Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-28 / 99. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. április 28. LÁTOGATÁS A ZENEISKOLÁBAN Kottát szorongató, hegedűt vivő gyerekeik fordulnak be a zeneiskola épületébe. Bentiről meg kifelé tart egy csoport gyerek: vége az órának. Egész nap tart ez a vándorlás, délelőtt is, délután is van óra a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Ötszázan tanulnak itt évente. Sajnos, kevés a hely, a tizenhét tanterem mindig foglalt, percről percre be kell osztani, hol milyen órát, milyen foglalkozást, próbát tartsanak. — . Százötven-kétszáz gyereket utasítunk el évente, mivel nincs elegendő helyünk — mondja Nyaksas József, az iskola igazgatója. Most kapnak még három tantermet. Az udvar felőli részen építik fel. Több mint kétszázezer forintba kerül az új épületszárny. Nem sok ez a három tanterem, de enyhít a gondokon. Gólya, gólya, gilice... tók-terem dobogóján fel is lépnek. A múltkor a zongora tanszakosok szerepeltek, vasárnap 1 a hegedű tanszak növendékei Gyakorolnak a fuvolások. A növendékek többsége, ket- száznógy gyerek a zongora tanszakra jár. Hegedülni, csellózni és brácsázni százötvennyolc fiatal tanul. Tizenhatan ének tanszakra, heten fuvola-, kilencen klarinét-, ketten oboaórára járnak. Száznégyein tanulnak az előképzőben. — Tizenegy növendékünk szakiskolára, kettő a Zeneművészeti Főiskolára került agyain, de nem a művészképzés a célunk — magyarázza Nyakas József. — Tudatos zeneélvezőket kívánunk nevelni. Az ötödikeseknek minden második órán zeneirodalmat adunk elő. Ezeken az órákon nemcsak megismerkednek egy-egy zeneszerző életével, hanem műveiket is meghallgatják lemezről, így nagy élményt nyújtanak ezek az órák. Időnként a hajlgatök a 'Barlépnek fel a vonós kamaraesten. Mindenki szorgalmasan gyakorol. Májusban Balatonlel- lén ad műsort a zeneiskolások egy csoportja. A Kodály- és Erkel-teremből énekszó szűrődik ki. Az egyikben az óvodások tanulnak, a másikban a másodikos zongora tanszakosoknak van szolfézs órájuk. »Gólya, gólya, gilice...« — éneklik a csöppségek, s kis kezükkel tapsolják hozzá a ritmust. Akad egy bátor jelentkező, s elénekli a Csikós legényt. Az Erkel-teremben ifjú Mózner János tart órát. A táblánál Szabó Agnes áll. A mutató pálcával a szemléltető táblán levő dóré - mi-re mutat. A többiek utána éneklik a hangokat. A Mozart ^teremben Erdész Mária ül a zongoránál. Mellette Gallái Istvánná tanár. A másodikos növendék Kabalevszkij Dallam című művét ' gyakorolja. A Smetana-teremben találhatók a fúvósok. Csupor Lászióné, a fafúvósokat oktatja. Most a fuvolásokkal foglalkozik. Vörös Mária az előbb érkezett, kiesőAz éliizemcímre pályázik a Kaposvári Tejipari Vállalat Rokfort sajtot készítenek Csurgón — Központi vajgyartó üzem Kaposvárott Énekórán. Közös muzsikálás. magolja a tokból hangszerét, összeállítja, fúj 1 egyet-kettőt, aztán felteszi a kottát az állványra. Csupor Lászióné segít a gyakorlásban Marikának. A Schubert-terem'ben az énekeseknek tart órát B. Ittzés Irma tanár. Papp Árpádné szak- felügyelő tapasztalatcserére jött Pécsről Kaposvárra. Amikor belépünk, épp Dobó Irénnek magyarázza a helyes hangképzést Azután egy duó következik. Dobó Irén és Kenéz Erzsébet Mendelssohn Őszi dalát adja elő. L. G. Vad szenvedélyek Vatahommét eltűnt egy tarisznya. Vagy talán csak ürügy volt az egész. Ittak az emberek, sokat,, mértéktelenül. S a szesz, az ital e látszólag apró körülmény ürügyén micsoda hallatlan, szadista szenvedélyeket szabadított fel az emberekben! Szégyellném nyilvánosság elé tárni, hogy melyik faluban történt ez az eset, neveket sem mondok. De sajnos egy vád- lóan igaz történetet igen, okulásként