Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

Csütörtök, 196h április 6. 5 SOMOGYI NÉPLAP m Bálizs István ze- toros és Zsig- mond György gépkezelő, a So­mogy megyei Nö­vényvédő Állo­más dolgozói Szü­lök, Patosfa, Lad és Homokszent- györgy termelő- szövetkezeteiben és a háztáji gyü­mölcsösökben mészkénlével permeteznek. itt Nem sikerülhet mesterkedésük Akkor ötlött szembe a fur­csa változás, amikor Recsek Dezső megjött a tsz-elnöki tan­folyamról. Távollétében nagy igyekezettel dolgozott a tagság. Lapunk fényképes riportban méltatta szorgalmukat., Lőczi János mezőgazdász jól meg­szervezte a munkát akkor, mintha ezt akarta volna tanú­sítani: »Lám, én jobban veze­tem a szövetkezetét, mint az elnök.« S Recsek elvtárs haza­tértekor csökkent a munkatem­pó. A főkolomposok nem léptek a nyílt színre, hanem a háttér­bein meglapulva szervezgették bomlasztó akcióikat. Tényke­désük hatása először csak ab­ban jelentkezett, hogy az ötvö- siek és a kónyiak meg a szent­keresztiek nem akartak együt­tesen burgonyát válogatni — pedig az egész tagság a burgo­nyapénzből kapja meg a föld­járadékot. Nem sokkal később előruk­koltak: aláírást gyűjtöttek az elnök leváltására. Micsoda tak­tika: lassítani a munkát, és ha ez sikerült, kijelenteni, hogy »nem kell nekünk az elnök Nem kell? Egyeseknek való­ban nem, mert ha Recsek elv- társ kezében a vezetés, akkor. akkor végleg • lőttek az ilyen- oiyan szabálytalanságoknak; nem lehet a megengedettnél nagyobb háztáji földet hasz­nálni, a fogatokat térítés nél­kül nem vehetik igénybe a ta­gok stb. Ez persze nem tetszik szoknak, akik az elnökcserdtől a zavarosban halászás idejének meghosszabbodását remél :k Ezért szorgalmazták hát az aláírásgyűjtést főleg olyanok, akik az ellenforradalomban dicstelenül leszerepeltek: Re- zsonya Géza és társai. Azt, amit ötvenhatban tettek, senki sem hánytorgatja fél nekik — de amiben most sántikálnak, azt nem tűrheti a pártszerve­zet, a- tanács. Akadnak, akjk hazugsággal próbálják tervü­ket véghezvinni. Nemrégiben Kaposvárott járt Balogh József (templomi), az ellenőrző bi­zottság és a tanács végrehajtó bizottságának tagja. Ő híresz- telte-e, más találta-e ki — ne­héz volna megállapítani, de az tény, hogy beszélik a faluban: »A megyei párttitkár is meg­mondta Balogénak, hogy Re- cseket le kell váltani.« Mi sem könnyebb, mint ezt az »értesü­lést« megcáfolni. Ezért ment a minap ötvöskónyiba Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára. Akivel beszélt mindenkinek megmondta: »Nálam senki sem járt ebből a faluból. Ma itt szerzett ta­pasztalataim, és a tagság több­ségének véleménye alapján úgy látom, Recsek elvtárs rá­termett, erős kezű vezető. Áll­jon mellé az agronómus, állja­nak mellé a becsületes gazdák, és segítsék a szövetkezet belső viszályainak leküzdésében; a rendbontók elszigetelésében, a törvényes rendelkezések ér­vényre juttatásában.-* Ennek a jó tanácsnak - tud­juk — nem tapsol mindenki. Szécsényi Ferenc jobban sze­retné, ha »háztáji« lovával fog lalkozhatna továbbra is. Meg­gyűlik a baja az, elnökkel Ma­ian István kertészeti csapatve­zetőnek is. Róla szükséges rész­letesebben megemlékeznünk. Elmondása szerint felesége 29 hold földjének az árán vett csaknem 5 holdas gyümölcsöst ebben a faluban. Társával aszaló üzemet alapított Nagy atádon, abból lett a konzerv­gyár. Jó előre megsejtette, hogy á népi demokrácia nem sorolja a dolgozó paraszti ka­tegóriába. Törvényesen elvált Ua^xnáljuk ki a termelés fejlesztésének