Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

SOMOGYI NÉPLAP 9 Vasárnap, IMI. áprffis % TAKATS GYULA: HÜSVÉTI HAJNAL Kék volt a fa s csúcsában dal zengett hajnal óta. Fülelve hallgattam az ágyba s kiléptem az előszobába. Kék csontváz volt a fa, de zengett éterin de la, s a hajnal sem állta tovább. Fellőtte első sugarát. A kék csontváz csúcsára lőtte, a zengőn s fénylőn lebegőre s ott ült kicsinyke ág rügyén egy fekete madár. ö hívta, mimt teremtő: jöjjön virágpor felhő! S jött ö is zengő telt dalára a nap fias arany tojása és ekkor valami mértan fénye feszült kertünk négyszögébe, s mint a negyedik dimenzió zengett a kis feketerigó. LÁSZLÓ IBOLYA: OTTHON Járom a pusztát, hazatérők mohóságával vizslatom mit itt nem láttam soha még se kamrában, se asztalon. Felnőtt pajtások traktálgatnak borból, mindenből van elég — mint lagziban, elébem rakják a gazdagságuk elejét. Megjártam már a pincét, padlást, kápolnatiszta sok szobát, a jószágukat megszámláltam, ki vallattam az okosát — csobog a szó örömről-gandról. Koccintunk s újra a beszéd táncoló tüze árasztja szét összekapcsoló melegét. Betelni nem tudok velük, sorolják, egyre mondják: — a szövetkezet magtárt épít, a kastélyt tatarozzák, tervük ezer. dolguk ezer. ök pedig? Óriások; cselédmúltból gazdajelenbe terelik a világot! Kilenc év a népi kuliéra szolgálatában A Kutasi M EDOSZ Népi Együttes életéröl Kerék Imre: EMLÉK A rózsás mellű hajnal épp egy Kék felhőben mosakodott. A pajtából kihozott Jóska egy kapát s két horgászbotot. Még kód-tehenek legelésztek A rétek bársonyos füvén, A kazal mellett Jóska ásott, S a gilisztákat szedtem én. Később, mikor a fehér csordát Égi kondás hajtotta el: A kerek doboz tele volt már, Mint borral egy ezüst kehely. Permetező tündért fényben Csillogtak a füvek, a fák, S rigókkal versenyt fütyörészve megindultunk a réten át. TÉNAGY SÁNDOR: SZÖVETSÉG íme, itt van a kenyér — mondjáik a földet művelők és sérthetetlen nyugalommal és biztonságérzéssel az asztalra teszik fáradságukat és szorgalmukat; és ha mi bicskánkat vágjuk a cipóba, megértik óik, az ő életüket daraboljuk apró falatokká, az ő szenvedésüktől cukrosodik szánkban a kenyérhéj. Kihoztuk, íme a vasat — mondják az overálosok és kirakják a vagonokból a gépeket és a szerszámokat, melyeket szívükkel esztergáltak és életükről mintáztak; ők azok, akikről a költők harsognak, mondván, hegy izmaikban tenyészik a szocializmus, de ők csak hallgatnak, mint a finom vacsora fölött az apai öröm. Tessék, vizsgáljátok meg gondolatainkat — mondják a fehér köpenyek viselői és kioperálják a társadalom agyvelejét, hogy mindenki lássa a tekervények térképeit; szögletesen még, de odanyújtják kezüket és nem baj, hogy olajos a kézfogás; és nem baj, hogy beszédükben sok az idegen szó, megértjük egymást, készülnek közös szótáraink. KÖNYVESPOLC GYURKOVICS TIBOR: SlP ÉS LÉLEK A fiatal költőnek ez az első kötete. Verseit eddig csak fo­lyóiratokból ismerhette az ol- vosóközönség. Erős pszicholó­giai hajlama — gyermek­pszichológusként dolgozik — realista törekvésekkel párosul. Társadalmunk problémáit, s korunk nagy világpolitikai ese­ményei erőteljes hangot kap­nak költészetében. PHAEDRUS: MESÉK A Makedóniából ifjú korá­ban Rómába származott Phaedrus Augusztus császár rabszolgája volt, de műveltsége és tehetsége jutalmául a csá­szár felszabadította. Élesen bí­ráló versei, meséi miatt sok üldözésben volt része. A latin irodalomba Phaedrus ültette át az antik világba