a szesztestvéreknek ... Van egy ember a faluban, akiről azt mondják, hiányzik néhány kereke. Pedig nem szellemi fogyatékos ő, vagy ha ilyen jelek mutatkoznak is rajta, az csak a mértéktelen italozás következménye. Mindig ott dülöngél a kocsmában, s a többiek céltáblája már. Igen, állítólag eltűnt egy tarisznya, s ráfogták, ő vitte el. Ki tudja, hányadik fröccs, hányadik féldeci pálinka után kötöttek belé. S mint a középkorban, vallatni kezdték. Lököd- ték először jobbra, balra, taszigálták, mint egy zsákot. S a kocsma vendégeinek eltorzult az arcuk. Vad, röhögő ábráza- tuk pontosan olyan volt, mint amilyennek a poklok ördögét szokták megfesteni, kaján, kifejezéstelen, már nem is emberi arc... S az áldozat, akiből bohócot csinálnak, akivel mindenki dolgoztat, mindenki rúg belé, és mindenki itatja a kocsmában, hogy még jobban kivetkőzzék emberi mivoltából, az Iszonyatos fájdalom következtében felordított... Odakint vallatásra készülődtek. Valamelyik részegnek eszébe jutott régi olvasmánya, vasvillát hozott. Gyertya fölött tüzesftették a vasat vérlázító röhej közepette, s aztán az arcát égették, szúrták kegyetlenül. Vallatták, hogy hová lett a tarisznya ... S a többiek asszisztálták hozzá! A rendőrség nyomoz az ügyben. De nincs büntetés, mely vádlóbban figyelmeztetne, mint a megsebzett ember kifejezéstelen arca. Miért vezethet idáig az italozás, nincs, ki megálljt kiáltson? De van... Ezer és millió... S a szesztestvéreknek képen kéne mutogatni a meggyalázott ember arcát, magnetofonról visszapörgetni artiku- látlan jajveszékelését, hogy meggyökeresedjék a gondolat: — Ember, ember vagy! Uralkodj magadon! J. B. Osztottak ugyan, nyereségrészesedést a Kaposvári Tejipari Vállalatnál, de ez mindössze 2,9 napi fizetést-jelentett a dolgozóknak. Igaz, nemcsak rajtuk múlott tavaly az eredményesség, s még ha ily kevés is a jutalom, azért mint a jó munka erkölcsi bizonyítéka elegendő. Persze ez az összeg több is lehetett volna' az adottságokat nézve. Érezték ezt. a vállalat dolgozói meg a vezetők is. Idejében megtárgyalták a különböző lehetőségeket, s az év első hónapjaiban már ezek kihasználásával végezték a munkát. Elhatározták, hogy az év végéig kiharcolják az élüzem- jelvényt is, vagy — ha esetleg akádna jobb tejipari vállalat'— leealább az élüzemszintig eljutnak. így kiköszörülhetik a múlt esztendőben esett csorbát. Mivel a vállalatnak elég szétágazó a munkaterüjete, számos lehetőséi adódik a taka rékosságra. Á begyűjtőktől a kész áru kiszereléséig százez rek óvhatok meg a semmibeve- széstől. Kiss István, a vállalat igazgatója ezt kézzelfogható tényekkel támasztotta alá a legutóbbi termelési értekezleten. Azóta szigorúbb lett az. ellenőrzés, de szigorúbbak a. dolgozók is saját magukkal szemben. Vigyáznak, nehogy valamit elfecséreljenek. A célt, azt tudniillik, hogy megszerzik , az élüzemcímet, remélhetőleg elérik. A vállalat első negyedévi eredmény- tervét 221,6 százalékra teljesítette. Ügy fest, hogy a második negyedév is meghozza a maga gyümölcsét. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák rendre teljesítsék kötelezettségüket. Már csak azért is, mivel a múlt esztendőhöz képest jelentősen emelkedett a tej- és v^jfogyasztás. A két év első negyedeit összehasonlítva tejből 21, vajból pedig 11 százalékkal volt nagyobb a kereslet az idén, mint tavaly. Az elmúlt néhány hét alatt mintegy 200 literrel emelkedett Kaposvár tejfogyasztása. * * * Hathónapos szünet után április közepén ismét megindult a munka a Csurgói Tejüzemben. Azóta napi 12—13 ezer lié tér tejből készítenek rokfort sajtot. Negyedévenként ' 150 mázsa árut gyártanak, s főleg a belföldi fogyasztást elégítik ki. Ez évben 