lehetoség-eií Célkitűzések a nagyatádi járás mezőgazdaságában fejeségétől (bár ma is egy födél, alatt élnek), s a gyümölcsös 1949 óta a szülők és három gyermekük nevén szerepel, úgyszólván azonos arányban. A szövetkezetbe csak ő lépett be. Most, hogy körülnéztünk a háza táján,' azt láttuk, hogy az egész gyümölcsös egyöntetű munkát kap. A földrendezők sürgős dolga, hogy megállapít­sák: Matán István és felesége, aztán gyermekeik — Matán Géza, Simon Jenőné és özv. Darab Józsefné —, tehát mind az öten a valóságban is gaz­dái-e a gyümölcsösnek vagy csák a telekkönyvben. Az al­mafák között konyhakerti nö­vények is teremnek. Ezeket a szövetkezet árujával együtt értékesítették tavaly. Ez nincs rendjén. Meg az sem, hogy a dolgok tisztázása előtt távozni akar Matán. Mert hívták a MÉK vezetői a siófoki sava­nyító üzembe. Azóta már le­mondtak erről a szándékukról. Értésére adta Szirmai elvtárs: »Dolgozzék a tsz-ben is olyan odaadással, mint háztáji gyü­mölcsösében. Ért hozzá, jó szakembernek tartják. Ha munkáját rendesen elvégzi a közösben, megbecsüli érte az egész falu." Persze az ered­ményhez az is kell, hogy a szövetkezet vezetői hallgassák meg helyes szaktanácsait, és adjanak meg neki minden tá­mogatást az Aranykalász ker­tészete és gyümölcsöse rendes kezeléséhez. Ezen a tavaszon sok problé­mát dobott felszínre az élet öt- vöskónyiban. Egyesek ravasz módon nehezítik a kibontako­zást, s az amúgy sem elég erős szövetkezeti egység bomlasztá- sán, a vezetés gyengítésén mesterkednek. Nem vihetik végbe becstelen szándékukat1 K. J. A statisztikai évkönyvek ta­núsága és a múlt évi zárszám­adás adatai szerint járásunk mezőgazdasága évről évre jó közepes eredményeket ért el. 1960-ban nem volt egyetlen mérleghiányos tsz-ünk sem, a munkaegység értékének járási átlaga meghaladta a 28 forin­tot, a termelőszövetkezetek tiszta vagyona 24 millió fo­rinttal növekedett. Mindez el­ismerésre méltó eredmény. Ez év tavaszán a régi és új tsz-ék tagjainak túlnyomó többsége dicséretes szorgalommal fogott hozzá a munkához, s ez bizta­tó a jövőre nézve. Az állatál­lomány és a géppark növeke­dése, több nagyüzemi épület elkészülte és még számos ked­vező tényező könnyen tévedés­be ejthetne, ha nem nézünk alaposan a dolgok mélyére, ha megelégszünk az eredmények­kel. Most, amikor az egész já­rás parasztsága a termelőszö­vetkezeti útra tért, kimondat­lanul is felmerül a kérdés: ho­gyan tovább? Magasabb hozamokat Az előbbre látó tsz-tagok is egyetértenek abban, hogy a jelenlegi színvonalon nem szabad megállni. A népgazda­ság és a tsz-tagság igényei évről évre nőnek. A szövetke­zeti gazdák nem érik be azzal, hegy állandósítsuk az átlagos középparaszti eredményeket Rövid néhány éven belül ug­rásszerűen emelkedjenek mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés hozamai — ez a feladat. Párt- és tanácsi szer­veinknek, a tsz-vezetőknek és szakembereknek küzdeniük kell a tespedés, a maradiság és az igénytelenség ellen. Ügy véljük, nyugodtan kimondhat- . juk: még jelenlegi lehetősé- geink mellett is időszerűtlen a ~ 12—13 mázsa kukorica vagy az 1600—1800 liter tejhozam ter­vezése. A bolhási Szabadság 16,4, a lábodi Kossuth 16, a háromfai Üj Barázda 15,3 vagy a nagykorpád! Petőfi 14 mázsa májusi morzsolt kukorica át­lagtermést egyáltalán nem a járás legjobb talaján ért el ta­valy. Sőt! Segesd, Ötvöskónyi, Beleg vagy Somogyszob tala­jaitól jóval gyengébb minőségű földeken termelték meg ezt a mennyiséget. Ezzel szemben e három község 11,5, a belegi Pe­tőfi 12,8 mázsa átlaggal »dicse­kedhet«. Bár az idei tervekben átlagosan 12—13 mázsa szere­pel, már ez évben sem szabad beletörődnünk ezekbe a hoza­mokba. 1962-ben pedig min­denképpen el kell érnünk a 15 mázsás holdankénti átlagot az egész járásban. Ugyanígy cé­lul kell tűznünk, hpgy átlago­san 2100—2200 liter, tejet ad­jon egy-egy tehén a közös ál­lományban. Tudjuk, hogy terveink nem valósulnak meg önrriaguktól. Csodaszereket sem keresünk. A megyei pártbizottság 1960. november 29-i határozata vi­lágosan meghatározta a tenni­valókat. Ebből a határozatból két alapvető feladatot emelünk ki, és azt kiegészítjük egy har­madik szemponttal: 1. Minden módon fokozni a talajerőt; 2. bőséges takarmányellátást biz­tosítani; 3. egyensúlyba hozni a keményítő-fehérje mérleget. Zöldtrágyával is növeljük a talajerőt jó lépés - elmélete. egy szál kukorica« A talaj termőereje minde­nütt fontos tényező, de nálunk különösen az. A mi talajaink szervesanyagban igen szegé­nyek, ezért kevés állatot tud­nak eltartani. Ez a, probléma önmagába visszatérő vonal: kevés állat — kevés trágya, kevés trágya — alacsony ho­zam, kevés takarmány — gyen­ge állattenyésztés. Ebből a bű­vös körből a régi módszerek­kel nem jutunk ki. Ezért mind a párt-, mind a tanácsi szervek állandóan azt tanácsolják a tsz-eknek, hogy az istállótrá­gyát gondosan kezeljék, azt az utolsó kocsiig hordják ki, és szántsák alá Ez azonban ön­magában nem elég, mert az istállótrágya nem fedezd a szükségletet. Éppen ezért a mainak többszörösére kell emelni a zöldtrágyázást, és a rendelkezésre álló műtrágya részét is itt kell felhasz­nálni. Javasoljuk, hogy 1962- ben a közös szántóterület 7—8 százalékát zöldtrágyázzák. A tsz-ek termeljék meg az ehhez szükséges napraforgómagot a szerződött területeken felül. Az így feljavított talajokon 18—20' ezer tövet bátran hagy­hatunk, és ez még átlagos év­járatban is biztosan terem 20 —22 mázsa májusi morzsolt kukoricát. Ez pedig hozzávető­leg 60 ezer mázsa — 15 ezer sertés meghizlalására elegendő — többletet jelentene a járás­ban. Ez .20—22 millió forint többletbevétel a járás paraszt­ságának. Nem becsüljük le a meggyökeresedett szokásokat, ezért szívósan és türelmesen magyarázzuk a tsz-ekben, hogy idejét múlta már az »egy Termeljünk több takarmányt A kukorica terméshozama« nak jelentős emelésével rész­ben megoldjuk a takarmány­problémát. ’A talaj termőké­pességének fokozásával szá­mottevően emelkedik a szálas- és egyéb takarmányok hozama is. Egy csapásra két legyet kell ütnünk. - Járásunk egyik fő baja, hogy — az alacsony átlagok mellett — rossz a fe­hérje-keményítő arány. Ezért egyedül a hozamok emelése nem szünteti meg a takarmá­nyozási gondokat. Alig akad olyan községünk, ahol a ter­melt takarmányokból megfele­lő szabványt lehetne összeállí­tani. Ha kielégítjük a növen­dék- és fejősmarhák igényeit, akkor baj van a fehérhússerté­sek takarmányozásával. Ahol kielégítő a malacok és a fiatal sertések állapota, ott szinte biztosra vehetjük á borjak és tehenek gyengébb ellátottsá­gát. Mit tehetünk, mi a meg­oldás? A lucerna alig néhány köz­ségünkben terem meg, sőt még a vöröshere sem ad kielégítő termést a járás nagyobbik ré­szén. Nem teljes megoldás az abrakkeverő üzemek felállítá­sa sem, hiszen a szarvasmar­hák ellátására főleg szálas- és vizenyős takarmány kell. (Mel­lesleg: még keverő sincs a kö­zelben.) Szerencsére a homoknak megvannak a maga pillangós növényei, csupán az eddigiek­nél kiterjedtebben