada nő, lehetet­len, hogy a 15 tagú vezetőség­be egyetlenegy se kerüljön be közülük. Változtassák meg a vezetőség összetételét, vagy bővítsék ki az asszonyok je­löltjeivel. És a közgyűlésen ne csak az szavazzon, akinek a hangja, hanem az is, akinek a munkája tesz túl a többiekén. Mert az utóbbiak szerények, hagyják magukat túlkiabálni, viszont a nők munkáját csak ők tudják igazán értékelni. Az Űj Hajnal Termelőszö­vetkezet asszonyai jussukat követelik, amikor részt kér­nek a vezetésből. Jussukat a munkájuk után. • Roland Ferenc Szabad Ifjúság fiz el nem küldött levél rendezője Operatőr­je a szovjet filmmű­vészet nemzetközi vi­szonylatban is ki­emelkedő alkotó egyé­nisége: Uruszevszkij. A női főszerepet Tat­jana Szamojlova játssza. Kalatozov ez alkalommal is az út­törő szerepére vállal­kozott. Történetében, helyszínében, hösm- ben szokatlan témát választott. A film Szi­béria ember nem lak­ta tájaira, a végtelen tajgára visz el, ahol négy geológus, négy szovjet ember a ter­mészet viszontagsá­gaival küzdve gyé­mánt után kutat, és egy hatalmas termé­szeti csapás — egy ezer kilométeres kör­zetre kiterjedő erdő­tűz — következtében elveszti tájékozódá­sát, és életét is fel­áldozza hivatásának. Kalatozov, akit egész pályáján különösen vonzott a szovjet em­ber hivatásszereteté- nek, önfeláldozó hő­siességének ábrázolá­sa, ebben a filmben a legmegrendítőbb helyzetben mutatja be őket. Kegyetlen küzdelemben az ele­mek iszonyú csapás saival, az éhséggel, ' fáradtsággal, a be­tegséggel, tör a négy ember célja felé. Fel­adatukat szeretnék teljesíteni. A gazdag gyémántmezőket fel­tüntető térképet akarják eljuttatni « szovjet emberek ke­zébe. A csoport veze­tője azzal a tudattal hal meg, teljesítette feladatát. Az értük küldött helikopter ha­lála előtt rátalál. EGY HÉT MÚLVA KIÁLLÍTÁS Csend van a teremben. Az asszonyok kezében hímzés, ke­zük szorgalmasan öltögeti a tűt a vásznon. Készülnek a sárközi, kalocsai, buzsáki, to- rockói kisírásos és nagyírásos hímzések. A balatonlellei nő­tanács először indított az idén népi hímző szakkört. Hagyo­mánya van itt a tavaszig tartó szakköri foglalkozásoknak, ilyen azonban még nem volt. Az asszonyok nagy kedvvel ta­nulták a népi hímzést Szigli Józsefné vezetésével. Némelyik hétfő este még negyvenen is szorongtak a művelődési otthon egyik termében. Ma a kiállítás és a tanfolyamzáró időpontját beszélik meg a szakkörösök. — De kár, hogy vége lesz a szakkörnek — sóhajt fel Gácsi Mihályné. A többiek egyetér­tőén bólogatnak. Mindenki ar­ra gondol, milyen türelmetle­nül várta a hétfői napokat. Ezek a foglalkozások olyan so­kat adtak mindannyiuknak. Több előadás is elhangzott, meghányták-vetették a világ sorát, saját gondjukat. Ered­ményes volt a tanfolyam. Ba- luka Lászlóné sárközi, Kaposi Ferencné buzsáki hímzéses konyhakészletet hímezett. A szakkörök társadalmi munká­ban kalocsai mintás pruszliko- kat és kötényeket készítettek a KISZ-szervezet táncosainak. — Asszonyok, hímezhetnénk néhány apró térítőt az óvodá­soknak — javasolja Kertész Lajosné. — A falra, asztalkák­ra tehetnénk. Mindenki tud egyet készíteni. S az óvodások­nak ajándékozzuk. Jó? , Mivel senki sem ellenzi a dolgot, elhatározzák: a kis térí­tők, hímzések mihamarabb meglesznek. — Sohasem készült még ennyi kézimunka, mint az idén — mondja Somogyi Józsefné, a nőtanács elnöke. — Nagyon szép kiállítást szeretnénk ren­dezni az asszonyok munkájá­ból, s batyubált szakköri zá­rónak. — Valami táncot is tanulhat­nánk — pendíti meg Somogyi- né. — A .kövérekből állítsuk össze a csoportot — mondja mosolyogva Kertészné. — Akkor felbillen a szín­pad — nevetnek az asszo­nyok. — Tegnap láttam egy jó szovjet filmet, a Kolostor tit­kát — tereli másra a beszélge­tést Gácsiné. Megindul a szóáradat. Mi volt a vasárnapi Kincses ka­lendáriumban; mi történt a Szabó családdal az utóbbi he­tekben; de jó lenne, ha meg­filmesítenék a történetüket; az Irén nem való ebbe a család­ba, milyen rendes ember a Szabó bácsi. Somogy iné a ba­bonákról szeretne felolvasni, de sajnálja az egyre szenvedé­lyesebb beszélgetést megakasz­tani. — Hát szégyen, hogy nincs egy orosz tanár — mondja Mészáros Jánosné. — Egy kis társalgás nem ártana. S olyan jó lenne megtanulni a Moszk- va-parti estéket eredetiben. — Jövőre majd nyelvtanfo­lyamot is iktatnak be — je­lenti ki Szigliné. — Asszonyok, befejeztem a dupla ágyterítőt! — kiáltja el magát Baricsa Ferencné. Mindenki együtt örül vele. Háromhónapi szorgos munka után ma fejezte be a horgolást. — Erre mit tegyek, Rózsi? — kérdi Könyid Istvánné Szigli- nétől. Az feláll, odamegy hoz­zá, s hosszan magyaráz. Meg­nézi Kovács Andrásné kalocsai hímzéses szoknyáját is. A fe­hér piké anyagon sokasodnak a virágmintáik. Illés Gyuláné sárközi sarkost hímez. Szigli* né elmagyarázza a többieknek, hogy a nyolcas öltéssel sok fo­nalat meg lehet takarítani, s vasaláskor nem húzódik a fo­nal. A fekete, fehér fonallal hímzett terítő minden asz- szonynak tetszik. , Kilenc órakor indulnak ha­za a szakkör tagjai. Somogyi- né és Szigliné azzal búcsúzik az asszonyoktól: »Aztán fejez­zétek be a térítőkét meg a Dámákat, mert egy hét múlva kiállítás!« L. I. Somogy* Néplap Az MSZMP Somogj negyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KJSDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telef n 15-16. Felelős kiadó vvirth » >JOS. Készült a Somogy megyei N; omda- ipari Vállalat kaposvári .zemében# Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Pos a Elő­fizethető a helvi posta \v Jenái és póstáskézbesTtőkné! Előfizetési díj egy hónapra U 1%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom