Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-06 / 80. szám
Csütörtök, 1961. április 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagy idők nagy harcosára emlékeztünk Ünnepi tanácsülés Kaposvárott Latinka Sándor születésének 75. évfordulója alkalmából Egy hősi korszak emlékei elevenedtek meg tegnap a városi tanács nagytermének öreg falai között. Itt tartotta együttes ünnepi ülését a Somogy megyei Tanács és a Kaposvári Városi Tanács, hogy méltó módon adózzon a Magyar Tanácsköztársaság somogyi kormányzótanácsi biztosa emlékének születésének 75. évfordulója alkalmából. A néphatalom helyi képviselői, a megyei és a városi tanácstagok között ott ültek a régi idők öreg tanúi, a még élő kortársak. Eljött az ünnepségre a mártír özvegye, Latinka Sándcrrné elvtársnő is, aki — mint mondotta — felesége, elvtársa, harcostársa és tanítványa volt Latinka Sándornak. Részt vett az ünnepi ülésen Szirmai Jenő elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, ár. László István elytárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, az ülés előadója, és megjelentek vendégként a járási vezető elvtársak, hogy emlékezzenek, s példát merítsenek Katinka Sándor harcos élete tanulságából. , — Van mit tanulnunk 1919- től. A Tanácsköztársaság 133 hősi napja, amelynek Latinka Sándor is életét szentelte, a magyar történelem legdicsőbb lapjaira tartozik — mondotta megnyitó szavaiban Mikecz János elvtárs, a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Igen, Latinka Sándor nevét hallva mindenki a Magyar Tanácsköztársaságra, a bátor és forradalmi somogyi kezdeményezésekre, az igaz tettekre gondol. Latinka Sándor szíve, lelke, áldozatkészsége benne van mindabban, amit 1919-ben a somogyi munkásság és parasztság véghezvitt. Ezekről a tettekről beszélt dr. László István elvtárs, a megyei tanács v. b.-elnöke a lánglelkű forradalmárról, Latinka Sándorról mondott emlékbeszédében. Az őszirózsás forradalom idején megalakult Kaposvári Munkástanácsról szólva hangoztatta: hogy ez a tanács mindenütt vezető' szerepet játszott, az annak volt köszönhető, hogy vezetésében olyan becsületes szándékú baloldali szociáldemokrata elvtársak tevékenykedtek, mint Tóth Lajos, Szalma István, akikben lelkes támogatókra, . harcostársakra talált a Kaposvárra érkezett Latinka Sándor. »Vele olyan jól képzett, cselekedni tudó és tájékozott vezető gárda került az élre, amely nem várt tétlenül az országos szervek utasítására, hanem az alkotásra alkalmas lehetőségek között azonnal fel tudták mérni a tennivalók történelmi sorrendjét, megelőzve szinte két héttel az országos eseményeket« — mondotta László elvtárs. Latinka Sándor Somogyba érkezése után egymás után alakultak meg a megye falvaiban a földmunkások helyi csoportjai. A családtagjaikkal együtt százezres tömeget alkotó somogyi puszták népe szomjasan itta magába a bátorító, forradalmi, buzdító szót, s már 1919 februárjában hozzáfogtak a cselekvéshez, a nagybirtokok elfoglalásához. Latinkáék nem törődtek azzal, hogy mit mondanak «-odafenn-«, bátran nyúltak a forradalmi tettekhez más esetekben is, amikor a proletariátus ügyéről volt szó. Szocializálták a 'MIR gazdaságát, a malmot, a cukorgyárat, s megelőzve az országos eseményeket létrehozták a diktatúra szervét, a direktóriumot, amelynek élén Latinka Sándor, Peinhoff er Lajos és Tóth Lajos március 10-én átvette Kaposvár város és a megye közigazgatásának vezetését. Az emlékbeszéd felelevenítette a 133 nap történetét, mindazt, amiben oroszlánrésze volt Latinka Sándornak, a későbbi kormányzótanácsi biztosnak. Mindenütt megalakultak a munkás- és paraszttanácsok, s politikai megbízottak járták a megyét, szervezték a forradalom helyi erőit. Latinka Sándort a Megyei Munkás- tanács ülése az országos szervébe küldte Somogy