100 mázsa sajt exportálását írja elő a tervük, az üzem azonban ennél lényegesen többet szeretne külföld-, re küldeni. Lajta-sajt is készül, de csak ritkán, mivel ez terven felüli gyártmány. * * * Tavaly Kaposvárott a Zalka Máté utcai telepen szerelték fel az prszág első chaddarsajt- üzemét. A megye glső korszerű tejfeldolgozója után ez év április elejétől egy másik modem üzem kezdte meg működését a Cseri úti telepen. Itt vajat készítenek, s a Cseri úti telepet ma már Kaposvári Vajgyártó Központ néven emlegetik a tejiparban. Baranya, Somogy és Tolna megyéből érkezik ide naponta 9—10 ezer liter tejszín, s. ebből 30—32 mázsa vajat készítenek. Az árut Kaposvárott, Baranyában és Budapesten értékesítik. • K. F. Kik váltottak jegyet a Holdba? Nelson J. Bottonley, a philadelphiai egyetem rektora, a világűr békés meghódítására alakult társaság elnöke elmondotta, hogy a társaság irodái már 12 retúrjegyet ad^p.k el a Holdba. Az »utasok-« között van Eisenhower, Maria Calv las, Marlon Brando és Elsa Maxwell. a vattásat csacsacsa! Anatole France mondja valahol, hogy aki vallást alapít, nem tudja, mit cselekszik ... Az effajta intézmények rendszerint nem sokáig felelnek meg alapítójuk szándékának; sőt megesik, hogy annak homlok- egyenest ellenkezőiévé válnak. Milyen bölcs szavak! Igazukat hányszor,. de hányszor tanúsította már az emberiség története attól a perctől kezdve, amikor a különféle vallások hógörgetegei zuhanni indultak és eltemetni az emberszabású életet, világszemléletet! Nem tudom, mit szólnának például a római katolikus vallás néhai alapítói olvasva, hogy a Pro Civitate Christian- na nevű olasz katolikus szervezet pályázatot hirdetett a közelmúltban vallásos tartalmú, de minél modernebb formájú egyházi énekekre. A pályázati feltételek megkívánják ugyan, hogy a szöveget »hassa 4t a kereszténység szelleme«, a ritmus viszont legyen modem, az angyalát! A pályázók felhasználhatják műveikben a modem táncok ritmusát is! Mit szólnának vajon az alapítók, és mit szólnának az egyházi zene megteremtői, akik Olaszországban immár nem kívánatos, mondhatni csupán zenetörténetbe po- rosítható elemekké lettek? Jobb talán, ha nem firtatjuk, hanem segítségül fiívjuk képzeletünket, és elképzelünk például a Szent Péter székesegyházban egy ceremóniád nagymisét, amelyre tüzes csacsacsa ritmusoktól kísérve lépegetnek be a szertartást végző papok. .. Mert nem kétséges, hogy a pályázat nem marad pályázók nélkül. Nagy foga van a lírának Olaszországban, és valahány szerző bolond lenne, ha kimaradna ebből a mulatságos játékból, ami után már csak az következhet, hogy egy másik katolikus szervezet divatpályázatot hirdet, mely korszerűbbé és olcsóbbá teszi a vallásos szertartásokat végző papság hagyományos, de szerfelett drága öltözékét. Nem azért, csodaszépek és bá- mulnivalóak a csipkehímzésű 'karingek és az arannyal ezüsttel kivert orná- tusok, de sokba kerülnek! Ó,* távolról sem az egyháznak, hanem a híveknek! Nem tréfa ez, kedves olvasók! Ha a templomokba bevonul a csacsacsa zene, előbb-utóbb kiderül hogy meg kell teremteni a külsőségek tökéletes harmóniáját is. Úttörő lépésként talán először csőszoknyára változtatva a papi bőszoknyát! ?? Csak egy kis apróhirdetés..“ Megvallom, engem is izgatott. »Húszéves fiatalember társaság hiányában (megismerkedne 18—20 éves lánnyal.