oly nép­szerű műfajt, az állatmesét. SZENVEDÉLYEK TENGERE A török költészet jóformán teljesen ismeretlen terület a (Folytatás a 8. oldalról.) — Ige-e-n?! Hirtelen beteg lett... Tudom, tudom ... — ismételgette csendesen, aztán minden átmenet nélkül újra felcsattant: — Hát nem fogsz ki rajtam taknyos, akármi­lyen raff inált vagy is! Ügy reszkettem, mint a nyárfalevél. Szilády úr azt hiszi, anyám szimulál. Isten­kém ... szimulál... Gondolkozni sem volt időm, olyan gyorsan peregtek az események. Szilády úr kiabált, szemöldökei össze-összerán- dultak, mintha azok is ijesz­teni akarnának. — Tűnj el a szemem elől, míg nagyon ideges nem leszek. Küldd ide anyádat nyomban, megértetted? Reszketve a félelemtől, meg­alázva húzódtam kifelé. Ijed­temben lerántottam az asztal melletti székről az igazgató nyári vászonzakóját s ezzel betetőztem mindent. — Kis marha! — sziszegett Szilády úr. Én pedig egy Bzempilalntás alatt felkaptam a szőnyegről a kabátot. De olyan ideges voltam, hogy nem bírtam visszatenni a helyére. Amint felpillantottam, azt hittem: itt a vég, mert az igazgató úr arca eltorzult és olyan lila lett, mint az érett cékla. — A töltőtollam! — tört fel belőle a kiáltás, és a zakó után kapott, amelynek belső zsebéből ki kandikált a toll. Az ajtó kinyüt. Gőzön ügy­véd úr akart bejönni. — Nem zavarok? — kérdez­te, én meg felhasználva a kedvező pillanatot, kisurran­tam a szobából. — A toll, megvan a toll... nem mondhat tolvajnak... megvan a toll! — hajtogató tam szinte eszelősen és érez­tem, hogy végiggördül egy könnycsepp az arcomon. Az igazgató ajtaja becsukó­dott utánam, de egy pillanat múlva megjelent Szilády úr. Odajött hozzám és régi szoká­sához híven, tarkón verege­tett. — Hozzál fiam egy üveg barna sört, jegeltet — mond­ta és letett két pengőt a már­ványra, aztán egy másik két- pengőst mellé. — Ez a tiéd — mutatott az egyik ezüst pénzre. — Azért, hogy szaporán járj. Azelőtt sohasem adott bor­ravalót semmiért. Belenéztem aranykeretes szemüvegébe, felvettem az egyik kétpengőst a márványpultról, és elszalad­tam a Nagyhangyába barna sörért Jövőre ünnepli fennállásá- , rtak 10. évfordulóját a MEDOSZ Kutasi Népi Együtte- , se, mely az elmúlt évek során , hagyományainkat megbecsülő és virágoztató munkájának eredményeivel nemcsak a me­gye, hanem országszerte is sok elismerést szerzett. Sőt, elisme­rést hozott haza csehszlovákiai vendégszerepléséről is tavaly nyáron. Eddig úgyszólván minden esztendő közös munkája új meg új gyümölcsöt hozott. Mint ezt a népi együttes ala­pitói és vezetői: a dr. Fekete házaspár és Kiss József mond- , jóik: a munkához és a minden­napi élethez fűződő szokásokat már mind felgyújtották, és népi játékokban örökítették meg. Most a nép életének ün- , neveihez fűződő hagyományo- , kát dolgozzák fék 1 A gazdag műsortárat, amely- ' nek nyitányát az 1952-ben be- ' mutatóit Kutasi lakodalmas ! jelentette — most egy új népi 1 játékkal egészítették ki. Az elmúlt évben sok sikert megélt ' Araióünnep után a legelőbb magyar olvasók számára. Ez , a válogatás bő szemelvények-, ben mutatja be a török költé- < szetet a XIII. századtól nap-« jainkig. A török költészet - külsőséges formáit, sajátsá-* gait legjobb műfordítóink jut-* tatták érvényre ebben az an- * tolögiában. DTENES ANDRÄS: NÉGY NAP Dienes András e regényében a híres és emlékezetes 1849-es, vízaknai csatának négy napját, írja meg. Ezeket a komor na-, pokat, két egymásratalált fia- j tál szerelmének fénye világítja < be. GÁDOR BÉLA: ÍRTAM MÉRGEMBEN A közelmúltban elhunyt ki- < tűnő szatiraíró legújabb hu-' moreszkjeit és a Lyuk az élet- ' rajzon című vígjátékét tar- . talmazza ez a kötet. KOVÁCS GYÖRGY: SANTA LELKEK Egy erdélyi falu babonás * parasztjainak hiszékenységét a politikai reakció arra használ-, ja fel, hogy a szépen terebé- * lyesedő szövetkezeti mozgal­mat fejlődésében visszavesse., A falu haladó gondolkodású vezetői azonban visszaverik, leleplezik ezeket a mesterke­déseket. NÉMETH LÁSZLÓ: BŰN Németh László regénye a Horthy-korszak társadalmi valóságának alapvető ellent­mondására világít rá; a »fent-« és a »lent-« közötti iszonyatos távolságra, a dolgozó tömegek elesettségére, kiszolgáltatottsá­gára. Elvész az iskolaudvar fenyői között körötte kavarog a hagyományok egyikét, a ta- vaszvárás és a munka ünnepé­nek egy-egy mozzanatát fűzték dalba és táncba a Májusfa ki­táncolás című népi játékban. Ismeretes, hogy a falu fiatal- ’ sága ma is májusfát állít a , szívének kedvesek portája elé. Persze manapság már nemcsak , o szép lányok kapuját díszíti a felszalagozott mánisfa, ha- , nem a falu megbecsült vezetői- i nek házát is. A régi névszokást , így megújulva dolgozták fel. A , negyvennyolc tagú együttes i már é népi játékkal szerepelt : a Latinka Sándor Kulturális Szemlén, s e műsorukkal fo­gadták el a SZOT szokásos évi ■ táncfesztiváljára szóló meghí­vást is. — A jóidő beállta nem ked- ' réz az együttes munkájának — 1 mondják a vezetők. Hangjuk­ban azonban nem találom a komoly aggodalom csengését. Nem is találhatom, mert • számtalan példának lehettem tanúja, és tudom, hogy az együttes megtalálja a tálálko- , zás lehetőségét bármikor. Ha i másként nem jut idő a próbák­■ ra, a pihenésre szánt órákat rövidítik meg, mert azt láthat­ták azt elmúlt kilenc év alatt, hogy az együttes vezetői sem A kicsik szakmai közönsége azt ttrkésrt: — hogyan is van ez a figura? míg helyre nem hozta iskolai becsületét. Itt ebben az eleven gyermekkompániában nevel* kedtek az együttes felnőtt tán­cosai is. De azért körülöttük már akad gond. A férfi tánca* sok, eltöltve katona éveiket, hamtérve megnősülnek és nem jönnek az együttesbe. Pedig hát se mondott, se írott tör* vény nincs arra, hogy a fiatal házasoknak otthon kell sava- nyodniuk! Az együttes a Májusfa kitárt* colás című népi játék elkészül* te után sem kíván erre az év­re szólóan babéréin pihenni. Még 1961-ben hozzálátnak egy új népi játék betanulásához. Ez, a falu régebbi és mai far* sangi népszokásait örökíti majd meg. táncolok karikája. Szünet nélküli munka, a né­pi kultúra megszakítás nélküli Ki a szabadba, ahol tavasz fűszerezi a levegőt. Meg itt is alig tér meg az a jókedv, amellyel a gyerekek járják a májusköszöntőt. ismernek fáradságot, ha a falu büszkeségéről, a népi együttes munkájáról van szó. A falu büszkesége... való­ban az, mert nem lehet akárki az együttes tagja! A tehetsé­ges gyermekcsoport tagjai pél­dául valahányon jeles és jó rendű tanulók. Ha valakivel baj van.., bármennyire fáj is, nem táncolhat, énekelhet, szolgálata. Ez a legrokanszem vesebb sajátja ennek a népi együttesnek. S ez a titka az összekovácsoltságnak is. Az új, meg új feladatok, bátor kísér* létezések töltik be a MEDOSZ Kutasi Népi Együttesének éle­tét. Ezért szolgálnak rá mesz- szemenően megbecsülésünkre és figyelmünkre. László Ibolya £s most, a felnőtt táncosokon • tor. Szívesen ropják a hiányzó táncosok .helyett it.

Next

/
Oldalképek
Tartalom