képviselőjeként. Nagy iramban fejlődött a termelőszövetkezetti mozgalom, s híre magára vonta Európa figyelmét. A Forradalmi Kormányzótanács Somogyba hozta elsőként a külföldi újságírókat, a hazai közgazdasági szakembereket — köztük volt a nagy magyar író, Móricz Zsigmond is —, hogy tanulmányozzák a termelőszövetkezeteket. Latinka Sándor a termelőbiztosok április 12-i ülésén mondotta: »Az egész ország szeme rajtunk nyugszik Innen indult ki a termelőszövetkezetek létesítésével a kollektív berendezkedés nagy eseménye, itt próbálták ki annak sikeres alkalmazását, amely mintegy útmutatója lett az egész világnak... Büszke lehet Somogy arra, hogy mint az ország szervezettségének legerősebb perifériája minden jó és egészséges alkotás élén áll...« 1919 forradalmi eseményeinek hatását saját magán érezte a proletariátus. A történelemben először fordult elő, hogy a vezetők a nép javát, boldogulását akarták és szolgálták. Latinka Sándor is mindent megtett ezért, amit tehetett. Számba vétette a proletárok üdületésére alkalmas Ba- laton-parti nyaralókat, intézkedett a könyvtárakról, kidolgozta az ipari tanoncképzés tervét, ifjúmunkástelepet állított fel az egyik laktanyában. Szervezte az üzemek kollekti- . vizálását, s ezzel egyidejűleg ; arról is gondoskodott, hogy a I termelés folyamatossága ne ■ szenvedjen csorbát. Karhatal- j mat, munkászászlóaljat szervezett, annak egyik századát maga parancsnokolta. Helyt- állásra, forradalmi elszántságra intett, amikor a bajok láttán itt-ott csüggedés ütötte fel a fejét. »A járási politikai megbízottak azok, akiknek proletár önzetlenségben példát kell mutatniuk« — mondotta. Latinka Sándornak körülbelül 1500 levele maradt hátra a Tanácsköztársaság idősza Kából. Leveleiből határozott, őszinte, szókimondó, fegyelmezetten szűkszavú, ízig-vérig humanista-szocialista vezető ember arcvonása bontakozott ki — mondotta László elvtárs, majd így folytatta: — Figyelemre méltó Latinka Sándor leveleiben az a szeretetteljes emberi hang, amely- lyel a termelőszövetkezetekkel, a munkástanácsokkal és egyes elvtársakkal érinttezett. A proletárokat mindenütt »kedves elvtársaknak« szólította, és aláírása előtt »elvtársi szeretettel« búcsúzott. Végtelen türelme és szeretete a legkisebb ügyekre is kiterjedt. Azt vallotta, amit a Kaposmérői Munkástanács elnökének írt: »... nekünk arra kell törekednünk, hogy elvtársi szeretettel, békességgel intézzünk minden ügyet és főleg igazságosan.« De megmondta a véleményét azoknak a bizalmi férfiaknak is, akik hibát követtek el. Amikor a tanácskormány lemondott, és a Tanácsköztársaság bukása már nyilvánvaló volt, mondanivalóját ezzel a hitvallással fejezte be a megye vezetőinek megbeszélésén: »Egyéni sorsom bármilyen légyen, az eszme diadalmaskodni fog.« Befejezésül ezeket mondotta László elvtárs: A direktórium működése példaképül szolgálhat nekünk, tanácsi vezetőknek és tanácstagoknak. Büszkék vagyunk Latinka Sándorra, a direktórium vezetőire, dicső elődeinkre, akik életüket áldozták ügyünkért, amelyben mindvégig mélységesen hittek. Nagy idők harcosára, igaz emberre emlékeztünk. S úgy van az, ahogy Mikecz elvtárs mondotta: »Nem lehet igaz szívvel harcolni a holnapért, ha nem becsüljük a tegnap hőseit« Képek a budapesti április 4-i díszszemléről A pártélet hírei A Fomyódi Községi Pártbizottság a napokban összehívta a különböző pártszervezetek vezetőit, hogy megbeszéljék: hogyan segíthetnek a kommunisták a termelőszövetkezetek megszilárdításában. A tanácskozáson több helyes javaslat hangzott el. Az emberek közötti politikai nevelőmunkán kívül a pártszervezeteknek többet kell kezdeményezniük gazdasági téren is állapították meg. Ajánlották a fonyódi tsz-nek, hogy létesítsen halastavat, telepítsen füzest, és bátran fogjon hozzá a baromfitenyésztéshez