« Társaság hiányában... Ez lepett meg, ez gondolkoztatok el, s ez adta az ötletet, hogy beszélni kellene a fiúval. Mert lehet, hogy pusztán szórakozni akar, s ezért hirdet, gyönyörködni akar a válaszborítékban érkező fényképekben. De az a »társaság hiányában« esetleg mást is rejthet, olyasvalamit, aminek érdemes utánanézni. Ki ez a fiatalember? Hol dolgozik? Mit, csinál, miért nincsenek barátai? Csupa izgalmas, érdekes kérdés. És megismertem R. Gyulát, az egyik kaposvári vállalat ifjúmunkását, a hirdetőt; sokat beszélgettem vele cukrászdában és a munkásszállás vaságyán ülve esténként, amikor nem akadt egyéb programja. Szülei elváltak, rokonok neffliéü síutalc a py-ccfncUeU? Ha valaki ilyen címet adna előadásának, esküdni mernék rá, hogy minden idők legnagyobb érdeklődéssel fogadott ismeretterjesztő előadását tarthatná meg. Mert ugyan melyik felnőtt ember az, akit hidegen hagy ez az ősidőktől fennálló probléma? Bizonyára sok felnőtt társam tette fel magának például azt a kérdést a késői filmelöadáso- kon: »Miért sírnak a gyerekek?« Vagy: »Ha már sírnak, miért a filmelőadás legszebb, legdrámaibb jeleneteinél szólalnak meg az új élet harsonái? Válaszolgatva egymásnak a földszintről az erkélyre és viszont?« Tudományosan nem foglalkoztam még e kérdéssel, any- nyit azonban laikusként, minden alaposabb kutatómunka nélkül is felfedeztem, hogy a filmelőadásokon a kicsinyek szüleik miatt keserednek sírásra. Miért éppen a szülőket siratják? Igen egyszerű erre a magyarázat: a kicsinyek szé- gyenletükben fakadnak köny- nyekre, azt restellik, hogy szüleik nem tudnak olvasni. — ??? Hogy ezt meg honnan vettem? Ez is egyszerű. Ha a szülök tudnának olvasni, gyermekeiket nem vinnék magukkal a késő esti filmelőadásokra, tiszteletben tartanák az idevágó szabály okát! vélték egy ideig, s aztán korán munka után kellett néznie, mert ingyen nem kosztolták volna, s ő sem akarta ezt. Kapott is munkát, ez volt idejének egyik lekötője, a másik pedig az olvasás. Nem érdekelte semmi más, nem szeretett focizni, inkább elvonult egy csendes zugba, hogy kedvencei a könyvek között lehessen. így történt, hogy falujában eléggé elidegenedett a vele egykó- rúaktól, már nem is hívták sehová, ő meg nem ment volna magától. KaposVs-ott sem változott a helyzete. Barátai nem akadtak szobatársai, a régi, összeszokott kollektíva eddig még nem fogadta be. Egyedül járt moziba, színházba, órákig sétált magányosan a parkban, látta az összebújó párokat, a boldog szerelmeseket, a gyerekkocsit toló ifjú anyát, s mellette lépkedő apát. És ekkor érlelődött meg benne a gondolat: hirdetni fog, mint ahogyan sokan teszik. Hátha talál egy társat. — Talált? Megrázza fejét. — Senid sem válaszolt... — A hirdetésben látta az egyedüli megoldást? — Hát... Mihez kezdhettem volna? — válaszol kérdéssel. S ekkor ismét nekem kellene kérdezni, de nem őt, hanem a vállalatnál dolgozó fiatalokat, a kiszeseket, hogy ők vajon hol voltak, és hol vannak most is, miért nem figyeltek fel a magába zárkózott, már 1 -~an egy éve közöltük dolgozó fiúra, miért nem hívták meg a közös rendezvényekre, kirándulásokra. R. Gyula tehetséges ember, egyedül a magány fáj neki, bár ő is belátja, hogy ez a nagy visszavonultság korántsem válik hasznára. Menne most már szívesen — ha hívnák, ha szólnának neki. S hívni kell, törődni kell vele, hogy a gyermekkora óta lekében megbújó keserűség eltűnjön, és soha többé ne jusson eszébe a próbálkozás : »... társaság hiányában megismerkednék..'.« Gyula most már mosolyog a »merész« ötleten, hogy hirdetett, talán szégyelli is egy kissé. A minap már ott volt a város ifjúságának impozáns fáklyás felvonulásán, ' jóllehet csak nézőként. De jövőre együtt akar menni a többiekkel, s talán már egy kislány oldalán lépkedhet... P. Gy. Somogy? Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár« Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár« Latinka S. u. 2. Telefon 15-16« Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivav* oknál és postáskézbesstőkné) Előfizetési díj egy hónapra U