kell termel­ni azokat. Mindenekelőtt az őszi és tavaszi bükkönyös vagy borsós keverékekre gon­dolunk. A szöszös rozs, sőt jobb talajokon a búza is meg­érdemli, hogy vetésterületét az eddiginek két-háromszorosára emeljék. Ha a keverékben ele­gendő a pillangós, akkor igen jó keményítő-fehérje arányt kapunk, s ezzel nagymértékben javíthatjuk a silókukorica egy­oldalú keményítőgazdagságát. Előnyös tulajdonságuk, hogy a talajt jó erőben hagyják visz- sza, ezért utánuk biztosan le­het még másodnövényt ter­meszteni. Az, hogy aratás előtt silózzák őket, enyhíti az őszi csúcsmunkák idején a munka­erőgondokat. Kisebb ifiérték- ben, de a zabosbükkönyre is érvényesek ezek a megállapí­tások. Bőséges és jó összetéte­lű takarmánykészletet ezen az úton halmozhatunk fel leg­gyorsabban. Más eszközöket is alkalmazunk a hozamok eme­lésére, a mi viszonyaink kö­zött azonban a fentebb említet- • te két tartjuk a legfontosabbak- 5 nak. HORVÁTH JÓZSEF: (36) Gyengéden felsegítik Sze­rencsést a teherautóra. A ve­zető mellett ül megint. Men­nyei óvatosságból ráfordítja a biztosító kilincset az ajtóra. Csaknem Ijilenc óra, amikor a vendéglátó és a pestiek bú­csút intenek egymásnak. Sze­rencsés karjával belekaszál a levegőbe, és félszegen vissza­írni. Aztán meglódul a teher­gépkocsi". Szerencsés ott ül Mennyei oldalán. Különös izgalom vib­rál a hátgerincében. Mintha minden idegszála táncot lejte- ne. Ügy érzi, neki tudna sza­ladni a világnak, és győzné tü-, dővel. És szédül. De nem a gyomra kavarog, hanem az agyvelejében érez valami sej­telmes, furcsa motoszkálást. Felszökött volna a vérnyomá­sa? A motor duruzsolása' fel­erősödve vissza hangzik a ko­ponyájában. Hej, de jó lenne, ha meg- álinának egy kicsit. Ügy érzi eszméletét veszti, ha nem száll­hat ki egy kicsit a fülkéből, nem bírja tovább ezt a mono­ton robajt. De nem tarthatja fel a brigádot, így is nagyon későre jár. Csak már a komp­nál lennének! Hátha a kompon kiszellőzik a feje, s elhagyja végire ez a rettentő, kínzó ér­zés? Érdeklődik, hogy valami kö­zömbös história jusson az eszé­be, de nem tud szabadulni — önmagától. Érdekes.— gondol­ja —, mintha magamat bá­mulnám. Ilyen vagyok, na és? Hm ..; vajon milyen lehettem fiatalabb karomban? 'Megint ez a szörnyű tépelődés. Letekerte az ablaküveget, és kissé kibillentete a fejét az ablakon. A surranó szélben megfürösztötte az arcát. Félig kinyitotta a száját, és habzsol­ta a langyos, erőteljesen áram_ ló levegőt. Mennyei sűrűn oda­pillantott, nehogy a gazda a ki­lincshez nyúljon. Igen — hasogatta Szerencsés agyát a gondolat — milyen le­hettem fiatal koromban? Maga elé idézte mai arcát, és meg- próbálta rendre lehántolni ró­la a múló évekkel rátelepedett barázdákat, sötétlő árkokat, vereslő foltokat. Feszülten les­te a képzeletében kibontakozó arcképet. S előtte állt egy férfiarc, amely voltaképpen azonos volt az ő ábrázatával, mégis más volt, egy _kissé me­rengő, egy kissé borongó, alig lehetett eligazodni ezen az ar­con, szenvtelen volt, és nem árulta el a lélek egyetlen rez­dülését sem. De hiszen én már láttam ezt az arcot! ■— hüledezett Sze­rencsés. Ez nem én vagyok, ez valaki más, ugyan hol láthat­tam én ezt az embert valaha? Csakugyan hasonlít rám, mégsem én vagyok, de hát ki­csoda? Idegei vad' háborgásán alig tudott már úrrá lenni. Csak akkor sóhajtott egy na­gyot, amikor a teherkocsi le­kanyarodott egy mellékútra, és kisvártatva feltűnt a rév. Alig várta, hogy a kocsi le­fékezzen. Kiugrott ‘ Mennyei mellől, és