is, mert ez, ha valahol igen, Fonyódon igencsak kifizetődik. A jelenlévők egyetértettek abban is, hogy bár a különböző munkaterületeken dolgozó kommunisták sokat segíthetnek a tsz-nek, de a tsz kommunistáinak a tennivalóit nem végezhetik éL A munkafegyelem megjavításáért és azért, hogy a tsz-tagok becsülettel dolgozzanak, _a legtöbbet a tsz pártszervezetének kell tennie. * * * / A Marcali Járási KISZ bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan fejlődtek az ifjúsági szervezetek a KISZ kongresszusa óta. Kiderült, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség befolyása leginkább a lányok körében erősödött, s arányuk az alapszervezetekben lényegesen javult. A fiúk szám- ■ aránya viszont rosszabb, mint egy évvel ezelőtt volt. i A járásban egy év alatt a pártszervezetek 31 KISZ-togot vettek fel tagjelöltnek a párt I soraiba. Ez azt igazolja, hogy az idősebb kommunisták mind nagyobb figyelmet fordítanak az ifjúsági munkára. Említésre méltó az is, hogy Till Károly problémája egyúttal a kaposhomoki Lendület Tsz vezetőinek gondja is, különösen így, hogy nehezen tudnak közös nevezőre jutni. Pedig. töbij bizalommal előbbre tartanának. A megoldásra váró probléma két szálon függ. Till Károly az elsők között lépett be 1959-ben a szövetkezetbe. Az állatok mellett dolgozva becsülettel helytállt. Bizonyíték erre, hogy könyvébe havonta 44—55 munkaegységet írták. Az odaadó szorgalmat betegség törte ketté. Hónapok óta viselt lábsérülése, elmérgesedett, s betegségével kórházba került. Azóta nem bír dolgozni, s előreláthatólag így lesz ez továbbra is, mert ugyan begyógyult a seb a másfél éves kezelés során, de a sérült láb vékonyabb, mint a másik. S a 68 esztendős Till Károly száz méternél hosszabb útra nem vállalkozhat. A múlt évben feltei’jesztette a szövetkezet munkaképtelenségi já- radélcra, de elutasították azzal, hogy nem száz százalékos rokkant. Megfellebbezte a végzést. . Űjabb döntés még hem történt, ugyanis a közelmúltban volt felülvizsgálaton. Két évig nem keresni — súlyos következményekkel jár. Emberséges eljárással meg leheltje, illetve meg lehetett volna rövidíteni ezt a várakozási időt. A másik szál — Till néni ügye — szorosan kapcsolódik az előbbihez. Till néni 67 éves, kora után járna neki az öregségi járadék, de nem tag.. Ez az a pont, ahoi nehezen értik a fiataloknak falura való visz- szatérése eredményeként nőve. kedett a tsz-ben dolgozó KISZ-tagok száma. meg egymást a szövetkezet vezetőivel. Látva a hónapról hónapra nehezebbé váló anyagi helyzetet, Till néni a múlt év szeptember elején aláírta a belépési nyilatkozatot. Csakhogy az ő felvételéről már a közgyűlés dönt. Egy zárszámadó és egy tervismertető közgyűlés volt azóta, de egyiken sem foglalkoztak tagfelvétellel, csupán a vezetőségi ülésen esett róla szó. Pedig ő már szeretné, ha folyamatban lenne öregségi járadék-kérése. Azért nincs megértés a szövetkezet és Tillék között, mert sehogy se akarja elhinni Till néni, hogy nem akar rosszat neki a közösség. Járadékot kérni még tagsága esetén sem lehetne, mert a családból már egy kérés folyamatban van, és tudott dolog, hogy a törvény szerint a házaspár esetében csak egyikük kaphat járadékot. A másik, ami a szövetkezet jóindulata mellett szólj nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy az idős házaspár a jelenlegi körülmények között anyagi gondokkal küzd, s ilyenkor számít az a 37,'SO forintos SZTK-járulék is. És még valamit: Till néni, ha tud, könnyebb munkát a tagfelvétel elintézéséig is végezhet a szövetkezetben, mint bedolgozó családtag, s az a néhány munkaegység is számít. A közösség vezetői szívükön viselik a két idős ember sorsát. A járadék-ügy remélhetőleg ennyi idő után már hamarosan tisztázódni fog. Megértéssel könnyebb célt érni Y. sí»