a víz széléhez balla­gott. A rév lejáratánál álldo­gált. A háta mögött Mennyei a révésszel váltott szót. Kide­rült, hogy pár perc múlva in­dul a. komp odaátról, látni is, egy teherautó és két fogat vá­rakozik az" átkelésre, s akkor menten fordul is a komp. Ez lesz az utolsó forduló. Sze­rencsés Örült a kényszerű vá­rakozásnak, valósággal rette­gett attól, hogy vissza kell ül­nie megint Mernyei mellé, és szembe kell szállnia különös gondolataival. Olyan jó csön­desen nézni a vizet. De a víz tükréből is egy arc bámult vissza rá. Ugyanaz, amelyet vesztére felidézett az imént. Az ő arca, és mégsem az. Ki ez az ismerős férfi? Megesküszik rá, hogy ismeri, látta már, és mégis .,: Mernyei gyöngédeh megfog­ta a karját. Mintha csak azért tenné, hogy közvetlenül mellé­je szegődhessen. Valójában azért, mert féltette Szerencsést. Még beleszédül a vízbe. Hi­szen meg-megimog a teste. Dol­gozik benne a bor.;. —1 vélte. . No, végre, túlnanról elindult a komp. A Tisza szelíden foly- dogált, mintha ügyet sem vet­ne terhére. Egy tömzsi- révész erőlködve vonszolta a meg­terhelt komp kötelét. Egy ,si- heder legényke ugyancsak iz­zadva segített neki. Az alkot­mány gyorsan közeledett. Az idős révész már a feljáró desz­kát igazította, hogy ha a teher­autó elindul a kompról, azzal se kelljen vesződni. A komp végre kikötött. Elő­ször a gyalogszerrel utazók íSzakosítsuk a termelést léptek partra, s amikor utolsó ember is elhagyta a/*­kompot, feldübörgött az öt-ÍJ .................. ,, , t onnás teherautó motoria. / Végezetül néhány szót a ter- Szerencsés egykedvűen bá-g™1« .szakosításáról Ennek . , , ,, . «megoldása több ókból is fon­meszkodott. Nezte az atkeloke-.Aos. ^ járás üzemeinek nyers- Szemügyre vett minden arcot.^anyaggal való ellátása, a fel- Azon vette észre magát, hogyjfszabadulö munkaerő foglalkoz­minden arcon azokat a voná-5^tó®a a>z-ek pénzbevétel „ , , . .. , , , , . Slenek emelese egyaránt ettől sokat kutatja, amelyeket kep-5függ. Igen kevés történt még zel etében! az imént megrajzolt, Se zen a téren. Üzemeink zömé« és amelyek annyira emlékez-«ben még a szatócs jelleg érvé­tetik őt valakire. Inyesül. Ahhoz, hogy előre lép­...... ... ... Sjünk, sürgősen tisztázni kell A feljáró szegélyén álldogált,?hoíiszabb időre az igényeket. s nem moccant: Nézte, hogyanjösszhangba kell hozni az egyes mászik le a kompról nagy óva-«növényféleségek árát is, hogy tosam az öttormás nehogy elnyomja maga alól teherkocsi,legy(f köztük túlzott .élté- gres, mert ez is akadalya a ^nagyüzemi termelés kialakítá- feljárót, mert akkor visszazu-^sának. Ezek után jobban lehet hanna a Tiszába. A sofőr, mi-ímajd összpontosítani a beruhá- közben megmarkolta a kor-ízás?kat és megszervezni a ....... ^szakmunkásképzést. Ha a sza­manykereket, kihajolt a te.'^kosítás megvalósul, akkor nem herkocsi nyitott ablakán, s-Jsablonos^n, hanem ennek alap- úgy figyelte, nem szorul-e túl-i&ái! készíthetik el termelési ságosan a feljáró szélére a k&-$tervüket a közös gazdaságok. . á Az adottságok megvannak Sárrá, hogy járásunk az új; Szerencsés ránézett a sofőrJmegngve^.e(je^{/ lehetőségeket arcára és megtántorodott. JobbSjól kihasználja, és rövid időn karjával tétova félkört írt le.Jbelül a mainál sokkal több ál­szája kiáltásra nyílott, egyetlen hang sem hagyta a tarkát. . (Folytatjuk.) de: 51ati és növényi terméket adjon >a népgazdaságnak. elS Torma István, a Nagyatádi Járási Pártbizottság tó-sas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom